Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK l XX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM Ára: 50 fillér 1963. AUGUSZTUS 7, SZERDA Kádár János elvtárs beszéde a szovjet-magyar barátsági nagygyűlésen Hétfő délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás—paraszt kormány magyar—szovjet barátsági nagygyűlést rendezett a Kisstadionban. Már jóval az öt órára hirdetett nagygyűlés kez­dete előtt budapesti dolgozók ezrei igyekeztek a gyű­lés ünnepi köntösbe öltözött színhelye felé. Fél öt tájban zsúfolásig megteltek a Kisstadion lelátói. Mintegy húszezer ember foglalt helyet a nemzetiszí­nű és vörös lobogókkal, drapériákkal borított elnöki emelvénnyel szemben. A tribünök s a díszemelvény felett színes transzparensek hirdették: „Éljen a szo­cializmust építő magyar nép és a kommunizmust épí­tő szovjet nép örök barátsága”! — „Előre a marxiz­mus—leninizmus eszméivel a szocialista tábor egy­ségéért!” Igen sokan, akiknek már nem jutott hely, a Népstadion bejáróinál felszerelt hangszórókat vet­ték körül, hogy meghallgassák Kádár János elvtárs­nak, a gyűlés szónokának beszámolóját. A Himnusz hangjai után Gáspár Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapes­ti Pártbizottság első titkára megnyitotta a nagygyű­lést. Üdvözölte a részvevőket: a fővárosi gyárak, üze­mek, hivatalok, intézmények képviselőit, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács és a forradalmi munkás—paraszt kor­mány megjelent tagjait, majd a részvevők nagy tap­sa közepette, köszöntötte a hazánkban tartózkodó M. A. Leszecsko elvtársat, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettesét, Zénón Kliszkó elvtársat, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak titkárát. G. A. Gyenyiszov elvtársat, a Szovjet­unió magyarországi nagykövetét és Henryk Groc- hulski elvtársat, Lengyelország magyarországi nagy­követét. Tovább erősödött fegyverünk, pajzsunk, legfőbb nemzetközi támaszunk a magyar—szovjet barátság tel' tudunk előre menni történelmi utunkon. Kádár János elsősorban párt- és kormányküldöttsé­günk szovjetunióbeli látogatá­sáról, arról a fogadtatásról emlékezett meg, amelyben a testvéri szovjet nép részesítet­te a magyar küldöttséget Jelentős, tekintélyes progra­mot bonyolítottunk le — mon­dotta. Utunkon mindenféle kiimával találkoztunk: szaka­dó esővel, száraz idővel, me­leggel, hideggel. Jártunk Csa­pon, Lvovban, Kijevben, Moszkvában, Taskentben. Ir- kutszkban, Bratszkban, Krasz- nojarszkban és ismét Moszk­vában. Volt azonban valami, ami soha, sehol nem válto­zott. Mindenütt, az eső zuha- tagán, a napsütésen, a hűvös időn és a melegen áttört va­lami leírhatatlanul forró elv­társi, baráti, testvéri szere­tet, akár egyszerű dolgozók­kal találkoztunk, akár helyi, akár országos vezetőkkel. Olyan élmények voltak ezek számunkra, amelyeket mi, akik részesei voltunk, soha­sem felejtünk el. Szeretnénk ezeket az élményeket meg­osztani önökkel, de nem tud­juk, mert ehhez kevés az em­beri szó. Talán az újságírók, az írók, a fotóriporterek, a filmesek segítenek majd eb­ben. Elhoztuk azonban szí­vünkben az érzéseket, s e Iá- tolatás után ftrősipihhpilc va­gyünk, mint annak előtte, ami kor elindultunk barátainkho; a Szovjetunióba. (Taps.) Nem tudom elmondan önöknek, hány üzenetet bíz tak ránk, mert vezető embe rek, a gyárak dolgozói, űrha jósok, az üzbegisztáni kolho: pionirjai egyaránt azt kérték hogy adjuk át üdvözletüket; Elhoztuk népünk legis­mertebb, legközelebbi szovjet barátainak kö­szöntését. Nyikita Szer- gejevics Hruscsov elvtárs (nagy taps), Brezsnyev elvtárs, Mikojan elvtárs és számtalan más vezető szovjet elvtársunk, száz­ezernyi szovjet dolgozó és mondhatjuk, az egész szovjet nép testvéri üd­vözletét, a magyar kom­munistáknak, munkások­nak, parasztoknak, értel­miségieknek, szocializmust építő magyar népünknek. (Hosszan tartó taps.) Láttuk, hogyan dolgozna) a szovjet emberek a gyárak ban, a kolhozokban, á tudó mányos központokban, a ha talmas erőművek építésénél, ; legkülönbözőbb munkahelye ken. A gigantikus építés, a ezernyi helyen látható fegyel mezett, öntudatos, áldozatkész pontos, lelkiismeretes munki úgy foglalható össze, hogy lát tűk a kommunizmust építi embert, láttuk a kommuniz mus építését. (Nagy taps.) s testvéri népek nyújtot­tak, nem volt hiábavaló. Azt az anyagi és nemegyszer véráldozatot, amelyet a né­pünkkel való szolidaritás, az igaz, testvéri együttérzés je­gyében ügyünkért hoztak, ar­ra érdemes népért hozták. Bár testvéri országokban jár­tunk, találkoztunk tőkés or­szágok képviselőivel is. El­mondhatom, hogy a Magyar Népköztársaság becsülete a velünk egyet nem értők sze­mében is megnövekedett, m€g az ellenség Is meg­tanulta tisztelni a Ma­gyar Népköztársaságot. A testvéri népek azéirt tisz­telik, becsülik és szeretik népünket és azért tanul­ták meg még ellensége­ink is tisztelni népköz- társaságunkat, mert pár­tunkat, népünket most határozott, következetes, világos politika vezeti. (Nagy taps.) Azért, mert lát­ják, hogy pártunk irányításá­val népünk hatalmas munkát végzett, megvívta azokat a politikai harcokat, amelyek elé a történelem állította, mert teljes mértékben helyreállí­tottuk a Magyar Népköztársa­ság törvényes, szocialista rendjét, mert népünk Követ­kezetesen, eltökélten és ered­ményesen halad a szocializ­mus építésének útján. Tiszte­let és megbecsülés tapasztal­ható a Magyar Népköztársa­ság iránt, mert leraktuk a szocialista társadalom alap­jait; mert mindenki tudja, hogy kitérések nélkül hala­dunk a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. ség.) Ilyenkor még inkább megerősödik az emberben az az érzés, hogy ha világosan, értelmesen, magyar nyelven megbe­széljük közös ügyeinket, akkor népünk nagyszerű­en egyetértésre juthat minden kérdésben és erő­it még jobban tömörítve, feltartóztathatatlanul és mind nagyobb Iendület­Kádár elvtárs beszéde be­vezetőjében a legutóbbi két esztendő feladataival foglal­kozva rámutatott: Jelentős belpolitikai felada­tokat kellett megoldanunk. Foglalkoztunk perek felülvizs­gálatával, a személyi kultusz utolsó maradványainak felszá­molásával, olyan belpolitikai kérdésekkel, amelyek részei voltak az 1956-os ellenforra­dalmi események teljes lezá­rásának. Foglalkoztunk a gaz­dasági és a kulturális építés nagy kérdéseivel. Olyan alkalmakkor, amikor a belpolitikai teendőket nemzetközi program váltja fel, s ösz- szegezzük, hogy mit mon­dunk majd barátainknak akkor látjuk azokat a ha­talmas eredményeket, amelyeket szorgalmasan és állhatatosan dolgozó népünk pártunk vezetésén vei elért a szocialista épí­tésért, népköztársaságunk felemeléséért végzett mun­kában. (Taps) Kedves elvtársak! — foly­tatta beszédét Kádár János — körülményeim úgy alakultak, hogy a legutóbbi hetekben öl küldöttségnek voltam tagja. Jártam Északnyugat-Lengyel- országban, a Mazuri tavaknál, lengyel barátainknál, testvé­reinknél, Gomulka elvtársék- nál. (Nagy taps.) Jártam Ber­linben, ahol Ulbricht elvtárs 70. születésnapjának ünnepsé­gein vettem részt. (Nagy taps.) Azoknál a testvéreinknél vol­tam, akik talán Európa leg­kényesebb pontján, kontinen­sünk közepén, német földön tűzték ki a szocialista forra­dalom zászlaját. (Nagy taps.) Jártam a nagy szovjet föl­dön is, hű barátainknál, szö­vetségeseinknél, szovjet test­véreinknél. Megállapodásaink nagyszerű eredményekkel zárullak megegyeztünk, hogy ösz- szes eddigi kapcsolatain­kat tovább mélyítjük, ki­szélesítjük és magasabb színvonalra emeljük. (Taps.) Ügy döntöttünk, hogy az il­letékesek megvizsgálják, ho­gyan lehetne az áruforgalmat bővíteni, s még sok területen hosszú távra szóló, gyümölcsö­ző együttműködési megállapo­dást kötni. A megbízott elv­társak már hozzáfogtak • munkához és azzal biztatnak bennünket, hogy a feladatot jól megoldják. Tárgyalásaink, megállapo­dásaink nagyszerű ered­ményekkel zárultak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ezek az új tárgyalások és megállapodások nagy len­dületet adnak a szocializmus építésének hazánkban. (Taps.) Mindenüíí testvéri érzéssel fogadtak bennünket Es — ami számunkra nem ; kis örömet jelentett — lát­tunk egy hatalmas kommunis- ] ta sereget, ] a Szovjetunió Kommunis­ta Pártját, amely szikla­szilárd egységben tömörül , lenini Központi Bizottsága köré, amelyet a mi drága barátunk, Hruscsov elv­társ vezet. (Nagy taps.) j Láttuk azt a Lenin alapítót- 1 ta pártot, amely az egész szovjet néppel megbonthatat­lan, sziklaszilárd egységbe forrva feltartóztathatatlanul ! halad előre a kijelölt, világos ] lenini úton. (Taps.) Hozzáte- 1 szem: számunkra a magyar munkásosztály, a magyar nép képviselői számára rendkívül jóleső érzés volt, hogy ez a lenini úton járó ha­talmas párt, ez a lenini úton járó hatalmas szov­jet nép pártunk és né­pünk hűséges barátja, szi­lárd szövetségese, test­vére, aki jó időben, rossz Időben velünk volt, velünk van és velünk lesz a jö­vőben is. 1 (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Azokon a tárgyalásokon, amelyeket párt­ós kormányküldöttségünk a szovjet elvtársakkal folytatott, ismét megállapítható volt, hogy Ennek az útnak három programpontja volt: párt- és kormányküldöttségünk baráti látogatása; részvétel a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csának ülésén, majd a Varsói Szerződés politikai tanácsadó testületének ülésén, — ahol szintén fontc* politikai kér­déssel, — egyesített fegyveres erőink állapotával foglalkoz­tunk. (Nagy taps.) Mindenütt, ahol elvtársaim­mal együtt megfordultam, ahol tanácskoztunk, szívélyes ven­déglátásban volt részünk, nagy megbecsüléssel és tisztelettel, igaz, őszinte testvéri érzéssel fogadtak bennünket. Tudjuk — és számunk­ra ez a legfontosabb, a legdrágább, — hogy a testvért szeretet, amellyel bennünket köszöntöttek, pártunknak, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép forradalmi élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak és a szocializmust építő népünknek, a ma­gyar népnek szólt. (Nagy taps.) Elvtársak! Kellemes dolog mostanában a magyar kom­munisták és a szocializmust építő magyar nép követeként a szocialista világban megfor­dulni. Pártunk, népünk be­csülete megnövekedett. A szo­cialista országok népei előtt azért növekedett meg, mert az a segítség, amelyet né­pünk forradalmi harcához Láttuk a kommunizmus építését az összes megtárgyalt kérdé­sekben, a szocialista építés, i kommunista építés kérdései­ben, országaink, pártjaink, né­peink kapcsolatainak kérdé­seiben, a nemzetközi kommu­nista mozgalom és a külpoli­tika kérdéseiben teljes a; egyetértés közöttünk. (Taps.) Szovjet elvtársaink tájékoz­tattak bennünket további ter­veikről. A mérhetetlen ará­nyok, a hatalmas számok é; tervek, amelyekről beszéltei ízt bizonyították számunkra, íiogy a Szovjetunió fejlődése viharos gyorsaságú. Tárgyaltunk sok konkrél kérdésről. Megbeszéltük a ké' ország kapcsolatainak vala­mennyi kérdését, pártjaink kormányaink közös tenniva­lóit, beszéltünk a magyar- szovjet gazdasági és kulturá lis együttműködésről, a ké ország népeinek közvetlei kapcsolatairóL Ami nagyoi fontos: — jelentette ki Kádár elvtárs. Barátságunknak történelmi gyökerei vannak — mondotta ezután. Üzbegisztánban és Szibériában, ahol korábban hasonló szintű és összetételű magyar párt- és kormánykül­döttség nem járt. Mindenütt találkoztunk olyan emberek­kel, akik valamikor — még a (Folytatás a 2. oldalon.) Azt kell mondanunk, hogy il a részkérdéseken, — áme­neknek természetesen külön- ülön megvan a maguk fon- ossága gazdasági, kulturális 3 egyéb vonatkozásban, — küldöttség munkájának lég­ibb eredménye: tovább erősödött fegyve­rünk, pajzsunk, legfőbb nemzetközi támaszunk a magyar—szovjet barátság Barátságunknak szilárd alapja van is értenek magyarul (derült­ség) és az már óriási előny számunkra, hogy saját honfi­társainkhoz szólhatunk, még­hozzá tolmács nélkül (derült-; Megmondom őszintén, haza­érkezni sem rossz. Hosszú út végén, hazai földön rendkívül örül az ember olyasminek is, amit máskor észre sem vesz. Először is, itt még a gyerekek

Next

/
Thumbnails
Contents