Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-07 / 104. szám
A VERSEIT EC YSÉCE A mezőgazdasági termelés speciális jellege az eredmények értékelésének a módjában is eltér az ipari üzemekétől. Míg az iparban szinte naponta pontosan értékelhető az elért eredmény, addig a mezőgazdaságban egy-egy termelési ág, termelési folyamatának a teljes lezárása után, de végső soron csak év végén kerülhet erre sor. Ez a sajátos adottság tette szükségszerűvé azt, hogy az eddigi áttekinthetetlen helyi kezdeményezések helyett egységes értékelési rendszer alakuljon ki a mező- gazdasági dolgozók, termelőszövetkezetek versenyében. Az egységes, az országos mezőgazdasági verseny rendszerének a feladata: egyforma versenymutatók segítségével meghatározni, hogy mely termelőszövetkezetek a legjobbak — saját kategóriájukban — az országos, a megyei és járási értékelés során. Az országos verseny végső mérőpontja az, hogy a termelőszövetkezet egységnyi területen mennyi termelési értéket ért el, mennyi árut értékesített. Az országos versenyben való részvétel nem zárja ki, sőt, igényli a helyi, termelőszövetkezeteken belüli mozgalmakat. A szövetkezeti tagok versenyszellemének a fokozása végett — a termelésben való anyagi érdekeltségen túlmenően — a szövetkezet vezetősége külön jutalmakat is állapíthat meg, mint ahogyan ezt teszik az encsencsi Virágzó Föld Tsz- ben is. Nyilván, ezeket a helyi versenydíjakat be kell tervezni! A megyei mezőgazdasági versenybizottság mellett megalakultak a járási versenybizottságok is. E versenybizottságoknak első feladatuk a verseny tudatosítása volt a termelőszövetkezetek között, A későbbiekben ellenőrizniük ketl a benevezett tsz-ek versenyének az állását, s végső soron eldönteni, hogy mely tsz-ek állták meg legjobban helyüket a versenyben. Az eddigi felmérések nem adnak megnyugtató képet a verseny szervezéséről. Ennek legfőbb oka, hogy a járási versenybizottságok nem értik kellően a verseny tényleges célját. Nem tudnak szakítani a régi, a nagyüzemek vetélkedésének már egyáltalán nem megfelelő módszerekkel. A nyíregyházi járás versenybizottsága például legutóbbi ülésén felkarolta a burgonya- és gyümölcstermelési járási versenykezdeményezést, de korántsem ért el komoly eredményt az országos verseny szervezésében. Helyes-e, hogy az ilyen kezdeményezéseket segítik? Feltétlenül helyes, de egy a lényeg: a helyi mozgalmak csak részei az országos versenynek. Ha a demecseriek például 130 mázsás almatermést akarnak elérni, az nagyon üdvös, tegyenek is' meg érte mindent, hogy eredményükkel komoly helyezést nyerjenek az országos versenyben. Legutóbb a járási verseny- bizottságok tájékoztatót adtak a verseny kibontakozásáról. Közülük a vásárosnaményi, a baktalórántházi bizottság csupán a baromfinevelési versenyhez való csatlakozásról szólt, s említést sem tett az átfogó versenyről. Ez a két példa is* mutatja, hogy baj van több járásban a versenyről való tájékoztatással, maguk a versenybizottságok bizonytalankodnak. Ahol megértették a verseny lényegét, ott az eredmény nem is maradt el: a nyírbátori járás 21 tsz-e csatlakozott az országos termelési versenyhez. A verseny — amely az ország legjobbjai mellett magában foglalja a megye és a járások legjobbjait — nem önmagáért való mozgalom, hanem a termelőszövetkezetek, a tsz-tagok alkotó, többet akaró lendületének a helyes irányítása a felemelkedés érdekében. Hogy menynyire ez a verseny lényege, ezt az is mutatja, hogy a gyenge termelőszövetkezetek is részt vegyenek benne — természetesen nem az erőslekkel együtt, hanem külön csoportban. Az országos termelési versenybe bármelyik szövetkezet benevezhet. A járási versenybizottságok — véglegesén tisztázva a .verseny lényegét — meglátogatják a termelőszövetkezeteket, hogy támogassák őket a versenyhez való csatlakozásukban. Samu András Megoldásra vár a város szódavízellátása Május végén újra termel a nyíregyházi szikvizüzem Csak meggondoltan „ft sikerektől elbiz uk magunka.“ — Mi történt egyik évről a másikra — Császárszállási tanulságok Az élelmezésügyi miniszter és az ÉDOSZ Központi Vezetőségének vörös vándorzász- iaját és az élüzem címet kapta a napokban a Szabolcs- Szatmár megyei Gyümölcs! szeszfőzde és Szikvízipari Vállalat. A nyíregyháziak büszkeséggel, de némi kétkedéssel veszik tudomásul a hírt, hiszen kevés a városban a szikvíz és a gyümölcslé. — Mi ennek a magyarázata? — kérdezte meg munkatársunk Birtok Jánost, a vállalat igazgatóját és Tamási Zoltánt, a vállalat főkönyvelőjét , — A kitüntetést — mondja a főkönyvelő — az elmúlt évi eredményeink értékelése alapján kaptuk meg. Ugyanis az előző évihez képest jelentős javulás van a termelékenységben, az önköltségcsökkentésben. A vállalati terven felüli nyereség összegé meghaladja a 260 ezer forintot. Tévedések elkerülése végett meg kell említenem, hogy nemcsak a szesz, az üdítő ital termelésében van rohamos emelkedés, hanem a szikvíztermelésben is. Szikvízből az elmúlt évben 800 hektoliterrel termeltünk többet, mint az előző évben, s majdnem dupláját az 1958-as mennyiségnek. — Jogos a panasz, hogy mostanában Nyíregyházán kevés a szikvíz és a gyümölcslé, — Itt speciális helyzet áll fenn. Hosszú évek visszatérő problémája már egy új üzem építésének gondolata, de a" beruházások végleges elbírálásánál ez mindig kimaradt. Az elmúlt év novemberében felügyeleti szervünk leállíttatta a termelést, mert az épület életveszélyessé vált. Azóta a nagykállói üzemből látjuk el a várost hűsítő italokkal és szikvízzél. A szállításhoz csak két gépkocsit tudunk biztosítani, mert a rendelkezésünkre álló öt kocsi közül egy állandóan Mátészalkán, egy Na gyk állóban van, egy pedig javítás alatt, motorcserére vár. A szállítás emellett tetemes költségekkel jár. Két hónap alatt ez a vállalatnak 144 ezer többlet- költséget jelentett. Ha ez nem következik be, még nagyobb nyereséggel zártunk volna és a nyereségrészesedés címén kifizetett összeg a duplájára emelkedik. — Jelenleg milyen lehetőségek vannak a város szik- vízellátásának megjavítására? — Kaptunk 180 ezer forintot a régi üzem felújítására — folytatja az igazgató. — A régi, elavult épületet teljesen újjá kell építeni. A munka már befejezéshez közeledik, a bambi üzem már tető alatt van. A kapacitás bővítésére azonban ezen a telephelyen már nincs lehetőség. Szűk a hely és a kútnak .'s kicsi a vízhozama. Új gépek beállítása sem lehetséges. Az üzemben előreláthatóan május végén kezdődik meg a munka. Azonban a napi kapacitás továbbra is 10—16 ezer liter szikvíz és nyolcezer üveg bambi lesz. — A végleges megoldás tehát? — Üj üzem építése. A helye már ki van jelölve a Szamuely téren. Itt a vizet már az épülő vízműrendszer szolgáltatja majd. Jelenleg tárgyalások folynak egy, a Deb- recenbep most épülő új szikvíz üzemhez hasonló komplexum kivitelezésére. A felsőbb szerveken múlik, hogy ez a terv mikor válik valóra, de reméljük, hogy jövőre már véglegesen megoldódik Nyíregyháza szikvíz és gyü- mölcsléellátása. Az idő sürget, hiszen ez esetben nemcsak a város jobb szikvíz és üdítő ital ellátásáról van szó, hanem egészségügyi célokat is szolgál. Ugyanis a városban még sok a rosszvízű kút és a szifcvizet ivóvízként is használják. Tóth Árpád Furcsa. véleményeket keli mindjárt feljegyeznem az első megszólított emberektől Császárszálláson. Derecskéi Mihály takarmány os: — Két lányommal dolgoztam tavaly, mégis alig kaptam készpénzt. Hogy legyen kedvem..,? Piskolti Lajos fogatos: — Néhányat! itt is hagyták a téeszt, iparba mentek dolgozni. Az én legényíiam Dunaújvárosban kötött ki Azelőtt kötéllel se lehetett volna elhúzni valakit. Rép ánszki János növényápoló: — Hiába mondja valaki, azért estünk le a polcról. mert másik két téesszei egyesültünk, nem igaz. A sikerektől elbíztuk magunkat. Aztán, csak a szőlő ültetésnél is elhajítottunk egy csomó forintot. Szabó András sertésgondo- zó: — Öröme, megelégedése volt itt. mindanviónknak. Akkor jött a szégyen, tavaly... A vezetőséget nem lehet teljesen hibáztatni, ók irányítottak akkor is, amikor egy egység 42 forintot ért. Rosszul esett a tandíj Mindezt egy olyan tsz-ben mondják, amelyik egyik legrégibb szövetkezeti gazdasága S zabol cs-Szatmámak. A tagság többsége már 1949-ben a nagyüzem mellett tett hitet, szorgalommal, egyetértéssel évről évre előrébb jutottak. Híre, különösen a dohány és a burgonyatermelésben elért eredményekkel a megye -határain is túlszárnyalt. A tagság keresete biztosan emelkedett: 1961-ben 42 forint 42 fillért ért egy munkaegység. Sok dicséretet, oklevelet, vándorzászlót kaptak. Dehát akkor, mi történt egyik évről a másikra? Cserepes László elnök válaszol: — Igen, a tagok valót mondanak. Sajnos, a mi esetünk tanulság arra. hogyha terme-' lőszövetkezetek egyesülni akarnak, meg kell azt előre szervezni, felkészülni hozzá. Mert tényleg nem az a baj, hogy egyesültünk másik kát szövetkezettel, hanem az, ahogy elhamarkodottan végbement. A tandíj ' pedig nagyon rosszul esik, és alaposan megzavart bennünket. Miért veszett el másfél millió? A három-négy kilométerre lévő, határvonalukban is mezsgyés Űj Élet és Előre Tsz tagsága szeretett volna egyesülni a már jól megalapozott Űj Alkotmány Tszszel. A dolog egyszerűnek látszott: á két gvenge tsz-t a harmadik erős magához „emelheti”. Az Üj Alkotmány-beliek elégedetten hangoztatták: — Lám, kik vagyunk mi már! Földdel, tagsággal gyarapodunk! Csakhogy ripsz-ropsz, pár hét alatt, méghozzá februáriban intézni el az egyesülés mindjén dolgát, két okból is nehézségeket szült. Az Űj Alkotmányban elkészített-; termelési és értékesítési tervet át kellett alakítani, és a hóborította határban nem lehetett megállapítani a két társult tsz földjein elvégzett munkát: szántást, vetések, évelők állapotát Majd tavasszal derült ki, hogy például őszi mélyszántást úgymondva semmit nem végeztek, s általában a talaj nem volt előkészítve a tavaszi munkákra. Ez a körülmény lerontotta a termésátlagokat. Cukorrépából holdanként 65. dohányból pedig összesen 220 mázsa terméskiesés származott. Csak e két növényícle- ség utáni veszteség mégha« ladta a 600 ezer forintot! Summa-summárum, az első egyesülési esztendőt másfél millió forint deficittel zárták. A tervezett 38 forintos munkaegységértéknek alig a fele került meg; Van kibontakozás A nehézségek, kudarcok láttán az „anya” és „társult” szövetkezetek tagjai között bizalmatlanság ütötte fel fejét, s mindjobban elkedvetlenedtek. De van kibontakozás! Az idei terveket alapos körültekintéssel készítették el. Az 1300 holdról 2500 holdra növekedett területen négy önálló növénytermelési brigádot szerveztek, amelyek felelősek területeiken a tervek teljesítéséért. — Visszatérünk a jól fizető növényeinkhez — jegyzi meg Hidasi István párttitkár. — A dohány területét a tavalyi 100 holdról 120, a cukorrépáét 90-ről ugyancsak 120, a korai burgonyáét 100-ról 150 holdra növeltük. Elhatároztuk, hogy a következő évben nem adunk ki vetőburgonyáért pénzt, hanem az idén már azt is megtermeljük. S, hogy a növényápolási munkákat rendbe, torlódás nélkül tudjuk végezni, 200 holdon vegyszeres gyomirtással termelünk kukoricát. Egy munkaegységre 38 forintot irányoztak elő és a körültekintőbb, rendezettebb feltételek mellett ezt meg is iehet valósítani. Induló eredményeik máris jelentősek, hiszen a kukoricán kívül min- •fent idejében elvetettek és pár napon belül az is földben lesz. Sót. már kapálják a burgonyát, saraboliák a réoáb Teljesen rajtuk áll, hogy kijussanak a válságból. Ehhez egyetértés és szorgalmas munka szükséges. Asztalos Bálint A növényvédőszer és műtrágya ellátásról adtak tájékoztatást a kereskedelem megyei vezetői. A termelő- szövetkezetek és a tsz-tagok háztáji gazdaságai részére a tavaszi „serkentő” műtrágyázáshoz a tervezett 20 023 tonna helyett 22 357 tonna állt rendelkezésre. Ezenkívül 1500 tonna foszfor és 500 tonna káli műtrágyakészletről gondoskodnak a második negyedév végére. Az idén már a háztáji gazdaságoknak is árusítanak műtrágyát a falusi földművesszövetkezeti boltok: 100 vagonos fedezetük van erre. Növény és permetezőszerekből — a Novenda kivételével, amelyből még 120 mázsa igény kielégítetlen — nincs áruhiány. Eddig a boltok gyümölcsfaolajat 1700, kénport 2300, Novendát 600, réz- gálicot 1300, Thiovitot 1200, Sandovitot 320, Orthocidot 100 és pharationt 1100 mázsát adtak el. A burgonyabogár elleni hadjáratra 1500 mázsa ötvenszázalékos hatóanyagú szert tartalékolnak. Időben kiszállították a tavaszi munkákhoz a szükséges permetezőszereket a földművesszövetkezetek. A mészellá- tásra is fel vannak készülve a boltok, erre a célra külön fával égetett meszet vásárolhatnak a falusi dolgozók. Növényvédőszerből 10 millió forinttal nagyobb árukészletet tervezett a tavaszi, nyári időszakra az AGROKER Vállalat. ALEKSZAFIDR USZ1B0V: fordította: STATHMÁRI 77. Ügy gondolom, hogy a letartóztatása csak idő kérdése. Különben a földalatti antifasiszta mozgalom vezetőjét, az ön által is jól ismert Oskar Schubertét megsemmisítettük. — Schubertét! Nagyszerű, Upitz! — Én is így gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudhatunk vele magunkénak. — & kinek sikerült leszámolnia vele? — Torp Sturmführemek. Nagyon tehetséges fiatal fickó. — Megjegyezzük a nevét. — Seifert egy darabig hallgatott, majd váratlanul megkérdezte: — A rejtekhely messzi van ide? Upitz élkomorodott. — Nincs nagyon messze —, mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. — Miért? — Upitz felállt, s kesernyésen folytatta: 1963. májtts 7. — Vagy már nem bíznak bennem...? Felállt Seifert is. * Néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással. — Mit akar vele? — kérdezte nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre szüksége önnek? Seifert elfehérédett. A szeme szikrákat szórt. Ökölbe szorította a kezét, s a szája szélét harapdálta. — Hallgasson ide, Upitz — kezdte, s látszott rajta, hogy igyekszik nyugalmat parancsolni magára. — Én nagyon jól tudom, hogy maga milyen érzéseket táplál irántam. Illúzióim ebben a tekintetben nincsenek. Csaik annyit mondhatok: ez az érzés kölcsö... De most nem erről van szó. Tudni akarta, miért van szükségem az archívumokra. Megmondom: ugyanazért, amiért magának. — Seifert elhallgatott, s a következő pillanátban mosoly jelent meg az arcán, úgy folytatta: — Thedder csak azután beszélt magával, miután én beleegyeztem. Upitz mélyen bent ülő, apró szemében zavar látszott. — Hol hagyta Theddert? — kérdezte Seifert. Upitz némán állt a tábornok előtt. Csak a válla rán- dulit meg idegesen egyszer- kétszer. — Itt van most Thedder? — Seifert kijött az asztal mögül. — Beszéljen, a krisztusát magának! — Igen. — Jól van. Akikor ő is velünk jön. — De... — De? Mi ez a „de,” Upitz Gruppenführer? Hiszem maga úgyis készült rá, hogy megmutassa neki a rejtekhelyét! HUSZONKETTEDIK FEJEZET A szovjet felderítők hármas célt szerettek volna elérni a kastélybeli telefonüggyel. Mindenekelőtt — s ez volt a legfontosabb — el akartak rejteni Seifert szobájában egy hordozható hangfelvevő készüléket, amelyet ultraérzékeny mikrofonnal szereltek fel. A magnetofon műszereit egy kis dobozba szerelték, amely szivartartó kazettához hasonlított. A készülék konstrukciója olyan volt, hogy több órán át működhetett egyfolytában. Ljulko százados, miközben a szoba falán végighúzódó telefonvezetéket vizsgálta, észrevétlenül a falon függő Hitler-kép mögé csúsztatta a magnetofont. Aszkemek és társainak a továbbiakban alaposan szemügyre kellett venniük a kastély fekvését, környezetét, a szobák elhelyezkedését, milyen rendszerű zárak vannak az ajtókon és az ablakokon, s végül ki kellett nyomoz- niok azt is, van-e őrség a kastélyban? Mindez arra az esetre volt szükséges, ha netán meg kell ismerkedniük a dokumentumokkal, amelyeket magával hozott Seifert és Upitz. Ljulko százados, aki Seifert adjutánsának felügyelete alatt dolgozott a tábornok szobájában, az ajtózárakat nem tudta megnézni, de a kertre nyíló ablakot sikerült alaposan megvizsgálnia. Az ablakokon vertikális rendszerű lécreteszek voltak. Meglehetősen régiek, több évtizedet kiszolgált tákolmányok, úgyhogy nem valami pontosan feküdtek bele a zárvályúkba. Ljulko úgy ítélte meg, hogy kívülről, a kert felől — a földszinten volt a szoba — elég könnyen kinyithatnák az ablakokat. A kastéllyal csak nagyvonalakban tudott megismerkedni Ljulko. Lent a földszinten volt a dolgozószoba, néhány vendégszoba, s minden valószínűség szerint az ebédlő, meg a konyha. Az émeleten a hálószobák helyezkedtek el. Nappal csak két SS-katona őrizte az egész kastélyt. Az egyik a főbejáratinál állt, a másik meg a hallban tartózkodott, pihent Éjjelre természetesen megerősítették az őrséget. Még aznap, amikor már sötétedni kezdett, Ljulko két új telefonkészülékkel jelent meg a kastélyban. A számtartó azonnal hívta a tábornok adjutánsát. Az bevezette a szerelőt a dolgozószobába. Seifert és Upitz valahol máshol járt, a szoba üres volt. Mielőtt megkezdte volna a készülékek kicserélését, Ljulko odahívta az adjutánst, hogy az is győződjön meg, milyen rosszul működik a két régi telefon. Az adjutáns a füléhez emelte a kagylót. Kegyetlen recsegést, ropogást hallott benne. A műszerész gondterhelt arcot mutatott. Valamit magyarázott —, mintha magában méltatlankodna — hogy nemcsak a készülékről van szó. Aztán megkérte a tisztet, emelje magasabbra a telefont, ő pedig a vállával a füléhez szorította a kagylót. Közben elővette a csavarhúzóját, s fellépett a kétágú létrára, hogy még egyszer felülvizsgálja a fal mentén futó vezetékeket. Ljulko testes, mackó külsejű férfi volt, s — mint az adjutáns megállapította róla — nem valami ügyes kezű ember. Amikor felért a létra tetejére, jobbra-balra ingott, hosszan fészkelődött, aztán megbillent, s miközben igyekezett visszanyerni egyensúlyát, leejtette a kagylót. Hangos puffanással esett a padlóra a hallgató. Az adjutáns lehajolt, hogy felvegye. Ljulko éppen ezt akarta elérni, (Folytatják) Száz vagon műtrágya a háztáji gazdaságoknak
