Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
Könyvek szépségversenye JEGYZET EGY Egy eseppben benne is M, s nincs is benne a ten* gear. Az ünnepi könyvhét mintegy hatvan kiadványa léi tükrözi könyvkiadásunk mind tartalmi, mind formai fejlődését, azt, hogy a magyar irodalom és a világirodalom legjava termését egyre csinosabb, korszerűbb „kéz- hezállóbb* köntösben juttatják el a magyar olvasókhoz. De bármily gondosan tervezték meg az illetékesek, mit is jelentessenek meg a könyvkiadás ünnepére, bátran m főleg szépirodalmi — kiadványban nem lehet maradéktalanul megmutatni, milyen ut*rt tett meg akér tar valy óta u, a műfajok és témakörök gazdasága mellett a tartalom és forrna szép összhangjával is törődő könyvkiadás, Jó tehát, hogy —» a »szép könyvek” különböző díjainak kiosztása után — a budapesti Liszt Ferenc téri Könyvklubban kiállítás formájában láthatók mindazok a könyvek, amelyeket a különhöző kiadók beneveztek a könyvek szépségversenyére. Így legalább a főváros könyvtara tat láthatják; a legjobban megszervezett és megrendezett Ünnepi könyvhét sem szemléltetheti egy esztendő magyar könyvkiadásának teljes gazdagságát. Persze, ez a kiállítás nem mutat meg minden olyan könyvet, ami a tavalyi ünnepi könyvhét óta napvilágot látott Magyarországon. Az itt látható alig félezer könyv jóval kevesebb, mint a fele az egy év alatt kiadott könyveknek. De alkalmas arra, hogy sokféle tanulságot vonjunk le^ Az elmúlt esztendőkben mind szebbek, korszerűbbek, izlélesek, harmonikus külsejű ek — lettek a szépirodalmi, sőt a műszaki könyvek is. A legszebb könyvek azonban — jellegüknél fogva — továbbra is i képzőművészeti könyvek, albumok. A magyar rajzművészetről, a magyarországi Corvinákról és a le- ningrádi Ermitázs múzeum holland és flamand anyagáról szőlő képesalbumok oly finoman, oly árnyalatosán reprodukálják képanyagukat, se kötetek tipográfiája is oly ízlése«, oly odaillő, hogy nemzetközi méretekben Is büszkék lehetünk e kiadványokra. (Pedig nincs olyan nap, hogy ne jelenne meg legalább egy szívet-lelket gyöszóbeszédjétöl nem félt, mert a falu végén, ott laktak, ahol egymást kiabálják a házak. De mi lesz, ha a bizottság megorront valamit, és meg akarja nézni azt a fekvőkéményt? És meglátja, vagyhát nem lát semmit... Akkor Kapási Gábor munkacsapat-vezetőnek oda a szava-becstílete.... Valamit tenni kell. De mit? Ezen törte a fejét Kapási, amint ott állt az ólajtóban. Ekkor tekintete rátévedt a nyári konyhára. „Ez az!" — mondta magában vidáman. Ott a kemence, rajta a beépített sparhelt. — Ilon! — kiabált az asszonynak. — Gyere csak! Tisztítsd ki a nyárikonyhát, tüzelj be a spórba. A lesz a jó. így már két háztartás. i.. — nevetett rá a feleségére. Másnap került arra a vizsgáló bizottság, mert közbejött még hat-nyolc ilyen dolog. Kapásiék betessékelték őket, s együtt eregették a szavakat a zárógyűlésről, az időjárásról, a várható termésről. A háziak nem is kérdezték, elő sem hozták a háztáji dolgát, meg a vizsgálatot, amazok meg csak úgy szemmel méregették a lakás belsejét. KIÁLLÍTÁSRÓL nyörkődtető, reprezentatív művészeti könyv a «Hág valamelyik részén.) De a nagy példányszámú szépjrodalm; könyvek között is találhatunk olyan „szépségkirálynő"-ket és *szépségheroegno"-ket, mint — többek között — Illés Béla Ég a tiszája, a Johannes R. Becher válogatott verseit tartalmazó Szelek vándorai című kötet, vagy a legutóbb napvilágot látott Guernica. Megszépültek a kiemelkedően nagy példányszámú, olcsó árii regények Is: a mű- anyagborítótól a nagyobb, szebb betűkig sokféle újítással szolgálnak a kiadók, ekük anaa törekszenek, hogy ne csak a különleges, az úgynevezett bibliofil könyvek, hanem az olcsó kiadások is már rögtön, kézbevételkor Őrömet Okozzanak. Lehet még, kell is még sokat tenni ebben a vonatkozásban *-* a sajtó jelentéseiből is tudjuk: nincs minden rendben a nyomdák utánpótlásával síb. — De nem lehet Bem meglátni a Könyvklub kiállításából, hogy mennyi ötlettel, szakmai fogással és nem utolsó sorban, mennyi szívvel harcolnak a grafikusok, tipográfusok, a kiadók műszaki emberei azért, hogy a jó könyveik szépek « legyenek.,» Hungarian Library Magyar könyvtár — a magyar klasszikusok egy nálunk megjelenői, angol nyelvű teprezentatív sorozatának néhány példánya díszük a kis kiállítás egyik vitrinjében nemes, modern címlap, kitűnő papír, művészi illusztrációk. Kell is, hiszen mindezek a könyvek a nagyvilágban, vagy legalábbis az angol nyelv területein szemléltetik: milyen értéked vannak a nyugaton jórészt még csak ezután felfedezendő magyar irodalomnak. A külföld számára készült könyvek mindig is tet- szetősek voltak, vagy legalábbis a könyvek készít® igyekeztek, hogy atzok tet- szetősek legyenek. Jólesik, hogy immár a magyar olvasóknak készült könyveken is megérződik a gond, ez Ízlés, a csinosságra való törekvés. A könyvek művészei — és szorgalmas technikai munkatársaik — magukat tisztelik meg a magyar olvasók megbecsülésével, A. G. rrr- , "1 ;—=: SS Hát akkor tán mennénk is — állt fel Csűrös Béni, az egyik bigottsági tag. — Ha itt jártunk — folytatta —. megnézhetnénk ezt a különélést. Hol az anyósod, Gábor? — Hallhattátok tegnap, mondtam, hogy külön vagyunk — adta a sértődöttet. — Tuggyátok, milyenek az öregek. Ök akarnak a gazda lenni mindenben, össze is zördült a két asszony a télen — mint az anyósom, meg a feleségem —, az öreg meg kijelentette: nem él velünk egy fedél alatt se ezután. — Csak nem haza? Csűrös komám — szólt oda Csűrös Béninek, aki az ajtó kilincsét fogva szólt már vissza: — Csak oda megyek, hátra..; — Szóval :— folytatta a többiek előtt Kapási, — istenked- tem neki, ne tegyen csúffá bennünket mások előtt. Szemébe meg szidtam az asszonyt — igaz-e hé? —, aztán mondtam az anyósnak, jöjjön hozzánk a felső szobába, elalszik a kisebbik fiúval, mert azt szereti jobban. De nem. Nem kellett neki a jó szó. — Itt van, nézzétek meg — s vitte őket a szomszéd szobáKiváló úttörővezetők kitüntetése Megyénk legjobb úttörőcsapat-vezetői a napokban tanácskozást tartottak Nyíregyházán. Szabó lÁszl&nak, a KISZ Központi Bizottsága úttörő osztálya munkatársának tájékoztatója alapján aa 1963. évi úttörömunka feladatait vitatták meg. A vita lezárása után tizenkét csapatvezető kapta meg a „Kiváló úttörővezető” jelvényt. A kitüntetetteket a megyei tanács művelődési osztálya pénzjutalomban részesítette. A kitüntetettek között van Jámbor Józsefni, a nyíregyházi hármas számú iskola nevelője, aki az úttörőmozgalom kezdete óta különböző vezetői tisztséget tölt be. Bevezetik az új általános iskolai tantervet Az oktatási reform céljainak megfelelően készült új általános iskolai tanterv bevezetését ősszel kezdik meg. Ámipt a Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, az első ütemben a következő tárgyak tantervei lépnek érvénybe: olvasás 1—2, írás 1—4, fogalmazás 3—-4, (a 2. osztályban a fogalmazás mint önálló tantárgy megszűnik), nyelvtan, helyesírás 3, környezetismeret (új tantárgy) Jtt-2, magyar nyelv és irodalom 5, számtan- mértan 5—6, élővilág (az eddigi növény- és állattan új neve) 5—6, gyakorlat) foglalkozás 1—8, rajz 2—8, énekzene 1—3, testnevelés 1—8, osztályfőnöki óra 5—8, A 4. osztályokban az 1963— 64-es tanévtől megszűnik a földrajzoktatás, mert a negyedikes „Magyarország földrajza'"* anyag egy évvel később, az 5.-ben kerül sorra. Az új tantervvel párhuzamosan napvilágot látnak a re- form-tenkönyyek, és a munkafüzetek is. Ezenkívül az oktatás könnyítésére kézikönyveket kapnak a pedagógusok az ének-zene, a környezetismeret, az élővilág című tárgyakhoz, valamint a gyakorlati foglalkozáshoz. Az új általános iskolai tanterv következő lépcsője az 1964—65-ös oktatási év, amikor a 3. és 4. osztály, továbbá az 5. és 6. osztály többi tárgyainak tanteryel és könyvei lépnek érvénybe. A tervek szerint az 1905—60-os tanévben befejeződik az általános iskolákban az új tantervek és tankönyvek bevezetése. R magyar kultára ünnepe Prágában Az elmúlt napokban Prágában, a történelmi nevezetességű Waldstein palotában ünnepélyes külsőségek között nyílt meg az idei csehszlovák —magyar kulturális progräm legjelentősebb eseménye: Aba- Novák Vilmos, az 1941-ben elhunyt kiváló magyar festőművész gyűjteményes kiállítása ba. — Olyan Jő helye volt itt. Dobkályhával. Még a csutkától is önti a meleget. Nem, ő kiköltözött a nyári konyháiba. Abban van a tél óta. Csűrös Béni, „onnan hátulról” jövet, benézett özvegy Halápinéhoz, beszélgetett vele, majd visszatért a házba. Kapási még mindig nagy hanggal magyarázta, újra meg újra kezdve, hogyhát láthatják, ő megmondta, külön élnek, és az anyósának kell az a másik kis háztáji föld, abból kell magát fenntartania, ha már olyan makacs, nem fogadja el az ő gondoskodásukat, — Gábor, .Gábor, egyenesebb embernek ismertelek — szólalt meg csendesen Csűrös Béni. — Az anyósod mást mond... Kapásinak az arcába szaladt a vér. Hallgatott. „Én ökör, nem szóltam jóelőre a vénasszonynak. ” — Menjünk, emberek ■— szólt Csűrös a bizottság tagjainak. — Gábor, majd megkapod, mit intéztünk... — Jó lesz — mondta Kapási, ■ csodálkozott, hogy egyáltalán szóra nyílt a szája. Saam András ENRIKO LABRADOR RütS Há> lűhtú> ENRIKO LABRADOR KOIS púbai mo A? idősebb generáció tagja, aki úgy fogadta a forradalmat, mint a kubai nép karcának a győzelmei befejezését, a külföldi elnyomás és véres zsarnokság igazságtalansága és hazugsága ellen, A burzsgá rendszer ellen küzdött a forradalomig, és most Púba új embertípusának a kialaki- tásáért harcol müveiben, C ohasesn tetszeti nekem ■ a tenger, de halász vagyok, és kénytelen vágyóik rajta élni Az apám is halász volt, bár nekem mindig jobban tettszett a szárazföld, a ménesek, a marhakereskedés, nem mondhattam ellent apámnak, és mindennap a rozzant ladikon indultam a tengerre, keresve a jó fogást. „Rossz a húzás®, „nem harap” mondják körülöttem mindenütt, én pedig * Ho- sze-ra, a Huana-ra, a Brúnóra nézek, s azt gondolom, feltétlenül tennem kell valamit. kényszeríteni kell a halakat a harapásra. Az öregemnek feltétlenül pénz kell, — ezen a héten könyvet akart nékem venni, füzetet, meg ceruzát, Meg kell tanulnom írni, olvasni és számod ni. Apám értelmes embert lát bennem, s én nagyon szeretnie sokkal többe* tudni. A tudás nélkülözhetetlen. Mert ha ez nincs, —> nem tudsz mit kezdeni, maguk alá gyűrnek a „ravaszok”, akik rnindept tudnak és éppen ezért erősebbek is a többieknél» Azt beszélik itt mindenütt, hogy a hal már egy hét óta ezen a helyen nem harap. Hogy tudnék előteremtem valami igazi halcsalétket? G ránátgaruála (tízlábú rák féle) ezen a helyen alig akad, a tarisznyarák (Corinus) ollójára meg nem harapnak. Hoigy lehet kikeveredni ebből az állapotból? Az öreg nagyon nagy mester, n#hh a halak ívásának az idején csak egyszerű vitorlavászon darabot tűz fel a horogra, és még erre is harapnak. Neki valamiért mindig szerencséje van. Lehetséges, hogy azért, mert nagyon tapasztalt Előfordul, hogy a szeme alig csillan meg, te figyeled, ő pedig már dőrmőgi is: Horogra kerültél, vadállat, most már nem mégy el! Ez a siker előjele, varázsig«, hogy a hal le ne tépje magát a horogról, ami igen gyakran előfordul akikor, ha a horog véletlenül a szája szélébe akad. Apa — mondom neki *— mintha magának minden sikerülne, hogy van az, hogy egy sem megy el. — Tudja az azt, bogy Isinek akadt a horgára. Ez a kijelentés sokszor gondolkodásra késztetett Valóban tudja-e a bal, hagy ki fogja ki? Hát hogy van ez? Nem hiszem, de értem, és érzem magamban, hogy lelke mélyén magabiztosságot valami ősi igazságot rejteget. Láttam, hogy apám hogyan fogta ki az engedetlen, gonosz, hatalmas nagy halakat, amelyek megszelídültek azonnal, ahogy az öreg elkezdte húzni a horog zsinegét Ml nyugtatta meg őket? Apám erős keze vagy az ő mestersége: de az eredmény az mindig ugyanaz volt — a halak mindig gyorsan megnyugodtak és maguk követték a horogzsinórt a csónakba. Apám gyerekkorától halászott és a világon semmi egyébbel nem foglalkozott TVekem most egyedül kell 1’ kimennem és azon gondolkozom, mennyivel jobb lenne révbe érni, hogy ne kellene okvetlenül visszatérni hallal, és végre megoldani a saját problémámat Körös-körül pedig arról beszélnek, hogy a tenger ma kiszámíthatatlan, hogy széles volt és erős a hullámverése, hogy szokott egyszerűen ez így lenni, hogy — kiszámíthatatlan™ Nem volt mit tennem, nem adhattam meg marisam. Minden erőmet összeszedem és átgondolom, hogy mit tehetne felhasználni csalétek1^.. Élő saarduuái? Hol leltet venru? Nyolckaru polip falatkát? Próbáld csak meg most keresni valahol™ A tőkehalra gondoltam, de amikor kimentem a konyhába, kitűnt, hogy a mama má* rizzsel együtt fazékh« tette. Ui@ͧ(§ reményeim te szertefoszlottak. Semmi síné*... gyerünk a csupasz horgot. Ideje volt készülődni, itt csak a türelem segílfiet. Éjfélkor azonban, hazaértem egy csomó friss ét csodálatos fel»®’ hallal. A boldogság öröme töltött gj. Épnek a halászzsákmánynak az árából reméltem én pénzt könyvre, füzetre és ceruzái-?» és apa, végül, lehetséges ad nekem szabad időt, hogy ferde vonalkákat, horgokat rajzoljak és hogy ezeket összeköthessem. Nagyon siettem, hogy minél előbb felkészítsem magant, hogy foglalkozhassak végül lovak, szarvas- marhák eladásával, mindennel, ami nekem jól esik. csakhogy minél előbb clmehessek a tengerről a szárazföldre. Esetleg szerencsém lesz elhelyezkedni egy cukoi- gyárhan, nem nádat vágni, — nem, hanem mérni a mát cukorral tale zsákokat! Oh, álmaim, féltve őrzött vagyaim! Elfutni ebből a pokolból, cipőt húzni a lábamra, élni, mint a többiek. Ebből már elég volt a végnélküli sós vízből, ami ki* folyónk felkavart, sáros vizéből, a ragadós »árból, a hal- pikkelyekből. Emberré akarok válni, valaki akarok lenni, nem pedig írástudatlan jelentéktelen féreg, mint sokai, mások, akik, a tenger feletti tiszta égen és a* elérhetetlen holdon kívül az egész élte tűk folyamán semmit sem láttak- Apám nagyest jó ember. igaza van, s bár öreg ember, annak nincs ellene, hogy sorsom jobbá váljék. Mindenben segít nekem, de azt akarja, hogy én magam is harcoljak azért; amiről á* modozom. ^Előbbre akarsz jutni, fog] halat™” Es én fogtam, bár nekem a tenger sehogy. sem tetszik, Ha'ásztam, de műidig együtt apámmal. Nem azért, mert félek, liánom azért.» nem is tudom*. Egyszer engem, és ezt nem is szégyelem, megrémített egy hah Mikor ráakadt a horogra, olyan érzésem támadt, hogy valami rosszat cselekszem. Az enei- gikus, hatalmas, felbőszült hal hatalmas erővel vitte a csónakot ide-oda; az az érzésem támadt, hogy egy védtelent megfosztok az élettő}. „Végezz vele” — mondja ■Pára. ** ftedig tersem, hogy remegés ípg é}. Nagyon jói tydom, hPSjr te* féltétte- nü) szüksége« 9 mi létezésünkhöz. His? a halnak köszönhetjük, hogy valahogy megvagyunk otthon. A kény- szerűség, a? éhség bajt mikkel arra, és mégis irtásom tote. Akkor Otthon marad tant, nem mentem ki a tengerre. Kifogni az ehető tenged FIN* * az egészen más dte log- «rój*»» I fi? í*lm kelyhra! ahol megölik őket, ti en janiin, gyera Ud ■ Apám kiáltotta ezt. En pedig boldogan, énekelve tértem haza a gazdag zsákmány- nyál !— Benjámin, te sehogy sem vagy a hallal? s- Mttet ige*»! Km te fogás volt. A csalétek az segített. Döglött tyúkot találtam, ahogy mentem a tengerre. Erre haraptak csak!-r- Tyúkot? Döglöttet? — No, cte «fiám. •— Fi-a-a-a-rm. Hiszen te nem is tudtad, hogy az hogyan döglött meg, hogy az felcsípegette a mérget, amit Mqcso hozott magával tm Hogyan? — A döglött macskát te nem láttad? — Igen, de hát hogy érte sem? Apám csak mélyeket lélegzett. Később haragos lett, kivette a kezemből az összefűzött fehér halcsomót, mind« egyes halat a szeméhez emelt figyelmesen megnézte, többször megvakarta közben ősz, ritkuló tarkóját: — Istenem, hisz ha valaki belekóstol ebbe « halba, ott rögtön kimúlik « világból. Kf üst pedig ma először ste 1TX került leírnom a fekete palatáblára az első betűket, az elsőket és a legs -.eb- beket életemben. Már egyedül vagyok. Apám nem él, és a fiatal ^íépnevelőnőknek” mindez tehet nagyon mulatságosnak tűnik, de én hirtelen hangosan felkiáltok: — Apám, ba most látnál engem! (Orosz szöveg alapján fordította az Izvesztyijából Sigér Imre.) Népnevelőnek Kubában na* feat a fiatalokat nevezik, akik a Kamrád Benites-ről elnevezett brigádokban egyesültek. Szék a fiatalok az iskoláik befejezése után 196»- ben szét utaztak szerte a szigeten, hogy megtanítsák írni é% olvasni *? írástudatlanokat. (A fgrdttá.) MIHAJLO SZTTELMAHí Az ember vére drága Solohov után nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy a polgárháború idejéről súlyos, reprezentatív jellegű művet írjon valaki a Szovjetunióban. Sztyelmah-nak volt hozzá bátorsága, tehetsége és egyéni mondanivalója, hogy a Csendes Don után ne csak megírja a maga regényét a forradalomról, a földosztásról, a petljuristák és kulákok acsar- kodásáról — de úgy írja meg ezt a regényt, hogy államától Lenin-díjat, a közönségtől pedig egycsapásra népszerűséget kapjon érte. Sztyelmah ukrán. Szűkebb hazája parasztságának vergődését, tétovaságát és egyenes- betalálását írja meg könyvében. Az ember vére drága egyetlen nap története. De ebben a napban benne van az egész korszak, minden jellegzetes problémájával és bonyodalmával. És benne van legfőképp az ember nagy, erős vágya a boldogságra... Szenvedélyes figyelemmel szemléli az író a nagy vihar szülte új ember jellemét A kommunista eszmékért vívott forradalmi harc nemcsak « mű történeti tartalma. Az új viszonyok, az Új erkölcs, az új gondolatok kialakulása — ez Sztyelmah legszemélyesebb, legizgatóbb mondanivalója. Rendkívül plasztikus szerkezetű regénye hol hősi eposz, hol borongó ballada, a nemes pátosz váltakozik benne a legjobb értelemben vett élelmességgel, ízes humorral és pattanásig feszült drámaiság- gal — de minden hangvétele, minden szava hiteles, igazi életábrázolás. Méltó utódja az orosz realisták legnagyobbjainak. A magyar közönség nemigen hallotta eddig Sztyelmah nevét. De bizonyos, hogy aki ezt a regényt elolvassa, az érdeklődéssel várja majd a további köteteit is. Mert A z ember vére drága a maradandó, szép és igaz alkotások közé tartozik. (A Kossuth Könyvkiadónál jelent megj
