Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

A gyógyuláshoz nemcsak gyógyszer szükséges űregek betegsége lett a tbc — Segély, munkaegység a betegeknek, gondoskodás a családról — Az alkoholisták tbc-s jelöltek — Pillanatkép egy tüdőgondozóból A tüdőgondozó előszobájá­ban kevesen mosolyodnak el. Kattan a szűrőszerkezet, el­készül a fénykép a tüdőről. Holnap a nagyító megmutatja, nincs-e elváltozás. Sokan várakoznak a fehér- gyarmati járási tüdőgondozó előtt. Benn Strébely GusztáV főorvos és Pál Sándomé asz- szisztensnő foglalkozik a meg­jelenőkkel. Százötvenedszer kattan a gép. A főorvos fáradtan ül le, amíg nem érkezik újabb vendég. — Nálunk különösen ko­moly esemény a szűrés — gondolkodik el. — Ugyanis a járásban az átlagosnál több tbc-s megbetegedést tartunk nyilván, amely még a régebbi életviszonyokkal magyaráz­ható ... A tbc mai előfordulása ke­rül szóba: — Az itteni tapasztalatok is bizonyítják, hogy öregedőben van a tbc, ma már az idősebb korosztály betegsége. A nyil­vántartott 409 beteg közül kétszáz ötven éven felüli ... Mióta csináljuk a gyerekek BCG oltásait, szinte egyálta­lán nem betegszik meg gye­rek tbc-ben. ; Kötelezővé tették öreg és fiatal számára a szűréseket, a gyógykezelést. Egyre keve­sebben élnek — tudtukon kí­vül — betegen, és fertőzik környezetüket. A betegek zö­me elmegy szanatóriumba, (az elmúlt évben a- járásból 140-en), meg akar gyógyulni. Csupán beutaltak 5,6 százalé­ka maradt távol, részben in­dokkal. — Legtöbb bajunk az alko­holistákkal van — magyaráz­za a főorvos. — Jó lenne valamit tenni azért, hogy az alkoholisták, — akik tbc-ben szenvednek — minél előbb gyógyintézetbe kerüljenek. Az alkoholisták, úgy mondhatnánk, első számú tbc-s jelöltek. Akadnak olyanok is, akik a betegség miatt válnak alko­holistákká, magukra marad­nak, az italban keresnek vi­gaszt és vélt gyógyulást. He­lyes lenne társadalmi eszkö­zökkel számba venni a beteg­séghez közelálló, vagy már beteg alkoholistákat: esetleg rendszeresen végigjárni az italboltokat, meglátogatni őket, megelőzni, hogy életveszélybe sodródjanak. A várószobában közben mozgolódás támad, kisvártat­va kopognak. Egy férfi, Cs. Gy. lép be. Indulatosan mondja: — Nem tudom mit akarnak velem, már öt hónapja húz- zák-halasztják, nem akarnak leszázalékolni... Pál Sándomé asszisztensnő jól ismeri a beteget, aki ké­sőn jelentkezett a gondozó­ban, betegsége annyira elha­talmasodott, hogy nem dol­gozhat. Régóta folyik már a rokkanttá nyilvánítása, de a miskolci SZTK (mert Borsod­ban dolgozott), még mindig nem intézte el a sorsát. — Nemcsak a betegség, ha­nem más is idehozza az em­bereket — foglalja össze vé­leményét Pálné. — Ritka az ilyen eset, mint a Cs. Gy.-jé, általában gondoskodnak a be­tegekről, fizetési könnyítés, segély, a tsz-eknél munkaegy­ség-jóváírás jár nekik. Nemrég küldtek el négy fia­talembert Szentgotthárdra, a gondozó segítségével, ahol szakmunkásoklevelet szerez­nek, közben orvosi felügyelet mellett gyógyulnak. Elhelye­zési gondokban is segit a tbc­gondozó. mert elvétve ugyan, de néhol nem szívesen fogad­ják a már felgyógyultat a régi munkahelyen. — Egy kicsit még ott ma­rad rajtuk a láthatatlan bé­lyeg. És ezt kellene közös erővel eltüntetni! — mond­ják a gondozó munkatársai. Akad „szűrő alá” vehető nézet az egészségeseknél, — erre figyelmeztet a fehér- gyarmati gondozóban tett lá­togatás, ahol a szorongó arcok derűsre ' változnak, mikor a megjelenők kézhez kapják a leletet: ,,A tüdőkben aktív gümőkóros elváltozás nincs". De megfeledkezhetünk-e azok­ról, akik gyógyításra szorul­nak, akik megértést, vigaszta­lást és bátorítást kívánnak? Mert a gyógyuláshoz nemcsak gyógyszerek szükségesek... Páll Géza. Újra esedékes a tanuló balesetbiztosítás Nemsokára befejeződik a tanítás az iskolákban. Szün­időben minden gyermek igyekszik kihasználni a szabad­ságot. Különböző gyermekkalandokra is jut idő a több, mint 2 hónapos nyári szünidőből. Némely közülük bizony elég veszélyes, komoly balesetekkel is jár. A szülőknél az ilyenkor felmerült anyagi kiadásokat csökkentik a tanuló balesetbiztosítás szolgáltatásai. A tanuló balesetbiztosítás ki­terjed az iskolákban, otthon, játszótéren, utcán, sőt még a politechnikai oktatáson bekövetkezett balesetekre is. Ez különösen fontos akkor, mikor minden iskolában fokozato­san bevezetik a politechnikai oktatást. Az 1963—64-es tan­évre érvényes tanuló balesetbiztosításra az alábbi szolgálta­tásokat nyújtja az Állami Biztosító. Balesetből származó állandó és teljes rokkant­ság esetén — — — — — — — — 25 000,— Ft Balesetből származó állandó és részleges rok­kantság esetén a rokkantság mérve szerint aránylagos része — — — — — — — 15 000,— Ft Nyílt csonttörésnél — — — — — — — , 200,— Ft Egyéb csonttörésnél — — — — — — — 100,—» Ft Ha 14—27 napig terjedő igazolt iskolai mulasz­tást okoz a baleset, akkor — — — — — 100,— Ft Ha 27 napot meghaladja, akkor a kártérítés — 200,— Ft Balesetből származó halál esetén a szülők te­metési költségre jogosultak — — — — 2 500,— Ft Ha a szünidőben történik a baleset az orvosnak azt kell igazolnia, hogy a tanulónak a tanítás időszaka alatt a sérü­lés miatt indokoltan hány napot kellene mulasztania az iskolából. v , A tanuló balesetbiztosítás díja egy' tanévre 5,— Ft. Az Állami Biztosító lehetőséget ad arra, .hogy minden tanuló részt vegyen a tanuló balesetbiztosításban, tekintet nélkül arra, hogy óvodás, általános, vagy középiskolás a tanuló. A fentieket figyelembe véve már most kösse meg minden tanuló a tanuló balesetbiztosítást az iskolákban. Állami Biztosító Szabolcs megyei Igazgatósága. (54) ALEKSZAiSDR iUSHBOV: 94. — Mehet, — szólt a tiszt, amikor befejezte a műveletet, s kezéről lepaskolta a földet. A Hauptmann hátramenetre kapcsolt. A kocsi visszafelé haladt, s közben az orrához erősített drótkötelet húzta ki a földből. Ezalatt egy-egy szé­les fémlap kúszott ki lassan a szikla tömbökből. Mind a kettő a szemben lévő szikla­fal felé tartott, míg végül — hidat képezve a három méter­nyi szakadék fölött — kattan­va megállt a mechanizmus. — Állj! — intett ekkor a Hauptmannak a tiszt. A Hauptmann fékezett. Gyorsan kiszállt a kocsiból, ledobta a drótkötél végét a vontatókampóról, s ismét a volán mellé ült. A terepjáró megindult előre, s a követ­kező pillanatban a hidat al­kotó, zörgő vaslemezeken át­szelte a két sziklatömb kö­zötti mély szakadékot. Egy óra hossza telhetett el azóta, hogy a gépkocsikaraván letért az országútról, s elin­dult az erdő sűrűjében. A te­repjáró ekkor egy széles tisz­tásra ért. Se fű, se fa nem nőtt rajta. Csupa kő és ho­mok vcüt az egész térség. Előttük újabb sziklatömbök emelkedtek ki össze vissza a földből, félkör alakban hatá­rolva a tisztást. A sziklák vége kinyúlt az Elba partjára. A nagy folyó hullámverése vala­honnan a mélyről, lentről hal­latszott. A tisztás közepetáján egy magányos szírt látszott. Személygépkocsi meg egy te­herautó állt mellette, a kocsik körül néhány férfi diskurált. Hogy köztük volt-e Kerimov — Ribin ezt nem tudta meg­állapítani. És nem is volt rá ideje. Azonnal cselekednie kellett. A tisztáson jókora kövek álltak ki a földbpl. A kocsi bukdácsolva, jobbra-balra dől­ve haladt át rajtuk. Amikor ismét erősen megdőlt a terep­járó, Ribin elkiáltotta magát, és kiesett az ülésről a közben kinyílott ajtón át — Álljon meg! — jaj vésze­kéit Ribin, miközlben a kocsi ajtajába és oldalába kapasz­kodott, s a lábával a földet szántotta. A Hauptmann azonnal fé­kezett. A terepjáró megállt. Torp kiugrott a kocsiból, s a földön fekvő, fájdalmasan só­hajtozó Ribin fölé hajolt. Közben egymásután húztak el mellettük a teherautók. A vezérkocsi a tisztás kö­zepén emelkedő sziklától tíz lépésnyire fékezett. Upitz, Ke­rimov és egy ismeretlen őr­nagy várakozott a gépkocsika­ravánra. A második teherautó az előzőtől kissé balra állt meg. S jött utánuk a többi kocsi is. A sofőrök kikapcsol­ták a motort és a karavánt kísérő tisztekkel együtt ki­szálltak. Egyszeriben benépe­sült a tisztás. — Hé! — kiáltott Upitz a hozzá legközelebb álló Kor- xsovnak. — Jöjjön ide! Korzsov és még néhány tiszt odament és körülfogta Upit- zot. Köztük volt Percev őr­nagy is. S mialatt Korzsov megipagyarázta miért maradt el a' terepjáró a Gruppenfüh­Javult a megye mezőgazdasági tűzrendészei! helyzete / A megyei Tűzrendészen Osztályparancsnokság a múlt évi tapasztalatok alapján pén­teken értékelte a megye me- zőgazdasági objektumainak tűzrendészeti helyzetét. Az értekezleten megjelent a Földművelésügyi Miniszté­rium tűzrendészeti előadója, a párt, állami gazdaság és gép­állomások képviselői. A je­lenlévők előtt Varga Károly tűzoltó százados, osztálypa­rancsnok elmondta, hogy a mezőgazdasági objektumok tűzrendészeti helyzete sokat javult. A legkritikusabb he­lyeken már mindenütt van bőséges vízlelő hely. Súlyos hiányosság, hogy helyenként nem tartják be a szabályzatokat. Például tűz­veszélyes helyen dohányoz­nak, nyilt lángot használnak, benzinben mosnak stb. Ez a felelőtlenség már nem egy esetben okozott komoly tü­zet. Különösen fontos a meg­előzés most, amikor fokozott ütemben indultak meg a me­zőgazdasági munkák és erő­gépek százai dolgoznak a földeken. Az értekezlet után sok értékes javaslat hang­zott eL (B. F.) MÉG IDE A munkaeszközök, szerszá­mok segítői az embernek. Kü­lönösen annak, aki azokat megfelelően használja, kezeli. De gondatlan használat foly­tán az ember ellenségévé, sze­rencsétlenségek okozójává vál­hatnak. Vonatkozik ez a ka­szákra is, a falusi ember egyik igen fontos munkaesz­közére, melyet most már egyre gyakrabban vesznek kézbe. Ulon-ütfélen találkozunk ka­szás emberekkel, akik gyalog, kerékpáron, szekéren igyekez­nek a földekre. Sajnos, van­nak közöttük olyanok is, akik megfeledkeznek arról, hogy Lélekjelenlét Nyíregyházáról Vásárosma- mény felé haladtam motor­kerékpárral az elmúlt hét vé­gén, amikor Világos tanyá­nál szembe velem megvadult ló rohant, kocsit vonszolva maga után. A hajtó ugyan a balokon ült, de tehetetlen volt, mert a ló zablája elsza­kadt, A kocsi mellett is ha­ladt néhány motorkerékpár és gépkocsi, amelyek zúgása méginkább ingerelte a meg­vadult lovat. Már-már úgy látszott, hogy az ámokíutó ló belerohan kocsistól a szem­be jövő tehergépkocsiba, ami­Majális a termelőszövetkezetben Az Üj Élet Termelőszövet­kezet központjában rendez­tek majálist szombaton dél­után. A jól sikerült rendez­vényen közösen szórakoztak a község párt- és tömegszer­vezeteinek képviselői, a ter­melőszövetkezet tagsága, va­lamint pedagógusok kíséreté­ben mintegy 350 iskolás gye­rek. A földművesszövetkezet gondosikodott ételről, hűsítők­ről, és a község zenekara igen- jó hangulatot teremtett a majálison. Szórakozás közben a meg­hívott vendégeknek és az is­kolásoknak bemutatták a tsz gazdaságát, és Nagy Sándor elvtárs, a -termelőszövetkezet elnöke beszélt munkájukról, terveikről. Elmondta többek hnöv n7 iH<án 1(1 VirVl — dón termesztenek dohányt és már csaknem egészében vé­geztek az ültetésével. 10 hol­das konyhakertószetükben szé­pen fejlődnek a vetemények. Gondos munkával, jó ütem­ben haladnak a növényápo­lással is. A napokban pedig 2000 darab vágóbaromfit visznek piacra. Elek István. J É B E N...! munkaeszközük milyen bajt, szerencsétlenséget okozhat. Emberéletben tehet kárt a helytelenül szállított, elhelye­zett kasza, vagy őrizetlenül hagyva, a gyerekek veszélyes játékszerévé válhat. Nem egy balesetet okozott már, sőt emberéletbe került a kaszával dolgozók hanyagsá­ga, Ezért kell erről még most idejében szólni, mert egy kis figyelemmel, gondossággal el­kerülhető a baleset. Kricsfaiussy Béla tudósító. és bátorság kor odaérkezett egy kerékpá­ros fiatalember. Gondolkodás nélkül eldobta kerékpárja*, ügyes mozdulattal a ló nya­kába ugrott, a lecsüngő kö­telet az állat orrára • csavarta és addig szorította, vonszolta mígnem a ló megállásra kényszerült. Valamennyien fellélegeztünk, körülvettük, gratuláltunk (bátorságáért Megtudtam a nevét is, Kato­na Jánosnak hívják, orosi la­kos; A jelenet után gondolkod­tam a történteken és rájöt­tem, hogy sokkal nagyobb baj is származhatott volna meggondolatlanságunkból. Ugyanis, sem én, sem má­sok — akik ott voltak, — nem álltunk meg azonnal, ahogy a megvadult lovat ész­revettük. Könnyen megtör­ténhetett volna, hogy vala­melyikünket eltapossa! Ta­nácsolom a gépjárművel uta­zóknak, hogy hasonló esetek­ben okuljanak a mi példánk­ból. Varga Gyula Nyíregyháza. A balesetmentes közlekedésért rer megbízottjával és a gép­kocsikaraván parancsnokával, Percev odasúgta Aszkernek: — Itt van Adolf Torp! Vi­gyázz! Asizker meglepetten, kissé értetlenül nézett társára. — Vigyázz Torpra! — ismé­telte Percev. — Torp itt van, azonnal jön. Ászkor alig észrevehetően bólintott, s óvatosan körülné­zett. A teherautók között sán- tikálva feltűnt Ribin, s mel­lette Torp, aki karonfogva se­gített a járásban a lábát fáj­laló „kollégának”. — Gyere az ón kocsimba, — suttogta Percev. — Ez az itt, balról a második. Én ott le­szek mellette. Percev a kocsija felé in­dult. Aszker ment utána. Torp közben meglátta Upit- zot. Azonnal faképnél hagyta a „kollégát", s odasietett, hogy jelentést tegyen. Ribin is oda tartott. Upitz legyintett. — . Csak hagyja, már min­denről tudok. — A mellette álló tiszthez fordult, s így szólt: — Kezdjék! A tiszt a sziklához indult, s leült a tövében. — Menjünk kissé távolabb! — modta Upitz a körülötte tartózkodóknak, s a kezével is intett hozzá, hogy jó mesz- szire menjenek az emberek. Eltelt néhány másodperc. A sziklatömb tövében matató tiszt felegyenésedett. S ebben a pillanatban megmozdult a szikla és lassan arrébb csú­szott a földön. Azon a helyen, Mintegy 1500 részt vevője volt a Megyei Balesetvédel­mi Tanács nyírbátori gépjár- művezető-ankétjának. A gép­járművek rohamos számsze­rű növekedése és a balesetek nagy száma tette indokolttá az ankét megtartását. Az elő­adás után a gépjárművezetők ahol az imént állt, egy hatal­mas vaspáncél látszott. Motorzúgás hallatszott, s a vaspáncél felemelkedett. Ami­kor függőleges helyzetibe ke­rült, megállt. A bányalejára­tokra emlékeztető nyilas tá­rult fél mögötte. A zúgás erő­södött, s valami zümmögéssze- rű zörejjel párosult. Hatal­mas szürke ládákkal megra­kott rácsos szállítókas emel­kedett fel a mélyből. Mindenki, aki csak ott ánt, némán figyelte ezt az egész titokzatos játékot. Torp aggodalmaskodva for­dult oda Upitzhoz. — Gruppenführer úr, most ezek itt mind meglátták ezt a környéket, — szólt, s köz­ben árgus szemeket meresz­tett mindenkire. » — Most már nyugodtan megláthatják — legyintett ál­mosan Upitz. — A rejtekhely megszűnt rejtekhely lenni, Torp. — A tábornok körül­nézett. — Gépkocsiparancs­nok! Ribin közelebb ment. — Kezdjék meg a berako­dást — parancsolta Upitz. — És közben ügyeljen, hogy min­den kocsira annyit rakjanak, amennyit csak lehet. Minél többet. Itt nem maradhat semmi. — Igenis! — Ribin magához kérette Korzsovot, s továbbí­totta az utasítást. Néhány pillanat múlva már oda is tolatott az aknanyílás­hoz az első teherautó. A szállítókas újabb és újabb ládákat hozott a mélyből a felszínre. (Folytatjuk.) által felvetett kérdésekre is válaszoltak, majd oktató jel­legű film vetítésével is fel­hívták a megjelentek figyel­mét az óvatos közlekedésre Több hozzászóló is kifejezte azt a kívánságát, hogy talál­janak módot a gyalogosan és a fogatokkal közlekedők­nek oktatására is; a közúti forgalomba való helyes rész­vételről. Helyes lenne, példá­ul már az általános iskolák­ban tanítani a közlekedés szabályait De a termelőszö­vetkezetekben, állami gazda­ságokban, sőt falugyűlések keretében is lehetne foglal­kozni a közúti forgalomba va­ló részvétel szabályaival. Az ankóton megjelent gép- járművezetőknek egy-egy új KRESZ könyvet ajándékoz­tak. Kovács Endre. Boríték nélküli bérfizetés A Nyírbogdányi Kőolajipar ri Vállalatnál először a TMK műhely dolgozói fordultak az­zal a kéréssel a vállalati és a tömegszervezeti vezetőkhöz, hogy a műhely részére kifi­zetésre kerülő bért egy ösz- szegben kapják meg. Ezentúl a becsület mércéjével mérten szeretné felvenni ki-ki a maga részét munkabéréből. Az első ilyen bérfizetés után — amikor minden dol­gozó maga számolta ki az asztalra helyezett pénzből a részére kiírt összeget — 30 fillér még maradt is az asz­talon. Ez a fizetési rendszer méltán igazolja az emberek egymás iránti bizalmát. A TMK műhely dolgozói — mint kezdeményezők — nagy elismerést élveznek, sőt, már követőjük is akadt. A leg­utóbbi bérfizetésnél az erőte­lep dolgozói is a kölcsönös bizalom alapján, az önkifize­tő módszerrel vették át mun­kabérüket. Tolnai Zsuzsa.

Next

/
Thumbnails
Contents