Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-29 / 200. szám

Miért növekszik szükségszerűen pártunk vezető szerepe? Művelődés vagy sport ? Sportöltöző 67 ezerért — Nincs knltúrház 14 tanterem és két tanya gondja — Törpe vízmű, fürdő, gömbakác ^ zt már nem kell külö­nösképpen bizonygatni, hogy társadalmunk eddigi fej­lődésének ihletője, szervezője és legtettrekészebb cselekvő ereje: a párt volt. Nem is szükséges az igazat bizonyító példákért népi demokráciánk fejlődésének kezdeti időszaká­ba visszanyúlnunk. Elég az utóbbi évek eredményeire hi­vatkoznunk. A szocializmus alapjainak lerakása hazánkban, a szocializmussal kibékíthetet­lenül szemben álló osztályok felszámolása a kizsákmányolás társadalmi és politikai feitéte- leinek egyszer s mindenkor­ra történő megszüntetése, a kistermelő parasztság átszerve­zése a szocializmus útjára, kü- lön-külön önmagában is olyan hatalmas feladat, amelynek elvégzésére csak marxista—le­ninista, forradalmi párt képes. A párt eddigi útja, a társa­dalom életében betöltött sze­repe tehát magától értetődő világos. Az viszont már ko­rántsem ilyen tisztázott min­denki előtt, hogy a párt veze­tő szerepe társadalmunk fej­lődésében miért növekszik szükségszerűen, amint arra a párt VIII. kongresszusán el­fogadott határozat is utal. Akik jobboldalról közelítik meg a kérdést, felszisszennek és azt mondják: „hát hogyan? Még a kizsákmányoló osztá­lyok felszámolása után, az osztályharc formáinak módosu­lása után sem csökken a poli­tikai párt fontossága?” és bur­koltabb, vagy nyíltabb formá­ban kétségbevonják a párt vezető szerepének fontosságát, a társadalom életében betöl­tött szerepe ellen ágálnak, akik dogmatikusan, baloldalról szemlélik a dolgokat, azok megfeledkeznek arról, hogy nem elég a párt vezető sze­repét hangoztatni, hanem azért jó politikai, eszmei és gazda­sági munkával naponta meg kell küzdeni. Az egyik is, a másik is hi­bás nézet. Semmiképpen sem érthetünk egyet velük. Való igaz az, hogy társadalmunk­ban a szocializmus alapjainak lerakásával, a kizsákmányoló osztályok felszámolásával az osztályviszonyok leegyszerű­södtek, a társadalom szerke­zete könnyebben áttekinthető. Ebből azonban korántsem kö­vetkezik az. hogy csökken a párt szerepe a társadalom éle­tében. Sőt. A gazdasági építő- munkának, a marxizmus-—le- ninizmus eszmei offenzivájá- nak előtérbe kerülésével a feladatok bizonyos értelem­ben még bonyolultabbá vál­tak árnyaltabbak, a szervező a rendszerető, a kezdeménye­ző tevékenységnek a korábbi­nál is nagyobb jelentősége van. És ezek az igényesebb gazdasági, politikai és eszmei munkál követelő féladatok olyan körülmények között kerültek napirendre, amikor a szocializmus építését még kirántsem fejeztük be, csak az alapjait raktuk le és hozzáláttunk a szocializ­mus teljes felépítéséhez. A belső fejlődésünk által tá­masztott követelményeken kí­vül a nemzetközi életben zajló események is egyértelműen a marxista—leninista forradalmi pórt szerepének szükségszerű növekedését követelik meg Könnyű kijelentenünk és meg­értenünk, hogy a népek lét­érdeke a különböző társadal­mi berendezkedési államok közötti együttműködést, a bé­kés egymás mellett élés lehini politikájának alkalmazását kö­veteli meg. Annak megérté­se sem jelent különösebb problémát, hogy a békés egy­más mellett élés politikája nem Jelent ideológ'ai megbé­kélést. hanem ellenkezőleg, feltételezi az ideologóiai har­cot is és a békés egymás mellett élés oolitikájának kö­vetkezetes alkalmazáséval, a nemzetközi kérdések megíté­lésében is a korábbinál sokkal nagyobb körültekintésre, böl­csességre, politikai tisztánlá­tásra van szükség. De milyen nehéz ezeket a gyakorlatban alkalmazni. A párt vezető szerepe tehát a társadalom életében szük­ségszerűen növekszik, mert még előttünk áll a szocializ­mus teljes felépítésének fela­data és a mind bonyolultabbá árnyaltabbá váló feladatok magas színvonalú, tudományos előrelátást és vezetést tételez­nek fel, erre pedig egyedül a párt képes, a tudományos szo­cializmus elméletének birtoká­ban. Amikor az osztályharcot az osztály-ellenfél magatar­tása miatt élesebb fegyverek­kel kell vívni, amikor a front­vonalak élesen elhatárolódnak egymástól, amikor a termelési feladatok is végeredményben leegyszerűsödnek, a politikai tájékozódás viszonylag köny- nyű. De mennyivel nehezebb ez akkor, amikor a társadalom adott helyzetének megítélése az osztályok mozgásának, át­alakulásának elemzése és az ezekből levonandó elméleti és politikai következtetések el­mélyült, körültekintő, alapos marxista elemzést tételeznek fel. Vajon nem ezt bizonyít- Ják-e azok az élénk eszmecse­rék is, amelyek egy idő óta és ma is folynak a párt szövet­ségi politikájáról, a szocialista nemzeti egység problémájáról, a származási megkülönbözte­tés megszüntetéséről és más hasonló kül- és belpolitikai kérdésről. És mindjárt azt is tegyük hozzá, hogy nem is olyan egyszerű mindig a leg­világosabb, legtisztább, legfél- reérthetetlenebb, legmeggyő­zőbb formában megfogalmazni gondolatainkat. Az sem igaz, hogy a párt vezető szerepének szük­ségszerű növekedése automa­tikusan következik be. Nem igaz, mert a párt eddig is csak azért tudta betölteni a társadalom életében elfoglalt vezető helyét, mert minden tet­tét a legmagasabb fokú tuda­tosság hatotta át. Hiszen a szo­cialista társadalmat is min­den más társadalomtól az különbözteti meg, a szocialis­ta társadalomért küzdő mar­xista—leninista pártokat is minden más párttól az külön­bözteti meg, hogy cselekvésé­nek rugója a tudatosság. A marxizmus—lenlnizmus birto­kában, annak alkotó alkalma­zásával mindig tanulmányozza az adott társadalom helyzetét és szükségleteit és annak meg­felelően határozza meg a po­litikai vonalat és jelöli meg kinek-klnek a helyét és fela­datát a társadalom szerkezeté­ben. A párt vezető szerepével kapcsolatos helytelen jobboldali és baloldali nézetek egyik közös vonása, hogy kép­viselőik teljesen elvesztik va­lóságérzetüket és a konkrét gazdasági és politikai helyzet­ből azzal olykor homlokegye­nest szemben álló következte té­teket vonnak le. Pártunk egyik legnagyobb ereje éppen a valóságérzet magas foké- bah rejlik, amire a marxizmus •“lenlnizmus alkotó alkalma­zása teszi képessé. És akkor, amikor a párt vezető szerepé­nek szükségszerű növekedésé­ről vallott nézetét is kifejtet­te és határozatba foglalta, eb­ből a marxista-leninista alap­állásból indult ki és vizsgáló­dott. Ez a biztosíték arra is, hogy az ítélete helyes, a párt ve­zető szerepének növekedése viszont biztosíték arra, hogy társadalmunk a szocializmus épitéséhek soron következő fel­adatait is sikeresen megold- ja. Katona István. „Vaján csak a sportot pár­tolják, arra költenek. A kul­túrával keveset törődnek, nincs egy valamire való kul- túrházuk...” Ez a kijelentés hangzott el a járási székhe­lyen. Valóban így Henne ez Va­ján? Már a 30-as években neves futballcsapata volt Vajának, nyíregyházi ás más városok csapataival is felvette a küz­delmet. Népes szurkolótábor nőtt ki a községben, akik nem sajnálták csapatuktól a biztatást, sem meccsenként a belépti díjat. A futball-láz kimutatható egészem napjain­kig. Hogy a sportszeretet nem járt magában és anyagi ál­dozatokat is követelt, erre bizonyíték az a 67 ezer fo­rint, amelyet négy évvel ez­előtt a sportöllöző és szertár építésére szavaztek meg. Köz­ségfejlesztési alapból elkészült a zuhanyozóval felszerelt öl­töző. A tsz sem fukarkodott, né­hány ezer forintot szintén „csurgatott” a futballcsapat­nak a kulturális alapból. 600 000 forint villanyra A községben valóban nincs művelődési ház. Az egyetlen lehetőséget a szórakozásra a 150—160 személyes mozi szol­gáltatja, a községi könyvtár egy távoli iskolai tanterem­ben van, a zöldkereszt tanács­adó ideiglenes helyiségben és így tovább. Tehát mégis igaz? Vaján kétségtelen szeretik a sportot, főleg a futballt, s ha a támogatásáról van. szó nem garasoskodnak. De mit mutatnak a tények? Kevésnek találták a régebbi években az állami erőből épü­lő 5 és fél kilométeres vil­lanyhálózatot. Ez ugyan meg­oldotta a benti utcák villany- gondját, de egyáltalán; nem a külső részekét. Még hat ki­lométer hálózat hiányzott ah­hoz, hogy a távoli utcák is élvezhessék a villanyfényt. Saját községi erőiből, 600 ezer forintot költöttek a 6 kilomé­tere« szakaszra. Egyöntetűen szavazta meg a község. Sorrend kérdése Ez persze nem minden. Az „igazi” a kétszer négytamter- mes új iskola felépítése volt a várkastély mellett. Egymil­lió forintjába került a község­nek, évekig gyűjtötték, tar­talékoltak rá a pénzt, még most is érzik súlyát. De nem bánták meg, ősszel már 16 tanteremben tanulhat a 18 tanulócsoport. Már csak a Boglya és a Rákóczi tanya gyermekeinek Iskolába járását kell megoldaniuk. Nem áldozniuk tehát a mű­velődésre? Sajnos, az igaz, hogy nincs a községben művelődési ott­hon, s ez igen sok fejtörést okoz a község vezetőinek, bospr.uságot'. a dolgozóknak, — Nos hát, Annusba, el­határoztam, hogy egybeke­lünk, ha magácska is úgy akarja. — Ügy akarom, Imre. S ha arra gondolok, hogy mily boldogok leszünk, könnyek futják el a szememet. — így legyen. Biz' az szép dolog lesz, hogy amidőn megtérek a hivatalomból ki­csiny otthonunkba, az én ta­karos kis feleségem meleg vacsorával fogad. — Így lesz, Imre. Mielőtt a munkahelyemről hazamen­nék, meg fogom vásárolni a vacsorára valót, S ha nem érkezik túl korán, kész va­csorával fogom várni. — Annuska, nekem gon­dom lesz rá, hogy ne érkez­zem túl korán. Én előbb egy órácskára be fogok térni egy kávéházba. — Maga olyan jó hozzám, Imre. legfőbbképpen a fiataloknak. Ügy próbálják pótolni a külön­ben pótólhatatlan művelő­dési otthont, hogy a tsz amo­lyan kultúrbuszt indít a szomszédos Baktalórántházára, ahol a tsz-tagok megnézhetik a faluszinház előadásait. Tíz állandó mozibérlete van a tsz-nek, ezenkívül tavaly öten üdültek külföldön a kul­turális alap terhére. Persze ez csak részleges és ideiglenes megoldás. A mű­velődési házra égetően szük­ség van. Már tartalékolják a községfejlesztési pénzt, hogy 1964—65-ne elkészülhessen. Nem azért halogatták eddig sem, mert sajnálták erre a pénzt, hanem előbbvalónatk találták a villanyt, az iskolát... Nem külön fogalom Meg akarják oldani a kul­turált falusi élet egészség- ügyi problémáját is, többek között az ivóvízellátást. Már Dobi István, a népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kétnapos látogatást tett Hajdú-Bihar megyébe. Kedden a földesi Rákóczi Termelőszövetkezetet kereste fel ahol Jámbor István, a közös gazdaság elnöke ismer­tette a csaknem 5000 holdon gazdálkodó szövetkezet idei eredményeit. A vendégek ez­után határsaemláre indultaik. készül a községi törpe vízmű terve. Ide tartozik még a községi fürdő létesítése, amelyre le­hetőség lenne a nemrég meg­épült víztárolónál. A község egészségvédelmét, kulturáltsá­gát szolgálja a fásítás: a Tu­lipán út Vaja híressége. Min­den utcában gömbakác soro­kat ültetnek, ligetté varázsol­ják a községet. Nem lehetne azt állítani, hogy már mindent megtettek. Nincs meg a kulturált élet alapvető eleme: a villany, a 400 lakosú Rákóczi tanyán. Ez pedig jogos kívánság az ott lakóktól, de a községi erő­ből egyelőre nem futja. He­lyes lenne, ha többek között az fmsz kulturális alapjából jobban részesülne a község, hamarabb felépülhetnének így a szükséges kulturális létesít­mények. Kultúra és sport összetartó­zó fogalmak, — a segítés szándékában is közel állnak egymáshoz Vaján. P. G. Dobi István szerdán a nád­udvari Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben, a „Kiváló ter­melőszövetkezeti gazdaság” cí­met harmadszor elnyert 17 ezer holdas nagyüzemben tett látogatást. A vendégek meg­nézték a gazdaság különböző részlegeit, kőz'ük a most épü­lő központi gépműhelyét is, amelyre két és fél millió forintot költenek. 70 OOO A földművelésügyi minisz­ter utasítást adott ki a fel­nőttek mezőgazdasági szak­munkásképző tanfolyamairól. A mezőgazdasági dolgozók szakmai oktatásának alapvető formája most már — hason­lóan az ipari munkásokéhoz — a szakmunkásképzés. Ez három, egyenként 150 órás tanfolyamból áll, amit a fel­nőttek folyamatcean három évnél rövidebb idő alatt is elvégezhetnek. Az első két év­folyamot általában szakma- csoportok szerint, azaz nö­vénytermesztési, állattenyész­tési Vagy kertészeti tagozaton szervezik, míg a harmadik év­folyam a 20 mezőgazdasági szakma egyikére specializál. A tanfolyamok szervezeti formája is háromféle. A dol­gozók munka-, illetve lakóhe­lyén üzemi, az egymáshoz kö­zei lévő üzemek vagy közsé­gek dolgozói részére körzeti tanfolyamokat indítanak. Ha ezekhez hiányoznak az okta­tás feltételei, vagy túlságosan kicsi a hallgatók száma, ak­kor bentlakásos tanfolyamo­kat szerveznek. Üj típusai lesznek az idén a mezőgazdasági szakmunkás- képzésnek az ifjúsági tanfo­lyamok. A felnőtt oktatásban ugyanis csak a 21 éven fe­lüliek vehetnek részt, mező- gazdasági tanulónak pedig csak 15—18 éveseket veszne k fel. A megyei és járási ta­nácsoknál megkezdődtek az őszi munkák után, novem­berben induló tanév előké­születei. Mintegy 2500 szak­munkásképző tanfolyamot szerveznek, kereken 70 000 részvevővel. Közülük 30 000-en most kezdik majd a tanulást, csaknem 20 000-en pedig már a harmadik évfolyamot vég­zik. Tanácsok a cigánylakesság életkörülményeinek javításáért Napi kérdésként kezelik ezt a fehérgyarmati járásban A Járási tanács végrehajtó bizottsága és a tanácsappa­rátus valamennyi szerve na­pirendi kérdésként kezeli a cigánylakosok helyzetét. Mun­kánk eredményesebbé tétele érdekében ez évben végrehajtó bizottsági ülésen alapos vita után több fontos határozat született. Munkánkban ez nem csupán egyszerű kérdésként jelentke­zik hiszen 641 család él járá­sunk területén. Életkörülmé­nyeik egy részük helytelen gondolkodásmódjának megvál­toztatása, az egyes községek­ben még fellelhető előítéletek felszámolása napi foglalkozást követel tanácsi szerveinktől. Ha a községek tevékenységét vizsgáljuk, úgy megállapíthat­juk, hogy javulás tapasztalha­tó például Kölese községben, ahol ma mér valamennyi munkaképes cigány dolgozik, sőt többségüknek megfelelő la­kása is van. Lakatos Antal, Nádasi Gyula munkájából még új lakás építésére is tellett. Ketten beszélnek — Ne szégyenítsen meg. Annuska, ez a legkevesebb. Es együtt fogunk reggelizni is, ugye? — Igen, Imre. A házban van tejcsarnok, már hatkor lehet tejet kapni, Imre. Mi­re maga megborotválkozik, kész a kávé, Imre. **• Mindig ily szorgos asz- szonykára vágytam, Annus­ka. S vacsora után maja összebújunk, Annuska. — Ha nem lesz nagyon türelmetlen, Imre. — Majd én újságot olva­sok, amíg maga mosogat, Annuska. Nem fogok a konyhácskdjában lábatlankod- ni, Annuska. Maga oly jó hozzám, Imre. Es vasárnap? örömmel tapasztalhatjuk, hogy mind több cigánylakásban szól a rádió, sőt egyes helyeken a televízió is. A megváltozott munka- és életkörülmények eredményeit lemérhetjük Milo- tán, Turistvándiban is. Turist- vándiban például Lakatos Gé­za kétszoba konyhás lakást épített. Hasonlóan Jánkmajti- son Szőcsi Sándor, Szőcsi Já­nos, Milotán pedig Virégh Jó­zsef, Lukács Dezső, hogy csu­pán néhány nevet említsek a sok közül. Mind kevesebb már azok­nak a száma, akik csupán al­kalmi munkához kötik élet- körülményeiket. Egyre többen állandó munkát vállalnak, aze becsülettel elvégzik, sőt egyre nagyobb követelményeket tá­masztanak családjukkal szem­ben is. Persze hibákkal is találko­zunk egyes községi tanácsa­inknál, hiszen nem mindenütt foglalkoznak megértéssel a cigánylakosok problémájával. Kispaládon például a községi — Vasárnap sem fogok lá- batlankodni, Annuska. — Süthetek, főzhetek za­vartalanul, Imre? — Igen, Annuska. Számít­hat rám. • Maga engem meg akar rikdtni, Imre. — S ha aztán megérkezik a kis trónörökös, akkor majd nekilát, hogy felnevelje, ugye, Annuska? — Hát persze, Imre. Fiút fogok szülni magának, Im­re. — Maga meg akar ríhat­ni, Annuska. Hogy fogok sietni a meccsről haza, hogy láthassam, miként fejlődik a gyermek, Annuska! — Ma oly jó hozzám, Im­re! — Biz1 az én kis felesé- ‘ gem a hideg vízbe se tegye bele a kisujját, Annuska... Apropó... Vállalja a nagy­mosást is? Tabi László. tanács vb. ülésén derült ki, hogy nem jelöltek ki házhe­lyet cigánycsaládok részére, holott ilyen irányú igény jócs­kán jelentkezett. Kömörőn például Dankó Sándor több gyermekes családapa egy évig járt házhely után, hogy la­kást tudjon építeni, s végül más községet kellett válasz­tania, ahol ebbéli kérelmét kedvezően támogatták. Fontos feladatnak tartjuk, a munkába állítást, az életkörül­mények javítása mellett az analfabétizmus felszámolását. Fontos feladatnak tartjuk, mert úgy gondoljuk, hogy ez szorosan összefügg a cigány- kérdés megoldásával. Ezért járásunk több községében alapismereti tanfolyamot indí­tottunk így például Jánkmajti- Son, Turistvándiban. Tlszakó- ródon, Milotán. Ezek közül a tiszakóródi működött a leg­eredményesebben. Sajnos eh­hez nem sok köze volt a he­lyi tanácsi szervnek, mert a megfelelő támogatást nem biztosította. Máté Jánosné nő­tanács elnökének az érdeme, hogy a hallgatók az első és második osztály anyagából si­kerrel levizsgáztak. Apró. de bosszantó hiba, hogy ilyen esetben elzárkóznak a helyiség a tábla, a kréta biztosításétól. A járásunk életéből vett po­zitív és negatív példák azt mutatják, hogy foglalkozunk a eigánylakosság problémáival. Ez természetesen kevés, társa­dalmai üggyé kell tenni, min­den ember szívügyévé. Taná­csi szerveinknek fontos napi feladatként kell kezelni a ci- gánylakosság munkaellátottsá­gának problémáját, lakásügyét, oktatását, életkörülményeinek megváltoztatását. Erről egyet­len napon sem szabad meg­feledkezni ök. Forgács András vb. elnökhelyettes. Fehérgyar* mati Járási Tanács 1963. augusztus 29. 3 Dobi István látogatása Földesen és Nádudvaron

Next

/
Thumbnails
Contents