Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

Külpolitikai események sorokban A Szakszervezeti Világszö­vetség levelet intézett az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökéhez. E levélben 120 mil­lió dolgozó nevében követeli, hogy zárják ki az ENSZ-ből a Dél-Afrikai Köztársaságot és szorgalmazzák, hogy az ENSZ tagállamai szakítsanak meg minden kapcsolatot ezzel az állammal. A csehszlovák kormány jú­lius 8-án azzal a felhívással fordult a kínai kormányhoz, hogy az Űj Kína Hírügynök­ség prágai képviseletének ve­zetője és felesége, akik jelen­leg Pekingben vannak, ne tér­jenek vissza Csehszlovákiába. Ugyanakkor a csehszlovák kormány követelte, hogy mi­előbb hívják vissza Prágából az Űj Kína Hírügynökség tudósítóját, Lu Hao-csin-t. . Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága legutóbbi ülé­sén úgy döntött, hogy to­vábbi 240 millió dollárral kell csökkenteni Kennedy elnök külföldi segélyprogramját. Kairótól 100 kilométerre az egyik oázisban körülbelül 5000 hektár földet osztottak szét a parasztok között. A nyugati sivatag Harga elnevezésű oázi­sában is a napokban kerül sor földosztásra. Nápolyi idill Sajátságos körülmények között zajlott le és ért véget az új polgármester megválasztása Nápolyban. A nehézségek akkor kez­dődtek, amikor a tanácso­sok már leadták a szava­zatokat és számlálásra ké­szen egy üvegbúrába he­lyezték őket. Ekkor lé­pett a terembe a városi tanácsok egyik monarc- hista tagja és ő is enge­délyt kért a szavazásra. Giorgio de Gennaro el­nök t ezt megtagadta. Erre AchÜle Lauro dúsgazdag nápolyi hajótulajdonos, a monarchista párt egyik ne­vezetűje jelugrott és mél­tatlankodni kezdett. Lauro dühében nagyot csapott az asztalra. Az üvegbúra szét­tört és a szilánkok megse­bezték az elnök bal kezét. A monarchista párt veze­tője odaugrott és dühösen tépni kezdte a szétszóró­dott szavazólapokat. A teremben kitört az általános verekedés. A du­lakodás csak akkor ért véget, amikor a rendőrök behatoltak a terembe. Több személyt sérüléssel kórházba szállítottak. Az ülést felfüggesztet­ték a szavazást érvényte­lenítették és hamarosan kitűzik az újabb polgár­mester-választást. EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Gyűlés a kongresszusi palotában Új lehetőségek a békés egymás­melleit élésre A világpolitika az elmúlt napokban ismét beköszöntött otthonainkba. A televíziós közvetítés jóvoltából szem- és fültanui lehettünk a Kreml kongresszusi palotájában le­zajlott forró hangulatú ba­rátsági nagygyűlésnek, Nyiki- ta Hruscsov és Kádár János beszédének. Mindez híven ér­zékeltethette a párt- és kor­mányküldöttségünk szovjet­unióbeli látogatásának hőfokát, levegőjét. A tágyalások ugyan még nem zárultak le formáli­san, az ilyenkor szokásos közlemény közzétételével, de mind a szovjet, mind a ma­gyar miniszterelnök hangsú­lyozta: pártjaink és kormányaink között teljes nézetazonos­ság áll fenn. Ez az egyet­értés megnyilvánult és megnyilvánul a minden­napok tetteiben, tevékeny erő, s gyümölcsözik mind­két nép javára. A nagygyűlés iránti érdek­lődést világszérte megnövelte az a tény, hogy a szovjet kormányfő először lépett mik­rofon elé, amióta az atom­csend tárgyalások megkezdőd­tek. A szovjet—amerikai—an­gol hármas eszmecsere a nuk­leáris kísérletek eltiltásáról és más kérdésekről hétfőn in­dult meg, ugyancsak Moszk­vában. Már a start is kedve­ző volt. A két befolyásos és nagy tapasztalatú diplomatá­val — akik a kormányfők külön megbízottaikent szere­pelnek ezúttal — az angol Lord Hailsham-mel és az amerikai Harriman-nel nem­csak a szovjet külügyminiszter találkozott a megnyitón, ha­nem maga Hruscsov is. A tudósítók feljegyezték, hogy a fesztelen beszélgetés során, á szovjet miniszterelnök meg­kérdezte az amerikai küldött­ség vezetőjét! miért nem ír­nánk alá, most a megállapo­dást? Az űj tárgyalások kap­csán kétségtelenül űj re­mény gyűlt, s ezúttal ta­lán nem is alaptalanul. Hruscsov a kongresszusi palota emelvényén kije­lentette, hogy végre meg­egyezés van kilátásban, hacsak nem következik be különleges fordulat a nyu­gati hatalmak álláspont­jában. A bizakodás éppen ezért óva­tos és tartózkodó is: láttunk már ilyen „hacsak”-ot, előfor­dult, hogy leszerelési tárgyalá­sok során, a nyugatiak saját, korábbi terveiket megtagad­ták... Miről is folynak tulajdon­képpen a viták? Egy olyan egyezményről, amely eltilta­ná az atomfegyver-kísérlete­ket a légkörben, a világűr­ben és a víz alatt. A megállapodás tehát nem lenne teljes, mert nem érintené a föld alatti kí­sérleteket, amelyeknek el­lenőrzése körül a nyuga­tiak lehetetlen feltétele­ket támasztanak. Kezdeti, szerény lépés lenne, jelentőségét azonban még­sem szabad alábecsülni. Ket­tős értelemben is javítaná a légkört: megóvná földünk le­vegőjét a tovább ráadioaktív szennyeződéstől, ami már a nukleáris hadgyakorlatok so­rán is bekövetkezhet, másrészt tisztítaná a bizalmatlanság légkörét, előkészítője lehetne újabb, leszerelési intézkedé­seknek. A moszkvai értekezle­ten az atomcsend megterem­tése mellett, egy kelet—nyu­gati meg nem támadási szer­ződésről is sok szó esik. Egy ilyen szerződés megnehezítené a nyugatnémet revansisták, a kalandor politikusok és stra­tégák dolgát. A nyugati pro­paganda az utóbbi napokban azzal érvelt az egyre jobban beérő meg nem támadási ok­mány ellen, hogyha azon a Varsói Szerződés tagállamai­nak sorában az NDK is sze­repelne, ez a demokratikus Németország elismerését je­lentené. Hruscsov ezzel kap­csolatban igen tömören fejezte ki véleményét: nem a forma a lényeg, hanem a tartalom. Hiszen ha a Nyugat a reali­tások kényszerítő súlya alatt, valamilyen formában szerző­désben ismeri el az európai statusquo-t, (a fennálló hely­zetet) azzal akarva akaratla­nul úgyis kénytelen tudomá­sul venni ennek egyik alapvető tényezőjét, a Német Demok­ratikus Köztársaságot. Bő kombinációs lehetőségek nyíl­tak azzal kapcsolatban, hogy egy NDK küldöttség. Bolz külügyminiszter vezetésével, rövid látogatást tett ugyan­csak Moszkvában... A Hruscsov beszéd azon­ban neincsak a már feltárt lehetőségekről szólt, ha­nem amint azt már meg­szoktuk a szovjet kor­mányfő jelentőségteljes beszédeinél, új elemeket vetett fel. Javasolta a váratlan támadá­sok megelőzéséről szoló vi­ták felújítását, a két német állam területén állomásozó külföldi csapatok csökkenté­sét, megbízottak cseréjét e csapattesteknél. Ezek és a többi részmegállapodások újra csak különböző oldalak­ról közelítenének az egész általános és teljes leszerelés felé. A South Carolina állambeli Charlestonban a hatóságok összesen 130 ezer dollár óva­dék ellenében szabadon bocsá- toták a legutóbbi néger tünte­tések során letartóztatott sze­mélyeket. Az összeget a né­gerek egyenjogúsításáért har­coló mozgalom helyi vezetői gyűjtötték össze. A városban egyébként tovább folynak a tüntetések. Enyhült a szíriai helyzet Damaszkusz, (MTI): Pénteken estére valamelyest enyhült a feszültség Szíriá­ban. A bagdadi rádió tudósí­tója szerint helyreállt a tele­fonösszeköttetés Szíria és a külföld között, s a libanoni határt délután megnyitották. A hírügynökségek a legel- lentmondóbb találgatásokba bocsátkoznak a szíriai állam­csíny-kísérlet halálos áldoza­tainak számát illetően: egyes becslések szerint két tucat, mások szerint száznál több a halottak száma. Hivatalos be­jelentés szerint a rögtönítélő bíróság 20 személyt végezte­tett ki. A kairói lapok szombaton hevesen támadják a szíriai kormányt és „mészárlásnak” nevezik a szíriai eseményeket. Az egyiptomi sajtó szerint a Baath-párt felelős a fejlemé­nyekért. Ugyanakkor az úgynevezett Nemzeti Forradalmi Tanács Abdel Hamid Szerradzsot, az Egyiptomban élő szíriai poli­tikai menekültek egyik veze­tőjét vádolja az összeesküvés szervezésével, s ezenkívül hét, Nasszer-párti vezetőt nevezett meg, köztük A1 Dzsarrah tá­bornokot, akit a szíriai—egyip­tomi unió idején Szíria biz­tonsági főnöke volt. A kor­mány tízezer szíriai fontot tűzött ki azoknak, akik nyom­ra vezetik a hatóságokat. A Nemzeti Forradalmi Ta­nács pénteken összeült és megvitatta Atasszi tábornok­nak, a Forradalmi Tanács el­nökének jelentését. Atasszi pénteken tért vissza Kairóból, ahol kétszer is tárgyalt Nasz- szer elnökkel. N. TOMAN: A „BIG JOE“ Fordította: Sárközi Gyula áj • I. Talán nem is lett volna áyan -szörnyű, ha nem alszik ki a villany. De kialudt, méghozzá csaknem abban a pillanatban, amint megmoz­dult a lábuk alatt a beton­padló. A televízió ernyőjéről a kép már előbb eltűnt, de még most is kísérteties zöldes fény vibrált rajta. Mindez oly váratlanul tör­tént. hogy Hazard tábornok életében először megzavaro­dott. Mi több, az volt az érzése, hogy a föld alatti óvó­helyen rajta kívül senki sem maradt életben. Továbbra is a karosszékben ült az asztal mellett, amelyen a tv-készü- lékek álltak, de egész súlyos behemót testét bénának érez­te. Nem tudta, vajon a látha­tatlanul beszivárgó radioak­1963. július 21. íívitás gyors neutron- és gammasugár áramai járták-e át a testét, vagy pedig csak a rémület bénította meg vég­tagjait. Mégsem merte meg­mozdítani sem a kezét, sem lábát... Pedig milyen veszélytelen­nek képzelte még nem is olyan régen ezt a robbanást! Személyesen vizsgálta meg a föld alatti óvóhely vastag betonfalait és a két szakaszt elválasztó acélajtót. Minden rendkívül szilárcjpak és ala­posan kidolgozottnak látszott. A legszigorúbb ellenőr sem tudott volna semmibe sem belekötni. No meg a mélység is olyan megfelelőnek tűnt, hogy semmi bajuk sem esne, ha történetesen a „Big Joe” robbanásának epicentruma alatt tartózkodnának. Mindaz, ami az imént tör­tént, egyszerűen hihetetlen volt. Úgy látszik, hogy a rob­banás ereje sokkal nagyobb volt, mint feltételezték..: Hazard tábornok, természe­tesen, nem volt olyan bátor ember, mint amilyennek lát­szani igyekezett, de gyávának sem lehetett tartani. Mégis az első pillanatokban teljesen megzavarodott. Még az a tu­dat sem vigasztalta eléggé, hogy még mindig él: jófor­mán nem is kételkedett ab­ban, hogy gyógyíthatatlan su­gárbetegséget kapott. „Vajon mi lehet a többiek­kel?!...” — villan át pillanat­ra agyán egy kisebbfajta ag­godalom: most, amikor sorsa megpecsételődött, a többiek már nem nagyon érdekelték. De miután az egyedülléttől megijedt, elhatározta, hogy mindenesetre megbizonyoso­dik, valóbaja. csak ő van itt elevenen eltemetve, vagy pe­dig még más valaki is meg­menekült. — Eddy! — hívta gyenge hangján adjutánsát. — Igen sir — felelte alig hallhatóan Eddy Old had­nagy. — Él, Eddy? — Azt hiszem, sir... Hazard megpróbálta meg­mozdítani karját. Minden to­vábbi nélkül sikerült. Ám ek­kor váratlanul enyhe hány­ingert kezdett érezni, ami pe­dig, jól tudta, a sugárbetegség legbiztosabb jele. Persze azt is tudta, hogy a betegség nem jelentkezhetett ily hamar, hogy vannak fejlődésének bi­zonyos stádiumai, de e pilla­natban mindezt elfelejtette és az az érzése, hogy végzete beteljesedett, teljesen elural­kodott rajta. Újra közömbös lett szamá­ra minden. Többé semmiről sem kérdezte adjutánsát, is­mét előbbi dermedtségébe zu­hant vissza és magatehetetle- nül dőlt neki a szék támlá­jának. Ám rövidesen meghal­lotta, hogy az óvóhely túlsó végében valaki halkan károm­kodik. Úgy látszik, Eddy Óid­on kívül • még másvalaki is van itt: — Gyújtson meg már vala­mit, Sam — hallotta most Medofs tompa hangját. Tehát az öreg professzor is él. Az óvóhely túlsó végéből hallattszó káromkodásból pe­dig Sam Queltch-re ismert. Valami ládákkal zcyög ott. Nyilván az akkumulátorokat keresi. A felgyulladó, villanyfény oly vakítónak tűnt, hogy Ha­zard akaratlanul összerezzent és behunyta szemét. — .Villanytelepünk bedög­lött — szólalt meg Queltch a. kapcsolót kattogtatva olyan Magyar államférfiak üdvözlő táviratai lengyel államférfiakhoz ALEKSANDER ZAWADSKI elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének, WLADYSLAW GOMULKA elvtársnak, • Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, JOZEE CYRANKIEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Varsó Kedves elvtársak! Lengyelország újjászületésének 19. évfordulója alkalmából fogadják népük e nagy ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány és az egész magyar nép forró, testvéri üdvözletét. Nemzeti ünnepükön önökkel együtt ünnepel a magyar nép is. Köszönti az új korszakot amelyet a fasizmus szétzúzása nyitott meg országaink történetében: a felszabadult nép felemelkedésének és a szocializmus győzelmes építésének korszakát. Az elmúlt 19 esztendő során a két ország együtt­működése a szocializmus építésének közös alapján mind szorosabbá vált és az új társadalom építése jegyében mé­lyítette el a két nép hagyományos barátságát. Ez a barátság jelentős hozzájárulás a szocializmust építő népek egységé­nek erősítéséhez, az általános emberi haladás nagy ügyéhez és a világbéke hathatós védelméhez. Népünk őszintén örül azoknak a nagyszerű eredmé nyéknek, amelyeket a testvéri lengyel nép a politikai, gaz­dasági és kulturális építés területén a felszabadulás óta elért. Szívből kívánunk további sikereket a Lengyel Nép- köztársaság felvirágoztatásáért folytatott munkájukban. Éljen és virágozzék a magyar és a lengyel nép testvéri barátsága, a szocialista országok egysége! Elvtársi üdvözlettel------ DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, elnöke. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A moszkvai találkozó világvisszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) tózkodóbb. A bonni kormány szóvivője Hruscsov beszédét kommentálva kijelentette, hogy Nyugat-Németország vissza fog utasítani minden olyan javaslatot, amelynek gyakorlati megvalósítása gyen­gítené a NATO-t. Az NSZK ellenez minden olyan intéz­kedést, amely „meghosszab­bítaná Németország megosz­tottságát” — mondotta. Schröder nyugatnémet kül­ügyminiszter televízió beszé­det mondott, amelyben kije­lentette, hogy az NSZK, üd­vözli a Moszkvában folyó tár­gyalásokat és helyesli a nyu­gatnémet és a kelet-európai kereskedelem bővítését. (A kül­ügyminisztérium sietett hozzá­tenni azonban, hogy a moszk­vai tárgyalásokat semmiképpen sem szabad összekapcsolni egy meg nem támadási szer­ződéssel, mindaddig, amig egy ilyen szerződés „nem vezet a német helyzet konkrét megja­vításához.” Köztudomású, hogy a bonni kormány azért ellenzi elkeseredetten a NATO természetes hangon, mintha az égvilágon semmi sem tör­tént volna. — Használatba kell vennünk az akkumuláto­rokat. — Hát a televízió?... Csak azért nem működik, mert nincs áram? — szólalt meg ismét Medofs professzor. — Valószínűleg az adó-ve­vőt is baj érte —, felelte Queltch kissé bizonytalanul. „Hogyan tudnak ilyen sem­miségekről fecsegni? — bosz- szankodott Hazard tábornok. — Jobban tennék, ha meg­néznék, mi van a szomszéd szakaszban — szólalt meg fá­radt hangon. — Élnek-e azok? Eddy Old, a fiatal kikent- kifent hadnagyocska, aki a másik szakaszba vezető acél­ajtó mellett lomotolt, sietve válaszolt a tábornoknak: — Az ajtó alighanem a ren­géstől beszorult. Emelőszerke­zete nem működik. — Akkor meg kopogjon át nekik valamivel! — paran­csolta a dűhbegurult Hazard. — Magától nem tudott volna rájönni? Nem is annyira az adju­tánsára volt dühös, mint in­kább Medows professzorra, akinek végül is meg kell mondani, érte-e őket a be­szivárgó radioaktaív sugárzás, vagy nem. Old hadnagy valami fém­tárggyal verni kezdte az acél­ajtót. (Folytat jluk) és a Varsói Szerződés esetle­ges egyezményét, mert egy ilyen okmány aláírása lénye­gében az NDK kormányának elismerését jelentené.) BÉCS: A sajtó, rádió és televízió kommentárok kiemelik a Hruscsov-beszéd történelmi jelentőségét, rámutatnak a Kádár János vezette magyar küldöttség iránt Hruscsov és a szovjet kormány részéről megnyilvánult megbecsülés nagy jelentőségére. A lapok hangsúlyozzák Hruscsov szen­vedélyes kiállását a béke mel­lett, rámutatnak, hogy Kádár János határozottan állást fog­lalt a szovjet álláspont mel­lett. PÁRIZS: A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága megvitat­ta a nemzetközi kommunista mozgalom eseményeit és nyi­latkozatban szögezte le állás­pontját. A béke ügye elválaszthatat­lan a szocializmus ügyétől — szögezi le a Francia Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­ga. A nyilatkozat szembeszáll a Kínai Kommunista Párt ve­zetőinek állításával, hogy „az új világháború elleni harc ellentmond a gyarmati népek szabadságharcának”. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága a nyilat­kozatban állást foglal a „szo­cializmusba való békés átme­net" eszméje és az egység­front-politika mellett. „A szo­cializmus építése és előretö­rése, a tőkés országok dolgozó tömegeinek a demokráciáért, a szocializmusért falytatott harca és a nemzeti felszaba­dító mozgalom a világban végbemenő forradalmi folya­mat három áramlatát jelenti. Koránt sincs köztük ellent­mondás, kölcsönösen támogat­ják egymást, a kizsákmányo­lás és elnyomás teljes felszá­molásában találkoznak”. „A Francia Kommunista Párt — hangoztatja végül a nyilatkozat — újból leszögezi: most és a jövőben is kétfron- tos kérlelhetetlen ideológiai és gyakorlati harcot folytat. Egyrészt a revizionizmus, az opportunizmus ellen, másrészt a nemzetközi (kommunista mozgalom fő veszélyévé vált dogmatizmus és szektássá g ellen. A proletár nemzetközi­ség zászlaja alatt harcol és harcolni fog a nacionalista, so­viniszta és faji magatartás el­len". „A nemzetközi kommu­nista mozgalom egységéért ví­vott nagy küzdelemben a Fran­cia Kommunista Párt a marx­izmus—leninizmus eszméihez hű testvérpártdk oldalán áll — szögezi le a nyilatkozat.

Next

/
Thumbnails
Contents