Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Haladó írónő» akit jól ismer Amerika egyszerű em!serno™u«a\VänIfimé6! MARY KING O DONNEL:

rikai olvasó. 1909-ben texasi farmer családban született.

A szegénység nem engedte meg O Donnelnek, hogy befejezze az egyetemet. Munka után járva utazgatott Amerika egyik államából a másikba. Igen jól ismeri a négerek nehéz életéi, amelyet művészete középpontjába állított.

MARAD] VELEM

Forró augusztusi nap van, és csend. Délután öt óra. A hatéves May Johanson feküdt otthon a padlón és várt. Kis fekete testén nem volt semmi egy bogyó nyakéken és egy öreg kis pamutnadrágon kívül. Egy órával előbb a meleg késztette rá, hogy ledobja a ruhát. Az' ajtó retesszel volt becsukva, az ablakok spalettával szorosan zárva. A fény csak a macska részére készlett nyíláson esett be, amelyiket a rág fenyöfalán az ő szemmagasságában vágtak. Azonban May elfordult a fénytől. Alig hallhatóan lélegzett, a soványka testecske bordái alig mozogtak. A por megszokott mellékízén, a fenyőgyanta és a kiolvasztott zsír illatán kívül a levegőben terjengett valami, amit lehetetlen szavakkal kifejezni. És ez a valami egyre terjedt. Ez nyugtalanította őt.

Amikor a ház mellett lévő fáról leesett egy bogyó, megragadta a macskát és odalapult vele a padlóhoz. A kemény bogyó csörömpölése, ahogyan legördült a földre a lejtős bádogtetőn, pokoli zajnak és villámlásnak tűnt.

„Nem pontosan ilyen dö- römböléssel esnek-e a bűnösök a pokolba?”

A macska nem felelt. Felébredve álmából, ásított, nyújtózkodott egyet, és fel- emelkedett. May ismét magához húzta. Ülj le! Miért tartanak engem, ilyen sokáig bezárva? Én tudom, hogy rosszul viselkedem, és rászolgáltam a büntetésre. És senki egész nap nem mondott nekem egy szót sem, sőt még rám sem nézett senki — mintha itt sem lennék. Enni szeretnék. A torkom is kiszáradt.

Kereste az ablakot, amely mellett a nagymamája állt, figyelmesen szemmel tartva a spaletta résein keresztül az elcsendesedett várost. May hallotta, amint a nagymama hói magához, hol az istenhez fordult.

A tetőről a vörösmadár jól ismert, tagolt és éles füty- tye hallatszott. Még egy bogyó ütődött a tetőnek és leesett. A madár újból iderepült, mint tegnap..,

A nagymama odament a bejárati ajtóhoz és most három lépésre állt a gyermektől. Megragadta a reteszt és ráhelyezte fülét a kemény fény őaj tóra.

Charley? — suttogta.

Senki nem felelt. Senki nem mozdult.

— Valaki kopogott az ajtón.

May megdermedt, mint a fúrj a fűben, amikor érzi a kutya közeledését. Neki úgy tűnt, hogy valaki egész nap őrt áll az ajtónál, és beszélni akar a bűnéről bárkinek a hozzátartozói közül. annak, akinek van ideje meghallgatni a feljelentést. Azután következik a fenyítés...

A nagymama ez idő alatt halkan figyelt, és ezután visz- szasurrant az ablakhoz, nem véve észre a gyermek kinyújtott testét, mintha May csak árnyék volna a padlón. „Ne engedd meg, hogy a fiam hazatérjen, ne engedd meg” — esedezett. — A fehér emberek idelopóztak fegyverrel a kezükben és ő még csak nem is tud erről.

Rossz és gonosz kislány vagyok — suttogta May a bajuszos macska fülébe, — soha nem tudok megállni és senki nem tud engem megállítani.

1963. május 1.

A legvásottabb gyermek vagyok a világon, és bizonyosan a pokolba kerülök. Menynyit kell lefizetni, hogy oda lehessen kerülni?

Soha régebben nem gondolt ilyen utazásra. És most elképzelve • ezt, rémüldözött, hogy a világon semmit nem tud. Nem volt még leghalványabb elképzelése sem a felfegyverzett bandákról, akik járkálnak az ő házuk körül, és a felidegesített város többi házai körül. Ö semmit nem tudott az emberekről, fegyverekről és kutyákról, akik vadásztak az ember után, az apja után, Charley Johanson után. Csak azt tudta, hogy saját vétke sokkal komolyabb, mint ezt feltételezte.

Nagymamája ismét beszélgetett az istennel. Először ezek a különös nyugtalan szavak, amelyek egy személyhez szóltak, aki láthatatlanul van jelen a házban, megijesztették, azután megpróbálta részletezni gondolatban azt, hogy mi is történt tegnap este azonkívül, amit látott és hallott az ágy alól. És ami a legfontosabb, meg akarta érteni, hogy minek kell történnie vele ma.

„Ha már átszállította a rakományt és elutazott onnan, akikor itt ez az ember miért ül még a Szpivéj üzlet küszöbén? Miért nem állt meg senki ezen a forró napon az országúton, hogy megigyon egy pohár sört?”

— Ma minden különösnek tűnt, és legkülönösebb az volt, hogy senki sem követelte, hogy bocsánatot kérjen a

vétkéért. Ő maga nemcsak óhajtotta a bocsánatot, hanem kész is volt kijelenteni, hogy soha többé nem történik meg vele ehhez hasonló eset. De ezt senki nem követelte. Senki sem bocsátott meg. •

„Én élvettem a Szpivéj úr központi üzletének a pultjáról egy autóbusz-menetrendet, és nem fizettem érte” — ismerte el May. Kétségbeesetten suttogta ezeket a szavakat a nyugtalan macska fülébe. „Csendesebben átkozott! No, feküdj le,' kérlek szépen, gyorsabban és hallgass tovább. Elmesélem neked, hogy miért vettem el a menetrendet. A menetrend nekem nagyon kellett. Nekem az nagyon kellett. Ne kérdezd, miért.”

Ezután Szpivéj jött utánam az úton keresztül, és rátért az ösvényre, lábával belerúgott az ajtóba. Édesanyám azt tanácsolta nekem: „Mássz az ágy alá”, s én megláttam a nagy talpait, remegő lábát, amikor ezt mondta: „Te ismét hazudsz, Charley nem volt itthon három hónapja, elutazott és itthagyott téged örökre. Vetkőzz le. vagy erővel kényszerítelek téged.” Azután édesanyám furcsán felkiáltott, elsietett az ágytól és ezt mondta: „Charley jár dolgozni. Charley május elsejétől dolgozik Morgan-city- ben, és késő érkezik haza. Charley minden este a nyolc órai busszal jön haza. Távozzon!” A férfi ezt mondta: „Vetkőzz le!” A mama pedig ezt felelte: „Te azok közül való vagy, akiket csak a fegyver állít meg.” Azután puff, paff, paff. A papa betoppanva, ledobta a csomagot, amelyik szétterülve hévért a padlón. Az ágy alá gurult egy alma. Ismét hallatszott egy lövés. Berohant nagymama. Az édesanyám ágyrúgói bánatosan megcsikordultak. Édesapám megkérdezte: „Meghalt a feleségem?” Nagymama felelte:

„Igen, meghalt.” És a másik?

Nagymama felelte: „ö szintén halott. Menj el. Minél előbb menj el.” Édesapám megkérdezte: ..Mi történt? Hol voltál?” Nagymama felelte: „A szomszédban.” Hallottam, hogy a férfi vitát kezdett. Én gondolom, közétek vetette

magát, amikor ő rád célzott. Téged megsértett? Az édesapám azt felelte: „Nem. Én ököllel ütöttem le őt. Lehetséges, hogy ő csak az eszméletét vesztette el.” Nagymama megjegyezte: „Ö mocskos ember, belőle árad a bűz, mint a szemetes gödörből. Neked el kell menni.” Édesapám azt mondta: „Nincs hova mennem. Itt kell maradnom. Kell, hogy igazam legyen. Van joga is az embernek.” És nagymama ezt mondta: ,.M<jnj, állj tovább innen. Neked nem lehet igazad. Szpivéj — a második unokatestvére a serifnek, és még ha nem lenne is rokona, neked akkor sem lenne igazad. Menj el!”

Előbb nem akarta magára vonni a nagymama figyelmét, de most lemondott erről. Hadd fenyítsék csak meg.

Nekiment a feldöntött széknek, könyökkel letaszította a bográcsot, amely zajjal leesett. Nehezen átn^Lszott a zsákon, amelyikből a liszt is szétszóródott, és elszakítva a hálót, amelyik védte as ágyat a moszkitóktól, eljutott a tálig. Miért is van, hogy nem törődve a haragos látogatókkal, a tál tegnap este is, és ma reggel is pontosan a helyén áll. Ez félig, volt megtöltve tejjel, May lehajolt és inni kezdett úgy, ahogy ezt a macska csinálta. De a tej ösz- szement. Sőt még a macskának sem ízlett. A gyerek is, a macska is hamar elfordultak a táltól.

A beismerés nem hozott könnyebbülést. A vétke csomóként ülte meg a torkát a savanyodott tej mellókízével együtt. Még nem volt megbüntetve és ezért nem bírta kivárni a megbocsátást. Átölelte a macskát és ezt mondta neki: „Akarom látni az apámat! Elalvás előtt ő csukja be a szemeimet, mi vele együtt járunk szöcskéket fogni.”

Ügy tűnt, hogy az apja ott áll mellette a szobában. Majdnem rákiáltott, amikor megértette, hogy a jelenlétéről alkotott benyomása, csak munkásruhájának az alig észrevehető szagáról alakult ki, amelyet hazahozott kimosni és megvarrni. Az apja összegyűrt ruhája mellette feküdt. Belefúrta magát fejjel és feküdt csendesen, míg eszébe nem jutott a csomag tegnap esti nyitott szája, és az elgurult alma. Már majdnem az egész almát megette. Ma már nem akart hozzányúlni.

De az éhség ösztökélte. Kitapogatva az ágy alatt, csupasz lábával kihúzta a barna almacsutkát, és beleharapott a gyümölcsbe.

— Sokáig kell vámunk? — kérdezte a nagymama. — Őriznek minket. Nagyon sok rosszat okoztak nekünk — ezért ijedtek meg.

May nem fogta fel teljesen a nagymama szavait. Valahol messze metszőn fütyült a vonat. A közelben felugatott egy kutya, és azután nyüszíteni kezdett, mintha lábbal rugdalnák. Az autók gyorsan rohantak egymás után. ,

Most a macska tovább ment.

May utána nyúlt és megragadta a mancsát, „Térj visz- sza hozzám” kérlelte a szabadulni akaró állatot. „Maradj velem”. Mikor a macska kifutott a résen keresztül, May ránézett a kezén a kar- molásra, a lassan folydogá- ló világos vércseppekre.

Könyökével a falnak támaszkodott! * A fal magába szívta a perzselő nap forróságát. A gyanta lassan folyt a falról, mint a vércseppek és mint tulajdon könnyei.

Lehet, hogy a pokol elfáradt várni, és elhatározta, hogy dühében őt megeszi?

A kép, amelyet May látott a ház fala mögül, a nyíláson keresztül, nem változott reggel óta. Csak a világítás változott meg. Látta az ösvényt, amelyet hosszú árnyék szelt át, az utat, mögötte Szpivéj üzletét és a fehér embereket fegyverekkel, akik a lépcsőkön ültek. Megállt egy autó, vészjóslóan megcsikördultak a fékeik, és a most érkezett fehér ember azt kiáltotta: „Gyerünk Dick, odakötötték a fához, ne hagyjuk ki ezt' a mulatságos látványt.” A két fehér elhajtott. * A tájékozatlanságban gyötrődő gyermek ezt gondolta: „Kit kötöttek

ki? Kiről beszélnek?” Valaminek történnie kellett, és ez sokkal több, mint a korábbiak bármikor. El kell futni innen! Csak súlyos vétség tudta mozgásba hozni az idegen, szörnyű emberek sokaságát.

Ügy látszik, Maynak nem lehet megbocsátani!

Ismét kitekintett a nyíláson. Beállt az est. A házzai szemben, az élénikvilágoa banántörzsek, — amelyek hasonlóak az emberi, lábakhoz — már kezdtek sötétbordóvá válni...

Nem tudott elfutni. A háznál lábak álltak. Szpivéj féle kövér lábak. Ott álltak a letaposott földön, a lépcsőfogak mellett az egész hosszú napon át, várva a pillanatot, hogy leléplezhessék. Most őt meglátva, nyílván azt mondja Szpivéj: „May Johanson, én eljöttem az autóbusz-menetrendért. és a szivardobozért, melyeket elloptál üzletem pultjáról. Ne feledd el a szivaros dobozt! Bár az üres volt, de mégis az enyém.

„Én nem hallom magát” — mondta May.

A vörösmadár fütyülni kezdett. Semmi nem történt. A kemence padkán álmosan kot- kodácsolt a kotlő. de nem történt semmi. Valahol a mennyezet alatt élesen zümmögött láthatatlanul egy légy, pókhálóban rekedve.

De a lábak mindegyre csak álltak, feleletet várva.

A pokol töltött be mindent körös-körül és egyre közelebb jött. Ügy tűnt, hogy a szerencsétlenség a levegőben lóg. Valaminek hamarosan történnie kell. A lábak csak álltak elzárva May útját. Igyekezett nerr^ meglátni azokat, gondolni, hogy azok valaki máshpz tartoznak. Szerette volna körbejárni azokat, és elfutni. Ezek ugyanazok a lábak voltak, amelyeket tegnap este látott az ágy alól, ugyanazok, amelyek hirtelen berúgták az ajtót és kérdezték: „Hol a gyermek?” Az anyja nem felelhet érte. Senki nem felelhet érte. Neki magának kell beszélnie.

„Hol a menetrendem és a

dobozom?”

„Nem hallom magát”, suttogta. Nem beszélhetett a titkáról! A darabka vörös anyagba becsomagolt menetrend nyugodtan feküdt az illatos szivaros dobozban. Elővette a menetrendet belőle, azután, hogy megőrizze a kincsét, az üres doboz mellé tette. Mind a két dolgot megbízhatóan eldugta. Ha nagyon megbüntetik, ha megölik, akkor sem mondja meg, hogy hol vannak ezek a tárgyak.

Azért cselekedett így. mert szerette ezt a nagy szürkeporos autóbuszt. Más dolgok képesek voltak becsapni, de ez soha nem hagyta cserben. Minden este, az egész nyár folyamán hazahozta neki az édesapját. Emlékszik, hogy az adott időben minden este nyolc órakor érkezett meg az autóbusz. Neki nem kellett az órára néznie ahhoz. hogy megtudja az érkezését. A föld érezte és közölte vele Amikor a föld hozzáfogott dübörögni' a padló rengeni a lába alatt, akkor ő kifutott az ösvényre, amelyik az úthoz vezetett és elbújt a fahíd alá, hogy ne csak jól lássa és hallja, de érezze is a gyorsan rohanó hatalmas erőt...

• Fütty! Egy puska golyó melodikusán fütyölt el a váró« felett. A nagymama hangosan felkiáltott. Félreugrott az ablaktól és az ajtóhoz rohant. Amikor megragadta az ajtó zárját, akkor látta meg a gyermek szorongó testét és félelemtől eltorzult arcát. Az el- paúlt este óta Maynak nem volt édesanyja, és ettől a perctől édesapja sem.

A nagymama nem tudta megakadályozni a fia meggyilkolásét. Elhárítaná? Ez több halált vont volna maga után. Ha Charley Johanson édesanyja kinyitotta volna a fia házának ajtaját, akkor kinyíltak volna a többi ház ajtói is, és ezekből megindult volna a felbőszített tömeg. Egy felfegyverzett bundával kevesebb lett volna, de a többi bandák akkor is megmaradnak! És éppem ezért, amikor f^hangzott az első lövés és az ezt követő lövések, és a fia meghalt a posványos erdőben egy fa mellett, a nagymama kemény volt, mint az acél. Az öregasszony a gyermek fölé hajolt; Mayt a saját félelme töltötte el. Még azt sem tudta, hogy a nagymamája miellette áll.

May hallotta a lövéseket és a kiáltásokat, de nem tudta, hogy mit jelentenek ezek. A lábak vártak.

„Az én menetrenden^ és * dobozom hol van?”

„Én nem tudom, nem akarom.”

„Hol vannak?’*

i,Nem akarom, én meghaltam. Nekem nincs egy szavam sem. Nekem nincs hangom.’*

A vörösmadár úgy esett 1« a tetőről a földre, mint egy

kiváló tűzijáték fénye.

Valahonnan előjött a macska. Most már a madár soha nem száll fel a földről. Remegő szárnyai megdermedtek. Ezek olyan vörösek voltak, hogy nehezen lehetett megkülönböztetni rajtuk a vért. Nem sokkal később a madár eltűnt, és csak néhány nedves tollacska maradt és egy a törékeny, szürke lábakból.

„Nagymama! Nagymama! Hová ment el az édesanyám?”

— Ne sírj gyermek, elmén t messzire.

— És az édesapám, ő Is elment?

*— Igen gyermek, ő is elment.

Ez a halál. Nem, ez nem igaz. Bár May most már tudta, hogy a mai halálnak nem ő volt az oka; benne minden tiltakozott az ilyen befejezés ellen. És hirtelen már tudta is, hogy hogyan kell bebizonyítani. hogy ez nem igaz.

— Apám visszatér — mondta nyugodtan. — Az én apám minden este a nyolc órai busszal érkezik vissza. Tegnap este is megérkezett. Ma este is. Nekem van mentrendem. Én megszereztem a menetrendet és ott az áll, hogy neki meg kell érkezni.

A macska kívül lenyalta a pofáját és a mancsait. Eltűnt a sűrűsödő alkonyatban.

A házban a padló rengeni kezdett.

Orosz szöveg fordította:

alapjá

Sigér Lmr*

6