Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Köszönljük a szocializmus építésében élenjáró dolgozókat, a szocialista munkabrigádokat! tagja nyújtotta át a zászlót. Rakamazon a Cipész KTSz dolgozói ma nagyszabású ma­jálist rendeznek és ez alka­lommá] veszik át a verseny­zászlót, amelyet Zajácz Já­nos, az MSZMP megyei Vég­rehajtó Bizottságának tagja ad át. A Nyírteleki Gépállo­máson május 6-án, délután Juhász József, az MSZMP me­gyei bizottságának osztályve­zetője nyútja át a kitün­tetést. 6i locsolókocsi Nyíregyháza az eddigi há­rom Csepel és egy Skoda gyártmányú öntözőkocsi mel­lé a napokban újabb öntö­zőkocsit kapott. Az új gépkocsit csütörtö­kön vizsgáztatták és pénte­ken —j a három Csepellel egyidősben — már meg is kezdte a munkát. A korszerű berendezéssel ellátott gép előnye, hogy elől locsol és a szórást pontosan tudják irá­nyítani. A tartály befogadó- képessége 7000 liter, napi teljesítménye 150 köbméter víz. Az öt locsolókocsi most már egyszerre 25 ezer liter vizet tud szállítani a városi utak pormentesítésére. 1600 gép a határban Mint már közöltük, az MSZMP Szabolcs-Szatmár me­gyei Végrehajtó Bizottsága kilenc ipari, közlekedési, ter- mdőszövetkezeti, gépállomá­si, állami gazdasági üzemnek ítélte oda az elmúlt évi sike­rek alapján a kongresszusi versenyzászlókat. A kitünte­tett üzemek és gazdaságok ttozül tegnap hatnak adták át ■ a zászlókat. Az átadást mindenütt bensőséges ünnep­ségek keretében rendezték meg. A nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezetben a kedden délben ez alkalommal ren­dezett ünnepségen Endrédi Énére, az MSZMP megyei bi- aottságának titkára és Ju­hász József a megyei párt végrehajtó bizottságának me- Bőgaadasági osztályvezetője adtak át a kongresszusi ver- aenyzászlót. Az 5-ös számú Autóközle­kedési Vállalatnál kettős ün­nepet rendeztek tegnap. A versenyzászlót az élüzemava- tó ünnepségen vették át, ame­lyet Szűcs Lajos, a megyei párt végrehajtó bizottságának tagja adott át. Antal Pál, a megyei párt végrehajtó bi­zottságának tagja a záhonyi MÄV állomás dolgozóinak ünnepségén vett részt és ad­ta át a pártbizottság kong­resszusi versenyzászlóját. A Nyírlugosi Állami Gaz- Üaságban is kettős ünnep megtartására jöttek össze kedden délután a dolgozók. Jó munkájuk elismerésekép­pen, a múlt évi eredmények alapján megkapták az él- üzemcímet & a kongresszu­si versenyzászlót. A pártbi­zottság versenyzászlaját ez alkalommal Kanda Pál, a megyei párt végrehajtó bizott­ságának tagja adta át. Az encsencsi Virágzó Föld Termelőszövetkezetben a kong­resszusi versenyzászlót a szintén 30-án délután meg­rendezett ünnepségen adta St Bán György, a megvei ta­nács vb. csoportvezetője. A tuzséri Rákóczi Termelőszö­vetkezetben dr. P. Szabó Gyu­la, a megyei tanács vb. el­nökhelyettese, a pártbizottság 0 Nyírbátori Gépállomás A hosszú, kemény tél meg­viselte a kenyérgabona veté­seket. Eddig 152 ezer hold őszi vetésű kalászost fej trá­gyáztak a szövetkezeti gazda­ságok. ' Tavaszi szántás eredménye 150 500 hold. Kettős vagy nyújtott műszakban 1578 gépállomási és tsz saját gép segíti a szántás mielőbbi be­fejezését Megszaporította ezt a munkát az őszi vetésekben, évelő pillangósokban esett fagykár és egyes helyeken a víz pusztítása. Áz ilyen terü­letek mintegy 30 ezer holddal növelték a tavasszal szántásra váró területeket. Az általános vetési munkák rnegyeszerte fokozott ütem­ben haladnak. Tavaszi árpa 7900, zab 5500, csillagfürt 13 ezer holdon került elvetésre. Utóbbit 4 ezer holdon fiatal gyümölcsösökben vetettek részben magfogásra, részben zöldtrágyázás céljára. Cukor­répával kerek 10 ezer, lucer­nával 9100, vörifsherével 9200 hold került bevetésre. Kü­lönösen gyorsítani kell a leg­fontosabb kapások vetését. Az elkészített termelési ter­vek szerint burgonyából még 23. napraforgóból 15. kukori­cából 105 ezer holdat kell bevetni a megyében. A vetési munkákkal párhu­zamosan már több helyen megkezdődött a növényápolás teljesítette tavaszi tervét is. A korán vetett cukorrépa és borsó sarabolása általában folyik. Például a csegöldi Bajcsy-Zsilinszky Tsz 71 hold cukorrépájának és 51 hold borsójának sarabolását máris befejezte. Egyébként példa­mutatóan jól végzik a szán­tás, vetési és növényápolási munkákat a csengeri, tiszalöki és nyíregyházi járásokban. Közeledik a pillangósok el­ső kaszálásának ideje, fel kell készülni a szárítóállvá­nyok rendbehozására, beszer­zésére- Sajnos, több tsz veze­tősége megfeledkezik az áll­ványok beszerzéséről. Ugyanis az idén több mint 12 ezer darab állvány került kiuta­lásra az erdőgazdaságoktól. A 136 erőgéppel rendelkező Nyírbátori Gépállomás dolgo­zói május elseje tiszteletére április 30-án befejezték tava­szi tervüket. Ezenbelül eleget tettek a talajmunka és veté­si tervfeladataiknak is. A traktorok a munka kezdése óta kettős, illetve nyújtott műszakban dolgoztak. Kie­melkedő munkát végzett Nagy Lajos, Kelemen József, Szováti Bertalan és Kádár Mihály brigádja. A traktoro­sok közül pedig Nagy Ferenc, Hájer Lajos, Puskás István és Markos József tűnt ki. Jó munkájukkal hozzájárultak, hogy körzetükben a termelő- szövetkezetek is rövidesen be­fejezik a tavasziak vetését. ALEKSZANDR FMSZIBÖV: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 73. Bebizonyosodott: Ostburg­ban nincs rejtekhely. Wies- bach Vallomását megerősítette Bolhm is. Wiesbach leleple­zése után beigazolódott, hogy Georg Homann becsületes ember, kommunista lelkiisme- rete szerint cselekedett, ami­kor az igaznak vöt fontos hírrel átszökött a szovjet hadsereghez. Kerimov kér­te, hogy ezt vegyék tekintet­be Homann további sorsának eldöntésekor. Ismét megszólalt az állam­biztonsági . hivatal vezetőjéhez kapcsolt közvetlen telefon. Li­kov a kagylóért nyúlt. ■ — Ö már tudja, telefonál­tam neki, — mondta sietve Ribin. Likov bólintott, s felvette • kagylót. — Jöjjön be hozzám! — kérte Likovot a vezető. Likov tábornok egy fér óra múlva ment vissza a szobá­jába. Ribinnel együtt az ab­lak melletti kis dohányzó- asztalhoz ültek le. Likov egy papírlapot terített ki maga előtt. Akkurátusán kisimo­gatta az asztal lapjától elál­ló részeit. A különleges szol­gálat által előkészített opera­tív közleményt tartalmazta az írat. Ez állt benne: Berlinben láttók Freed Theddeo-t,. az égjük nyugati titkos ügynök­ség vezetőjének megbízottját. Theddert titokban fogadta Erwin Lausen tábornok, _ az Abwehr I. számú igazgatósá­gának vezetőjét. A kém ez­után eltűnt. Thedder ma megjelent Ostburgbam, ahol — szintén titokban — találkozott Heinz Upitz Gruppenführerrel. A találkozó célját nem sikerült megtudni. —t Csak nem az archívu­mok? — kérdezte Ribin. — Alighanem — bólintott Likov. — Nagyon valószínű, hogy abban az ügyben jár. Amint már említettük, a Szovjetunió állambizitonsági szervei meglehetősen sok hír­adást kaptak arról, hogy az egyik nyugati hírszerző iroda igen érdeklődik a német tit­kos szolgálat archívumai iránt. S különösen a keleti ügyek­kel foglalkozó iratokat sze­retné megkaparintani. Ada­tokkal rendelkeztek a szov­jet állambiztonsági szervek, hogy milyen - kitartó kísérle­teket folytatott ez a kémiro­da az RSHA embereivel való kapcsolat megteremtéséért, pontosan számontartofcták a két kémszervezet képviselői­nek azokat a találkozóit, ame­lyekre semleges országokban került sor. Most tehát, amikor a szov­jet felderítő tevékenység egyik területén sikert értek el, — hatalmas erőfeszítés árán kiderítették, mi az igaz­ság az Elba-parti rejtekhely körül, s hozzá lehetne kez­deni az archiv-anyagok meg­szerzésetek előkészítéséhez. — Kerimov őrnagy és a Karlslusteban dolgozó többi szovjet felderítő előtt egy új akadály torlaszolja el a gyors akció útját. Különösen az adott aggo­dalomra okot, hogy Thedder olyan kockázatos lépésre szánta el magát, mint ami a Németországba való utazással járt. Ebből nyilvánvalónak látszik: elhatározták' a gaz­dái, hogy megkaparintják a titkos iratokat, bármibe is kerül, s ennek érdekében igyekeznek siettetni az ese­ményeket. Likov magához kérette Csisztov ezredest. Hármasban ültek le, hogy kidolgozzák a további teendők tervét. Igye­kezni kellett, az idő sürge­tett Nyugdíjba megyen a kőműves ÚJ ÉLET ELŐTT KOVÁCS LAJOS? Bélszáz év után tette le Kovács Lajos a kóművesser- penyőt, a függővasat és a malteroskanalat. Pihennek a szerszámok, szegreakasztotta az elemózsáás tarisznyát is, mellyel a megyét járta. Csak a lelke háborog már. V ándorélet — Fáj, nagyon fáj, hogy meg kell válnom munkatár­saimtól, íz Építő és Szerelő Vállalattól. De az vigasztal másoknak is ez a sorsa, ha megöregszik — vallja magá­nak is vigasztalásképpen, könnyes szemmel, s zavará­ban az elmaradhatatlan sö­tétkék svájcisapkát gyűrögeti. Pillanatnyi szünetet tart. Aztán nagyot lélegzik, sóhajt. — Míg élek, nem válók meg. Nern tudok, Hiába. Meg­szoktam már — folytatja. — Ne haragudjon — kérlel — öreg már az ember, s ilyen­kor könnyem elérteken yül. Olyrm volt az én életem mint a vándoré. Hétfőn elindul­tam, s csak szombaton látott a mama. Szokni kell az új életmódot. Soha nem kellett engem kelteni, pontosabb voltam mint az óra. Hétfőn is felkeltem, s készültem, hogy jövök. A mama felült az ágyban, figyelte mit csinálok. S mikor elkészítettem a ta- riszpyát, akkor kérdezte meg, hon’d megyek. Csak álltam, s nem tudtam válaszolni. Aztán letiltom az ágy szélére és sírtunk. Vigasztalt. — Hosszú ideig az én ne­vemet viselte a brigád, aztán átvette a vezetést Nanszák Jancsi. Nem bimm már a normát teljesíteni a fiaitalok- kaíL De ott voltam velük — mondja. — Elbúcsúztam a fiúktól. A Himesbem keres­tem fel őket, ott építkeznek. Itt adták át a szerszámaimat is, nagyon vigyáztak rá. Évekig bolyongtak együtt Kovács Lajos vezetésével Szatmáriján, Betegben. Isko­lát építettek Nyírmadán, Kó­Baktalórántlházáin orvosi la­kásokat, másutt gyógyszertá­rat, tanácsházát. A vencsellői házikó — 1927-ben részt vettem a Guszev építésében, ott voltam a bank és a Nyírvízpalata homlokzatának az újjáalakí­tásánál. Ha egy épület elké­szült, mentünk tovább — magyarázza. — Ahol dolgoz­tunk, ott volt az otthonunk. Büszke vagyak arra, hogy mindig hallgattak rám a fia­talok. összeadták a pénzt, s én főztem részükre. Ha azt mondtam 9 órakor este. hogy takarodó, mindenki lefeküdt, hogy másnap frissen kezdje a munkát. Lajos bácsi volt a munka­vezető is. Rajz szerint végezte és adta M a munkát. De ő is ott volt az állványon. — Csak akkor éreztem jól magam mindig, ha dolgoztam — vallja. Ennek az eredmé­nye, hogy én is építettem egy házacskát otthon VencseMőn. Talán ebben dolgoztam a leg­kevesebbet — mondja moso­lyogva. — Éppen akkor volt eltörve a lábam. Ugyanis őr községiben iskolát építettünk, s Vajáról jöttek át értünk kocsival, s útközben történt a baleset. A ló elragadta a kocsit, s le kellet ugrani. Egyszer meg a kezem törten» el — mutatja — de beforrt, ha rosszul is. De azért még tudok vele dolgozni — büsz­kélkedik. Tanított mesterséget, ' becsületet Tizenöt esztendős volt Ko­vács Lajos, amikor először a mailteroskanalat a kezébe vette. Most 65. Ezüstös hajú, ősz bajuszú ember. Ki tudja hány nadrágot nyütt el a munkában. Kőművesek tucat­jai tanult nála mesterséget és a becsületet. — Nyugdíjas kőműves va­gyok — néz maga elé. — Erre sem gondolhattam voi- na valamikor. A mama vi­gasztal, hogy 700 forintot most munka nélkül keresek, s 500 forintot még összehozok hozzá. Kijövünk belőle ket­ten. No de a házunk még nincs teljesen kész, úgy hogy akad még rajta mit csinálni — s öröm sugárzik arcán. Mégsem teszi le hát végképp a serpenyőt, a malteroskana- lait Kovács Lajos. — Meg van egy kis gyümölcsösünk is, 20 fával. Szeletem a sza­bad levegőt, majd csak meg­szokom az új életet. Farkas Kálmán fajban, Magyom, Nagydobosom, 19. FEJEZET Késő este van. Ostburg el­sötétített utcáin szinte egyet­len járókelőt sem látni. A házak némán, komoran áll­nak egymás mellett Egy fénysugár sem szűrődik ki az ablakaikon. Egyik másik ház, — mint a világtalan — üres szétlőtt, kiégett, sötéten ásíto­tó ablakszemekkel mered a környékre. A bombázók keze-' nyoma..; Csak a járőrök lépteinek zaja töri meg a csendet s az utcákon időnként végignyar- galó fütyülő süvöltés: szél té­pi az épületromokból kiálló tégla- és betonkötegeket, amelyek időnként hangos csat- tanással válnak le és hulla­nak *alá a meghajlott, rozsdás vasvázakról. A város, felett, a felhőfoszlányok között buj­káló Hold csak fokozza a fé­lelem, a ridegség és a pusz­tulás benyomását... Aszker néhányszor már pró­bálkozott, hogy találkozzon Schuberttel, de sehogy sem sikerült. A helyzet nagyon bonyolult volt. A front egé­szen Németország határáig ért s a városban. — mint a sebzett vad — megsokszoro­zott dühvei és vandalizmussal szaglásztak a Gestapo és az SD kopói. Schubertnék _ el kellett hagynia eddigi lakását, mert egyre több gyanús alak mászkált és ólálkodott a kör­nyékben. Arra az időre, amíg új, biztos fedelet kerített ne­ki, átköltözött a vasúti híd melletti házba. És Stalecker — kihasználva az alkalmas pillanatot, — ma végre azt súgta Aszkernek, hogy este várja Schubert. (Folytatjuk.) 1963. május 1. Ünnepelnek a kongresszusi verseny győztesei Kedden hat helyen adták át a pártbizottság verseny zászlóit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents