Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

Versenyfutás egy ember életéért HUSZONKETTEN ZSITNYÁR ANDRÁSÉRT Éjszaka Van. Kihaltak az utcák, alszik a város. Fejünk felett neonok égnek; suhan a gépkocsi. A lombos fák alatt részeg imbolyog, árnyéka az úttestre vetődik’ Az egyik kapualjban szerelmesek csó- kolóznak. As Anna presszóban szakszofon rikolt. Valaki szá­jához emeli a konyakos po­harat. Iszik. Twist. S amint befordulunk az Állami Áru­ház felé, s ahogy távolodunk, úgy mosódik el a melódia. A Kossuth tér előtt rendőr sé­tál kimérten, a Korona csil­lárai sziporkáznak. Valaki hívja a pincért, szomszédja tokajit kortyol a pirított bor­júméira... És e pillanatban küzd az életért Zsitnyár András is. Ki lesz a győztes? Rohanunk- Pista bácsi gázt ad. A motor erőlködik. Raj­tunk is múlik, életben ma­rad-e. Néhány perccel -ez­előtt Dani István az éjszakai orvosi ügyelet gépkocsiveze­tője még nyugodt volt. Csen­gett a telefon. Mikor a fülé­hez emelte, s meghallotta az SOS. jelzést, egyszerre ideges lett. — Segítséget kér a hórház — mondta Puskás Nándor ügyeletes orvosnak. — Egy gyomoA'érzéses beteghez... menni kell az asszisztensnőkért.-. harminc ember vár, hogy vért vegye­nek tőlük. Máris rohant. Feltépte a kocsi ajtaját, gyorsan behe­lyezte a sluszkulcsot... Gázt ad. Csupa figyelem. ' 'allgatunk. Neki is az jár az ; szébe, ami nekem. Vajon ott­hon. találjuk-e Medvigy Fe- isncnét? Ha nem, kihez me- 2 -ünk? Lesz-e elegendő idő? Kibírja-e a beteg.-.?! Idegté­pő. Versenyt futnak az idő­vel. Ki lesz a győztes? Ko­- ogtatás. Válasz. Az ő hang- . a. — derül mosolyra a sze­me. Rphanunk vissza. — Egyedül Medvigyné nem győzi a vért venni — mond­ja Cseh Zoltán, az ügyeletes segédorvos. Újra kocsiba. Irány a Hon­véd utca. Fékezünk. Ebben pillanatban alszik ki a vil­lany­— Most készül lefekvéshez Dévényi Józsefné — szól mel­lettem halkan Pista bácsi, s rohan az ablakhoz. Nyílik az ajtó, s néhány perc múlva már két asszisztensnő dolgo­zik. Benn a betegszobákban halk szuszogás. Alszanak. Itt a folyosón katonacsizmák koppannak a kövezeten. Egyik ul, a másik cigarettázik, a harmadik a karját fogja. A következő most lép be a vér­adó helyiségbe. Felfekszik az asztalra. Néhány pillanat, s folyik a vér az üvegedény­be. Nevek hangzanak: — Polgár Sándor követké­bik. ufánaatöbbi: Földi Béla, Girnt József, Zatureczki László, Mundi István, Csorba Antal, Bulydosó Flórián, László Balázs, Novák József Albert Zoltán, Rovó József, Gyulászki József és Gregor István. / Csend van a másik szobá­ban- Dévényiné vizsgálja a vért. Cseppeket csöppent egy üvegdarabkára. Nézi, s osz­tályozza. — Egyetlen melléfogás, s vége mindennek — mondja dr. Cseh Zoltán mellettem nyug­talanul. — Nem szabad ösz- szekeverni az ást az ábés és a nullás vérrel. Kinek kell a vér? A katonák közül valamelyik hozzám fordul: — Nem tudja, kinek kel­lett a vér? A másik ránéz. — Nem mindegy az? Em­bernek — válaszolja nyoma- tékkal. A beteg sápadtan, beesett arccal fekszik az ágyon. Cseh doktor már harmadszor be­szél vele- Most le s fel sétál. Vár, hogy döntsön a beteg­— Gyomorvérzéssel szállí­tották be, este nyolc óra har­minc perckor — néz órájá­ra. — Hányta a vért. S egy órája újból, itt benn is. Nem akarja engedni magát meg­operálni. Pedig öt évvel ez­előtt már volt itt. Kimutat­ták a II-es sebészeten, hogy gyomorfekélye van. Operálni kellett volna, de akkor sem egyezett .bele. Múlnak a drága percek. Adják a vért állandóan Zsit­nyár Andrásnak. De ez már nem segít. Mintha a Tiszába öntenék. — Orvosilag ez a helyes út, hogy megoperáljuk- Eszméle­ténél van, neki kell dönteni. De akár lesz műtét, akár nerA, vérátömlesztést kap. — Újabb három decit ada­golnak. — Miután újra hányta a vért, akkor dőlt el orvosilag, hogy operálni kell. Romlik a pulzusa is. Várunk. Rohannak a per­cek. Mindenki talpon van. Az ügyeletes állandóan a beteg ágyánál. Az asszisztensnők osztályozzák a vért, a ka- tónák pihennek. A műtős fá­radt, de munkára készen vir- raszt. Éjfél már elmúlt­Hajnalig A beteg dönt. Cseh doktor arcán pillanatnyi megköny- nyebbülés látszik. Gondterhel­ten koncentrál és intézkedik, hogy készítsék elő a műtőt. Bemosakszik Cseh ^Zoltán, az operációt végző ügyeletes segédorvos, Oláh doktor az altatást végző orvos, a két műtősnő és egy medikus. I'ehér köpeny, kötények, fő­zik a műszereket, lekötik szá­jukat, s kezdődik a harc az életért. *». — Az idővel kell verse­nyeznünk, hogy ei ne vérez- zen — mondja nyugodtabban Cseh Zoltán. Kigyulladnak a reflektorok. Elalszik lassan a beteg, s kezdődik az operáció. Csen doktor minden idegszálávai figyel. Gyorsan és biztosan dolgozik. Sorra kéri a műsze­reket- Homlokán izzadság- cseppek gyöngyöznek. Még egy fél óra... Már csak negyed... tíz, öt, egy perc. Hajnal van. Virrad. Kinn a fákon mada­rak köszöntik a beszökő reg­gelt. Cseh doktor fáradt- Csak a szeme mosolyog. Sikerült. Zsitnyár András túl van már a veszélyen. Farkas Kálmán Berlin helyett a. Marsra A bűvös szökési sebesség: 40 000 esztendő útielő? Olyan korszakban elünk, amikor az ember évezredes, csillagok felé tekintő álma mindinkább valósággá válik. A mai kémiai energiahordo- zójú rakéták, rakétaűrhajók már alkalmasak arra, hogy ezek segítségével, az ember belátható időn belül ellátogas­son a Holdra, a Marsra, a Venusra és más bolygókra. Az ismert kémiai energiahordozók lehető\ é teszik, hogy az úgy­nevezett földi első és második kozmikus sebességet elérjék. Sőt, annak sincs akadálya hogy a tudomány mai ismere­tei szerint, legyőzzük a Nap vonzóéi éjét és a naprendsze­rünk elhagyásához szükséges 42,3 kilométeres másodpercen­kénti szökési sebességet elér­jük. A mai kémiai energiahordo­zókkal meghajtott űrhajókon a számítások szerint egy Vé­Nem öregedési jelenség a magas vérnyomás Több kutató embereken és állatokon végzett mérései azt mutatták, hogy a vérnyomás magassága a korral emelke­dik. Ezt a felfogást a közhit magáévá tette és a tudo­mány további adatokkal tá­mogatta. Az utóbbi két évti­zedben azonban egyre gyako­ribbá vált a fiatalkori ma­gas vérnyomás és ez ellent­mond annak, hogy a hyper­tonia, a< magas vérnyomás öregedési jelenség, az öregkor velejárója volna. Sós József professzor, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intéze­tének igzgatója számos állat- kísérletet folytatott annak — önök a hibásak! Önök­nek kellett volna már régen bezáratni a konyhát! — mondja a vezető az ellenő­röknek, mikor kifogásolják a tisztaságot. Az ellenőrző körút során azt tapasztalhattuk, hogy a fent említett üzemegységek nem tesznek eleget a legele­mibb egészségügyi követelmé­nyeknek. Sürgős intézkedésre van szükség a fogyasztók egészsége érdekében. — torna — tisztázására, hogy a hyperto­nia valóban gerontológiai je­lenség-e. Fiatal és öreg kí­sérleti állatokat azonos erős­ségű és időtartamú, vérnyo­mást emelő behatásoknak tett ki. Az egyik sorozatban kü­lönböző fény- és hanginge- rekkel, félelemkeltéssel idé­zett elő az állatokon magas vérnyomást. A fiatal és öreg állatok teljesen egyformán reagáltak az ingerekre a hét hétig tartó kísérletben. Egy másik kísérletsorozat­ban az idegingereken kívül aminosavhiányos táplálással próbálta növelni a vérnyo­mást. Az állatok átlagos vér­nyomásemelkedése itt is tel­jesen egyezett. Egy harmadik kísérletsoro- zatban műtéti úton idéztek elő hypertóniát. Az állato­kat három csoportba osztot­ták, az egyik csoport emberi viszonylatban 20, a másik 45 —50, a harmadik 70 évesnek felelt meg. A reakció itt is azonosnak mutatkozott. A kísérletek szerint tehát a szervezet idősebb korban sem érzékenyebb a magas vérnyomást előidéző okok iránt, mint a fiatal szervezet. Valószínűnek látszik, hogy öregebb korban azért növek­szik a magas vérnyomásban szenvedők száma, inert ad­digra a szervezetet sokkal több és erősebb vérnyomást emelő hatás éri. Az is lehet­séges, hogy ezek a behatások összegeződngk és ez ktelti azt a téves látszatot, mintha a hypertonia az idősebb kor természetes betegség-e volna. nus „expedíció” oda- és vissza­utazása legalább hat hónap g lartana. A Mais bolygóra va lo utazás ma'- több időt, kilenc hónapot veim? igénybe. Tehát láthatjuk, hogy a hagyomá­nyos rakétákkal viszonylag rövid idő alatt megközelíthet­jük és elérhetjük naprend­szerünk bo'/góit. Ha azonban más naprendszer felé tekin­tünk, akkor már elké puszié „utazási idők” szükségességé­nek képe bontakozik ki előt­tünk. Ha például naprendsze­rünkön kivüi a legközelebb' állócsillagot,, az Alfa Centa- uri C-t akarnánk meglátogat­ni, akkor a másodpercenként 30 kilőméteres sebeséggel „utazó” űrhajónak is csaknem 40 000 esztendőre volna szük­sége, hogy eterje az Alfa Cen- tauri C-t. Az ilyen utazási időtartam — ez ember szá­mára, — nyilvánvaló képte­lenség. A természettel via »ku­do ember rzonban nem haj­landó tu leírásul venni, hogy i ármiféle legyőzhetetlen aka­dályt is álht elé a természet. A tudomány ne-n ismer lehe­tetlent. A szovjet tudósok már régen dolgoznak a plazma-haj­tású ■ rakéták kialakításán. A plazma-hajtású űrhajókkal — a számítások szerint — mar elérhető a másodpercenkénti 1000 kilométeres sebesség. A plazma meghajtású űrhajókról most csak annyit jegyezzünk meg: ezeknek a sebessége ar­ra mindenesetre jó lesz, hogy naprendszerünk bolygói között már viszonylag rövid idő alatt kényelmesen közlekedünk. Mert például a Mars legkisebb távolsága a Földtől „mindössze” 57 millió kilométer, legna­gyobb távolsága 380 millió kilométer és ezt a távolságot a plazma-hajtású űrhajóval 16 óra alatt tehetnénk meg. Tehát a Mars meglátogatásá­ra pontosan annyi időre lesz szükség, mint amennyi alatt David Samoff, a legna­gyobb amerikai rádiótársaság, az ECA elnöke elmondotta, milyennek képzeli a távköz­lés helyzetét húsz év múlva: véleménye szerint két évti­zed múlva mindenkinél lesz egy törpe rádió-telefon-tele- vízió berendezés, amely alig foglal majd el több helyet egy tranzisztoros rádiónál. Ez a berendezés módot ad arra, hogy bárkit a. világon báirhol „felhívhassunk,” sőt beszélgetés közben még lát­hassuk is. Samoff bizonyos ■benne, hogy húsz év múlva az elektrotechnika akkora fejlődést ér el, hogy minden Másod percenként 1000 kilométer — jelenleg a Hungária Expres­sen eljuthatunk* Berlinbe. A plazma meghajtású űrhajó tehát még mindig csak nap­rendszerünk „belső” közleke­désének mego dásár i alkal­mas. A naprendszeren kivüi legközelebbi ál'ócsil'a j felélé­séhez még mindig 1000 eszten­dőre volna szükség. Az ember pedig nem áldozhat tizenkét- tizennégy emberöltőt azért, hogy eljusson a naprendsze­rünkön kívülálló csillagra. Olyan űrhajóra 'esz -szükség, amely „közelebb hozza”, le­rövidíti ezt a mérhetetlen tá­volságot. Ilyen űrhajó kialakításán, az űrhajó elméleti megalapozásán pedig a szovjet tudósok már dolgoznak. A cél az, hogy olyan űrhajót készítsenek, amellyel megközelítsék a fény sebességét, tehát az óránkénti 1080 millió kilométeres sebes­séget. Vajon elérhető-e ez a sebesség? — És milyen hajtó­anyaggal érhető el? A szovjet tudósok ezekre a kérdésekre igennel és azzal válaszolnak, hogy magát a fényt akarják hajtóanyagnak felhasználni. Tokár Péter A Lenin afomjégtörő az Északi- Jeges-lengeren A Lenin atomjegtörő kifu­tott a nyüt tengerre, hogv megtegye negyedik északi-sar­ki útját. A jégtörő Novaj'a Zemlja felé halad, ahonnan az első hajókara ránc vezeti a jégmezőn át a Dickson-szi- get térségébe. A Lenin jégtörő legénysé­gének jelenlegi útján az a fő feladata, hogy a Vilkic- kij-öblöm át biztosítsa a ten­geri hajózást. Ebben a tér­ségben ugyanis hatalman jég­hegyek akadályozzák a hajók útját. Ara if ^jelvén \j P~pp Bertalanné kicsi 1 asszony, alig ér a vál­tamig. Arcát nagymamássá teszik a szüntelenül mozgó ráncok, amelyek mindent — örömet, bosszúságot, szomo­rúságot — ki tudnak fejezni. Fején szürke kendő van, alig látszik ki alóla a szorosra fésült, teljesen ősz haj. Rég­óta ismerem — kedves, öre­ges hangja van, nagyon szé­pen tud beszélni — úgy, mintha énekelne. Időnként el-elújságol valamit — ilyen­kor szeme elevenen csillog. Nemrégiben is együtt ballag­tunk hazafelé, Berkeszre a demecseri állomásról. Ö csen­des szomorúsággal mesélt. Egy mondatára még most is emlékszem. Amikor a gyer­mekeiről esett szó, elmondta, hogy nagyobbik fia — derék, szép szál legény volt, — leg­derekabb a faluban — a vi­lágháború utolsó napjaiban esett el. „Azóta — mondta — a" ö helye üres a szívem­ben.” Nem tudnám megmondani, hány éves Papp néni — ahogy édesanyámtól is res­telltem volna megkérdezni, tőle sem kérdeztem. Gondo­lom, 50 éves, vagy több is már. Papp néni ma megállított az utcán. — Jaj, lelkem, milyen vagy öröm ért! — kiáltotta elém, s összecsapta kezét, amely hol imádkozásforma kulccolódott össze, hol szé röppent. — A múlt hété jött a megyétől egy ember, nevére már nem emlékszer pedig bemutatkozott, és adó egy aranyjelvényt. Nagyc széf. Az van ráírva: A bek ért.. Mert én azért kaptat Azért, mert én mindenül elmentem, egyetlen gyűli: összejövetelt nem szalasztó tam volna el — és beszélte halott fiamról, meg erről világról, mindenről... De ne is kapott ilyet talán senki környéken, csak én. Nagyc megörvendeztetett ez < aranyjelvény — amikor i az ember átadta, monda néhány szót, de clyanokc hogy sírva fakadtam. Nrn pénzem, mégis jobban ö vendek ennek a jelvényne mintha ezer forintot adte volna. Múlt hét péntekje kaptam, de azóta is elő-cl veszem, nézegetem. No, vá jón, előhozom... Megnézi? ... Itt van. Ugye, nagyi szép — mondja, s szeme kö futnak a ráncok, s egész ar* mosolyog... Ratko tor. 1963. július 21. Feketekávé a mosogatóállvány alatt „Kombinált“ mellékhelyiségek — Az ellenőr a hibás? Egészségügyi őrjáraton a KÖjÁL-lal Megíeleinek-e az élelmisze­reket árusító vendéglátó- - és tejet árusító üzemegységek az egészségügyi követelmények­nek? Erre a kérdésre keres­tünk választ a KÖJÁL elle­nőreivel végzett ellenőrző utunk során: Légy a kávéban... A Kossuth utca sarkán lé­vő 66-os számú tejbolt kony­hának és mosogatónak hasz­nált résziében meglepő kép fogad bennünket. Legyek le­pik el a helyiséget, mivel az ablakon és az ajtón nincs szú­nyogháló. A hűtőszekrény te­tején oda nem illő dolgokat ta­lálunk. A mosogatóállvány alatt tárolják a feketekávét, fölötte pedig mosópor van elszórva. Mellette hever a szennyvízpumpa. Alkalomad­tán, ha a fedő félrecsúszik cukor helyett mosópor hullik a kávéba. A tejeskávét fe­detlenül tárolják, benne ár­va légy úszik. Hogy a kefe el ne kopjon A Vendéglátóipari Vállalat 28. számú italboltjában i mellékhelyiségek szomszédsá­gában tárolják a göngyöleget. Az egyik fiókban például há­romszínű magyar zászló ta­lálható ismeretlen funkciót betöltő rozsdás vasdarabok és dugómaradványok társaságá­ban. A poharakat kézzel mos­sák, nehogy elkopjon a po­hármosó kefe. Nincs raktár A Nyíregyházi Rózsika, Sport és Béke cukrászdák valamennyien nagy gondban vannak: nincs megfelelő rak­tárhelyiségük. A szociális helyiségek kombináltan talál­hatók meg a Rózsika cukrász­dában. Az öltözőt, mosogatót, raktárt együtt alkotja egy elfüggönyözött szeparé. Az élelmiszerek, italok tárolásá­ra nagyobb gondot kellene fordítani a Vendéglátóipari Vállalatnak. Amilyen kicsi, olyan piszkos A Szabolcs étterem konyhája népes csatatérhez hasonlít. Megmozdulni alig lehet ben- . ne, de annál nagyobb a reri- a detlenség. Távközlés húsz év múlva embernek lesz saját „egyéni frekvenciája,” amelyet mint valami telefonszámot, bár­honnan a világból fel lehet „tárcsázni.” Ezt az eredményt, mint mondotta, elsősorban a LASER sugarak, vagyis az olyan koncentrált fénysuga­rak teszik lehetővé, amelyek épp úgy közvetíthetők és fel­foghatók, akár a rádióhullá­mok. Sarnoff jelenleg 72 eszten­dős és eddig már sok érde­kes prognózisa bevált: 1914- ben megjósolta a rádió ál­talános elterjedését, a huszas években pedig a televízió mai formáját. ! 930-ban mér a színes tv-ről beszélt. ar ÍV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents