Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
A proletárdiktatúrától az össznépi államig A politikai életnek is vannak téves képzetekben szenvedő betegei. Ilyenek a revizionista és a dogmatikus észjárású emberek, akik mindent másképpen ítélnek meg, mint ahogyan az valójában van. Téveszméik egyik leggyakoribb tárgya újabban: az állam. A párt azt mondja, hogy államunk a proletárdiktatúra funkcióit betöltő, de az össznépi állam irányában fejlődő és annak bizonyos vonásait már most magán viselő c.l- lam. Erre jönnek a politikailag téves képzetekben szenvedő betegek: a jobboldaliak azt mondják — persze szalonképes formában — „mi az ördögnek kell még mindig a proletárdiktatúra”, a szektások, a dogmatikusok viszont falfehérré válnak az ijedelemtől, mert az össznépi államban a munkásosztály érdekeinek, a szocializmus ügyének veszélyeztetését látják. Éjedig milyen egyértelmű és világos a párt álláspontja ebben a kérdésben is. Az államot a helyes marxista felfogásnak megfelelően eszköznek tekinti, amelynek felhasználási módja mindig a konkrét körülményektől függ, ezeket a körülményeket pedig ugyancsak marxista alapossággal elemzi. Senki világosabban ki nem mondta, mint a párt VIII. kongresszusa, hogy „népünk legnagyobb történelmi vívmánya a munkáshatalom.” így is van. Ez a hatalom volt az alapja & feltétele hazánk társadalmi, gazdasági viszonyai kialakításának. Ez a hatalom tette K uralkodóvá népünket a gazdasági és szellemi életben is. Ezek birtokában alakítottuk át hazánkat elmaradt agráripari országból fejlett nehéziparral rendelkező ipari-agrár országgá; ennek segítségével megszüntettük hazánkban egyszer s mindenkorra az embernek ember által való kizsákmányolását, megszüntettük a munkásosztállyal kibékíthetetlenül szembenálló kizsákmányoló osztályokat, átvezettük a kisárutermelő parasztságot a szocialista nagyüzem útjára, ennek az államnak a segítségével értünk él történelmi jelentőségű eredményeket a kulturális forradalomban, ennek az államnak a segítségével raktuk le hazánkban a szocializmus alapjait De miiközben a munkáshatalom segítségével ezt tettük „megváltoztattuk a munkáshatalom jellegét végső fokon meghatározd körülményeket. A proletár- diktatúra többek között egy osztály elnyomó szerve egy másik osztállyal, a kizsákmányoló osztállyal szemben. — Különös lenne azonban ezt a funkciót változatlannak tekinteni, miközben megszűnt az az osztály, amelynek elnyomására hivatott volt, és amelyet amikor arra szükség volt el is nyomott. Éppen a proletárdiktatúra segítségével szüntettük meg, mert „a proletárdiktatúra elnyomó funkciója az osz- ■ tályellenséggel szemben úgy is érvényesült, hogy állami intézkedéssel, a törvény erejével fosztottuk meg a tőkés osztályt a termelési eszközöktől és tettük azokat a nép tulajdonává. „S miközben ez történt, az egész társadalom osztályszerkezete is alaposan megváltozott. A fordulat évében társadalmunknak csak valamivel több mint 45 százaléka tartozott a munkások és az alkalmazottak kategóriájába, a falu lakossága még rétegekre oszlott, az összkere- sőknek mindössze 30 száza ■ léka dolgozott szocialista szektorban. Ma? A munkások és alkalmazottak már társadalmunk 39 százalékát teszik ki, kialakulóban van az egységes paraszti osztály, a szocialistává váló értelmiség a munkásosztály és a parasztság érdekeit szolgálja tevékenységével, s eközben szolgálja saját jól felfogott érdekeit is, és a keresők 93,4 százaléka már a szocialista szektoriján dolgozik. Ugyan miféle osztályt kellene még elnyomnia a munkáshatalomnak? Következésképpen a párt nagyon helyesen állapította meg, hogy a proletariátus diktatúrájának mindenekelőtt a belső elnyomó funkciója módosult. Lényegbevág ían, és ma a proletárdiktaturá- nak az alapvető és fő funkciója, a gazdasági épiiömunka, a kulturális munka szervezése. És ezt joga van kijelentenie annak a pártnak, amely nagyon világosan iát- ta mindig a proletariátus diktatúrájának a jelentőségét és nemcsak látta, hanem a proletárdiktatúra megcha- nízmusában betöltött szerepénél fogva helyesen is forgatta ezt a fegyvert az egész munkásosztály, egész dolgozó népünk érdekében. S ki tagadhatná, hogy a proletárhatalom funkciói úgy is módosultak, hogy közben új funkciói keletkeztek, mint a proletár nemzetköziség ápolása most már állami úton, elsősorban a szocialista világrendszer államai között mind politikai, mind Katonai, mind gazdasági, tudományos, műszaki & kulturális vonatkozásban. Államunk a legszentebb internacionalista kötelességét teljesíti, amikor minden igyekezetével a szoKRÓNIKA ÉJFÉL Már nem bánom, hogy kicsit elidőztek ma esti vendégeink. Amíg friss levegő dől a szobába, nézem az éjféli városképet. Innen, két- emeletnyi magasból mesz- szebbre lát a szem, különö- nösen, ha a zajok, a lüktetést adó zörejek sem vonják el figyelmét. Hirtelené- ben nem is emlékszem, mikor láttam az éjféli várost, így, ilyen zavartalan csendben. Órámra nézek: még van három perc a tizenkettesig. Majd meghallgatom a híreket. Távolabb, jobbra magasuk a víztorony kivilágított teste. Hatalmas karácsonyfához tudnám hasonlítani, amelyet télen állítanak fel a városháza előtt. Ünnepélyes világosság. Mint a fénycsöveké a főtérre kanyaruló utca felett. Félig már lehúzták a közeli cukrászda redőnyét- Előtte ketten támogatnak egy harmadikat, aki — jól látni — mindenárom vissza akar bújni a redőny alatt. Az úttesten arra lépked az őrszem. Kocsi fut elő a mellékutcából, a villamossínnél fékez. Csúszik a gumi, villog a biluxlámpa. Sötét az újságos pavilon ablaka, lassan kihunynak a villanyok a közeli bérházakban. Csend lesz. Éjfél. Apró szaggatott hangjelek a rádióban, pontos időjelzés. „Híreket mondunk.” Hallgatom a bemondót, aki felolvassa a legfrissebb jelentéseket a moszkvai hármas atomértekezletről, a marylandi miniatűr polgár- háborúról, a Globke-perről ciaüsta világrendszer országai közötti baráti, I estvéri együttműködésre törekszik, óvja és ápoija a szociahsta népek barátságának magasztos ügyét, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait népünk egyik legnagyobb és legféltetteb vívmányának tekinti. Az össznépi állam jegye elsősorban abban az alapvető tényben ismerhető fel, hogy a társadalom osztási- szerkezetének megváltozásával az állam mindinkább az összes osztályok érdekeit fejezi ki. Az össznépiség irányba való fejlődésre utal az is, hogy az állam hatásköréből fokozatosan mind több funkció kerül át a társadalmi szervek intézkedési körébe, s nem tízezrek, hanem százezrek, milliók vesznek részt különböző állami, társadalmi és tömegszervezeteken keresztül, közvetlenül vagy közvetve az állam, a társadalom ügyeinek intézésében. Egyelőre azonban még a proletárdiktatúra funkcióit is betölti államunk, mert még korántsem végeztük el azt a feladatot, amelynek elvégzésében a munkáshatalom a legfőbb eszköz. Nem építettük még fel teljesen a Szocializmust, éppen csak az alapjait raktuk le, a teljes felépítése még előttünk álló feladat. Az osztályviszonyok a kizsákmányoló osztályok felszámolásával leegyszerűsödtek, de az egységes paraszti osztálynak a kialakítása még előttünk áUó feladat. Sorolhatnánk hasonlóképpen tovább mind a gazdasági, mind a kulturális életből azokat a feladatokat, amelyeket a munkás- hatalom birtokában kell még elvégeznünk. Senki ne féltse a munkásosztályt az össznépi államtól, mert amikor a párt nagyon helyesen felismerte, hogy államunk milyen irányban fejlődik, azt is feltárta és egyértelműen megállapította, hogy „a munkásosztály vezető szerepe fennmarad a szocialista társadalomban és a kommunizmus építése idején is.” Ez egyáltalán nem mond ellent annak, hogy a prole- táriátus diktatúrája az össznépi állam irányába fejlődik, sőt záloga, feltétlen annak, hogy az állam mindig a megváltozott körülményeknek megfelelően tölt- hesse be funkcióját. Ezért a munkásosztály vezető szerepének óvása, további erősítése nem feladataink egyike, hanem egyike a legfontosabbaknak. Katona István Két aratás Szorgalmatoson 1935: „Erre a 11 tagú családra a halál vetette ki a hálót“ 1963 s Ahol erősebb az élet, mint a halál Az aratás, mint az új kenyér ígérete mindig nagy várakozással tölti meg az embereket. Régi elsárgult újság fekszik előttem, megdöbbentő aratási történetekre emlékeztet „Magyar Vidék“ 1935 július „...A falu alatt kaszájuk nyelén sovány tarisznyát lógató magyar aratók csoportosulnak. Némelyikük pipára gyújtott, a dohány helyett száraz fekete nadálytő csípős, erjedő szagú füstje terjeng a hajnal ózondús levegőjében. Uradalmi aratók voltak.....Mire a nap első sugarai megragyogtatták az éjszakai harmat gyémánt cseppjeit, már kint voltunk az 1920-as évek elhibázott földbirtok politika egyik szégyenfoltján — a büdszentmihályi Szorgalmatos telepen. Akivel először találkozunk Kábái Bélé, >lyan irtózatos nyomorról beszél, hogy nem merünk hinni szavainak. Alig teszünk néhány lépést szemközt jön velünk: Tóth Imre szerencsétlen hadirokkant felesége, hóna alatt egy vászonzacskóban 5—6 kilogramm korpát szorongatva. Kábái szólítja meg; — Hová mégy Regina? és arról, hogy rendkívüli állapotot hirdettek ki Ecuadorban- Londonból is elutazott a görög királyi pár s a müncheni rendőrség letartóztatta és bántalmazott egy jugoszláv orvost aki szakmai továbbképzésre érkezett Nyugat-Németországba. Cigarettát gyújtok. Nézem a felszálló füstöt. Itt most csend van, még a szél is elállt, ami nappal magasba kavarja a nyírségi homokot. Fél órával előbb még hangos volt a szekció. Alattunk az I-7-ben mosógép kavarta a ruhát, porszívó zümmögött, edények koccantak. Mindketten dolgoznak, máskor nem végezhetik. Tudjuk jól, nem szólunk. Mint ahogy a szomszéd gyerekei miatt sem, akiket lasszóval kell elfogni esteli mosdáshoz, vacsorához, semmi pénzért nem hagynák el a tenyérnyi udvart, szünidei csatározásuk színhelyét, ahol bujót ját szanak az építőanyaghalmok között, huszárcsákóval a fejükön kiáltják egymásnak. „Adj király katonát”! .. Megáll előttünk a magyar anyák legnagyobb sorsüldözöttje. Négy ebéd tizenegynek * ...Kilenc gyermeke közül a legkisebb nyolchónapos a legnagyobb tizenhat éves, aki beteg édesapja helyett ara'ni ment. Kenyérsütés sátoros ünnepet jelent náluk, olyan ritkaság A községi ínségkonyháról kap naponta tizenegyed magának négy ebédet. Nem tudja hogy ossza el gyermekei között. Ez a déli kóstolás a vacsorája és reggelije is a családnak... ...Egy besötételt szűk ócska limlommal teli „szobába” lépünk, ahonnan a párnák régen kenyérért vándoroltak, az éjszakát pedig ablaksöté- teléssel toldja meg; mert irtózatosan enni kémek a gyermekek, ha már a világosság beszűrődik az ablakon. Erre a 11 tagú" családra a. halál vetette ki a hálótEhenhalt csecsemők ...Balogh János felesége 37 éves 37 kiló. Kiszáradt sovány emlőjéből nem tudta táplálni alig pár hete eltemetett iker csecsemőit. Most reggel 6 óra, de majd csak délben „reggeliznél!” ha ütőjüknek az ínségkonyháról kihoznak két ebédet. ...Istent imádó keresztények, nagyképüsködő politikusok, a telepítésről hallani sem akaró földesurak vagy az arany csengésétől elvakult és süketté vált bankvilág- — Ki tudná megmondani hogyan csuklik ezeknek a Balogh Jánosoknak imára az ajkuk amikor a „hitet lehelő” búzakalászok között vágják a rendet...?! ...Dobai Gáborné öthónapos gyermeket tart a karján, — Erre az asszonyra fa- rá télen gyemekágyas Korában a dunyha —- mondják szinte egyöntetűen az asszonyok. Szorgalmatos, 1963 július hó Ahol erősebb az élet, mint a halál. A huszonnyolc évvel ezelőtt megjelent riport egykori szomorú hősénél vagyunk. A hadirokkant családfő, a nyomor feneketlen mélységével régen megbékélt- A nincste- lenség irtózatos nélkülözései özv. Tóth Imréné mind a kilenc fiú gyermekét felnevelte. Hét élő fia mindegyikének saját háza, szépen berendezett lakása van. Boldogan beszél a családjáról, a szere- tetről, mellyel gyermekei körülveszik. Akkor borong el csak s válik fátyolossá a hangja, amikor katona fiáról beszél. — Két fiam drágán fizette meg az inségebédeket — mondja könnyek között, mert egyebük sem volt, ami a hazájukra emlékeztette őket. A háború utolján haltak meg. A riport egykori szereplői ma A telep kezd faluvá emelkedni. Mindenkinek a leikéhez nőtt itt minden, ami betakarja a régi éhséggel kevert mezítlábas nyomorúságuk emlékeit. A kultúrház mindig zsúfolt előadásai, szépen szereplő és jól öltözködő ifjúság, s gyermek- üdültetések, különösen az iskola napközije ebéd utáni csendes óráivalBúcsúzáskor mintha tovább tartaná fáradt öreg kezét kezemben. — Amikor semmink nem volt, nem törődött Velünk senki; most még árra is van gondja a községi tanácsnak, hogyan bánnak velünk öregekkel gyermekeink. Hát jól. Éppen tegnap járt nálunk kérdezősködni a tanácstitkár. Ki tudná megmondani - van-e olyan műszer mellyel meg lehetne mérni arányaiban azt a fejlődést,- azt az utat, melyet a szorgalmatosi nyomortelep alig 18 év alatt megtett a Tóth Imrék halálba hajló kény értélén nyomorúságaiból, a tízezer holdas birtok tövében,' gyermekágyas asszonyra fagyott dunyhájától, — a Dobsi családok, és Nagy Jánosok saját kertes családi házaikig... Az aratás nemcsak az örök reménységek, hanem az őröli emlékezések és nagy tanulságok ideje is. Gombás Bál tű Most alszanak. Elmúlt éjfél, a mulatókban ilyenkor signált játszik a zenekar, hazaindul a mozi takarítónője, az építkezés éjjeliőre vállára dobja kopott nagy- kabátját- A Balatonparton ilyenkor kezdődik az élet. Itt már nyugovóra tértek. De vajon nyugovóra tért-e már az a fuvaros is, akit pár évvel ezelőtt minden este éjfél után tessékeltek ki a sarki kocsmából, ahová a napi keresetét hordta? Vajon most is ott áll az ablaknál az a háromgyermekes asszony, aki többször elsírta nekem: hajnalban is alig tudja otthagyni férje a kártyát? Fenn hunyorító csillagok. Éjfél. Szinte időt’enül elmúlt a tegnap. Uj nap kezdődött. Még égy-két óra és viszik a nyomdából a fes- tékszagú friss újságot, kilincsre akasztja a postás, újabb hírekkel. Érzem, megnyugtatott ez a kis éjféli élmény. Ez a mindent átölelő csendesség. Angyal Sándor. 3
