Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Mindez azért vált lehető­vé, mert következetesen és erélyesen felszámolták a személyi kultusz idősza­kának káros következmé­nyeit, s a párt, az ország életében helyreállították a lenini normákat. A magyar elvtársak nem egyszer hangsúlyozták, mi­lyen szerepet töltöttek be a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai a személyi kul­tusz maradványai elleni harc­ban, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának ér­vényesítésében, és ez érthető is. Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ame­lyek különösen megsínylet­ték a személyi kultuszt, Ma­gyarországnak nem csekély- nehézségeket kellett ■ leküzde- nie, hogy véglegesen leszá­moljon a személyi kultusz következményeivel, megvaló­sítsa a párt és az állami élet lenini normáihoz való vissza­térést. Manapság akadnak olyanok, akik megpróbálnak árnyékot vetni pártunk XX. kongresz- szusára, tagadják annak nagy jelentőségét a nemzetközi kommunista mozgalom szá­mára. Sőt odáig jutottak, hogy elferdítik az 1956 őszén Magyarországon végbement eseményeket. Csak valamiféle egészen különleges céljaik lehetnek azoknak, akik a lé­nyekkel ellentétben nem pz imperialistákra, nem a szo­cialista rendszer ellenségeire, hanem a testvérpártokra há­rítják a felelősséget a ma­gyarországi ellenforradalmi lázadás kitöréséért. Amikor pártunk a XX. kongresszuson élesen bírálta a személyi kultusz ideológiá­ját és gyakorlatát, Központi Bizottságunk tudatában volt annak, hogy a személyi kul­tusz kérdése nem csekély je­lentőségű, élesen felvetődő kérdés az egész kommunista világmozgalom számára- S pártunk, amikor ezt a kér­dést a marxizmus—leniniz- mus egyedül helyes álláspont­járól oldotta meg, semmit sem titkolt el a kommunista világmozgalom elől. A pár­tunk XX. kongresszusán ho­zott határozatok helyeslésre és egyöntetű támogatásra ta­láltak a kommunista és mun­káspártok képviselőinek 1957- es és 1960. évi tanácskozá­sain elfogadott nyilatkozatok­ban. Pártunk a XX. kongresz- szuson határozotton leszá­molt a személyi kultusz mindenfajta megnyilatko­zásával és megvalósította a lenini elvekhez való visszatérést. Az egész nemzetközi kommunista mozgalom üdvözölte a XX. kongresszus által ki­dolgozott lenini vonalat. Ugyancsak a XX. kong­resszushoz fűződik az SZKP és a szovjet állam külpoliti­kájának új szakasza. A XX kongresszuson különös erővel hangsúlyozták, hogy a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélésének lenini elve a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvo­nala. Pártunk a nemzetközi erő viszonyok mélyreható elemzé­se alapján azt az óriási jelen­tőségű következtetést vonta le, hogy a jelenlegi viszonyok között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetet­len, hogy azt el lehet, s el is kell hárítani. Az SZKP XX. kongresszu­sénak határozatai . nagymér­tékben hozzájárulnak ahhoz a harchoz, amelyet a népek a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívnak. A világforradalmat nem gyorsítja a háború A kommunisták, a szoci­alista országok népei követ­kezetesen és állhatatosan vé­delmezik a békét. Sem a szo­cializmus és a kommuniz­mus építéséhez, sem a vi­lágforradalom meggyorsítá­sához nincs szükség világhá­borúra. Lenin már 1918-ban „különös és szörnyűséges” című cikkében a „baloldali kommunistákat bírálva ezt írta: „talán úgy vélik a szer­zők, hogy a nemzetközi for­radalom érdekei megtiltanak bármiféle békét az imperi­alistákkal?. Az ilyen nézetek szerint az imperialista hatalmak közé beékelt szocialista köztársaság nem köthetne semmiféle gazdasági szer­ződést, nem létezhetne, hacsak el nem repülne a Holdba. Talán úgy vélik a szer­zők, hogy a nemzetközi for­radalom érdekei a nemzet­közi forradalom előrelökését követelik, ilyen előrelökés pedig csakis háború lehet, semmi esetre sem a béke, mert az a tömegekben az imperializmus „legalizálásá­nak” benyomását keltené? Az eféle „elmélet” teljes szakí­tás volna a marxizmussal. A kommunisták a kapita­lizmus teljes felszámolásáért harcolnak, azért, hogy győze­delmeskedjék a szocialista forradalom. Meggyőződésünk, hogy élőbb vagy utóbb va­lamennyi nép egyszer s min­denkorra leszámol ezzel az elavult rendszerrel. De a szocializmus győzelmé­nek kérdését minden egyes országban az illető ország népe. a forradalmi munkásosztály és a mar­xista-leninista párt, nem pedig más pártok oldják meg. És főként nem ter­monukleáris világháború kirobbantása útján oldó­dik meg ez a kérdés. Egyesek eszmefuttatásaiból az következik, mintha vala­melyik szocialista országnak, az illető ország kommunista tártjának joga lenne kirob­bantani a háborút egy vagy másik tőkés ország ellen, azt írva zászlajára, hogy azt a háborút, amely , elkerülhetet­lenül termonukleáris világ­háborúvá fajulna, azért rob­bantották ki, hogy megszaba­dítsák annak az országnak munkásosztályát a kapitalis­ta elnyomástól. Felmerül a kérdés, ki adott az ilyen „teoretikusoknak” jo­got arra, hogy saját belátá­suk szerint rendelkezzenek más országok népeinek sor­sával? Ezeknek az országok­nak a dolgozói, munkásosz­tálya ezt válaszolja nekik: harcolunk és harcolni fo­gunk a szocializmus győ­zelméért, de ezt a győzel­met az országunkban fo­lyó osztályharcban, nem pedig termonukleáris vi­lágháború kirobbantása útján kell kivívnunk. Hiszünk a szocialista rend­szernek a kapitalizmussal szemben növekvő fölényé­ben. Hiszünk a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti fel­szabadító, mozgalom, mind­azok hatalmas' erejében, akik szembeszállnak az imperi­alista el;/ omlással, a gyar­mati rendszerrel. Aki tagad­ja a munkásosztály forradal­mi erői győzelmének lehető­ségét a békés együttélés vi­szonyai között folyó “ osztály­harcban, az nem hisz a mun­kásosztály forradalmi ener­giájában és eltökéltségében, túlbecsüli az imperializmus erőit, megretten az imperi­alizmustól. A háború elleni harcra mozgósítunk 1963. július 20. Hiszünk a munkásosztály erejében, a népek erejében, a népek józan eszében, abban a törekvésükben, hogy meg­védelmezzék a földön az éle­tét és mindent megteszünk, hogy az agresszió és a há­ború elleni harcra mozgósít­sunk mindenkit, akinek drá­ga a béke; mindent megte­szünk azért, hogy segítsünk osztályt estvéreinknek felsza­badulni az imperialisták, a gyarmatosítók igája alól, mindent megteszünk a szoci­alizmus világméretű győzel­méért. A marxisták—leninisták azért harcolnak, hogy egyesüljenek és erősödje­nek az imperializmus el­len fellépő erők, erősöd­jék a szocialista világ­rendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító harc, a bé­kéért és haladásért síkra-■ szálló néptömegek széles demokratikus mozgalma. Jól tudjuk, hogy ezeknek az erőiknek az egysége az imperializmus ellen, a béke, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus eszméinek dia­daláért folyó harc eredmé­nyességének záloga. Azok, akik zavarják a jelenkor e vezető erőinek egyesítését, az őket vezető indokoktól függetlenül, az antiimperialds- ta front erőit gyengítik és mind az imperializmus kezé­re játszanak. Mi, a szocialista országok kommunistái abban látjuk kötelességünket, hogy min­denképpen támogassuk a nemzeti függetlenségért. a szabadságért, a jobb életért harcoló pépeket. Mindenki tudja, hogy a szovjet állam születésé- j tői kezdve nagy politikai I és más támogatást nyúj­tott Ázsia, Afrika és | Latin-Am erika gyarmati j iga alatt harcoló népei­nek. Különösen nagy jelentősége van ennek a segítségnek most. amikor léteznek a szoci­alista országok, amikor mér­hetetlenül megnövekedett a világszocializmus gazdasági, politikai és katonai hatalma. Ma is — inkább, mint vala­ha — abban látjuk felada­tunkat, hogy minden eszköz­zel támogassuk a nemzeti függés és elnyomás minden formája ellen harcoló népe­ket. A marxisták—leninisták jó! tudják, hogy amíg lé­tezik az imperializmus, fennáll a háború veszélye Is. A Szovjetunió, a testvéri szocialista országok fokozzák védelmi képességüket, min­dent megtesznek avégett, hogy fegyveres erőink meg­semmisítő csapással tudjanak válaszolni az agresszorok csapására. Állandó harci ké­szenlétben tartjuk a legerő­sebb termonukleáris fegyve­rekkel felszerelt rakétáinkat. A Szovjetunió azonban so­hasem veti be elsőként ezt a fegyvert, nem fogja kirobban­tani a világháborút. Egész hatalmunkat a békéért vet­jük latba, a szocialista orszá­gok és a békés országok békés egymás mellett élésének meg­szilárdításáért harcolunk. Nem esedezünk az imperialisták­hoz. hanem tettekkel harco­lunk a békéért, s a szocialis­ta országok gazdasági és ka­tonai hatalmára, a nemzet­közi munkásosztály egységé­re, a nemzeti felszabadító mozgalomra, a békeszerető népekre támaszkodunk. A nukleáris fegyver­kísérletek betiltásáról Elvtársak! Néhány szót kell szólnom arról a véle­ménycseréről, amely Moszk­vában, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői között folyik a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról, valamint más, kölcsönös érdekű kérdésekről. Az a benyomásunk, hogy most remény van egyezmény megkötésére a légkörben, a világűrben és a víz alatt fo­lyó kísérleti robbantások be­tiltására, természetesen csak akkor, ha nem következik be valami különleges fordulat az amerikai és angol képviselők állásfoglalásában. A szovjet kormány Olyan megegyezést szeretne el­érni, amely betiltana min­denféle atomfegyver-kísér­letet, a föld alattiakat is beleértve. A tudomány és a gyakorlat bebizonyította, hogy minden­fajta kísérlet betiltását — beleértve a föld alatti kísérle­teket is — ellenőrizni lehet az államok rendelkezésére álló nemzeti műszaki eszközök se­gítségével- De az Egyesült Államok és Anglia képviselői tovább ragaszkodnak a nem­zetközi 'ellenőrző állomások szükségességéhez. Nem akar­nak lemondani törekvéseikről, amelyeknek a valóságban semmi közük sincs a kísérle­tek megszüntetéséhez. Miért, mi célból teszik ezt? Termé­szetesen azért, hogy lehető­ségeket kapjanak a hírszerzés folytatására. így eléggé világos kép ala­kul ki: úgy látszik, jelenleg nem sikerül megegyezésre jutni a föld alatti nukleáris kísérletek betiltásáról. A szovjet kormány azonban úgy véli, hogy a légkörben, a vi­lágűrben és a víz alatt folyó kísérletek betiltásáról szóló egyezmény — ha meg lehet kötni —\ fontos és hasznos lépés lenne előre. Egy ilyen egyezmény vé­get vetne a levegő radioak­tív szennyeződésének és így megakadályozná azo­kat a veszélyes következ­ményeket, amelyekkel a nukleáris kísérletek to­vábbfolytatása a mai és a jövő nemzedékeket fe­nyegetné. Mi, kommunisták, akik a né­pek és az egész emberiség létérdekeiért harcolunk, úgy véljük, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése megfelel a szocialista huma­nizmus nemes elveinek. Reméljük, hogy a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése hasznos lesz a nemzetközi légkör ál­talános javulása tekintetében is. Megmutatja a szembenál­ló társadalmi rendszerekhez tartozó államok arra való készségét, hogy a békés együttélés alapján keressék a kölcsönösen elfogadható egyezményekhez vezető utat. A szovjet kormány meg­győződése, hogy ha most a Szovjetunió és az Egye­sült Államok és Anglia képviselői megegyezésre jutnának nemcsak a nuk­leáris kísérletek betiltásá­ról, hanem ezzel egyidejű­leg a NATO és a Varsói Szerződés országai közötti megnemtámadási szerző­dés kérdésében is, akkor az ilyen megegyezés elő­segítené az egész nemzet­közi helyzet jelentős ja­vulását. Egy ilyen egyezmény aláírá­sát nagy megelégedéssel fo - gadná a világ közvéleménye. Nagyon hasznos lenne egy olyan kérdést is megoldani, mint az államok katonai költ­ségvetésének befagyasztása és ami ennél is jobb lenne: e költségvetések csökkentése. Ezt feltétlenül helyeselnék az embermilliók, valamennyi or­szágban­Úgy gondolom. hasznos lenne visszatérni azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket meg 1958-ban tettünk, hogy bizo­nyos intézkedéseket foganato­sítsunk a váratlan támadás megelőzésére. Mi kell ehhez? Mindenek­előtt lehetetlenné kell tenni az agresszor számára a nagy­méretű, titkos csapatösszevo­násokat, ami nélkül lehetet­len a váratlan támadás. En­nek érdekében célszerűnek tartjuk, hogy mind a Szov­jetunió, mind más országok bizonyos területein hozzanak létre ellenőrző helyeket a re­pülőtereken, a vasúti gócpon­tokon, az országutakon és a nagy kikötőkben. Természete­sen mindennek a' kölcsönös­ség alapján kellene történ­nie. Készek vagyunk a követke­zőkről is tárgyalni a nyugati hatalmakkal: a nyugati ha­talmak saját megbízottakat tarthatnának az NDK-ban levő szovjet csapatoknál, mi viszont saját képviselőinkkel rendelkeznénk a nyugati ha­talmak Nyugat-Németország- ban állomásozó csapatainál. Hajlandók vagyunk tárgyal­ni az NDK és Nyugat-Német- ország területén tartózkodó külföldi csapatok csökkenté­séről is. Ha ezekben a kérdésekben megegyezést lehetne elérni, ez nagy lépést jelentene a nemzetközi feszültség enyhí­tése, a hidegháború megszün­tetése felé. Fontos feltétele lenne a megegyezésnek az alapvető kérdésben: az álta­lános és teljes leszerelés kér­désében. Hatalmas lendülettel folyik a kommunizmus építése Kedves Elvtársak! Az or­szágunkban megtett utazásuk során magyar barátaink lát­hatták, milyen energiával és lelkesedéssel építi a szovjet nép a kommunista társadal­mat. Most, amikor óriási kin­csekkel, jól képzett munkások­kal és szakemberekkel ren­delkezünk, amikor a szovjet tudomány és technika ilyen magas színvonalat ért el, a kommunizmus építése hatal­mas lendülettel folyik. Ma a szovjet embereknek futja erejükből olyan nagy építkezésekre, mint a bratsz- ki és a krasznojarszki erőmű, amelyek a legnagyobbak a vi­lágon, telik erejükből új vá­rosok, üzemek, gyárak építé­sére, a világűr hősies ostro­mára Dicső űrhajósaink útjai jól példázzák azt a haladást, amelyet szovjet hazánk elért. A szovjet emberek egész energiájukat a béke építésé­nek, a hétéves terv teljesíté­sének és túlteljesítésének szentetlik. A XXII. pártkongresszus által elfogadott nagy program megvalósítására pártunk nem­rég a termelési elv alap­ján szervezte át tevékenysé­gét. A pártszervezetek lehe­tőséget kaptak .arra, hogy konkrétabban és szakszerűbben foglalkozzanak az ipari és a mezőgazdasági termelés kér­déseivel. A párt és a kormány állan­dóan gondoskodik a népgazda­ság tervezésének törkóletesí- téséről. Jelenleg a helyi párt­szervezetekben — a Közpon­ti Bizottság és a Miniszterta­nács felhívására — a követ­kező évek népgazdaságfejlesz­tési terveinek részletes kidol­gozása folyik. A szovjet or­szág gazdaságában nagy fel­lendülés tapasztalható. Akár­merre tekintünk: országunk minden részében nagyszabású munka folyik. Munkával, csakis munkával közelíti meg a szovjet nép azt a nagyszerű időt, amelyről az emberiség évszázadok óta ábrándozik: a kommunizmus korát. Elvtársak! A magyar- szovjet barátsági nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotá­jának történelmi termében fo­lyik, ahol közel két évvé! ezelőtt a XXII. pártkongresz- szus ülésezett és elfogadta az SZKP új programját­Ez a nagygyűlés azokra a napokra esik, amikor az SZKP, az egész szovjet nép egy nevezetes dátum: pár­tunk II. kongresszusa 60. év­fordulójának megünneplésére készül, ötvennyoiv év választ­ja el a II. kongresszust a XXII.-től. Milyen óriási tör­ténelmi útat tett meg orszá­gunk, munkásosztályunk és dolgozó népünk ez idő alatt a lenini párt vezetésével. A cári önkénytől üldözött orAz marxisták nem tudták saját hazájukban megtartani Oroszország forradalmi mun­káspártjának II. kongresszu­sát. A kongresszus Brüsszel­ben kezdte meg munkáját, majd küldöttei az üldöztetés miatt kénytelenek voltai; Londonban megtartani a zá­róüléseket. A kongresszuson alig volt jelen ötvennél több delegátus, akik mindössze 26 szervezetet képviseltek. A XXII. pártkongresszu­son már körülbelül ötezer küldött jelent meg, akik a sokmilliós nagy lenini pártot képviselik. A szo­cializmus győzelméért és a kommunizmus felépíté­séért vívott harcban pár­tunk a munkásosztály pártjából a kommuniz­must építő egész nép pártja lett. Lénia terve valóra vált A II. pártkongresszus elő­estéjén Lenin „Mi a teendő?” című híres könyvében megjó­solta: „adják meg nekünk a forradalmárok szervezetét és mi átalakítjuk Oroszországot.” A kommunisták Lenin- teremtette pártja három for­radalom viharát élte át. Ez a párt a forradalmi marxiz­mus zászlaját magasra tartva, világtörténelmi jelentőségű győzelmet aratott, a világ első szocialista államának élére állt, megvédte az Októberi Szocialista Forradalom vív­mányait és fellelkesítette or­szágunk népeit a kommuniz­mus építésére. A XXII. pártkongresszu­son a világ minden részé­ből 80 marxista-leninista párt képviselői voltak je­len, láthatták, hogyan dia­dalmaskodott országunk­ban Lenin forradalmi műve. Pártunk ereje a néppel va­ló széttéphe-etlen összeforrot1- ságban, a marxizmus—leniniz- mus iránti hűségében rejlik. Pártunk a proletárintenacio­nalizmus elveinek szellemé­ben nevelkedett, mindig har­colt a marxista—leninista esz­mék tisztaságáért, a kommu­nisták, a proletárok és min­den ország elnyomott népei egységéért és összeforrottsá- gáért, a forradalom nagy ügye, a népek szabadsága és boldogsága érdekében. Ebben a harcban pártunk­nak olyan hű és meghíz­ható barátai vannak, mint a dicső Magyar Szocia­lista Munkáspárt! Éljen és erősödjék a szov­jet és magyar nép testvéri szövetsége, megbonthatalan barátsága! Éljen a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt tartós egysége és proletár összeforrottsága! Él­jen az örök, mindent legyőző marxista-leninista tanítás! -lien a vi!ágbéke! Előre elv­társak a kommunizmus új győzelmei felé! (Folytatás a 3. oldal o*£ •>

Next

/
Thumbnails
Contents