Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-03 / 153. szám

HRUSCSOV ÉS ULBRICHT BESZÉDE

A BERLINI NAGYGYŰLÉSEN

Berlin, (MTI):

Pinczési Pál, az MTI tudósítója jelenti:

Zsúfolásig megtelt kedden délután a berlini hatalmas Werner Seelenbinder Halle: a Német

Előbb vagy utóbb eljön az az idő, amikor valamennyi német dolgozó megérti, hogy állhatatosan harcolni kell a béke biztosításáért, a második világháború maradványainak teljes felszámolásáért, a német békeszerződés aláírásáért,

hisszük, hogy eljön az az idő, amikor Nyugat-Németország- ban olyan kormány lesz hatalmon, amely a Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi szocialista országgal való együttműködés úti ára lép, amely békés és minden néppel baráti politikát folytat.

Hruscsov utalt arra, hogy a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok nem óhajtják aláírni a megállapodást. Igyekeznek a végtelenségig húzni a tárgyalásokat, különböző mesterséges ürügyekkel hozakodnak elő, csak hogy elodázhassák az atomrobbantások betiltását. Különösen makacsul ragaszkodnak * a nemzetközi megfigyeléshez.

A tudomány bebizonyította és a gyakorlat is teljes mértékben megerősítette, hogy semmi szükség a kísérletek, így a föld alatti kísérletek betiltásánál megfigyelésre.

A kormányok tulajdonában levő nemzeti észlelő- eszközök az önműködő szeizmográf-állomásokkal együtt — amelyek felállításához hozzájárul a Szovjetunió — megfelelően biztosítják valamennyi kísérleti robbantás megszüntetésének ellenőrzését.

Ennek ellenére a nyugati hatalmak az atomrobbantások

beszüntetését makacsul össze- kajjfcsolják az úgynevezett nemzetközi megfigyeléssel. Mindez azt jelenti — mutatott rá a szovjet miniszterelnök —, hogy a nyugati hatalmak más okokból kiindulva követelik a helyszíni szemlét.

Ha korábban lehetett is valakinek kétsége a nyugati hatalmak igazi céljai felől, amikor azok helyszíni ellenőrzést követeltek, most már erre nincsen semmiféle alap.

Az imperialista uraknak azonban meg kellene már te- nulniok, hogy a szovjet kormány sohasem adja fel saját országa, sem pedig a többi szocialista ország biztonságának érdekeit, nern nyitjáméig kapuit a NATO felderítői előtt. Itt nincs helye alkuinak. Álláspontunk ezzel kapcsolatban világos és megmásíthatatlan.

ján fejlődjenek. Ügy vélem, a német népnek is mélységesen érdeke, hogy országunkkal és az összes többi szocialista országgal szilárd, baráti kapcsolatokat tartson fenn.

Ha visszapillantunk a nem is olyan távoli múltba, találunk példát a Szovjetunió és Németország közötti kapcsolatok efajta fejlődésére.

Az első világháború után volt olyan időszak, amikor a német állam vezetői találtak magukban elegendő erőt ahhoz, hogy bátran beismerjék, Németország és a Szovjetunió baráti kapcsolatai hasznosak mindkét országnak, mindkét népnek.

Meg tudták oldani a ver- saillesi békeszerződés minden buktatóját és országaink között jó kapcsolatok alakultak ki. Ez érett államférfiúi cselekedet volt.

Milyen kárt okozott ez Németországnak, gazdaságának?

A Szovjetunió javaslata

Készek vagyunk minden atomkísérlet megszüntetésére

A szovjet kormány gondosan mérlegelve a kialakult helyzetet, a népek sorsáért érzett magasrendű felelősségtől 'vezettetve kijelenti: f

Mivel a nyugati hatalmak akadályozzák valamennyi atomfegyver-kísérlet tilalmi egyezményének megkötését, kész megegyezni a légköri, a világűrben végrehajtott és a víz alatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról.

Már korábban is javasoltuk ezt, de a nyugati hatalmak meghiúsították az egyezményt azzal, hogy olyan pótlólagos követelményeket támasztottak, amelyek területükön széles körű helyszíni ellenőrzés végrehajtását helyezték kilátásba.

Ha most a nyugati hatalmak beleegyeznek javaslatunkba, akkor az ellenőrzés kérdése teljesen elesik. Ugyanis a nyugati hatalmak már kijelentették korábban, hogy azoknak a kötelezettségeknek teljesítését, amelyek az államokra a légköri, űrbéli és víz alatti atomfegyver-kísérletek betiltásából hárulnak. nem kell helyszínileg ellenőrizni. A kérdés megoldásához az út tehát megnyílt. A szovjet kormány reméli, hogy a nyugati

Figyelembe kell venni, hogy az amerikai imperialisták arra számítanak, ha Nyugat- Németországot a fegyverkezési verseny útjára taszítják, akkor háborús konfliktus esetén Nyugat-Németország területe esik elsősorban a nukleáris csapás övezetébe, az Egyesült Államok pedig egy időre kívül maradhat. A nyugatnémet népnek azonban az az érdeke, hogy Németország békésen fejlődjék, rendeződjenek és fejlődjenek a szocialista országokkal való sokoldalú kapcsolatai. Megvannak-e ehhez a megfelelő objektív feltételek? Meggyőződésünk, hogy vannak ilyen feltételek.

Először: a Szovjetunió és az NSZK között nincsenek olyan ledönthetetlen sorompók, amelyek kizárnák a két ország közötti együttműködés lehetőségét. Természetesen ellentétes ideológiai pólusokon helyezkedünk el. Országainkban más-más a társadalmi rend. De hiszen ez nemcsak az NSZK-t választja el a Szovjetuniótól, a szocialista országoktól, A társadalmi politikai vízválasztó két különféle rendszer között húzódik: a szocialista és a kapitalista között, s a kapitalista rendszerhez nemcsak Nyugat-Németország, hanem az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország és még sok más állam is tartozik

S ha más kapitalista országokat a társadalmi gazdasági rend különböA béke az NSZK-nak is érdeke

zősége nem feszélyez abban, hogy fejlessze együttműködését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, akkor Nyugat- Németország miért ne haladhatna ugyan ezen az úton?

Másodszor: a nyugat-németországi németeknek vannak olyan politikai és gazdasági érdekeik, amelyek azonosak a szocialista országok népeinek érdekeivel. Vonatkozik ez elsősorban a békére. Úgy hiszem Nyugat-Németországban sem mer egyetlen egészséges gondolkozó ember abban kételkedni, hogy a szovjet nép és más szocialista országok dolgozói a nemzetközi feszültség megszüntetéséért küzdenek, békés életet akarnak az egész földön.

— Ami a gazdasági életet illeti, ezen a területen több vonatkozásban is találhatunk szilárd alapot az országaink között fennálló kapcsolatok fejlesztéséhez — mondotta Hruscsov.

— A nyugatnémet vezetőknek — folytatta Hruscsov—, ha valóban józanul akarnak politizálni, nem szabad meg- feledkezniök arról az egyáltalán el nem hanyagolható körülményről, hogy a második világháború után Európában és az Egyesült Államokban tapasztalt gazdasági fellendülés már régen áthaladt tetőpontján.

Mit javasol a Szovjetunió, amikor a második világháború maradványainak mielőbbi felszámolását sürgeti? Mi semmi olyat nem indítványozunk, ami megváltoztatná a jelenleg fennálló és a hitleri Németország szétzúzása következtében létrejött feltételeket és helyzetet, csupán jogilag akarjuk rögzíteni a kialakult helyzetet, hogy ily módon megfékezhessük a re- vansistákat az új háború ki- robbantásának előkészítésében..

Józanul kell szemlélni a dolgokat. Meg kell érteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem mítosz, hanem létező állam, amelynek meg van a maga kormánya, társadalmi rendje, törvényei és határai.

A revansista körök hallani sem akarnak a békeszerződés megkötéséről. Céljukúl tűzték ki, hogy felszámolják, elnyelik az NDK-fc Világosan látják azonban, hogy ezt saját erejükből nem érhetik el. Nem elég erős a gyomruk ahhoz. hogy ezt a falatot megeméssze. no meg torkukon is akadna ekkora falat. Ezért igyekeztek annyira belépni a NATO-ba, a nyugati hatalmak agresszív katonai tömbjébe. A megmaradt hitleristák úgy látták, hogy a NATO lehetőséget nyújt nekik ábrándjuk valóraváltásához, s végül revansot vehetnek a második világháborúban elszenvedett vereségért A Nyugat agresszív körei pedig a fő ütőerőnek akarták felhasználni N y ugat-N ómét országot

a szocialista országok ellen. E rabló tervek platformján találkoztak a nyugati agresszív körök és a német revansisták érdekei — jelentette ki Hruscsov.

De korunkban nem lehet így megoldani a német kérdést. Ez a polgárháború, a világháború útja.

Már pedig tudjuk, mit jelent a háború ma, amikor rendelkezésre állnak a nukleáris rükétafegyverek.

Kennedy nyugat-berlini látogatásának tényében egymagában nincs semmi rossz. Üdvözöli)! lehetne a látogatást, ha

N. SZ. Hruscsov beszédét sokáig tartó, lelkes taps követte, majd az elnöklő Paul Verner átadta a szót .Walter Ulbrichtnak.

Walter Ulbricht beszéde elején feltette a kérdést, vajon miért előzte meg olyan nagy várakozás N. SZ. Hruscsov mai beszédét a Német Demokratikus Köztársaságban és Nyugat-Németországban is. Azért, mert a világban még sok probléma rendezetlen és N. SZ. Hrucsovról tudják, hogy teljes felelősséget érez a népek sorsáért. N. SZ. Hruscsov, a Szovjetunió a legutóbbi • években nem egy alkalomból mentette már meg a világ békéjét, Hruscsov most is hasznos és jó politikával a poggyászában érkezett meg Berlinbe.

Hruscsovval ellentétben, Kennedy amerikai köztársasági elnök egyáltalában nem hozott magával poggyászában reális javaslatokat Európába, közelebbről Nyugat-Némot- országba és Nyugat-Berlinbe.

dolatát és Ismét olyan kifejezéseket használtak, mint „lengyel kutyák”, szidták a zsidókat, stb. stb. Nyilvánvaló, hogy ezzel a revansista hullámmal Adenauerék nyomást akartak gyakorolni Ken- nedyre.

^Németország újra egyesítése csak békepolitika, leszerelés, az atomfegyverről és a német militarizmusról való lemondás útján képzelhető el, — mondotta Walter Ulbricht a jelenlevők nagy tapsa közepette.

Európa biztonsága megköveteli, hogy végre aláírják a német békeszerződést; meg kell javítani a két német állam kapcsolatait és Nyugat-Berlint békés, semleges várossá kell változtatni, tehát fel kell számolni a második világháború maradványait.

Európa biztonsága ezenkívül azt is megköveteli, hogy megkössék azokat a szerződéseket, amelyekre N. SZ. Hruscsov ma is javaslatot tett: tehát mondjanak le az atomfegyver-kísérletekről és kössenek meg nem támadási szerződést a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai. A béke megszilárdítása okvetlenül megköveteli a Német Demokratikus Köztársaság elismerését, valamint azt, hogy az«- Egyesült Nemzetek Szervezetébe vegyék fel a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot, továbbá Nyugat- Berlin szabad várost egyaránt.

Walter Ulbricht befejezésül éltette a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság megbonthatatlan barátságát, a Szovjetunió Kommunista Pártját és annak Központi Bizottságát, élén Nyikita Szer- gejevics Hruscsovval, az egész német nép és a Szovjetunió népeinek barátságát, a szocialista népek egységét és a békét.

A nagygyűlés Paul Verner rövid zárőszavai után a „Fel vörösök, proletárok” eléneklé- sével, a részt vevők lelkes éljenzése közepette ért véget.

Demokratikus Köztársaság fővárosának népe igen nagy számban jött el ide, hogy meghallgassa a nagygyűlés szónokainak, N. Sz. Hruscsovnak és Walter Ulbrichtnak beszédét.

Semmilyet. Ellenkezőleg. A német ipar rendeléseket kapott a Szovjetuniótól és ez lehetőséget adott arra, hogy helyreállítsa és fejlessze Németország gazdaságát. A kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok létrejötte a Szovjetunióval lehetővé tette Németországnak, hogy nagyobb százalékkal foglalkoztassa iparát, munkát adjon a német dolgozóknak.

Hruscsov beszédének további részében a német kérdéssel foglalkozott. A népek — hangoztatta — a német kérdés megoldását várják, hogy ily módon létre lehessen hozni a népek együttműködésének, barátságának békés fejlődéséhez szükséges még kedvezőbb feltételeket.

Mit kell tenni az európai és következésképpen az egész világ békéjének megszilárdítása céljából?

Fel kell számolni a második világháború maradványait és békeszerződést kell kötni Németországgal.

A Németországgal kötendő békeszerződés aláírása nemcsak a Szovjetunió népei, hanem a békés politika mellett áilástfoglaló többi ország számára is előnyös lenne. A békeszerződésre szüksége van a többi európai országnak is. az egész világ népeinek; a békeszerződés aláírása különösen megfelelne Nyugat-Né- metöfszág lakossága érdekeinek és óhajainak.

A Szovjetunió testvéri kapcsolatot tart fenn az NDK-val

Hruscsov bevezetőben az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége, a szovjet kormány, a szovjet nép és a maga nevében szívből jó egészséget, munkájához pedig sok sikert kívánt Walter Ulbrichtnak. A német kommunistáknak, az NDK dolgozóinak hasonló jókívánságait tolmácsolta a szocializmus építéséhez.

— őszintén örülünk — mondotta —, hogy az önök köztársaságában jól mennek a dolgok és sikeresen megkezdték az általánosan kibontakozó szocialista építés programjának végrehajtását.

A Szovjetunió — hangoztatta Hruscsov — testvéri kapcsolatokat tart fenn a Német Demokratikus Köztársasággal, diplomáciai viszonyban van a Német Szövetségi Köztársasággal; Országunk, hűen békeszerető politikájához, érdekének tekinti, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németország kapcsolatai a bizalom és az együttműködés útEzt nemcsak mi marxisták, hanem a polgári

közgazdászok is elismerik.

Egyes , tőkés országok üzleti körei már tesznek bizonyos intézkedéseket a fenyegető veszély elhárítására. Ilyen körülmények között — állapította meg a szovjet miniszter- ílnök — nem lehet okosnak §s előrelátónak nevezni azt a politikát, amely figyelmen kívül hagyja a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatokat, sőt akadályozza székét. Az ilyen politika árt Nyugat-Németország gazdaságának.

— Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kereskedelmé- lek fejlesztése a Szovjet- jnióval és a Német Demokratikus Köztársasággal íeltét- enül a népek javát szolgál- íá. Megerősödnének a baráti kapcsolatok, megszilárdulna a iizalom, ami nélkül nem lelet szilárd az európai béke.

Meggyőződésünk — folytat- a Hruscsov —, hogy nem lelet örökké félrevezetni Nyu- >at-Németország és a többi lyugat-európai ország lakosságát. Már ma is egyre többen . ;rtik meg. miért hozták létre íz agresszív NATO-t és mi- 1 yen célt követnek a szövetlég megteremtői.

hatalmak a népek vágyai elé sietve pozitívan fogadják a szovjet kormánynak ezt a javaslatát.

— Természetesen — mondotta — a nukleáris fegyver- kísérletek megszüntetéséről szóló szerződés bármilyen nagy jelentőségű lépés, mégsem állítaná meg a fegyverkezési versenyt, nem háríthatja el, sőt lényegesen nem is csökkentheti a termonukleáris veszélyt. A szovjet kormány tehát úgy véli, hogy már most, a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötésénél egy másik nagy lépést is kellene tenni a nemzetközig fe- szütség enyhítése és az államok közötti bizalom megszilárdítása felé:

meg nem támadási szerződést kellene kötni a NATO-országok és a Varsói Szerződésben részt vevő országok között.

Befejezésül Hruscsov elvtárs éltette a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátságát, a szocialista testvériség országainak egységét, a Német Demokratikus Köztársaság munkás-paraszt kormányát, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságát, élén Walter Ulbricht elvtársat.

Walter Ulbricht beszéde

Kennedy Washingtonban arról beszélt ugyan, hogy a hidegháborút le kell építeni, de Európában a bonni állam és a bonni állam vezetőinek, hitlerista tábornokainak szája íze szerint nyilatkozott.

Kennedynek úgy látszik helyes .ismeretei vannak a háborúról és ezért el akarja kerülni a Szovjetunióval való atomháborút, de a Egyesült Államok kormánya nem tett le Trumannak arról a régi politikájáról, hogy német német ellen harcoljon. Ez pedig ellentétes nemcsak a német nép, hanem az amerikai nép létérdekeivel is.

Walter Ulbricht ezután azt hangsúlyozta, hogy Adenauer és a bonni revanspoliti- kusok a Kennedy-látogatással szinte egyidőben a revansista gyűlések egész tömegét rendezték. Itt ismét felvetették Ausztria anschlussának gonutóbbi beszédét szerettek volna megerősítve látni. Ez a beszéd a nemzetközi helyzet józan értékelésével emelkedett ki a többi közül.

Tizenhárom nappal azután, hogy az elnök említett beszéde elhangzott, Kennedy megérkezett Nyugat-Németor&zág- ba, azután pedig Nyugat-Berlinbe és egészen más szavakat mohdott.

Az amerikai elnök nyilván alaposan tanulmányozta Dulles volt amerikai külügyminiszter beszédeit, ahhoz, hogy olyan antikommunista beszédeket mondhasson, mint amilyeneket Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben mondott

joszandeku lett volna, de azok, akik az elnököt meghívták természetesen nem jóindulatból tették ezt. Esztelen revansista törekvéseikhez akartak megerősítést kapni.

Saj tójelöntésekből ítélve az amerikai elnök nem mindjárt egyezett bele abba, hogy a távoz» kancellár társaságában utazzék Nyugat-Berlinbe. Szemmel láthatóan felismerte, hogy ez a társaság mindenképpen rossz fényt vet utazására.

Az a mód, ahogy Kennedy a nyugatnémet revansisták törekvései elé sietett, mindenképpen elszomorítja azokat, akik az elnöknek a washingtoni egyetemen tartott leg-