Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

Csak beszélnek róla Régi dolog, hogy a mun­kába fogott lovakat felza­bolázzák, s arra mennek, amerre a gyeplővel irányít­ják őket. Amennyiben még­is eltérnek ettől, nem az oktalan állatok, hanem gyeplőtartóik tehetnek róla. Most első és legfontosabb teendő a növényápolási munkák időben való jó el­végzése. Sokat tehetnek ér­te a kocsisok is: ekekapá- zás után könnyebb, szapo­rább a kézi kapálás. Ter­mészetes, a közös terüle­tek mellett el kell végez­ni a háztájiak művelését is. Cs ez az, ahol a tisza- dadai Dózsa Tsz fogatosai félre húzogatják a lovak gyeplőjét. Nyíltan beszélik a falu­ban, hogy a tsz kocsisai szemre-főre néznek a ház­táji föld művelésének se­gítésében. Ez idő szerint ez abban nyilvánul, annak el­lenére, hogy csaknem kivé­tel nélkül egyenlőek a ház­tájiakban a vetemények, nem sorba huzatnak, ha­nem „tetszés szerint.” A közrejtászó ok: rokoni, ba­ráti alap. Nem kell különösebben bizonyítani, hogy az ilyen gyeplőhuzogatás az idő és , közös munka rovására megy. A kivitelezések bi­zonytalanságot keltenek. ' A vezetőség ismeri, hely­teleníti is az esetet, de ed­dig még csak beszélt róla. Márpedig így nem jól van, s főleg nem lehet ebben a formájában állandósítani. Önkényeskedő gyeplőhuzo- gatásokra egyáltalán nincs szükség sem a tiszadadai Dózsában, sem másutt! A. B. rát, indokolatlanul elhulla­nak állatok. A legtöbb baj az elhelyezéssel van, főleg Istvándiban és Kóródon! Kóródon például sok beteg­ségnek lett a kiváltója a kezdetleges fiaztató, a hiányos hideg téli elhelyezés. Változatosan telnek a fa­lusi állatorvos napjai. Bod- zay Béla a Nyírségből került a szatmári vidékre: — Nagyon tetszik ez a táj, sok a víz, az erdő, azt hiszem itt fogok megtelepedni... Tapintatlan beteg Szórakozása a futball és a vadászat. És otthon a két gyerek... Olvasni is szeret, jó­részt a szakmával összefüggő műveket, nemrég vette meg Brehm: Állatok világa című könyvsorozatát. Mindig ta­lál valami újat... Otthon apósa írja az ér­kező panaszokat; „Beteg a Manci tehén" ide és ide kérik remenni a doktor urat..; Búcsúzáskor kicsit húzza a jobb lábát; messziről kiáltja; a napokban rálépett egy ta­pintatlan beteg, (egy bika) de már alig érzem... És eltűnik i tarka trikók között. Vasár­nap bajnoki meccs lesz, és a :sapat tartani akarja első he­lyét. Páll Géza. Idősebb, komoly, táskás em­bernek képzeltem az állator­vost Ehelyett fiatal, rövid- nadrágos, futballmezes férfi áll elő: — Bodzay Béla vagyok Jelenleg középhátvéd. A szatmárcsekei futballpá- lyán rúgja a bőrt a falu ál­latorvosa, edzésen van a csa­pat. A pályaszélen a motor­ja, amivel egykettőre elérj a „beteget”, — ha hívják. — Mindennap végig szala­dok a körzeten, — nyilatko­zik lihegve. — Bár csütörtö­kön és pénteken van körjá­ratom. — De most nagyon kell vigyázni. Ez az átmeneti idő veszélyes az állatokra..; Bélgyulladás — rossz takarmányozástól Szokatlan orvosi szavakat mond, állatbetegségek nevelt. Három községben; heiyben és a szomszédos Tiszakóródon, Turistvártdiban vizsgálja a tszJbeli és a háztáji jószágo­kat — Ma nem sok „betegem” akadt, Tiszakóródon adtam injekciót egy hízó sertés­nek, Istvándiban pedig két tüdőgyulladásost vizsgáltam meg. Bizony ilyenkor érezteti hatását az állatoknál az át­. teleltetés, — ugrik fejest a lényegbe. — Kóródon 23 ser­tés kapott bélgyulladást, mert nem volt egyenletes a takar­mányozás és az átmenet... Diétát rendeltem, meg ka­millateát. De kiderült, hogy megetették zöldtakarmánnyal, kettő el is hullott. Miután szövetkezeti gazdál­kodásra fogtak össze a ti- szabezdédiek, a gyümölcster­melést tekintették mindenek- fölöttinek. A Kossuth Tsz ke­zelésébe került 110 hold ter­mő almás (azóta újabb 4' holddal növelték) tagadhatat­lan: jól, fizetett De mos! tudják csak: még jobban bol­dogultak volna, ha a növény- termeléssel is többet törőd­nek. A 2100 hold közös szán­tót azonban másodrendű va­laminek tartották. A vezető­ség ugyan már tavaly is a személyekre lebontott műve­lést akarta, a tagság viszonl elvetette a javaslatot s a cso­portos munkát erőltette. Ez pedig sok vitával, felesleget huzavonával járt. A kezdeményezők bizonyítottak K. Tóth Ferencnek sikerült az elmúlt év tavaszán meg­győznie 18 tagú munkacsapa­tát, hogy legalább a kuko­ricából próbaképpen ki-ki a magg felelőssége alapján tart­sa rendben a reá eső terü­letet Kárász Gyula pedig — akárcsak a többi munkacsa­patvezető — magára maradt akaratával. Nem törődött ve­le. Ö ,is ..külön’“ dolgozta a kukoricatáblából neki jutó részt. A kezdeményezők bizonyító eredményei nem maradtak el. Holdanként jó négy má­zsa csöves terméssel értek el tötjbet, mint a csoportosan dolgozók. Miikor vitték haza a tele szekér prémium kuko­ricát, irigy tekintetek kisérték őket. — No, majd jövőre ne­künk is lesz eszünk — mond­ták mások. Egy ilyenkor fenyegető be­tegséget említ Bodzay állat­orvos, a tüdővizenyőt. Mindig ebben az időszakban szokott jelentkezni főleg Tiszakóró­don. Ha nem veszi észre rög­tön, ha egy beteg állatot el­néz, könnyen kárát látja az egész állomány. — A mészben szegény, ki­lúgozott talajon termő takar­mány hajlamosító tényező az ödémára... — De a sertéspestisre is nagyon kell vigyáznunk. Hatórás műtét Nemrég erős műtétet végzett, ifj. Szabó Józsefék istállójában. Hatórás műtéttel mentette' meg a család ked­venc tehenét, melyet kisborjú korától neveltek és azt mond­ták: nem számít mennyibe kerül, csak mentse meg. Egy hónapig kezelte, injekciózta penicillinnel, szívreható gyógy­szerekkel. — Nehéz műtét volt... — mondja a fiatal állatorvos, alig-alig sikerült megmente­ni a itehénkét. Egy ízben pedig egy beteg macskát kellett meggyógyíta­nia egy nyugdíjas néni hoz­ta, kétségbeesve. — Vírusos influenzája volt, tüdőgyulladással, penicillint kapott és faketekávés kúrát, s vizes ruhát is, kellett rakni a cicára. Több gondot az elhelyezésre! Ideje zömét a tsz-ek és ház­táji állatok vizsgálása, gyó­gyítása foglalja le. Elég sok a takarmányozási gond, amely végül is állattegészségügyi problémává változik, megbe­tegednek az állatok, a fehér­je hiány angolkórt, (csontlá­gyulást), a helytelen és nem gondos etetés fertőző beteg­ségeket okoz. — Sok esetben megfogadják a tanácsomat a tsz-ek veze­tői, de akad példa arra is, hogy megfeledkeznek erről. Ekkor az egész tsz vallja ká­A sóstói meleg strand új öltözője. Foto: Hammel József. — Röviden ez a története,- magyarázata annak, hogy most- minden tagunknak nagyon- kedves egész birtokunk —- mondja Battyányi András el­- nők. — Mikor az idei terme­li lési tervet tárgyaltuk, mit ho­- gyón csináljunk, jóváhagyta t a tagság a terület művelési- lebontását. ' Dicsekvés és fordulat A jóváírható munkaegysé- i gek mellett az anyagi érde- . kéltségét — a személyes mű» t velés figyelembe vételével —, . az össztermés 15—17 százalé- ; kában állapították meg. Kü- s lönbséget tesznek a gyengébj? és a jobb, könnyebben mű­velhető talajok között. Most nem is tudnak a szö­vetkezetben olyan munkaké­pes tagot mondani, aki az egyes növányféleségekből ne t vállalta volna fel a reá eső . részt. Annál ;nkább dicsek- . szenek azzal, hogy a falu ha­tára rég nem volt ilyen szép, ! egységesen jó termést Ígérő. — Nem egyszer a növények várták a kapát. Ma fordítva van: mi várjuk, hogy nője­nek veteményeink. Ahol cse­lekedni kell, azonnal ott a tagság — jegyzi meg Makkal Béla, a tsz párttitkára. Ami nem volt eddig A faluban Záhony közelsé­ge miatt sok a vasutas. De a vasutas feleségek nagy többsége is tagja a tsz-nek és férjek is szívesen dolgoz­nak asszonyaikkal a közös­ben. Daku Gyula fogatos arról- beszél, hogy szégyen lenne, há valaki megkésne a kapá­lással, gazos, kevesett termő maradna vállalt területe. — Nincs is ilyen — jelenti ki határozottan. — De olyan van, ami eddig nem volt; Meskó Lászlóné is vállalt, részt a növényápolásban.- Közben betegségbe esett Férje rokkant. Hogy ne ma­radjon ki tengeri, krumpli, napraforgó, meg egyéb terü­lete, a többi tagok összefog­va megkapálják azt is. Egyformán szeretve összes birtokukat, egy munkaegység értékéül — a tavalyi 35 'fo­rinttá 1 szemben — 45 forin­tot akarnak elérni. Plusz: az összes várható prémium já­randóság hasznát: Asztalos Bálint. ALEKSZANDR MSZIBOV: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 96. Ribin ezredes, miközben Torp kocsijában ült, éberen figyelte a veszedelmes kopó minden mozdulatát. Ugyanezt tette az LTpitz mellett ülő Kerimov is. A helyzet úgy hozta tehát, hogy mind a két felderítő elszakadt a társaitól. Az akció lebonyolításának ve­zetése ezért Peroev őrnagyra és Korzsov főhadnagyra há­rult. Ök mind a ketten a ve­zérkocsiban utaztak. Amint kiért az autósor az országúira, Percev bekapcsol­ta a hordozható rádióleadóját, s Likov tábornok állomását hívta. Ii'kovék hamarosan je­lentkeztek is. — A jegyeket megvettük, a csomagokat bepakoltuk, már négy perce úton vagyunk, — mondta Percev a készülékbe németül. — Minden rendben van, türelmetlenül várjuk a barátainkkal való találkozást. — Értjük, — hangzott a válasz, s Percev felismerte benne Likov tábornok hang­1963. május 31. ját. — Már várják magukat. Feltétlenül találkoznak. Percev kikapcsolta a készü­léket, s átadta Korzsovnak a tábornok szavait. A főhadnagy felnézett az égre. — Korán van még —, je­gyezte meg Percev. — Igen, azit hiszem, egy kicsit korán. Gondolom, öt­hat perc múlva lesznek itt, mi? Körülbelül. — Bár már jönnének! — Mi az, csak nem iz- galsz, fiú? — nevette el ma­gát Percev. — Hiába az ember még sincs fából —, tárta szét a karját Korzsov. A Hold már magasan járt. Kibújt a felhők mögül, s bá­gyadt, gyér fényt árasztott a környékre. Korzsov, aki elmélázva nézte a gépkocsi­sor végét, hirtelen arra lett figyelmes, hogy az idáig a teherautók után guruló kis fekete pont előzni kezdte a teherautókat. Rögtön szólt is Percevnek, aki elővette a távcsövét, s a szeméhez emelte.. —- A terepjáró. — Hová rohan az előre? — Lehetséges, hogy a fő­nökséggel akar valamit be­szélni. .. — Nem, ez nem valószí­nű. Magam hallottam: Upitz megparancsolta neki, hogy semmi szín alatt sem hagy­hatja el ’ a helyét. Az ő ko­csijának minden körülmé­nyek között a sor végén kell haladnia... Nézze csak, hogy törtet előre. Mi történ­hetett? — Megálljunk csak! — Percev karanfogta Korzsovot. — Csak nem rádió adó-vevő van Torp kocsijában? Percev gyanúja igaznak bizonyult. Egy olyan vélet­len eset történt, amely a legtöbb esetiben alaposan megváltoztatja a helyzetet, s komoly bonyodalom forrá­sa lehet. Torp is éppen akkor kap­csolta be adó-vevőjét, ami­kor Percev a Likov tábor­nokkal való beszélgetés vé­gett üzembe helyezte a hor­dozható adóját. Upitz még Karlslusteban, a gépkocsi- oszlop haladási rendjének kidolgozásakor utasította Torpot, hogy értesítse rádión az Abwehrt a rakomány út­nak indításáról, s utána tart­son állandó rádiókapcsolatot az Abwehrrel. így hallotta meg Torp a Percev és Li­kov rádióbeszélgetését. Le­hetséges, hogy ügyet sem vetett volna az egész dialó­gusra, ha nenj üti meg a fülét Percev egy mondatré­sze: „.. .már négy perce úton vagyunk.” Amint ezt meghallotta, Torp gépiesen, szinte önkén­telenül az órájára nézett. Két óra négy percet muta­tott. A gépkocsi&or pedig — ezt még meg is jegyezte — pontosan két órakor indult el. S ebben a pillanatban Torp előtt megvilágosodott azoknak a szavaknak az iga­zi értelme, hogy „a csoma­gokat bepakoltuk... Türel­metlenül várjuk a találko­zást.” Torp óvatosan —, anélkül hogy a fejét arra fordította volna — a szeme sarkából végigmérte utitársát. Két és fél órával ezelőtt, amikor ott az országúton találkozott ezzel az emberrel, megjegyezte, hogy alig észrevehető akcen­tussal beszél az őrnagy. Kis­sé furcsán elnyújtja a ma­gánhangzókat. Torp azon­ban tudta, hogy a Rajna-vi- dékén például, vagy Kelet- Poroszországban tájszólásban beszélnek a németek. Ezért aztán akkor nem is tulajdo­nított semmi komolyabbat a dolognak. Most azonban már egészen másban látta az őrnagy akcentusának ma­gyarázatát. Ezek szerint tehát egy orosz kém ül mellette a ko­csiban? De ha ez így van, akkor a többi kocsin is az őrnagy embereinek kell lenniök. Harminc-negyven fő, ha nem több! Honnan kerültek ezek ide? A feltételezés annyira hi­hetetlennek tűnt, hogy Torp maga is kételkedett benne. Ennek ellenére azonban úgy döntött, hogy mégis haladék­talanul jelentést tesz Upitz- naik a • történtekről, utána pedig összeköttetésbe lép az Abwehrrel. De hogyan hajt­sa mindezt végre, amikor az ellenséges felderítő, akiről számot akar adni, éppen ojt ül ’a kocsijában, s minden szót hali? Ezenkívül, ha utoléri Upitz kocsiját, meg kell állítania, hogy beszél­hessen a főnökkel. Akkor pedig megáll az egész gépkocsisor. Ez gya­núsnak tűnhet az oroszok szemében, s nincs kizárva, hogy azonnal akcióba lép­nek. De még ha feltételez­zük is, hogy senki semmit nem vesz észre, akkor is hogyan beszéljen a dolog ér­demi részéről az őrnagy, meg az Upitz kocsijában ülő másik ismeretlen személy előtt? Hiszen könnyen le­het, hogy a Gruppenführer utasa nem az, mint akinek kiadja miagát!... Torp a szélvédő üvegre erősíi fctt visszapillantó tü­körbe nézett. Halványan látszattak benne az őrnagy arcának körvonásai. Ügy tűnt, szunyókál a „gépkocsi­sor parancsnok ura” — sze­mét félig lehunyta, teste er­nyedten oldalt dőlt az ülé­sein. — Hallja őrnagy —, szó­lalt meg a torkát köszörül­ve Torp. — Adjon még egy cigarettát. Ribin kiegyenesedett, s előhúzta a zsebéből a ciga­rettatárcáját. — Parancsoljon —, mond­ta. — Látom megnyerte a tetszését. — Köszönöm —, Torp ki­vett egy cigarettát, a szájába tette, s a már előre meggyúj­tott gyufához hajolt vele. — Valóban nagyon jó ízű ciga­retta. — örülök, hogy ezt hal­lom. Ha megadja a címét, küldök néhány dobozzal, van egy kis tartalék még oda­haza. Torp feszülten figyelte utitársának minden szavát, minden egyes hangját. Könnyedén, folyamatosan be­szélt az őrnagy. De kis ak­centussal, amelyet Torp most jobban megjegyzett magának, mint akkor, az első találko­zásnál. Ribin figyelmét nem ke­rülte el To>rp hangulatának változása. Óvatosan eiőreha- jolt, készenlétbe helyezke­dett. hogy könnyebben elő­ránthassa a pisztolyt, ha szükség lenne rá. Pisztoly- táskájára tette a kezét. S ez nagy hiba volt. Torp észre­vette a mozdulatot. A terepjáró sebessége csökkent, egyre messzebb maradt el a teherautók mö­gött. — Mi történt? — kérdez­te Ribin. — A motorral van vala­mi. .. Ribin tapasztalt autós volt. Látta, hogy a motor kifogás­talanul, teljesen szabályosan működik, csap Torp egysze­rűen gyengébben nyomja a gázpedált. (Folytatjuk) Doktör úr, beteg a Manci! Diéta huszonhárom malacnak — Műtét az istállóban Penicillin-kúra, feketekávé a cicának 3 Egy falusi állatorvos hétköznapjai Nem a növény várja a kapát TlSZABEZDÉDl VÁLTOZÁSOK Június elején várható a burgonyabogár rajzása és a dohányperonoszpóra meg jelenése A Földművelésügyi Mimiszté­rium növényvédelmi szolgálatá­hoz érkezett előrejelzések szerint országszerte június első napjai­ban várható a burgonyabogár lárváinak szétrajzása. Ezzel kap­csolatban a növényvédelmi szol­gálat szakemberei felhívják a termelő üzemek és az egyéni ter­melők figyelmét, hogy az áttelelt bogarak a védekezőszerekkel szemben ellenállóságot (rezisz­tenciát) szereztek, ezért különö­sen fontos, hogy még lárva ko­rukban elpusztítsák a veszedel­mes kártevőket. Erre a legalkal­masabb időpont a rajzási időszak, amikor a fiatal lárvák a legérzé­kenyebbek a vegyszerek iránt, s a kártételük még nem számotte­vő. Ugyancsak június elején várha­tó a dohányperonoszpóra megje­lenése is, különösen, ha az idő­járás csapadékos, párás, meleg marad. Kívánatos, hogy a do­hánytermesztő üzemek rendsze­resen figyelemmel kísérjék do­hányültetvényeiket, s a pero- noszpórára jellemző olaj folt meg­jelenése esetén az ültetvényeket 0,4 százalékos Zinebroldattal meg­permetezzék. A permetezést 3—4 naponként meg kell ismételni. A lucerna- és vöröshere táblák­ban elszaporodó aranka ellen az idén különösen nagy arányú vé­dekezőkampányt szervezett az or­szágos növényvédelmi szolgálat. Országszerte megkezdték az arankaírtások ellenőrzését. Ahol mulasztást tapasztalnak a bizott­ságok, szabálysértés címen fele­lősségre vonják a mulasztó gaz­daságokat.

Next

/
Thumbnails
Contents