Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
Nagy István HL éves ipari tanuló nagy figyelemmel és szorgalommal végzi munkáját a .Nagykállól Vasipari Ktsz műhelyében. (Foto: Hammel J.) Fontos a háztáji gazdaságok árutermelése A termelőszövetkezeti háztáji gazdaságoknak a családi önellátás segítése mellett jelentős szerepe van az árutermelésben is. A VIII. kongresz- szuson a Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs erről a következőket mondta: „...mind az ország, mind a szövetkezeti tagok ellátásában, sőt a közös gazdaságok erősítésében is nagy a szerepe a háztáji gazdaságoknak". A termelőszövetkezetek gazdasági fejlődésével, az építkezések előrehaladásával állat és állati termékek értékesítéséből is mind nagyobb rész jut a közös gazdaságokra, lényeges javulás tőlük várható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a háztáji árutermelésre nem kellene gondot fordítani még 10—15 éo múlva is. A Szovjetunió kolhozai már több mint 30 évesek és még mindig fontos szerepük van a háztáji gazdaságoknak. Megyénkben a szarvasmarha és sertésállománynak a 70, a tehénnek a 80, a kocának az 50, a törzsbaromfinak pedig mintegy 95 százaléka van a háztájiban. Ez év első felében a családi önellátáson túl hízott sertésből az állami felvásárlás 15, a vágómarha 57, a baromfi 9, a tojás 97 és a tej 6« százalékát a háztáji gazdaságok adták. Ez nagyjából megfelel a múlt évi szintnek. Tejből lényegtelen javulás van, viszont baromfiból nagy a visszaesés. 1962-vel összehasonlítva azt mondhatnánk, hogy nagyobb baj nincs, de nem így áll a helyzet, ha az 1961-es évhez viszonyítjuk. Azóta 30—40, sőt egyes cikkekből ennél is magasabb százalékkal esett vissza a felvásárlás. Jelentősebb javulás még a következő évre sem várható, mert az utánpótlást biztosító anyakoca és tehén- állomány is csökkent. Nem lennénk igazságosak, ha nem vennénk figyelembe a két kedvezőtlen hatású aszályos esztendőt, de ez csak egyetlen ok. A háztáji területek kimérése körüli huzavona, alomszalma, szálas takarmány juttatás elhanyagolása elsődleges okok. Több községben baj volt a legelő megosztással is. Nem egy példa van rá, hogy a kisebb létszámú közös állatnak sokkal nagyobb területet jelöltek ki, mint a háztáji jószágoknak. A sertéstenyésztés visszaesé- hez hozzájárult a süldőfelvásárlás rossz munkája is. A hízó alapanyagot felvásárló vállalat — különösen a nyír- madai sertéshizlalda — amikor látta a nagy kínálatot, szocialista kereskedelemhez méltatlan módon válogatott. A tiszalöki, kisvárdai járásban és más helyeken is két- szer-háromszor ok nélkül visszaküldték a tenyésztőket süldőikkel. A szarvasmarha-tenyésztésre és a tejtermelésre milyen hatással van a megfelelő takarmányjuttatás, arra hű példa a kisvárdai járás két közeli községének adatai. Kékesén az első évtől kezdve mindig kiadták a szálas takarmány 33 százalékát a tagoknak. A tehénállomány nem csökkent. A háromszor akkora, jobb határú Dombrádon lényegesen csökkent az állomány, mert nem oldották meg a szálas takarmány ellátást. Most a sokkal kisebb Kékese a háztáji tehenektől ugyanannyi tejet ad, mint a korábbi években az állattenyésztésről olyan híres Domb- rád. A baromfi állami eladásra való tenyésztésével azonban már Kékese sem dicsekedhetett. Igaz, az utóbbi években növekedtek az igények, több baromfit fogyasztanak falun, mint bármikor ezelőtt. Tehát, ha ugyanany- nyit tenyésztenének, mint korábban, akkor is kevesebb kerülne eladásra, de sajnos csökkent a tenyésztés meny- nyisége is. Kékesén és Dombrádon, de jellemző szinte va- lamennyia községre: a napos- csibe ellátásra panaszkodnak. A keltetőállomások kapacitása hiába növekszik évről évre, az igényekkel nem tart lépést Nem, mert a kotlával való keltetésről szinte egyik évről a másikra leszoktak a tenyésztők. A falu friss hússal való ellátását nem áll módunkban kielégíteni, de a földművesszövetkezetek is többet tehetnének. A háztáji gazdaságok árutermelésének alakulása tehát nem mondható kedvezőnek. Várható-e javulás? Igen, történtek intézkedések. Jelentősen növekedett a közös gazdaságokban a férőhelyek száma, gyarapodott a tehén- és a sertésállomány. A baromfi- tartás is rohamosan növekszik a nagyüzemekben. Nagy érőfeszítések történtek, hogy a szövetkezetek a törvényes háztáji földeket mindenütt idejében kimérjék. Növeljék a közösben a takarmánytermő területet, hogy a háztáji állatoknak is jusson. Jelenleg már csak tarlóvetésekkel tudjuk gyarapítani a takarmánytermő területet, ahol erre alkalmas a talaj. Őszi csirkét még lehet keltetni. Ne restelljék a fáradtságot a falusi asszonyok, ültessenek kotlát, mint néhány évvel ezelőtt. A gépek a szántóföldön sok terhet levettek már a paraszti családok válláról, de a gyorsabb fejlődéshez sok mindent kell még régi módszerrel is végezni. Egyik ilyen feladat a háztájiban a baromfi nevelése és a háztáji moslék és egyéb hulladék feletetésével az anyakocák tartása. Nem járható jelenleg az az út, ami egyes községekben kezd láb- rakapni, hogy vágó baromfit a tagok a közösből veszik és egyre többen igényelik a tejet is. Kormányzatunk sokat tett az utóbbi időben azért, hogy a törvényes keretek között működó háztáji gazdaságok az önellátás mellett jelentős árutermelést is végezzenek, ami hasznára válik az országnak és a szövetkezeti tagnak egyformán. Ezt a célkitűzést minden vezetőnek, testületnek, akinek köze van a mezőgazdasági termeléshez segítenie kell, mert terveinket, mezőgazdasági felvásárlásunkat csaik a háztáji gazdaságok besegítésével valósíthatjuk meg. Legtöbbet azonban maguk a szövetkezeti tagok tehetnek a több árutermelésért Csikós Balázs „Megöleltem Ty ereskovát” GULYÁS EMILNÉ DR. MOSZKVÁRÓL, A NŐK VILÁGKONGRESSZUSÁRÓL Szerdán még Moszkva Se- remetyovo repülőterén búcsúztatták Gulyás Emilné doktort, aki a magyar küldöttség tagjaként a szabolcsi nőket képviselte a nők nagy világtalálkozóján. Most pedig már Nyíregyházán, hivatali szobájában idézi az ott töltött napok emlékeit. A nő és a béke egy és elválaszthatatlan a művész képzeletében, alkotásaiban. Az olajágat, békegalambot tartó, gyermekét féltőn vigyázó nő napjaink életének mind jelentősebb alakja, s különösen az lett Moszkvában, ahol a nők világkongresszusa mutatta tovább az utat. Gulyás Emilné fényképekkel bizonyít. — Itt éppen a Ganz-MÁVAG asszonyainak ajándékát adjuk át Váljának, Valentyina Tyereskovának. Hímzésből készült remekmunka: gyermekét szoptató anya. Nagyon örült a jelképnek, amely hűen fejezte ki, az anyák nemcsak adják gyermekik életét, elszántak az életek megmentésére is. Szállj, te bátor Sirály... A másik kép ugyancsak a Kreml kongresszusi palotájában készült. Néger kislányt emelt a magasba Válja, a kislány mindenkinek megmutatja a világ első űrhajósnőjétől kapott fehér arcú ajándékba- bát. — Mi volt a legszebb? —■ kérdi önmagától a küldött —• Aligha lehet kiválasztani. Teljesült a vágyam, megöleltem a gyönyörű ibolyakék szemű. csodálatosan szőke Tyereskovát. Hallottam Eugenie Cotton asszonyt, amint arról beszélt, hogy a szovjet emberek nemcsak a szép és bátor űrhajóslányt adták a világnak, hanem az emberi-- ség békéjét is. És ott voltam Dolores Ibarurrinak, a hős spanyol szabadságharcosnak a közelében, mikor ezt mondta: „Szálj, te bátor Sirály, s vidd a békét, a boldogságot a Föld lakóinak...” Annyi mondanivalója van, mit is először? — ez a gondja most a küldöttnek, aki nyolcvan oldalas jegyzetet készített a moszkvai napokról. Minden anya a világon — Megható volt látni, hogy a százharminc nemzet asszonyai — fehérek, sárgák, feketék —, hogy egyetértettek Moszkvában. Hogy minden anya a világ minden pontján tudjon kenyeret adni gyermekének, s küldhesse iskolába kicsinyét. És szívbemarkoltak a szavaik: sok pontja van még a világnak, ahol nyolc— tíz éves gyerekek dolgoznak a szövődékben, ahol kis darab a kenyér... És vannak bebörtönzött, halálraítélt asszonyok, akiknek csak az a bűnük, hogy változtatni szeretnének ezen a mostoha sorson. — Rendszerbe kellene szedni, s megírni a kongresszus minden epizódját — mondja. Hadd olvassák itthon a nők. hogy a holdutazásra készülő technika korában például nagyon sok az afrikai, ázsiai falu, ahol a gyermekek még nem ismerik a játékot. Színes forgatag Moszkvában Gulyás Emilné beszél a moszkvaiakról, akik szinte az ország minden virágját egy hatalmas csokorba kötötték. *-> Egyetlen hatalmas, színes forgatag volt az elmúlt napokban a szovjet főváros. Az volt a szálláshely, a felhőt súroló Ukrajna Szálló. Es az volt az ülésterem is. Ezernyi Képeslapot vitlünk, jutott belőle mindenkinek. így ismerkedtünk meg minden delegációval. A magyar nők három nyelvű kiadvánnyal ajándékozták meg a küldötteket. Feldolgozták a nők és a gyermekek védelmével kapcsolatos összes eddigi nemzetközi szerződést. — Bemutattuk az iraki, görög a sok más nemzetiségű nőknek: mit írt alá a kormányuk, s mit nem tart be. Nagyon örültek ennek a munkának. Sok, nagyon sok barátot szereztünk vele. A sűrű programról, a reggeltől késő éjszakáig tartó ülésekről szól. Elmondja a kedves találkozásók történetét a moszkvai asszonyokkal, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagjaival, Marija Fortusszal. — Sok barátja van a ml hazánknak — folytatja. Leningrádban például Bojkova asszony, a városi pártbizottság titkára várt minket. Hruscsov elvtárssal járt nálunk, megszerette népünket. Az ottani nők azzal fogadtak: többet tudnak rólunk Bojko- vától, mintha maguk is jártak volna Magyarországon. Megrázó emlék Leningrádból Leningrád. A fehér éjszakák. a Néva. az októberi forradalom ragyogó városa. — Feledhetetlen emléket hoztam innen. Kimen tűnk a háború áldozatainak temetőjébe, ahol hatszázharminc- ezer békés asszony, gyermek, öreg sírját ásta meg a második világháború a fasizmus. Egy tízéves kislány fényképe mellett találtuk a naplóját, amit utolsó óráig vezetett. „...Előbb meghalt a nagymami, azután a testvérem. Édesanya egy teáskannával elment a Nevához vízért. Bomba találta és ő sem jött vissza többé...” — Még a lüktető, fejlődő nagyváros sem tudta elfeledtetni ezt a drámai élményt. A szabolcsi küldött mexikóiakkal. svájciakkal is megismerkedett. Címeket, ajándékokat cseréltek — majd írunk egymásnak, a viszontlátásra. — Rátok, a szocializmus asszonyaira tekintünk —* mondták. — Ahol már megvalósult, vagy megvalósulóban van a teljes egyenjogúság... — Uj erőt, nagyobb hitet adott ez a kongresszus — vallja végezetül. — Szeretném, ha az élmények hiánytalanul eljutnának azokhoz, akik elküldték életem legszebb, legnagyobb tanácskozására. Kopka János 48 új kertészeti szakember r Államvizsga és szaktechnikusi oklevélkiosztás a Nyíregyházi Felsőfokú Gyümölcs- és Szőlőtermesztési Technikumban A vizsgák ünnepélyes csendje ezen a szombati napon különösen meghitt légkört varázsolt a mezőgazda- sági technikum amúgy is sok drukkot, izgalmat megélt falai közé. Államvizsgáznak a két évvel ezelőtt alapított Nyíregyházi Felsőfokú Gyümölcs- és Szőlőtermesztési Technikum elsőként végzett diákjai. Fejes Sándor, az FM kertészeti főosztályvezetője és Kazereezki Kálmán, az OT osztályvezetője —a vizsgabizottságok vezetői — elégedettek a feleletekkel, a felkészültséggel. KRÓNIKA II iárt haltál meg, kicsi Kuksi? Számoljunk csak utána! Mos: lennél 23 éves. Talán éppen államvizsgáznál az egy&temen, vagy az anyakönyvvezető elé vezetnéd szíved választottját. Nászúira indulhatnál, felnevetnél a Balaton hullámai mögül. Vasalt ruhában színházba mehetnél, vagy jégen hűtött sört fogyaszthatnál munkatársaiddal fizetés után a teraszon. Magas, vállas felnőtt lehetnél, kidagadhatnának az izmok a karodon, amikor ütésre emelnéd az óriáskalapácsot. Hogy örülhetnél te is az életnek, ha keményszívű felnőttek nem sodortak volna a végzet országútj ára! Lehet, már a fiadnak mesélnél arról, hogyan lettél királyfi gyermekkorodban az óvodai vizsgán, s hogy milyen diákcsínyek részese voltál az általánosban meg a középben. Odaállhatnál a gép mellé, parancsolhatnál KUKSI a láthatatlan erőknek, formás tárgyakat alakíthatnál a fa és a vas rönkjeiből. Olvashatnád legjobb íródat, leülhetnél a televízióhoz, új ruhát választhatnál a boltban, drukkolhatnál kedvenc futballcsapatodnak.1 S munkába induláskor megcsókolhatnád szeretteidet Tudom Kuksi, kívüled még sok gyermek volt, aki valahol Európában nem érhette meg a fegyverek elnémulását, nem hallhatta a napfényes csend nyugtató zenéjét Most, hogy újból megnéztem a Rólatok szóló nekrológ-filmet, a Valahol Európában-1, képtelen vagyok szabályos filmkritika írásra. Nem tudom követni a rendező, az operatőr munkáját, a színészek egyéni teljesítményét. Minduntalan az a gondolat kerít hatalmába: én aki viszonylag keveset éltem át a háború borzalma»» ból, tudom-e becsülni eléggé az átélt csendet? Miközben a magamfajták azzal siratják el gyermekkoruk egy részét, hogy nekünk csak rongyfoci jutott, gondolunk-e arra, hogy ti, a bombatül- cséres országutak hányatott árvái be’ örültetek volna annak a rongyla'bdának is? Mint a lekváros kenyérnek és a szaharinnal édesített teának, a málélepénynek, amitől már — úgy éreztük — megcsömörlünk. Látom magam előtt, ahogy gyermeki erőddel dobálod le a követ a vár faláról, mented életedet, amikor a gyilkos golyó kicsi testedbe fúródik. Már nem láthatod, hogy fölötted lassan tisztul az ég, kisüt a Nap, virágba borul a kü ék. Te csak romokat, éhe,.őket, halottakat és gomolygó füstfelhőket láthattál Kuksi., Pedig a várban élő idős zenész már nyitogatni kezdte értelmedet & szépre, a jóra, hogy aztán rádöbbenhess a rosszra, az igazságtalanra, az embertelenre. A háború valóságos képére. Hadd mondjam még el neked, Kuksi, hogy a sors jóvoltából nemrég munkatársi közvetlenségbe kerültem egykori társaddal, aki nemcsak a filmen, de a valóságban is részese volt a ti „ban- daéleteteknek”. Ö felnőtt, költő lett, országos hírű ember. Gyermekei vannak, három orgonasíp. Ök már talán el sem hiszik, hogy édesapjuk is kis kóborló Kuksi volt az országúton, romok alól kapaszkodott fel a magasba. Ók bőrlabdát rúgnak a zöld gyepen, hajas babát pólyáinak a bölcsődében és vasárnap ún- neplőruhát vesznek magukra, terített asztalhoz ülnek ebédkor és fehér párnákra hajtják fejüket éjszakára, ök a Csend gyermekei már. Ugye, nem haragszol kicsi Kuksi, hogy kéretlenül elmondom mindezt? ök talán sohasem értik már meg, miért olyan nagyszerű a csend. De én látom, hogy az apjuk szeméről nehezen múlik el a riadtság. S ez a szempár élesen figyel minden kis rezdülést. Angyal Sándor. — A borsodi, hajdúsági, de zömében szabolcsi hallgatók becsülettel meg fogják állni helyüket a gyakorlati munkában is — mondja Vétek János igazgató. Elbben az évben ebből a technikumból 48 gyümölcs- és szőlőtermesztési szaktechnikust kapnak a gazdaságok. Már mindet készen várja a hely, a pályaválasztási hirdetményről ki ki választhatott a neki tetsző helyek között. Az igény azonban négyszer akkora, mint a végzett szaktechnikusok száma. Sok szakembert kér a mezőgazdaság, a szabolcsi gyümölcs- termelés. A szaktechnikusi oklevelek ünnepélyes kiosztására a késő délutáni órákban kerül sor. Vétek János igazgató a jövő nagy terveiről beszél. — Harmincmillió forintot kaptunk a technikum bővítésiére. Ha a tervdokumentáció elkészül, még ebben az évben megkezdik az építkezést. Az iskolaépületeket és kollégiumokat 1965-ig fokozatosan bocsátják majd rendelkezésünkre. Ez lehetővé teszi, hogy évről évre fokozatosan emeljük a tanulólétszámot. Jövőre — felsőfokon — megkezdjük a gépész szaktechnikusa oktatást is. A jelenlegi elsőévesek már 63-an vannak. A most végzettek közül mintegy harmincán Szabolcsot választották. Legtöbbjük augusztus elsején már el is foglalja helyét a gazdaságokban, de vannak, akik addig sem várnak. Az államvizsgák letétele után megkezdik munkájukat. — tá. — 3
