Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

Tegnap reggel Kádár János elvtárs, a kíséretében lévő vendégekkel, a megye és a város vezetőinek társaságában megtekintette u fejlődő várost, annak épülő üzemeit, s az új lakónegyedeket. Nyíregyháza utcáin lelkes tömeg várta és üdvözölte a küldöttséget. Ezután a Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalathoz látogattak, ahol Bejczi Ferenc igazgató fogadta a küldöttsé­get. Ismertette a vállalat megalakulásának történetét, termelési eredményeit, terveit, majd meghívta a vendégeket üzemlátogatás­ra. Kádár elvtárs a gyár vezetőivel és a kí­séretében lévő vendégekkel megtekintette az üzemet. Belátogatott a műhelyekbe, beszélge­tett a munkásokkal, ipari tanulókkal, s a Kossuth gimnázium üzemi gyakorlatot itt teljesítő diákjaival. Az üzemlátogatás után Bejczi elvtárs munkagyűlésre hívta meg Ká­dár elvtársat és a többi vendégeket. A nagy szerelőcsarnokban Kádár elvtársat és kísére­tét — akik az emelvényre léptek — lelkes tapssal üdvözölte a több százas munkástö­meg. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Sándor József, és Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Ben- kei András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára, Orosz Ferenc, Endrédi Endre, a megyei pártbizottság titká­rai, Murczkó Károly, a városi pártbizottság titkára, Szűcs Lajos, az SZMT vezető titkára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnökhelyettese, Váczi Mihály költő, a megye országgyűlési képvi­selője és Bejczi Ferenc, a vállalat igazgatója. Bejczi elvtárs az üzem munkásai nevé­ben köszöntötte Kádár elvtársat és a kísére­tében lévő vendégeket, majd Kádár elvtárs lépett a mikrofonhoz. A nép érdeke alkotó tettet követel Kádár elvtárs beszéde Tisztelt Elvtársak, Kedves Elvtársnök! A mi látogatásunk célja — mondotta bevezetőben Kádár elvtárs —, hogy megismerve nagy vonalakban az önök üzemének munkáját, felhív­jam figyelmüket közös nagy feladatainkra, amelyből ez az üzem is kiveszi részét. Rendkívül fontosnak tartjuk, és részben azért Is jöttem el e rövid, elvtársi, baráti lá­togatásra, hogy megkérjem önöket arra, hogy az üzem napi munkájában és talán még ennél is inkább a nagy­arányú fejlesztésben oldják meg azokat a feladatokat, amelyek önökre várnak. Az önök munkája minden­nap befolyásolja ma és a jövőben még inkább ha­súnk új, fiatal, fejlődésé­nek kezdetén lévő szocia­lista mezőgazdaságát. Az önök munkája nagymér­tékben megkönnyíti, vagy ne­hezítheti a mi paraszttestvé­reink munkáját. A mezőgaz­daságtól pedig rendkívül sok függ; befolyással van az or­szág általános fejlődésének ütemére. Mielőtt Idejöttem volna, — s ez így szokás — különböző tájékoztatást nyertem a . gyár mostani helyzetéről. Kitűnt, hogy a múlt évi tervet kü­lönböző okoknál fogva önök­nek nem sikerült teljesíteni. Én nagyon jól tudom, hogy itt a munka bonyolult és ne­héz; a vezetés munkája és minden egyes munkacsoport munkája bonyolult és nehéz, mert nagyon sok féle termé­ket állítanak elő. Azt mond­hatnám, hogy a gépgyár ve­zetése csak maga, a munká­sok javaslatai, véleménye nélkül nem is tudhatna meg­oldani minden kérdést, mert a termelés szerteágazik, ugyanakkor az összeredmény négy vagy öt emberen múlik, akik saját maguk ismerik legjobban saját feladataikat. Ehhez tartozik az is, hogy az Idei tél nyomokat hagyott az önök üzemének munkáján is; az első negyedévi indu­lás nem jól sikerült. De ezt még pótolni lehet. Azon a rövid kis tanácskozá­son, amit a gyár dolgozóinak képviselőivel folytattunk, kö­zölték velem, hogy az idei fejlesztési tervük jelentős az össztermelés növelését illetően a késztermék előállításában és hogy önök bizakodóak. Nyíregyháza, új városnegyed. (Foto: Hammel József) Úgy gondolják, hogy az el­maradást szeptemberig pótol­ják, és év végéig 16 százalék­kal még növelik a befejezett termelési értéket. Hiszem, hogy ez a biza­lom reális, de kell az a kitartás, ami a nemzeti labdarúgó-válogatottban nincs meg, hogy a kilenc­ven percet végig kell har­colni és akkor menni fog a dolog! Az önök munkája más vonatkozásban is nagy jelen­tőséget képvisel. Szabolcs-Szatmár megye sajnálatos módon a régi világtól minden tekintet­ben nagyon elmaradott viszonyokat örökölt. Ipa­rosodás ebben a megyé­ben nem volt. A mezőgaz­dasági termelés körülmé­nyei rendkívül alacsony színvonalúak voltak, en­nek következtében az itt élő nép megitta ennek a levét. Szociális, kulturális, közokta­tása szempontból az országos átlag alatt volt Szabolcs-Szat­már. A felszabadulás óta el­telt évek során ebből nagyon sokat pótolt ez a megye, de még ma is nagyon sok terüle­ten az országos színt alatt maradt. A megye minden dol­gozójának, de az ország egész lakossá­gának is érdeke, hogy ez a megye elérje az orszá­gos szintet, sőt ha lehet­séges, haladja túl. Erre vonatkozólag csak any- nyit mondhatok, hogy ennek érdekében sok fontos dolog történt és történik. És ez az önök munkáját érinti: éppen a mezőgazdaság fejlesztésén keresztül ér­jük el, hogy a megye ál­talános színvonala az or­szágos átlagot túlhaladja. A gyár közvetlen munkája része annak, hogy a megye még iparibb legyen; ez a nép­gazdaság szempontjából és politikailag is fontos. Rend­kívül fontos, mert a mi tár­sadalmunkat végeredményben a munkásosztály vezeti. És természetes, hogy a munkás- osztály jól vezesse, ahhoz he­lyes politika kell, magától ér­tetődő vezetőerő kell, párt­szervezet kell, Ifjúsági szer­vezet, szakszervezet kell, de kell az is, hogy a munkásosztálynak magá­nak legyen egy bizonyos számbeli ereje itt a me­gyén belül is. önök nagyon jól tudják, mert közeli rokonságban van­nak a faluval, hogy a parasztemberek termé­szetesen ugyan olyan ér­tékű emberek, mint az Ipari munkás, de az élet nagyon sok kérdésében a munkásosztály példamuta­tását várják. Önöknek úgy kell dolgozni, hogy azt az ország és a megye parasztsága előtt példaként állíthassuk: így kell a szocia­lizmust építeni, mint azt eb­ben a mezőgazdasági gép­gyárban építik. Nagyon bí­zunk abban, hogy ez valójá­ban így is lesz! Na, de pilla- ' natnyilag ezt még nem merem Az épülő nyíregyházi víztorony. mondani, mert ha ott Szamos­tatárfalván kérdezték volna tőlem, hogy Nyíregyházán, ahol a gépeinket javítják, hogyan teljesítette tavalyi tervét a vállalat, nehéz lett volna egyenes választ adnom. Mert mi itt akár hogyan is magyarázhatjuk a miérteket és hogyanokat, de ott csak a végeredmény érdekli az em­bereket. Ott várják a Jobb és jobb gépeket és az időben ki­javított gépeket, Szamos- tatárfalván és másutt is. Azt hiszem, ebben a gyár­ban minden ember tudja, mit jelent a gépalkatrész a mezőgazdaságnak. Az országos terv nagyon nagy, és ez tartalmazza, hogy itt, ebben a gyárban hovatovább 50 millió fo­rint értékű alkatrészt kell gyártani, a mezőgazdasági gépekhez, hogy fennaka­dás nélkül mehessen a munka. Kádár elvtárs ezután ar­ról beszélt, hogy nem a sza­vak, hanem a tettek jelentik az ember Igazi értékét. — A ml népünknek embe­ri szóra szüksége van, de frázisokra nincs szüksége; arra van szüksége, hogy érdemesen és okosan, célszerűen intézzék a közűgyeket, a dolgozó embertől pedig a nép ér­deke követeli meg az alkotó tettet. önök bizakodóan mondják, hogy a tervet végre fogják hajtani. s ez alkotó tett lesz, amely becsületet szerez majd a gyár minden dolgozójának. Engedjék meg elvtársak, hogy én a velem érkezettek­kel együtt az ő nevükben is őszintén megköszönjem a barátságos fogadtatást. Az a benyomásom, hogy Itt a szavak mögött ott van a munkában való helytállás és ott is lesz! Kérem önöket, hogy bi­zakodással, nyugodtam és határozottan dolgozzanak terveik megvalósításáért. Az önök munkáján is múlik, s végül hétmillió testvéri felnőtt munká­ján, hogy egyre szebb és jobb lesz az élet a Magyar Népiköztársaság­ban. Mindnyájan azt szeretnénk^ hogy gyorsan fejlődjék! Eh­hez pontos, szép munka kell, semmi más. A többi feltétel adva warn. Jó érzéssel búcsúzom, át­adva önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kor- monyának testvéri üdvözlet tót és a magam nevében is szívből kívánok mindany- nyiuknak nagy sikereket munkájukhoz és jó egészsé­get. Azzal köszönök el, hogy viszontlátásra, elvtársak! Kádár elvtárs és a kísére­tében lévő vendégek a dél­utánt órákban a Kossuth gimnáziumba látogattak, ahol Horváth Miklós,, a megyei ta­nács vb művelődési osztályán nak vezetője és Sinka Antal, a Kossuth gimnázium igaz­gatója fogadta, majd Kádár elvtárs és a vendégek itt ta­lálkoztak és tanácskoztak a város felső- és középfokú iskoláinak igazgatóival, taná­raival. Utána Sinka elvtárs bemutatta Kádár elvtársnak és a többi vendégeknek a gimnáziumot és a politechni­kai műhelyeket. Délután a megyei tanács nagytermében kibővített párt­bizottsági ülésen vettek részt. Itt Benkei András elv­társ beszámolt a megyei pártbizottság 1963. évi intéz­kedési terv mezőgazdasági részének eddigi végrehajtásá­ról és további feladatairól. Az ülésen beszédet mondott Kádár János elvtárs. A pártbizottsági ülés után a vendégek a szabadtéri szín­padon megtartott gyűlésen találkoztak a város dolgozói­val, ahol Kádár János elv- társ mondott rövid beszédet, A városból a Sóstóra haj- tattaik, ahol Kádár elvtárs tistfeletére adott vacsorán vettek részt. AZ MSZMP SZABOICS-SZATMAQ MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Évfolyam, 124. szám ARA: 50 FULLER 1963. MÁJUS 30, CSÜTÖRTÖK Kádár János elvtárs nyíregyházi látogatásai

Next

/
Thumbnails
Contents