Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

í> rosunk és a tanyaközpontok népművelési gondjai Prékopa István városi tanácselnök-helyettes nyilatkozata Munkatársunk felkereste Prékopa István elvtársat, a városi tanács vb elnökhelyet­tesét, hogy tájékoztassa ol­vasóinkat Nyíregyháza nép­művelésének időszerű kérdé­seiről, gondjairól. — A városi népművelés fel­adataként elsősorban a város dolgozóinak tudatformálása áll — mondotta Prékopa Ist­ván elvtárs. — Vonatkozik ez különösképpen parasztsá­gunkra, a tanyai lakosságra ahol ez a munka az előző évek tapasztalatai szerint az adottságok miatt a leggyen­gébben ment. Gondolunk itt az útviszonyokra, a villany hiányára, a szétszórt telepü­lésekre és a megfelelő helyi- ségek hiányára. Ezek az okai annak, hogy az ismeretbőví­tés, a felnőttek dolgozó isko­láinak bevezetése csak egyik­másik tanyán volt eddig le­hetséges. Ezért a népművelés 1963/64-i évi feladatai közt a fokozottabb ismeretterjesz­tés, az előadássorozatok és tanfolyamok nagyobb mérvű bevezetése tanyabokrainkban az egyik leglényegesebb kér­dés. — Bár az előző ciklust sem fejezték be teljesen népműve­lőink, mégis már most gon­doskodás történik az 1963/64-1 évi terv jobb megvalósításá­ról. — Sok problémánk van. Például a külterületen tar­tandó előadásokhoz az előadók biztosítása. Ugyanis sok eset­ben megtörténik, hogy a kő- utaktól távol eső tanyai is­kolák magközelítése majd­nem lehetetlen, az előadóknak hóban, sárban gyakran hosz- szú kilométereket kell gyalo- gGlniok. Dicséretükre legyen mondva; még ez sem riasz­totta el őket a tanyai előadá­soktól. Főleg külterületeinken akadályoza az előadások szintjének filmvetítésekkel való növelését a villany hiánya. A villamosítás sál kapcso­latban a faluk villamosításá­nak befejezése után gyorsabb ütemben kellene tanyáinkat villamosítani, sem mint az távlati terveinkben áll. Nem ártana egy pár nagyforgalmú jelenleg földes bekötő útnak a kövezése sem, mert ezáltal a tanyák lakosságát gyorsab­ban be tudnánk kapcsolni a népművelésbe. 0 — Fontos volna városunk­ban kerületi könyvtárak, illet­ve eserehelyek létesítése is. Ez — egy kerület kivételé­vel — megfelelő hely hiányá­ban nem kivitelezhető. Iga2 ugyan, hogy a megyei könyv­tár elhelyezése sem egészsé- ges. Amennyiben a megyei könyvtár új épületet kapna, a régiben ifjúsági könyvtárat és olvasótermet létesítenénk. Ninps az ifjúságnak megfe­lelő szórakozóhelye sem vá- rosunkban. Űgy_ szintén nincs állandó kiállítási termünk sem. Ilyen célra a múzeum helyiségeit szoktuk igénybe­venni, ami a múzeum mun­káját nehezíti meg. Legnagyobb probléma az, hogy a József Attila Műve­lődési Ház csak ideiglenes a jelenlegi elhelyezésében, mert egy vendéglátói intézmény helyiségeit foglalja el, amely viszont a közeljövőben épít­kezni szeretne. Igen sürgős volna tehát a város északi központjában tervbe vett mű­velődési ház felépítése és megfelelő szakemberekkel va­ló ellátása, akik aztán segít­séget tudnának nyújtani a külterületi művelődési házak dolgozóinak. A város kulturális munká­ját segítenék az üzemelő mo­zik is, amelyek közül kettő ugyan működik, de egyik sem korszerű már. A két film­színház helyett sajnos csak egy 600 férőhelyes mozi építé­sére számíthatunk, amely 1964 derekára válik üzemel- hetővé. A jelenlegi mozik kö­zül jó lenne valamelyiket a Nyíregyházát nagyszámbaii felkereső vidékiek részére híradó moziként működtetni. Problémát okoz az is, hogy tanyabokrainkon a meglévő művelődési termek nem kor­szerűek. Sürgős volna a fel­sősimái és sóstóhegyi termek helyett új művelődési háza­kat építeni. A jelenlegiek a toldozgatások ellenére sem felelnek meg, állapotuk pe­dig nem olyan, hogy érde­messé tenné nagyobb beruhá­zásokra. Sürgős volna a bor­bányai kultúrház építésének minél előbbi befejezése is hiszen a több mint négyezer lakosú tanyaközpont kultúr­ház nélkül nem tud megfele­lőképpen művelődni. Ezt azonban csak akkor gyorsít­hatnánk meg, ha állami tá­mogatást kapnánk. A többi tanyaközpontban lévő kultúr­termek is korszerűsítésre vár­nak; bizonyos fokú hozzáépí­tést és a fűtési berendezések felújítását igénylik — fejez­te be nyilatkozatát Prékopa István elvtárs. Ratkó József Zongorák a művelődési otthonokban Költségvetésből és állami tá­mogatásból az idén mintegy másfél millió forintot fordí­tanak Szabolcs-Szatmár me­gyében a művelődési ottho- nők berendezéseinek bővíté­sére, a kulturális munka anyagi feltételeinek javítására és nyolcszázötven ezer forintot a néhány jelentősebb intéz- meny felújítására. Csaknem minden művelődési otthonié- szesül kisebb nagyobb támo­gatásban. Csupán függönyök beszerzésére százezer, a könyvállomány növelésére há­romszázezer forintot költe­nek. Számos intézmény kap klubasztalt, kályhát, széket, rádiót, magnetofont. Hét olyan községnek juttatnak zongorát, ahol jól működő énekkar van és a zenetaní­tás személyi feltételei is adot­tak. Ugyancsak hét intézmény kap fllmvetítőgépet, tizenhá­rom pedig televíziót. A vá­sárlásokat megkezdték, a be­rendezések és tárgyak egy részét már leszállították. adottság — rossz kezdés Jó A napokban kapott egy „Gamma" gyártmányú vízki­emelő szivattyút a tiszaka- nyári Havasi Gyopár Tsz. Sok helyen, különösen a ho­mokos részen, már nagyonis elkelne a víz. A szivattyú segítségével a Tisza vízéből 100 holdon tudnak majd ön­tözéses gazdálkodást folytatni. Ez csak a kezdet. Mivel az öntözésire jó adottságai van­nak a tsz-neik, távolabbi ter­vükben — az öntözőcsator- náik felhasználásával — ezer holdnál is többet öntözhet- nek majd. Az első vízsugár, a negy­venholdas kertészetet és a tízholdas kísérleti parcellát fogja öntözni. Bár a szivaty- tyú, a hozzátartozó berende­zéssel 100 hold öntözését is elbírja; de váratlanul és ko­rábban érkezett, így csak öt­ven holdra terveztek. Legna­gyobb problémájuk a szak- emberhiány. A tél folyamán egy emberük ugyan elvégezte a szaktanfolyamot, de ez ke­vés. Irányító szakemberre, gépkezelőkre és öntözéses szakmunkásoíkra — kertészeik­re —. van szükségük, mert a szakértelem, a hozzáértés na­gyon fontos feltétele az ön­tözéses gazdálkodásnak. Az öntözés látszólag egy­szerű, de annál bonyolultabb. Ismerni kell a különböző nö­vények vízszükségletét, a ta­laj szerkezetet, mert amilyen hasznos a víz, olyan káros Is lehet. Ezért alaptalan a tsz. vezetőségének az az állás­pontja, hogy az öntözéses kertészetben nem szerveztek külön kertészeti brigádot. Azt mondják: „Nincs rá szükség, az elmúlt évben sem volt, mégis jó volt __" Vagyis a három növénytermelő brigád­ból mindennap más és más dolgozik a kertészetben. Ez a megoldás nem célsze­rű! A növénytermelő brigád tagjai, akik mindenhol dol­goznak, mást és mást csinál­nak nem lesznek igazi szak­értői az öntözéses kertészet­nek. Aztán az az érvük sem fogadható el, hogy azok a ta­gok, akik a kertészetben dol­goznak, elesnének a kukorica, a burgonya premizálásától. Fölösleges bizonyítani, hogy a kertészeti jövedelemből többszörösen megvásárolhat­ják a tagok a szükséges ter­mékféleségeket. Másrészt pe­dig, a hozzáértő munka nyo­mán, állandó pénzforrást je­lent mind a kertészetben dolgozó tagoknak, mind a szövetkezetnek. Éppen ezért helyes volna, ha a tsz. vezetői gondolkod­nának, hogy .ilyen nagyszerű távlatokban hogyan oldják meg a hozzáértő emberek képzését. Mert bármilyen jók is az adottságok, ha nincs meg a hozzáértés, az okos gazdálkodás, csak holt tőke marad még a legjobb adott­ság, a legjobb befektetés is. Bálint Lajos ALEKSZANDR NASZ1BÓV: fordítottat SZATHMÁGÁBOR 95. A gépkocsivezetők és az SS-ek gyors mozdulatokkal emelték kd a kasból vala­mennyit, s rakták a teher­autókra. Upitz minden lá­dára rávilágított a zseblám­pájával, s jegyzetfüzetébe ír­ta a tetejére festett számot. Amikor az egyik kocsi meg­telt, félreállt a tisztás szé­lére, s a következő teherautó tolatott az aknanyiláshoz. Gyorsan haladt a berako­dás. Hamarosan arra a kocsi­ra is sor került, amelyben Aszker ült. Ekkor azonban 5 már nem volt abban a teherautóban. A szovjet felderítőik néhány megrakott kocsival teljesen elállták az utat egy másik, szintén ládákkal telt Diesel körül. Ebben a körülbástyá­zott kocsiban ült Aszker. Per- cev itt is állandóan mellette volt, egy pillanatig sem hagy­ta magára társát. Korzsov és két másik fel­derítő pedig Torpot tartotta 1963. május 30. szemmel. Az örökké szaglá­szó, karrierről álmodozó kopó nem is sejtette, hogy az az ember, aki annyi nyugtalan percet okozott neki, akire olyan hosszú ideje vadászik, ott van a közvetlen közelé­ben. Torp kezdetben éberen figyelte a felszínre kerülő lá­dákat, nem vizsgálgatja-e őket valaki á kelletténél hosz- szabb ideig, de később —mi­után meggyőződött róla, hogy minden rendben halad — be­ült a terepjáróba és szundí­tott egyet. Éjjel kettőre járt az idő, amikor befejezték a rakodást. Az utolsó ládák után a szállítókas felszínre hozta azt a húsz főnyi SS-legény- séget is, akik lent a mélyben dolgoztak, a súlyos ládákat cipelték a tárolóhelytől a szál-' lítókasig. Valamennyien egy- egy teherautóba ültek, — a gépkocsivezetők mellé. Valaki megérintette Torp vállát. A Sturmführer — álomból ébredve — ijedten kapta fel a fejét, s álmosan nézett az előtte álló férfire. Upitz Gruppenführert és Ri- bint látta maga előtt. — Befejeztük, Torp. Indu­lunk — mondta Upitz. — É5n előre megyek. A sofőr mellett minden kocsiban ül egy em­berünk. Hátul a rak téren pedig két-három tiszt az őr­nagy stábjából. — Upitz Ri- binre mutatott. — Szóval azt hiszem elegen vagyunk,1 bár­mi történik is. Maga zárja le a gépkocsisort az autójával. A terepjáróban van elegendő rakéta, s egy rakótapisztolyt is talál itt. Ha valamelyik te­herautó lemaradt, vagy bár­mi egyéb miatt meg kell áll­nia a karavánnak, lőjjön fel egy zöldszínű rakétát. Vilá­gos? — Igenis Gruppenführer úr. — Figyelmeztetem, Torp: egyetlen teherautónak sem szabad maga mögött mennie! — Értem. — És jól nyissa ki a fü­lét. Az imént kaptunk egy közleményt, hogy Berlin kör­zetének légiterében az ellen­ség több bombázóegységét ész­lelték. — Amerikaiak? — Oroszok, Torp, oroszok! Hiszen éppen erről van szó! i— Értem. — Akkor md megyünk, Torp. — Upitz Ribinhéz for­dult. — És az ön helye hol lesz? Ritán zavarinak látszott. — Á vezérkocsiban ül a helyettesem. Ezért én valahol itt a gépkocsisor végén sze­retnék tartózkodni. Nem fo­gadna be társnak, Torp úr? — Üljön be őhozzá, —szólt Updtz Torpra mutatva. A Gruppenführer elment. Torp is ki akart szállni va­lami miatt, de Ribin egy la­posüveget húzott elő a zse­béből, lecsavarta a kupakját, s a Sturmführer orra alá tar­totta a fiaskót, miközben ka­csintott egyet. Az illatáról ítélve kitűnő likőr lehetett az üvegben. — A cigarettája Törökor­szágból való, — mondta 'Vá­laszul Torp. — És a likőr melyik tájról származik? — Valódi benediktiner! Több esztendős. Maga Four- ger küldte a pincészetéből! — Fourger? — Igen.( Bizonyosan ismeri azt a híres francia céget. Fourger ma Franciaország legnagyobb borkereskedője. — Igen... hogyne, hogyne... — válaszolta bizonytalanul Torp, aki nem akarta el­árulni tájékozatlanságát. — Hallottam már Fourgerről. Ribin teletöltötte a laposüveg rumospohárszerűen kiképzett menetes tetejét, s átnyújtotta Torpnak. Utána maga is ivott. Az itóka után rágyújtottak egy török cigarettára. Ribin erről-arról kérdezgette , Tor­pot. A beszélgetésben észre sem vették az idő múlását. Dudálás hallatszott, s Upitz kocsija húzott el mellettük. A Gruppenführer mellett Asz­ker ült. Qvatos volt: úgy he­lyezkedett el, hogy Torp ne láthassa az arcát.­(Folytatjuk.) A RÉGI ÉS AZ ÚJ A ház még a telepesek idején épült a nyíregyházi Kalinin utcában. A tv-antennát, már a legutóbbi hónapok emelték a nádtetőre. Már műemlék számba megy ez a kis ház. Foto: Hammel J. A bíró jobbján Megbízatása: népi ülnök — Emberség és közös érdek — Varrónő az ülnöki székben ZENTAI ANDRÁS. A tech­nikusnak látszólag eddig csak annyi köze volt a nyíregyhá­ziakhoz, hogy a posta auto­mata telefonközpontjában raj­ta és csoportján múlott a ké­szülékek gyors, hiba nélküli egybekapcsolása. Mostantól egy munkahelyen túli funk­ciót is el kell látnia: ülnök­nek delegálták a nyíregyházi járási-városi bíróságra. — Minek tulajdoníthatom ezt a megtiszteltetést? Talán annak, hogy korábban min­dig nagy figyelemmel hallgat­tam végig munkatársam, Bartha József ülnöki beszá­molóit, s gyakran elmondtam a saját véleményemet is. Új­ságjainkban mindennap fel­figyeltem a bírósági hírekre, tudósításokra, különösképpen azokra, amelyek a társadalmi tulajdon jogtalan elsajátítá­sáról számoltak be. Ha lehe­tett, nyomban kiértékeltük.. A csoportvezető technikus immár 21 éve úgy vigyáz az utolsó szerszámra, alkatrész­re, mintha a sajátja volna. „A gondatlanság — mond­ja — a bűn egyik szülője.” Emberismerete, elméleti fel- készültsége jó alapja lehet követendő humanizmusának: „Olyan mértékben igyekszem emberséges lenni, amellyel nemcsak az egyén, de a kö­zösség érdekét is védem.” KRIZSAI LAJOSNÉ. A textilruházati ktsz varrónője már gyakorlott. népi ülnök: 1960 óta • tesz eleget e tár­sadalmi megbízatásnak. „Amikor először ültem a bíró jobbján, többször arra gondoltam, vajon elegét tu­dok-e tenni fogadalmamnak." Krizsainé 11 éve mindennap reggel ötkor kel, munkába- menet előtt megfőzi az ebé­det a családjának, mert mind­annyian dolgoznak. Este mo­sás, vasalás, takarítás, s az­tán a kis unoka... — Egy idő után szinte szük­ségét éreztem a bíróság mun­káját segítem. Néhány elgon­dolkodtató tárgyalás után éb­redtem rá igazában, hogy az ember nem mehet pl esemé­nyek, ügyek mellett szótla­nul, csukott szemmel. Tapasztalatát az ülnökkép­ző tanfolyamon — most har­madéves — egészítette ki. Most már otthon érzi magát a Polgári Törvénykönyvben, a BTK-ban. Dicséri a bírók kö­rültekintő munkáiét. Öt iga­zán nem titulálhatják bóloga- tónak, ha szükségét érzi közbeszól, kérdez, szenvedé­lyesen keresi az igazságot, így volt ez szinte valamennyi válóperes tárgyalásnál: annál is, amelyik 35 évi házasság után, vagy amelyik néhány hónapi együttlét után kö­vetkezett be. Ez utóbbiban az ülnök Krizsainé szavai nyo­mán béküléssel végződött a rövid tárgyalás. A fiatal férj azért akart válni, mert a fe­lesége nem takarította kellően a lakást! Percek alatt kide­rült, hogy a fiatalasszony — aki pappal fárasztó beosztás­ban dolgozott — a legkisebb segítséget sem kapta meg fér­jétől. Megvédelmezte Krizsai­né azt a két fiatalembert is akit az idősebbek sodortak bele a fusimunkába: kérte a főbűnösök példás elmaraszta­lását, s a megtévedt fiatalok­nak járó büntetés felfüggesz­tését. — Szombatonként értekez­leten beszéljük meg tapaszta­latainkat a bíróság vezetőjé­vel: eddig minden ítéletbe belenyugodtam, de volt, ami­kor egyik másik fiatal bíró türelmetlenségét szóvá tet­tem. Nyugodt szívvel végzi mun­káját a varrógépnél és az ülnöki székben, mert naponta cselekszik a megkapott biza­lomért. A. S. Értesítjük megrendelőinket, ügyfeleinket, hogy folyó hó 30., 31. és június 1-én * leltározás miatt telepünkön munkafelvétel és kiadás szünetel. VASSZERKEZETI ÉS GÉPIPARI VÄLLALAT Nyíregyháza, Rákóczi u. 100.

Next

/
Thumbnails
Contents