Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

r}döízesíí kérdések Vannak emberek, akik bi­zonyos politikai jelenségeket tértől és időtől elvonatkoztat­va vizsgálnak, a saját szájuk íze szerint magyaráznak és ezen az alapon a legmeghök- kentőbb következtetésekre jutnak. Így alakulhat ki egyes emberekben pl. olyan képte­len nézet, hogy a szocialista nemzeti egység jelszava az osztályharc feladása. Vegyük Jját bonckés alá ezt a képtelen állítást. Pár­tunk Vili. kongresszusa mélyen szántóan elemezte az utóbbi években végbement fejlődést és megállapította: Magyarországon befejeződött a szocializmus alapjainak le­rakása és megkezdtük a szo­cializmus teljes felépítését. A népgazdaságban osztatla­nul uralkodóvá váltak a szo­cialista termelési viszonyok, amelynek eredményeként a különböző osztályok és réte­gek, amelyeket korábban a tulajdonhoz fűződő viszonyuk megosztott, mint például a parasztság a közös szocialista gazdálkodásra tértek át, vagy a volt kizsákmányoló osztá­lyok tagjai és főleg leszárma­zottaik beilleszkedtek társa­dalmunkba. Egyszóval a tár­sadalmunk osztályszerkezeté­ben bekövetkezett változások eredményeként, meggyorsult a különböző osztályok és ré­tegek erkölcsi-politikai egysé­gének fejlődése. Pártunk szo­cialista nemzeti egység poli­tikája ennek a fejlődésnek az egyenes következménye. A dolgozó osztályok és ré­tegek ilyen vonatkozású ösz- szefogását nemcsak $zért ne­vezzük szocialista nemzeti egységnek, mert az alapok lerakásával célul tűzhettük ki a szocializmus teljes fel­építését, hanem azért is, mert most már éppen a termelési viszonyaikban bekövetkezett változások eredményeként alapjában véve szocialista dolgozó osztályokkal és réte­gekkel van dolgunk. A leg­határozottabban ezt a két alapvető osztály: a munkás­osztály és a dolgozó paraszt­ság szövetsége bizonyítja, amely éppen a tulajdonviszo­nyokban bekövetkezett vál­tozások eredményeként két szocialista jellegű osztály testvéri összefogásává vált. Szocialista nem utolsósor­ban azért is, mert ez az ősz- szefogás a marxizmus—le- ninizmus eszméin alapul s a cselekvés vezérfonalául i6 ezek az elvek szolgálnak. Azért nemzeti ez az egy­ség. mert alapvetőek a vál­tozások a tulajdonviszonyok terén, befejeződött a kizsák­mányoló osztályok gazdasági felszámolása is és most az összefogás már az egész nem­zetre kiterjedhet. Kiterjed­hetett-e ezt megelőzően is? Nyilvánvalóan nem! Hiszen a különböző osztályok és réte­gek „érdekei” pl. a szocialis­ta forradalom különböző sza­kaszaiban legfeljebb csak egyes kérdésekben estek egy­be a munkásosztály céljaival» érdekeivel. Most azonban a célok, érdekek egybeeséséről beszélhetünk. Jelentheti-e a szocialista nemzeti egység kialakulása, hogy az osztályharc befeje­ződött? Korántsem, hiszen a szocialista nemzeti egyseg megvalósítása és az osztály­harc nem zárják ki egymást, sőt az osztályharc következe­tes végigvitele eredményekép­pen alakul ki, mitöbb köl­csönösen feltételezik egymást, ugyanis a nemzeti egység tör­ténelmileg változó, tartalma és szerepe az osztályharcok alakulásának függvénye. A szocialista nemzeti egy­ség ma még nem teljes, csak részben az, s részben megva­lósításra váró program. Hogy ma már szocialista nemzed egységről beszélhetünk, ahhoz hozzájárult az is, hogy tisz­tultak a fejek, közelebb ke­rültek hozzánk az emberek világnézetileg, de o teljes ideológiai egységig még hosz- szú az út. A teljes egység megteremtése komoly elvi- politikai harc eredménye lesa, hiszen bármennyire is szo­cialista termelési viszonyok között élnek és dolgoznak a korábban különböző kispolgá­ri, vagy kizsákmányoló réte­gek, a szocialista termelési viszonyok létrejöttével nem változik meg egycsapásra mentalitásuk. A harc tehát a teljes ideológiai egységért is folyik, hogy az emberek gondolkodásmódját a szocia­lista termelési viszonyok ha­tározzák meg. Miután kiala­kulóban levő (és nem kialakult) szocialista nemzeti egységről van szó ez azt jelenti, hogy komoly feladataink vanna.k ideológiai, politikai, gazdasá­gi szempontból egyaránt. A szocializmus alapjainak lerakása után az osztályharc nem szűnik meg, hanem to­vább folyik megváltozott kö­rülmények között és változó eszközökkel. Napjaink osz­tályharcának első vonala gaz­dasági feladataink megoldása és az ideológiai-eszmei harc. Miután elhárult minden aka­dály a szocializmus teljes fel­építésének útjából, minden energiánkat az építőmunka megoldására irányíthatjuk. Egyesek felvethetik a kér­dést, hogyan képezheti az osz­tályharc tárgyát a gazdasági építés? Elegendő ha arra gondolunk, hogy napjainkban a szocialista világrendszer gazdasági sikereivel gyako­rolja a legnagyobb hatást a kapitalista országok népeire. Napjainkban a harc a szo­cializmus, a kommunizmus felépítéséért folyik, ez pedig el sem képzelhető az anyagi javák bősége nélkül. A szocialista nemzeti egy­ség jelszavát nemegyszer ösz- szekeverik a revizionisták osztálybéke jelszavával, amely a munkásosztály veze­tő szerepének tagadásából és a proletárdiktatúra elvetésé­ből indult ki. A revizionista jelszó annak idején a kisáru- termelő szektor bővítését, a nehézipar és a termelőszövet­kezeti mozgalom elsorvasztá­sát célozta. A szocialista nem­zeti egység többek között a szocializmus teljes felépítésé­re irányul, miután a társa­dalmi fejlődés olyan szaká­hoz érkeztünk, amikor ez az egység objektíve szocialista viszonyokra épül, amikor nem osztják meg az osztályellen­tétek a társadalmat, amikor alapjában véve szocialista jel­legű osztályokkal és rétegek­kel van dolgunk, amelyeknek érdekei egybeesnek s eze\ a közös érdekek a szocialista társadalom felépítésében tes­tesülnek meg. A szocialista nemzeti egy­ség és az osztályharc prob­lematikájával kapcsolatos té­ves nézeteket illetően határo­zott választ ad a VIII. párt- kongresszus határozata, amely leszögezte: „A szocialista nemzeti egység politikai tar­talma: harc a szocialista rendszer védelméért és fej­lesztéséért, a szocializmus tel­jes győzelméért, a békéért, a nemzeti függetlenség vé­delméért, küzdelem a nemzet­közi imperializmus és a még meglevő ellenséges erők és tendenciák ellen. A szocialis­ta nemzeti egység vezető ere­je a munkásosztály, annak forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt, az egész magyar nép elismeri vezetője.” Ha tehát valaki ragaszkodik a tényékhez és látja a társadalmunkban vég­bement történelmi jelentősé­gű változásokat, valamint megérti a szocialista nemzeti egység megvalósításához ve­zető feladatokat, azelőtt vi­lágossá válik, hogy az osz­tályharc feladásáról szóló képtelen nézetnek nincs ée nem is lehet talaja. Boros Béla. Százezer kilométer — alkatrészek után Szűkös javítóműhelyek, drága csavarok, kevés a szakember A gépjavítással foglalkozott a népi ellenőrzési bizottság A héten került a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elé annak az egy hónapig tartó vizsgálatnak a tapasztalata, amely tíz gépállomást és 30 termelőszövetkezetet érintett. Hatvanhárom népi ellenőr vizsgálta meg: hogyan végzik a gépállomások a saját és tsz- gépek javítását; rendelkezésre állnak-e a szükséges alkatré­szek, s mi okozza, hogy ked­vezőtlenül alakulnak a javí­tási költségek. A 10 gépállomás 575 gépet [tervezett főjavításra, melyből 479-et végeztek el. A gépállomások — a ta­pasztalatok szerint — nem mérték fel pontosan a szükséges gépjavítások mértékét, a gépek műsza­ki állapotát, tervszerűtle- nül bonyolították le a gépjavításokat. Többek között 297 gép főjaví­tását nem is tervezték be. Nem megfelelő a javító- műhelyek felszerelése. A szer­vizhez a Nyírmadai Gépállo­máson a legelemibb feltétel, a hidegvíz-mosó sincs meg. Ál­talában szűkös a javítótér: a Tiszaszalkai Gépállomáson 75 erőgépre tervezték korábban, s jelenleg csak a gépállomás­nak 177 erőgépe, 50 arató­cséplője és 6 teherautója van. Ezenkívül 131 tsz gépeinek javítását is itt kell elvégezni. A szakmunkás-ellátottság hiá­nyos: a meglévő szakmunkás- gárda a saját és tsz-ek gép­javítási munkáit képtelen tö­kéletesen ellátni. A Kisvárdal Gépállomás karbantartó mun­kásainak csak a fele rendel­kezik szakképzettséggel, a többiek betanított munkások. Kevés a magasabb képzettsé­gű műszaki dolgozó. Az ön­tözőberendezések, permetező- gépek garanciális javítása és szakszerű karbantartása nincs megoldva a megyében. Mindig visszatérő gond: az alkatrészhiány. Sok-sok utá­najárásba, hosszú utazgatásba kerül a hiányzó alkatrészek beszerzése. A tiz gépállomás 280 eset­ben kényszerült összesen 90 ezer kilométeres utat megtenni az országban al­katrészek után. (Budapest, Debrecen, Miskolc, Szolnok, Hódmezővásárhely, Eger.) Főleg a hazai gyárt­mányú UE—28 erőgép alkat­részei voltak beszerezhetetle­nek. A 90 ezer kilométeres „futam” csak 50 százalékban volt eredményes, de így Is igen költséges, A megyén be­lül 200 esetben 15 ezer kilo­métert futottak alkatrész után a gépállomások szakvezetői, főként , oxigén és dissougáz beszerzése céljából. (72 eset­ben, 8 ezer kilométeres utat megtéve, üres kézzel tértek haza.) Miután az üres és költséges járatok nem hoztak sikert, jó néhány gépállomás házilag próbálkozott alkatrészek ké­szítésével, a régiek felújításá­val. Rendszeresen így pótolták az elkészíthető alkatrészeket Tiszaszalkán és Mátészalkán. Tiszavasváriban egy év alatt 2 miliő 165 ezer fo­rint értékben újítottak fel adagolókat, s megtaka­rítottak 972 ezer forintot. Más alkatrészek felújítása azonban a különböző helyeken csak szükségmegoldás, mert a felújított alkatrész élettartama rövidebb, mint az újé, a ki­sebb darabok műhelyi elkészí­tése pedig nem gazdaságos. Egy csavar kereskedelmi ára 70 fillér, ugyanezt a gépállo­más 2 forintért tudja elkészí­teni. Emelkednek az erő- és mun­kagépek javítási költségei, kü­lönösen az anyagköltségek: a 479 erőgépnél 26 millió 411 ezer forint a ráfordítás, — darabonként 55138 forint —, amely a tervezettnél jóval magasabb (133,82 százalék). A tervszerűtlen munkának és az alkatrészhiánynak és annak tulajdonítható több megkésett tsz-gép javítása, hogy nem rög­zítették a szerződésben a ha­táridőt. A Nyírmadai Gépál­lomás 3 hónapig javította a petneházi Üj Barázda Szuper- Zetorját, a Nagykállói Gép­állomás pedig négy álló hóna­pig a helyi Virágzó Föld UE—28-asát. Hiba az is, hogy a tsz-eknek nincs szakembe­rük, aki átvehetné a kijavított gépet, általában a traktoros képviseli a tsz-t. Az is kiderült, még mindig sok a gépál­lomásokon az elfekvő anyag, alkatrész, — 894, ezer forint értéket tesz ki. A legtöbb csuklós csapok­ból, kaszákból, lánckerekek­ből, fékcsapokból, nyomás- szabályozó szelepekből, mo­torkerékpár és koombájn-al- katrészekből, régi típusú go­lyóscsapágyakból, arató-, ve­tőgép és G—35-ös traktor al­katrészekből áll raktáron. Több javaslatot dolgozott ki a népi ellenőrzési bizott­ság: az országos sizerveknek javasolják, a távlati tervek figyelem- bevételével tegyenek in­tézkedéseket a javítómű­helyek bővítésére, a mű­szaki színvonal emelésére. Géptípusonként állapítsanak meg alkatrésznormákat és körzetenként gondoskodja­nak tartalékalkatrészekről. A Gépállomások Megyei Igaz­gatóságának javasolják: vizs­gálják felül az 1963-as ter­veket, dolgozzák ki a több éves tapasztalatok alapján egyes erőgéptípusok teljesít- mény-ikövetelmjényeit, javí­tási anyag- és bérszintjét. A járási tanácsoknak: segítsék a tsz-eket, hogy ahol 6—8 saját erőgép van, gépcsoport vezetőket állítsanak munká­ba, készüljön típusterv a tsz-gépek tárolóhelyi ségéhez. P. G. 'Tengeren túli jelentés 1 nyomán kedvenc la­pom is megemlékezett arrOl, hogy micsodás ágyat szerkesz­tettek a messzi Chicagóban. Ébresztő ágy. Reggelenként, ahogy fejtől a vekker meg­szólal, egyidejűleg elektro­mos szerkezet ülteti fektéből fel az alvó honpolgárt, s akár- mily keservesen hunyorog és káromkodik, nem engedi visszafqküdni. Minden elismerésünk a chi­cagói agytröszté, amely ezt a makacs műbútort kifundálta, de a szakmában mi sem va­gyunk éppen kezdők. A ma­gyar keltő ipar gazdag ha­gyományokra tekint vissza, tanúsítja velem együtt mind, aki hat és hét közt fele üd­vösségét szokta kínálni, csalt még egy negyedórácskát szen- dereghessen. Népi ébresztőszereink java­részt még abból az időből erednek, amikor az elektro­mosság a kiváltságosok szol­gálatában állt, az eljárási, módozatok így túlnyomólag az áram nélküli megoldás jegye­ben fogantak. A legidősebb formák közül elsőnek a szóbeli serkentést lehel említeni, mely egykoron akként hangzott, hogy nyisd ki szemikéd, pirinyó bárány­I Ébresztő ka, tündérmorzsa és katica­bogár. Aztán „hasatokra süt a nap, Mátyás hét lustái’h továbbá, hogy „aki éjszaka legény volt, legyen nappal is az” — stb., stb. Már itt meg­figyelhető némi hangszínvál­tozás. Hát még, ha azt a mó­dosulást tekintjük, amin há­zastársi (korban átmegy a haj­nali gügyögés! Első évben. „Ébredj, férjecském, te kis álomszuszék...” Második él­ben: „Föl, föl, apafeji” És a huszadik forduló után?: „Kíváncsi vagyok, meddig akarsz még henteregni, vén totyak?!” Jól bevált keltetőnek bizo­nyult a vizgyógyeljárás, amelyhez ifjabb legényko- ruukban a fertőlaki diákin- ternátus vezérnevelője, Sza- linka úr atyai gondosságából volt szerencsénk: — Jó reggelt, nagyságos urak — köszöntött be szívei szóval és aki nem tudta éb­ren és azonnal viszonozni, annál sajtár vizet alkalma­zott, paplan alá, deréktájt. Fürge mozgásra késztette • tagokat a csillagrúgatás né­ven népszerű tűzőr szolgálat is. Sulyok Balázs felejthetet­len sátorelsőnk vezette be a hevesladányi táborban. Ciga­rettapapírt húztak az ipse lábujjai közé és alig gyújtot­ták meg, már talpon is volt.,. Felejthetetlen zenés ébresz­tő derítette évekig tartó jó hangulatra Bujtor Zsiga egy- komámat 927-ben kislőcsei le­génytanyáján. Az igazak ál­mát aludta, amikor hajnali öt óra tájt üde női hpng csen­dült fülébe: — Szép jó reggelt, fiatalúr, itt a gyereke! Középkorú menyecske volt a korai látogató, s torka sza­kadtából visító pályást dugott Zsiga mellé az ágyba. Aztán szépen be is mutatkozott, hogy ö lenne a bébi kisma­májának a nagynénikéje, ed­dig a női ág nevelgette a gyönyörű apróságot, de miu­tán elválasztották, úgy vé­lik, ezután az apja kívánja gondját viselni. Zsiga a gye­reket túlorditva tiltakozott, hogy semmi köze hozzá, ke­ressenek alkalmasabb apát, de bizony a tanúk úgy val­lottak a tekintetes járásbíró­ság előtt, mint a karikacsa­pás. _ Kis jó. Porig égett házak helyén Uj házak — összefogásból Április végén történt Ven- csellőn. Két kis gyerek az udvaron játszadozott. Mint afféle pajkos gyerekek, az egyik valahonnét gyufát szer­zett, majd gyújtogatni kezd­ték. A fel-fellobbanó láng nagyon megtetszett a gyere­keknek, de már ez sem elé­gítette ki őket... Délelőtt 10 óra... Félre- kondulnak a templom ha­rangjai. — Tűz van, tűz van...! — kiabálják az em­berek és mindenki a gomoly- gó füst irányába szalad, özv. Pójer Jánosné és Pájer Já­nos tsz-tagok házait marcan­golja a tűz. ___Az. erőfeszí­tés már hiába való. Szinte porrá égett a két ház. Néhány nappal a történ­tek után összeült a tsz. ve­zetősége. Lengyel Gyula, a pártszervezet titkára indít­ványozta: — Társadalmi munkában segítsük felépíteni a két há­zat. Van hozzá elég erőnk... Nem sokáig tanakodtak. Inkább arról beszéltek: ho­gyan szervezzék meg a mun­kát. A fiatalok mozgósítását Márton Gyula ács, a KISZ vezetőségének egyik tagja vállalta. Az egyik szép, verőfényes napon egyszerre vagy hú­szán jelentek meg Pájerék leégett házánál. A szorgos kezek gyorsan eltakarították a romokat. Megkezdődött az alapozás. Néhány nap eltel­tével már állt az egyik ház fala. Aztán kezdték a má­sikat. Ahogy a kőművesek végeztek, az ácsok vették át a stafétabotot. Márton Gyu­la, Oláh András, Balogh Gyula KISZ-esek szinte egy­mással vetélkedtek. Néhány nap múlva már a tető is rajta volt a házon. — Ügy dolgoznak, mintha a sajátjuk lenne — csak eny- nyit tudott mondani özvegy Pá jenné. — Talán egy kicsit az is — válaszolta Márton Gyula. A ház felépítését valóban annak érezték az emberek. Az összefogás, az emberek­ről való gondoskodás nagy­szerű példáját mutatták meg a ven csellói termelőszövet­kezet vezetői és tagjai. A két bajba jutott család ma már nyugodtan hajtja álomra fejét, a szép, űj. la­kásban. Bálint Lajos A megye burgonyatermelő táját, a Felső-Tisza vidék ha­tárait kiadós esők áztatták az elmúlt napokban. A vetemé- nyek felüdültek és igen gyors fejlődésnek indultak. Külö­nösen jót tett, s az aranynál is többet ért a csapadék Ven- csellő, Gáva, Tiszabercel köz­ségek határának, ahol a szán­tóterületnek csaknem egyhar- madán foglalkoznak előhajta­tott burgonyával. A már ga­lambtojás nagyságú burgonya­gumók négy dekát híztak há­rom nap alatt. Ez annyit je­lent, hogy a vártnál egy hét­tel korábban megkezdhetik az új termés betakarítását és holdanként tíz mázsával lesz nagyobb a hozam mint amennyire számítottak. A má­jus végi esők Szabolcs korai burgonyatermelő mezőgazda- sági nagyüzemeinek a becs­lések szerint 40 millió forint hasznot hoztak. A piacokra is több száz vagonnal szállíthat­nak többet a betervezettnél a korai és középérésű étkezési fajtákból. A szocialista nemzeti egység és az osztály Imre 3 nap alatt 4 dekát „hízott" az úiburaonya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents