Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
Könyvek — igények — emberek A vásárosnaményi könyvesbolt múlt évi forgalma száz- kilencvenezer forint volt. Ebből százhúszezer forint értékű szépirodalom és harmincezer forint értékű szakirodalom került az olvasóközönséghez, öt évi átlagot tekintve évenként 25 százalékkal emelkedett a könyvesbolt forgalma. Ez év első felének eredménye pedig 40 százalékos forgalomnövekedést mutat. A forgalom ilyen alakulására magyarázatot ad az, hogy a könyvesboltnak 430 állandó előfizetője van. Ezek az előfizetők már nem egyszerűen olvasók, hanem könyvgyűjtők. Egy-egy kiadásra kerülő egész szépirodalmi sorozatot rendelnek meg. A könyvesbolt forgalmi statisztikájából kiderül, hogy az emberek leginkább a mai szépprózát 'keresik. A legnépszerűbb szerző: Németh László, Szabó Magda, Mesterházi Lajos. Lőrinc Tibor szervező robogón járja a községeket, tájékoztatja a bizományosokat, segíti a céltudatos olvasást. Ezt a munkát látják el a községi bizományosok is. Szűcs Gyula nagyvarsányi könyvbizományos a járás egyik legjobb könyvpropagandistája. Havasi Miklós tivadari bizományos például az idei könyvhéten 1300 forint értékű könyvet adott el a kicsiny, négyszáz lakosú községben. A* emberiség 70 százalékának nincs rádiója A Föld lakosságának még körülbelül 70 százaléka nem jutott rádióhoz. Különösen Afrika, Ázsia és Latin-Ame- rika igen szegény vevőkészülékekben. Az UNESCO úgy véli, hogy minden iparosított és civilizált országban közszükségleti cikk a rádió; a számítások szerint még 400 millió készülékre volna szükség ahhoz, hogy az említett földrészeken mindenkit elláthassanak. |U intha csak tegnap lett volna minden, úgy emlékszem az időtájra. Hisz akkor nyáron Íratott be jóapám —, hogy milyen eszközök segédletével, az most mellékes —• az egyetemre. Arra a nagy tandíjat szedő, legkegyetlenebb paraszti iskolára, aminek széles skálájú bizonyítványát ma is magammal hordozom. Benne van a gondolatomban, ott dübörög a véremben és. látszik a mozdulatomon. Le sem tudnám tagadni talán. Ügy volt, hogy az első kapálás közepén tartottunk. Az ekekapa utánit értem alatta, meiy a nedves és késői tavasz miatt ugyancsak akadozott. Sűrű lett a muhar, nagy a keserűfű és a megkékült tengeri l.i&ba nyújtózkodott a nap felé. Nem nőtt, nem fejlődött sehová. J^! agyapám szegény, mintha ’ most is látnám szikár alakját, örökké vizsgálódó magatartását, mér napok óta nyugtalan volt. Reggel a napfel- jöttét kémlelte. Estére a naplementét. Majd a fel-fel támadó széllel nézett farkas- szemet. Megfigyelte, hogy merről hozza a felleget, honnan a hátborzongató hűvöst, vagy miként höngörgetí maga előtt a távoli mezők porát. Akár a szürkét, akár a környező láp koromfekete kotuját. Az egyik nap szinte minden átmenet nélkül hatalmas záport kaptunk. Az csinált egy fél délutánnyi pihenő időt, vagyis szolga ünnepet. — Na pulyák — mondta szó szerint — szedjétek elő a nagyujjasokat. El ne menjetek anélkül ezután a mezőre. A szemünk is tátva maradt ezektől a szavaktól, meg a szánk is. Még talán a nyi- lodozó értelmünk kapuja is, amit azzal bizonyítok, hogy emlékszem mindenre. — Medárd van — folytatta, és messzire látó szemével még messzebbre nézett. Ügy meredtünk rá, mint az egyszeri juhász a keresztre. Az is ismerte valamennyire a betűt, csak az értelmét nem tudta sorrendbe rakni. (Ugyanis az egyik alkalommal &zt olvasta ki az útszéli kereszt feliratából, hogy Jézust Imrének hívták.) — Azért fiam — elégítette ki azonnal a szemünkben bujkáló kíváncsiságot —, mert ha ezen a napon eső van, akkor negyven napig fog esni. Bizony, negyvenig... XTozzá<ette aztán magya- J A rázatképpen, hogy mindég hoz Medárd sok esőt. Van olyankor üresen jönnek a szürke fellegek. Szétszórva, magasan, mint a megriasztott vándormadarak. Akkor szárazság lesz. Kopogtat a szükség, megjön a szegénység, s minden, ami ezekkel jár. Akkor jó — folytatta neki- hevülve —, ha úgy tesz, mint SZÁLLÁSI LÁSZLÓ: nyarba, az ér félig volt vízzel és úgy pattogott előttünk a karikás, akár a gépfegyver. A csikósok félig nyakbave- tett ujjassal, szembeálltak az idővel. Elállva az árhát kijáratát és szünet nélkül szólaltatták félelmetes sorszámukat. Az öreg kancák — hisz hány ilyen és ehhez hasonló időt megéltek már azok — eleinte nyugodtak voltak. Fart fordítottak az időnek, csikójukat a szügyük és nyakuk alá vették, valósággal elbújtatták azokat a lomha jószágokat. MEDÁRD a mesebeli lány: ha jön is, meg nem is, ha hoz is, meg nem is. Amikor úgy kéthetenként megöntözi a földeket. Szitálva, áztatóan, ami nem illan el hamar. És csakugyan igaza lett nagyapámnak. Azoktól a napoktól fogva nem volt nyugtunk az időtől. Ha nem esett reggel, akkor biztosan esett délben. Ha délben nem, akkor megjött estére. Utoljára — jól megfigyeltük — felleg sem kellett az esőhöz. Ha feljött egy kis pókháló szerű, rongyos bundájú gomolyag, amihez hasonló ezer elment máskor, mire észrevettük magunkat, olyan vizet zúdított nyakunkba, hogy amint tréfásan mondtuk egymás között, állva ihatott az ökör. (Igaz, hogy nem is tud másképpen!) TA e nem csak az eső jött ^ meg, hanem kísérője, a jég is. Nagy szemekben, széles pászmákban, úgy, hogy az egyik alkalommal a nyulat beverte a tanyába. Hogy szaladt, hogy menekült az ártatlan! Akkor láttam elszaladni a ménest is. Át a legelőn, majd keresztül-kasul a határon. Valósággal nekieredve a nagyvilágnak. Micsoda Ítéletidő volt az! Amikor a félelmetesen go- molygó szürke fellegekből elcsöppentek az első jegek, még enyhe volt a jószág. Beszorítva egy körte alakú érkaDe a fiatalok, a próbálat- lanok nem nyugodtak. Előbb felemelt fejjel, lobogó farokkal körbe-körbe vágtattak a többin. S amikor fel- hevült bőrüket végigpaskolta a jég, hiába verték szembe az ostorral. Kitörtek, elszaladtak. Azt mondják a vadászó emberek, hogy nincs kétségbeej- tőbbb és szánalmasabb látvány a sebesült őz sírásánál. A megijedt vad utolsó- erőfeszítésénél, amikor tehetetlenül néz szembe az emberrel. Én pedig attól a bódultán rohanó, véres fülű kiscsikóktól nerfi láttam szörnyűbbet mely addig szaladt a dió nagyságú jég elől, míg össze nem esett. A kitágult orrú, szegény anyja már testével sem tudta betakarni. Ott nyöszörgött az törött lábbal az árokparton. Pár méterre tőle halálos, végső veszedelemben. Mert hiába emelkedett fel, visszaesett. Nyögve, sóhajtva és olyanokat nyéritve, hogy velőkig hatott. Qalogh Lajcsival is a me- zőn találkoztam először. A Medárd utáni esős időben, amikor a keresztek tövén olyan békák ugráltak, hogy veres volt a hasuk. Azóta is sokat emlegetem esete miatt. Pontosan négyhónapos emberke volt akkor. Repkedő kezekkel és csillogó, mosolygó szemekkel. «te Anyja — harmadosnak született szegény asszony —, hogy hűvösben Tegyen magzata, szekerünk alá vetett neki ágyat. A puha szénára a korsó és a tarisznya szomszédságába, ahol legfeljebb csak a tolakodó legyektől kellett félteni őkéimét. Na, meg a kiváncsi hangyáktól. Ez ellen még az arcára terített ócska delénkendő sem volt elég. A lovak, mivel éppen nem ekéztünk, a szekér mellett álltak. Nem is volt semmi baj ezzel az elrendezéssel. A lovak ettek, Lajcsi pedig, ha ki volt elégítve, nagyokat szundító!! a hűvösön. Az anyja a föld végén kapálgatott, s a meleg tej hamar álomba ringatta a iegénykét.. Egy ilyen kielégítési művelet után, amikor az anyja ellépni készült a szekértől, történt meg, amire nem számított senki. Amit a legkifejezőbb eszköz is csak töredékekben tud megelevení- ,eni. Az történt, hogy a kószáló fellegek felöl váratlanul egy csattanás jött. Velőkig ható, hirtelen csattanás, amitől úgy megriadtak a lovak, hogy magukkal ragadták .a szekeret. Fejüknél fogva a kötőfékszáron. Egy pillanat volt Balogh Lajcsi élete. Egy olyan pillanat, melyet nem tévesztett el az anyai ösztön. A pólyát nem tudta kiragadni a meglendülő kerekek alól — hisz oldalra rángatták a lovak a szekeret —, de kétségbeesett erőfeszítéssel fel tudta annyira emelni, hogy a fényes ráf csak horzsolta Lajcsika nyakát. Az égig szaladt a jaj! A kétségbe fuló sírás. Majd ez önvád, hogy minek is hoztam magammal. Nem tudom, hogy a MÁ- VAG-gépgyár művezetőjének, Balogh Lajos elvtársnak a Medárd napi esők láttán eszébe jul-e ez a történet? Va«v akkor, amikor a legkisebb lányát hozza a bölcsődéből. Ha nem jutna, eszébe juttatom. Mint annyi sokszor tettem annak idején és azt üzenem mellé, hogy ha máshol volt is eltérés köztünk, de ebben, hogy így van jól, egy elven vagyunk. Vita nélkül, maradéktalanul. így van. így volt. Mert mennyi minden van még abban a láthatatlan jegyzetfüzetben, amit pontosan a mostani gazdag Medárd miatt nem érek rá fellapozni. Megyei kiadvány: József Attila és az oivasMzgaiein A ..Móricz Zsigmond” Megyei Könyvtár, a KISZ Megyei Bizottsága és a Megyei Népművelési Tanácsadó közös gondozásában a hónap végén 1000 példányban jelenik meg a „József Attila és az olvasómozgalom” című kiadványA könyv összeállítása Csermely Tibornak, a megyei könyvtár kölcsönző csoport- vezetőjének munkája; az illusztrációkat Margittal Jenő készítette. A 25 oldalas kiadvány Csermely Tibor József Attila tanulmányát és verselemzéseit tartalmazza. József Attiláról és az olvasómozgalomról írt néhány különböző foglalkozású olvasó. Bory Zsolt az ol- vasőmozgalomban szerzett tapasztalatairól, élményeiről írt a kiadványban. A mű végén a magyar és a világ- irodalom legjelentősebb alakjainak legényeiből, verssskö- tetelbői találunk ajánlójegyzéket. Szadista képecskék Angliában a rágógumi és | cukorka csomagok mellé förtelmes szadista képecskéket adnak. A képecskék bestiális jeleneteket mutatnak a Földet elözönlő „marslakók” garázdálkodásairól. Az angol közoktatási miniszter a parlament előtt kijelentette, nem áll hatalmában beszüntetni az efféle képecskék gyártását és terjesztését. Mint mondotta, reméli, hogy a szülők segítik majd a pedagógusokat a gyerekek felvilágosításában, hogy önként mondjanak le az efféle képek gyűjtéséről. Az egyik elemi iskola igazgatója szerint a képecskék még felnőttek számára is borzalmasak, a gyerekek lelkében pedig kimondhatatlan károkat okozhatnak. A Jósa András Múzeum harmadik évkönyve Megyénkben a tudományos munkának egyik legjelentősebb műhelye kétségtelenül a Jósa András Múzeum. Ez a nagy múltú intézmény ma már nemcsak letűnt korok emlékeinek gyűjtőhelye, hanem egyre inkább a kutatómunkának is fontos bázisa. Ezt hizoyítják többek között a múzeum évkönyvei is, amelyeknek immár a harmadik kötetét vehetjük kezünkbe. Ha figyelemmel kísérjük a tudományos folyóiratokat, azokban is egyre gyakrabban találkozhatunk megyénkben dolgozó kutatók nevével, munkáival, Ezek az évkönyveit mégis nagyobb jelentőségűek számunkra, mert átfogó képét adnak tudósaink munkájáról, az itt folyó kutatások, eredményeiről. Az impozáns kiadvány külsejében is, méreteiben is méltóképpen reprezentálja megyénk tudományos életét. Kilenc hosszabb-rövidebb tanulmány található benne, s már a címeit áttekintése is a feldolgozott anyag sokoldalúságáról győzi meg az érdeklődő olvasót. Az értekezéseken a régészet mellett a tárgyi és a szellemi néprajz, a történelem, sőt a nyelvtudomány lényeges kérdései is helyet kaptak. Régészeti kérdésekkel két dolgozat foglalkozik, Mákká y János a Jósa András Múzeum néhány különleges régészeti leletét veszi alaposabb vizsgálat alá, s ennek alapján jelentékenyen kibővíti a megyénk őskoráról kialakított eddigi képünket Kro lo- vánszky Alán pedig a papi honfoglaláskor! temető feltárási munkálatairól és leleteiről számol be. Csallány Dezső múzeumigazgató, a kötet szerkesztője, a székely—magyar rovásírás emlékeinek szentel nagyobb tanulmányt. Ez a kötet legterjedelmesebb írása, a rovásírás problematikájának teljes részletességű, szinte monográfikus leidolgozása. Míg a többi tanulmány akár nyíregyházi szerző munkája, akár nem — általában helyi, megyei problémát dolgoz fel, Csallány írása átalános érdekű és sokat .vitatott problémához nyúl; A székely rovásírásnak minden fennmaradt emlékét számba veszi, s vizsgálódása nagyon sok új eredményt hoz. Tévedéseket helyesbít, hamisításokat leplez le, s évtizedek óta elfogadott megfejtéseket helyez teljesen új megvilágításba. Tanulmánya így minden bizonnyal új fejezetet jelent a székely rovásírás kutatásának történetében. Kiemelkedő írása a kötetnek Hársfalvi Péter Nemesek é3 parasztok Nyíregyháza társadalmában című Tanulmánya is. A gazdag forrásanyag jt feldolgozó és sok új eredményt felmutató tanulmányt különösen időszerűvé teszi Nyíregyháza várossá nyilvánításának mostani 125. évfordulója- Ha már külön kiadvány nem jelenhetett meg ebből az alkalomból, jó, hogy legalább ebben a gyűjteményben helyet kapott ez a dolgozat. A folklór kérdéseivel két tanulmány is foglalkozik. Újvári Zoltán egy botpaláéi kéziratos könyv kapcsán tesz érdekes megállapításokat a népdalok, katonadalok és emlékkönyv-versek terjedéséről, hagyományozodásáról. Erdész Sándor pedig nemcsak a már országos hírű Ami Lajos mesemondóval Ismertet meg bennünket tanulmányiban, hanem rendkívül érdekesen mutatja be, hogyan él tovább a népmese és maga a mesemondás a mai viszonyok között, s közben dolgozata szinte egész termelőszövetkezeti szociográfiává kerekedik ki. Nyárádi Mihály a szatmárcsekei temető híres csónakos fej fáinak különböző típusait, készítési módját, más vidéken való előfordulásait és díszítő elemeinek más tárgyakon való felbukkanását vizsgálja. Balogh István a Sza- moshát és Erdőhát egyes vidékein használatos speciális kukoricavetőgépről számol be, amely jól mutatja parasztságunk leleményességét és találékonyságát. Gombás András a juhtartással kapcsolatos hagyományokat, szokásokat, munkafolyamatokat és elnevezéseket rögzíti példás szorgalommal összeállított dolgozatában. A kötet korántsem öleli fel a kutatás valamennyi területét, ez az évkönyv azonban így is meggyőzően dokumentálja, milyen széles körű tudományos munka folyik megyénkben. S épp ez veti fel újra s egyre .sürgetőbben Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár egy régóta vajúdó, de n)indmáig meg nem oldódott problémáját: egy tudományos folyóirat indításának immár elodázhatatlan szükségességét. Akármilyen gyakran találkozunk ugyanis az itt élő kutatók nevével az országos fórumokban, a megyénkben folyó tudományos munkáról igazán mégiscsak az itt megjelenő kiadványok visznek, Illetve vinnének hírt az egész országnak. Sikeres szereplés Nyíregyházán vendégszerepeit a Honvéd Művészegyüttes Foto; Zsák ZoltáS
