Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-23 / 196. szám
Rakodógép segíti a munkát az ÉRDÉRT mátészalkai telepén. Hammel J. felvétele. Megkezdődött a jövő évi költségvetés készítése Az állami intézményeknél országszerte megkezdődött a jövő évi költségvetés összeállítása. A különböző tanácsi szervek, iskolák, kórházak, hivatalok, a főhatóságok fenntartó és karbantartó üzemeinek vezetői augusztus végéig terjesztik elő, hogy 1964-ben milyen anyagi erők lesznek szükségesek munkájuk elvégzéséhez. Körülbelül 12 000 helyen mérik fel az előrelátható bevételeket és kiadásokat, figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét, erőforrásait, a reális lehetőségeket. Költségvetési kiadásokra a jövő évre körülbelül 8—9 százalékkal többet fordítanak, mint a2 idén, s egyik főfeladat a meg- növekedett egészségügyi, szociális és kulturális szükségletek kielégítése. A lehetőségekhez mérten tovább bővítik az oktatási és az egészségügyi hálózatot, azok befogadóképességét. Jövőre egyébként sor kerül az ingatlankarbantartási normák rendezésére is, ilyen karbantartási célokra a jövő évre nagyobb összeget terveznek, mint az idén. Az otthontól az iskoláig Érdekes kiállítás nyílt Nyíregyházán Pár nap még és vége az iskolai szünidőnek. S ahogy közeledik a tanévnyitás, úgy nőnek a gyerekes családok gondjai. A megtakarított pénz javarészét most az iskolába menő gyerekek ruházatának, tanszerednek megvásárlására, pótlására kell beruházni. Sok szülőt foglalkoztat most a „mit és hogyan” gondolata. Tervszerűen és az igényeknek megfelelően, de mégis olcsón vásárolni nem könnyű dolog még a több éves gyakorlattal rendelkező szülőknek sem. Áruháznak is beillene Aruháznak is beillene a Nyíregyházi József Attila Művelődési Ház bábszínházában „Otthontól az iskoláig” címmel megnyílt kiállítás. A kiváncsi szülők egy része talán éppen itt döbben rá; mi mindenre is van még szüksége a pár nap múlva iskolába siető gyermeke részére, mit kell még sürgősen beszereznie, amiről egészen megfeledkezett. Megkönnyíteni a szülőknek ä bevásárlást, tanácsokat adni a kiválasztásihoz; ez a :élja a kiállításnak, amelyet gén szerencsés időpontban nyitott meg a Szabolcs-Szat- "nár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Az egyéb-, ként szépein és ízlésesen elrendezett kiállítás már az első látásra elárulja; nem látványos áruparádéról van itt szó, hanem azoknak a kelléceknek a bemutatásáról, amelyeknek a megvásárlása etke- •ülhetétlen ül szükséges a gye- 'ekek zavartalan tanulásához, otthoni szabad idejük tervszerű kihasználásához. Olcsó diáktolltól kezdve a jeruzaforg ácsot önmagában tároló, pár forintért kapható legyezőig, barkácsoló szerszámok, iskolaköpenyek, torna- 'elszerelések, hangszerele, rajztábláié és játékok, minden, minden látható itt ami szükséges a tudás kapujának ostromlásához. Egy kis újdonság . . . — Amit itt kiállítottunk — magyarázza a kiállítás fe- .ügyele'ével megbízott Szarvas László — az a boltokban mind kapható. A könnyebbség kedvéért meg is jelöltük, hogy melyik árut hol vásárolhatják meg. Az áruk egy része olyan termék, amelyeket az ipar máp' rsíiilr a 7 iriÁn e'vártott először. Nem kell már a sötét út'öröruhához nem illő sárga félcipőt húzni a gyereknek. Bizonyára nagy keletje lesz a gyermekszámban is gyártott NEVA ingeknek és az ebben a méretben szintén először készül lányka RA- LON pulóvereknek is.. A bakfis méretekben készülő lányka fehérneműket — a tavalyi piackutatás eredményeként most már sorozatban gyártja az ipar. Első ízben kaptunk a poli'echnikai oktatáshoz régóta keresett, bakfis méretekben készült leányka melles munkanadrágokat is. A matrózruha kedvelőinek is teljesült a kívánsága. A fiúk fehér, vagy sötétkék színben vághatják a kabáthoz a nadrágot. Kétféle variációban kapható már a lánykák isko- laköpenye is; nylon, vagy pi- kégallérral. Az iskolafelszerelésiek fontos kiegészítője az iskolatáska. A kereskedelem felkészültsége talán ebben a legnagyobb; Huszonöt forinttól 300 forintosig, mintegy 30 féle változatban áll a vevók rendelkezésére. ... és ami még hiánycikk A kiállítás rendezői nagyon jól tudják, hogy a teljességre való törekvés mellett is akadhat még hiánycikk. S a vevő növekvő,, igényeire apelláltak kzzal, hogy a kiáll!'ásón piackutatási kérdőiveket adnak át a látogatóknak, s azon jelezhetik észrevé'eleiket, kívánságaikat. A látogatók már az első napon éltek ezzel a lehetőséggel. Az egyik kívánság például: „Miért nem gyárt az ipar sötétkék leányka köpenyt?” Vagy: „10 éves kislányom részére csak hegyes orrú papucscipőt tudok venni... Miért nem gyártanak 35—36-os leánykacipőket gömbölyű orral?” — Az igazság az —magyarázza Szarvas László, — hogy fiú félcipőben van gömbölyű orrú, de ma már mások az igényeik, mint — mondjuk — tíz évvel ezelőtt. Egy 16 éves diáklány bizony már nem szívesen húz a lábára fiú félcipőt. Erre még a csak kissé igényes szülő sem kényszerítheti serdülőkorú kislányát. Egy kis fazonmódosítással ezen könnyűszerrel módosíthatna a cipőipar. Alig nyilt meg a kiállítás, máris több száz bejegyzés van a vendégkönyvben. Azonban a kiállítást rendezők szeretnék, ha a már csak pár napig nyitvatartó árubemuta-. tót minél löbb szülő felkeresné és segítene abban, hogy kívánságaikat az iparnak tolmácsolhassák. — tá — Kissé riadtan figyelem pestbudai polgártársaimat, él megnyugtatna, ha a nyájas olvasó segítene felkutatni a kórokozóját annak a járványnak, amely főleg szombatonként eluralkodik a főváros közkedélyén. Nem az influenza, és nem is bárányhimlő, sokkal komolyabb. Nyelvbetegség. Valamiféle vírusok a szóalkotó szerveket támadják, és arra késztetik, hogy a beteg vá’-ailan és a helyzethez nem illő dolgokat mondjon. Találkozom barátommal, aki mellesleg zord köz tisztviselő, hivatalában vasszigorral fegyelmez, és kitűnő férfiú. Találkozom vele a szombat déli csúcsforgalomban, és gyanútlanul mondom neki, hogy szervusz. Lekapja vadonatúj nyúlszőrkalapját, meglengeti, földig hajol, és harsog, mint a réztrombita: — Alázatos tisztelet, ke- gyeletes alázat és talpig diadalív, méltóságos uram! Nem reagálok a csacsi beszédre, s hűvösen kérdem: — Hogy vagy? Két tánclépést tesz előre kettőt vissza, és szemét az égre veti: — Ragyogóan, csodálatosan, tündökletesen! Aki nálam jobban van, lop, csal, hazudik, és festi magát! Makacs vagyok, a lehető SZOMBAT legszárazabban érdeklődöm — hátha észretér —, hogy hova tart. — Óriásit kérdeztél, drága bátyám! — üvölti. — Neked elárulom, de senkinek egy szót se! Megyek a Hár- mashatárhegyre, pontyot idomítok hátaslónak! Csöndesen elönt a szomorúság. Mert ha bolond volna, hagyján. Ha f elöntött volna a garatra, oda se neki. De színjózan, képzelt, komoly ember, többszörös családapa, és ahogy szombat délben elhagyja hivatalát, hétfőig nem leket komoly szót váltani vele. És ha csak róla volna szó.. De jön a másik és szervusz helyett már messzi-öl ordítja, hogy szervittórc, littóre, mitlóre! És a harmadik szevaszto- polt harsog, és legmélyebb basszushangon dörgi utána, hogy marienbád, irgurn- bur- gum! A negyedik? Zdrasztvuj- tye, bonzsur és gudnáj, apa- fej! Az ötödik: Cer-bncc, cceer- bucc, cer-cer-bucc-buccl! Jonnapot, jólnapot, jólnap- kát, jólnapcsikákat kiált a hatodik. kalapkarját Van, aki nem szól, ját orrára tolja, két szárnyként tárja ki, és huhog. Van, aki megkerül, féllábra áll, és kukorékol. Még a legjobbak közül való, aki öklét lobogtatva rikolt: — Erő, izom, hajrá, Fradi! Égy percig reméli az ember, hogy vele, ha másról nem, de talán o holnapi meccsről lehet pár értelmes szót váltani. De nem lehet. Mert a „hogy vagy?” kérdésre azt feleli, fogalma sincs róla, de majd felhívja a feleségét, és az meg fogja mondani. Vagy azt, hogy va- gyogatok, vacjyikálok, va- gyolnyikok. És a másik azt mondja, hogy mint hal a parton, hal az erdőben, hai a bércen és hal a magaslati levegőn. És hogy hova megy? Aki nem a Hármashutárhegyre, az Csicsóra zabot hegyezni. Vagy víz alá sellőkkel sakkozni. És hogy megy a csatába, Galambócnál várja a török, ne várja hiába... Ezeket a válaszokat kapod. Mi van itt, könyörgöm? Egy újfajta szombatos szekta szállta meg a fővárosi, ahogy kitör a szombati zárás, vele együtt kitör a hétvégi badarhajrá és orgiákat ül a .Beszéljünk Hülyéket Mozgalom. A járvány nincs tekintettel a korra, és nem válogat foglalkozási ■ ágak szerint, Kopaszodó ötvenes sivalko- dik az eszpresszóban: . — Drága főnöknő, ciördit- sen egy olyan dufiát, hogy itt essem össze a pult előtt! Régi barátomat, a neves kórházigazgató főorvost pillantom meg a túloldalon. Mesélem neki az elképesztő komolytalankodást. Figyeli ő is, azt mondja. Ma oly féktelen a jókedv, hogy ki-ki- csap medréből. Ö is helyteleníti és alkalomadtán majd beszélgetünk erről a tünetről, de most siet, azt mondja. Azzal elrohan, és futtában kiált vissza: — Csókolom a kezedet! Hát ez az, ami miatt szombatonként már-mír ember- kerülő leszek. Csak így a nyájas olvasónak panaszolom el, mert hiszem és remélem, hogy velem együtt aggódik a dolog fehtt, és a maga részéről is megtesz mindent a szörnyű járvány leküzdésére. Legközelebb okvetlenül megbeszéljük a tennivalókat. Addig is kegyeletcs hódolat, pá-pá és millió homlokcsók! Kis jó. ARCOK, EMBEREK Sanyi és Irén házassága Még félig sem szívtuk ei a cigarettákat, de a parányi szobában máris sűrűn gomolyog a füst. Az asszonyka feláll és kitárja az ajtót. — Kellemetlen a füst? — Most már igen, s olyan komolykodó arcot vág, hogy a férjjel együtt elmosolyodunK. Isten tudja, több éves családapa létemre kicsit szégyenlős vagyok. De a fiatalok átsegítenek a kényes kérdésen. — Az orvos azt kérdezte tőlem, csicsergi az ifjú feleség, hogy mit fogok mondani a mamának .. Nem hitte, hogy asszony vagyaik. Meg kellett mutatni a személyi igazolványt. — Mi lesz a neve? — Zoltán. Mert egész biztos, hogy fiú lesz. — Azt csak márciusban tudjuk meg, szót közbe a férj. Remélhetőleg 13-án. Észreveszik, hogy csodálkozom. — Csak nem babonás? — Dehogy, dehogy, — szabadkozom. — Mert mi azok vagyunk. 13-án ismerkedtünk, 13-án esküdtünk és 13-án vettük a szekrényt. A nagy, mélyfényű kombinált szekrényt lehetetlen nem észrevenni. Csaknem az egés2 szobát betölti. Lengyeléknél, a nyíregyházi Vasgyár utcán nemcsak bútordarab ez, hanem lakótárs, barát és mindenek felett szimbólum, az önállóság szimbóluma. Lengyel Sanyi alig múlt lé éves, mikor két esztendővel ezelőtt táncos párjául választotta a szép Szekretár Irént. Hű, hogy örült a 17 esztendős fruska. Pedig akkor még hire-hamva sem volt a szerelemnek. Dehát Sanyi volt a legdéjeegebb, legjobb táncos a Móricz Zsigmond Művelődési Házban, s minden lány irigyelte Irénkétől. Hosszú próbák, szereplések, majd meghitt séták következtek. A fiú reggel 6-kor kezdett a VAGÉP-nél, a kislány is dolgozott, rövidéik voltak a közös esték. És mindig rövt- áebbnek tűntek egymás mellet. Egyik este így szólt a táncoktató: „a nyolc lány jöjjön ide.’’ Heten oda mentek, Irénke tovább ült. — Hát maga? — Én már asszony vagyok. Tréfára vette mindenki. De Sándor felmutatta az anyakönyvi hivatal pecsétes Írását, s elcsitult a kétkedés. A szülők egy kicsit nehezebben nyugodtak meg az írás iáttán, de azért mégis volt lakodalom. Sőt Szekretárék még egy kis szobát is adtak a fiataloknak. — Dehát hogy fogtok ti élni, aggódtak az öregek. Egy kicsit én is féltem, hogy nem tudom majd beosztani a pénzt, vallja be az asz- szonyka, dehát látja, itt ez a szekrény. 5250 forint volt, és még nem vagyunk egészen egyéves házasok. Szóval nem kell minket félteni. Igen. Teljesen önállóak. Külön szoba, külön koszt (Sanyi sajnosr nem szereti a rakottkrumplit) és külön egy kotló- alj csirke. A lakatos férj. most is hatra jár dolgozni — korán kelnek. Irénke ugyan alhatna, dehát el kell búcsúzni Sanyitól. Igaz, nem hosszú időre, kettőkor már vége a műszaknak. A polcon kb. 80 kötet sorakozik. Mindketten szeretnek olvasni. Délután mozi, este táncpróba. Hazafelé menet terveznek. A tüzelő elég lesz. De télre kell egy kályha. Irénkének néhány ruha, mert.,. Aztán kell még... Igen, ha akármilyen kicsi is a szoba, egy ágyacskát még be kell szorítani. (Gyarmati) Jól előkészítik az Üzemi tanácsválasztésokat a helyiipari vállalatok Takács Lajos HVDSZ megyei titkár nyilatkozata lasziottak meg üzemi tanácsukat augusztus 9-én, — Az előzetes javaslatok alapján úgy jelölték ki a 11 tagú üzemi tanácsot, hogy lehetőleg valamennyi munka •. helynek legyen képviselője, a műszakiaknak csakúgy, mint az adminisztratívaknak. Tere- besí Sándor, Kigyósi Mihály Farkas Júlia és mások hozzászólásaikban a munkáskoliek- tíva megelégedését tolmácsolták a jelöltekkel kapcsolatban: valóban a legrátermettebb és szakmailag legképzettebb emberek kerültek az üzemi tanácsba: Itt is, mint augusztus 17-én a VAGÉP-nél a választással egyidőben értékelték a félévi munkát, s megbeszélték a legsürgősebb tennivalókat. — Tizenhárom helyvari üzemben választják meg szeptember végéig az üzemi tanácsokat. Általában mindenütt jól előkészítik ezt a fontos eseményt, de történt már szépséghiba is. A Fehérgyarmati Vegyesipari Vállalatnál például a végrehajtási utasítás megjelenése előtt, július elsején választottak. Tanácstalanok voltak s így következett be, hogy a vállalat valamennyi vezető beosztású dolgozója helyet kapott a tanácsban. Ha ez így maradna, azt jelentené, hogy az igazgató, a főkönyvelő, a műszaki vezető — mint üzemi tanácstag — saját magát ellenőrizné. saját maga munkáját véleményezné. Gazdasági vezetőink egyébként is részt vesznek a tanácsok rendszeres ülésein, nem feltétlenül fontos a tagságuk. Hamarosan kiigazítják ezt az elhamarkodott lépést Fehérgyarmaton is. — Mi lesz a teendő a választások befejezése után? — Nem elég csupán, hogy az életre hívott üzemi tanács munkatervet készítsen: gondoskodnunk kall tagjainak szakmai képzéséről. Vállaltainknál hamarosan üzemgazdasági tanfolyamokat indítunk az üzemi tanácstagok részére, ahol megismerkedhetnek a közgazdasági elemzés alapvető tudnivalóival. (as.) A Minisztertanács és a SZOT együttes határozata szerint valamennyi termeiő üzemben újjá kell választani az üzemi tanácsokat. Takács Lajos, a HVDSZ megyei bizottságának titkára tájékoztatta lapunkat a nemrég megkezdődött választások menetiről. — Augusztus első napjaiban érkezett meg a végrehajtási utasítás. Üzemeinkben azonban már jóval előbb megkezdődött az előkészítő munka. A Nyíregyházi Cipőipari Vállalatnál például a szakszervezeti bizalmiak júliusban üzemrészenként beszélgettek a dolgozókkal: kiket javasolnak az üzemi tanácsba. Ennek alapján delegálták a jelölteket. Hasonlóan cselekedtek a VAGÉP dolgozói is. Helyiipari vállalataink közül elsőnek a cipőipariak vá3 1963. augusztus 23,
