Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

szór elállt ettől a műtéttől. Ezután összekötötte a csuk­lóban levő többi artériákat és vénákat is. Mintegy két óra telt el azóta, amiótsr a pá­cienst kezelésbe vették. Az orvosok verejtékükben iüröd- tek: köpenyeik teljesen átáz­tak, homlokuk gyöngyözött az izzadságtól. Az összekötött véredények helyén jelentkező vért állandóan felitatták a tamponokkal, a páciensnek pedig állandóan véralvadás el­leni injekciókat adtak. Min­denáron azon igyekeztek, hogy a vérkeringést fenntartsák, mert ellenkező esetben trom­bózis állt volna be. Mégsem volt hiábavaló Ezután hosszú munka kez­dődött: az inak és izmok ösz­szekötése. Huszonhárom iz­mot kellett összekötni, és a művelet majd egy órát vett igénybe. Mikor végül a kéz felszíne alatti vénákat is ösz- szekötötték, visszavarrták a kezet, s ezzel az operáció tu­lajdonképpen véget is ért. A levágott kézfej ismét a rAgi helyén volt. A kézfej azonban nea* volt természe­tes szjnű: sötétvörös volt, fe­hér sávokkal. Ez azonban nem volt fontos, a lényeg az, hogy ismét élet költözött be­léje. A pulzust még nem le­hetett kitapogatni. Scaglietti professzor ekkor egy tűt szúrt a visszaültetett kéz középső ujjának hegyébe. A húsz je­lenlevő, ember visszafojtott lé­legzettel figyelte. A szúrás helyén vércsöpp .jelent,. meg. A kéz tehát élt! Scaglietti rápillantott a be­járat feletti órára. A műtét teljes négy órán át tartott. Levette maszkját és elmoso­lyodott. A fiatal Raffaelót ezután vtsszavitték szobájába. Ágya mellett éberen őrködött any­ja. A beteg folyton ezt mon­dogatta: — Anyám, nekem nincs többé balkezem. — Az anya ekkor rámutatott a gipszkötésre és ezt mondta: — Nem gyermekem, a kezed itt van. RaffaSiü nem mert hinni a szemének: valóban, a gipszkötésből az ő kezének ujjal látszottak ki. Egész nap szakadatlanul kérdezgette a szobájába belépőket: — Hát lehetséges ez? Hát lehetséges az, hogy visszavarrták a ke­zemet? Mégis, három hét múlva szertefoszlott minden re­mény. Scagliettinek ismét fel kellett venni köpenyét és álarcát és amputálnia kellett, de most már véglegesen, azt a kezet, amelyhez oly sok re­ményt fűzött.. Emlékeznünk kell arra azonban, hogy húsz évvel ez­előtt még csak gondolni sem lehetett ilyen operációra. Ma már számos jelentős fölfede­zés — az antibiotikumok, a korszerű érzéstelenítés, a kü­lönleges sebésztűk, az átülte­tési kísérletek,, az immuni­tás tanulmányozása révén az orvostudomány egyre köze­lebb kerül ahhoz a régi cél­jához, hogy testrészeket ültes­sen át — A sebészetben ma már gyakorlatilag minden lehetsé­ges — mondja Scaglietti pro­fesszor —, de a Biológiában még mindig nagy talányok vannak. Ha a biológia is egy napon olyan szintre jut, mint az orvostudomány, akkor semmi sem lesz lehetetlen. (Weltwoche) Egy óra és 5 perc alatt teszi majd meg a Los Angeles— Moszkva utat az, a tervek szerint 1990-ben már utaso­kat szállító hipern-hgnggyorsa- ságú rakétával a magasba rö­pített repülőgép, amelynek tervét Leston Faneuf, a Bell Aircraft Corporation mérnöke készített el. Ahhoz, hogy egy óránál alig hosszabb idő alatt ezt az utat, amelyet most a leggyorsabb járatú lökhajtásos gép 14 óra 17 perces rekord­időben tett meg, óránként 24 ezer kilométeres sebességgel kell szállnia. A mérnök szerint a hipern- hanggyorsaságú gép tulajdon­képpen két gépből áll majd. Kettejük összsúlya 375 ton­na lesz, vagyis duplája a most legnagyobbnak számító­dó bombázó gépnek. Az egyik gép a hordozó gép, amely­nek az a feladata, hogy a kellő magasságban megadja a hátán levő síneken álló má­sik gépnek a kezdeti sebessé­get. Szerepe tehát ugyanaz, mint az interkontinentális ra­kéták első fokozatának. A gép törzsében harminc utas számára rendeznek be -fekvőhelyül is felhasználható üléseket. Az indulásról fény­jelzésekkel értesítik majd őket.. Közel két kilométeres kifutópályán való száguldás után emelkedik a 15 fokos szögben fel a földről. A moszkvai repülőtér felé érkezve körözésbe kezd a gép, gyorsasága most már óránkénti 370 kilométernek felel meg. További percek kellenek, amíg annyira lelas­sul a haladása, hogy a kifutó­pályán roboghasson néhány kilométert. így képzeli el az utat a ter­vezőmérnök. Első hallásra még fantasztikusnak tűnik az elképzelés. 1963. május 76, NYÍREGYHÁZI SÉTÁK A főtérfő! az új városnegyedig Nyíregyháza. A kincsekei termő és rejtegető, de néha néha még a dzsentrivilágot idéző homokos Nyírség két- arcú fővárosa. Egykori kávé­házának, a fényes-tükrös Ko­ronának már rég hátat for­dított a főtér vasba öntött Kossuth szobra, melyet illa­tozó vadgesztenyék ölelnek körül. Némán és szótlanul áil a szabadság eszméjének szim­bólumaként, s előre tekint. Előtte fút évtizedek óta a villamos, Itt űzte lovát az Öreg konflis, méltÓ6ágos ven­dégével az állomás felé. Lát­ta Bencset és Szohort a pol­gármestereket, a piros szek- fűs, némán tüntető munkanél­külieket, akik kart karbaölt- ve sétálták körül. A szobor előre tekint. Meg­érte a felszabadulást. Kertjé­nek karéjba futó padjain sze­relmesek ülnek. Este neon világit körülötte, nappal s vasárnaponként a park vas­korlátján ülve, a vadgeszte­nyék árnyékában öreg és fiatal vérmes szurkolók vitat­koznak. Tippelnek. Ki kap-e a Spartacus, vagy győz? S körülöttük folyik az élet. A Dózsa György út olyan mint­ha hatalmas vakond túrta volna fel. Csatornaépítők hangyaszorgalommal fúrják az úttestet Végig kígyózik az egész városon. Mindenki vár­ja a vizet. Az Állami Áruház előtt hatalmas kőrakás. A Csemegében hosszú sorban áll a vevősereg. Az újságos bódé előtt fiatalok. Diákok, prepások, tanárje­löltek, munkások. Hegyes orrú cipőkben, csau színű ingekben. Mögöttük lenge szoknya libben. Észreveszik. Megfordulnak, s a csinos lá­nyok után csodálkoznak. Ki- gyúlnak az üzletportálok, ki­rakatok neonjai. Csupa derű és fényesség költözik a Kos­suth térre. Itt zajlik minden. Barátnők traccsolnak, talál­kozóra vár s óráját nézi az ifjú ember, nyugdíjasok em­lékeznek a letűnt korra, s idézik ifjúságukat. S vala­hány felsóhajt: mily jó is lenne ma fiatalnak lenni! A Beloiannisz tér felől be­fut a villamos. Elindulunk a holnapi Nyíregyházát megte­kinteni. A Szabadság tér új, színes épületét elhagyva be­fordulunk a Széchenyi útra. Csendes az utca. A házsor között neonfűzér fut végig. Jobb oldalon a vízügyek mo­dem épülete nyúíik a magas­ba. Ezt elhagyva a Zrínyi Ilona Leánygimnázium eme­leteiről szóródik ki a fény. És tovább siklik a keskeny sínen az ódon jármű. Baloldalt karcsú toronyda- rú pihen. Mellette a beton­elemek. T7j otthonok, fészkek kockái. Az állomás modern vonalú épülete előtt virágos kert A neonrózsa az égre veti fényét. S szemben két­oldalt magasodó négyemele­tes épületek. Űj városne­gyed. Az Er-patak csendesen f oly dogál beton ágyában. Korhadt fahídjait elbontot­ták. Betonív nyúlik át rajta. Az Arany János, a Toldi és az Árpád utca okkersárga, ró­zsaszín, világoskék derűs épületeiben fények gyúlnak. A tetőkön tv antennaerdő. Ide látszik az épülő, csinos vízto­rony, melynek árnyékában csendesen húzódnak meg az apró, régi náddal fedett há­zacskák, a régi falu-város jel­képei. Itt, a közelben, a Makaren­ko utca végén lakik a kör­zet tanácstagja, Listván Jó­zsef. — Huszonöt esztendeje la­kom itt a családommal — mondja, amint elindulunk az űj városközpont felé, a tégla­hegyek, malterkupacok között, a még üresen és sötéten ásí­tó lakatlan emeletes épüle­tek között. — Itt töltöttem gyermekéveimet is. Valami­kor ezen a helyen térdig érő sár és pocsolya volt csupán. Apró kis nádfedeles vityillók tekintettek az Ér-„folyóra.” S ma már csodálkozik az em­ber, hogyan is született mind­ez. Az Arany János és a Toldi utca kereszteződéséhez érünk. Megállunk a hídon. Mellet­tünk, kontyos, szükszoknyás lány támaszkodik a korlátra, az aszfalton kamasz kerék­pározik, odébb fiatal pár ka- rölja egymást, üj külváros. Nyomortanyájí riélkül. — Mi szegény apámékkál négy esztendeig laktunk va­gon lakásban — emlékezik. Pedig az öregem főmozdony­vezető volt. Megállunk az új, modern kivilágított cukrászda előtt. Itt van az új város központ­ja Benn sistereg a presszó­gép, a moziakkockás helyi­ség sokszínű asztalai mellett fiatal, idős munkások, lá­nyok, asszonyok. Beszélget­nek. — Itt fog majd lakni La­ci fiam, a pedagógus — mu­tat egy most épülő emeletes házra Listván — amint to­vább haladunk, öreg ember áll kinn az egyik ház kapu­jában. Nézi, bámulja az épü­letet. — Két háborút éltem itt meg — mondja. — Edd;g =sak a pusztulást láttam. Az én házam is kétszer bombáz­ták le, de felépítettem — ma­gyarázza Köveskúti Mihály a 32 éves nyugdíjas vasútas. — Most minden reggel arra éb­redek, hogy már megint má­jasabb ez az épület — mu­latja a kis földszintes házá­val szemben épülő bérpalotát. — De legyen is. Kell! Hogy mi volt itt kérem? — adja vissza a szót. — Az én fiatal éveimben szántóföld, homok, meg me­gint homok. Néhány házacs­ka, a vasutasok építették. Farkas Kálmán 'Harc a levágott kézfejért Egy drámai lefolyású műtét kudarca Olaszországban Scaglietti professzor három hétig reménykedett abban, hogy meg tudja menteni egy fiatal olasz munkás kezét, de végül kénytelen volt ampu­tálni. Noha ebben az esetben az orvostudomány kudarcot vallott, az egész operáció mégis korszakalkotó jelentő­ségű az elvesztett testrészek visszaültetésében. Az idén április másodikén egy fiatal olasz grafikust sú­lyos munkabaleset ért. A papírvágó gépen dolgozva egy nagyobb csomó papírt helyezett a gépre. Felemelte a kést és mindkét kezével eligazította alatta a vágásra szánt. papíríveket. Ezután megnyomta a gombot és a kés elvágta a papíríveket. Mikor azonban a fiatal mun­kás ki akarta húzni a kés alól a papírt, géphiba miatt a néhány tucat kilogramm súlyú boíotvaéles kés lezu­hant, levágta bal kezét és jobb kezének minden ujját. Ez pontosan délelőtt fél tíz­kor történt. A fiatal munkást a lehető leggyorsabban el­szállították a careggiói (Fi­renze peremvárosa) Inail se­bészeti klinikára. Ez az 530 ágyas, kitűnő operációs terem­mel ellátott sebészeti klinika Európa egyik legnevesebb kórháza. Élén Oscar Scagliet­ti professzor, az ismert sebész és ortopéd £11, akinek ope­rációit világszerte ismerik, s minden műtété rendszerint valami újdonságot jelent az orvostudományban. Hol a kéz? Scaglietti i professzor aznap már öt műtétet hajtott vég­re. Amikor a fiatal munkást beszállították a kórházba, azonnal megvizsgálta. Gyor­san kellett döntenie: vagy úgy operálja meg a meg­csonkított kezet, hogy ké­sőbb megfelelő protézist le­hessen rászerelni, vagy pedig megpróbálja visszaültetni az elvesztett testrészt. Eddig mindössze egyszer történt meg hasonló eset, egy évvel ezelőtt, amikor a bostoni Mait professzor megpróbál­ta visszaültetni egy gyermek levágott kézfejét. Scaglietti professzor végül döntött: — Megpróbáljuk: Hol a kéz? A levágott kézfej még mindig a papírvágó gép mel­lett, a nyomdában feküdt. Senki sem nyúlt hozzá. Azon­nal elküldték egy segédor- .vost, aki fertőtlenített pin­zettával, óvatosan felemelte, tiszta gézbe csomagolta és elvitte a klinikára. Átadta a professzornak, aki megvizs­gálta, megtisztította és egy különleges antibiotikum-oldat­ba helyezte. Tíz percig tar­tották ebben a folyadékban, majd a műtőasztalra helyez­ték és behintették penicillin- porral. A kézfej olyan kemény volt, mint a kő, de még nem volt halott: várta, hogy ismét beléköltözzön az élet. A negyedik emeleti operá­ciós teremben összegyűltek az asszisztensek, ápolónők, segéd­orvosok és természetesen Scaglietti professzor. Húsz ember várta izgatottan a mű­tét kezdetét. Scaglietti hat orvos-asszisztensét két cso­portra osztotta: az egyik cso­portnak elő kellett készítenie az operációra a megcsonkított kezet, a másiknak pedig a le­vágott kézfejet. Ketten felügyeltek a páci­ensre: az egyik végezte az érzéstelenítést, a másik pe­dig ellenőrizte a szívmunkát és a lélegzést. A vérátömlesz- tő készülék is elő lett készít­ve. Az operációs teremben tartózkodott egy ' radiológus is műszereivel. Két ápolónő asszisztált ezek mellett, öt másik pedig előkészítette a késeket, ollókat, pinzettákat, a gézt és a tűket. Az orvosok egv másik kisebb csoportja csak megfigyelőként vett részt a műtéten. A műtét Scaglietti professzor körül­nézett a teremben, azután halkan ezt mondta: — Kezd­jük. Gyorsan, de nyugodtan ad­ta, ki utasításait. Az asszisz­tensek oda vitték hozzá a le­vágott kézfejet, amelyet a megcsonkított kézzel együtt jelzésekkel láttak el, hogy a sebész gyorsabban végezhes­se a munkáját: a vénákat fe­hér színűre festették, az ar­tériákat feketére, az idegvég­ződéseket kékre, az izomszö­veteket pedig vörösre. Először a csontokat illesz­tették össze, majd összekö­tötték az idegvégződéseket. Scaglietti hihetetlenül gyorsan dolgozott a finom sebésztűk­kel. Ezután bekövetkezett a műtét legnehezebb része: ösz- szekötni a vénákat és artériá­kat. Mind a két mélyen fekvő radikális véna összekötése tü­relmes, hosszantartó és egy­ben kimerítő munkát igényel. A sebész az egyik vénát ügye­sen össze tudta kötni, de a másik. annyira megsérült, hogy a csontokat is meg kel­lett volna rövidíteni, s mivel ^rre idő nem volt, a profesz­. ÜEW YORK I FEKETE SZOMBATOK Ärcrt a halál a világ legnagyobb városában Szombat este. Hideg, őszi nap a Long Islandon. Meg­kezdődött a víkend, az utcák néptelenek Itt-ott, az égbe nyúló felhőkarcolók között szégyenlősen húzódnak meg a zöld kertekkel övezett két­emeletes épületek. Az egyik kapu halkan kinyílik, meg­görnyedt, ugrásra kész árny oson be rajta. Körülnéz. Sen­ki sincs a közelben. Táskájá­ból szerszámokat vesz elő, a földszinti ablak párkányá­ra rakja őket. Három bomba is van közöttük, benzinnel és robbanóanyaggal töltött coca- colás üvegek. Néhány másodperccel ké­sőbb vérfagyasztó sikoly hal­latszik a lakásból. A ház tö­vében lapuló alak, mintha sü­ket volna, meg se moccan. Aztán kabátja alól kétcsövű puskát húz elő és az ajtó mellé lopódzik. Megrémült öregasszony fut ki. Lövés dör­ren. Két kislány jelenik meg az ajtóban, őket is elnémít­ják a gyilkos golyók. Ugyan­akkor felrobban a három üveg, a lángok kíméletlenül nyaldossák a fát és a betont. Az emeleti lakásban egy öregember lakik, moccanj sem mer. Még néhány perc és a lángok martalékává vá­lik. Kint a merénylő szájába dugja a puska csövét, és hi- degvérűen meghúzza a ra­vaszt. A gyilkos befejezte a játékot. Holtan hever a föl­dön nagynénje és két unoka­húga, fent az emeleten szén­né égett a nagybátyja. O is halott. HALÁL BOLYONG AZ UTCÁN Szombat este. Hétvégi pi­henő. Minden csendesnek, nyugodtnak, meghittnek tű­nik. A vad és a kérlelhetet­len halál azonban bolyong a hatalmas város utcáit, Har­lemtől Brooklynig, Bronxtól Batteryig. A New York-i rendőrségen néhány évvel ezelőtt statisz­tikai osztályt nyitottak, amely a gyilkosságok körül­ményeit, szociális hátterét, pszichológiáját tartja nyilván. Arról is számot tárt, hogy melyik, napokon történik a legtöbb gyilkosság. Tavaly a szombat volt a gyilkosok nap­ja. 508 meggyilkolt közül 110 szombaton vesztette életét. Következő nap a péntek, 77 gyilkossággal, majd a vasár­nap 74-gyel. A gyilkosságokat tanulmá­nyozó osztály nem 'foglalko­zott a bűntények szexuális okaival. Annyit tart csak nyil­ván, hogy négyszer annyi fér­fi gyilkol, mint nő. Az is tény, hogy a gyilkosságok nagy része családi környe­zetben történik. Tavaly 30 asszonyt tettek özveggyé bűn­cselekmények. A nők több­nyire a hálószobában végez­tek férjükkel, a férjek pedig a konyhában, a tűzhely és a jégszekrény között a felesé­gükkel. Mi okozza a családi tragé­diákat? Féltékenység? Nem mindig. Sokkal kisebb okok is közrejátszanak, egyszerű vita valamilyen filmről, vagy televíziós műsorról, oktalan perpatvar, rosszul sikerült ebéd. .. A legborzalmasabbak azon­ban azok a gyilkosságok, ame­lyeket a suhancok követnek el. Huszonkilenc gyilkos fe­negyereket fogtak el tavaly, egyikük sem volt még 16 éves. Gonoszabbak mint a bérgyilkosok, este tíz óra és éjfél között kíméletlen leszá­molásra indulnak az ellensé- i ges suhancbanda ellen, kihe­gyezett botokkal, hatalmas kö­tőtűkkel, kerékpárláncokkal fölfegyverkezve. „Előbb-utóbb ennek is vé­get vetünk” -- mondják a rendőrfőnökök. Csak a szombat a problé­ma. „Nincs szombat nap nél­kül” — mondják az olaszok. „Nincs szombat halál nél­kül” — mondják a New York­iak. Egy egész társadalom át­alakulására lenne szükség, hogy megszűnjenek a New York-i fekete szombatok. Ad­dig hiába fogadkoznak a rendőrfőnökök. Los Angeles — Moszkva 1 óra S perc 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents