Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
Nincs és van — Termelőszövetkezetünket a Vasműszaki Főigazgatóság patronálja évek óta — írják a nyírlugosi Szabadság Tsz- ből. — Mindig segítenek, ha fennakadás van. Legutóbb kertészeti vetőmagot igényeltünk, és az illetékes vállalat készlet hiányában nem tudta szállítani. A patronálok segítettek: pár nap múlva express csomagokban küldték a vetőmagot. A Nyírbátori Gépállomás nem tudott sehonnan beszerezni az UE— 28-asunkhoz főtengelyt. Szóltunk a patronálónknak, s három nap múlva telefonáltak: a főtengelyt útba indították. Igen sok termelőszövetkezet tudna hasonló dolgokról beszámolni: a patronálok kisegítették őket nehéz helyzetükből. Mindenképpen jó és hasznos a segítség, de mégis felmerül a kérdés: miért válik szükségessé hogy így — így is — segítsenek a termelőszövetkezeteken, vagy a fenti példa szerint közvetve a gépállomáson? Tudniillik: a dolog majdnem csodával határos. Mert ugye, a vetőmagot elosztó vagy szállító vállalatnak nincs uborkamagja, dinnyemagja, paradicsommagja és még néhány magja. Ezért, bármennyire is szívén viseli a termelőszövetkezet sorsát — mi mást tehetne? — nem tud szállítani. Ha nincs, akkor nincs! Es mégis van! Volt mag, vagy nem volt mag? A csodákban az utóbbi időben mind kevesebbet és kevesebben hiszünk, ezért inkább azt kell mondanunk, hogy volt mlag. De ha volt, akkor miért nem kapta meg a szövetkezet? Azt írják a nyírlugosiak, hogy a patronálok az országban lévő kirendeltségeik útján szerezték be — ami nem volt. Akkor ezek szerint valamiből valahol sok van, fölösleges van, és máshol valamiből nagyon kevés van, vagy nincs. De ezen állítólag lehet segíteni: kereskedelmi kifejezéssel élve — jobb áru- terítéssel. Ezek után mit mondhatunk még? Szerencse, hogy vannak patronálok, akik szorult esetben elvégzik azt. ami másnak lenne a kötelessége. Hivatali kötelessége! S. A Allahcs szabid. •! Világjáró nyírségi vasasok Találkozás beduin törzzsel — Utón Áleppóba — Szabolesi mérnök Kairóban — „Szegedicki gulásorá“ prágai módra Száznegyvenöt éve született Marx Károly Száznegyvenót esztendővel ezelőtt, 1818 május 5-én született Trierben, Németország iparilag legfejlettebb tartományában Marx Károly a tudományos szocializmus megalapítója. A bonni, berlini és jénai egyetemeken tanult, s a bölcsészettudományok doktorává avatták. 1842-ben a Kölnben alapított Rajnai Űjság munkatársa lett. A lap betiltása után Párizsba utazott, ahol megismerkedett a francia forradalmi körökkel. Alaposan tanulmányozza a különböző nemzetgazdasági és utópikus szocialista munkákat, majd megindította a „Német—francia évkönyvcímű ' folyóiratát. Ennek a szerkesztése kapcsán ismerkedett njeg TSn- gelsszel, akivel életre szóló barátságot kötött Marx azonban életművének nagy folytatójával Engelsszel nemcsak a tudományos szocializmus elméletét dolgozta ki, hanem megteremtették a nemzetközi proletariátus első szervezetét is. Az „Igazak Szövetségbe” tömörült szocialisták és forradalmárok, akik nagy figyelemmel kísérték Marx és Engels munkáját, az ő javaslatára szakítanak a utópikus ideológiájukkal és veszi fel a szövetség a Kommunisták Szövetsége nevet. S e szervezet programjának kidolgozásában Marx is bekapcsolódik. Így született meg a Kommunista Kiáltvány, mely világos, félreérthetetlen harci programot adott a nemzetközi munkásság kezébe. „Világ proletárjai egyesüljetek'” — adta ki a jelszót Marx a Kommunista Kiáltványban. Marx a legnagyobbak között is a legnagyobb volt. Éles szemű, a történelem menetét előre látó. Tudta, hogy a Kiáltványban megfogalmazott kommunizmus nem álmodozás, hanem beteljesülő valóság lesz. A sok fontos felfedezés közül, melyekkel Marx nevét a tudomány történetében megörökítette, itt csak kettőt említünk. Az elsővel Marx a világtörténelem egész eddigi felfogását felborította. Kimutatta, hogy a történelem osztályharcok története. A másik fontos felfedezés az, hogy kimutatta, milyen viszony von a töke és a munka között, hogyan zsákmányolja ki a tőkés társadalom a munkást. Marx és Engels tanításait használta fel Lenin és alkalmazta zseniális módon az orosz viszonyokra, kutatva és megállanitva az imperializmus jellemvonásait. A marxizmus—leninizmus elmélete lett a forradalmi kommunista pártok harci programja. A marxizmus—leninizmus diadalát jelzi az. hogy ma már az emberiség egyharrrada építi' a szocializmust. Korunk Kommunista Kiáltványában az SZKP kommunizmust építő programjában él tovább és valósul meg Marx, Engels és Lenin hagvatélca. Tanításaik alapján építik a szocializmust a népi demokratikus államok, Latin-Ame- rikában Kuba, s az 5 szellemük vezérli a gyarmati népek harcát a felszabadulásukért, függetlenségükért, ' a további fejlődésükért. Marx Károly 145 éve született. Művei valóra váltásával új korszak kezdődött a világon. Űj, ahol az ember emberré válhat és erejét, tudását a természet javainak kiaknázására fordíthatja: €j község az ország térképen Lapozgatás Terem anyakönyveiben Terempuszta — így hívták egykor a néhány tanyaszerű házból álló települést. Itt, a homokdomb tövében, ahol most rendszerben épült házsorok nyújtózkodnak, 1948- ban még erdős, mocsaras kietlenség tanyázott. 1949—1952 között épült száztizenöt ház. Formaházak egytől-egyig. Azóta huszonhat új lakást emeltek . és a típusépületek egy- vonalúsága is megbomlott, mert ki többet, ' ki kevesebbet, de változtatott, hozzáépített verandát, szobát. Tehát gróf Károlyi Gyula egykori négyezer holdjának darabkáján új község épült, amelyet önálló közigazgatási településként jelöl az ország térképe. Ka'kuk Vilmos tanácstitkárra! és Varga Sándorné adminisztrátorral az anyakönyvek házassági bejegyzéseit nézegetjük. Évről évre több nevet találunk a ..nagy könyvi-ben. 1957-ben volt a legtöbb, huszonkét házasság. Minden két hét egy lakodalom. . Ebből még gép lesz és üdülés. (H. .J.) A születések számát már nehezebb kibogozni. Tavaly is legalább harminc gyerek jött a világra, de egy-két kivétellel valamennyi kórházban és szülőotthonban. És ez a lényeges különbség a régivel szemben mindenre magyarázatot ad. Az utóbbi négy esztendő alatt meggyorsult a község fejlődése. Ez idő alatt épült a kultúrház és tavaly karácsonykor a villanyfény véglegesen felszaggatta a sötétséget, a vak mécseseket az emlékezetnek adta át. A község szövetkezeti átalakulása is erre az időszakra esik. A lakosság 97 százaléka dolgozik a tsz-ben, s az a bizonyos hiányzó három százalék hét családot takar, ök magluk tartják az ekeszarvát a zabolázatlan homokban. S maguk is látják már, hogy így, egyenként gy engék ahhoz, hogy több termésre bírják ezt a földet. A dac, a „csak azért is a magamén“’ — tartja vissza őket a 2660 holdas közösségtől?... Tény és való, hogy a kis község, amely ■ fiatalságánál fogva is életképes, sóit eredményt vallhat magáénak, rövid tízéves története óta. Mos+ époen a község csatornahálózatának megépítése foglalkoztatja a tanácsot, tehát szüntelenül feilődik és mind mélyebben lélegzik Terem. Bővíteni akarják a kul- túrházat, is. A kultúrház ad helvet minden olyan közös megnyilvánulásnak amely a falu eseménye. És ilyen sok van! A közelmúltban névadó, ünnepséget rendeztek. A község 1501. ifit] poleárát köszöntötték. Éles Kálmán fia : Kálmán. Csaba nevet kanta a község közös otthonában. Idfen Esvre svakoribfeak Teremben a névoőó ünnepségek. A vallási misztériumok meghátrálnak az új, égészróces szokások előtt. Kin* a tanács épületének tevéből emelkedő homok' dombon apró. jól öltözött Tver*ok“k futkároznak. Olvai! önfeledtek, mint a játékos '—"aszi szellő. Az ő tudatukn már a mai és a holnapi élet termékeny valósága és tisztasága foganunk meg. V. Gy< Ferihegyen szálltunk fel, Isztambulba pihentünk, bá- muldoztunk egy órácskát s aztán folytattuk utunkat Damaszkuszba. A szír főváros repülőterének kijáratánál így köszöntött bennünket az egyenruhás portás: — Allaha szahla! Éppen 1959 május elsején érkeztünk meg a távoli arab világ, Szíria szívébe. Kitűnően emlékszik a hat hétig tartó ritka kiküldetésre Reich István és Roma Antal, a VAGÉP két jó- szakembere. Hét nyírségi vasas vásári pavilon építésére utazott Szíriába akkor. Sevro/et és teve Itthon méltatlankodtak a kötelező oltások miatt, kinn értették meg, miért volt szükség rá: már május elsején is 40 fokig emelkedett a hőmérő higanyszála nap közben, hajnalban viszont az öt fo- . kot Is alig érte el. Dolgozni kellett a hőségben is — emlékszik Roma Antal — hiszen a tiszta üveg magyar pavilon a damaszkuszi vásár egyik érdekessége volt! Időre készen lettek s közben közelről is megismerkedhettek a nyírségi ember számára tengernyi furcsaságot adó arab élettel. Reich: —■ A mi szemünknek idegen az a nagy nyüzsgés, ami Damaszkusz bazárnegyedében fogadja az érkezőt. Nagy az üzleti szellem, divat az alkudozás, semmit sem szabad megvenni annyiért, amennyire mondják, úgyis engednek belőle. Roma: Kocsi és emberáradat hömpölyög az utcákon. Nem álltam meg nevetés nélkül, amikor a legújabb típusú Sevrolet óriások között megpillantottam a méltóság- teljesen lépkedő kétpupu tevéket, a szamarakat és a kecskéket. Még most is csodálom, hogy kevés a közlekedési balesetAztán mindketten a baksi- solást említik, amely szinte természetes’ dolog erre: lép- ten-nyomon borravalót kérnek a vendégtől. Az „Aranyvárosu árnyékában Arab segédmunkásokkal dolgoztak együtt a nyíregy- házaiak, alkalmuk volt megismerni őket. Szerények, kisigé- nyüek és rettenetesen erősek: volt közöttük olyan, aki kétmázsás követ is a hátára vett. Ám, ha eljött az ebédidő nehéz volt újra munkára bir- ni őket. Viszont az már túlzás volt, ahogy tisztelték a magyar szerelőmunkásokat. Ezek a követ hordó szír munkások ugyanúgy csodálták Damaszkusz „Aranyvárosának” hipermodern villanegyedeit, mint az idegen: ott a felső réteg székel, a szegények lenn az árnyékban, barakklakásokban élnek. — Meghökkentünk akkor is, amikor munkánk végeztével Áleppóba, a Földközi-tengerpartra ruccantunk ki fürödni. Útközben teve- és iuhka- ravánt terelő arab beduin törzzsel találkoztunk, akik még ma is nomád életet élnek. És a parasztok! Vödörrel mertek a vizet az ön- tözőcsatomába, faekékkel forgatták a földet... S hozzáteszik: ezeket az embereket nem túlságosan vigasztalja a völgyben sárgálló narancs s az ide látszó hegysor hófödte csúcsa. Nekik nehéz a sorukForgó étterem a magasban — Abban az újsághírben, hogy nagy sikere volt a magyar pavilonnak a damaszkuszi vásáron, benne volt a nyíregyháziak munkája is. Ezt már Lőrincz István főmérnök mondja, aki szintén ott volt Szíriában. Aztán megyénk iparának újabb sikeréről tart alkalmi élmény- beszámolót: 1961. májusában ő irányította a kairói stadionban készülő elektromos eredményhirdető tábla vas- szerkezeti munkáit. — Három hetet töltöttem a négymilliós világvárosban, aztán kollégám, Katona Miklós váltott fel, aki jelenleg megyénk egyik állami gazdaságában mérnök. Piramisok, a Szfinx, az ó-egyiptomi fáraók sírhelyei, a Hotel Hilton, a Heliopolis: az építészet remekei. Járt a kairói tv relétoronyban, amely egyúttal kilátó is. Több emeletnyi magasan olyan üvegfalú étterem van, amely minden negyedórában 80 fokot fordul, el, egy óra alatt teljes kört ír le. így a vendég egész Kairót megtekintheti, amig ebédjét, vacsoráját elfogyasztja. Séta a Nílus partján —- Az utóbbi években, a nemzeti függetlenség kivívása óta sokat épült, fejlődött Kairó. Láttam olyan új városnegyedet, ahol még híre hamva sem volt a házaknak, de a sugárutak és a közművek már elkészültek. Munkája a kairói Népstadionhoz kötötte, de módot talált kirándulásra is: felkereste Alexandriát, a patinás tengerparti várost, hosszú sétákat tett a Nilus partján, hazafelé Athénben megcsodálta a görög kultúra emlékeit, majd Bécset érintve érkezett vissza. Igazi, szenvedélyes és tapasztalt világjáró módra — 1958- ban megtekintette a Brüsszeli Világkiállítást is — közel félezer fényképet készített útjairól, most ez az album a legbecsesebb emléktárgyaVizi Isiván lakatos művezető csak a múlt évben kapta a külföldi megbízatást, ezt is „csak” Csehszlövákiába, de annál többet időzött távol az üzemtől: hétszerre összesen öt hónapig dolgozott szomszédainknál. — Dolopánban egy vasbe- tontalpgyár gépeit szereltem, ugyanezt végeztem Prága közelében is. Jól esett neki, hogy dicsérték n munkáiét s ő is sokat tanult csehszlovák kollegáitól. Legszebb élménye? — Az osztravai kiállítás: már az 1964-es könnyűipari termékek mintapéldányát is láthattam. Ő is, akárcsak Szíriát járt munkatársai, egyedül az étkezésre panaszkodik. Mig az „arabok” a tengeri salátával vívtak harcot, őt az étlap viccelte meg egy ízben. „Szegedicki gulásová” — olvasta a lapon, s amikor feltálalták, akkor látta: knédlit hoztak párolt édeskáposztával... Világjáró nyírségi vasasok, íey nevezik a VAGÉP ügyes kezű szerelőit, akik eddig is jó hírt szereztek megyénk iparának. ' Angyal Sándor Kihaló mesterség Mézeskalács szívet küldök neked Padra kerülnek a formák, múzeumba a készítmények A műhelyben még ott lóg a falon a dicsérő oklevél. Tíz évvel ezelőtt kapta Mán- di Gyuláné mézeskalácsos a Megyei Áruforgalmi Bizottságtól. — Volt még egy — mondja szerényen a hatvanéves, szívbeteg asszony. — Azt régebben kaptam, elhányódott valahol- Elkallódik, mint a mesterség. Nem cikk ma már a mézeskalács. Tizennyolc éves korom óta csinálom, de mindig kevesebb kell belőle. Eljár az idő, Változnak az igények. A falon lógó, mézeskalács olvasóra mutat: — Valamikor csak: a kereszttel kellett, ma már inkább szívvel kérik. A szekrény aljából évszázados faformák kerülnek elő. Kopottak, megviseltek a lovagló huszárok, a debreceni tányérok és a kisebb, nagyobb szívek. Némelyiken alakítás nyomai látszanak. — Ezek még az első és második férjem szerszámai voltak — mentegetőzik a mézeskalácsos. — .Már akkor is kopottak voltak. Száz évnél is öregebbek. Valamikor Debrecenben élt egy formakészítő, de az már meghalt, nincsen aki készítse. Talán nem is érdemes.-. Fiatal, nyurga kislány lép be az ajtón. — A lányom — mutatja be anyai büszkeséggel. — Ilonka a legkisebbik, a Zrínyibe jár. harmadikos. Gyógytornász akar lenni. — Van örököse a mesterségnek? — Nincs. Négy gyermekem van, de egy se maradt meg mézeskalácsosnak. Nem is bánom, nehéz meterség ez! Mihály a Tervező Iroda műszaki rajzolója. Pista hengerész Csepelen, most katona. Magdolna a kórházban gyermekgondozó. Néha segítenek, mert már nekem nagyon nehéz. A mézeskalács anyagát nagyon keményre kell gyúrni. Az első két férjem korán meghalt, a harmadiktól elváltam. Egyedül kellett felnevelnem a négy gyermeket. A műhely közepén áll a munkapad, az asztal A végén a dagasztórúd. Két ember kellene hozzá, de legtöbbször egyedül csinálta. Ez edzette izmait acélossá, de a szíve, az nem bírta a strapát. Valamikor jól jövedelmező mesterség volt a mézeskalácsos szakma. Ma már csak tessék-lássék. kihalófélen lévő iparág. A formák lassan a padta kerülnek. — Egyszer majd eljön valaki és elviszi a múzeumba. A készítmények már oda kerültek. Mándi Gyuláné büszke arra. nemrégen felkérték. hogy készítsen a Jó- zsa András Múzeum részére különböző mézeskalács figurákat Sárospataki, debreceni mézeskalácsosok is pályáztak, de az ö készítményei voltak a legszebbek. Az unokák talán már csak itt láthatiák viszont a nagymama készítményeit, s ki- 1 váncsian kérdezik majd a szü- > löket; „mond anyu, aztán te J is segítettél a Mándi nagymamának?” S talán éppen majd Ilonka, a gyógytornász válaszol; „Bizony, én is pingáltam a sárgát, meg árultam is. Egyszer a vásáron a sátor is ránkszakadt" A szakma elhal, a mesterek is megritkulnak, csak az emlékek maradnak meg. . Tóth /árpád
