Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
, Újjáéled a népművészet megyénkben A szabolcsi tál igen gazdag népművészeti kincsekben. Apáról fiúra, vagy inkább anyáról leányra szállt a népi és sajátosan szabolcsi eredetű motívumok megalkotásának, a himzésnek, szőttesek készítésének művészete. Manapság ügyes kezek nyomán merész fantáziával újjászületnek a szabolcsi népművészet kincsei. A mai kor, a mai ember megváltozott Ízlésének, gondolatvilágának, lakáskultúrájának megfelelően. A régi értékek gondos „átszűrésével”, a mába való vetítésével. Egyre komolyabb lépéseket tesznek a megye művelődésének vezető szervei, hogy minél több ma még kallódó, népművészeti értéket mentsenek meg. Kiválóan dolgozik ezért szerepénél fogva a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet is. Negyvenhat községben kutatják a népi kultúra emlékeit. Évente 7—8 millió forint értékű népművészeti tárgyat készítenek hazai és külföldi megrendelésre a szabolcsi asz- szonyok. Nincsenek hát pusztulásra, vagy kirekesztésre kárhoztatva a népi kultúra művészi használati tárgyai. De feltétlenül szót érdemel további erőteljesebb feltárásuk. Ennek kibontakoztatására biztató pezsgés kezdődött meg megyénkben. Az a népművészeti nap, amelyet Vaján rendeztek meg, kezdetét jelzi egy szélesebb körű kutató és alkotó munkának. Melyek a feladatok, melyek a lehetőségek? Hogyan köthető össze a népművészet felkarolása megyénkben a 'nők munkalehetőségeinek növelésével? Mindezek számbavétele, tárgyilagos elemzése ma már napirendre került. A háziipari szövetkezeten kívül, amelynek egyik fő feladata a gyűjtés, sok falusi pedagógus, ké- zimunkázást szerető nő foglalkozik ezzel. De ez nem elegendő, s nem elegendő a kézimunkaszakkörökben dolgozók száma sem. Az érdeklődés megvan, annál is inkább, mert ez a munka pénzkereseti lehetőséggel is kecsegteti az asszonyokat, kötetlen elfoglaltságot jelent, amit ráérő időben, otthon végezhetnek el, szakszerű irányítással. Eddig azonban nem találták meg a falust művelődési otthonok e munka kettőségének kulcsát. Ma olyan tervek vannak megvalósulás alatt, hogy összehangolják a művelődési názak kézimunka-. népművészeti szakköreinek munkáját a háziipari szövetkezet munkájával, szakmai tanácsoka- sőt nyersanyagot is kaphatnak a falusi szakkörök. Készül egy vándorkiállítás, hogy bejárja az országot, megismertesse a szabolcsi népművészet legsikerültebb alkotásaival más vidékek lakóit, egyúttal rendeléseket is vesznek tel különböző tárgyakra. Pesten szabolcsi népművészeti bolt nyílna... Szinte korlátlanok a lehetőségek a népművészeti tárgyak elhelyezésére belföldön és külföldön egyaránt. Sok ezer ember egyetértésével találkozik a népművelési szakvezetőknek ez a kezdeményezése. Szabolcsban gond az asszonyok munkába állítása, kedvezően alakítaná a kereset! viszonyokat. De van jó néhány megoldásra váró tennivaló is. Ugyanis a népművészeti tárgyak általában munkaigényesek előállításuk elég drága. Azt kell elérni, hogy a művészi színvonal találkozzon a gazdaságos előállítással. Ehhez szakmai elemzésekre, számításokra van szükség. Arra is, hogy piackutatást végezzenek a vándorkiállítás lebonyolítói. Megyénk népművészeti alkotásait már sok városban községben megismerték és megszerették. A külföldi érdeklődés is megvan, jelenleg lengyel, csehszlovák. NDS- beli népművészeti cserekiállításokra lenne lehetőség. Ezekkel a kínálkozó és hasznos lehetőségekkel élni kell. De nem lehet elhanyagolni éppen a távlatok, a megvalósulás előtt álló elképzéseK j érdekében az iskolákban a J politechnikai képzés keretében a népművés/.eti foglalkozásokat. A Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban három év óta sikerrel folynak a hímző Varró politechnikai órák. Hogy mennyire komolyan foglalkoznak az erre hivatottak a megye „népművészeti” profiljának kialakításával arra egyebek között az is jellemző, hogy a következő években népművészeti gimnázium létesül Nyíregyházán. A kezdet bíztató! A népművészet színvonalas és egységes gondozása nevelési célok mellett anyagi haszonnal - is jár majd, hatását megérzi sok ezer család a megyében. Am ehhez az is szükséges, hogy a népművelési szakvezetők igyekezete egybeessék a gazdasági vezetők támogatásával. Pál! Géíza Országosan egyedülálló kísérlet Országosan egyedülálló és érdekes kísérlettel foglalkozik a Szabolcs megyei SZMT és a megyei tanács művelődési osztálya. De nemcsak kísérlet, hanem hasznos segítség is, azoknak a diákoknak, akik nem tudták eredményesen befejezni a tanévet — Az 1959—60-as tanév nyarán szerveztük meg először a tanfolyamszerű korrepetálást 57 fővel. 1960—61-ben már 83, 1961—62-ben 112 tanuló látogatta az órákat. Jelenleg a város és a megj'e középiskoláiból összesen 118 diákkal foglalkozunk. Bizony a bukás száma elég nagy. Az oktatás a Móricz Zsigmond Művelődési Házban, a Zrínyi és a Kölcsey gimnáziumban folyik. A tanítást a város és a megye középiskoláinak tanárai, valamint a megyei tanács ösztöndíjas egyetemistái önként vállalták — tájékoztat Rédy József tanulmányi felügyelő. Az egyik teremben a tanárjelölt Kiss Erzsébet fizikaórát tart. Négy fiú és egy lány figyeli a leendő tanárnő minden mozdulatát. A másik szobából orosz szavak hallatszanak. Hét diák ül az asztalok fölé hajolva. Noszály László, a nagykállói gimnázium tanára a főnév- ragozást magyarázza. Csaknem mindenkivel külön-kü- lön kell foglalkoznia, mert különböző a tananyag kezdőknek, haladóknak a szak- és általános gimnáziumi osztályoknak. Az SZMT a jelenlegi tanfolyam megindításához 10 ezer forinttal járult hozzá. Minden egyes tanulónak 206 forint oktatási díjat kellett befizetni. Erdelics Imre 1902-ben, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján határozta el a megye és a város együttesen, hogy a „48- as szabadságharc eszméinek és ezek megtestesítőinek” szobrot emeL Nem lehet meglepő, hogy a pályadíjra 50 ezer koronát szántak, s az sem, hogy 33 pályamunka érkezett be. A résztvevők között találjuk elsősorban Kallós Edét, a Bes- senyei-szobor alkotóját, Holló Barnabást, a korszak másik kiváló mesterét, a debreceni Bocskai-szobor készítőjét és a fiatal Kisfaludy Zsigmondof is, akit akkor kezdett el ez a téma foglalkoztatni, mely később a budapesti Kos- suth-szo borban érlelődött ki véglegesen. Ez utóbbiak, Holló és Kisfaludy Stróbl ezer, illetve ötszáz koronás díjat nyertek, mig az első helyezés és a kivitelezés dicsősége Bethlen Gyulának jutott. A művész jól eltalálta a bizottság elgondolását. „Legfőbb törekvésem volt, — vallotta Bethlen Gyula — Kossuth Lajos fennkölt alakját egybefűzni a szabadság szín- bólumaival és a szabadságért életüket és vérüket áldozni kész magyarságot ábrázoló csoportozattal olyképpen, hogy különbözzék az országban létező hasonló szoborművektől. Az emlékmű koronájának a szabadság géniuszát tettem meg. Így a fő alak és a vele vonatkozásban lévő csoportozat között harmonikusabb az összefüggés.” A szobrot 1912 szeptember 29-én leplezték le. A város szívében azóta emlékezteti a járókelőket, kissé felületi pátosszal, de monumentálisán ható szerkezetével, s gazdag tartalmú szimbolikájával történelmünknek egy hősi korszakára és azök nagy eszméire. . Koroknál Gyula SIEGFRIED WEIDMANN: PROZIT, TANÁCSOS Í R A délutáni órákban ült **■ össze a svéd kisváros törvényhatóságának közmunkaügyi bizottsága, hogy megtárgyalja a városka új építési programját. Petersen tanácsos, az osztály vezetője, a közmunkák kiadásának felelőse a bizottság elé terjesztette terveit. A referátum befejezése után lásson elindult a tanácsterem melletti szobába, ahol frissítők álltak a bizottsági tagok rendelkezésére. Alighogy belépett a büfé be, a városháza egyik altisztje szólította meg. — Tanácsos úr, ezt a csomagot Hozták önnek! Nem tudja, hogy minden postát az irodámba kell leadni? — szólt rá rosszallóan Petersen. Ezután felemelte a hosszúkás, selyempapírba csomagolt tárgyat és megrázta. Kétségtelen, ez vaflami üveg. A tanácsost hirtelen elöntötte a forróság, arca lángba borult. Mennydörgős mennykő, mi a csoda ez? Dühösen leszakította a vékony selyempapírt — egy üveg aranysárga puncsakor került napvilágra! Petersen észrevette, hogy minden szem feléje fordul. Az együt úr mosolyogva megjegyezte: — Nono, talán a hivatalában is elfogad olykor-olykor egyet? — Nem!... ordított rá Peter~ sen. — ön nagyon jól tudja, hogy a városi tisztviselőknek az ilyesmi tilos! ‘— Persze, persze — mormogta a másik —, de elolvasta már az üveg nyakán lévő cédulát? — Ja, igen a cédula! — szólt Petersen zavartan, » lassan olvasi kezdte a gépírásos szöveget: ,,Fogadja ezt a csekély ajándékot őszinte köszönetem jeléül a legutóbbi építkezési munkák kiadásánál tanúsított jóindulatáért! Egy hálás híve.” Petersen érezte, hogy ismét lángba borul az arca Na de ilyen szemtelenséget! Ilyen mérhetetlen pimaszságot! Mennydörgős mennykő! A tanácsos dühös ordítással fölrántotta az ablakot és kihajította az üveg puncslikört. Az aranysárga lé szétfolyt az aszfalton. Petersen fejébe nyomta kalapját és kivihar- zott a szobából. Másnap reggel sápadtan lépett be hivatalába. Egész éjszaka nem aludt. Ilyen disz- nóság, neki névtelen ajándékot küldjön valaki! Neki, aki már huszonöt esztendeje szolgálja a svéd államot, és soha semmi bűnt nem követeit el. Vajon ki lehet az a csirkefogó, aki így akarja őt „bemártani.”? S ettől a naptól kezdve minden délután, pontosan tizennégy órakor megérkezett egy üveg puncslikör. A személyzet már negyedórával előbb lázban égett. A csomag bármely pillanatban megérkezhet. Most, most nyílik az ajtó! A küldönc átnyújtja az üveget. — Ki küldi? — kérdezi a másodtitkár. A küldönc megnevezte a városka egyik előkelő csemegeüzletét, és ettől a kérdező semmivel sem lett okosabb. A megbízó ismeretlen maradt. Petersen észrevette, hogy suttogni kezdenek körülötte. Tán már újjal mutogatnak rá az emberek? A tanácsos karakánul tartotta magát. A nyolcadik üvegig. Ekkor remegni kezdett. S következett a kilencedik, majd a tizedik üveg. A tizenegyedik után bekövetkezett a katasztrófa. Petersen tanácsos összeesett az utcán, s ideg- gyógyintézetbe kellett szállítani. Másnap reggel a főpolgármester magához kérette Sö- derberg urat, az első titkárt, és közölte vele a szomorú hírt. Sődsrberg egyre csak a fejét rázta. — Ki gondolta volna ezt? Ki gondolta volna? — Hát igen — mondotta a főpolgármester —, de a munka azért nem állhat meg! Átveszi az osztály vezetését és gondolkodik a munka zavartalan menetéről! Söderberg néhány összefüggéstelen hálálkodó szót mormogott, majd távozott. Késő este a Borostyán klub bárjában népes társaság ült együtt. — Elképesztő ez az egész — jegyezte meg az elnök. — Még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez az ártalmatlan tréfa ilyen következményekkel járhat. Emlékezteik, a tombolán nyertünk egy üveg puncslikört, és hogy Petersen több éves pénztárosi szolgálatait jutalmazzuk, névtelenül elküldtük neki... —* Mindenesetre egy nagyon ostoba cédulával — jegyezte meg szárazon az alel- nők. — Tudom, tudom sóhajtott az elnök, — de az ügy még így is elképesztően homályos! Ha legalább tudnánk, ki küldte neki a további tíz üveget! Ugyanebben az időben Petersen volt titkára, Söderberg osztályvezető a tizenkettedik üveg mellett ült és vidáman csobogtatta poharába az aranysárga nedűt. — Prozit, tanácsos úr! — szólt hangosan önmagához... Ez a história kifizetődött. Átkozottul drága volt a tizenegy üveg puncslikör, de megérte! Csak azt az egyet szeretném tudni, ki volt az a zseni, akinek az az ötlete támadt, hogy elküldje az első üveget? Hollóst Tibor fordítása Könyvpavilon. Szlovák György rajzai Vajdahunyad vára a hídról. Kossuth Lajos nyíregyházi szobrok ^PnJtL p&itcL
