Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-04 / 102. szám

Változik a tyukodi határ „ITT MINDEN EMBER ANNYIT ÉR, AMENNYIT DOLGOZIK" AZ ELSŐ PRÉMIUM — ÚJ VEZETŐK Jó eredmények a mándoki íj Élet Tsz-ben Háztáji legelő (?!) 41 hízott bika exportra — Köztes bab a kukoricásban . Egy évvel ezelőtt nem sok jót lehetett hallani a tyuko­di Kossuth Tsz-ről. Közel 600 ezer forint mérleghiány­nyal zárták. Ekkor sok em­berben felmerült a gondo­lat: „Hát ez volna a nagy­üzemi gazdálkodás?” Az emberek megsokallták. Hisz jól tudták: a tyukodi határnak olyan adottságai vannak, hogy a járás legjobb szövetkezeted közé tornázhat­nák fél magukat.» Csak olyan vezetők kellenének, akik hoz­záértően irányítanák a szö­vetkezet ügyes-bajos dolgait. A múlt év őszén új vezető­ket választottak a tyukodiak. Czalány Györgyöt, a gépállo­más főagronómusát elnök­nek, ifj. Bajka Zoltánt pedig főagronómusnak. Az elnök a szakmában szerzett kincset érő tapasztalataival világos célt tudott a tagok elé állí­tani. Ennek során meghono­sodott a szövetkezetben a rend, a munkafegyelem, az emberek visszanyerték ked­vüket. Az első intézkedések az új vezetőség részéről megnyerték a tagság bizal­mát. így kezdődött meg a tava­szi munka. A faluban alig találni embereket. Ha valakit keresnek a válasz ez: „Kint van a határban.” A főagronómus mozgékony fiatalember. És tegyük hozzá: jó szakember, ötezer holdas gazdaság irányítója. — Már kezdetben szigo­rúan kimondtuk, hogy mos­tantól kezdve itt minden em­ber annyit ér, amennyit dol­gozik. De tudja, hogy van, a szokás íratlan törvénye nem foszlik szét egyhamar. Külö­nösen akkor nem, ha az em­berek bizalmatlanok... Rágyújt. Látszik időt akar nyerni a gondolatók rende­zéséhez. — Hányszor, de hányszor gyűltünk össze, hogy az embereknek megmagyaráz­zuk: elsősorban róluk van szó. Kezdetben komorak vol­taik az arcok, mintha teme­tésre készültek volna. Sokan hangot is adtak véleményük­nek. .. Azt mondták, nehéz fátylat borítani a múltra. Ez az aggodalom érthető volt. A tsz fennállása óta mindig mérleghiánnyal zárt. Amióta a szövetkezet fennáll, előle­get még nem kaptak. Ma ALEKSZANDR MSZIBOV: fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR nek zaját. Az adjutáns azon­ban ennek ellenére meghal­lotta lépteit, benyitott, s kér­dőn nézett a főnökére. — Tűnjön el! Ki szólt ma^ gának? mordult rá Seifert. Az adjutáns gyorsan be­csukta az ajtót A tábornok mind idegeseb­ben járt fel-alá a szobában. — Idióta — mormogta. — Idióta, ostoba, üresfejű! Ezeket a szavakat nem az adjutánsra értette, hanem Adolf Hitlernek adresszálta, akiit ebben a percben Seifert mindenkinél jobban. tiszta szívből gyűlölt és megvetett. Az önmagában tetszelgő, han­goskodó ripacs, aki gondol­kodás nélkül hallgat minden­féle jött-ment tanácsára, a katasztrófa szélére sodorta az országot. Még néhány hét és mindaz, amit olyan hatalmas munka, a nemzet olyan mér­hetetlen áldozata árán értek el, romiba dől, porrá és hamu­vá válik! Seifert odament az asztal­hoz, kezébe vette a levelet, amelyet az imént olvasott. Ismét maga elé emelte, hogy jobban megnézze. A legfon­tosabb eseményekről szóló legújabb jelentéseket tartal­mazta a levél. Ez hozta ki a tábornokot a sodrából. Az állt a jelentésben, hogy a szov­jet hadsereg csaknem a 75. Seifert tábornok csütörtö­kön reggel telefonálni akart. Kastélybeli szobájában fel­emelte a kagylót, s bosszúsan tapasztalta, hogy nem műkö­dik a telefon. Rossz volt a másik készülék is, amely közvetlenül a helyközi távbe­szélő központhoz szólt. A kastély melletti bokrok­ban elrejtőző Percev őrnagy azt látta, hogy egy gépkocsi halad ki a kapun. Az autó lefelé indult a dombról, s a városba vezető országúira fordult. Percev, aki egy órá­val ezelőtt elvágta a kastély­ba vezető telefonvezetéket, bizonyos volt benne: a tele­fonközpontba megy a gépko­csi, szerelőért. Ott pedig ép­pen Gottfried Wilhaus, vagyis Ljutko százados volt az ügye­letes műszerész... A kocsi hamarosan meg­hozta a kastélyba a telefon­központ emberét. Valóban Ljulko volt az illető. Azit mondta a küldöncnek, hogy ilyen magas rangú vendég kérésének teljesítését nem 1963. május 4. engedheti át más, alacso­nyabb beosztású személynek, ezért maga jött, hogy meg­javítsa az elromlott telefonit. A műszerész ellenőrizte a szoba falán végighúzódó ve­zetéket, szétszedte mind a két telefont, fél óráig mata­tott bennük. Végre elkészült a munkával, s jelentette, hogy működik a telefon. A műszerész azonban nem volt teljesen megelégedve sa­ját munkájával Megmagya­rázta a számtartónak, hogy mind a két készülék nagyon régi, s egyáltalán nem meg­bízható. Estére ismét eljön majd és kicseréli őket. A műszerész elment. Kisvártatva az adjutáns je­lent meg a tábornok szobá­jában: — a legfrisebb postát hozta. Az Abwehr külön er­re a célra munkába állított küldöncökkel tartotta Berlin­ből a kapcsolatot Seiferttel. Seifert felnyitotta a viasz­pecséttel lezárt borítékot, né­hány percig unottan olvasta a papírokat, aztán eltolta őket maga elől, s felállt. Nyugtalannak látszott. Hátra tette a kezét, az ujjait össze­kulcsolta, úgy járt fel-alá a szobában. A puha, süppedés szőnyeg, a mennyezettől a földig érő nehéz függönyök, a falon körbe futó szövet, a párnázott ajtó felfogta lépted­már elérték, hogy nyolc fo­rintot tudnak osztani munka­egységenként. Meg a terv is bíztató reményeket sugároz. Egy munkaegységre az előző évi 15 forinttal szemben pré­miummal együtt, 33 forintot terveztek. — Ez .pedig meg lesz. Sőt... — mondja a főagro­nómus. — Még sohasem kaptam prémiumot a malacok gondo­zásáért — mondja Farkas Zsigmond állattenyésztő. — Csak ebben az évben. Meg­értem azt, hogy takarókba tehetem a pénzem... Igen, ma már ez tény. De az is, hogy amióta Tyúkodon tsz van, ilyen munka még nem volt a határban. Érdemes szétnézni — invi­tál a főagronómus. Alig hagyjuk el a falu ha­tárát, baloldalt nagy tábla in­tenzív búzát látunk. — Legalább 19—20 mázsa körüli termést várunk hol­danként — mondja a mező­gazdász. A marik oldalon cukorrépa tábla. Szépen ki van kelve, sarabolni lehet. Az agronó- mus megjegyzi: Holnap már megkezdjük. Az egyik brigád területén a rostkender utolsó magjait hullatja ^a vetőgép. Ötven- holdas tábla. Tegnap még szántatlan volt, ma már be van vetve. — Igyekszünk — mondja Martha András tsz-tag — mert úgy látjuk érdemes. Mindenfelé gépek és em­berek. Huszonhat gép és sok ember dolgozik, hogy május 1-re végezzenek a tavaszi munkával. Esteledik. A tsz központ­jának megtekintésére mór alig van idő. De elég ahhoz, hogy meggyőződjünk: szép jószágállomány, gondosan ke­zelt állatok. Akkor készítet­ték elő a Görögországba me­nő hízómarhákat. A jövő hó­nap végére pedig mintegy ötszáz darab hízott sertést ad- ngk el. Két sertésigondozó vitatko­zik az ól mellett, a szürkülő estében. Mit csináljanak a prémium-malaccal? Hazavi- gyék-e, vagy pénzben kérjék a jutalmat. Végül úgy döntenek: megné­zik a vásáron, hogy kél a választott malac.. . Bálint Lajos Az Állami Biztosító értesíti ügyfeleit, hogy május 2-án megnyitotta nagy halászi kirendeltségét. A kirendeltség intézi; NAGYHALASZ, IBRÄNY, BÚJ és KÓTAJ községek biztosítási ügyeit. A kirendeltség biztosításokat is vesz fel és kártérítéseket is fizet ki. (4) 1525 holdon gazdálkodik a mándoki Üj Élet Termelőszö­vetkezet. Burgonyavetési ter­vük 315 hold volt, ezzel szem­ben 335 holdat ültettek el. Ebből 215 hold csíráztatott burgonya. A burgonya vetését április 26-ára befejezték. A csíráztatott burgonyából 100 holdat már kapálnak.. Jól haladnak a kukorica ve­tésével is. 150-ből 75 hold már el van vetve. Válaszol az illetékes A Kelet-Magyaronszág áp­rilis 17-én Fórum rovatában közölte egy olvasó panaszát „Másfél liter tejért 9 forint” címmel. A cikk nyomán vizs­gálatot rendeltem el, mely­nek során a következőket ál­lapítottam meg: Meghallgattuk Kiss László- né panaszost, valamint a bolt vezetőjét és két vásárlót, akik a történtek időpontjá- ben a helyszínen voltak. En­nek ellenére a tényleges va­lóságot megállapítani nem lehetett, A vásárlók meghall­gatása egyoldalúnak bizo­nyult, mivel Kiss Lászlóné panaszos által — a cikkben is — említett három vásár­lót, akik közvetlen szemta­núi voltak az esetnek, nem tudta megnevezni. Ettől függetlenül —, figye­lembe véve az ünnepnapok előtti csúcsforgalmat — elő­fordulhatott, hogy a pénz átvételéről a boltvezető meg­feledkezett, ugyanis a vizs­gálatból kitűnt, hogy a tör­téntek időpontjában 25—30 vevő tartózkodott a tejbolt­ban. A boltvezető helytelenül járt el, amikor a vásárlót az utcáról visszahívatta és az sem kétséges, hogy a pénz­kezelés terén is gondatlanul járt el. Ezért figyelmeztetés­ben részesítettük és egyben utasítottuk, hogy a panaszost a másfél liter tej árával kár­talanítsa. Botos Emil igazgató Éleim, kisfcer. váll. front teljes szélességében foly­tatta erőteljes támadásait, amelynek következtében fe­nyegetően megromlott a ke­leti front katonai-politikai helyzete. Az oroszoknak sike­rült úgy fordítaniok a dol­got, hogy Románia, amely ed­dig Németország oldalán har­colt, váratlanul hadat üzent saját eddigi pártfogójának és szövetségesének. Nem egé­szen egy hét alatt egy sor fontos várost, egyebek között a fővárost és a nagy olajköz­pontot, Ploestit is elfoglal­ták az orosz csapatok. Kü­lönösen Ploesti elvesztése érintette nagyon érzékenyen a németeket, mert az olaj- szegénységben szenvedő Né­metország számára a legutób­bi időkig innen csörgedezett valami kevéske a gépkocsik és a tankok számára. Finnor­szág kilépett a Szovjetunió elleni háborúból, Bulgária, a volt szövetséges pedig Né­metország ellen fordította a fegyvereit... Mindez annyira aggasztotta a tábornokot, hogy a nyu­gati, szinte komédia számba menő hadszíntérről érkezett kellemetlen híreket — ame­lyek szerint az amerikaiak és az angolok könnyűszerrel, sétálva nyomulnak előre — már teljesen közömbösen fo­gadta. Mit számít az, hogy mit történik a nyugati fron­ton! A háború sorsa nem ott dől el! A tábornok dühösen dobbantott egyet a lábával. Csak ne lennének az orosz csapatok Németország hatá­ránál, majd megmutatnák a németek a jenkiknek és a tommitonak, ennek a rágógu­min kérődző egész bandának, hogy mi az igazi háború! A másik jelentés a biroda­lom ■ iparának helyzetét, a Minden harmadik sorban köztes babot vetnek. Jó eredményeket értek ei h baromfitenyésztésben is. Nyolc hét alatt 2000 darab csirkét neveltek fel. átlagosan 1 kilo­gramm súlyban. Összesen 27 hullott el. Jelenleg újabb 2 ezer csibét nevelnek. Czap Lajos elnök elmondja, hogy exportra 41 darab hízott bikát adnak át a napok­ban átlagosan 550—650 ki­logramm súlyban. Az Üj Élet Termelőszövet­kezetben fegyelmezetten és jól megy a munka. Minden hónap 5-én a tervezett 58 forintos munkaegységre 15 forint előleget adnak. Adhatná­nak többet is. de a tag­ság nem igényli azzal, hogy minél nagyobb ösz- szeg maradjon a zár­számadás idejére. A szövetkezet rátért a gyü­mölcstermelésre is. 1960-ban 64 hold gyümölcsöst telepí­tettek. 1963-ban még 36 hold telepítést végeznek el, hogy kereken 100 hold gyümölcsö­sük legyen. A telepítés több­sége jonatán alma. F. P. Az illetékesek iigyerrreoe szeretném ajánlani a Bújto- son uralkodó állapotokat, amelyek a szép, új házak, a fásítás, a parkosítási kísér­letek ellenére lehetetlenné teszik a környékünkön a kul­turált környezet kialakítását. A bujtoisi lakosok közül már a legtöbben összegyűj­tik a szemetet és azt heten­ként kétszer a szemétszállító kocsi elviszi. De még mindig vannak szép számmal olya­nok, akik egyszerűen az ut­cára öntik ki a szemetet. Ugyanakkor a városból a törmeléket szállító ' kocsisok sincsenek tekintettel arra, hogy a Bujtos nem hulladék és szeméttelep, rakományu­kat itt szórják le. Tarthatatlan az is, hogy a környéken lakó maszek fu­varosok, szarvasmarha-tulaj­donosok a tilalmi táblák el­lenére háztáji legelőnek hasz­nálják a fásltott területeket, sőt az utcákat is. Kérnénk az intézkedésit a felsorolt szabálytalanságok megszüntetésére. A bujtosd lakosok nevében Papp Károly Közös erővel a szállítások meggyorsításáért Hozzászólás a Kelet-Magyarországban megjelent cikkekhez A Kelet-Magyarország ápri­lis 112—i száma foglalkozott a nemrégiben Nyíregyházán megtartott szállítási értekez­let jelentőségével. Igen he­lyesen hívja fel a figyelmet a szállításoknál fennálló problémák és hiányosságok megszüntetésére. A tanácskozáson bírálat ér­te a Szabolcs-Szatmár me­gyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatot is. Vitathatatlan, hogy a kirakásoknál problé­mák merülnek fel, hiszen elő­fordul, hogy naponta 18—20 vagon árut is kapunk, de nem minden esetben minket terhel a felelősség. A példa­gépek, berendezések pusztu­lásának és az emberveszte­ségnek a mértékét analizálta. A rendelkezésre álló munka­erő és a hadrafoghatók szá­mának csökkentése olyan mérhetetlen volt, hogy alig hitt a jelentés igazában. Ha­sonlóan ijesztő képet muta­tott a tengeralattjárók, csata­hajók, repülőgépeik, fegyve­rek és tankok pusztulásáról összeállított jelentés is. S mindebben az a legborzalma­sabb, hogy Németország va­lamennyi üzeme jóval keve­sebb fegyvert és lőszert gyárt jelenleg, mint amennyit az ellenség megsemmisített. Más szavakkal: a veszteséget nem tudják pótolni. A jelentések tartalma ter­mészetesen nem mondott újat a tábornoknak. Minderről már eddig is tudott. Kivéve egyet: az ipar valóságos hely­zetének állását. Ezt mindig gondosan titkolták még az olyan magas rangú beavatottak elől is, mint Seifert. Ezúttal élőször for­dult elő, hogy a jelenté­sek összeállítói egybegyűjtöt- tek minden fontosabb adatot, amelyből pontosan kiviláglott az ország tényleges helyzete. S Seifert alaposan elképedt az elétáruló siralmas helyzet­ben. Hová vezethet ez? — kérdezte magában a tábor­nok. A feleletet világosan látta: az összeomlás elkerül­hetetlen. Kinyílt a szoba ajtaja, s az adjutáns jelent meg a kü­szöbön. — Mit akar? — kérdezte Seifert. — Megérkezett Heinz Upitz Gru p penfü hrer. ;— Végre! — Seifert ki­egyenesedett. — Küldje be. (Folytatjuk) ként felhozott eset a követ­kezőképpen történt. Vállalatunk címére már­cius 23-án két vagon öntöző­cső érkezett a külföldi Ma- nesmann cégtől. A vasút megbízottja ezt szombaton 21 órakor közölte a vállalat éj­jeliőrével. Dolgozónk hivat­kozott arra, hogy ő a telepet nem hagyhatja el, értesítsék az általa megnevezett embe­rek egyikét, aki azonnal in­tézkedik. A vasút megbízott­ja azt mondta, hogy ez nem érdekes, csak írja alá, mert reggel úgyis értesíteni fog­ják a raktárost. A tényleges kiértesítést. így csak másnap 10 óra 25 perc­kor kaptuk meg. A mulasz­tást tehát nem mi követtük el, mert a tényleges értesítés és a dolgozók behivatása ucán raktárosunk és a rako­dómunkások éjjel nappal dolgoztak a kirakásnál. Április 17-én a Kelet-Ma­gyarország „Intézkedést fel­sőbb szinten” címmel újra foglalkozott a szállítások te­rén elért eredményekkel és a további feladatokkal. Ebben a cikk írója újra felhívta a vállalatok figyelmét a vasár­napi és éjszakai kirakások megszervezésének szükséges­ségére. A cikk nyomáq. mi is megtettük a szükséges intéz­kedéseket; bevezettük az inspekciós szolgálatot és ezt írásban is bejelentettük a MÄV-nak. Vállalatunk mindent meg­tesz, hogy a maga területén elősegítse a szállítások meg­gyorsítását. de ehhez kérjük a vasút és minden illetékes szerv segítségét. Balogh Bertalan igazgató Gyermekszínjátszók Nyírbátorban • A nyírbátori 2. sz. általá­nos iskolában gyermek szín­játszó csoport alakult. A be­mutatkozó előadáson nagy si­kert arattak a Páncéltorony kulcsa” című mesejátékkal. A bemutatót követően eddig öt alkalommal kellett meg­ismételni az előadást. A né­zőteret zsúfolásig megtöltöt­ték a gyerekek és a felnőt­tek minden előadáson. A mesedarabot a csoport szer­vezője Muskovszki János ta­nár tanította be nagy hozzá­értéssel. Kovács Endre

Next

/
Thumbnails
Contents