Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
BARATH LAJOS: Békés partok A z öreg Batónak időn- ként simára borotválták a fejét, azonban ha megnőtt a tüskeerős haja, látszott, hogy ősz. Ha már a fülére nőtt Batónak a haj, akkor újra elment a borbélyhoz s lebo- rotváltatta. Az a két mély árok, mely a homloka csücs- kiből indult tarkója közepe felé akkor is meglátszott. Rózsaszín fejbőrét aíz a két barna háromszög csúfította. S hogy mennyire öreg volt már Bató, azt Pali abból is láthatta, hogy reszketett a keze. Nem mindig, de például ha a sarki kocsmából sört hozott s a nagyon tiszta kanoséba áttőltötte az italt, az üvegek sűrűn és ütemesen össze- kocog*ak. — De’ sajnálja! — szólt rá egyszer egy férfi s huncutul kacsintott Palira, aki Bató hátamögött sorakozott. — Hogy reszket az öreg keze... Hejhej, biztos vederszám öntötte régebben az italt, s belefáradt... Pali nem szólt vissza. Megvárta, amíg az öreg Bató a habot Is átcsurgatja a kancsó- ba s ment utána, csendesen. — Te ne igyál sört — mondta vigasztalóan Bató s felfelé nézett ilyenkor mintha azt kémlelné, milyen idő ígérkezik arra a napra. Púpossá görbedt háta ilyenkor kiegyenesedett, kockás, nyűtt zakója formátlanul csüngött sovány testén. A kolónia első utcájában laktak a Karmeliták- templorria, a mindenes bolt és még egy közbeeső bérszálló után következő házban. A ház kicsiny volt, mint a da- nyisl fuvarosok lova, a vakolat is úgy hámlott a falakról, mintha az időtlen idő kérges hámja koptatta volna malterszőrét. De becsületére legyen mondva, két család lakott ott, összesen kilencen, annyi embert szolgált eső és hó ellen fedéllel, nyáron a napsugárt tartóztatta feL Nyáron, a napsütésben árnyéka ugyanolyan szép volt mint újkorában lehetett, és a fényességben meg is szépült az a ház: csendes szunyókálásra maga elé csalogatta lakóit. Az öreg Bató és Pali örökösben a ház elé ácsolt padkán ültek, ha megjöttek a melegebb időik. Barátságuk itt kezdődhetett évekkel azelőtt* talán követlenül a Vozár-csa- lád odaköltözése után. Bató minden délben ebédet főzött, aztán a tisztára mosott kan- csöval elindult a kocsmába, ott egy korsó sört méretett magának, s csak otthon, ebéd után fogyasztották el, együtt a beteg feleségével. Páli egyszer utána indult; a kanálison ívelő hídon az öreg Bató bevárta s azt mondta neki. — Most velem jöhetsz. Aztán máskor ne gyere- A környékére se járj a kocsmának. Érted? Pali bólintott. Értette. De azután minden délben az öreg után lopakodott. Érdekesnek találta a kocsma nyüzsgését, s azt, hogy a danyisi kocsisok kiabálva beszélnek, de soha sem fajul verekedésig a han- gosködás. Apja, aki a gyárban dolgozott — lovakkal fuvarozott — az első hangos szó után ütött. Az anyját vagy őt. Kisebb testvéreit — lányok voltak, mind a hatan — azokat soha sem bántotta. — Nem az ő fia vagy, azért ver— — vigasztalta Bató, amikor a fiú leült melléje, kora reggel volt, a nap félórája bújt ki a Dudujka púpjai közül, s az éjszakában elszürkült házakat aranyos-élénkre festette át. Távolabb a Bükk sötét hegyei látszottak. Á Bükk mindig komoran és rnéltósá- gosan szemlélte a vidéket; a gyárakat és a kéméhyek magasságáig épült toronyházakat; az embereket talán nem is látta a Bükk — Pali úgy gondolta — mért hiszen olyan törpe-kicsik az irdatlan csar1963. június 30. nők, kémény és bérházrengeteg erdejében mint a régi Hal- nán egy boly hangyái. A fiú arra is gondolt, hogy csak a kolóniára veszett embereket nem látja a Bükk, mert a telep olyan szorosan húzódott meg a gyár és a Dudujka- domfo alkotta szögben, mintha odanőtt volna. Talán a toronyházak tetejéről, ha integetne, akkor messziről is jobban észrevennék. De azok a házak távolabb tűntek a Bükk erdeinél s a kopasz, sziklás csúcsainál. — Ha az igazi apám itt élne, akkor nekem jó dolgom volna? — Egyszeri ezt kérdezte Batótól Pali. Azon a reggelen válaszolt kérdésére az öreg. — Akkor neked nagyon Jó dolgod volna, fiam — s mert látta, hogy a gyerek arca meg se rezdül arra a szóra, hogy j ó d o 1 o g, magyarázta, milyen is szépen s gazdagon élni. — Akkor nem verik ösz- sze az embert, és jobb ruhákban járhatnál az iskolába. A könyveid se tépné szét, és apád maga venné, nem pedig az Iskola, meg a nőtanács. Az nagyon fontos, hogy az ember ne szoruljon könyörado- mányra. Mert ma olyan világ van, hogy az emberek abból is megélhetnek, amit az államtól adományképp kapnak. De az sem visz mindig jóra... ft ató estnéként a sánta apjának (így nevezte magában mostoháját) magyarázta, hogy a könyöradomáhy sérti az emberek önérzetét. — A rossza persze az, ha kiöljük az emberekből az önérzetet. Mei-t az árra vezet, hogy az emberek szégyentelenül kérnek, később pedig olyan dolgokat követelnek, ami semmi esetre sem járna nekik. — Csak adjanak —■ röhögött a sánta apja. Legkevesebb kiét féldeci melegítette kicsiny, tojáskerek fejét, melyet két öklömnyi szem és lófogakkal csúfított szájkoszorú éktelení- tett. (Bató azt mondta, hogy a szesztől főtt olyan rózsányi- ra vastag szája sánta apjának.) — Ha adnak vedd el, ha ütnek, akkor meg uccu...! Nekem ez az elvem. De Igazam van, úgy ériem. — Dehát magának nincs önérzete? — korholta Bató. — Törekedjék különb helyre, akkor többet keres és nincs szüksége segítségre. — A lovakkal megértem magam. Azok vissza se beszélnek, meg engedelmesek. Több dolog nem tartozik rám ebből a világiból — s megint röhögött, lófogai sárgásán világítottak főtt szája szélén. — Vezethetne autót is. Szebb és kényelmesebb. Tanulja meg a vezetés titkát. Még hálás is lesz nekem, emlékezzen — Makacskodott Bató. Pali apja erre csak nevetett s keskeny homlokát csapkodta széles tenyerével. jBali rossz tanuló Volt. SzeM mét becsukta és úgy ráhtotta el fejét, hogy azt bárki megüthette. Sánta apja mindig úgy Ütötte, hogy held nem volt szabad elmozdulnia. Ha elszaladt, akkor éjszaka á kanális páttjáh aludt. Ha a bérszáláslak észrevették, behívták magukhoz; szabolcsi kubikosok voltak, nagydarab, csendes emberek, örökösen olcsó kolbászt ettek hagymával. Nagy tüdejükből lassan, orrukon át eregették ki a füstöt. Palit ágyba fektették és szótlanul, sajnálkozva nézték. Nagyon tudtak azok a kubikusok nézni. A tekintetük rhessze-messze járt, fényes szemükben kevés szomorúság ült, de olyan csendben tudtak ülni órákon át, hogy Pali hamar elaludt, ö mindig azt hitte, hogy azok az emberek még álmukban sem hunyják le szempilláikat. — Iskolába jársz? — fagat- tá Palit az egyik kubikos. Ä fiú bólintott. — ötödikbe. — Derékre nőttél — dicsérte a kubikos. — Kétszer búktám —; val- lota be Pali őszintén. Ügy érezte, ezeknek az embereknek nem hazudhat. — Az baj — mondta jóindulattal a kubikos. — Ha nem tanulsz, akkor te is olyan otthontalan leszel, mint mi. — Maguknak nincs otthonuk? — Kíváncsi volt a fiú s bizalmat is nyert a csendes emberek közt. Nevettek. Olyan szívből jött a nevetésük, mintha színházban lettek volna és igazi komédiát játszanának a színészek. —* Olyan nagy fiam van, mint te. Éppen olyan. Pali is nevetett. Pedig az 6 életében nagyon keveset nevetett. Valahogyan nem érzett kedvet a nevetéshez. A kubikosok soha nem kérdezték Palitól, hogy bánja-e az apja. Láthatták. A bér- szálló ablaka Paliék kis házára nézett. — Otthonba kellene menned. Államiba. Ott törődnének veled — tanácsolták Palinak a szabolcsiak. — Szakmát tanulnál, becsületet, és később magad kezdheted a2 életet. Mondta ezt az anyjának. Az anyja nem szólt erre egy szót sem. Nem sírt, nem örült. Annyi verést kapott az élettől, és annyi embernek adott életet, hogy harmincéves korára ötvennek hé2ett ki. Haja barna volt még, mint egy régi fényképen, de az idő és a gondozatlanság kifakította. Matt volt és csapzott, reggelenként is ritkán fésüiködött. Kék svájcisapkába gyűrte a fonatokat és úgy sietett a piacra, délután is úgy indult a gyár hivatalházába takarítni. Arcán semmi különös nem volt, a gyerek is úgy látta maga előtt, hogy csupa-szür- ke: szeme, arca, szája hiányos fogsora; és anyja ruhái is szürkék voltak, kopottas kartonból készült valamennyi, s abból úgy bukkant elő két puffadt lába mintha az egész rosszul szabott ruhába csak véletlenül került volna oda a láb. Anyja később mégis felemlítette a kubikosok ajánlatát, azt mondta Palinak. — Ahol nyolc gyereknek jut enni, ott a kilencedik is jóllakik. Viselkedj csendesen, hogy a sánta ne köthessen beléd... A sánta apja, há ivott, az élő fába is belekötött. — Már moslékot sem főzöl az embernek? — kérdezte, ha anyja nem készült el az ebéddel. — Értetek töröm magam, te meg?! De egyszer kigyilkollak, a fattyú fiaddal együtt — s bicegve körbejárta a konyhaasztalt. Pali a dikón ült, gyomrában a félelem és az éhség egyszerre remegett. Kerülni igyekezett sánta apja tekintetét, de annyi iszonyat gyűlt össze lelkében, hogy szeme minduntalan arra fordult, amerre apja bicegett. S míg kugligolyó gömbölyű fejét simogatta, tekintete átfogta az egész szobát. Benne volt abba a szempárba az asztal, a székek, az olcsó tűzhely s a kékre festett kredenc, anyja, aki Ilyenkor nem szólt egy szót Se, húgai rongybabáikkal és félelmükkel. Olyan hatalmas volt ilyenkor az egész ember, hogy a gyerek félelme megkétszereződött, s már-már vinnyogott félelmében. — Mert bolond vagyok, azt hiszed! He? „Beszélj, marha, én meg azt teszek, amit akarok...” Nem! Ennek én véget szakitok! Tűrtem, mint egy kerge. De most majd móreSre tanítalak benneteket, feléltek mindenem, a lányaim pedig rongyokban járnak!... Érted? Hee? Nincs szavad? Mert nincs igazad. De a fizetésem letiltattad volha? A szakszervezettel!! — és belebokszolt az asszony hátába. Az asszony megingott. De csak egy pillanatra. Erőt vett a fájdalmán és lenyelte a keserűséget. Paliban akkor már a gyűlölet is dolgozott. De nem a félelemmel párosult az a Szorongó vadság. Tizennégy éves izmaiban feloldódott a görcsös merevség s amikor sánta apja anyja hátába öklözött, úgy érezte, a torkának ugrik és leteperi a földre. Mert érezte, hogy képes a földre teríteni s ököllel ütni, — addig ütni, amíg lélegzik, amíg emberi formája van. S ahogyan gyorsult apja rohanása az asztal körül, a fiúban úgy érett az elhatározás: megbirkózni a sánta ördöggel, leteperni, eltaposni s elégtételt venni mindenért: a verésekért, amiket anyjával együtt szenvedtek el, a szidalmakért és a nélkülözésekért, amik az ő lelkűket nyomorította. — Ne bántsa az anyámat! Az apja megtorpant. Ellene a házban éppch úgy nem szólalt meg senki, mint állatai az istállóban. Még nagyobbra nyitotta szemét és öklét mereven előre nyújtotta. A fiú tompa fájdalmat érzett orrán. Aztán a halántékán és sűrű egymásutánban a hátán. Megpróbált összehúzódni, mert a tompa fájdalmakat égető kín váltotta fel. A mikor apja belefáradt a verekedésbe, kitámoly- got a ház elé. Leült a padkára s úgy érezte, minden, ami körülötte él megtisztult és kisebbre húzódzkodott. Nagynak és erősnek érezte magát, a Világ pedig tisztelettel észre is vette ezt. Már nem vonzotta többé a telep, apró, földhöz lapuló házaival, a konyha szagát is émelyítőnek találta s tudta, hogy ott többet nem fekszik le aludni, pihenni. Bató mellette ült, nedves ruhával letörölte az arcára száradt vért; a kék foltok, mint halvány, koratavaszi virágok ültek a fiú arcán. — Az emberek mocska! Ügy bizony, a szemetek szemete a te mostohád. De apád se különb, az igazi. Mert elhagyott — duruzsolta Bató. Egy kés pengéjével leszorította a homloka közepére került daganatot. Délben elindultak A kocsmába, sörért. Bató keze idege sen remegett. A kocsmában alig egy-két ember álldogált. — Arra nagyon vigyázz, hogy az ital hatalmába ne kerítsen. Mert akkor véged. Olyan leszel, mint a mostohád. — Ha az én igazi apám nagy ember volna, mondjuk egy igazgató, és ha megtalálnám, elfogadna maga mellé? — kérdezte Pali hazafelé tartottak, az utcák is kihalltak voltak, a nap elöl árnyékba menekültek az emberek. A fiú még szeretett volna valamit kérdezni, de nem jutót eszébe semmi. így aztán elköszönt az öreg Ba tótól. Elfeküdt a laposon, ott vastag szőnyeget kötött a porcfű, és zsibongva keringtek a virágok illatai, a levegőben is álmosító zsongás terjengett. Békés délután nyugtatta a telepet. Pár madár is került valahonnan s azok cifrán csü- csögtek. Pali ezt már nem hallotta. Lassan elszunnyadt. Almában ismeretlen emberek közt és nagy városokban járt. Vezették valahova. S ő engedelmesen meht. Egy hatalmas kapú állta útját. Kopogtatott. „Apád keresed?” kérdezte egy hang, embert akkor hirtelen nem is látott. „Apámat!” felelte határozottan. A nagy kapu megcslkordult. Kíhzó éhség marta a gyomrát. Már teljésen besötétedett. Fények pillogtak távolabbról. Még hem eszmélt. A kaput kereste, amely már-már megnyílt előtte, s ahol apjárá lelt volna. Hideg szellő borzongatta a rétet s a nyers dudva- lliat magához térítette. A csönd ugyanolyan békés és megnyugtató volt, mint délután. t1 lindult a bérszálló hátsó bejáratához. Tudta, a kubikosok ilyenkor vacsoráznak. Talpa gumi-puhán simult a fűhöz, később a földes út testéhez is. Olyan zajtalan volt a járása, mint a macskáé, htely a csatolna szélén lustálkodó verébért kúszik. S még szomorúságot sem érzett a fiú, mert az éhség vadul marcangolta hideg, üres gyomrát. csak a szíve volt csordulásig töltve azzal áz érzéssel és elhatározással, hogy élete első álmát, melyet nem felejtett el, megkeresse, s hitt abban, hogy megtalálja azokat az embereket akik elvezetik a boldogságot ígérő kapuhoz. Tolón azért lépkedett olyan nesztelenül, mert mégégyszer nem akart felébredni. Kaktuszvirág A fotópályázatra beküldte: Steiner Sándor Tiszavasvárl Kiművelt emberfők sokasága teszi a nemzet erejét — mondotta jóval száz esztendővel ezelőtt Széchenyi. És ha ezt a mondást így fogadjuk el, akkor elmondhatjuk, hogy a több mint másfél évtized alntt, omióto valóban magyar a magyart az erő megsokszorozódott, műveltebb, kulturáltabb emberfők sokasága nőtt fel, gyarapodtak tudásban az egész nemzet fiai. Hogy ez a nemzet most hatalmasabb, mint valaha, s egyre hatalmasabbá válik — ha nem Is a lakosság számát tekintve — annak a szabadságon kívül olyan rugói vannak, mint az évtizedeken át elzárt tudásszomj kielégítése. Nem is lehet ezt kategorizálni. Hiszen a szabadság és nemzet művelt emberfőinek sokasodása annyira összefüggő, összetartozó, mint az élet és a víz. Tény, hogy ebben az országban soha any- nyi ember nem igényelte a tudás kincsesbányájába való bejutást, mint éppen az elmúlt másfél évtizedben, de különösen az utóbbi éveikben. A diákokon, az iskolaköteleseken kívül a munkás is éppen úgy igyekszik pótolni a tudáshiányt, mint a paraszt, aki már olyan úton jár, amely ezelőtt tíz esztendővel még ismeretlen volt S a hallatlan tudásszomj kielégítését egyre több jól képzett pedagógus segíti. Forradalom megy most végbe a falvakban. Nemcsak a termelés, hanem a művelődés, a küíturálödás forradalma ts. Mi másnak lehetne nevezni azt, ami most lejátszódik? Meglelt idős munkások és paraszt emberék ezrei vesznek könyveket a kezükbe. Akik nem szerezték meg eddig a nyolc általános iskolai műveltséget, azok most érre törekednek. Akik már ezen túljutottak, azok középiskolában, SZaklanfolya- mokon, technikumokban tanulnak, hogy még többet tudjanak, és így többet és jobbat termelhetnek, köny- hyébben teljesíthessék feladatukat. S ezek közt a felnőtt emberek közt vannak olyanok is, akik a tnúliás tanulására iiditátkoziák. A megnövekedett igények alapján lehetővé vált, hogy nappalt tagozatú tanítóképzés mellett olyan felnőttek is megszerezhetik a pedagógus Oklevelet, akik a szükség következtében, diploma nélkül pedagógus munkakörben, va^y a népművelés egyéb területéh dolgoznak. Ezek a képesítés nélküli tanítók és tanítóhők, a tanítás mellett Szerzik meg a diplomát. Másrészt a népművelés egyéb területein dolgozóknak is megadatott a lehetőség a tanítói oklevél megszerzésére, arra, hogy pedagógusok lehessenek. Nyíregyházán 1960-ban kezdődött el felnőtt dolgozók részére a levelező oktatás a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. A felvételi vizsgán harminchármán feleltek meg. Olyan dolgozók ezek, akik a napi munkájuk mellett vállalták a tanulást. Jó részt családos férfiak és nők, Az 1962—63-as tanévvel lezárult a tanítóképző első levelező csoportjának hároméves képzési szakasza. Az 1960. nyarán felvett hallgatók sikerrel, többségükben jó eredménnyel tették le a kolokviu- mokat, szigorlatokat. Július 1-én és 2-án államvizsgáznak ezek a hallgatók. Elmondhatjuk, hogy a levelezői oktatás a tanítóképzésben is egyre népszerűbb. Ezt mutatja, hogy az első évfolyamra harmincketten, a második évfolyamra negyven hatan járnak, s ebben az évben eddig hatvanan jelentkeztek felvételre. Miért választja valaki a pedagógus foglalkozást? Á levelező hallgatók többsége erre azt válaszolja: a gyermek iránti szeretet az, ami e felé hajtja az embert. Kedvet éreznek arra, hogy a fogékony gyermeklelkekbe, vagy akár a felnőtt emberekbe plántálják majd a tudást, formálják életüket, jelenüket. Ennek a munkának a normása a lelkiismeret. Nagyon sok múlik a pedagógus munkáján, óriás felelősség hárul rájuk. E hivatásnak megfelelni igazán csak tiszta szívnek felelősséggel átitatva lehet. A tantárgyakon kívül erre is megtanították a levelező hallgatókat a nyíregyházi tanítóképzőben. Az oktatási kar megkülönböztetett gonddal foglalkozott a felnőtt hallgatókkal, pedagógus jelöltekkel A tanárok hetenként korrepetálási lehetőséget biztosítottak, segítették a hallgatók felkészülését a kollokviumokra és szigorlatokra. S a hallgatók — azok is, akik nem pedagógus munkakörben dolgoznak — részt vettek a gyakorlati tanításban, így megismerkedtek az iskolai munkával. A tanulást segítette az a közvetlen emberi kapcsolat is, mely húrom. évén át fennállt a hallgatók és az oktatási kar közötti A következő napokban tesznek bizonyságot a levelező hallgatók az államvizsgán, ártól, hogy mennyire sajátították el a pedagógia tantárgyait, a tanítás művészetét. S majd az életben bizonnyal megfelelően gyümölcsözte tik az iskolában tanultakat. <| O. A. államvizsgáznak a levelező tanítóképzősök
