Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

Jugoszlávia várja kedves vendégét: Nyikita Szergejevics Hruscsovot Belgrád, (MTI) Belgrádban nagy érdeklődés­sel várják N. SZ. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió miniszterelnöke Jugoszláviába érkezését. A jugoszláv főváros politikai köreiben nyomatékosan hang­súlyozzák hogy Hruscsov ked­den kezdődő látogatása jelen­tősen hozzájárul majd a két szocialista ország baráti együttműködésének erősítésé­hez és a világbéke megszi­lárdításához. A Szovjetunió mánisizter- elnöke a hírek szerint tár­gyalásokat folytat majd Tito elnökkel és más vezető ju­goszláv személyiségekkel, to­vábbá országjáró körútja so­rán, — amelynek állomásai között lesz valószínűleg Szkoblje, Titográd, Dubrov­nik, Split és Ljubljana is — több beszédet mond. Események sorokban Egr hét a külpolitikában A diplomáciának nincs nyári szünete — Huzavona Bonnban — A dél-vietnami dráma Az idei nyár felgyorsult és pergő eseménysorozata nem enged pihenőt. Nagykövetek egész sora halasztotta el sza­badságát, hogy a szovjet, ame­rikai vagy angol külügymi­nisztériumban, országa nevé­ben, aláírhassa az atomcsend- egyezményt. Genfben, hcsz- szabb tetszhalál után, ismét összeült a leszerelési bizottság. Gagra, Hyannis port, Colom- bey gyakran szerepel a távira­tok keltezésében, bizonyítva, hogy a kormányfők nyaralóik­ba is magukkal vitték a vi­lágpolitikát. Rövidesen azon­ban változhatnak ezek a kel- tezési helyek. Hruscsov ked­den kezdi meg — egy tudó­sító szellemes kifejezését idéz­zük — jugoszláviai munka­üdülését. Kennedyt nemsoká­ra Washingtonba szólítja majd a szenátus atomvitájának fi­nise. Macmillan az új válasz­tások, új politikai húzások le­hetőségeiről folytat lázas ta­nácskozásokat és miniszterel­nöksége óta először lemondta a hagyományos szalonkavadá­szatot is. De Gaulle nyugalmát, a mind erősebben megnyilvá­nuló bírálatok mellett, a krumplicsata, a borháború és a kongói válság háborítja. A külügyminiszterek már az ENSZ-dossziéba mélyednek, Gromiko, Rusk és Lord Home megállapodott abban, hogy szeptember harmadik keddjén ismét találkozik New York­ban, a világszervezet közgyű­lési időszakának megnyitóján. Nem volt túlzás tehát a már korábban elhangzott som- mázás: az atomcsendegyez- mény mozgásba hozta az egész világpolitikát. A szovjet diplomácia arra törekszik, hogy ezt az alapjá­ban kedvező megélénkülést újabb tárgyalásokra, újabb egyezményekre használja fel. Ahogyan továbbra — adva van a válasz, nem egy fontos nemzetköz probléma valóban beérett a megoldásra. Elsősor­ban azokról a fontos részkér­désekről van sezó, amelyek ön­magukban is enyhítenék a fe­szültséget, emellett köveznék az utat az általános teljes leszerelés, a német kérdés ren­dezése felé. Ezek az előtérbe került vitatémák: 1. megnem­támadási szerződés a varsói és az atlanti hatalmak közölt; 2. intézkedések a váratlan tá­madás megelőzésére; 3. a né­metországi külföldi csapatok létszámának külcsönös csök­kentése, a megfigyelők cseré­je a parancsnokságok között; 4. atommentes övezetek létesí­tése; 5. a katonai költségve­tések befagyasztása, vagyis további emelések megakadá­lyozása. Hogy a nemzetközi közhangulat mennyire igényli ezek megoldását, arra jellem­ző, hogy Bulgária és Brazília — véletlenül, de mégis tör­vényszerűen — egy napon terjesztette az ENSZ napi­rendjére a balkáni, illetve a latin-amerikai atommentes övezet tervét. A hidegháború szélsőséges hívei, a „veszettek” az erősö­dő nemzetközi nyomás ellené­re sem teszik le természete­sen a fegyvert. Az amerikai szenátus politikai őslényei, amint maga a Newsweek is illette Goldwatert és társait, nyíltan hadakoznak az atom­robbantások folytatásáért. De Gaulle idegenlégionárius csa­patokat vezényel a távoli Po­linéziába, hogy ott tartalék robbantási terepet építsenek, ha az algériai Szaharában le­hetetlenné válnának a terve­zett kísérletek. A leeresztett sisakrostélyú atommániákusok mellett azonban sok nyugati politikai és katonai vezető kétkulacsos játékot űz. Tart attól, hogy atomcsendellenes fellépésével elszigetelné ma­gát, viszont köziben túl sze­retné tenni magát a kötele­zettségeken. A Pravda joggal bírálta a hét végén az ame­rikai—kanadai nukleáris atom­egyezményt, amely éppen most ad lehetőséget amerikai rakéták állomásoztatására ka­nadai területen. Nem illenek az atomcsend-szellembe azok a hadgyakorlatok sem, ame­lyek során amerikai csapatok az atomháborús feltételeket játsszák élethűséggel.- De a legszembetűnőbb talán Bonn magatartása volt, mindaz, ami Nyugat-Németországban zaj­lott le a moszkvai egyezmény­nyel kapcsolatban. Igaz, Bonn program szerint ma, hétfőn aláírja az atom- csend-megállapodást. De, mint akinek a fogát húzzák... Említést tettünk már aj ENSZ ülésszak előkészületei­ről: a világszervezet tanácsko­zását nagy figyelem előzi meg Az sem lehetetlen, hogy meg­előzi egy rendkívüli összejö­vetel: Ceylon ilyen vitát kivár a dél-vietnami buddhista üldö­zésről. Diem diktátori rendsze­re ugyanis az elmúlt hetek­ben végletekig élezte a val­lási elnyomást. (Dél-Vietnan mintegy tizenhárommillió la­kosából egymillió a katoliku: és kilencmillió a buddhista. A katolikus Diem család kegyet­len terrort gyakorol nemcsak c vallásgyakorlatot illetően, ha­nem a buddhistákat másodren­dű állampolgároknak tekinti.) Ez a vallásüldözés végered­ményben egyik megnyilvánu­lása annak az általános, min­den oldalú elnyomásnak, amely Vietnam déli felére jellemző. Milyen nemzetközi vissz­hangja támadt a buddhista ül­dözésnek tanúsítja, hogy nem­csak a környező ázsiai orszá­gok buddhistái tiltakoznak hanem tizenötezer (!) amerikai pap is felemelte szavát. A hé­ten történt újabb, immár ötö­dik drámai öngyilkosság — buddhista szerzetes meggyúj tóttá magát, hogy kínhalálá­val tiltakozzék — csak növelU a felháborodás viharát. A Diem családdal túlságosai jóbarát Molting nagykövei helyett a tapasztalt diplo­matát. a volt ENSZ kép­viselő Cabot Lodge-t kül­dik Saigonba. Amerika figyel­mezteti a diktátort, de menesz­teni nem meri. t N. TOMAN: A BIG Fordította: Sárközi Gyula 22. De miután a matrózok is rá­kaptak a rákokra, ezek nagyon gyorsan kifogytak és új táp­lálékról kellett gondoskodni. Bridge fedélzetmester, akire semmiféle tilalmak és ijeszt­getések nem hatottak, általá­ban megevett mindent, ami a legcsekélyebb mértékben is ehető volt, többek között a hóbortos halféléket is, ame­lyeket a lagúnában fogott. Amikor pedig Dudley megvizs­gálta műszerével e halak szál­káit, kiderült, hogy valameny- nyi radioktatív. Ám ez a fel­fedezés sem ijesztette el Brid- ge-t és továbbra is fogyasztott mindent, amit sikerült fogni a szigeten, vagy a lagúnában. Rövidesen követték példáját nemcsak az összes matrózok, hanem Clark hadnagy is. — Nem szégyelli gyengeségét, hadnagy úr? — kérdezte tőle Dudley szemrehányó hangon. — Mit számít, hogy mitől döglök meg — felelte Clark nem éppen a legudvariasab­ban. — Az éhhalál bizonyára semmivel sem jobb, mint a sugárhalál. ...A segítség pedig csak nem érkezett. Egyszer, igaz, egy re­pülőgép szállt el a sziget fö­lött, de mintegy bosszantás­képpen eltűnt a rakétapisz­toly, s mire meggyújtották c máglyát, a gép már oly mesz- sze volt, hogy nem vette ész­re a füstöt. Éjjel-nappal égtek a máglyák, de sem repülőgé­pet, sem hajót a sziget köze­lében nem láttak. — Ügy látszik, hogy az ér radiogrammomat senki nerr fogta. Mit gondol, Dudley? — kérdezte Dixon már nem elő­ször. — Egyszerű a dolog, sir — felelte Dudley nyugodtan. — Azon a napon borzalmas vihai tombolt. — Lehetséges volna, hogj szigetünk a fertőzöttség olyai övezetében fekszik, a melye í»cn/<=»tl p>n mpntnhain spm mei megközelíteni? — kérdezte Stowne. — Ez is könnyen lehetséges — bólintott Dudley. — Radio­aktív csapadékot hullató fel­hők rendszerint több mint há­romszázötven kilométeres kör­zeten belül figyelhetők meg. Ugyanakkor az átható sugár­zás nagysága harminchat órán keresztül eléri a háromszáz röntgent. — És harminchat óra után? — Aztán fokozatosan csök­kenni kezd. Tehát türelemmel várnunk kell, míg Tabu szi­getének körzete veszélytelenné nem válik. Akkor majd meg­közelíti valamelyik hajó — fejezte be szavait Dudley csüggedten. Az éhség és a szomjúság közben egyre erőteljesebben jelentkezett. Most már nem­csak az összes matrózok és tisztek itták a kókusztejet és halásztak a lagúnában, hanem Dixon is könyörögni kezdett Stowne doktornak, adjon neki legalább egy korty kókuszte­jet. És Francis Stowne le­gyintett és adott neki. 1963. augusztus 19. magfegyverkísérletek övezeté­től is még mindig húszszor nagyobb a normálisnál. — Talán még azt is jó vol­na elmondani nekik, hogy kí­sérleteink eredményeképpen a halak és a planktonok radio­aktivitása a Csendes-óceán je­lentős részében sokszázszoro- san és sokezerszeresen túlszár­nyalja az óceán vizének radio­aktivitását. —Miért is ne közölhetné velük? — mondta Dudley olyan hangon, hogy a doktor mindjárt tudta, nem tréfál. — Akkor hát mondja meg nekik azt is, hogy a japán kormány kénytelen most átvizsgálni sok ezer hajóját és sok százezer tonna halat viszadobálni a ten­gerbe. Stowne doktor látva, mi­lyen izgatottan beszélt Dudley ezekről a dolgokról, elhatároz­ta, hogy valóban beszélni fog a tisztekkel és a matrózokkal. — Rendben van — mondta minden lelkesedés nélkül. — Beszélek a fiúkkal. De ahe­lyett, hogy megrémítsem őket ezekkel a borzalmakkal, in­kább néhány gyakorlati ta­nácsot adok nekik. Még aznap összegyűjtötte a torpedóromooló megmaradt le­génységét és a következő be­szédet intézte hozzájuk: — Tisztek és matrózok! Nehéz helyzetbe kerültünk mindannyian. (Folytatjuk.) A szovjet honvédelmi miniszter nopiparancsa pillanatban szétzúzni azt ft tá­madót, amely meg merészeli akadályozni a szovjet népet a kommunizmus építésében. A légierők napja alkalmá­ból Moszkvában és szerte az országban ünnepségeket ren­deztek. A fővárosi ünnepségen Rugyenko légi marsall mon­dott beszédet. Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszer napipa­rancsot adott ki a szovjet légi flotta napja alkalmából. A honvédelmi miniszter na­piparancsában megállapítja: a szovjet fegyveres erők állan­dóan tökéletesítik harci kép­zettségüket, hűen őrzik az or­szág határait és készek minden Port au Prince. Súlyos veszteségeket okoztak a kor­mánycsapatoknak azok a haiti felkelők, akik augusztus 5-én 1 szálltak partra a szigetország i földjén, hogy megdöntsék Du- valier diktátor uralmát — je­lenti az AP hírügynökség. A harcokban Duvalier-nek állító­lag 125 katonája esett el, míg a partizánoknak csak 5 ha­lottjuk van. Saigon. Saigon e&. a pago­dájánál vasárnap reggel mint­egy tízezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy a helyszínen tar­tott 12 órás éhségsztrájkkal tartsa éberen emlékét azoknak a buddhista szerzeteseknek, akik önmaguk elégetésével til­takoztak a katolikus Diem dik­tátor vallásüldözése ellen. A legújabb hírek szerint Saigon katolikus érseke sem támo­gatja a diktátort. Montevideo. A Popular című uruguayi lap közli Jaime Pe­reznek, az Uruguayi KP Köz­ponti Bizottsága titkárának cikkét „A Kínai Kommunista Párt a kommunista és mun­káspártok 1960-i nyilatkozata ellen” címmel. Az Uruguayi KP titkára hangoztatja, hogy a kínai elvtársak olyan szov­jetellenes fegyvereket hasz­nálnak fel, amilyeneket a trockisták, az úgynevezett 4. internacionálé képviselői és az imperialisták alkalmaznak. Koppenhága. Koppenhágá­ban augusztus 16—17-én megtartották a finn, a svéd, a norvég és a dán kommunista pártok képviselőinek értekez­letét. Mint a Land Og Folk című lap jelenti, az észak­európai kommunista pártok küldöttségei megvitatták a je­lenlegi helyzet egy sor idő­szerű kérdését. Az értekezlet bebizonyította, hogy a négy kommunista párt azonos néze­teket vall a megvitatott kér­désekben. Belgrád. Kocsa Popovics jugoszláv külügyminiszter ez év szeptemberének első nap­jaiban hivatalos látogatásra a Lengyel Népköztársaságba utazik. A jugoszláv külügymi­niszter viszonozza Adam Ra- packi lengyel külügyminiszter tavalyi jugoszláviai látogatá­sát. Brazzaville. Szombaton este eltemették a brazzavillei kor­mányellenes tüntetések rend- őrsortűzben elesett négy ál­dozatát. A koporsók mögött nagy tömeg haladt, s ott vol­tak az új kormány tagjai is. Youlou abbét, a kormány- ellenes tüntetések nyomán kényszerült lemondásra, je­lenleg egy katonai táborban őrzik. Az imperializmus nagy meglepetése a szovjet globális rakéta A Szovjetunió következetes a békés egymás mellett élés politikájában, ám Nyugaton még mindig vannak olyanok, akik világuralomra törnek és a fegyverek erejével szeret­nék bebizonyítani, hogy a ka­pitalista rendszer oldalán van a fölény. A Szovjetunió ezért kénytelen szüntelenül fejlesz­teni, tökéletesíteni gazdasági és katonai potenciálját. Hrus­csov miniszterelnök, eszten­deje a Kalinyin választókörzet lakosságához szólva egyebek között beszélt az új globális rakétákról is. Azt mondotta: „Az Egyesült Államok katonai körei valamiféle falat szeret­nének emelni a Szovjetunió visszacsapása ellen. Evégett egész radarhálózatot építettek ki, s közben arra számítottak, hogy a hálózat segítségével már röptűkben ártalmatlanná tehetik a rakétákat, amelyek nagyjából az Északi-sarkon át, tehát a legrövidebb úton érkeznek amerikai terület fölé. Nos, az új globális rakéták képesek arra. hogy bármely irányból körülröpüljék a Föl­det, s bármely célpontot meg­semmisítsenek. A globális ra­kéta léte megfosztja jelentő­ségétől az előzetes riasztóbe­rendezések hálózatát.” A szovjet kormányfő nyilat­kozata hideg zuhanyként érte az amerikai katonai köröket. A Pentagon vezetői ugyanis már régóta nagy propagandát csi­náltak az Alaszkán, Grönlan­don és Angliában létesített három rakétaelhárító riasztó­állomásnak. Ezeknek az lett volna a feladatuk, hogy még idejekorán felfedezzék azokat a rakétákat, amelyek az Észa­ki-sark irányából közelednek az Egyesült Államok felé. E megfigyelő és riasztó-állomá­sok felszerelésére, noha a munkával még korántsem ké­szültek el. máris több milliárd dollárt fordítottak, amelyről most kiderült, hogy kidobott pénz, hiszen a globális raké­tával szemben ezek az állo­mások tehetetlenek. Mi a különbség a globális rakéta és a közönséges inter-, kontinentális rakéta között? Az új rakéta a glóbusz szó­ból kapta a nevét, mivel va­lóban képes arra, hogy csak­nem az egész földgolyót meg­kerülve mérjen csapóst a cél­pontra. Ezzel szemben a mai interkontinentális rakéták ha­tósugara 8000 kilométer körül van. Az interkontinentális rakéta röppályája egy olyan ellipszis ívének felel meg, amelynek egyik középpontja a Föld középpontjával egyezik meg. Ha tehát mondjuk az adott célpont az interkontinentális rakéta kilövőhelyétől északra esik, úgy a rakétát már eleve északi irányba bocsátják fel, s így az ellenfél, amely ugyancsak ebből az irányból számít a rakéta veszélyére, . ott megfigyelő és riasztó-állo­másokat szerel fel. A globális rakéta azonban egészen más helyzetet teremt, mert ugyan­annak a példánkban szereplő célpontnak a megsemmisítésé­hez egyáltalán nem feltétlenül szükséges, hogy a globális ra­kétát éppen északi irányba lőjék ki. A globális rakétát ebben az esetben js kilőhetik a homlokegyenest ellenkező, tehát déli irányba, s így a rakéta csaknem az egész Föl­det megkerülve ugyancsak délről, tehát olyan irányból mér csapást az agresszor te­rületére. amerről ez a csapás előzetes megfigyelő-állomások híján készületlenül éri. A szovjet globális rakéta léte meglepetésszerűen érte az imperialistákat. Amint azt maga» Robert McNamara ame­rikai hadügyminiszter elismer­te, a globális rakéták megje­lenésével az Egyesült Államok területe déli. keleti és nyu­gati irányból teljesen védhe- tetlenné vált, mert ott lehe­tetlen megfelelő megfigyelő- és riasztóállomásokat felállí­tani. Az Egyesült Államok légi­ereje pályázatot hirdetett az amerikai globális rakéta meg­szerkesztésére. Nyilván még jó időbe telik, amíg a terv­rajzok nyomán megszületik az első amerikai globális ra­kéta mintapéldánya, ami újabb bizonyítéka annak, hogy meny­nyire elmaradt az Egyesült Államok a Szovjetuniótól a rakétaépítésben. Roman Viktorov, az APN tudományos szemleírója. 2 Ám halat is egyre nehezeb­ben tudtak fogni a lagúnában, mert a vörös korallzátonyok között mind gyakrabban tűn­tek fel a cápák. Az egyik ra­gadozó majdnem leharapta Tommy matróz kezét. Ezután az eset után rá kellett fanya­lodniuk az ehető puhányokra. — Istenem! — kiáltott fel Stowne doktor elszörnyülköd- ve, amint megpillantotta Brid­ge fedélzetmester kezében a puhányokat. — Azonnal dobja el ezt az undokságot! Hisz ez peloris puhány, a radioaktivi­tás akkumulátora. — Ugyan, doktor úr! — le­gyintett a fedélzetmester köny- nyelműen. — Én már annyi ilyen szemetet megettem, hogy rövidesen magam is külön­féle alfa, béta és gammasuga­rakat fogok kibocsájtani. — Képzelje csak el — ma­gyarázta Stowne felháborodva az esetet Dudley mérnöknek —, ez a hülye Bridge peloris puhányokat eszik! Tudja-e, hogy amikor kifogtak ilyen puhányokat a Csendes-óceán­ból, radioaktivitásuk kétezer­szer volt nagyobb, mint az óceáni vízé, amelyben éltek. — Ezek szerint komolyan kell beszélni a matrózokkal — javasolta Dudley. — És ez a maga feladata, doktorkám! Magyarázza meg nekik, hogy az óceán vizének radioaktivi­tása kétezer kilométernyire a

Next

/
Thumbnails
Contents