Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
Szabolcs és a világszínvonal Tagadhatatlanul sokat fejlődtünk az utóbbi években — hangsúlyozta az egyik értekezleten a hozzászóló szakember — és hazánk már áll olyan fokon, hogy mindent el tud készíteni, amire szüksége vein. Vita, parázs szócsata követte a felszólalást. Az eset azzal zárult, hogy elhatározták: a szakemberek összejövetelein sokat kell még szólni a nemzetközi munkamegosztás fontosságáról, szükségességéről, ha azt akarjuk, hogy mindenki lássa: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa számunkra nem elvi, politikai jelszó, hanem elsősorban gazdasági szükségszerűség. Az utóbbi évek fejlődése valóban ugrásszerű, gyors. Ám ezt csak úgy érhettük el, hogy segített a kölcsönösen előnyös sok-sok megállapodás. Vegyük csak számításba, mennyibe kerülnének például azok a kísérletek, amelyekkel egy — valamelyik szocialista országban már régen alkalmazott és jól bevált — géptípust akarnánk hazai gyártásra vinni. Mi lenne, ha például hazánk is gyártana személygépkocsit és a kis szériákkal, a termelési tapasztalatok, technikai felkészültség nélkül állnánk neki a munkának. Az elmúlt évtizedek gazdasági elmaradottságát a száguldó tudományos és technikai eredmények teljes és tökéletes kihasználása a megfelelően összeegyeztetett tervek képesek csak megszüntetni minden országban. És a termelés mai fejlettségi fokán olyan szűk belső piaccal rendelkező országok, mint hazánk is, csak ráfizet a kis sorozatú, esetleg pusztán egyedi gyártásra, ezzel pedig nem emelkedik, sőt csökken a nemzeti jövedelem, a lakosság jövedelme. Saját, megyei példáinkon sem nehéz meggyőzni az imént említett felszólalót, mennyire egészségtelen ez a felfogás: mindent magunknak termelni. Bőségesen van példa az eddigi munkáról s még nagyobb, még több meggyőző érv kerül napjainkból, amikor a jövőt tervezzük a megye lehetőségein belüL Két, vagy több oldalú megállapodás alapján kaptuk például Mátészalkára, Tuzsérra a faátrakó telepeket, azok korszerű berendezéseit, s nyertük a lehetőségét, hogy ezer, meg ezer munkáskezet foglalkoztassanak ismét a szabolcsi iparban. A Szovjetunióból érkező és megyénk földjeit átszelő Béke távvezeték a villamos áramot viszi az üzemekbe, a nagyüzemi mező- gazdaság telepeire. Olcsó villamos áramot kapunk, amit saját szénből csak az ország gazdasági erejének maximális kihasználásával teremthettünk volna meg. A napokban mérték fel a nyíregyházi szakemberek és a fővárosi tervezők, milyen körben helyezhetik el a város körül a lakásokban leggazdaságosabb gázt, amelyet a rajtunk keresztül lefektetett és a Román Nép- köztársaságból jövő vezeték megcsapolásával nyerünk. Mezőgazdaságunk további fejlesztésének alapvető feltétele a nagyarányú gyümölcstelepítés. Megyénk földrajzi és természeti viszonyai erre a célra felelnek meg leginkább. A százezer holdas húszéves gyümölcstelepítési program megvalósítása óriási erőket nagy gazdasági áldozatokai követel. Milyen nagy értékű és hasznos tehát az a segítség, amely a KGST tagországok húszéves távlati terveiben szerepel: támogatják a beruházások meggyorsítását, mind e mellett a szabolcsi almának hosszú évtizedekig biztos piacot szereztünk külföldön. A mezőgazdaságnak számos más úton is hathatós segítséget jelent a nemzetközi munkamegosztás. Magyarország például a gyógyszergyártásból kapott nagy feladatokat. Ezek nyomán fejlődik soha nem álmodott méretűvé a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár amelynek a szerepe néhány évvel ezelőtt csak jelentéktelen volt a világpiacon. És a gyár termékeinek alapanyagát éppen a szabolcsi nagyüzemi gazdaságok adják. Kifizető és jövedelmező vállalkozás lesz ez is. A Nyíregyházán a jövő évben már működő konzervgyár termékeinek egy jó része szintén a szocialista országok fogyasztására készül. Sok ezer katasztrális hold zöldségtermesztése szolgáltatja a nyersanyagot e gyár működéséhez, s köztük olyan helyeken is, ahol addig a hagyományos, olcsó és alig termő kultúrákkal foglalkoztak. Az ide tervezett óriási bútorgyár szinte gigászi kapacitással működik majd, s a tervek szerint képes lesz ellátni a hazai szükségleten túl o KGST igényeit. Újra sok munkaalkalom, jövedelmező vállalkozás! Mindezeken túl sok még a lehetőség. A közösen kimunkált gyártási eljárások, a hozzánk érkező és kitűnő gépek, berendezések, — amelyek sorozatgyártása olcsó árat biztosít — szerves részei lesznek a jövőben gazdasági életünknek. Néhány hete határozott úgy a KGST csúcstalálkozó, hogy az egyes szocialista országok mind saját gazdaságuk fellendítésére, mind a szocialista világgazdaság fejlesztésére jobban és teljesebben használják ki a lehetőségeiket. Kincset érő ez a munkamegosztás, hiszen a mindent gyártás százezernyi erőfeszítése, az önellátás nagy gondja és drága fizetsége helyett lehetővé tesz egy bizonyos ágra való koncentrálást. Itt pedig semmi gátja annak, hogy az összes erőt, a meglévő tartalékokat együttesen alkalmazzuk és elérjük, sőt egy-egy területen mi diktáljuk a világszínvonalat. « Főidbe kerül a 250000. oszlop BEFEJEZŐDÖTT U MAGYAR FALVAK VILLAMOSÍTÁSA 1888—1963: Mátészalka—Aporliget, az első és az utolsó villamosított község Négyezer kilométer vezetéken várostól községig, községtől faluig fut a fény, a gépeket mozgásba hozó energia Szabölcs-Szatmár megyében. Két állomást az r- _g villamosításának kezdetét és befejezését kapcsolják egybe az oszlopsorok, a drótszálak. A két állomás Mátészalka és Aporliget. 1888-ban malom, likőr- és gépgyár létesült Mátészalkán, hozzá kis teljesítményű villanytelep, amely a községnek is juttatott némi áramot 57 topogó év Budapesten csak három évvel később, 1891-ben gyulladt ki először villanyfény. A nagyüzemi áramszolgáltatás Nyíregyházán 1897-ben kezdődött. Ez volt a kezdet és minden vonatkozásban magán is viselte a kezdetlegesség jegyét. 1911-ben a nyíregyházi vezetékek két kilowatt áramot szállítottak éscsakÉszak- Szabolcs villamosítása után 1928-ban, amikor a generátorokat, turbogenerátorokkal cserélték fel, növekedett a vezetékekben az áramerősség, 22 ezer voltra. Ebben az időben Észak-Szabolcs, majd Dél- Szabolcs részleges villamosításában némi fejlődés következett, de csak rövid időre, mert a 30-as évek jellemzője az egyhelyben topogás volt. Szabolcs megye villamosításán, áramellátásán, részvény- társaságok és kisvállalatok osztoztak. A nyíregyházi RVKVSZ, a nyírbátori Bóru üzem, a kisvárdai, a,Sáfrány, a gróf Forgács, a büdszent- mihályi, a mándoki, a vásá- rosnaményi cégek voltak a gazdák. A sok bába között elveszett a gyermek, mert 57 év elteltével is csak 58 község részesülhetett a huszadik század legfőbb és leghasznosabb energiájából. De, ez a részesedés is kevés volt. Pátrohán kezdődött... A villamosításban a fordulat 1948-ban az államosítással kezdődött. De addig is amíg a nagy jelentőségű munka megkezdődött, helyre kellett hozni a háború okozta károkat. 1944-ben Szabolcs megye villanytelepe, villanyhálózata csaknem teljes egészében elpusztult. Uj villanytelepet, új hálózati rendszert kellett kiépíteni. A falu villamosítási programjának végrehajtása a villanyhálózat fejlesztése megyénkben 1948-ban Pátrohán kezdődött, és abban az évben még két község, Demecser, és Baktalóránlháza kapott áramot. 15 év telt el az államosítástól. Az első három községet a villamosításban 176 követte, s 1963 augusztus 20-án a 4000 kilométer vezeték utolsó kilométerei eljutottak Aporligetre. Ezzel a megye és vele együtt az egész ország villamosenergia-hálózatának kiépítése új szakaszhoz ért. A legidősebb tanú A villamosítási program végrehajtásával társadalmunk 15 év alatt a régi rezsim 57 éves eredményének tízszeresét produkálta. Az 194.'*-ban termelt és fogyasztott hat és fél millió kilowattórával szemben 1963-ban 65 millió kilowatt áramot fogyaszt Szabolcs megye. A fogyasztók száma pár ezerről 82 ezerre növekedett. Mátészalkával kezdődött és a mátészalkai járásban Apor- ligeten végződött a magyarországi villamosítás történelme. Szabolcs-Szatmár megye villamosításának történetét nem őrzik feljegyzések. Az adatok, számok többsége az emberek, a tanúk emlékezetében maradt fenn. Ilyen tanú a TITÁSZ Vállalat legidősebb szakmunkása, a 62 éves Kovácsi Sándor. — 1918-ban, amikor inasnak a nyíregyházi villanytelepre kerültem, még gyerekcipőben járt a villamosenergia-ter- melés, a villamosság hasznosítása. Az erőmű csak Nyíregyházának és Nagykállónak adott áramot. Észak-Szabolcs villamosításakor én is húztam, szereltem a vezetéket, Keme- csén, Kótajban, Nagyhalászon, Kisvárdán. Az a munka örökké emlékezetes lesz számomra, mert kemény telünk volt, és mindkét fülem, lábam megfagyott. Akkor még nem adtak védőitalt, védőruhát. 1932-ben Dél-Szabolcsban a nagykállói vezetékeket hosz- szabbítottuk Biri, Napkor, Balkány felé. Alig pár község kapott áramot, és ezzel be is fejeződött. A vállalatnál talán harmincán dolgoztunk, én maradtam közülük a legtovább. Negyvenöt év szolgálati idő van mögöttem és egy hónap múlva nyugdíjas leszek. Annak nagyon örülök, hogy még munka^közben megértem az ország teljes villamosítását. Réztábla az utolsó oszlopon 1945-ben alig tíz ember kezdte a villamos hálózat szerelését Szabolcs megyében. Pivamyik András, Gerzson Dezső, Bodnár József, Torma János, Csini János és a többiek a veteránok. Pivarnyik András, most a TITÁSZ Vállalat igazgatója mélyen emlékezetébe véste az akkori idők eseményeit. — Még elmondani is nehéz, a felszabadulás utáni állapotokat, Nem volt egy ép villanyoszlop, kevés volt a vezeték, hiányos a felszerelés. Nyers akácfákra húztuk a drótot, és hogy minél több lakásba jusson áram, ahol négy szál vezetéket találtunk, kettőt leszereltünk, így toldoztuk a kilométereket. A veteránok mellé új szakemberek kiváló munkások álltak a sorba. Olyanok, mint Nyitrai József, aki « falu villamosítási tervének végrehajtásából, a kezdettől a befejezésig kivette a részét, ö és társai kezdték meg 1948-ban a pátrohai szerelést. Azóta hosszú utat tettek meg. Apor- ligeten ezt a megtett utat ün- neplik. Az ünnepségen részt vesznek a veteránok, és mindazok, akik energiát, fényt adva, faluról falura végigjárták a megyét Petics István és brigádja augusztus 20-án alkotmányunk évfordulójának napján leállítja az utolsó oszlopot, majd összekoccannák a poharak. Az oszlop vasbetonjába réztáblát ágyaztak, rajta a felírás: „Kétszázötvenezredik oszlop”. Ez az oszlop és tábla örök időkre megőrzi majd az ország egyik legnagyobb történelmi eseményét, a villamosítást, és fennen hirdeti a szabolcsi villanyszerelők áldozatos munkáját Seres Ernő Gyári szakemberek a szövetkezeti földeken Az idén különösen szükséges a segítség Ä dohánygyárban cseng a telefon. A nyírtéti Rákóczi Termelőszövetkezet jelentkezik és Papp Aladárt, a termeltetési osztály vezetőjét kérik a készülékhez. A vonal túlsó végéről Medgyesi Antal, a vásárosnaményi üzem volt körzeti felügyelője tolmácsolja a szövetkezet kérését; vasárnap dohányt küldenek beváltásra, intézze el, hogy fogadják. Szokatlan a kérdés, de az osztályvezető nem ellenkezik. Már csak azért sem, mert Medgyesi Antalt a vállalat adta oda a termelőszövetkezetnek, hogy egy évig segítse, patronálja őket. Ahány termelő, annyi patronált Talán egy üzem sem tart annyira szoros kapcsolatot a termelőszövetkezetekkel, termelőszövetkezeti csoportokkal, mint a Magyar Dohányipar üzemei. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Gyár termeltetési szakemberei szinte mindennaposak a dohánytermelő szövetkezeti gazdaságokban. Azonban szaktanácsadásuk, patronálásuk kiterjed a termelési ágak mindegyikére, sőt az ügyvitelben, könyvelésŰj gépet kapott a nyírmeggyes! Petőfi Tsz. A közei 30 ezer forintos D 3S5 típúsú műtrágyaszórót Szondi Mihály traktoros veUe át és vitte haza. ben és szervezési kérdésekben is szívesen segítenek. Két évvel ezelőtt — zömében — a gyár dolgozói bábáskodnak a Milotai Uj Élet Termelőszövetkezet megalapításánál. Ezt a szövetkezetét azóta sem hagyták magára. Hasonló segítséget kap a kán- torjánosi Béke Tsz is. Az idén különösen szükség van a segítségre patronálás- ra. Növekedett a dohánytermő terület, több mint ezer szárító pajta építését kezdték meg, szinte egyszerre. Nőttek a gondok, halmozódtak a problémák. Számtalanszor volt szükség a gyár vezetőinek a kivitelezőknél való közben járására, hogy rendjén menjen a munka. A gyár és a termelő kölcsönös értéke, hogy minél több szakember dolgozzon a dohányültetvényeken. A gyár termeltetési szakemberei a tél folyamán társadalmi munkával 84 helyen tartottak filmvetítéssel egybekötött dohánytermelési szakelőadást. Az előadásokon mintegy háromezer szövetkezeti gazda vett részt. Az autókaraván elindul A nagykállói járásban fedőanyaghiány gátolta a dohánypajták építését. A káliói xeváltóüzem dolgozói társadalmi munkában segítettek a Védőanyag felkutatásában. Végül a megyén kívül, Polgáron találtak nagyobb meny- nyiségű fedőanyagot. . H | & Ekkor jelentkezett a másik probléma; a nagy mennyiségű fedőanyag elszállítása. Tanakodásra nem sok idő volt. Az üzemvezető — hogy ne akadályozzák az egyéb fontos áruk szállítását — vasárnapi munkát szervezett. Tíz-tizenöt vállalati gépkocsival egy nap alatt elhozták Polgárról. A brigád erénye A napokban egy nyolctagú kollektíva szervezett patronáló brigádot alakított. Tagjai műszakiak, termeltetési szakemberek. A brigád az orosi három termelőszövetkezeti csoport patronálását vállalta el. A cél: szilárd alapokra helyezni a gazdálkodást, segítséget adni ahhoz, hogy alapszabály szerint működjenek. Külön erénye a brigádnak az, hogy olyan emberekből tevődik össze, akik jól ismerik a három tszcs gazdasági adottságait, szervezeti életét, s eddig is szoros kapcsolatot tartottak fenn a vezetőkkel és tagokkal. A nyolctagú patronáló brigádot Benkei István, a gyár pártszervezetének titkára és Papp Aladár a termeltetési osztály vezetője irányítja. — tá — 3 1963. augusztus 19t,
