Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
MIHAIL SKERIN: Néhány szó a szocialista realizmusról NYÍREGYHÁZI SZOBROK (Megjelent a Kultúra Zsizny című folyóirat májusi simában. Lapunkban némi rövidítéssel közöljük a cikket.) A külföldi sajtó éles támadást folytat a szovjet kultúra ellen, a szocialista író, művészek alkotó módszeré a szocialista realizmus ellen. Jólelhet a valóságben ezeknek semmi alapjuk nincs, mégis mindent összehordanak, ha a szocialista realizmusról van szó. Mindenki előtt ismeretes, hogy a „mesterkélt, erőltetett” művészet, a megrendelésre gyártott művészi termékek, mint minden egyes áru, rövid életűek. A szovjet írók, zeneszerzők, festők, szobrászok, több száz műve a többiek között ismert az egész világon, és az utolsó 10 év folyamán egyre jobban foglalkoztatják az emberek tízmillióit. Ein irodalomkritikus vagyok, így csak irodalmi művekkel foglalkozom. Itt van Mihail Solohov hatalmas alkotása, a Csendes Don. Az első kötete e könyvnek 35 évvel ezelőtt jelent meg. Európa, Ázsia és a többi kontinens minden számottevő nyelvére le van fordítva, hazánkban több mint 100 kiadást ért meg, és ma is a legnagyobb népszerűségnek örvend. Vagy Leonyid Leonov könyve az Orosz erdő, Alexandr Fagyejev regénye az Ifjú Gárda, Konsztantin Fegyin műve Európa elrablása, Muhtár Auezov műve az Abaj, Jefim Pemyityin Hegyisasok, Leonyin Szobol- jev Generáljavitá3, Iván Suhov Gyűlölet, Mihail Bube- nov Fehér nyírfa, Alexand Beck A volokolamszki országút..i Különböző szovjet íróktól több száz olyan regényt és novellát tudnék felsorolni minden nehézség nélkül, amelyek ismertek minden kontinensen. Egy egész sereg élvonalbeli szovjet költőt tudok még megnevezni: Alexandr Tvar- dovszkij, Pavlo Ticsina, Mihail Iszakovszkij, Eduárd Mezselajtisz, Szergej Szmir- nov, Vaszilij Fjodorov és még igen sokan mások. A nevűk nemcsak a szovjet hazában ismert, hanem hazánk határain túl js. Ha a legjobb szovjet írók művészete nemcsak a Szovjetunió olvasóközönségét foglalkoztatja, hanem más országok KÖNYVESPOLC A 80, nemzetközi dandár i,Akik megjárták a poklot...” így emlékezik meg a történelem azokról a milliókról, akik az első — 1914—1918-as — világháború csatatereit és fogolytáborait végigjárták. Galícia, Wolhynia, Doberdo, Flandria és az Ardennesek lővészárkaiban a poklok poklát élte át a harcos. És a gyötreknes pergőtüzek acélesői után egyre többen tették fel a kérdést önmaguknak: „Miért mindez? Kinek az érdekében folyik el annyi vér?" És miután vannak kérdések, amelyek feleletet követelnek, ezekre a kérdésekre is megszületett a válasz. Ez a válasz pedig polgárháborúvá, majd proletárforradalommá változtatta az imperialista háborút Európa sok neuralgikus pontján. A milliók legéletrevalóbb fiai felismerték a háború okát, s felismerték azt is, mit kell tenniük. A cári Oroszországiban ezért csatlakoztak a magyar foglyok a lenini forradalom zászlajához. És nálunk, Magyar- országon, a Tanácsköztársaság hívására, ezért csatlakoztak a magyar Vörös Hadsereg hadosztályaihoz az itt élő oroszok, lengyelek, dél- szávok, bolgárok, románok, szlovákok, osztrákok, sőt más egyéb nemzetiségűek is. Belőlük alakúit meg a 80. nemzetközi dandár. Ez a nagyszerű harci egység a magyar forradalomért küzdött, a világforradalomért harcolt és bámulatos hőstetteket hajtott végre. Történetünk egy feledhetetlen része a proletár nemzetköziség történelmének. Hetés Tibor róluk szóló izgalmas kötete mindenképpen jól sikerült munka. Feledhetetlen olvasmány. (Kiadta a Zrínyi Kiadó.) olvasó millióit is, akkor ez nem más, mint igazi művészet. Ha ezek a művek évtizedeken keresztül hatnak és nem avulnak el, akkor ezek örök érvényű, morális értékeket egyesítenek magukba. A mi ellenségeink úgy képzelik a szocialista realizmust, mint a valóság elkendőzését, lakkozását a szocialista országokban, és a polgári valóság szándékos befeketítését. Azt mondják, a szocialista realizmus kizárja a tárgyilagosságot. Állításaik igazolására megneveznek néhány gyengébb, nem teljes értékű regényt, elbeszélést, filmet, festményt, amelyek korántsem határozzák meg a szovjet kultúra arculatát. Ugyanakkor a burzsoá kritikusok elhallgatják, hogy a szocialista realizmus irodalma és művészete végtelenül sokoldalú, formára, stílusra és műfajra is. Hadd emlékeztessek Vlagyimir Majakovszkij szatirikus műveire. Ilja Ilf és Jefgenyij Petrov Aranyborjújára. Tizenkét székére. A szatirikus művekre, amelyék most igen nagy népszerűségnek örvendenek. Gondoljanak Szergej Mihalkov műveire. Az ember és a belső világa, élete a társadalomban, harca és munkája adja mindig az irodalmi alkotások témáit. Mivel, hogy az életben az új a régivel való elkeseredett harcban születik, így teljesen természetes, hogy a szocialista realizmus irodalma tükrözi ezt a harcot, és az életben az újnak a megerősödését segíti elő. Ha gondosan átnézik a szovjet irodalmat, akkor mindezt igazolva látják. Gondoljanak Jefim Permityin, Ana- tolij Kuznyecov, és Alexandr Szolzsenyiczin műveire. A példákat még lehetne sorolni. Ezen művek alapján meggyőződhetnek arról, hogy milyen határozottan lépnek fel a mi íróink a hibák ellen, amelyek még megtalálhatók életünkben, és meggyőződhetnek ezen keresztül arról is, hogy milyen messze állnak ezek a müvek a valóság lakkozásától. Ezeket a könyveket a valóság, az élet igazolta. Teljesen érthető, hogy ez a módszer, amelyik a szovjet irodalomban született, nemzetkörivé vált —, ez a történelem logikája. A jövő a szocialista realizmusé! Fordította: Slgétr Imre „A vízhordó asszony” — Kocsis A szobrászművész alkotása Foto: Hammel József Megkövesedett erdőre buklantak a Szovjetunióban Üzbegisztánban 150 millió éves erdő maradványaira bukkantak a Turkesztán hegység északi lejtőjén. A föld felső rétegét óriási felhőszakadások mosták le és a környék lakóinak legnagyobb meglepetésére százszámra tűntek elő óriási, sóval átitatott és megkövesedett fatörzsek. A megkövesedett erdőt vizsgáló üzbég tudósok megállapították, hogy a fák az úgynevezett Perm-koszakban nőttek, amikor a földön emberéletnek még nyoma sem volt Magyar művek a szovjet világirodalmi folyóiratban Az Ionosztrannaja Lityera- tura ismerteti az idei Kos- suth-díjasok — Lengyel József, Illés Endre és Benedek Marcell — életét, pályafutását A lap közli Urbán Ernő mongóliai útijegyzeteit, meleg hangú ismertetést közöl Garat Gábor új versesköteté- rőL Rényi Péter, a Népszabadság helyettes főszerkesztője, egy jellemző esetről ír: Hans Schmelz, a Spiegel szerkesztője Magyarországon járt és sokat vitatkozott magyar kollegáival a sajtószabadságról* az újságírók jogairól. A szocialista Magyarországon semmi baja sem történt amin* azonban visszatért Nyugat- Németoszágba, letartóztatták. Rényi így ír Schmelzhez intézett nyüt levelében: „Ön mindent lehetségesnek tartott, csak azt nem, ami valóban megtörtént. így például nem tartotta kizártnak, hogy önt letartóztathatják. Magyarországon, a valóságban viszont nem a mi hatóságaink, hanem saját hatóságai vadásztak ön után..” — író: — Köszönöm, uram! Tehát? Görög bölcs: *=» Talán, mint rangidős én szólnék először. Mellesleg a Kossuth- díjra nem pályázik? író: — Az elvek romlandók! A pénz viszont beszél. A többit a maga lángeszére bízom. Görög bölcs: — ön témát keres. Én magamat ajánlom. Kipróbált vagyok és megbecsült. Sokszor újítottak fel a legkülönbözőbb századokban. A legmaradandóbb emberi érzések, problémák és konfliktusok tárháza vagyok. Oedipus, Antigone! Gondolja el: micsoda sorsok, milyen érák, milyen?!-. író: — De mit kezdjek mindezzel? Ezeket már megírták... Görög bölcs: — ültesse át, lopja el, keverje össze: nézze meg Racinet. De én is adhatok tippet. Hallgassa: Pionirosz elhatározza, hogy expedíciót vezet az Olymposz- ra. Támogatja Hisztia az istennő. Egykor Pionirosz mentette meg Hisztia kedvenc poloskáját a főisten szent pókjától. A föisten bosszúból akadályokat gördít Pionirosz elé. Hisztia közbelép: szerelmével elkábltja a félistent is gyenge percében megnyeri Pionirosz segítségére. A főisten most már csak egy feltételhez ragaszkodik: Pionirosz áldozza fel anyósát! Pio- nirQsz imádkozik, erőt gyűjt — és feláldozza anyósát. így felér az Olympos tetejére és ő lesz az első halandó, aki megpillanthatja a Nagy Fekete Szüzet. Mit szól hozzá? író: — Nem jó. Ma már az ilyesmit senki sem veszi komolyan. Attila: — Hát perzse, hogy nem jó! Ebben nincs semmi felemelő és merő kitalálás. Olyasmi ■ kell, ami régen történt és igaz volt, de ami például, tanulságul szolgálhat a jelenkornak; En! Tőlem merit, ha esze van. íme egy_ darab történelem: porlyázó ősmagyar seregek — valahol Nyugat-Európában — megtámadnak egy ikolostort. Mindenkit leölnek mérgükben, mert már három napja nem ettek. Csak egy félkegyelmű fráter tud elbújni előlük. A mészárlás után nekiesnek a papok borának és holt részegre isszák magukat. Ekkor előjön a féleszű fráter és valamennyit leöli, ad maiorem dei glórián, amiért a pápa apáturrá lépteti elő. — Ebben tanulság van, nem mint abban a hülye antik mesében: éhgyomorra sose igyunk szeszes italt. Na!? író: — Ez jobb, de ez sem egészen jó. Tudja, ez úgy van nálunk, hogy az ilyen témáról Írót azzal gyanúsítják, hogy menekül a múltba, mert fél a jelentől, ami nem tetszik neki. Es a népiesek is megsértődnek, hogy őseinket ilyen rendetlenkedő népségnek mutatom. Sajnos Nagy úr ezt sem használhatom. Al Capone: Helyes! Hagyja ezeket a vén trottyokat! Egyik hülyébb, mint a másik. Kaland, izgalom — ez kell!! Oktat, nevel, szórakoztat! Tudja mit meg lehet tanulni egy izgalmas regényből!? Es az ifjúság! Ne feledkezzék meg róluk! Es még egy!: minden klasszikus író merített belőlem. Nézze meg Shakespearet! micsoda bunyók vannak nála! Idesüssön: írja meg a nagy orani kalamajika történetét. Vázolom: Afrika, sivatag — légió! Csak Ragyás J.mmy jut vissza élve Oranba. Segítségül hívja Tarzant, diadalmenetben vonul be Oranba és elveszi a tuareg vezér lányát. Aztán.* író: — Hagyja abba! Rossz, rossz! Gyarmatosítás, légió: laza, erkölcsök! Rossz! És Tarzanban nincs semmi progresszív. Nem megy. Azt mondanák, hogy link kalandokra csábítom makulátlan ifjúságunkat. Megvan maga őrülve?! Al Capone: — Hát akkor Tarzan segítsen a tuaregeknek a pacifikátorok ellen is az orani helyőrségparancsnok lányát vegye el. így már mehet, nem?? író: — De Tarzannal?...~ Nem jó, nagyon sajnálom, de nem merem: pedig csábit™ van ebben valami... dehát... szóval nem lehet. B. Freud: — Sose sajnálja. Primitiv ez az alak ét — amint látom — kisebbrendűségi komplexuma van: azért hősködik annyit. Hogy is tudott szóba elegyedni vele?! A huszadik században él, uram! Modem téma kell! Uj problémákra éhes a közönség, nem történetecskékre mindenféle hülye alakokról. Ma már a klasszikusok is kezdenek elavulni naiv meséikkel. Nem is csoda: ők még nem ismerték a lélek titkait, az emberi ösztönök feneikellen tengerét s mindazt a sok csodát, amit a modern művészet kutat. Ilyet írjon és halhatatlan lesz! Leszállni a mélybe, ahol a tudat már nem dirigál, ahol nincs kontroll... Vegyen hősnél: egy többénü- ségben szenvedő tűzoltót, aki biszexuális és a húgát a sógorával csalja meg, vagy egy diákot, aki amikor megtudja, hogy a nő nem is az anyja volt megöli és élete végéig Iszonya lesz a pepita fehérneműtől. Remek nem? író: — Hagyja abba! Meghülyülök a maga pszichológiai rémségeitől! János bácsi: — Hát ideje is már!... Mond csak öcsém, magyar ember vagy te?, hogy ilyen rondaságakat halgatsz? Mért nem a fajtádon jár az eszed — a nemzeted dolgain! Népies irodalmat csinálj fiami Idesüss! Van egy magyar falu — BöcsŐd. Rögtől kiűzött népe a tanitót várja, aki most jön haza a városból, hogy felemelje a szegényeket. Nehéz sor vár rá: mindenki ellene van —« a szatócs, s patikus, a jegyző... De ő felemeli a fejét a magyar égre és megveti lábát a röflben. Segítség után néz, asszony után, hogy társa legyen, hogy párja legyen. Bs ml történik? A lány akit megszeret, nem magyar vérű, hanem — a magyar vér kiszipolyozására a faluba telepedett azték úri — bitang földbirtokos —• Katahulapa lánya — a szípo- lyozó természetű Cabalabla- nea. A tanító megborzad. Kit választót? Felkiált a magyar égre: Nemi De végére is lázad a falu is ellene van, mert nem közülük valót választott és meghasonu i magával a magyar. A dráma csúcspontja — képzeld el fiam. — amikor a tanító palatáblával és böllérkéssel a kezében berohan az idegen nőstény házába — a haza szive dobog a színpadon — és szívébe mártja a kést — zokogva, de magyar virtus\ sál. Aztán tébolyodottan kirohan a zsíros, fekete magyar, földre, majd késébe dől. — Erzed-e fiam, milyen tragikus és nagyszerű? Vér és rög! író: — Es, hogy képzeli ezt el jelenetben? Díszlet, zene beállítás János bácsi: ■-* Hogy fiam? Mikor a tanító lerogy az ősrögre, felülről egy gatya ereszkedik alá, a fekete föld piros lesz, a tanító fehér és a magyar ég: zöld! A zene is p iros-fehér-zöldet játszik, de halkan, mert fent, a felhők között megjelent a Turul, hátán a Magyarok Istenével, akinek szózata hallatszik: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” — Függöny. Fiami Ha magyar szíved van ezt írod meg. író: — Sajnos én Pesten születtem, nem is voltam még Nagytéténynél távolabb a fővárostól és így sajnos nem ismerem ezeket a rögöket.. Egy Hang: — Na látja, végül mégis csak én maradok. Pedig nem is hivott! Annyira fél tőlem? író — Mi az? Ki maga? Hogy merészel...? Hang: — En a meg nem hívott Téma vagyok: a Mai Téma. Ezekután nem csodál- lom, hogy pont engem meU lőzöt. De nem is jönnék! Magának? Soha... 1963. július X, 7 KAJETÁN ENDRE: A TÉMA (Változatok némely pesti kávéházi asztalhoz)
