Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
Gfizitt a rizs és az ember Viharlámpával a gáton — Kétmilliós jövedelem — Minden csepp víz drága — Kik lopják a napot? — Amin Kende báró csodálkozna Aligha gondolta volna a szatmári föld. hogy egykor rizsét is fog teremni. Három évvel ezelőtt hozták a Tur- menti Tiszakóródra az első vetőrizset. — Ez hozza majd a temérdek pénzt! — mondogatták a csodavárók, akik szinte azt várták, hogy a magvak nyomban csengő forintokká változnak. El se kell vetni. A Túr viie: eladva Az ország legészakibb rizstermelő vidékén valóban kísérletnek számított ez. Nemcsak éghajlat, víz és föld kell ehhez, nem is akármilyen. Sok víz, víztartó talaj. — Igenám, de már ekkor el imlt adva a víz a Túrból — emlékezik Máté Ferenc tsz-el- lök. — Saját szakállunkra .•sináltattuk meg Csernyi Pa- ival, a gátőr fiával az öt- /enholdas telepet. Tiltás ellenére... A szomszédos községek már .lefoglalták” a vizet, mégis íozzáfogtak a helybeliek. A íatvanas év nyarán, őszén íem volt hiány vízben, annyi :uhogott alá fentről, hogy kis úján elmosta a vetést A rizs megnőtt, gyönyörűén, de a sok víz tönkreette, — mondják a meghono- íítói. Még januárban is aratják, csépelték. Rengeteg kín- ódás, káromkodás övezte az ij jövevényt egyesek átkoz- ák a fajtáját is, meg aki dehozta az első marékkal. Egy évet ki is hagytak. De i megfontoltabbak nem nondak le végleg a rizsről. Tavaly tavasszal újra hozzáláttak, de már 220 holdon. Negyvennyolc vagon termett tisztán. Majdnem kétmillió forintot hozott a közösnek. — Dehát meglehet nézni a helyszínen — invitál meg az elnök. — Már 300 holdas a rizstelep, ott van kinn a fő- rizses emberünk, Tóth Gábor bácsi, ő sokat tud mesélni. Az újkórodi határban, melyet tanya alatti táblának, almosnak téglahátnak neveznek, mindenütt víz. Egykor Kende báró ispánjai száguldoztak itt izmoslábú lovakon. A hét rizsőr mésziszapot takar be szalmával, földdel, — akik naphosszat vigyáznak a kutricák (víztáblák) mellett szótlanul, egy-egy őr ötven holdra, — most beszédesekké válnak: Kötekszik a rák — Megint kötekszik a rák — jegyzi meg az egyilj. — Le kellett engedni a vizet ötven holdról... A lencsésrák, ahogy köznyelven mondják, nagy ellensége a rizsnek. A rizsőrök egyjk teendője figyelni a kártevőket. Van itt munka éjjel-nappal, különösen lecsa- poláskor. meg árasztáskor. — A múlt éjjel — meséli idős Farkas Károly, — hallom, hogy csobog valahol. Veszem a viharlámpát, látom, hogy karvas tagságban ömlik a víz befele..: Ráakasztom a lámpát az akácfára, és elkezdem tömködni a földet. Feljött a hold mire végez- tem..j A rizsőrök közben rakják a kapa földeket a mésziszap Hetvenötezer részvevő a munkásakadémiákon A Szakszervezetek Orszá- is Tanácsa és a Tudományos meretterjesztő Társulat érkelte az 1963—1904. évi unkásakadémiák előkészíté- t. Megállapították, hogy a unkásakadémiák a tömeg- űvelődés legegyetemesebb Uegű formájának mondhak. A rövidesen befejeződő itatási idényben 1250 tago- ton körülbelül 75 000-ren nultak. Az akadémiák népszerűsé- :t mutatja, hogy néhány év att e fontos népművelési rmának valóságos törzsgár- íja alakult ki az üzemekben. tanfolyamot végzett hall- itók jelentős része évente ólag beiratkozik az elő- lássorozatokra, a hallgatók irülbeltll 80 százaléka fizi- li munkás, közöttük fele ányban szerepelnek a szo- alista brigádtagok. A mun- isakadémiai rendszer általá- >s elterjesztését lényegesen megkönnyítik a SZOT és a TIT közös kiadványai. A munkásakadémiák népszerűségét és szervezettségét növelték a megalakult társadalmi vezetőségek is. A munkásakadémiák szervezettsége igen jó alkalmat nyújt közös múzeum-látogatásokra, műemléki kirándulásokra. Ezek a közös élmények és az alkotások közvetlen környezetében elhangzó előadások az esztétikai nevelésnek is hatásos módszerei. A közös színház- és mozilátogatások, amelyek után vitát rendezhetnek a bemutatott művekről, továbbá az üzemi olvasó- és könyvtári mozgalom is helyet kap a munkásakadémiák programjában. Az üzemi műkedvelő művészeti munka új feladatokkal gazdagodhat a munkásakadémiákon, műsorokkal, kiállításokkal teheti teljesebbé azok tananyagát. kupacra, és arról beszélnek, mennyire megkedvelték a rizsét. Szakmunkás tanfolyamra is elmentek a Sóstóra, így hát képzett szakemberek. Meleg a víz — Meleg, meg víz kell a rizsnek — néz a többiekre Tóth István. — Az, meg ami erre jön... — válaszol valaki. Mindegyik sokat mondóan elhallgatja a folytatást. „Kieszi a csóka a szemeket, mindig szabályozni kell a víz szintjét, a vakond kifúrja az árkot, ömlik a vu, van „fogdmeg", amikor árasz- tás, lecsapolás következik” — sorolják a rizsőrök nappali, éjjeli munkájukat. — Sokan mégis azt mondják, lopjuk a napot! — Leszavazta a tagság a prémiumot! — Hát azért mentünk iskolára! — Még a gátakat se engedik lekaszálni! Idős Farkas Károly higad- tabban szól: — Igen. sajnálták, hogy tavaly a rizsőrök kaszálták le a gátakon a fűvet. Pedig sok volt abban a gyom. Ügy vittük haza, ha nem eszi, megfekszi a jószág (jó lesz alomnak). Irigység — sértődöttség Egymás szavába vágnak, bizonygatják, hogy kisemmi- zik őket. Sértődöttségükben talán azt is felejtik; a napi másfél munkaegység egy-egy rizsőrnek szép kereset, s erre jön, — mert lesz — a prémium, a növénytermesztés után. És a 20 százalék, amely a szakmunkásokat megilleti. — Nem nagyon panaszkodhatnak — számol az elnök. A havi kereset most is kirúg vagy kétezer forintra. Tavaly négyezer forintot kapott mindegyik £sak prémium fejében, meg a széna... A tagság soknak találta, és az idén úgy szavaztak: a növénytermesztés után kapják a prémiumot a rizsőrök is. Máté tsz-elnök tárgyilagosan mérlegeli az esélyeket, de amiket mond maga is érzi, nem teljesen meggyőzőek: bár nem keresnek rosszul, de nincs megoldva a premizálásuk, nem érdekeltek eléggé abban, hogy meglegyen a 18 mázsás átlagtermés. Pedig az idei összjövedelem háromnegyed részét a rizsből akarják előteremteni. Meghódította a rizs a szatmári földet, a szatmári föld és az itt lakók pedig a rizsét Kár lenne, ha kicsinyes irigység, sértődöttség csorbítaná e barátságot Tiszakóródon. Páll Géza. MENNYIT KERES EGY AMIKOR MEG CSAK UDVAROL: — Nézd drágám, tekem az alapfizetésem nem lyan sok. 1500 forint. Persze z csak az alap, amely eltör- iül a többi mellett. Mert itt •an ugyebár a kiszállás. Hali 400 forcsi. A prémium? Na gén, ha elosztom, egy hónapit 309 forint jut. A múltkor •ejött hozzám a fadugattyú- yár igazgatója, és rábeszelt, ogy menjek el hozzájuk má- odállásban technikusnak. Az s öt darab százast jelent, 'zabad időmben tervrajzokon !olgozom, amiért külföldi cé- iek versengenek. 800 forint: la jól megszámolom néha nég több is. Esténként gépe- ek. Oldalanként 3 forint. Ha ninden jól megy. összekala- )álok havonta 600 pénzt. /.Undent összevetve ez közel légy darab ezres havonta. 5erste én nem szeretem a eltűnő, életet, szolidan kólók, nehogy megszóljanak az •mberek. Most meg éppen kosira gyűjtök... A megélhetés ehál nem lesz probléma. AMIKOR MA H A MENYASSZONYA: — Igaz, sziviiém, hogy az az 1500 forint test olyan nagy pénz, de valahogy majd csak kijövünk belőle. Sajnos, a főnököm pikkel rám, kevés a prémcsi, vidékre is alig megyek. No, de én olyan ügyes gyerek vagyok, hogy a jég hátán is megélek. Nemcsak én, hanem te is, ha dolgozni mégy. Mert ugyebár az az egy-két száz forint plusz nem lendít rajtunk olyan sokat. Ha ketten keresünk, mindjárt más lesz. Közben én is megpróbálok még valami mellékes után nézni. Fel a fejjel, derűs az égbolt.. AMIKOR MAR A FELESÉGE: — Hogy hová tettem a fizetésemet? No, de édesem, nem szabad ilyen egyoldalúan szemlélni a dolgokat. Tudod nagyon jól, hogy csak 1500 forint az alapfizetésem. Ez az alap, mert lejön belőle a nyugdíjjárulék, ilyen bélyeg, olyan szakszervezet. Szóval az több, mint 100 forint. Egyetlen szenvedélyem a cigaretta, Azt viszont nem kívánhatod tőlem, hogy Kossuthot, vagy fojtó tervet szívjak. Hogyisne, tönkremenne a tüdőm. Az orvos azt mondta, hogy kötelező elszívnom naponta egy csomag Budavárt. Havonta az is 450 forint. Tihamér, a munkatársunk megnősült. Összedobtuk a pénzt. Mindenki 200 forintot adott, de én rád gondoltam és csak 150-et adtam. Klárikának viszont gyereke született, illik venni neki valamit. Az is egy ötvenes. Vasárnap az egész vállalat kirándul. Hozzátartozót nem szabad vinni. Az is 150 forint. Ma délután a főnököm meghívott egy szimplára. Illett visszafizetnem azt a két fél konyakot. Újabb ötvenes. Maradt pontosan 550 forint. Itt van az egész. Láthatod, hogy én az utolsó fillérig hazaadom a fizetésem. De azért igazán adhatnál egy kis zsebpénzt. Mondjuk egy ötvenest. Bogár Ferenc. CSATORNAÉPÍTŐK (Foto: Hammel J.) 400 mázsás épületelem Egyedülálló Európában — Tegnap beemelték az elsőt Nagy esemény a konzervgyár építkezésen Jelentős esemény színhelye volt pénteken a kora délutáni órákban a nyíregyházi konzervgyár építkezése. Az épi- tők a munka legfontosabb szakaszához érkeztek: hozzáláttak a központi üzenni csarnokot áthidaló egyik főtartó vastetongerenda elhelyezéséhez. Építészeti szempontból is ritkaság számba menő műveletre került sor. A 40 méter fesztávolságú, 40 tonnás főtartó nemcsak hazánkban, de Európában Is egyedülálló kivitelezéssel készült. A Vöröskereszt taglétszáma országos szinten mintegy félmillió főt tesz ki. — Milyen a Vöröskereszt helyzete megyénkben? Erről beszélgettünk Nyíri Károllyal, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkárával. — Megyénkben jelenleg 306 véradó szervezet működik összesen 14 368 fővel. Sajnos, 28 községünkben még mindig nincs szervezet. Az a célunk, hogy a II. kongresszusunkra ezt a hiányosságot is felszámoljuk. A községekben 454 egészségügyi állomást építettünk ki. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban sok helyen dolgoznak már az egészségügyi felelősök. A cigánytelepeken például összesen 107 fő egészségügyi felelős dolgozik már. — Mekkora a véradóhálózat megyénkben? Eddig 28 helyen rendeztünk önkéntes véradónapot és 2366 fő adott vért. összesen 723 litert. Legtöbb véradó a termelőszövetkezeti és állami gazdasági ‘dolgozó közül kerül ki. A szervezésben nagy segítséget kapunk a helyi párt- szervezetektől, a nőtanácsoktól és a pedagógusoktól, akik gyakran maguk járnak elől a jó példával. A beemelésnél jelenlévő tervező, Nagy József építészmérnök mondta: — Világszerte s így nálunk i§ az a törekvés, hogy egyre nagyobb méretekben valósítsuk meg az üzemi csarnokokat, lehetőséget adva ezzel a technológia későbbi fejlesztésére is. A nyíregyházi konzervgyár hatalmas áthidaló főtartója nemcsak a súly és a fesztávolság miatt megy ritkaság számba. A hasonló elemeket eddig géppel feszítették a kívánt mértékben: itt erre nincs szükség. — Nyíregyházán épül már a véradó alközpont. Milyen segítséget fog ez jelenteni? — Városunkban csak azt a vért dolgozzák fel, amelyet itt adnak. A vidéken begyűjtött mennyiség Debrecenbe kerül. Ha elkészül az alközpont, — reméljük, az utolsó negyedévben már átadják rendeltetésének, — akkor a vér konzerválása, feldolgozása túlsúlyban Nyíregyházán történik. Nagy segítséget fog ez az intézmény nyújtani a kórházaknak, és különféle egészségügyi szervezeteknek. A főtartó vasszerkezetét a saját súlya feszíti automatikusan. Tudomásunk szerint erre még nincs példa Európában. Nehéz, megfeszített munkával a megyei építőipari vállalat dolgozói készítették el az óriás főtartót. A nagy figyelmet kívánó beemelésre a Budapesti Építőipari Gépesítő Vállalat szakemberei vállalkoztak. Délelőtt a szükséges előkészületeket tették meg a nagy munkára, majd meghívták a beemelés megtekintésére az illetékes párt és tanácsi vezetőket. Ott volt Orosz Ferenc elvtárs, a megyei és Murczkó Károly, a járási pártbizottság titkára is. Röviddel az ebédszünet után kezdetét vette a hatalmas vasbetontest magasba emelése. Két nagy teljesítményű emelőárbóc kapaszkodott a földön lévő főtartóba. Hosszú percekig tartott, amíg több méter magasba sikerült emelni a 400 má- zsányi súlyt. Ekkor a már két oldalt megépített vasbetonpillérekre helyezték az ív alakú áthidald főtartót. Ez volt az első, a következő napokban, hetekben újabb tizenegyet emelnek helyére a 4000 négyzetméter alapterületű üzemi csarnok felett. A megyei gyermekotthonban ünnepélyes külsőségek kózütt tartották meg a zászlóbontást. Foto: Román Dénes. 2366 önkéntes életmentő
