Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

Á bukott tanuló A tanév véget ért. Boldog Bröm sugárzik a legtöbb ta­nuló arcáról. A megérdemelt jutalom öröme ez. Érdemes volt szorgalmasan tanulni, hi­szen ez a mostani öröm sok­szoros öröm: öröme a diók­nak, a . szülőnek, a tanárnak. Sajnos, nem mindenkinek hozott boldogságot az év vé­ge. Az ő „eredményük” valami mást bizonyít. Azt, hogy a munkátlanságmk, a semmit­tevésnek szégyenteljes „bu- itás” lett a vége. Ilyenkor feltolul bennünk a gondolat: mi lett volQ.a, ha... És bizony, szép számmal tűn­nek íel ezek a „ha” szócskák. De mindannyi már cjak az elmúltat, már csak a megvái- tozhatatlant _ akarja szebbé tenni..; Hasztalan.^ Egy évi munka ítélete a bizonyítvány. Ezt az ítéletet tudomásul kell venni szülő­nek és diáknak egyaránt. És ez a lezárt időszakra végérvé­nyes ítélet: megfellebbezhe­tetlen. Pedig a helytelen szü­lői álláspont ezer és egy ki­fogást keres és talál. Sok szülő neheztelve mondogatja: „Miért kellett megbuktatni a gyermekünket? Olyan nagy baj lett volna abból, ha a tanár mégis átengedi? Nem dőlt volna össze a világ...“ stb., stb. A legtöbb szülő nem veszi észre, hogy a bukásban kife­jeződő elmarasztalás nemcsak a gyermeket éri, hanem a szülőt is. Igaz, a bukás alap­vető oka az, hogy a tanuló csak a nevében volt tanuló. Lényegében mindent tett, csak nem tanult. És az eredmény­telenség nem nyugtalanította a szülőket sem. Alig akadt olyan szülői értekezlet az év folyamán, amelyen a gyenge tariuló szülői megjelentek volna. Ügy tettek, mintha az Iskola minden gondjukat le­vette volna a vállukról. Ném egy szülő akadt, aki azt mondotta: „Azért vannak a tanárok, hogy neveljék a gyermeket”. Akadt olyan Is. aki azt hajtogatta: „Ha á ta­nuló megbukik, az elsősorban az‘iskola szégyene. Tehát tö­rődjön az iskola a gyermek­kel. Mi szülök eltartjuk a diákot és eképpen megoszt­juk a nevelés gondját”. Szép számmal akadnak másféle hi­bás nézetek is. De úgy vél­jük, legjobb lesz ha a meg­oldások lehetőségeit keressük még. A bukott tanuló helyzete nagyon nehéz. Az a tény hogy elégtelennek bizonyult, súlyosan érinti őt. Pedig az iskolai bukás nem jelentheti azt, hogy a gyermek egész élevére „bukótt” ember lett. Olyan az élet, hogy még mi felnőttek • is el-elesünk időn­ként De minden elesettségből feláll az életrevaló ember. Legyőzi az esés fájdalmát és megkeresi balsikerének okait és az okok gyógymódját is. Az a szülő, akinek elégte­len bizonyítványt vitt haza a gyermeke, tegye ugyanezt. Keresse még a bukás okát és annak gyógyszerét Csak arra vigyázzon eközben, ne­hogy az iskolát hibáztassa, vagy a tanárt. Elsősorban önmagában, azután pedig a gyermekében kutassa fel azt, amit sürgősen ki kell küszö­bölni a jobb eredmény érde­kében. A tanuló mór rádöbbent arra, hogy az egész évet köny- nyen vette, hogy számára a tanulón volt a legkisebb gond. Talán le is szűrte a tanulsá­got. Meglehet felismerte, hogy sok lehetősége van még ja­vítani, mert hiszen a tanára is így búcsúzott tőle: én nem tar­talak elveszett embernek. Ha becsülettel nekilátsz a tanu­lásnak, két hónap alatt pó­tolhatod hiányosságaidat és újra közénk tartozhatsz, újra a mi kis osztályközösségünk tagja lehetsz. Nem harag­szunk rád, szeretünk, de be­csülni csaik aKkor fogunk, ha kiköszörülöd a csorbát”, E szavak, kedves szülők, talpra állítják a lehangolt embereket, s arra a gyakran ki nem mondott fogadalom­ra késztetik: „Igen, majd megmutatom...” De ezt az el­határozást támogatnia kell a szülőknek is. Mit tggyen hát most a szülő? A bukás megtörtént, feles­leges lenne a bajt azzal is tetézni, hogy únos-untalan a szemrehányások özönével il­lessük gyermekünket. Ez jó­ra nem vezet. Ellenben biz­tosítanunk kell a lehetőséget gyér ifié künknek arra, hogy a hibáját kijavíthassa. Nem a kíméletlen ledorongoló«, ha­nem a melléállás, a segítés legyen a legfőbb gondunk. Meg koll adnunk a lehetősé­get arra, hogy gyermekünk rendszeresen, szervezetten, kellő napi adagokban pótolja a hiányokat. Álljunk mellet­te, bátorítsuk, bíztassuk. Mondjuk meg neki, hogy si­keres vizsgája esetén szere­tetünk és támogatásunk a ré­gi lesz. A gyermeknek érez­nie kell, hogy komoly nagy bajában sem lökik el maguk­tól a szülök. Természetesen, a nyári szü­net egy részét a bukott diák; nák tanulással kell töltenie. Mindamellett maradjon ide­je a pihenésre és a szórako­zásra is. Nevelési elvünk a megértés legyen. Nem jó, ha a tanulást úgy iktatjuk a gyermek napirendjébe, mint­ha az a mindennapra kijáró büntetés egy része lenne. A bukott tanulótól sem szabad megtagadni azt, ami emberi. A jutalomra neki Is szüksé­ge van és ennek helye is van akkor, ha szorgalommal pó­tolta hiányosságait. A bukott tanuló esetében a szülő is megbukott egy ki­csit. Most kettőjük kötelessé^ ge a közös bajt kijavítani. Nyugodtak lehetnek abban, hogy munkájukban nincsenek egyedül. Az iskola mellettük áll. A pedagógus szívesen se­gít. Csak keressék fel. Kon­zultáljanak vele. Bízzanak 'benne, következetesen akar­ják. a hiba kiküszöbölését, és az eredmény nem marad el. 16 millió forint képzőművészeti alkotásokra Államunk évről évre jelen­tős Összegeket fordít képző- művészeti alkotásokra. Ren­delet szabályozza, hogy az építkezéseknél a beruházási ösnzeg néhány ezrelékét szob­rokra, freskókra és díszítő művészeti alkotásokra kell költeni. Ez évenként mintegy 16 millió forintot tesz kJ. A beruházó vállalatok élnek is a lehetőséggel, s mind több középületre és új lakótelepre terveztetnek képzőművészeti alkotásokat. A vidéki városok is egyre gyakrabban keresik meg a Művelődésügyi Minisz­tériumot, illetve a Képzőmű­vészeti Alapot, hogy szobro­kat, dombormöveket, emlék­műveket. rendeljenek. Az idén is több szobrász- művész kapott fővárosi, illet­ve vidéki megbízatást. Két vidéki városban állítanak fel Lsnin-szobrot: Gyulára So­mogyi József Lenin-szofcra ke­rül, a szombathelyi Lenin- szobor elkészítésére Kisfaludl Stróbl Zsigmond kapott meg­bízatást. Négy, hét, tizenöt emelet Városálmodó a közeli valóságról — Vonalak, színek, lágymá­nyosi minta — Kockaházak zöldbe ágyazva— A cserépkályha elavul Egyszerű városi embernek is Izgalmas a téma, milyen elvek szerint fejlődik a vá­rosépítészet. Többszörösen az tehát a mérnöknek, aki a rajzoaztalon álmodja a hol­nap lakótelepeit, az új film­színházat, óvodát — egyszó­val a város jövőjét Milyennek látja a városok későbbi képét Paullnyl Zol­tán, a nyíregyházi tervező iroda tervezőmérnöke, aki most tért haza a kétnapos or­szágos városépítési tanácsko­zásról? i — Frissek az élmények, amelyeket sok felvétellel is megörökítettem — válaszolja. Alig tud választani a számta­lan benyomás közül, mert mint mondja, ez a két nap valóban sokat adott az építé­szeknek. — Közöttük is a legtöbbet nekünk, tervezőknek, akik Dunaújvárosban, Kazincbarci­kán, Komlón jártuk ki a Vá­rosépítés iskoláját. Jó volt hallani, hogy ez az iskola — hiányosságai ellenére — nem volt rossz. Még nagyobb öröm­mel fogadtuk az új irányel­A Túr belvíz csatorna mint­egy 18—20 Öntözőtclepet és több halastavat lát el vízzel. Ezeknek a telepeknek az ellá­tása mindinkább több és több vizet igényel, minek következ­tében szükségessé vált a son­kád! „osztómű” és az azzal kapcsolatos vízügyi létesítmé­nyek korszerűsítése. Első lép­csőben meg kellett építeni egy fojtózsllipet és kővel le kellett burkolni a zsiliphez vezető összekötő csatornát. A felvétel azt a pillanatot örökíti meg, amikor 5 nappal a kitűzött határidő előtt a munkálatok befejeződtek és fel lehetett nyitni a zsilipet, amelyen keresztül elindult az életet adó öntöző és itató víz a mintegy 63 km hosszú Túr belvíz főcsatornában. Varjú Jenő felvétele (Mátészalka) vet: az új lakótelepeket már a városközpontok rekonstruk­ciója váltja majd fel. — Es ez természetesen min­den városra érvényes ... — Nyíregyházára gondol, magam is azt méregettem, most jöhet igazán a megye- székhely számára az igazi fej­lődés időszaka. Ott a tanács­kozáson azt mondták, a bel­város kiépítésének egyetlen feltétele van, a közművesítés. Nos, nálunk ez teljes megol­dáshoz közeledik. Van egy na­gyon szép városrendezési ter­vünk. Elkészült a déli alköz­pont — az Arany Jánoa utca és környéke — teljes rende­zési terve ie. Az északi alköz­pont tervét át kell dolgozni, ami bizonyos késést jelent e terület beépítésének kezdésé­ben. De megéri, mert ezeket a lakásokat már a legmoder­nebb elvek szerint építik, vi­lágszínvonalon. Távfűtésre ke­rül az egész egy nagy telj esít- ményű hőerőmű segítségével, így pillanatnyilag tovább is az állomás előtti tér, vagyis a déli alközpont építésén van a súly. — Milyen lesz ez a tér? — Nagyvonalú és csodála­tos, Nyíregyházán eddig nem tapaszlalt méretekkel. Bár hangsúlyozták a szakértők, hogy a típustervek választéka országosan is gyér, ezért a városok képei egyhangúak, itt eddig is vigyáztunk a vona­lakra, színekre. És — közeli programi — Pesten seim pi­hentünk, magas sávház min­táját kerestük kollegámmal, Kalocsai Istvánnal, hasonló itthoni építéséhez. — Megtetszett valamelyik? — Kettő. Egy szép kilenc- eméletes. a lágymányosi lakó­telepen, s hasonló az Árpád- híd pesti oldalán. A felvéte­leket most hívjuk elő róluk, ha tetszik itthon is, megcsi­náljuk másét az állomás előtt. Mit láttam még? Hogy a tanácskozás is hangsúlyozta: a lakótelepeknek zöldterületre, közintézményekre — iskola, óvoda, bölcsőde, üzletkombl- nét ,— van szüksége, ezek nél­kül már tervezni sem lehet. A távfűtéssel kiszorítjuk a cserépkályhákat, sőt, a per»- . pektíva Nyíregyházán is a gáztűzhely, gázmelegités. — Magas épületek é* par­kok, ez tehát a cél vidéken is? — Országos állásfoglalás, hogy a négy-hét-tizenöt. eme­letes lakóházak építését szor­galmazzák a vidéki városok­ban, nálunk is, mért ez gaz­daságé«, megkönnyíti a telek-, és közműcsatlakozás problé­máját. A magasba törés elvei szerint járnak el a jövőben a magánházaik építési engedé­lyénél is a városokban. Ért­hető Is, ne szétszórtan, ha­nem a városon belül épülje­nek a sorházak, vagy négyla­kásos szintes épületek. A parkok fontosak, esztéti­kailag, egészségileg, és még- inkább azok itt, Nyíregyhá­zán, ahol sok a por. Az állo­más előtti négyemeletes koc­kaházak is parkírozott zöld­területbe lesznek ágyazva, a tervei most készülnek Debre­cenben. — Szólt beszélgetésünk ele­jén a belvárosok újjászületé­séről. — A közművesítés, vagyis a vízvezeték, szennycsatorna-há- lózat kiépítése rövid idő kér­dése. Most már beszélhetünk az új városközpont kialakítá­sáról. Épnek keretében újjá­születik a Lenin-tér, — ahol nagy filmszínház, több más létesítmény lesz, — fokozato­san kialakul a Zrínyi Ilona utca, Iskola utca, Felszabadu­lás útja által határolt három­szög levegős, modem képe. És van lehetőség más utcák • átformálására is. Ehhez ter­mesztésen bontani kell majd. Szerencsére van foghíjas tel­künk is, amire azonnal épít­hetünk. Szép, reprezentatív lesz a belváros. Jók a távo­labbi elképzelések Is, Olya­nok, amelyeknek a tervein nagyszerű érzés dolgozni. Kopka János EMBER A FALAKON Nagyapja is építő ember volt, az apja ma is vele együtt hajlong a falakon. Amerre megfordul a faluban minde­nütt találkozik a két kezével formált épületekkel. Az apja az 1920-as években építette újjá a fél Vencsellöt, a nagy tűzvész után. Kegyetlen mun­kaadó volt a tűz. A fia, Val­ter Béla is találkozott a pusz­títással. A háború sérült há­zait, meg a tolcajt hidat épí­tette. Régen az uradalmakban magtárt, szeszgyárat épített, meg cselédlakásokat. Most napfényes családi házakat, is­kolákat. Kétkezimunkás és munkavezető, tervező és ki­vitelező, anyagbeszerző, bér­számfejtő. És orvosságkihozó, ha a brigádból valaki beteg. Örökmozgó motorjával be­járja a- hegyeket, építőanya­gokat kutat fel, horganyzott csöveket az iskola vízvezeté­kéhez, amihez igen nehéz hoz­zájutni. A Lányai csatornára hidakat tervez és épít társai­val, Ha úgy hozza a lépés téglát fog és építi a leégett házat. Pájer Jánosnak, a töb­biekkel, társadalmi munká­ban. Így hozza az emberség. Soha nem elégedett önma­gával. Mindig új megoldások körvonalai derengenek a fe­jében. Az iskolaépítésnél egy ilyen megoldás 38 ezer fo­rinttal volt mérhető. Mindenkitől tanul, a fiata- labbaktól is. Ügy tartja az építészetet nem lehet soha megtanulni. Ahány ház, any- nyi forma. A durva vályog, tégla, a nedves habarcs neki olyan, mint a szobrásznak a gipsz. Tavaly Prágában járt, rokoni látogatáson. Ott is az épületeket, az építkezéseket bújta. Itthon is mikor felül a motorra, kirándulásra indul a \ családdal, az épületek ál­lítják meg. Huszonnyolc éve emeli a falat, már felérhetne a Hi­malája csúcsáig. De nincs megállás. Kikezdi a Tisza az ártéri utat, Valter Béla Debrecenbe hajt a motorral, vasbeion- talpfákat vásárol a vasúttól a községnek. Nem sokára utat épít társaival, négy kilo­méter hosszan a Tisza men­tén, hogy sáros időben és amikor a Tisza kilép a med­réből megközelítő legyen a rév. Mindig építeni. De az is előfordul, hogy bontani kell, amikor nem úgy emelkedik a fal, ahogy kellene. „Tudtam, hogy észreveszi Béla” — súg­nak össze a ipunkatársak. És Valter Béla nem szavakkal, hanem a malteros kanállal „mondja” meg, hogy leéli csi­nálni. Negyvenegy éves. Még sokat szeretne építeni. Vágya: hogy rábízzanak egy emeletes há­zat, amit kis segítséggel önál­lóan építhet fel. S, hogy a fiából, Bélából építészmérnö­köt neveljen, ö is az szere­tett volna lenni. Csak, — ahogy mondta — rosszkor szü­letett. A háború áthúzta szá­mítását, P. G.­Színes levelezőlap, gondo­san rajzolt betűkkel. „Üdvöz­letem küldöm Csehszlovákiá­ból, Jóska”. Fucsovics Jóska a Nyíregyháza Vas- és Fém­ipari KTSz Szamuely-brigád- jának a vezetője küldte tár­sainak. — Mi küldtük el hat nap­ra. Megérdemli az üdülést — mondja Páll Gusztáv á rész­legvezető, amint olvassuk a lapot. — Hozzám tartoznak. Jóska a Szabolcs áruszállító motor alvázkészítő brigádjá­nak . a vezetője. Már annyira előrehaladtak a munkával, hogy. úgy kellett őket leállí- táni. május .derekán. Javításra váró motorkerék­párok, kész és félkész termé­kek sokasága között tornász- szűk magunkat keresztül Páll Gusztávval a műhely felé. Kllsncsn egy asztalnál ■<— Itt -dolgoznak — mutat­ja. — Ez az ő üzemük: Egy asztal mellett kilen­cen. Jóska nélkül most nyol­cán. Purzás Jóska a helyet­tes brigadéros, Orbán Gyula, a két Palumbi fiú Jóska és a tanuló Miklós, aki legújab­ban bunyózik is a brigád örö­mére, Bodnár József, Kosi Lajos, Krausz István és Lo- sonczki Ferenc. Kilencen 233 évesek. 1 — Március négytől május 20-ig kllencvanháx-om alvázat készítettünk el, .pedig csak 70 volt a terv — dicsekszik a szőke Purzás. — így aztán le kellett állnunk, mert a szere­léssel elmaradt a másik bri­gád. Most besegítünk — sze­rénykedik. — Nem mondhattuk a _Sza- müély-brigád tagjainak, no ti végeztetek, most pihenje­tek, nincs számotokra mun­ka. Nem igaz? — szól közbe Páll. —- Kész kocsikra van szükségünk. Már sürgetik a Balaton-melletti vendéglátó­üzemek, Pesten, Szombathe­lyen. Ebben a hónapban 30 Szabolcsot kell átadnunk. így vedlett aztán át a Sza­muely alvázkészítő brigád szerelő brigáddá. Hiba nélkül — Csak az első öt motor szerelése volt szokatlan. Ak­kor még itthon volt Fucso­vics Jóska is. Aztán ő el­ment, de az üzem nem állt meg. Nem lehet lazítani egy percre sem, mert a zsebre megy. Minél többet szerelünk, annál jobban belelendülünk — ujjong a helyettes briga­déros. — Megbirkóznak vele becsü­lettel — állítja Páll is — Én nagyot),, elégedett vagyok' ve­lük — jobban mint a szerelő brigád munkájával — mond­ja közelebb hajolva. — Csak most a kormánycső hiánya hátráltatja a munkát. Egyszer már 300 kocsihoz legyártatta a szükséges mennyiséget a Csepel Motorkerékpárgyár, de nem volt megfelelő a minő­ségük. Fucsovics Jóska nyugodt le­het. A brigád helytáll. Min­den embere tudja, hogy nagy a tét. A tavasszal tett foga­dalom valamennyiüket kötele­zi. A szocialista címet, jsuk akkor nyerhetik el, ha min­denben állják a szavukat. — Eddig nincs semmi hiba — bizonyítják többen is. — Csak egy alkalommal volt —"szól valamelyik) Gondolkoznak. — Ejnye, hát nem emlé­keztek — folytatja — amikor még a Demecserből bejáró Kovács Feri is hozzánk tar­tozott. — Ja, igen — eszmélnek többen. Akire rádolgoztak — Akkor Fucsovics Jóska volt a hibás — szól közbe Páll Gusztáv. — Ugyanis Ko­vács hiányzott egy napot a munkából, de Jóskának meg­ígérte, hogy pótolja a mulasz­tást munkával, ráhúz, s nem lesz semmi baj, csak ne je­lentse. Ö nem is szólt. — Kovács állta , is szavát, mert ledolgozta — védi Pur­zás. — Nagyobb baj volt az — folytatja —, hogy Kovács Ferinek a vonata mindig munkakezdés után érkezett. Mindennap egy órával később kezdett dolgozni. Nekünk kel­lett ráhúznunk. S mikor a fizetéseket osztottuk csali ő szájait, keveselte a pénzt. fl közös kassza — A brigád fizeti, ossza el maga között a keresetet. Ter­mészetesen a teljesítmények arányában, melyet én ellen­őrzők — nyugtat még Páll. —-— Megértjük egymást. Még egyetlen szóváltás sem volt közöttünk Még pénz miatt sem. Ha valamelyikünk hibá­zott, belátja, hogy neki keve­sebb fizetés jár — mondja a helyettes brigádvezető. Ég a kezük alatt a munka. Mindenkor lehet rájuk szá­mítani. Még akkor is, ha hiányzik a „vezér”. Farkas Kálmán. „ V@zéi" nélkül is — egyetértésben Jóska üdülni ment — Uj munkán a brigád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents