Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-23 / 196. szám
Hruscsov és Tito beszéde a szerda esti belgrádi vacsorán Belgrad, (TASZSZ): Mint már jelentettük, Hruscsov szovjet kormányfő szerdán vacsorát adott Joszif Broz Tito jugoszláv elnök tiszteletére és ezen a két államférfi beszédet mondott. Hruscsov beszéde elején köszönetét mondott azért a szívélyes és meleg fogadtatásért, amelyben Belgrád lakosai részesítették. Kijelentette, hogy ebben a jugoszláv népnek a Szovjetunió népei iránt táplált testvéri érzelmei nyilvánultak meg.. A második világháborúban Jugoszláviában elesett szovjet hősök sírját is megható kegyelettel ápolja a jugoszláv nép. Ez arra mutat, hogy a szovjet emberek hőstetteinek emléke él a jugoszláv nép szívében. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek barátságát a közös célokért, a szabadságért és a függetlenségért vállvetve vívott harc szilárdította meg. — Országaink népei nagy áldozatok árán megvédtek a békés munkához való jogukat — folytatta. — Mi, önökkel együtt jól tudjuk, mi a háború, milyen terheket és nélkülözéseket ró a népekre, milyen áldozatokat követelnek tőle, ezért népeink lankadatlanul és elszántan harcolnak a békéért. — A béke fenntartására irányuló törekvés egyesít minden népet, minden józan gondolkodású és jóakaratú embert, tekintet nélkül politikai meggyőződésükre és nemzeti hovatartozásukra. Minden embernek létérdeke a termonukleáris katasztrófa elhárítása — mondotta a továbbiakban a szovjet kormányfő, majd így folytatta: — Mi kommunisták, akik a népek akaratát és létfontosságú érdekeit juttatjuk kifejezésre, mindig következetesen harcoltunk és ezután is fogunk harcolni a béke megszilárdításáért. Tudjuk, hogy e nemes küzdelemben velünk van minden békeszerető nép, a mi oldalunkon van az egész emberiség rokonszenve és támogatása. Erőt, fáradságot nem kímélve arra törekszünk, hogy tovább erősítsük a békeszerető népek szövetségét. — Erős gazdaságot, hatalmas fegyveres erőket hoztunk létre a Szovjetunióban. Ame. sebeli óriáshoz hasonlóan erőnk nem is napról-napra, hanem óráról-órára növekszik. Ha az imperialisták megtámadják a szocialista országokat, háborút kényszerítenek ránk, akkor hatalmas csapással válaszolunk, felhasználva az országunk rendelkezésére álló, összes eszközöket. — Küzdünk- a békéért, mert csak a béke biztosítja a lehetőséget a szocializmus és a kommunizmus építéséhez, a béke biztosítja a Föld minden lakosa számára, hogy élhessen, elkerülhesse a termonukleáris katasztrófa borzalmait. Ám — ismétlem — nem rettenünk meg, ha az imDerializ- mus legreakciósabb körei, az úgynevezett „veszettek” háborút robbantanak ki. Már többször megmondtam, hogy ha az imperialisták újra világháborút kezdenek, ez lesz az utolsó háború, mert a 'népek nem tűrnek meg olyan rendszert, amely a háborúk és a pusztulás nyomorúságát zúdítja az emberiségre. Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a haladó erők egységére szükség van a békéért, valamint a népek szociális és nemzeti felszabadulásáért folytatott harcban egyaránt. Most nagyszerű lehetőségek nyílnak arra, hogy egy hatalmas, egységes anli- imperialista áradattá egyesüljenek korunk összes haladd erői. A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtesz ezért az összefogásért. — Éppen azért jöttünk ma újra ide, Jugoszlávia földjére, — folytatta Hruscsov —, hogy a jugoszláv vezetőkkel, a testvéri Jugoszlávia népeivel találkozva, még jobban erősítsük államaink egységét és együttműködését, összeforrasszuk a szovjet és a jugoszláv népnek, valamennyi szocialista ország népeinek az erőfeszítéseit a béke ügyének diadaláért, a szocializmusnak és a kommunizmusnak Marx és Lenin tanításai alapján történő felépítéséért folytatott harcban. Hruscsov a továbbiakban megelégedéssel mutatott rá a Szovjetunió és Jugoszlávia együttműködésének fejlődésére és erősödésére. Különösen kiemelte a gazdasági kapcsolatok sikeres fejlődését, majd hangsúlyozta: — Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy politikai téren is fejlődjenek kapcsolataink. A ma élő szovjet és jugoszláv nemzedék kötelessége mindent megtenni, hogy végérvényesen megszilárduljon népeink testvéri barátsága. Tito elnök beszédében kijelentette, hogy az utóbbi időkben a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai állami vonalon a legjobb kölcsönös megértés és a jó együttműködés jegyében fejlődtek. — A látogatással kapcsolatban — folytatta Tito — nyugaton már hallatszanak hangok. Egyesek felteszik a kérdést ki kinek tesz majd engedményt, „belép-e Tito a jugoszláv kommunistákkal együtt a „táborba”, vagy pedig Hruscsov a Szovjetunió kommunistái nevében valamilyen engedményeket tesz a jugoszláv kommunistáknak?" Erről egyáltalán nincs szó — hangsúlyozta Tito. — Szó sincs engedményekről, nem lesz semmiféle megbeszélés ezekről a kérdésekről. — Népünk tudja, — mondta ezután —, hogy Nyikita Szergejevics nemcsak a Szovjetunió békeszerető erőinek élén áll, hanem a világbéke harcosainak első soraiban menetel. Nagyon jól esett hallanunk azokat a szavait, hogy mi együtt haladunk a békéért, a gyarmati rendszer megszüntetéséért, a nemzetközi kölcsönös megértés megjavításáért, a jobb életért folytatott harc útján. — A jugoszláv nép mindennél jobban kívánja a békét — folytatta Tito, — mert a szovjet emberekhez hasonlóan tudja, mi a háború. Tito megelégedését nyilvánította a részleges atomcsenű- szerzödés megkötésével kapcsolatban, majd befejezésül sikereket kívánt Hruscsovnak a leszerelésre, a békés együttélés megvalósítására és a világbéke megszilárdítására vonatkozó erőfeszítéseiben. Hangsúlyozta, hogy e törekvéseiben Hruscsov a szocialista Jugoszlávia teljes támogatására számíthat. Az asturiai bányászok nem adják fel a harcot Franco ellenes tüntetések Olaszországban Párizs (TASZSZ) A francoista kormány nem tudja megtörni a sztrájkoló as' uriai bányászok küzdőszellemét. A sztrájk immár 35 napja tart. Az ismét megnyitott bányákban a munka gyakorlatilag nem indult meg. Legújabb jeleníéseU fze- rint Asturiában már 2!> 000 nanyasz sztrájkol. Most még azok a bányászok is ülősztrájkokat tar anak, akik közben már felvették a munkát. A széntermelés oly mértékben csökkent, hogy a hatóságok engedélyezték a vállalkozók számára a szénimportnak a behozatali kvótán .felüli növelését. A ha'óságok most attól tartanak, hogy a munkabeszüntetés kiterjed az egész érc- bányászati és kohászati iparra. Rómából jelentik: A genovai kikötőmunkások augusztus 21-től 31-ig szüneteltetik a spanyol lobogó alatt közlekedő hajók ki- és berakási munkáját. Ezzel fejezik ki tiltakozásukat Franco rendszere ellen, igy támogatják * demokráciáérí küzdő spanyolok harcát. Augusz'us 20-án ugyanezen ok miatt sztrájkoltak a szardíniái Iglesias szér.medence bányászai. Az olasz nép az elmúlt napokban nagy tűzetéseken jut atta kifejezésre felháborodását a Franco-rendszer legújabb gaz'ette. két fiatal antifasiszta kivégzése és a spanyol fasiszták készülő bűntettei miatt. Livornóban a kikötőmunkások tíz órán át sz'rájkoltak és tiltakozó sztrájkok vol ak Rómában, Bolognában, Milánóban cs több olasz városban. Car- rarában a márványbányák dolgozói a kommunisták, a szocialisták, a kereszténydemokraták kezdeményezésére lenyűgöző mé- •retü . egységes tüntetésen bélyegezték meg a spanyol dik'átort. La Pira firenzei kereszténydemokrata polgármester, Badaloni, Livomo^kommunista polgármestere és" sok más közéleti és kulturális személyiség a spanyol kormányhoz intézett táviratban fejezte ki felháborodott tiltakozásét. A három nagy szakszervezeti szövetség felhívta a dolgozókat, fokozzák a harcot Franco rendszere ellen. A washingtoni „nagy menetre4* készülnek az amerikai négerek Washington, (MTI): Az Egyesült Államokban nagy a készülődés a néger lakosság augusztus 28-i washingtoni „nagy menetére”, amelyet „szabadságot és munkát” jelszóval szándékoznak megtartani. Ebben az Egyesült Államok történetében példa nélkül álló hatalmas megmozdulásban a hírek szerint közel kétszázezren szándék koznak részt venni. A négerek azt követelik az Egyesült Államok kongresszuÚjabb letartóztatási hullám Dél-Vietnamban Saigon, (MTI): Nyugati hírügynökségek közlése szerint újabb letartóztatási hullám van Dél-Vietnam- ban. A Reuter szemtanúk alapján közli, hogy az egyik saigoni kórházban igen sok szerzetes fekszik sebesülten. A pagodák megostromlásakor ugyanis a katonák lőfegyverüket használták és több személyt eltaláltak. A Reuter jól tájékozott források alapján közli, hogy csütörtökre virradó éjszaka indult meg az újabb letartóztatási hullám. Ez alkalommal a hatóságok a kormánnyal nem rokonszenvező politikusokat és értelmiségie- | két fogták le mind a fővárosban. mind a vidéken. A hírügynökségek elmondják, hogy a saigoni rádió csütörtöki adásaiban hevesen szidalmazta a buddhista vezetőket, egy részüket kommunista ügynököknek tüntette fel. A Reuter saigoni megfigyelők alapján úgy véli, ha a helyzetben gyökeres fordulat nem következik be, akkor hátrányos helyzetbe kerülnek a kormánycsapatok a népi felszabadító erők ellen vívott harcban is. A dél-vietnami rádió csütörtökön a Saigontól északra fekvő tartományban állomásozó 2. hadtest katonáit egységre szólította fel, meg nem erősített hírek szerint a felhívást az tette szükségessé, hogy a 2. hadtest katonái közül sokan dezertáltak. sától, hogy késlekedés nélkül hozza meg a faji. megkülönböztetést jogilag betiltó törvénytervezetet. Ez az elsődleges követelés, amelynek jegyében már júniusban megkezdődtek az előkészületek , a „nagy menetre”. Az amerikai négerek elnyomásának megszüntetéséért folyó harc programja azóta bővült. A tüntetés részt vevői most azt a jelszót tűzték ki, hogy a kormány haladéktalanul intézkedjen a néger lakosság munkába helyezéséről és biztosítsa a fehérekkel egyénig bért. Ily módon a program túlnőtte a gazdasági követelmények kereteit és a jelen pillanatban egyre inkább politikai és társadalmi jelleget ölt. Az előkészületek első szakaszában a kormány szerette volna rábírni a szervezőket, hogy a „nagy menetet” ne tartsák meg. vagy legalábbis halasszák el 1964-re. Ezt Robert Kennedy igazságügymi- niszler követelte a tüntetés vezetőitől. A néger vezetők azonban nem mentek ebbe bele. A kormány ekkor azt szerette volna elérni a mozgalom vezetőinél. hogy rendezzenek félig vallási jellegű nagygyűlést, mégpedig olyan programmal, amely támogatja Kennedy oolgárjogi törvénytervezetét. Ez a cselvetés sem sikerült. Kennedy a napokban kijelentette, hogy augusztus 28-án a Fehér HázbSn fogadja a washingtoni „nagy menet” vezetőit. A washingtoni rendőrfőnök kijelentette az újságíróknak: a rendőrség „minden eshetőségre készen áll” és összesen körülbelül 10 000 főnyi karhatalmat mozgósítottak. Bayar Rustin, a tüntetés egyik szervezője, aki szerdán érkezett New Yorkba, külföldi újságíróknak rendezett sajtó- tájékoztatón elmondotta, hogy az előkészületek teljes ütemben folynak. — Nem azért megyünk Washingtonba, hogy valamit kérjünk, hanem azért, hogjr közöljük az elnökkel és a kongresszussal követeléseinket. A néger vezető kijelentette: a „nagy menet”-nek két célja van, először, hogy megmutassuk Amerikának és a világnak, hogy a néger lakosság nem tűri tovább polgári éb emberi jogainak megnyirbálását; másodszor, hogy tudtára adjuk az elnöknek és a kongresszusnak, amennyiben nem tesznek kellő időben megfelelő törvénykezési intézkedéseket e jogok biztosítására, akkor az országot komoly társadalmi nehézségek fenyegetik. Plaquemine Mississippi menti városban szerdán folytatódtak a négerek tüntetései. Este a faji egyenjogúságot követelő színesbőrű lakosság tüntető menetben vonult fel a város utcáin és a ..győzni fogunk” cimú szabadságdalt énekelte. A rendőrség a felvonulókra támadt és 104-et letartóztatott közülük. N. TOMAN: A „ BIG JOE“ I ■■■ » I ■■ I ■■■ 11 —— Fordította: Sárközi Gyula 23. De mi katonák vagyunk, tehát fegyelmezett és bátor férfiak. Viselkedésünk például kell hogy szolgáljon azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek majd egyszer... — A tárgyra! — kiáltotta egy rekedtes hang a matrózok hátsó soraiból. — Nem a viselkedésünk fog például szolgálni, hanem radioaktiv holttesteink szolgálnak majd figyelmeztetésül másoknak — jegyezte meg az eLső sorban álló Bridge fedélzetmester rendkívüli nyugalommal. — Nagyon örvendek Bridge, hogy megőrizte humorérzékét — folytatta Stowne tet1963. augusztus 23. tetett mosollyal az arcán. — Vegyenek példát magáról a többiek. Ahhoz pedig, hogy valóban ne váljunk radioaktiv holttestekké, néhány gyakorlati tanácsot akarok adni maguknak, fiúk. Ha már egyszer az itteni halak ilyen, vagy olyan mértékben fertőzöttek, ezen már nem tudunk segíteni. De nem tanácsolom, hogy a tonhalat fogyasszák. Különösen radioaktiv. Inkább a makrélát halásszák, szerintem kevésbé veszélyes. És vegyék számításba, hogy mindenféle halban a legtöbb radioaktiv anyag a májában, epehólyagjában és szívében található. Húsa tehát kevésbé veszélyes, mint a belső része. Zsigereljék ki és jól mossák ki a halakat... Amikor Stowne visszament a tengernagy sátrába, Dixon megkérdezte tőle: — Miféle tanácsokat adott a matrózoknak, Francis? Tisztában van azzal, hogy ezekkel a tanácsokkal most mintegy hivatalosan megengedte a legénységünknek a radiok- tiv táplálék fogyasztását? — Dehát mit tehettem volna, Edgar? Valamit csak enniük kell a matrózoknak. Attól tartok, hogy rövidesen nekünk kettőnknek is át kell térnünk a radioaktív puhá- nyok fogyasztására... — Miattunk ne nyugtalankodj, Francis! Cisteint kaptunk. Fokozta szervezetünk ellenállóképességét a radiok- tiv sugárzással szemben. TI meg mindjárt penicillint kaptok, hogy megakadályozzuk a fertőzést. — Lehet, hogy vérátömlesztésre is szükség lesz. — Azt is megcsináljuk Francis, ne nyugtalankodj. Fél óra múlva a Fowken torpedóromboló legénységének valamennyi életbenmaradí tagja már a Chariti fedélzetén volt. Sokan közülük nyomban vérátömlesztést kaptak. — Tudják, milyen ajánlatot kaptam fél órával ezelőtt — szólalt meg Stowne-Sydney Milliberry-től, a Sirena munkatársától? Legyek a társszerzője a „Trágikus esemény Szent Patrick szigetén” cím« cikksorozatnak. Amikor pedig megjegyeztem neki, hogy nincs írói tehetségem, csak nevetett naivitásomon s aztán ‘nyomban elűzte összes kételyeimet: „Ilyen társszerző mellett, mint én vagyok, nincs is szüksége semmiféle tehetségre.” Aztán .olyannyira kifejtette előttem elgondolását, hogy mór semmi kétségem nem maradt afelől, hogy nemcsak írnom, hanem mesélnem sem kell neki semmit. Ö megír mindent s nem úgy, ahogy az a valóságban történt, hanem ahogy azt a Sirena című lap szerkesztője kívánja, annak a verziónak megfelelően, amit ez az újság a Szent Patrick sziget természetes radioaktivitásával kapcsolatban felvetett. — Az ö/dögbe is, uraim! — élénkült fel Dixon tengernagy váratlanul. — Hisz ez nagyszerű ötlet' Lehetővé teszi „Big Joe”nk „rehabilitá- sát”. — Az ötletet megvalósíthatja magának Harvey Morrison rádiókommentáior is — tanácsolta a tengernagynak Dudley mérnök, aki addig hallgatott. — Még csak nem is kell személyesen megjelennie a stúdióban, megírják és fel is olvassák maga helyett azt, amire szükségük van. Dixon tengernagy érdeklődését annyira felkeltette az a lehetőség, hogy különféle módszerekkel kiköszörülheti a jóhírén esett csorbát, hogy észre sem vette a mérnök szavaiban rejlő gúnyt. Dud- ley-nak pedig az egésztől hirtelen olyan hányingere lett, hogy engedélyt kért Hap- worth-tól: legalább öt percre kimehessen a friss levegőre. Az orvos megsajnálta és megengedte, hogy kimenjen a fedélzetre. A nap csak az imént nyugodott le a látóhatár mögött. Az óceán lassan, egyenletesen ringatta a hajót. Csend, nyugalom honolt köröskörül, de Dudley-t már nem érdekelte a természet szépsége. Most mindent másnak látott: fertőzöttnek, tönkretettnek. Előtte most minden elvesztette értelmét... De nem ugrott a tengerbe. Ehhez bizony már nem von elég bátorsága. Volt még egy oka: a család. Felesége, gyermekei, öreg szülei. Nem tudta, nem volt joga magukra hagyni őket ebben a pokolian rosszul berendezett világban. „Hát igen, tulajdonképpen miért is vetném magam a tengerbe?” — kérdezte önmagától, miközben a fedélzeten sétált és megnyugodott kissé. Mintha nem tudta volna ő már ezelőtt is, amit most megtudott? Bridge, a matrózok és egy-két fiatal hadnagy valószínűleg sokmindent nem tudott. Csodálkoztak rajta, megrendítette őket. És ezt nem felejtik el. Lehet, hogy még megípróbálják felvenni a harcot a gonosz ellen, amely ezt az egészet szülte. De ő, Dudley hadmérnök, minderről tudott. Most aztán saját bőrén tapasztalta. De ő nem képes harcolni, ő csak együtt tud érezni azokkal, akik harcolnak, akik harcolni fognak. Neki családja van, megszokta a jólétet, őt nagyon jól megfizeti a gazda ahhoz, hogy rájuk emelje kezét, felemelje a hangját... — Nem, erre ő határozottan nem képes. De most már ő sem egészen az az embet^ aki azelőtt volt. Ügy érezte, hogy már nemcsak együtt tud érezni azokkal, akik harcolni fognak, hanem már segíteni is tudja őket, mert mindenkinél jobban tudja, mibe fog kerülni az emberiségnek nemcsak az atomháború, hanem a magfegyverkísérleíek folytatása is... VÉGE 2
