Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-29 / 123. szám
Megyénk ipara a nemzetközi vásáron Közel egymillió nézőt vonzott a magyar és külföldi ipar tíznapos árubemutatója, a Budapesti Nemzetközi Vásár. Az eseményekben gazdag program, a látnivalókban bővelkedő vásárváros csak a nagyközönség számára zárta kapuit. Az élményekről szóló tudósításokat az értékelés váltotta fel az újságok hasábjain, s ezekben a napokban ^kerül sor az üzleti tárgyalásokra, a BNV mérlegére: kinek milyen sikert hozott az idei seregszemle? Az eddig elhangzottak, a látogató saját tapasztalata alapján máris meg lehet állapítani, hogy az ez évi vásár külsőségeiben, de ami ettől sokkal lényegesebb, tartalmában is magasan felülmúlta az eddigieket. A pavilonok belsején is meglátszott, hogy a vásár idén nemzetközi rangot, nevet kapott. Túlzás lenne itt összehasonlítást tenni, hogyan állta meg a megye ipara a helyét ebben a versengésben a többiek között. Nem is lehet ez a cél, hiszen a szabolcsi üzemek családja még kicsi. Vállalataink jó része fiatal; tapasztalatokkal, adottságokkal alig rendelkezik. Mégis, a vásáron látottak alapján ejtsünk néhány szót róluk, a BNV-n részt vevő vállalatainkról, hiszen ha szerény keretek között is, de ott szerepeltek már a mi termékeink is a hazai ezer és a külföldi hétszáz kiállító árui között A szabolcsi látogatók ezrei örömmel fedezték fel a sok-sok újdonság között a kisvárdai radiátorokat, a nyíregyházi fénycső csillárokat, a Szabolcs motoros áruszállítót, a Nyíregyházi Cipőgyár tizenegy párból álló kollekcióját, s még több terméket, amelyhez közvetlenül, vagy közvetve a megye üzemei is hozzájárultak jó munkájukkal. örömmel hallottuk a pavilonokban a róluk szóló dicsérő szavakat. Jó volt látni, hogy e termékek iránt is nagy volt a figyelem, az érdeklődés. A kisvárdai Tisza radiátorok alakja, formája s kidolgozása olyan, hogy az nemcsak a belföldi szakemberek tetszését nyerte meg, de érdeklődést keltett külföldi kereskedők, vállalatok körében is. A nyíregyházi szerelő szövetkezet nikkelezett, új vonalú fénycső csillárjai iránt is nagy igény jelentkezett. Dicséretükre válik, hogy rendelt belőlük az Országház is, ahol a könyvtárt díszíti majd e nyíregyházi készítmény. Számos megrendelést kaptak az ország minden részére a vasipari szövetkezetiek a Szabolcs motorosból Igaz, az olasz pavilonban lévő hasonló rendeltetésű jármű gyorsabb és könnyebb, mint a Szabolcs, rakterülete is nagyobb mint a mienké. Az is tökéletesen igaz, hogy a nyíregyházi szövetkezetnek okulnia kell a tanulságokból s a lehetőségekhez mérten fejleszteni kell az áruszállító konstrukcióját. Tanulsággal szolgálhat a nyíregyházi perlittermékek idei budapesti szereplése is. Bizonyítja, hogy fiatal vállalat is képes nemzetközi színvonalra, ha műszaki és munkásgárdája begyakorlott, képes megismerni, követni, s egy-egy területen' túl Is szárnyalni a világszínvonalat. Hasonló következtetést vonhatunk le a nyíregyházi cipőipar teljesítményéből. Már az is nagy siker, hogy a szigorú zsűri minden e célra gyártott cipőjüket elfogadta a kiállításra. Fokozta ezt a sikert, hogy a cipőkre számos megrendelést kaptak a nagykereskedelemtől, bizonyítva, hogy a nagyüzemi könnyűipari gyártás tud olyan minőséget nyújtani — olcsóbban —, mint a kézműipar. A Budapesti Nemzetközi Vásár tehát bezárult. A gyárak, vállalatok, szövetkezetek képviselői hazajöttek, hogy kielégítsék a . megrendelők igényelt. A következő ipari seregszemle egy év múlva kerül sorra. Egy évünk van tehát, hogy okulva az idei tapasztalatokból, jövő tavaszig tanulmányozzuk a munkát, zárkózzunk fel a legjobbak színvonalára. Háromszázötven nap van hátra a BNV következő seregszemléjének időszakáig. Hasznos munkával, merész korszerű újításokkal, a legjobb szaklapok tanulmányozásával eltöltve ezt a tizenkét hónapot — újabb, jelentősebb sikereket érhetnek ei a vásáron a szabolcsiak. Azok is, amelyek ott voltak az idei nemzetközi gyártmány-vetélkedőn, s azok is melyek eddig nem juthattak el. Hogy haladjunk, közkinccsé tegyük a tapasztalatokat, s még felkészültebben mehessünk jövőre Budapestre — ehhez nagy segítséget jelentene, ha 1964 tavaszán megyei kiállítást rendeznének az Hletéikes irányító szervek a legjobb termékekből, amelyek közül kiválaszthatnák: melyek az érdemesek a nemzetközi vásárra. Mert igaz, hogy a megye ipara állandóan fejlődik, de a vásárra kerülő gyártmányok színvonala is minden esztendőben magasabb! Nem bízhatjuk tovább is a véletlenre, milyen vállalatok, hogyan és mivel képviselik a növekvő tekintélyű szabolcsi ipart. Kopka János Gyomai pillanatkép Ab új kenyérgy*-' ' három egységből álló automata-gépsoron 80 mázsa jó .linőségű kenyér készül naponta. Fotos Bcreth Ferenc. | Az fmsz-eket kérték fel a lakásszövetkezetek patronalására A tizenöt éves lakásépítési terv végére negyedmillió szövetkezeti lakás lesz hazánkban. Az ez ideig megalakult, illetve már működő 120 lakásszövetkezet mellé évről évre újak alakulnak, s ezzel valósággal tömegmértékben növekszik a magyai szövetkezők már egyébként ís több milliós tábora. Az Építésügyi Minisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége a tanácsokkal egyetértésben éppen ezért úgy határozott, hogy felkéri a földművesszövetkezetek megyei központjait a lakásszövetkezetek patronálására. A MESZÖV-nek már eddig 8 megyében — Baranya, Békés Csongród, Borsod, Fejér Győr, Komárom és Zala megyében — vállalták ezt a feladatot Megnyugtató módon rendeződött ezzel többek között az épülő szövetkezeti lakások műszaki ellenőrzése, s megoldódtak az érdekvédelmi problémák. Konzervgyár, határidő, építők A harmincadik fokot ostromolja a hőmérő. A vasbeton pillérek — erdőnyl van belőlük itt, az épülő konzervgyárnál — forrón fehérlenek. Valósággal tüzel az ideiglenes út pora, a vörös salak. — Nem barátunk, de nem is ellenségünk az időjárás. Megszoktuk. Télen majd oda ragadt a kezünk a vasgömbhöz, még 22 fok hidegben sem lazítottunk. Most meg, láthatja, lebarnultunk, mint a brazilok — mondja Bogár Mihály vasbetonszerelő, a Királyfalvi vasbetonszerelő szocialista brigád tagja. Húzzanak rá, jó emberek! Hózáporban, csikorgó hidegben, esőben és perzselő napsütésben 38 féle gömbvasból 12 ezer mázsányit hajlítottak, kötöztek eddig tizenheten az épülő konzervgyárnál. Most az üzemi épület főtartóját „fűszerezik’- 100 mázsa vassal. Királyfalvi eltűnődik: menynyi kisebb, nagyobb bosszútíARNAK, MUST A BRAZILOK — SZAZMA- ZSAS „FŰSZER“ - ALKALMI DISZPÉCSEREK ÉPÍTŐMUNKÁSOKKIVÉTELES HELYZETBEN Sággal kellett megküzdeniük, amíg kirajzolódott a gyár mostani képe. Előbb a hosszú tél, aztán a szállítás, anyagellátás hibái. A legutóbbi időkben pedig a járókelők néhány megjegyzése: „Ha maguknak adna majd kenyeret, megélhetést ez a gyár, gyorsabban haladnának." Más: „Húzzanak már rá, jó emberek, ezer asz- szony várja, hogy itt dolgozhassák. — Mit válaszoljak én erre? — kérdi Királyfalvi. — Nekünk nem kell a fülünkbe rágni, hogy így a termelékenység, meg úgy a határidő. Ami rajtunk múlik, megtesz- ■zük! Másoktól tudom, a vasbeto- nosoknál nincs fájront, meg reggeli tétlenkedés: ha kell, munkaidőn túl is dolgoznak, utána pedig körülülik az asztalt, tanulják a tervolvasást, Hoó Bernét üzenete Tiszakerecsenybe A kanadai farmer könyve és a mai falu Hoó Bernát hazaüzent Tiszakerecsenybe. Nem levélben, nem magne- tofontekercsen, mégcsak nem is valamelyik ismerőssel, Brantford'ba vetődött hazánkfiával. Hoó Bernát másképpen üzent Kanadából. Kéziratot küldött, amelyet Pesten a Magvető Kiadó mindjárt a nyomdába vitt, s a hosszú éjszakákon át, vonalas papírra vetett tintasorokat, szedőgépek ólombetűi tüstént áttették hófehér ívekre, s az íveket belekötötték hatezer kötetbe. elveszi megint a könyvet. — Szóval ezt mind Bernát írta?... IVAN-E LISZT? I ^fr Jjjjj könyvet^ írt Bernát. De mit tud a falu Lómyi- ról? — Az öregebbje ugyanazt mint amit olvasott az előbb.. Napszámot, szegénységet. A fiatalabbja semmit már. A kis unokám azt kérdezte a múltkor, miért hívják az egyik dűlőt Lónyié-félének?.. Azt mondja, hogy mi az a Lónyi? Pedig nem mi volt az hanem ki. A grófókból háromezer hold végig a Tisza mentén most a kerecsenyi Dózsáé. Az üzletben azt kérdem van-e liszt? A boltvezető nem érti. Azt mondja: tegnap is volt, mindig van. — Ellenőr tán?... Mutatom a könyvet — felderül — és mosolyogva olvassa: „Április lévén a kenyérnek valónk már régen elfogyott Azt mondja a feleségem: bemehetnél Naményba, hoznál egy kis lisztet, mert nincs miből kenyeret sütni..." — Tizenhét kilométerre gyalogolni a lisztért!... És nevet. Ez már olyan régen volt, hogy mesének tűnik. Félek, hogy többen is lesznek, akik nem hiszik el Mert most mindennap begördül .az üzlet elé a sütőipari vállalat zárt kenyeresautója és rakják a friss sütést, a kemencét alig-alig gyújtja be a faluban valaki. Hát még lisztért, gyalog Naményba! VÁLASZ ! UgyS’ mint 6g> VAL SZ I rosgz mese _ Miklovich György iskola- igazgató leszáll motorja nyergéből, és gyors összegezéséi adja Kerecseny oktatási helyzetének. — Négy iskolánk van, s az egykori két-három pedagógus helyett most 12 foglalkozik a 340 gyerekkel. De legalább egy tanító még nagyon kellene, bármikor elfoglalhatná az állást Van politechnikai tantermünk, fúrnak, faragnak benne a gyerekek, a gyakorlókertben pedig a növénytermesztéssel ismerkednek. Ahogy járom a kerecsenyi utcákat, házakat, s mutatom Hoó Bernát üzenetét egyre inkább megfordul a szerep: nem az érdekli a falut, hogy mi áll a könyvben — az elejét, az egykori hazai nyomorúságot az idősebbek egyébként is nagyon jól ismerik — hanem a viszontválaszra biztatnak, üzenjen most Tiszake- recseny Kanadába, vessük most papírra azt, ami mái nem úgy van, mint Hoó Bernát idejében volt ÉLETRAJZ I Könyv lenne ____________J hat ez az óceán-túli üzenet. De nem egyszerű könyv csupán — vallomás is, regény is, egy egész élet, több mint 400 oldalas keserűség egy hetven- esztendős ember számvetése, egyszóval: önéletrajz. így mondja Hoó Bernát. „...még mindig kapitalista rendszerben élek, de ez a körülmény nem lehet akadálya annak, hogy az utókor számára figyelmeztetésül meg ne írjam sok bajokkal teljes hetven évi élettörténetemet." önéletrajz — vallja a szerző. De aki olvassa, tudja már az első oldalok után: életrajza ez tíz- és tízezreknek, életrajza az Amerikába kitántor- gó másfél millió emberünknek.:. „Tiszakerecsenytöl Kanadáig” — írta Hoó Bernát. Diófák kellemes hűvösében kertelőtti kispadtól kispadig, viszem a 38 évvel ezelőtt elment szegényparaszt, még nyomdaillatú kötetét s jegyzem mit szól hozzá a falu, milyen szava van neki ehhez az innen induló göröngyös- verítékes hosszú úthoz. | A GÖRBE GRöTÍ*t volna? — kérdi gyanakodva egy pipázgató bácsi, s bár szemüveg nélkül az apró betűket nem látja, a borítólap nagybetűit lassan összeolvassa. — A neve az pászol kérem — mondja csendesen, de a „belseje“ — tartalma — felől egyáltalán nincs megbizonyosodva. Fellapozom találomra és hangosan olvasni kezdem: „Lónyi Gábort úgy csúfoltuk, hogy a kis görbe gróf Ö egy csepp, kis görbe emberke volt, de a birtoka az olyan nagy, hogy országnak is beillett volna. Valami tizennégy község határával volt mezsgyés a birtoka. A falunkhoz is egészen közel odaterpeszkedett. Jártunk a birtokára,.. de minden munkáért olyan keveset fizetett, hogy még a legmagasabb napszám sem ment felül a huszonöt krajcáron..." — így, pont így volt — élénkül meg az öreg — a Lónyi nagy gazember volt... — I nriTsc — Készítsünk I LELI Afl leltárt az utolsc másfél évtizedről — mondja a tanácselnök Joó Pál. —■ Villanyt kapott a falu, az iskolákról már hallott az, igazgatótól, a termelőszövetkezet megalakulásával egyre több új ház épül. Mátyus felé új utca alakul ki a faluszélen, a Petőfi nevet adtuk neki. A szövetkezet háromezer holdján egyre több korszerű gép forgolódik, kombájn aratja majd a 300 hold nagy hozamú szovjet búzát. És itt van a busz. Bernát bácsi annyiszor , írja a könyvében, hogy Ara- nyoeapátiban szálltak le annak idején a vonatról, onnan gyalog jöttek haza. Ma mára szomszéd faluig sem gyalogol a nép. Naményból napjában többször is kitűnő buszjárat van. Meg aztán az üzletek.. Vásárol itt a falu kérem. Fogy az iparcikk, ruhanemű is bőven. Ha meg tán nem lenne elég bőséges a választók,' beszaladnak Naményba vagy Nyíregyházára, ez ma már nem nagy dolog. A postamester Seres Ilona is ezt igazolja. — A járáá második legjobban takarékoskodó faluja Kerecseny. Egy negyedév alatt 70 000 forinttal növekedett a betétállomány. /TANKÖNYV IG Gvtden^a falu üzenete a brantfordi farmerré lett Hoó Bemáthoz . akinek a könyvét azért nagy ■ szeretettel fogadta Kerecseny Ahányat küldtek az ünnepi ; könyvhét alkalmából, mind elkelt. Az öregebbek tűnődve . emlékeznek vissza a sorok felett a nehéz időkre, a fiatalabbak pedig a mindennap! , leckéhez, különösen a történelemhez olvasnak belőle sokat Ügyis mondhatnám: Tiszakerecsenybe tankönyvnek . ment haza a nyomor krónikája. Ettől boldogítóbb sikei szerzőt még nem igen ért. Kiss Gy. János a matematikát, merthogy né- hányuk hamarosan szakmunkásvizsgát szeretne Jenni. „fldluk, ami bennünk van* Mintha csak összebeszéltek volna, Nevelős Sándor kőműves a Zajácz brigádból is azzal kezdi: nem csak rajtuk múlik a gyorsabb haladás. — Ha kelj, hattól hatig húzunk. Bírjuk. Több a kereset is, nincs panaszunk. De bosz- szúságunk eddig volt böven.„ Üjból elhangzik a refrén, az anyagellátás helyzete, meg a kapcsolat a segédmunkásokkal, akik vidékről járnak be, s bizony ők lassabban öltöznek be reggelente. Hányszor türelmetlenkedtek emiatt a szakmunkások. De nemcsak méltatlankodtak, tettek is a bajok ellen. Mostanában már kevesebb- szer kell kivernünk a tüzet, érzik, hogy jobb, folyamatosabb a munka mindenhol, mint egy hónappal ezelőtt. „Formába lendültünk, s mint a jó futballcsapat, adjuk, ami bennünk van." Persze, gólok helyett itt pillérekben mérik a győzelmet: ha kijön a lépés, naponta 6—8 hatalmas oszlop kerül a helyére. S ha a daru belekapaszkodik az előregyártott elembe, éles tekintetük pillanatig sem fordulhat más irányba: öt tonna lebeg a fejük felett, 50 mázsát kell mlUiméternyi pontosan helyére tenni. Pallóúlon előre Soltész Ferenc kilenc kubikos vezetője. Szeretik a szállítószalagot, amely kíméli erejüket, de még így is erős kart, kidagadó izmokat követel a teli talicska. — Jelenleg jól haladunk s ilyenkor 20 köbméter betont is kikever a gép egy műszakban. Átlagban négy ember szállítja el rövidebb, hosz- szaíbb úton a négyszáz mázsa terhet. — Hogy lekopogjam, eddig még nem volt panasz ránk Arra meg vigyázunk, hogy ne legyen. Életerősek, átlagban 35 évesek a konzervgyári kubikosok. Mielőtt felvonulnak a munkahelyre, pallóutat építenek. Anélkül nem tudnának gyorsan haladni. S ha fáradnak, a korelnök Szmo- linka György elsüt egy újabb viccet, vidítja valamennyiü- ket. Ezért mondják ők is a többiekkel: tőlük nem tudnak lehetetlent kérni. Presztizshérdés Néhány héttel eaelőtt Molnár László építésvezetőnek még sehogysem akartak eltűnni a homlokára telepedett barázdák. Most már optimista: — Presztízskérdést csinálunk a konzervgyári építkezésből. Nemsokára jelenthetjük, hogy pótoltuk a közel egyhónapos elmaradást... Mire alapozza ezt a kijelentését? Elsősorban az itt dolgozó munkások akaratára, akik — ha rajtuk múlik — ( túltesznek az ütemterven is. Angyal Sándor A felszabadulás előtt az ország területének 11 százalékát borították erdők. Az elmúlt 12 év alatt az erdősűrűséget 14 százalékra emelték. Idén újabb telepítésekkel tovább növelik ezt az arányt. Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóságra érkezett jelentések szerint a tavaszi fásítási idényben egyedül a termelő- szövetkezetek 4000 hektár új erdőt telepítettek, a régieket pedig 2000 hektáron pótolták, összesen mintegy 30 millió facsemetét és félmillió suhán- got, és sorfát ültettek el. Ebből a munkából kivették a részüket a megyei KlSZ-szerve- zetek is, amelyek 1200 hektárig 30 millió facsemetét és 500000 sorfát ültettek el a termelőszövetkezetek nyi telepítést végeztek el társadalmi munkában. A hazai cellulózé és papíripar minél jobb alapanyagellátása érdekében, főleg a gyorsan növő fafajták telepítését szorgalmazzák. Az idei tavaszi telepítésekre a talaj előkészítésre és a csemeték ápolására mintegy 44 millió forintot fordítottak, illetve fordítanak.
