Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-18 / 193. szám

Események sorokban A délkarolinai Spartenburg- nál pénteken véget ért az Egyesült Államok fegyveres erőinek „Gyors rajtaütés 3.” nevű hadgyakorlata. A had­gyakorlaton —, amely a Reu­ter megállapítása szerint béke­időben az eddig megtartottak közül a legnagyobb méretű volt — mintegy százezer ka­tona vett részt. Nyilatkozatban követelte a Német Kommunista Párt be­tiltásának felfüggesztését a párt betiltásának hetedik év­fordulóján az NDK emberi jogok bizottsága. Lord Home külügyminiszter vezeti az ENSZ-közgyűlés szeptemberi ülésszakán részt­vevő angol küldöttséget — közölte az angol külügymi­nisztérium szóvivője. A moszkvai Sztanyiszláv- szkij-Nyemirovics Dancsenko színház az új évadban bemu­tatja Kodály Háry Jánosát. Pénteken Delhiben közzé­tették a közös közleményt Sermarke szomáli miniszter- elnök és Nehru indiai minisz­terelnök tárgyalásairól. A köz­lemény hangsúlyozza a béke megerősítésének és a nemzet­közi feszültség enyhítésének fontosságát, üdvözli a három­hatalmi részleges atomcsend- egyezmény aláírását. A vilniusi Akmian cement­gyár útnak indította az első szállítmány cementet Jugoszlá­viába a földrengés sújtotta Szkoplje számára. A rakomány jelentős részét terven felül ter­melték a munkások — közli az Izvesztyija vilniusi tudósí­tója. Mint a BTA jelenti, péntek délután Moszkvából visszaér­kezett a bolgár kormánykül­döttség, amely Todor Zsivkov vezetésével részt vett a moszk­vai bolgár nemzetközi kiállí­tás megnyitásán. Hruscsov és Brezsnyev távi­ratot intézett dr. Sukarno in­donéz elnökhöz és miniszter- elnökhöz az Indonéz Köztár­saság nemzeti ünnepe — a függetlenség kikiáltásának 18. évfordulója alkalmából. Adenauer nyugatnémet kan­cellár szombaton fogadta McGhee amerikai nagykövetet és tájékoztatta az atomcsend- egyezményről tartott bonni minisztertanácsi ülésekről. A nagykövetet előzőleg Schröder külügyminiszter is fogadta. fiz Izvesztyija a békés együttélés politikájáról Külpolitikai széljegyzet Dlem elhatárol ••• A Paraguayi KP nyilatkozata Montevideo (TASZSZ) A Paraguayi Kommunista Párt Központi Bizottsága nyi­latkozatban szólítja fel a pa­raguayi népet, hogy fokozza harcát Stroessner diktatórikus rendszere ellen. A paraguayi nép nemzeti felszabadító forradalmat akar a katonai diktatúra és az amerikai beavatkozás ellen, — hangzik a nyilatkozat, amely megállapítja, hogy az egyetlen kivezető út: az ame­rikai uralommal való leszá­molás, agrárreform végrehaj­tása és alkotmányos demok­ratikus rendszer bevezetése. A nyilatkozat válasz azok­ra az „ünnepségekre”, ame­lyeket Stroessner elnöki telj­hatalmának meghosszabbítá­sa alkalmából rendeztek az ország fővárosában, s ame­lyek a terror, az ellenzéki és demokratikus erőik üldö­zésének légkörében zajlottak le. Egy madridi rögtönítélő bíróság rövid eljárás után ha­lálra ítélte Francisco Gata és Joaquin Delgado Martinez 30 éves vádlottakat — jelentik nyugati hírügynökségek. Az ítéleteket hivatalos közlemény szerint szombaton végrehajtot­ták. Azzal vádolták őket. hogy július folyamán Mad­ridban „terrorcselekményeket” követtek el, a bírósági tárgya­láson azonban mindketten hangoztatták teljes ártatlan­Ferhat fibbaszt kizárták az FLN-böl Algír, (MTI) Hírügynölkségx jelentések szerint az Algériai Nemzeti Felszabadítési Front (FLN) pénteken kizárta soraiból Fer- hat Abbaszt, az algériai nem­zetgyűlés nemrég leköszönt elnökét. Az algérai politikus bűnéül rótták fel, hogy bí­rálta a hatalmon lévő kor­mányt, ezzel megszegte a pártfegyelmet és a kiváltsá­gait féltő kisebbség képviselő­jévé vált. Pénteken délután Ferhat Abbasz el is hagyta Algírt és hazatért szülővárosába, a kelet-algériai Séttfbe. Moszkva, (TASZSZ): Az Izvesztyija L. Szegyin cikkét közli „A béke és a szocializmus érdekében” cím­mel. Az utóbbi időben — olvas­ható a cikkben — a békés együttélés lenini elvét táma­dások érik magukat marxis­táknak nevező személyek ré­széről. A „balos” kritikusok szerepében a Kínai Kommu­nista Párt vezetői lépnek fel. Alaptalanul azt állítják, hogy a békés együttélés politikája az imperializmus elleni han megtagadását, az imperializ­mussal való „megbékélést” je lenti. A forradalmi frázisok ked velői nyitott kapukat dönget nek. Szándékosan keverik ösz- sze a különböző fogalmakat, s a különböző társadalmi beren­ságukat. Mint a Reuter iroda kiemeli, ellenük csupán a rendőrségen felvett jegyző­könyv vallott, amely ismerve a spanyol rendőrség módsze­reit, semmit nem bizonyít. Az újabb terrorper általános megütöközést és felháborodást keltett. Megbélyegezte az íté­letet Saragat, az Olasz Szociál­demokrata Párt vezetője, s tiltakozó táviratot küldött Francónak Ungaretti olasz költő. alapján. A gázturbinás és a légcsavaros gázturbinás re­pülőgépekkel a hangsebesség­hez közeli sebességet, később pedig azon felüli sebességet lehetett elérni. A „levegő-föld” és a „leve­gő-levegő” rakéták a hangse­bességnél gyorsabban haladó rakétahordozó repülőgépek vadászrepülők és vadászbom­bázók alapvető fegyvereivé váltak. A rakétahordozó repü­lőgépek képesek az ellenfél légelhárításának hatósugarán túlról nagy távolságról elta­lálni nemcsak az egyhelyben lévő, hanem bármilyen földi vagy tengeri mozgó célpontot is. összehasonlíthatatlanul mef|iövekedett a légierők harcképessége azáltal, hogy rakétafegyverrel látták el. Kialakult minden feltétele annak, hogy meghiúsítsák bérmiféle agresszor esetleges támadását és hogy területére megsemmisítő visszacsapást mérjenek. Mi azonban —. tette hozzá — meg vagyunk győződve arról, hogy a békét meg lehet és meg kell őrizni, és a háború elkerülhetetlensé­ge nein létezik. dezkedésű országok közötti nemzetközi, államközi kapcso­latok elveit kiterjesztik a belső, a szociális és az osz­tálykapcsolatokra. Pekingben ellenezték az atomcsendszerződést, sőt a nukleáris kísérletek betiltásá­ban valamiféle kapitulálást látnak az imperializmus előtt „összeesküvést . a népek el­len.” „A marxizmus” milyen különös válfaját prédikálják s kínai vezetők, s ezzel egy- sorba kerülnek az óceánion túli dühöngőkkel, a bonni mi­litaristákkal, a nemzetközi enyhülés francia ellenfeleivel akik szintén ellenzik a moszkvai szerződést. Kína kormánya attól az óhajtól vezérelve hogy maga is atomfegyver tulajdonosa legyen, nem írta alá a moszk­vai szerződést, amely szerin­te, kísérlet „Kína gúzsbakö­tésére.” Kínában lármás pro­pagandahadjáratot indítottak a békevilágmozgalom ellen. A kínai vezetők a békeharcot csak szavakban ismerik el, a gyakorlatban nem bíznak an­nak sikerében, s a békeharcot majdnem kommunistákhoz méitatlan tevékenységnek „il­lúziókeltésnek” tartják. Ez a kettős játék — írja befejezésül a cikk szerzője — nem méltó Marx és Lenin kö­vetőihez. Aki olyan jelszavak­kal akarja mozgósítani a tö­megeket, amelyekben maga sem hisz, az lebecsüli a tö­megek tapasztalatát és értel­mét. Aki a háborúk végleges kiküszöbölésének kérdését ar­ra szűkíti le, hogy ez a prob­léma a világszocializmus győ­zelme után úgyis megoldódik, az a passzivitást és a fataliz­must hirdeti a korunk hábo­rús veszélyével szembeni harcban. Sokkal nagyobb ve­szedelem fenyegeti a népek életét és jövőjét annál, hogy- sem a kommunisták a háború elhárítását taktikai kérdés­ként kezeljék. Dél-Vietnam ura és paran- csalója, Ngo Dinh Diem el­nök- miniszterelnök- had­ügyminiszter elhatárolja ma­gát sógornőjétől, aki tör­ténetesen fivérének, az uralkodó párt főtitkárának, Ngo Dinh Nhu-nak a fele­sége. A nagy elhatározásra a buddhisták tüntetési és ön­gyilkossági hulláma adott okot. Mert igaz ugyan, hogy a hetek óta tartó tiltako­zás-sorozatot éppen Ngo Dinh Diem kormányának intéz­kedései váltották ki, de az már Diem szerint is túlzás, amiket Nhu-né asszony ál­lít. Hogy tudniillik tízszer annyi botütést kellene rá­mérni minden buddhista szerzetesre mint amennyi eddig „megillette” őket. Meg, hogy ha az utcán va­laki éppen önkéntes mág­lyahalálra készülődő boncot találna látni, hát örüljön neki és tapsoljon a mutat­ványhoz. Mindez egyébként nem kitalálás, a New York Ti­mes írta meg augusztus 10-i Bonn, (MT): A hamburgi Die Zeit című tekintélyes polgári hetilap vezércikkében amellett száll síkra, hogy a nemzetközi po­litikának az atomcsendegyez- ményt követő új korszakában a nyugatnémet vezetők is reálisan ítéljék meg a hely­zetet és vegyenek búcsút a megvalósíthatatlannak bizo­nyult illúzióktól. A lap a töb­bi között így ír: Az NSZK fennállása óta a bonni külpolitika két alapve­tő tételen nyugodott: Nyu­gat felé aktivitás és integrá­ció, Kelet felé passzivitás és elzárkózás. Magatartásunkat két fogalom jellemezte: atlan- ticizmus és antikommunizmus. Ez a koordináta rendszer pon­tosan megegyezett az ameri­kaival és biztosította a súrló­dásmentes együttműködést. Legjobban funkcionált abban az időszakban, amikor Foster Dulles volt az Egyesült Álla- mok külügyminisztere. Kennedy világképe azonban más. A fejlődés láttán Bonnban két csoport alakult ki. Az egyik nem tud megválni a megszokott, régi hideghábo­rús sémától. Azt hiszi, hogy az újraegyesítést csak (szov­jet) kapituláció hozhatja meg. Minden enyhülés, minden megegyezés megnemtámadás- ról, amely az érdekszférák el­határolásával volna egyértel­mű, csak örökössé tenné a kettészakítottságot. Ehhez a csoporthoz tartozik Adenaeur, Brentano, Strauss és Krone. Azokhoz, akik másképp gon- dolkodnak, a kormány tagjai közül valószínűleg csak Schröder külügyminiszter tar­tozik. Ö tudja, hogy a ka­pituláció, amely a hideghábo­rú sémából fakad, mindig is utópia volt, és hogy azokban az években amikor ezt az illú­ziót kergettük, csak egyre jobban eltávolodtunk az egye­sítéstől. ö megértette azt* hogy az NSZK ma már nem juthat tovább ezzel a politi­kával. Éppen ezért meg akarja akadályozni, hogy Bonn az „örökös békebontó” hírébe kerüljön, s azért száll síkra, hogy Bonn Amerikával és Angliával együtt kövesse Kennedy stratégiáját MINDEN RELATÍV Újabb terrorper Madridban Az NSZK-nak búcsút keli venni az illúzióktól Az utóbbi hat nap alatt nyolcvan halálos közlekedési szerencsétlenség történt Olasz­országban és tizenkét* ember fulladt a vízbe. Egy hanoi katonai bíróság öt dél-vietnami katonai kémet hét évtől életfogytiglanig ter­jedő börtönbüntetésre ítélt. A kémeket ejtőernyővel dobták le, megbízatásuk adatgyűjtésre és szabotázscselekményekre szólt. VI. Pál pápa szombaton Castel Gandolfóban, a nyári pápai rezidencián leleplezte és megáldotta XXIII. János már­vány mellszobrát. Egy szöuli kerületi bíróság úgy döntött, hogy szabadon kell bocsátani Szong Jo Csan ellenzéki politikust, a katonai junta egykori minszterelnö- két. akit a múlt vasárnap tar­tóztattak le, mert egy lapban nyílt levélben szólította fel Pák Csöng Hi diktátort: ne induljon a soron következő választásokon. 1963. augusztus 18. N. TOMAN: A „BIG JOE ‘ Fordította: Sárközi Gyula n. — Búcsúzóul még átadhatta volna nekünk a „Big Joe” üd­vözletét... — Robinson Cruzonak po­koli szerencséje volt, hogy még jóval azelőtt került egy lakatlan szigetre, mielőtt az emberiség atombombákkal töl­tötte fel fegyverraktárait — filozofált Stowne ugyanakkor a tengernagy lombsátrában. A homokon ült Dixon hordágya mellett és a tengernagy pul­zusát mérte. — Talán mégsem kellett volna elmondani mindent a matrózoknak — szólalt meg Dixon bágyadtan, amint Dud­ley belépett a sátorba. — Sajnos sir, ezt meg kel­lett mondani — jelentette ki Dudley meggyőző hangon. — A doktor úr igazolja szavai­mat. — így van, Edgar — bólin­tott leverten az orvos. — Nem tudja, Dudley, hány atom és termonukleáris bombát rob­bantottak fel már a kísérletek megindulása óta? — 1945 óta napjainkig kö­rülbelül százötvenet. Ugyan­akkor a robbanáskor felszaba­dított energia egyenlő három­ezer olyan atombomba erejé­vel, amelyet annak idején Hirosimára és Nagaszakira dobtak le. — Most képzelje el, meny­nyi radioaktív bomlási ter­mék gyülemlett össze ezalatt az idő alatt a levegőben! — mondta Stowne. — Aztán még mi is felrobbantottuk kétszáz kilométernyire innen a „Big Joe”-t. És most ezek a radio­aktív anyagok nemcsak ráte­lepednek a föld felszínére, ha­nem elnyelik a növények is, amelyeknek a gyümölcsei ra­dioaktívakká válnak. — Nem túlozza el maga és orvoskollegái a radioaktivitás veszélyességét? — kérdezte Di­xon. — Ha jól tudom, a ra­dioaktív por örök idők óta létezik. Sőt én azt monda­nám, hogy a radioaktív por részecskéi mintegy a termé­szeti viszonyok részét képezik, amelyekhez az életnek boly­gónkon állandóan alkalmaz­kodni kell. — Bizonyos természetes ra­dioaktív alap persze mindig volt —, értett vele egyet Stow­ne doktor. — A kozmikus su­garak és a hegyi kőzetek ter­mészetes radioaktivitása szüli őket. De mindezek a kisugár­zások nem nagyok és az élet, amely rendkívül találékony vegyi struktúrája, nemcsak nagyszerűen alkalmazkodott hozzájuk, de valószinüleg meg is tanulta felhasználni őket saját örökölhető alkatának a megváltoztatására. — Lám, éppen ez az! — élénkült fel a tengernagy. — Bizonyára a radioaktivitásnak az örökölhetőség hordozójára gyakorolt hatására gondolt? — Igen, Edgar, a mutáció­ra gondoltam. — És hogyan vélekedik egy sor tudósnak arról az állítá­sáról, hogy a radioaktív alap növekedése meggyorsítja a mutációt és ezzel megnyitja az emberiség előtt a zsenik születésének egyedül lehetsé­ges útját? Dudley, aki alkalmatlannak tartotta ezt a tudományos tár­salgást a kialakult helyzetben, mégsem volt képes a tenger­nagy eme kijelentése után vi­tába nem szállni vele. — Nem tudom, ki állítja ezt, sir, viszont ismerem a világ nagynevű tudósai túlnyomó többségének véleményét, hogy a radioaktivitás okozta csak­nem valamennyi mutáció ká­ros. — Igen, ez így van, Edgar — igazolta Stowne doktor a mérnök szavait. — Az ember számára minden efajta mutá­ció elodázott szerencsétlenség. Ezt igazolja a tekintélyes tu­dósok többsége. A radioaktív sugárzás hatása az örökletes- ségre kétségtelen. Egyáltalán szomorú távla­tok nemcsak az emberiség, hanem a mi számunkra is, — fejezte be Stowne doktor egy nagy sóhaj kíséretében. — És még hozzátenném: különösen a mi számunkra — toldotta meg Dudley az orvos szavait. — Miért éppen a mi szá­munkra? — csodálkozott Di­xon. — Hát azért, mert ez a ra­dioaktív alap szigetünkön na­gyon is jelentős. Mindenesetre sokkal nagyobb a természetes­nél. — Maga Dudley, kezeskedik a mérőműszerei mutatta ered­ményekért? — kérdezte Stow­ne aggodalmasan. — Hisz vízben voltak és elromolhat­tak. — A legpontosabb műsze­reim, sajnos, elpusztultak — felelte Dudley. — Csupán ez az egyetlen hordozható készü­lék maradt épen. Habár nem a legpontosabban mutatja a radioaktivitás fokát, azért egyelőre elég kifogástalanul működik. — Tehát e pálmák kókusz­teje valóban radioaktív? — kérdezte Dixon csalódottan. — Valóban, sir. — Pedig úgy szeretnék inni valamit... sóhajtozott a ten­gernagy és fáradtan lehunyta szemét. Dudley eltűnődik. A Tabu szigetén való tar­tózkodás harmadik napján a matrózokat már nem lehetett visszatartani a kísértéstől, hogy megkóstolják a kókusz­dió hűs tejét. De még maga Dudley sem volt biztos abban, hogy nem követi-e rövidesen a példájukat. A tengernagyot egyelőre remeterákkal táplál­ták. Ennek testében nem fe­deztek fel jelentős mérvű ra­dioaktivitást. (Folytatjuk) számában. Az amerikai új­ságtól tudjuk azt is, hogy Diem határozottan elhatá­rolta magát sógornőjének enyhén szólva tapintatlan kijelentéseitől. Ez pedig úgy történt, hogy a Saigo­nt diiktátori rezidencia ura táviratozott washingtoni nagykövetének, aki történe­tesen a harcias sógornő aty­ja, hogy nyilatkozatban je­lentse ki: a Diem-kormány nem osztja Nhu-né asszony nézeteit. Arról nem szól a króni­ka, hogyan fogadták a dél­vietnami helyzet alakulása miatt amúgy is gondterhelt washingtoni illetékesek Diem nagykövetének ünnepélyes kijelentését. De ha az ame­rikai fővárosban talán meg is nyugtatott valakit, oda­haza, Dél-Vietnamban alig­ha veszik komolyan Diem „elhatárolási akcióját”. Tud­ják: Diem azért a család­ban marad. Mármint a sa­ját családjában, amelynek tagjaival, a miniszteri, nagy­követi, párttitkári és püs­pöki posztokat betöltötte... Kraszovszkij légi marsall nyilatkozata Sztepan Kraszovszkij légi- marsall a szovjet légierők nap­ja alkalmából, amelyet augusz­tus 18-án ünnepelnek nyilat­kozatot adott a TASZSZ tu­dósítójának. — A háború után a szovjet légiflottát gyorsan átszervez­ték a sugárhajtású technika 2

Next

/
Thumbnails
Contents