Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-15 / 138. szám
Minden erőnkkel támogatlak a spanyol nép igazságos harcát Szolidaritási nagygyűlés a fővárosban — Felhívás a magyar néphez Legfontosabb a , a felvilágosító munka Rostás István elvtársnak,a Magyar Vöröskereszt főtitkárának A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront, a Magyar Partizán Szövetség, a KISZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa tegnap délután szolidaritási nagygyűlést rendezett az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, a spanyol nép harcának támogatására. Az épület nagytermében, — amelynek emelvényét a spanyol nép nagy fiánaik, az igazságtalanul elítélt és kivégzett Julian Grimaunak nemzeti színű és vörös zászlókkal övezett arcképe díszítette, — a budapesti üzemek, vállalatok, intézmények mintegy ezer dolgozója foglalt helyet. Hatalmas tapssal fogadta a nagygyűlés közönsége a spanyol népnek az elnökség sorában helyet foglaló képviselőit, Sebastian Zapiraint, Rafael Vidiellat, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjait és Julio Lucas spanyol emigránst. Bodor Tibor színművész szavalata után Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Beckl Sándor, a SZOT titkára mondott beszédet. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy immár csaknem három évtizede a legsötétebb fasiszta diktatúra tombol Spanyolország földjén, s a Franco-rendszer Spanyolországot Európa legnyomorúságosabb országává tette. — Ezekben a napokban — a Szakszervezeti Világszövetség felhívására — a becsületes emberek milliói a humanizmus és szolidaritás nemes eszméitől vezérelve emelik fel szavukat az elnyomott spanyol dolgozók mellett. Az immár világméretűvé vált szolidaritási mozgalomnak részesei vagyunk mi magyar dolgozók is — mondotta ezután. Hangsúlyozta, hogy' a magyar dolgozókban, egész népünkben mélyen él a szolidaritás érzése, melynek ed-, dig is számtalanszor adta ta- nújeiét. Egyek vagyunk a spanyol néppel, igazságosnak, jogosnak tartjuk követeléseit és minden erőnkkel támogatjuk harcát. Biztosak vagyunk abban, hogy látni fogjuk SpaCikkunk nyomán Állandósítják a város jó tejellátását Kétszer is foglalkoztunk Nyíregyháza tejellátásával. Kifogásoltuk többek között a szombati, vasárnapi tejhiányt, s azt, hogy hétközi napokon olykor hosszabb ideig kell várni a tej ivókban a szállítmány érkezésére, Ezt válaszolta a kereskedelem: ezért nagyrészt az ipar okolható. Dátumokat és adatokat soroltak fel, mikor nem szállította ki az üzletekbe a tejipari vállalat az igényelt tejet, tejtermékeket. Nyomban kontráztak az ipariak: a kereskedelem a túlzottan óvatos igényléssel, a tejeskannák visszatartásával hátráltatja az egyenletes ellátást. Pedig tej van bőséggel, Nyíregyháza napi 10—15 ezer literes igényét különösebb megerőltetés nélkül ki tudják elégíteni. Június 13-án aztán kerékasztalnál találkoztak az „ellenfelek”, hogy közös nevezőre jussanak. Itt világosodott meg, hogy valójában mindkét fél követett el hibát, amely — ha nem is rendszeresen, de — kellemetlenül éreztette hatását a vásárlóközönséggel. Ennek szellemében egyeztették érdekeiket s dolgozták ki tervüket a város jó ellátásának állandósítására. Eszerint az ipar a jövőben még nagyobb gondot fordít a hétvégi szállításokra, amikor az igény megduplázódik. Ha kell, korábban indítják a kocsikat s a kisebb tételeket is eljuttatják a boltokba; Ezenkívül a kannákat nem a kiszállítás napján, hanem másnap kérik viasza a boltoktól. Erre megteremtik a tárgyi feltételeket. A kereskedelem viszont így veszi elejét a túlzottan óvatos igénylésnek, hogy újabb hűtöszekrényi tejtárolásra alkalmas edényekkel látja el a boltokat. Ezen túlmenően megtiltja a tejárusító bol- tpknak, hogy az ipari kannákat meg nem engedett célra használják fel, ami zavart kelthet az ellátásban. Eleget tesznek az ipar kérésének abban tó, hogy a nem szaküzletek kisebb napi tejtermék igényét saját szállítóeszközzel (motorral, kerékpárral) juttatják el az üzemből a boltokba s így megakadályozzák a költséges szállítást. Kedvező hatással lesz a tejtermékek árusítására, hogy a jövő héten szaküzletet nyitnak a Búza téren, a volt belsőségbolt helyén. (A belsőségeket a jövőben a város húsboltjai'ban lehet megvásárolni.) Várható tehát, hogy a jövőben ritkábban fordul majd elő Nyíregyházán tej- és tejtermékhiány. Az ipar Ígéretet tett a gyors és pontos szállításra, a kereskedelem pedig ennek elősegítésére. Még csak az kívánkozik ide: jó volna, ha az arra illetékesek behatóbban foglalkoznának a belváros központi tejtermék elosztójának megnyitásával, mert így a kisforgalmú fűszer és csemegeboltok is könnyebben hozzájutnának a vajhoz, a sajthoz és más, naponta nélkülözhetetlen termékekhez. Nagy Mihály 77 éves ramocsaházi tanító ma búcsúzik tanítványaitól. Az 58 éve működő pedagógus nyugdíjba megy. (Foto: Hammel.) nyilatkozata a Kelet-Magyarországnak nyolország földjén is a szabadság zászlaját, amely már ott lobog Kuba és egyre több ázsiai és afrikai ország felett. Ezután Sebastian Zapirain felszólalását fogadta hosszantartó taps, majd Bulla Elma színművész, a szolidaritási bizottság tagja felolvasta a nagygyűlésnek a magyar dolgozókhoz intézett felhívását. A felhívás sürgeti országunk dolgozóit: szervezzünk tiltakozó gyűléseket a spanyol népet elnyomó Franco diktatúra ellen, követeljünk táviratokban, levelekben amnesztiát a spanyol politikai foglyok számára, vásároljuk és terjesszük a spanyol nép szabadságmozgalma, a bebörtönzött ek és családtagjaik támogatására kiadott szolidaritási bélyegeket. Az MSZMP megyei pártvégrehajtóbizottsága június 14-i ülésén napirendre tűzte a Vöröskereszt szervezeteinek munkáját, a véradómozgalmat. A napirend tárgyalására Nyíregyházára érkezett Rostás István elvtárs, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. Rostás elvtárs ez alkalomból Bori Rudolfnénak, a szervezési osztály vezetőjének és Nyíri Károlynak, a Vöröskereszt megyei titkárának társaságában látogatást tett a Kelet-Magyarország szerkesztőségében és a lap munkatársaival beszélgetést folytatott a Vöröskereszt feladatairól. Kérdéseinkre az alábbiakban adott választ: — Hogyan értékeli a főtitkár elvtárs a Vöröskereszt mai munkáját? — Régen a Vöröskereszt feladata elsősorban a segély- nyújtás volt. Ma az a cél, hogy az egészségügy ne csak a szakemberek ügye legyen, hanem mindenkié. Ehhez természetesen szervesen hozzátartozik a felvilágosító munka. El kell érni, hogy minden ember igényes legyen önmagával szemben. A régi felfogás szerint a betegen csak az orvos segíthet. Ez tény, viszont a megelőző munkával a betegek száma csökkenthető. Éppen a megelőzésben van nagy szerepe a felvilágosító munkának. Milyen eszközökkel érhetjük ezt el? A legelemibb és legfőbb a tisztaság. Sok lakásban van már rádió, televízió, de előfordul, hogy hiánytik a fogkefe. Különösen nagy feladata a Vöröskeresztnek á cigánytelepeik egészségügyi helyzetének javítása. Zsúfoltan vannak, nincs megfelelő tisztálkodási lehetőség, hiányzanak a mellékhelyiségek. Sokat segíthetnek itt a tanácsok és maga a lakosság is. Jó szervezés, türelmes munka kell hozzá. Szabolcs megye cigánylakossága egyetemi tanárt és sok kiváló képességű szakembert adott már az országnak. — Melyek most a Vöröskereszt legfontosabb feladatai? — A szervezett jól dolgozott a családvédelem területén. Különösen szép eredmények születtek az öregek segítésében, az anya- és csecsemővédelemben. Nagy az eredmény, de mégis csak a kezdetnek mondható. Meg kell ismertetni például a kismamákat a csecsemővédelem minden részletével. Az iskolában a pedagógusok nagy segítséget nyújthatnak a gyermekek egészségügyi oktatásához. Szabolcs megyében például 13 ezer 670 taglétszáma van az ifjúsági Vöröskeresztnek. Ahhoz azonban, hogy a pedagógusok jó munkát végezhessenek, szükség van az objektív lehetőségekre, amikor az elméleti oktatást össze tudják kapcsolni a gyakorlattal. Sok itt még a tennivaló. Elsősorban a tantermek, mozsdók, udvarok< játszóterek tisztaságára gondolok. Másik fontos feladat a termelőszövetkezetek egészségügyi kultúrájának kialakítása, tovább fokozása. A termelőszövetkezet vezetősége ne csak azért követelje meg az egészségügyi szabályok megtartását, mert ellenkező esetben szabálysértési eljárást indítanak ellenük, hanem azért, hogy mindig higiénikus cikkek kerüljenek a fogyasztókhoz. A termelőszövetkezetekben ki kell alakítani egy egészségügyi hálózatot, melyek vehetői megfelelő aktívákat csoportosítanak maguk köré. A megyében helyenként már ez meg is valósult, munkájukért — szerintem igen helyesen — havonta bizonyos munkaegységet szavazott meg a tagság. — Milyen eredményeket értek el a véradómozgalomban? — Szabolcs megyében ez évben 2717 fő összesen 834 liter vért adott. Ha felépül Nyíregyházán a megyei véradó alközpont, a szám még tovább fokozódik. Napirenden szereplő probléma, hogy térítéses, vagy térítés nélküli legyen a véradás. Nekem az az elvem, hogy a vér megfizethetetlen. Egyetlen olyan gyógyszer, amit csak az ember tud előállítani. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a véradás. Ezrek és ezrek köszönhetik életüket ennek a felismerésnek. Külföldön általános a térítés nélküli mozgalom. De ott a betegekkel minden esetben megfizettetik. Nálunk viszont a beteg azt a vért is ingyen kapja, amelyért az állam pénzt adott. Egyre többen jutnak el ahhoz a felismeréshez, hogy ma talán én, holnap esetleg egy embertársam kerül olyan helyzetbe, hogy csak a vérátömlesztés segíthet. Szélesíteni kell ezt a mozgalmat, hogy minél többen eljussanak ehhez a felismeréshez — fejezte be nyilatkozatát Rostás elvtárs. Bogár Ferenc Acs Zoltán a lengyel óriásdaru kezelője a Petőfi utcai építkezéseknél. A gép szelíden engedelmeskedik minden parancsnak. (Foto: Haitimmel) „A rossz hír szárnyon jár. A jó hír bandukol.” így tartja egy régi közmondás és így emlegetik, akik már puszta megszokásból ragaszkodnak a régi megállapításokhoz. Most az egyszer azonban — nem mondanám, ha nem vagyok szemtanú — nem lett igaza a fenti idézetnek. Nem a rossz hír kelt szárnyra pillanatok alatt, hanem a jó. Az röppent szerte és az hozta lázba az embereket. Ugyanis ebben a május végi napsütésben, amely kicsi igazítással kánikulának beillene a poros, kiszikkadt dülőúton, egy autókaraván közeledett falunk felé. Elől egy terepjáró személyszállító, utána hordókkal megrakott teher. Ezeket követték szinte tisztes távolságban a különböző eszközökkel megrakott gyorsjáratú vontatók. — Vajon kik lehetnek? Vagy mit csinálhatnak? — tűnődhetett el az út mellett munkálkodó, mivel kisebb dolog is magára vonja a figyelmet. Nem sokáig kellett tanakodni. Az autók a falu végét érintő lucérnatáblánál állapodtak meg, ahol egy kis to- latgatás, tájékozódás után soha nem látott műveletbe fogtak. A tábla legegyenletesebb részén, hol arasznyi volt csak a lucerna. Legelőször egy pirosra festett rudat tűztek a földbe. Felső vége arasznyi átmérőjű vaskarikában végződött, melyhez egy vékony zsákszerű valami volt erősítve. Nyitott véggel, amin. átfúrhatott A REPÜLŐ a szél és odatekerhette, ahová akarta. Aztán egymástól különböző távolságokra rövidnyelű zászlókat tűztek le. A zászlók közé fehér lepedőt terítettek, s a vontatókról leszedett hordókba egy parányi motor azonnal vizet pumpált. Mire mindezekkel készen lettek, szinte vezényszóra, repülőzúgás rázta meg a levegőt. Olyan közeli, mintha máris ott lenne a fejük felett. A tekintetek az ég felé fordultak. A zúgás irányába, ahonnan egy széles szárnyú, lassú mozgású, fakózöld színű gép ereszkedett alá. Először a tábla fölé és egy-két tájékozódó kör után földet érintett a megjelölt helyen. Az autókhoz és a hordókhoz közel. A kezelő személyzet azonnal munkához látott. Felkavarták a hordók tartalmát, a kismotor felibúgott és a belőle kivezető gumicső végét a repülőgép gyomrába dugták. Ez alatt pedig megmozdult a határ. A felnőttek letették a szerszámot, a gyerekek abbahagyták a libaőrzést, a tehenek legeltetését, mentek, siettek a ritkán látott szerszámhoz. Mert itt a szántóföldön azzá varázsolódott a repülő. Eszköz lett az ember kezében, amire azért van szükség hogy tökéletesebb legyen a munka és több legyen a jövedelem. Még a háborút jártakkal is elfeledtette ez az űj rendeltetés azokat a keserű pillanatokat, melyet nem lehet pedig olyan könnyen a hát mögé hajigálni. Nemsokáig, mert újabb esemény következett. A megperdülő légcsavar hullámot vert a lucernában. Meglobogtatta a kendőiket, megemelgette a kalapok szélét, és mint egy óriás katicabogár aprókat szökéllVe nekilendült a kilométerkő nélküli útnak. Aki nem látott még ilyet, csodálkozva szisszent fel. Bámulhatta az induló köröket és azt, amikor a gép a föld felé csúszott, s egy perc múlva permetfelhőt húzott maga után. — Ez igen! Ez a valami! így megyen szaporán — mondogatták össze-vissza az emberek és elismerően nézték a precíz munkát. Pár perc múlva a földre lépő pilótát ostromolták. — Milyen széles a terítés? Hány holdat lehet egy felszállássál megcsinálni? — stb. stb. A sima arcú, határozott tekintetű ember készséggel válaszolt. — Hetet, nyolcat. Attól függ, milyén az idő. Hogy fúj a szél. — És hányszor szállnak fel naponta? — Ahányszor megtöltik a tartályt, és amilyen sürgős a munka — felelte mosolyogva, s a gép felé indult. Menni kellett. A hatalmas burgonyatáblák veszélyben vannak. A veszedelmes bogár első nemzedéke a fejlődésének most van az utolsó szakaszában, s ekkor leghatásosabban fogja a szer. Mert ha kevés marad belőlük! Kevesebb lesz a következő nemzedék. A ribizli re emlékeztető lárvák, nem fognak fürtökben lógni a kövér leveleken. Lovaskocsi érkezik nemsokára. Kényes fartású csikók röpítik. Kecses mozgásukat nem kerüli el a szem. A íő- agronómus ül a kocsis mellett. Arca nyugodt, nyoma sincs rajta a tegnapi gondfelhőnek. Annak az aggodalomnak, ami napokig tartotta karmai között. (Hisz elsősorban ő a felelős az ezer holdnyi burgonyáért.) Az öregebb emberek szeme a csikók felé fordul. Annak mozdulatait követi a pillantás, a szakértő tekintet és a röpke megjegyzés, amit tesznek. De a fiatalabbak csak pil- .lantásra méltatják. Őket az űj érdekli. A gép, a repülő, az autó, mellyel talán a szántóföldön is utol fogják érni a világ rohanását. Szállási László
