Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
PARTOKTATAS KRÓNIKA ABLAKOK Inkább kevesebbet, de jobban! „a marxizmus Hazánkban való térhódításának kedvez az ország társadalmi-politikai helyzete. Az elmúlt évek nemzetközi és hazai eseményeinek. a párt politikájának hatására polgári éa kispolgári gondolkodású rétegek és emberek közeledtek a népi demokratikus rendszerhez”. Pártunk vili. kongresszusának ezt a megállapítását Jól bizonyítja megyénkben a pártoktatás hallgatóinak alakulása A szervezett pártok- tatás különféle formáin tanulók száma az 1958—59-es oktatási évhez képest megkétszereződött. s a pártoktatás lazább formáin részt vevőkkel együtt számuk meg- htiídts a 25 ezrst. Különösen jelentős emelkedés falun, amit a termelési viszonyokban beállt változáson ttll elő- segített az is, högy a terme* lőszövetkezeti tagok naponta meggyőződhettek, arrólt a párt gyakorlati tevékenysége nem ált ellentétben a párt által hirdetett elméleti tanításokkal, hogy amit a párt ígért, azt következetesen megvalósítja. Megvalósult a szó és a tett egysége, s ez nagymértékben növelte a pártoktatás vonzóerejét, tekintélyét, Az elmúlt hetekben megyénk minden pártszervezetében befejeződött az 1962— 63-as oktatási év. Pártszervezeteink • most veszik számba az elmúlt év tapasztalatait, s azok eredményeiből, az elkövetett hibákból okulva készülnek fel a következő oktatást évre. Ezt tette a2 MSZMP Szabolcs-Szatmár Megy«! Végrehajtó Bizottsága le. Figyelembe vette a Vili. kongresszus határozatát, mely szerint: „További előrehaladásunk elsőrendű követelménye, hogy megszüntessük az ideológiái munka Viszonylagos elmaradásét a társadalmi '•iszonyok fejlődése mögötk fokozzuk az eszmei harcót a tudományos, kulturális élet minden területén a szocialis- ’ *> medöfi élő, dolgozó, gondolkodó és érző ember neveléséért.” Mindenekelőtt tehát arra volt szükség, hogy felfedje a gátló tényezőket, azokat az okokat, amélyek csökkentik a pártoktatás színvonalát és hatékonyságát, s megfelelő intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy már ebben az évben is jelentős javulás következzen be, s megteremtse a feltételeket a mégnagyobb arányú növekedéshez. A vb. megállapította, hogy az elmúlt években, a hallgatók számának nagyarányú felfutásával kapcsolatban meg kéllett kétszerezni a propagandisták számát i$, és ét nem mindég járt együtt szin- vonalemelkedéssel. Évről évre emelkedik az érettségizett, egyetemet, vagy főiskolát végzett propagandisták száma, viszont kevés a pártiskolát, esti egyetemet végzett propagandista. Nincs kellően megoldva a propagandisták tehermentesítése, s egyes megyei, járási vezetők azért nem vállalnak propagandamunkát, mért sokirányú elfoglaltságuk miatt nem tutinak időt szakítani a foglalkozásokra való felkészülésre. Csökkentették a pártoktatás hatékonyságát a pártoktatás irányításában meglévő hibák. Nem volt összehangolva kellően a párt, állami és társadalmi szervek politikai oktatása, ezért sok volt a keresztszervezés, ugyanazoknak az embereknek több helyén való foglalkoztatása. Ehhez járult hozzá, hogy a jói bevált esti egyetem és a tömegoktatás között nem sikerült megfelelő középszintű oktatási formát kialakítani, s emiatt nem vőlt megoldott a községi párt, állami és gazdasági vezetők politikai képzése, továbbképzése. Végül kedvezőtlen hatást gyakorist ét á tény is, _ högy megyénkben — országos szinthez viszonyítva is — igen alacsony (19,7 százalék) volt a nők aránya a hallgatók, s még ettől is aláöSóhyább n propagandisták között. Ezen ismeretek birtokában — figyelembe vévé a Pőli Ilkái Bizottság 1063 február 16, határozatát — végrehajtó bizottságunk határozatot hozott kt 1983 84-es pártoktatási év előkészítésére. Különösen nagy gondossággal foglalkozik u határozat a propagandisták munkájával, hiszen a pártoktatás központi alakja a propagandista. Csak ott folyhat megfelelő oktatás, csak ott járnak el az emberek szívesén a szemináriumokra, ahol újat, érdekesen magas színvonalon hallanak. Csak ott lőhet kellő ha- tókonykága a pártok tatáin ak, ahöt a propagandista alaposan készül minden foglalkozásra, nagy gondot fordít marxista lsmerateinek. általános műveltségének rendszeres emelésére. Ezért foglalt .állást úgy a végrehajtó bizottság, hogy további előrehaladásunk kulcskérdése, a pártok tatás magasabb színvonalának és nagyobb hatékonyságénak záloga a propagandisták képzésének és továbbképzésének biztosítása. Célul tűzte ki, hogy három-négy év alatt a pártoktatás minden propagandistája öthónapos vagy ennél magasabb páruskálái végzettséggel, vagy ennek megfelelő marxista képzettséggel rendelkezzen, mely párosul bizonyos pedagógiai ismeretekkel, megfelelő módszerbeli jártassággal. E cél megvalósítása kétirányú tevékenységet követel pártszervezeteinktől: Először is biztosítani » meglévő propagandisták száméra a kellő ismeretek megszerzését, s olyan új propagandistákat állítani munkába, akik már az induláskor megfelelnek a felállított követelményeknek (egyetemet, magasabb pártis- kelát végzettek stb.j. másodszor pedig biztosítani annak a feltételeit, hogy ezek az elvtársak rendszeresen továbbfejlesszék ismereteiket, módszereiket Pföpagandistáiftk jelentős része már most megfelel e követelményeknek. Több, mint 30 százalékuk rendelkezik egyetemi, főiskolai, vagy S hónaposnál magasabb párti skelai végzettséggel. Nem kis gónd azonban, hogy az elkövetkező években a többi elvtársik ís megszerezhessék a szükséges képzettséget. Ez teszi indokolttá, hogy az esti egyetemnek újabb kihelyezett osztályát hozzuk létre a mátészalkai járás mellett a kisvárdai és nyíregyházi járásokban is, és azt javasoljuk, hogy a most induló új oktatási formára: a marxizmus—-lenlnizmus ésti középfokú tanfolyamára is elsősorban propagandistáikat vonjanak be járásaink. Emellett gondoskodni kell arról, hogy a propagandista konferenciák magas színvonalon folyjanak, s a szemináriumi előkészítés mellett vitassák meg azokon pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom ■ időszerű dokumentumait, a kül-, bélés gazdaságpolitika aktuális kérdéseit. Nem elég tehát jó propagandistákat kiválasztani, — gondoskodni kell továbbképzésükről, s biztosítani, hogy fő pártmunkájuk, legfontosabb társadalmi tevékenységük a marxizmus magas színvonalú terjesztése legyen. Mentesíteni kell őket más megbízások alól, hogy az így felszabaduló időt továbbképzésükre, a megfelelő felkészülésre fordíthassák. Világos azonban, hogy a propagandisták továbbképzésének és tehermentesítésének mególdasa esetén is néhány elvtársát fél kell menteni t megbízatás alől, s helyükre magasabb felkészültségű propagandistákat kéll beállítani Egyetemeinkről, főiskoláinkról nagy számban kerülték és kerülnék ki magas marxista műveltségű Szakemberek. Ezek az elvtársak a propagandamunka nagy tartalékait képezik. Mivel azon-bar többségük pártenkívuli, — m egyúttal azt is jelenti, hogy pártonkívüli pártoktatók is lesznek megyénkben, elsősorban a gazdaságpolitikai és az időszerű kérdések tanfolyamain. Helyes ez? Biztosar lesznek majd olyanok megyénkben, ákiK nem értenek majd észéi ágyét-, ékik ezl az álláspontot liberalizmusnak, engedménynek fogják majd fel. Ezekkel az elvtársakkal vitatkoznunk kell majd. Meg keil értetni, hogy i a pedagógusok, mérnökök, agronómusok nemcsak a szakmai ismereteket sajátították el az egyetemén, hanem magas színvonalon elsajátították . a marxizmus—lenlntzmust Is, sőt, többségüknek ez meggyőződésévé, világnézetévé vált. . Emellett jól Ismerik az üzeni, a falu, a tsz problémáit elvi és gyakorlati vcmatkoZÓBtvtn egyaránt. Rátermettségük, rendszerünkhöz való hűségük, ■ magas marxista és általános műveltségűk — mindez amellett szól, hogy bevonjuk őket a propagandamunkába is, Ha , ők is megkapják pártszervezeteinktől azt a segítséget, melyet propágandíetálflk jó része már ma is megkap; rendszeres tájékoztatás: és kellő megbecsülés', ügy nagymértékben javíthatják a tömeg- oktatás színvonalát. A dolgozók érdeklődésének megfelelően ki kell alakítani a következő oktatási évre vonatkozó elképzeléseket. A propagandistákkal folytatott beszélgetés ■ alapján állapítsák meg, hogy mit lehet és mit kell ténni tehermentesítésük, folyamatos továbbképzésük érdekében. Ha szükséges, vonjanak be a propagandamunkába új elvtársakat. Még a i nyár folyamán meg kell kezdeni a beszélgetést a pártok- i tatás hallgatóival, törekedve ’ arra, hogy párttagjaink mellett minél több pártőnkívüili , érdeklődőt is bevonjunk a ' pártoktatásba. Az eddigiektől jóval nagyobb arányban kell biztosítanunk a flök részvételét a pá rtoktatá ; ba n. Az . egész előkészítő munka során azt az élvet keU érvényesí- . térti: csak annyi szémináriu- , mot szervezzünk, ahány jól képzett propagandista van, í ahány helyen rflagás színvo- : nalú foglalkozásokat tudunk ‘ biztosítani. Inkább káveseb- , bet, de jobban. Még annak az áfán is jőbban, hogy — * átmenetileg — csökken valamelyest á szervezett 6kta, tás ban részt véVők száma. Hs • azonban az előádósos propa- i gaindk különböző formái ad* ■ ta lehetőségeket jól kihasznál- i juk, ha a járások, községek i legképzettebb vezetői tevéke- 1 r.yen részt vállalnak a politikai akadémiák, előadássorozatok vezetésében, akkor meg ■ tudjuk oldani a ke*Hős fel■ adatot: nagy tömegekhez jut■ tassuk el a marxizmus—le- nirtízmust, emelve a propa; gándamunka színvonalát, hatékonyságát. Varga Gyula, i á megyéi pártbizőttság i agitáciÓB- és propaganda I osztályának helyettes vezetőié. Az orvos és az ipszdon története Akivel Kállai méltóságot nem fogott kezet ■— ötágú korona a névjegyen •— Hogy menekült meg az öreg Bíró a háborútól? — Lelkekbe láttunk — vallotta 1956 növember 7-én as ősz hajú, r agykállói orvos, dr Szilvágy Ferenc. Ott ültünk az előszobában a fonott asztal mellett. Beszélgettünk, reméltük, a jósoltuk a jövőt. Betegtől é'-kezett. Látszott rajta, hoigy fáradt. Megviselték az események, De felemelt fejjel állt az emberek elé, mert érezte, tudta, hogy tisztán lát, Másríep az 6 szavai viselték jegyzetem címét az újságban. Nem lepte meg. Olvasták a. kállóiak Is, Többen felkeresték, Némelyek csóválták fejüket. Ej • doktor úr. még mindig kitart a kommunisták mellett?! — mondta valaki, » It e’enf: rnlnlk? Tavasz van, május, Üjra együtt ülünk. A fonott asztalon üveg vázában akácvirág. öt nézem. Változott-e 1 öregedett. Akkor ötvenöt éves volt, most hatvankettő. SZema azonban most is fiatalosan Csillog. Szavai patto- Sók. mint azon az emlékezetes ősz végi délelőttön. Élete, hivatánszeretete példa lehet a fiatal Orvoméin zedéknek. Korányi, a világhí rés ófvostudós Kálióban született. Szilvássv kerék har mine esztendeje származót ide a Felvidékről, Azóta egyhelyben itt szolgál. — Göröngyös volt az életpályám emlékezik. Földműves családból származom Egyetemista koromban, öt Pozsony vármegye eavik ki! községében a segédjegyző' kértem meg. változtasson t nevemen. Osináljoh belőle« nemest. így kaptam az egyi* es mellé a másikát, s a ne vém végére áz ipsíilont — mosolyog, A fiam meg a lányom már nein használják Minek? Nem kéll rhér. Ds akkor az érvényesülésem függött tőle. <2sak így nézte! embernek. Még Szerencse hogy az anyakönyvi kivonatom olyan olvashatatlan u Völt kiállítva cséhszlövál nyél véti. hegy ném igazodtál el rajta. Mi ez? kérdezték tőlem akkoriban a hivatalos helyeken, mikor olvasták, hogy rolnik. Azt hazudtam, földbirtokost jelent pedig a fenét —, mosolyog az idős orvos. — Földművest hapszámőst jelentett — kacag Hftrman egy szekrénybe Mikor végzett, Pesten próbálkozott. Hiába. Jött a Nyírségbe. Két esztendeig segéd- orvöskódott a nyíregyház: kórházban. S várta á jő szerencsét, — Egy másik kollégává' laktam egy szobában. Mikói ki akartam pakolni a eókmó- kornat, rámförmedt. Hozass be egy másik szekrényt Az enyémbe ne ralid a hátaidat. Hozattam, Kezdtem kiszedni •a ruhát. Egy kopott sötét öltönyt, egy másik , rosszat, néhány inget s kész. Ö mosolygott. Ennyi az egész? Ennyi — válaszoltam. Akkor elég lesz egy szekrény is — üjonßo't, — Azt hittem, te gazdagabb vagy mint én... S jött egy harmadik kolléga is. ö Is abba' a szekrénybe pakolt? KsSrunms vsPasFMíS Két év után, 1936-ban lett köröm# dr. Szdvátsv Ferenc Káliéban. — Nagy ceremóniával. Én voltam az utolsó kömrvos Szabolcsban, akit választották, No, de nem ment ám az olyam simán, A barátok azt tanácsolták, próbáljak a káliéi főszolgabíró' baráti körébe férkőzni, s ha megkedvel, nyárt ügyem van, Megtettem. Sikerült. Kedvében jártam az öreg legénynek, Sipos Ferencnek, aki szerette az éjszakai életet, az italt, g a könnyűvérű nőket #em vetette meg. Valaki megsúgta, hogy Sipos főszolgabíró mélléttem van. Abban az időben úgy volt. hogy a községek küldtek 12 embert, ugyanennyit a vármegye jelölt ki. s ha veszélyeztetve lett volna a hivatalos jelölt megválasztása, akkor a főszolgabíró szavazata döntött, — S éték után következett a vizit. Csináltattam a névjegyet. Geneaynek, a királyi kamarásnak, meg Deny mél- fóságösnak külön. A részükre szóló névkártyákra ezt nyomtattam: Szilváid y Szilvásvára dy Szilvássy Ferenc. S ott ékeskedett az ötágú korona is a bal sé toliban. fenn, Beállítottam Gencsyhez. Mikor bevitték a névjegyemet azonnal fogadott, mint ..kék vérűt.” Pedig ha tudta Volna! Csak akkor voltam kissé bajz ban, mikör affelől faggatott, högy tulajdonképpen melyik Szilvássy családból is szárma zom, Még szerencse, a hülye elkotyogta magát, högy ő bíz a zemplénieket jól ismeri, sokat vadászott velük, így más választásom nem volt, mint azt füllenteni, hogy a Dunántúliaktól. Utasította Is a számtartóját, hogy nevében rám szavazzon. így választották meg kör- orvcsrtak. Ezek után azt hihetaé az ember, Szilvássy doktor hűségesen kiszolgálta az urakat. Tévedés! Megmaradt a szegények orvosának, istápolójának. Huszonöt esztendeig Volt körorvos. Fáradhatatlanul járta Káiló utcáit, sze- kéPézétt éjjel, fagyban, sárban Napkorra. Öt esztendeje csak, hogy letette az orvosi táskát. Kinevezték járási £ő- ofyoanak. Szegények voltak betegei, s ő is szegény maradt. Egyetlen házra tellett erejéből, hivatásából Ott lakik most is ahol negyedszázaddal azelőtt. 3 Kánonéit iozöeszól — Akik meg fizethettek volna, azok még. meg sem köszönték. Kállay a hlntapo- iíttkus miniszterelnök 239 pengőmmel tartozott hosszú ideig! Feljelentettem! Mit értem vele1’ Semmit Kinevettek, No egyszer aztán szóltam a gyóntató kanonokJá- ntsk Marnó Gyula bácsinak. Elmondtam én mindennek, Csititött, védte, hogy beszélhetek róla így. hisz ők fognak megvédeni bennünket. S ekkor elmondtam neki a tartozást. Valószínű, említette neki gyóntatás közben, mert egyszer megérkezett postán a pénz. Emlékeznek azonban az emberek. Mikor a tiszalöki katonai körzetben sorozó orvos volt 1944 végén, amikor a nyilasok hatalomra kerültek, egymás után szuperálfa ki a káliói embereket. Ezerből alig húszat hagyott viszsza. — Soha nem felejtem el az öreg Biró bácsit. „Alkalmatlan” — mondom hangosan. „A füle folyik-” ..Ejnye doktor úr. az én. fülem soha nem folyt még!” — vágta rá az öreg sértődötten. „Maga hülye! Nem tudja. . „Valóban bolond?” — kérdezte a tiszt. „Az, ha mondom, én ismerem.” — így sikerült megmentért! az öreget. Hálálkodott is később! Szilvássy doktor Moszkvát hallgatta. S azt 1® tudta, hogy miért ég éjszakánként a 'illan v Plajneménál, a szülésznőnél. A fia az illegális kommunista mozgalomban dolgozott. Keserű, a esendÖrtisztihfelyettes de hosz- s2ú ideig nyomozta! S nem jött rá... Beteg Szilvássy doktor. Három hétig nyomta az ágyat a nyíregyházi kórházban. Táppénzen van. Sok a látogatója. Tiltják a sok beszédtől, a cigarettától, de nem tud el- letttállni. — Négyet-ötöt szabad szívnom — mondja, mikor előveszem a Fecskét. Rágyújtunk Mélyet szív. A frissen meszelt ház előtt keresem az orvosi táblát. Nincs. Bemeszelték. Úgyis tudja mindenki hogy itt lakik. F. K. ká Őutánában egyré többször 1 * azon kapom magamat, hogy hazatérve a munkából hónom áld vészé fli o keresztéze- mes kispárnát, indulok áz ablakhoz. Rákönyökölök á párkányra s nézem a kitudja hány éves vén fa szétterülő lombjait. Elnézem, minden különösebb cél nélkül. Csak úgy, pihentetésüt az örökké száguldő-zakaéoló írógép után, a percenként felbúgó telefontól távol, messze a színültig megtelt hamutálcától. Egyszet már inep fogéimázliim magamban ez az a boldog semmittevés, amely tudtom ellenére is felfrissít. Lehet, Hadd legyeit így igaz. Ha viszont így igaz, akkor az én életemben égyte fontosabb funkciója van az ablaknak. Ki kell ezt mondanom ilyen vatószínűtienül hangzóan még akkor is, hü a jelenleginél is fiatalabb koromban hátagot éreztem áz ablakban trónolok iránt. Ki- vánési öreguraknak, téma után kutató pletykásaknak tartottam őket, akik éppen igy randevúból, szóváltásból, elcsattant és óhajtott ásóikból fönnálltak véleményt, táplálják képselöérejüket. Mi létté hát, hogy néhány időtlenül rövid esztendő alatt megszerettem az ablakokat a kitekintőkkel együtt7 Pedig nekem is, mint kívülem százezreknek okom volna az ellenkezőjére. Mert aé éti gyermekéveim egyik mégBédihbHiója de ablakunk Póít. A tenyérnyi, alig észrevehető ablak, amelyen háborítatlanul száguldozhatott a szél, megremegtetve á hdsszü évekig bűzzef pislákoló petróleumlámpa lángját. Ha beállt a tél, sehogy sétn lélt kedvünk a kirajzolódó — és milyen félelmetesed vastagodó?! — jégvirágokban, mert a nyíláson belopózott a párkányra a hó, több ujjnyi Vastagon. Ott csomósodott napúkig, hetekig, amíg a .,természetes központi fűtés" ki nem olvasztotta. Roggyant tűzhely linkbe éjjel- nappal rakhattuk volna, akkor sem sikerüli volna át- niétégíteni a helyiséget. De nem raktuk, mert nem volt mit raikni. Csak jászolból való esutka volt a legtöbbször, áminek talán egyáltalán nincs kalóriája. Aztán p. rongy az ablakban. Azzal akartunk barikádot emelni a szigorú hidegnek, karvastagságú, zsineggel összekötött rongykaróval. Rongy volt elég, csak ■ a pénz kevés, ami pedig többet jelentett volna a világ minden rongyánál. Akkoriban talán él sem tudtam képzelni, thítyen is egy igazi, jól záró, dupla üvegú ablak. Fából is volt ablakunk, tneg kék csomagoló pápifbóL Előbb a papírt raggattuk fet esténként, úgy, hogy a kabi- ró kidobolta 'az elsötétítést Utasítást. Később a VíssíáVü- huló németek felröbbántőtták t Kraszna-hidát. Közéi Aktunk a hídhoz, a légnyomás- tóé beőmiött mindén szem ablakunk. Apám a szekrény púicait szegezte a helyükbe Később m.eg éppen azt bántam, hogy üvegre cseréltük a deszkát: mindenki láthatta ai utcáról, hbgy iőbb helyütt szakadt a függönyünk. Szegyei- tém, nagyon s ezután gyakran szép csipkefüggönyről ábrándoztam, képzeletemmel szép mintákat rajzoltam ráTalán ez, ét a hihetetlenül őszinte sóvárgás tett az ablakok szerelmesévé? Ném tudom. Csak érzem, hogy mostanában jólesik nyugodt, egyenletes lépésben haladni a fényes és á legeldugottabb utcáin a városnak s lesni a katonásan, tetszetősen sorakozó ablakokat. Hiába kutatom a fOngykarókat, a fetpú- po sodó deszkakarikákat, elvétve is ritka. Kiment a divatból. Van még szakadt függöny, de többségben olyan csipkék hullának alá az üvegen, túl, amilyet gyermekiéJ* jel el sem tudtam volna képzelni. A fiiódenáronrői, a fi- kuszról s a többi örökzöldről nem is beszélőé, melyek természetes díszeivé válnak a legegyszerűbb emberék lakásainak iß, MBnd több helyütt látni már a kissé félrehúzott függönyön túl hangükttlám- pát, több ágú csillárt; televízióantenna huzata ká-hyarog a szobába. Valóságos kis kirakatok a mai ablakok, akár a bolti portálok a korzón, amelyek árübÓségról árulkodnak. Hozzáértő „kirakátren- déZöi kezek“ műve. Megszerettem én ezeket a szélesen — és egyre szélesebben utódra nyíló ablakokat, csakúgy mint az új Városnegyed kiugró erkélyeit, ahol a melegben nyíló virágok mögött újságolvasókat, nap- fürdőzőkét látni Ilyenkor, nyár eleji május délütánókdü. f Angyal Sándor
