Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

Dar ff Megszólal a villamoskürt. A darukezelő figyelmezteti az embereket, s a másfél tonnás elem a rakodótérről elindul a beépítés színhelyére. Már várják az emberek, s ha el­érhető távolságra ér, csak ol­dalról irányítják, segítik a célbaérést. A darukezelő min­den idegszálával figyel. Cen­tik, milliméterek is számíta­nak, vigyázni kell az embe­rekre is. Amíg a 106 lakás el­készül, sok ezer blokkot kell így beemelni. Csak nyugodt mozdulatokkal, tiszta fejjel lehet itt dolgozni... A ZB—45-ös lengyel to­ronydaru újonnan érkezeit Nyíregyházára, itt állították először munkába. „Jó gép” — mondja elismeréssel a keze­lője. Egyméteres gémkinyú- lással 45 tonnát képes fel­emelni 35 méter magasba. Most tízméteres gémikinyú- lással dolgoznak, mert a blok­kokat az épület másik olda­lára is át kell szállítani. Két műszakban ötven-hatvan blokkot is elhelyeznek, s ha rendjén mennek a dolgok, ezer mázsa a napi teljesítmé­nyük. Vajon hány ember kel­lene ehhez, hogy feljuttassa a második, vagy harmadik emeletre? Ács Zoltán meg csak ül a darukosárban, nyomógom­bokkal irányítja az öt vil­lanymotorba az áramot, s látszólag pehelykönnyen moz­dul a hatalmas test. Ura a gépnek. (tá) MÚLT ÉS JELEN HITELES FORRÁSA Szovjet, svéd, dón régészek elismerése — 350 éves napóra, direktóriumi pecsét — Látogatás a nyírbátori múzeumban A Nyírbátori Báthori Ist­ván Múzeum értékes gyűjte­ménye szinte előttünk perge­ti le Erdély és a magyar nép történelmét. A kicsiny mú­zeum ma már országos hírű, sőt ezen túl is elismert mú­zeummá lett. Megforduljak itt szovjet, svéd, finn, dán és más országok régészei, tu­dósai. akik elismeréssel adóz­tak a ritka szép gyűjtemé- nyéknek. Erről tanúskodnak a vendégkönyvi bejegyzések és a múzeumnak küldött levelek is. Cito... Cito... Arányos méretű szobák, mindegyike egy-egy történel­mi korszak érdekességeit, szokásait, küzdelmes harcait tárja a látogató elé. Ml min- den szunnyad még a vaska­zettákban, az iratkötegek so­lracácíálian malálArm-o legújabb anyagok közül né­hányat kiemelünk. Az egyik levél citó... citó... citó... (gyorsposta) jelzéssel van ellátva. 1724 január 12-én írta gróf Szent Ivány Jőzsef Szatmár megye vicelspanja Kducsay Jánosnak, a világ­hírű bál őri Krucsay oltár építtetőiének, melyben kéri, vállalja el a tiszántúli táb­laülnöki tisztséget... Ugyan­csak kezünkbe akadt Bethlen Gábor második feleségének Bandenburgi Katalin levele, amit 1631-ben írt Szatmár megye ispánjának. Értékes dokumentum Báthori Miklós 1581 január 12-i 'keltezéssel adományozott céhlevele, amely a kézműipar fejlődé­sét segítette elő. Kissé arébb pillantjuk meg a Nyírbátor­ban nyomtatott újságokat és a három nyomda termékeit, amelyek közül sok egyedül­álló. Aztán nagyon értékes az 1600-as évekből való irány­tű és napóra. Bem apó jelentése Erdélyből Mellette sorakoznak a 48-as szabadságharc történel­mi dokumentumai, a nemzeti színű kokárda, a 48-as zász­lóból levágott sáv és még sok-sok más... Itt van Bem tábornok jelentése egy sike­res erdélyi hadműveletéről, s Kossuth ceruzafeljegyzései egy-egy gyújtó cikkről, aztán a rögtönzött lelkesítő plaká­toké, ami újabb győzelmi forrásokká alakítja át a szűk­szavú tényközlést... A szekrényben egy zöldre festett vaskazetta. — Nagyon érdekes dolgok vannak benne — mondja Szalontai Barna, a múzeum vezetője, miközben kinyitja. — Ez méreggyűrű — mu­tatja az egyiket. Szinaranyból van. Teteje koporsóalakú, rajta halálfej. A koporsót felnyitva egy arany szív helyezkedik el benne, amely nyitható. Eb­ben rejtette el gazdája a mérget (arzént, nadragulya­kivonatot.) A középkorban használták, sőt a XVII— XVIII században is. A gyűrű tulajdonosa haragosán bosz- szút állva észrevétlenül az italába szórta, s a méreg gyorsan végzett. Kis kíváncsi Fotópályázatunkra beküldte Kenyeres Imre, Nagyecsed. Patai Sanyi útja a kiskunfélegyházi utcától a tiszadobi gyermekvárosig A kislány, a bizonyítyány, a szakma Tarkójára nőtt haját kö­nyörtelenül szabályos rövidre egyengette a falusi borbély ollója. Ahogy felállt a szék­ből még megpróbálta men­teni, ami menthető; — be- nyálazott öt ujjával igyeke­zett homloka fölött oldalra simítani néhány hajfürtöt. — Ez a divat. Nem ismerte a szüleit Így ismerkedtünk meg Pa­tai Sanyival, aki 15 éves és már nyolc éve „teljes jogú állampolgára” a tiszadohi gyermekvárosnak. — Nem ismertem a szü­léimét, máig sem tudok ró­luk — mondja kérdésünkre. — Csupán személyi -irataim­ból annyit, hogy apám már nem él. Sokan vagyunk üt ilyen teljesen árvák. Szavai meghökkentően tár­gyilagosak. Hiszen ez a gye­rek még az anyai szeretet utáni vágyódás fájdalmát sem érezheti, mert meg sem is­merhette azt, amitől egy élet­re megfosztották! — Kétéves koromban Kis­kunfélegyházán, az utcán ta­lált egy nyolcgyermekes asz- szony. Magához vett. Már csak arra emlékszem, hogy volt egy nagy fia is, aki min­dig játszott velem, elvitt ke­rékpározni..; Aztán még arra is, hogy búcsúba mentünk..., veitek nekem egy kis patro- nos pisztolyt és csudára tet­szett, hogy nagyokat durrog. Elhallgat; — Nem, másra már nem emlékszem... Egy évig vol­tam ott, aztán bevittek Kecs­kemétre, az Átmeneti Gysr- mekotthonbá, Onnan kerül­tem ide. Nem mintagyerek Sanyi keménykötésű, ará­nyos termetű, életrevaló ie- "énykévé serdült. Magatartá­sa? Nem éppen mintagyerek! Mindenben benne van, aminek dorgálás a vége. Tanulmányi >redménye is csak közepes. De mindezt ő maga is el- nondja magáról. őszinte, lyíltszívű emberke. — Megcsináltam én már azt is, hogy a szombati kime­nőmet hétfő reggelig meg­hosszabbítottam. Kint marad­tam a faluban a haveroknál. Várja a hatást, hogy kellő­képpen értékeljük-e „férfias” tettét. S, hogy ez elmarad, más témába fog. Nagyon sze­ret sportolni. Focizni, úszni meg különösen. De már fu­tóversenyen is ért el jó he­lyezést. Egy éve a zenekar­ban is játszik, hegedűs. Még a mozi és a televízió is nagy­szerű mulatság. — Nemcsak a haverokhoz szoktam ám kijárni látogató- 'ba, hanem egy családhoz is, a kislányukhoz. Ezért volt az idén gyengébb a bizonyítvá­nyom. De jövőre jó rendű lesz Azután fogadkozik: — Jövőre rákapcsolok. Le­galább jó rendű szeretnék lenni. Már megbeszéltük Fe­kete Józsi bácsival, az osz­tályfőnökömmel, hogy* nyol­cadikban rövid lesz f gyeplő. Pályaválasztás előtt állok, tu­dom, sok múlik majd a ta­nulmányi előmenetelemen. De nemcsak ezért. Tartozom is ezzel mindazokért, amit itt kaptam; Az egyik műhelyből kopi- csolás hallik. Szakavatott mester felügyelete mellett készítik a fiúk a csinos bőr­papucsokat a testvériskolák­nak... — Itt te is tanulhatsz szak­mát. — Még ez is mesterség? — húzza el a száját, ahogy a suszter tanulókra néz. He­gesztő leszek. Ezt már régen eldöntöttem. Józsi bácsi is megígérte, hogy csak tanul­jak, akkor mindent elintéz­nek. Pestre kerülök otthon­ba, mert itt ezt a szakmát nem tudom megtanulni. — Persze — komolyodik el — nem lesz könnyű elmen­ni. Hiszen nekem nincs sen­kim.;.. Ez az otthonom. Kádár Edit. Balogh Imre foglalkozik a tiszadobi Táncsics Tsz nyúl- tenyészetével. Már 180 dara­bot adtak át termelőszövetke­zeteknek továbbtenyésztés cél­jából. Idén még mintegy 300 —400 darab szaporulatra szá­mítanak. Munkatársunk jelenti: • FELCSAPTAM A UTÓFOSZTO GA TÓNAK 1963. jpnius 16. A megyei rendőrfőkapi­tányságra nem egyszer érke­zik bejelentés: „kirabolták a- gépkocsimat.” A panaszfelve­vő tiszt minden esetben meg­kérdezi: „nyitva volt a ko­csi?” A válaszok eltérők: ta­lán, nem emlékszem, azt hi­szem, stb. Régi közmondás szerint alkalom szüli a tol- vájt. Elhatároztam, hogy egy éjszakára, én is belépek a bűnözők sorába. Csak olyan elhagyott kocsikat fogok ki­fosztani, amelyeknek nyitva az ajtaja. Motor?... Nem kell ! Utam első állomása a Sós­tó. A szálloda előtt egymás­mellet t sorakoznak autók, motorkerékpárok. Az egyik kocsiból vidám zene hallat­szik. Szól a rádió. Sorra pró­bálom az összes kocsit, de sajnos, egyiknek sem nyílik az ajtaja. Nem voltak fele­dékenyek a sofőrök, vala­mennyit gondosan bezárták. A motorokkal könnyebben boldogulnék. Az ED 94—20 és az El 59—52 forgalmi rendszámú járműveket csak úgy „biztosították,” hogy se­bességbe rakták őket. Egy mozdulat, egy szeg a slusz- kulcs helyére, és bárki me­het vele. A két motorkerék­pár megér vagy 20 000 fo­rintot. Motarlopáshoz viszont sem­mi ke/ivom Fn oiitólí-QÍ b-nro­Sek. Mivel érzésem szerint a szálloda előtt nem terem szá- motmra babér, szétnézek a * távolabbi periférián. A hatal­mas fák árnyékában szeré­nyen húzódik meg egy Moszkvics. AC 25—71. Isme­rem a rendszámot, ez a Rö- vid-kötött Nagykereskedelmi Vállalat kocsija. Telephelye valahol a Guszev telepen van, nem pedig a Sóstó ár­nyas fái alatt. Ketten is ül­nek benne, felesleges kísér­letezni. Hétköznap lévén, a Sóstón gyenge a forgalom. A belvá­rosban kell próbálkozni. Ta­lán nagyobb szerencsével já­rok. A katolikus templom elölt parkíroz a CH 71—22 rendszámú kék Wartburg. Az ajtaját bezárták ugyan, de a teteje nyitva van. Egyetlen mozdulattal ki­emelem az első ülésről a háttámaszt. Van ott még egy kulcscsomó, azt azon­ban nem bántom. Hátha ép­pen a lakás kulcsa, és a tu­lajdonos nem tud bemenni. bőrkesztyű, üléspárna és egy mackó cserél gazdát. Feltű­nően becsapom a kocsi ajta­ját, a nagy zajra azonban senki sem figyel fel. Tíz óra is elmúlt, amikor a temető rakodóhoz érek. Félredobva minden óvatossá­got, nyugodt léptekkel sétá­lok a kocsik között. A sofő­rök figyelmen kívül hagy­nak. Kinyitom az YA 90—29 rendszámú kocsi ajtaját. Az első látásra Semmi mozgat­ható nincs benne. Már éppen távozni akarok, amikor meg­pillantom azt a kis ládát, amelyikben a menetleveleket szokták tartani. Különféle hivatalos okmányokon kívül előkerül a forgalmi engedély, és a sluszkulcs is. Kár, hogy nem tudok vezetni. Vihet- ném az egész kocsit. Valami baj van? — Valami baj van? — szólal meg mögöttem valaki. Földbe gyökeredzik a lá­bam, de igyekszem nyugal­mat erőszakolni magamra. — Nincs semmi — felelem közömbösen. — Akkor jó — mondja az álmos rakodómunkás és nyu­godtan tovább megy. En is távozom, zsebemben a pótkocsi forgalmi enge­délyével. A feledékeny gép­kocsivezetők szerencséjére én becsületes tolvaj voltam. Va­lamennyi lopott holmit be­vittem a megyei rendőrfőka­pitányság közlekedésrendé­szeti alosztályára. (Akiiének közreműködését ezután is megköszönöm.) A károsultak hivatalos időn belül átvehe­tik. Az lenne a legjobb, ha már ott tartanánk, hogy nem is kellene a gépkocsik ajtajára zárakat szereim. Egyelőre azonban vannak még kevésbé becsületes tol­vajok akik kihasználják ezt a feledékenységet. Jobban vi­gyázzunk az állam és a saját vagyonúnkra! Bofírár Ferenc Nagy forgalom, kis haszon Bár nagy a forgalom, azon­ban a fosztogatás senkinek sem tűnik fel. A Luther közben három kocsi áll. Kettő zárva, azon­ban a CB 23—61 rendszámú fekete Wolksvvágen ajtaja az első kísérletre enged. Néhány pillanat múlva egy pár férfi Szinarany dúltál 1554-ből Az értékes tárgyak között van egy 1554-ből származó bécsi veretű szinarany du- kát. Ferdinand uralkodásá­nak idejéből. A pénzérmére Szent László alakja van ver­ve. Ugyancsak sok értékes pecsétet őriz a kis vaskazet­ta. A legértékesebb az 1919-es Szabolcs megyei Direktórium pecsétje, amit nagy becsben tart a múzeum. De található 1727-ből való Minorita-rend és Nyírbátor váró;; pecsétie A régiekhez mindig újabb és újabb anyagok kerülnek Aztán a jelenkor anyagai is gyűlnek, ami a jövőnek szol­gál majd hiteles forrásként, hogyan éltünk és dolgoz­tunk... Bálint Lajos. Három úi mozi megyénkben A hét végén három új mozi nyílt megyénkben. Szombaton Nyírtasson és Garbolcon keskeny filmes, va­sárnap Nyírbélteken széles­vásznú móri kezdte, illetve kezdi meg működését. Az előbbi két községben eddig még nem volt rendszeres filmvetítés. Nyírtasson évek­kel ezelőtt az állami gazda­ság kezelésében tartottak ugyan előadásokat, de később az is megszűnt. A lakosság kérésére a tanács felújította a művelődési házat, ott ka­pót helyet a mozi. Nyírbél­teken ugyancsak az újonnan épült művelődési otthonban rendezik a filmvetítéseket. Az ünnepélyes megnyitó alkalmával Nyírtasson és Garbolcon a Katonazene cí­mű magyar, Nyírbélteken a Halál a Cukorszigeten című színes. csehszlovák széles­vásznú filmet mutatják be az első előadásokon. 590 millió az iskolák felújítására Az ünnepélyes tanévzárás után megkezdik az iskola- és óvodafelújításokat, tatarozá­sokat, hogy ősszel ismét szép, tiszta tantermek várják a ta­nulókat, a kicsinyeket, s ne­velőiket. Államunk évről év­re nagyobb összegeket fordít ezekre a munkákra, s egyide­jűleg a művelődési intézmé­nyek rendbehozására, csinosí­tására is. Az idén erre a célra országosan csaknem 590 mil­lió forintot használnak fel, amiből a tanácsok adnak több mint 300 milliót, a községfej­lesztési alapból. A művelődésügyi intézmé­nyek szépítésére, korszerűsí­tésére országosan 66,5 milliót irányoztak elő. Jelentős ősz- szeget fordítanak ezenbelül a szegedi, a pécsi és a békés­csabai színház felújítására, to­vábbá a könyvtárak fejleszté­sére. A művelődési házak otthonok szebbé, korszerűbbé tételére szolgáló összeg meg­közelíti a 40 millió forintot.

Next

/
Thumbnails
Contents