Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
Ä felajánlást tettek is kövessék! Gyermekeink örömére Autóbusszal bonyolítják le a vasúti forgalomból kieső Nyíribrony község lakóinak közlekedését. A rendszeres távolsági járat kocsija a községben éjszakázik, a végállomáson, a szabad ég alatt. Ez télen zavarokat is okozott a motor beindításánál. Még az elmúlt évben a községi tanács és a lakosság elhatározta, hogy garázst építenek az autóbusznak. Jelentős társadalmi munkát ajánlottak fel az építkezéshez. Az alapokat még az ősz folyamán lerakták, de azóta igen vontatottan halad a munka. Az alap mellett felhalmozva áll az épülethez szükséges vályog, kitéve az időjárás szeszélyének. Nagyobb társadalmi összefogásra volna szükség, hogy még az ősz folyamán elkészüljön az autóbusz garázs. — falusi — nács által kijelölt helyen, már a jövő év tavaszán birtokukba vehetnék gyerekeink az ,,összkomfortos” játszóparkjukat. Göndör József nyugdíjas, Nyíregyháza Az öncélú szórakozás nem hasznos Tapasztalatom az, — de a hozzászólásokból is kitűnik — hogy az emberek napjainkban egyre inkább arra törekednek, hogy minél szélesebb látókörrel rendelkezzenek. Áltaiaoan sok irányú az érdeklődésük. Tanulnak, olvasnak rendszeresen, gazdagítják ismereteiket. Ezektől, ha nem Is teljesen függetlenül, de lehet az egyénnek valami kiválasztott kedvenc elfoglaltsága, szenvedélye, amelyre több időt áldoz szabadidejéből. Lehet ez fényképezés, bélyeggy uj.,;s, galambtenyésztés, stb, kinek- kinek tetszése szerint. Ez így, véleményem szerint, helyes és megengedhető. De kizárólag szenvedélyüknek élni szabadidőnkben, öncélúan szórakozni, ez semmiképpen sem hasznos sem az egyénnek, sem környezetének. Ez az, amit még elég sokan nem értenek meg. Pedig az érdekek összekapcsolódnak; az egyén és a közösség, a munkahely éá az otthon között. ; KZ. . Mátészalka Miskolc—Tapolca fürdőn jártam nem régen. Figyelmemet különösen megragadta a fürdő szomszédságában létesített gyermek játszópark. Sokáig elgyönyörködtem a gyerekek önfeledt, boldog hancúrozásában. Hajó, és mérleghinták, forgók áUnak itt a gyerekek rendelkezésére, és ők — szemmel láthatóan — nagy örömmel élnek is az adott lehetőségeikkel. Mindez, természetesen ingyenes. A kicsinyek' örömét látva, a mi nyíregyházi gyermekeinkre gondoltam. Számukra is építhetnénk egy hasonló kis vidám parkot a Sóstón. Minden bizonnyal szép számmal jelentkeznének társadalmi munkások is, vállalatok, intézmények, nyugdíjasok, szülők. A taSzabad idő — igények — lehetőségek férfi jellem inkarnációja előtt való hívő és bizakodó hódolás Vitéz revisnyei Reviczky Lászlónak, a Szabolcs vármegyei Vitézi Szék kapitányának ünneplése abból az alkalomból, hogy a kormányzó őfőméltósá- ga áltábornaggyá nevezte ki...” S tovább az alispánt jelentés: „A munkásság évi foglalkoztatása kevés és így nem tudja magának és családjának az egész évi fenntartáshoz szükséges jövedelmet megkeresni. A munkásoknak fő kereseti forrása a nyári részesaratás és cséplés. Az ebből származó jövedelem is fogy évről évre...” De nem fogy a pompa, a szemekbe fényszórózott ünneplés: „Óriási érdeklődéssel várja Nyíregyháza közönsége a HONSZ vasárnapi nagy népünnepélyét: A városháza balkonjáról kitűnő slágerdarabokat közvetítenek a stúdióból a korzózó közönségnek szórakoztatására, míg az utcákat mókás bohócok járják végig, zeneszóval...” (Nyírvidék), Egy „másik” korzó közönségéről így ír a lap: „Szohor Pál polgármester tegnap délután összehívta a szociális gondozás imp jzáns táborát, azokat a lelkes hölgyeket és férfiakat, akik éveken át elszántan, önzetlenül harcoltak, a nagy rém, az ínség ellen...” (Címe: Nyíregyháza harca az ínséggel, munkanélküliséggel, koldusin'/áz’v>- val). Kik voltak a szánalomra méltóbb „bohócok”, akik tarkaruhát öltöttek, vagy akik zeneszó nélkül, szótlanul rótták az utcákat? Néoünnepély? De hol marad a nép: „Jákó, a berlini állatkert csodamajomja is részt vesz a szelídítőjével a vasárnap délutáni nagy népünnepé-’ ’yen Jákó az egész világit bámulatba ejti intelligenciájával...” Intelligencia. Es. ez? Alispáni jelentés: „Az in- ségakcló során a vármegye területén — Nyíregyháza iá. város kivételével, amely önállóan látta el az inségenyhi- tő munkálatokat, mintegy 11140 inségmunkás lett foglalkoztatva. A munkanapok száma kb. 40 ezerre tehető, a kereseti lehetőség a teljesített munka minősége és az időszak szerint 80—150 fillér átlagot tett ki, mely legnagyobb rész- I ben élelmiszerben lett az in- ségmunkát végzők között kiosztva, éspedig burgonya, bab, köles, és kenyérliszt formájában...” Lehetséges-e nagyobb megértést ikívánni az inség- munka bajnokaitól, mint Liptai László felsőházi tagtól, aki népszerető gondolkodásáról azzal is hitet tett, hogy 1936. augusztus 31-án • nyilvánosan (a Nyírvidék hasábjain) meghívta Szabolcs népét a holnapi lóversenyre. Mi is hi ínyz •r. Szabolcs népének ebben az időben... „Az elmúlt évben a város az inségakció során 12 000 pengőt szánt a szellemi szükségmunkások foglalkoztatására. A 12 000 pengő, bár utóbb már havi 40 pengő volt a szellemi munkások fizetése, kevésnek bizonyult... ;i9"6. szept. 2.) „Az állam 12 év után is csak koldus filléreket rak a koldus tarisznyánkba. A'jobb- sorsra érdemes hadiárva többnyire ruha és cipő nélkül rongyokban csavarog...” — írják Méltóságos gróf Dessewffy Emilhez a szabolcsi hadirakkuntak. Ez a tisztes úr ugyanis felszólalt a hadiárváknak, rokkant nak folyósított díjak emelése ellen. örömmámorban fürdik n város 1936. szeptember 2-án. Nemzeti Nap, — hirdetik a lapok „Szeptember 2-a Nyíregyháza történetében ünnepi dátumot fog jelenteni... Az oi- szágzászló avatását megelőzően a szabolcsi Nemzeti Egységpárt nagyszabású seregszemlét tart a Eencs Kálmán téren. A nagygyűlésen maga Gömbös Gyula miniszterelnök is felszólal. Délután a Sóstón nagy nyírségi toborzó lesz...” Egy évvel később. (Alispáni jelentés). „Vallásfelekezetre való különbség nélkül mély megille- tődéstől áthatva fogadta a vármegye lakossága július hé 3-ik napján a Nyíregyházára érkezett „Szentjobb aranyvonalot”. De mi történt az inssg- munkásokkal, a részesara.- lókkal, a megcsilfolt hadi- rokkantakkal, mi történt... Erről nem írtak a lapok De ilyen rendőrségi híreket találunk: „öngyilkosságot követett el X. Y. állásta lan...” t PG. Mindig izgalmas dolog belelapozni megsárgult újságokba, régi iratokba. A történelem egy-egy ' felidézett százada jelenik meg előttünk. És sok mindent mond. Miről mesélnek a mának a Nyírvidék egykori lapjai és az alispáni jelentések? „A vármegyében rendkívül nagyíontosságú a mezőgazda- sági munkások és cselédek ügye, akiknek száma mintegy 42 ezerre tehető és ezzel a munkástömeggel az ország vármegyéi között hatodik helyen áll Szabolcsvármegye...” (Alispáni jelentés). Hogy e valóban nagyfontosságú ügy mennyire lekötötte azokat, akik a szegények oltdlmazóinak tartották magukat, álljon itt a Nyírvidék 1930. aug. 26. száma: „A Vitézi Szék impozáns díszközgyűlésen ünnepelte Szabolcsvármegye társadalma Reviczky László altábornagyot. Vitézi ünnep van ma a vármegyeházán, a magyar férfiú erények kiteljesedése, a hadban retlenhetetlen, békéiben csodákra képes magyar kor parádés kocsis voltam, úgy szorított az urak által bolondériázott pity kés nyavalya, majd meg fúltam benne. Ki nem gombolhattam, le nem vethettem szolgálatomban ha mindjárt tüzet fogott volna is rajtam. Szólásom is tiltva* voít. A béresek, többi cselédek engem irigyeltek, én őket. Pedig az az igazság: szolgák voltunk valameny- nyien. — Meg, képzelje az elvtárs, mibe voltunk mi, asszonyok is — vette át a szót Nagyné. — Négy család egy szabad- kéményes tűzhely mellett!?... Az ember csak sóhajtozott, nyögött- kínjában, mint a haldokló. — Hány cselódlakás volt? — Négy. — Bolt? — Csak most van. — Iskola? — Az se volt itt akkor A többet mondó bizonyíték Belül is szép a ház. A szoba padlós, szőnyegekkel borítva. A bútortól alig lehet mozogni. — Mikor építettek? — kérdezem. — Hatvanegyben — íeleli a gazda. — Kölcsönnel? — Fillért se kértünk hozzá. Pedig, István fiunknak is nagy lakodalmat csináltunk akkor évben. A baktai Úttörő Tsz-ben dolgoznak. Meglehet nézni a határukat. Ismerik, hogy kell bánni vele. Mert a „veszett’" homok nemcsak éltető, de gyilkos is tud lenni. Ha közös munkájuk engedi, két fiú, meg Erzsiké — akik még a szülőkkel vannak —, elmen nek keresni az állami gazdaságba is. Mikor mindezt elmagyarázza Sándor bácsi, felesége megcsóválja a fejét, és feláll a karosszékről. — Nem úgy kell azt, Sándor A bizonyíték többe’ mond a magyarázatnál. Már pe tessehek haragudni — fordul felénk —, de én bizony kinyitom a szekrényeket. Kinyithatja! Tömve mind a kettő ruhákkal. Az ágy végi1963. augusztus 19. 4 gánügyeibe beavatkozni — de nem értem meg, hogy „egyszerűen nincs időm”. Elismerem, minden munkaterületen vannak olyan időszakok, amikor a feladatok elvégzése fokozottabban igénybe veszik a dolgozót. De munkatörvényünk megszabja a kötelező munkaidőt, és biztosítja az időt is a pihenésre, a szórakozásra. % A munka utáni kikapcsolódásra minden dolgozó embernek szüksége van, és úgy gondolom, hogy ez fokozottabb mértékben vonatkozik a gépkocsivezetőkre. Felelősség- teljes munkájukat csak testileg, szellemileg kipihenten végezhetik balesetmentesen. Az ön esetében tehát hiba van valahol. Kricsfalussy Béla A Kelet-Magyarország múlt vasárnapi számában Z. J. nyíregyházi gépkocsivezető „Egyszerűen nincs időm” című hozzászólásában kifejtette, hogy nem látja világosan mit értettem én lehetőségek alatt hozzászólásomban. Mint az a címből is kitűnt, elsősorban a falusi dolgozók szabadidejéről, kulturális és szórakozási igényeikről és ezek lehetőségének megteremtéséről kívántam véleményemet kifejteni. Rákívántam mutatni, hogy a falusi népművelési munkások feladata: megteremteni a falun is a legváltozatosabb kulturális és szórakozási lehetőségeket. Helyes irányba terelni a községek lakóinak e téren mutatkozó igényeit. Kedves Z, J., bocsásson meg, — nem kívánok életébe, maÁ művelődési autót várjuk A szabadidő eltöltéséről folyó vitát érdeklődéssel követem és nagyon sokban osztom a hozzászólók véleményét. Mint mindenkinek, nekem is gondot okoz a szabad órák helyes és gazdaságos kihasználás», valamint a lehetőségek megteremtése. Tanyán élek. A tanyasi ember pedig éppúgy vágyik kulturált szórakozásra, hasznos időtöltésre, mint a falusi, vagy a városi ember. .Csakhogy itt nálunk sokkal kisebbek a lehetőségek. Mozi nincs, hozzánk a művelődési autó sem jár, tehát könyvet kölcsönözni is csak úgy tudunk, ha bemegyünk a legközelebbi faluba. A villanyt még nem vezették be, így tv-t sem vehetünk. Egyetlen szórakozás a telepes ládió. Nagyon ritkán — egy évben legfeljebb kétszer — láthatunk színházi előadást, ha a tanyától elég messze lévő járási székhelyre, Nyírbátorba beutazunk. így te- 1 hát a szabadidőmet én itt Tsz. belíölőút Nagy gondot okozott Ramo- csaházán a termelőszövetkezet majorjának megközelítése, a szállítás a rossz útviszonyok miatt. Az őszi, tavaszi esőzések idején az erőgépek nem győzték egymást kivontatni a kátyus, sáros útról. A közelmúltban az állam 1 millió forintos beruházással 1 kilométeres makadám utat építtetett a község és a termelőszövetkezet majorja között. A községi tanács 72 ezer forint értékű anyaggal járult az építkezéshez. A község lakói, és a termelőszövetkezet tagsága pedig 57 ezer forint érteaú társadalmi munkává segítette a számunkra nagy- fontosságú út megépítését. K. B töltöm a tanyán, rádiót hallgatok, olvasgatok, no és időnként összeülünk a barátokkal, szomszédokkal ultizni. Alig várjuk már, hogy a mi tanyánkra is eljusson egyszer a művelődési autó, amely új könyveket és filmeket hozna nekünk is, a művelődésre, szórakozásra vágyó tanyasiaknak. f B. Ferenc tsz. brigádvezetö Újítók Csengeren Erre az esztendőre a Csen- geri Állami Gazdaság vezetősége és szakszervezeti bizottsága éves újítási tervet dolgozott ki, amelyet üzemi tanácskozáson tárgyaltak meg a dolgozókkal. A gondos előkészítésnek meg is van az eredménye. Az eddig beérkezett újításokat és ésszerűsítéseket a napokban értékelte a gazdaság vezetősége, az újítási bizottsággal. Ennek alapján 3 újításért, amelynek népgazdasági eredménye meghaladja a 46 ezer forintot, közel 5 ezer forintot fizettek ki az újítóknak. Ezen kívül több olyan ésszerűsítést is elfogadtak, amelyek népgazdasági eredménye forint értékben nem mutatható ki ugyan, de a munka meggyorsítása, a gépkiesések csökkentése szempontjából nagy jelentőségűek. Ezeket a gazdaság külön — összesen 1300 forinttal — jutalmazta. Az újításban élen jár a javító műhely kétszeres szocialista brigádja, különösen Simon József, Bíró Sándor és Bélteki Sándor. Érdemük hogy nemcsak saját újításaikkal foglalkoznak, hanem más újítóknak is segítenek. Szólni kell Bocsi JózseJ újítási felelős munkájáról is aki maga is többszörös újító és az elmúlt évben megkapta „Legjobb újítási felelős” ki tüntető címet. PaPP András tudósító Így volt ez akkor... A „Szentjobb aranyvonat44 Nyíregyházán — Szabolcsi hadirokkantak kérelme — Meghívom Szabolcs népét a holnapi lóversenyre — Diplomás inségmunkások Lapozgatás a Nyírvidék egykori számaiban FLORA TANYA, 1Q63 A hogy jobbra térünk a Bakta melletti műútról, pillanatok alatt homoktengerben úszik a gépkocsi. A kerekek nyomán emeletnyi magasságra száil fel, s gomolyog a laza nyíri homok. Görbén fut előttünk a tágas földút és jóval benn, a dimbes- dombos határban balfelől akácerdő kíséri az érkezőt. Gyepes, völgyszerű mélyedés után megint domb. Egy nagyobb épület körül, mint kotló mellett a csirkék, utcar egyenesben házak sorakoznak. Megannyi új, szilárd kőalapra építve, piros cseréppel fedve. Homlokzatukon színes vakolás és nagy ablakszemek. Flóra tanya. Menjünk be a házba A legnagyobb épület az iskola. Gazdája, Farkas Attila tanító régi jó ismerősöm. Éppen engedi ideje, és szívesen szegődik kísérőmnek. Az iskolától kicsit távolabb, romhalmaz-félén nő a gaz. Némely helyen még látni a halálba nyugvó, máladozó pa- ticsfal darabjait. — Mi volt ott? — Cselédlakások. — összedőlt? — Segítettek neki. — Hány család élt itt a felszabadulás előtt? — Úgy tudom, harminc. — Most? — ötvenhárom. Nagy Sándoréknál kopogta- ' tunk. Szerencsénk van: „telt” előszobát találunk. A hatvanhoz közeledő házigazdán kf- • vül megismerhetem kedves szavú feleségét, a fiatal, tűzről pattant menyecskét, meg egy kis szöszke, aranyosan ti- ‘ pegö unoka leánykát. ,,Szolgák voltunk valamennyien“ i 9 Udvarias invitálás a belső r szobába. Az hűvösebb. Míg ’ teljesítjük a kívánságát, Sán- > dór bácsi velünk tart ugyan, 1 mint a felesége, de iálekben visszafelé iramodik. ( — Istenigazában én tudom, mit adhat a nyári hőség. Miben hosszú sor lábbeli, a legdivatosabb cipők, szandálok. Az ajtó mellett vadonatúj harmonika, s az egyik szekrényen másik, már használtabb. Az új a legény fiúé, a viseltesebb Sándor bácsié., Hit szüli a mosolyt Nagyné miután elégedetten kísérgette tekintetemet, azt mondja: — Most majd férjes lányo- mék építenek. Ami van nekik, kicsi. Nagyobb kell. De ők se mennek sehova. — Hova kellene menni? — Há-át, el innen. Úgy lett volna. Mi nem mentünk. Senki. öt-hat kilométerre van ide Baktalórántháza, Ofehér- tó, Kántorján ősi, Vaja. Azt akarták, ne maradjon itt semmi, költözzünk be mind Baktára, vagy ki hova akar. Adtak volna telket, hogy faluban legyünk. Mi nem mentünk. Nem tudjuk itthagyni a helyet, ahol születtünk. Ahol régen... senkik voltunk. — Mégiscsak jobb lenne talán faluban. Nagyobb közösségben. Villany, telefon, jő út, tévé, rádió, mozi, jó viz... Mosolyognak mind a ketten és határozottan rántják a vállukat. Sándor bácsi szólal meg. — Miket az elvtárs sorol, nem hiányzik innen már csak egynémely. Azonban hisszük, meglesznek azok is idővel. Addig meg, jár erre mindig traktor, autó. Üzenni tudunk ha nagy baj van, vagy viszik azt orvoshoz, állomásra akit muszály. Kinn az udvaron seregnyi baromfi zajong, az istállóból tehénbőgés jelzi a déli itatás idejét. Lentebb, az udvar végiben sertések gyepeinek. Nagy Sándor, meg a felesége a kiskapuig kísér bennünket. Köszönéskor viszontlátást kívánnak. — Menjünk még valahová? — nézek tanító barátomra. — Felőlem mehetünk. Általiban mindenütt ugyanaz van. mim Nagyéknál — válaszolj:, meggyőződéssel. Asztalos Bálini
