Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Äz a bizonyos tavalyi má­jusi nap emlékeztető marad Szamossályi új történelmé­ben. Csak két évvel azelőtt is, maguk sem igen hitték, hogy a csengeri járás közsé­geinek, termelőszövetkezetei­nek vezetői hozzájuk mennek látni, tapasztalni. Az ese­ményhez illő jóleső önérzettel mutogatták-magyarázták zöl­dellő határukat. „Ősz tájban is jöjjenek el, kedves vendé­gek. Akkor már az eredmé­nyek is beszélnek” mondták mosolyogva a távozó látoga­tóknak. KÜLDÖTTSÉG A JÁRÁSNÁL Persze, az igazság kedvéért azt sem hallgatták el, hogy megérte azt a jegyzőkönyvet úgy összeszerkeszteni, aminek alapján Szabó Zsigmond, a járási főagronómus és megbí­zott mezőgazdasági osztályve­zető csakis hozzájuk került. Sokét nyomott a latba a já­ráshoz menesztett küldöttség vezetőjének, Ürbán Antal el­nöknek a kormányhatározatra vonatkozó erőteljes apellálása is, miszerint szövetkezetüknek személy szerint Szabó Zsig- mondra van szüksége. így került az addigi járási főagro- nómus 1061. március 15-éVel a szamossályi Űj Élet Tsz-be. Arra is többen horkantak, amikor Szabó elvtárs Öntöző­berendezés ügyében kilincselt a járástól a minisztériumig. Végre megérkezett a MA—• 120-as gép 1300 méter csöve­zettel. 290 ezer forint, te jó­isten?! Jobb lett volna azt kiosztani! Fenn az ég, öntöz az ha kell. Mit okoskodik az ember? — sopánkodtak itt is az' új ellen. Viszont a gépek szerelmesei, Szórádd József még Virág Endre örültek. Szórádi még öntözés! tanfo­lyamra is elment, hogy jobb munkát tegyen a legelőn, a silókukoricában, felülvetéses lucernában, kertészetben. A szántóföldi több termés­sel az állattenyésztésben is nagyobb lehetőségek nyíltak. Az eredmény szinte minden vonatkozásban felfelé ívelt. Az egy munkaegység értéke az elmúlt évben 42 fórint 60 fillérre „ugrott” fel. A föld­járadék fizetése: tiszta láp; semmiféle „nehéz” tartozás nem terheli a közös számlá­ját. A fel nem osztható szö­vetkezeti alap a legutóbbi két esztendőben két és fél millió­val gyarapodott, az alig ezer holdas tsz-ben! MUNKÁT MINDEN TAGNAK Igen ám, de más hívni, fo- iparból többen vissza­gadlkozni, és megint más asze- tfrtek a _ faluba, köztük 18 rint tenni, ahogy a kért szak- fietal is és a nagy családiban ember szeretné. A volt jobb» módú középparasztok nem- akarták lekötni magukat gya­korlati tapasztalatukhoz illő munkához. Mi értelme? Az elmúlt év is, éppen hogy lö­kött valamit. Abban pedig, hogy másképpen, új mód sze­rint csináljanak valamit, szin­te mindenki ellenkezett. Ami jó volt eddig, jó lesz ezután is. Mit reszkírozzunk? .— mondogatták kelletlenül. De Szabó Zsigmondot sem az tette járási vezető ember­ré, hogy afnife nem lehet, ar­ra is bólintson, s az akaratot ládafiában tartaná. Ismerget- té, „tapogatta” az emberekét: ki hova legmegfelelőbb. Ha úgy kellett, hússzor is elma­gyarázott valamit. Azt azon­ban hamar megláthatták a sályiak, hogy a magyarázga- tás sem örökös kenyere. munkához láttak. Helyeslik Szabó agronómuS elgondolá­sát. Segíthetnek a „sok a tag, kevés a föld” problémán. Azért emelték a tavalyi 8 hold kertészet területét is idén 41 holdra, hogy mun­kája legyen minden dolgos kéznek. Idén, március 15-én lejárt a két év. Szabó Zsigmond küldetése nem telt el hasz­talan! becsülettel megállta helyét. Most megint hívtak több helyre — mondja lassú, meg­fontolt beszédmodorával. — Ügy határoztam, maradok. Fe­leségemnek is ez a kívánsá­ga. .. Az állami dotáció már nem jogos, a tagság szorgal­mával, munkájával szilárd lábra állt a szövetkezet. Maradásommal kívánságuknak teszek eleget.. Megszeret­tem, megszoktam a falut az embereket A havi 53 mun­kaegységet 1200 forinttal egé­szítik ki. Kevesebb, mint a dotáció volt, de értékesebb. Ez a tudat teszi széppé ez­után! életemet és ösztönöz még többet tenni. Nem magát, hanem az em­bereket és a falut dicséri. „ „ Asztalos Bálint AZ ELSŐ PRÓBÁK A cukorrépánál tette az el­ső próbát. Néhányon nem akarták a 6Űrvabb tőszámot. Káromkodás, veszekedés he­lyet azt mondta: majd elvá­lik, kinek lesz igaza. S meg­engedte, hogy egyeseik az új­tól különösen idegen kedők, ritkára hagyják a töveket. A termés valóban megadta a választ: ezek holdankénti át­lagban 30—40 mázsával keve­sebb répát termeltek. Felsü­lésüket most már azzal palás­tolták, hogy legodaadóbb hí­vei lettek a kihelyezett agro- nómus szándékainak. A répa-dolog mégcsak hagy- ján, hanem az intenzív búza termelése körül kialakult vi­ta! Még az egyik brigádve­zető, Varga Miklós is hitet­lenkedve csóválta a fejét. ■— Minden mázsára egy li­ter pálinka! — mondta in­dulatosan a brigádvezető. — Ha a külföldiek adnak töb­bet, én fizetem, ha a régi ha­zai fajta, Szabó elvtárs fizet. — Gilt — állta a fogadást az agrönómus. *— De csak egy holdat vegyünk alapul, mert.., esetleg valamelyi­künknek rámehet az egész évi keresete. Azon a területen, amelyre a fogadás szólt, a szovjet bú­za a nagy szárazság ellenére is, holdanként mintegy négy mázsával fizetett többet a ha­zainál. Gyöngyösön van az ország legszebb tejüzeme. A nagy­részt automatikus vezérlésű magyar és NDK berendezé­sekkel napi 20 ezer liter tejet dolgoznak fel. Foto: Káesor László (Soltész Albert rajza) Egyenlő joggal, a népérdekek védelmében Irtó: dr. Milánkovics Imre. a Negyei Bíróság elnöke Szocialista államunk tovább­fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a szocialista demok­ratizmus erősödésével- Azáltal, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait és a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk, az eddiginél még nagyobb lehetőség van a demokratizmus kiszélesíté­sére. Megteremtődött a lehe- hetősége annak, hogy a dol­gozók mind nagyobb mérték­ben bekerüljenek az államha­talom és egyéb állami szer­vek munkájába, a közügyek intézésébe. A társadalom tagjainak az állami szervek munkájába va­ló bevonásának egyik igen fontos megnyilvánulási formá­ja az ülnöki rendszer; a dol­gozóknak az igazságszolgálta­tás munkájában való köz­vetlen részvétele. A napokban jelent meg a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának a 10/1963. szá­mú határozata, melynek ér­telmében a bíróságok ülnö­keit a megyei, illetve a járá­si tanácsok az 1963. évi má­jus hó 15. és június hó 30. napja közötti időben választ­ják meg. Nem először választunk ül­nököket. Csaknem másfél év­tizeddel ezelőtt megtör­tént a dolgozó nép­nek a bíráskodásba való általános és széles körű be­vonása, melyet a munkásosz­tály hatalma, népi demokra­tikus rendszerünk tett lehető­vé. , Hazánkban 1949 óta van népi ülnökbíráskodás. A jelen­leg működő ülnököket 1960-ban választották meg. Az idei ül­nökválasztásokat az teszi szükségessé, hogy az 1960-ban három évi időtartamra meg­választott ülnökök megbízatá­sa ez év közepén lejár. Az ülnöki tiszt betöltése szép és felelősségteljes fel­adat. Az a tény, hogy a népi ülnököket ülnöki működésük sorén a szákblrákkal egyenlő jogok illetik meg, és egyenlő kötelességek terhelik, csak növeli az ülnökök felelőssegét a bíráskodás során végzett munkájukért. Népi ülnökeink többsége eddig is felelősségé­nek teljes tudatéban vett részt az igazságszolgáltatás­ban. Munkájukat annak tu­datában végezték, hogy azzál szocialista államunk jogrend­jét, közbiztonságát és áltá­lában az állam, valamint az állampolgárok jogos érdekeit vannak hívatva biztosítani. A május 15 és június 30. közötti ülnökválasztásokat 32-BEN NYÍRTÉBAN Kis Ujság: (1933. április 3.) „Nyílturán 1932. április 7-én csendőrgolyó megöitt Szabó Pál kisparasztot. Fiát Antalt a jobb karján. Bihari Istvánt a bal vállán seuronydbfések ért*k, súlyos sebeket ejtve rajtuk..»** Harmincegy évvel ezelőtt történt... Szemtanúk elevení­tik fel Nyírturán, hogyan lőt­tek a népre a csendőrök. So­kan már meghaltak az idő­sebbek közül. Szabó Pál fiai még élnek, egyikük Szabó Sándor így emlékezik a ször­nyű napra: — A tizenegyedik keresz­tért arattak a népek Prop- per uraság birtokán. A ha­tárban a valamire való ter- nőföld az övé volt. Ilyen ín­ség talán egy faluban se akadt a környéken. Nem bírta már a nép... És az alázatos zsellérben, napszámosban feltámadt va­lami. Egy írás járt kézről kéz­re, melyben az állt: adjanak a szegényeknek itt a Nyírség­ben is munkát, kenyeret... —■* Azon a napon irányból indult meg a nép a községháza felé. Itt akartuk felolvasni a memorandumot. Gerliczkl Pál olvasta fel, mi­kor mór összegyűltek vagy kétszázan. A főbíró, a refor­mátus pap és még néhányan, a Vezetők csóválták a fejüket minden pontnál. A nép csak néha kiáltott közbe. Azután elindultak hazafelé... De a helyi hatalmasságok benn a községházán, a esend- őrszuronyok mellett kezdték visszanyerni az inukba szállt bátorságot és megtorlásra ké­szülődtek: — Alig értünk haza, dohá­nyunkat hivattak a kisbíró által á községházára. Ott az­tán a csendőrök lefogtak ben­nünket, és kezdtek Vallatni, hogy mondjuk el, mit akar­tunk, szerintük gyilkolni, ra­bolni... Hamar híre futott a falu­ban, hogy a csendőrök letar­tóztatták Szabó Sándort, Sző­ke Györgyöt, Farkas Istvánt, s még jó néhányukat, köztük égy asszonyt, Piros Ignácnét. Üjra megindultak az embe­rek sűrű sorokban á község­háza felé. — Kint álltak a községhá­za előtt a csendőrök szuro­ny osan. Mi benn vártuk, hogy mi lesz * sorsunk. Mikor a jegyzőkönyvek elkészültek, kituszkoltak bennünket a nép elé és a csendőrök mellett kísértek Kemecse felé. Ez volt akkor a járási székhely... Alig tettek meg azonban kétszáz métert, „vissza sípol­ták" őket. Mind erősebben követelte a tömeg a község­háza előtt; hozzák vissza az elhurcoltakat. — Üjra visszakísértek ben­nünket a községházára és be­lülről becsukták az ajtót. De a nép nem akart távozni, kia­báltak, hogy engedjék ki eze­ket az embereket, nem csinál­tak azok semmi rosszat, csak kenyeret, meg munkát kértek a falunak... Kövesdi András csendőr- tiszthelyettes vérszemet ka­pott, amikor kemény kezek döngették meg a községháza ajtaját. — A törvény nevében, oszoljanak — ordította. — Alig mondta ki már hal­lottuk a lövéseket. Azt gon­doltuk a levegőbe lőnek. De, ahogy nézek ki az ablakon látom, hogy ez is, az is ösz- szeesik... Néhány perc múlva két esküdt egy tehetetlen testet vonszolt be az ajtón. Az édesapám.» ő volt— oda akartam rohanni da • csendőrök visszalöktek. Ek­kor láttam utoljára. Engem is, vagy harmincad magam mai bevittek a nyíregyházi fogházba. Még a temetésre se mehettem el. A túrái homokon vér folyt, a csendőrgolyók és szuronyok „rendet" csináltak a kis sza­bolcsi faluban, a bűn újabb bűnöket akart, a nyíregyházi törvénysizéken néhány nap múlva megkezdődött a monstre-per, vádlottak: a nyírturai „felforgatók.” Nem a jogtalan fegyverhasználat, a falu előtt elkövetett gyil­kosság és az igazi bűnösök kerültek a vádlottak padjá­ra. Szabó Sándor a meggyil­kolt áldozat fia elérzékenyül- ve mondja: — A tavaszon, iskolás gye­rekek koszorút vittek az apánk sírjára... Sokáig emlékeznek az öre­gek, az ő elbeszéléséből pe­dig az unokák a véres nap­ra, s a meggyilkolt Szabó Pálra. Legmaradahdóbb az, amely az emberekben meg­maradt. Mégis, talán egy utca neve, vagy egy szerény emléktábla megérdemelt adó­zás lenne 1932, Szabó Pál emlékének. Fán Géza megelőzik a jelölő gyűlések) amelyeken az üzemek, áUami gazdaságok, termelőszövetke­zetek, társadalmi és állami szervek dolgozói jelölik ma­guk közül az arra érdemes dolgozókat. Külön említést érdemelj hogy a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó bírósághoz a peda- gógusok körében kell ülnököt jelölni, illetve megválasztani- Ezzel is kifejezésre jut, hogy népi államunk a bíróság elé került fiatalkorúakkal szem­ben fokozottabb mértékben kívánja a nevelést előtérbe helyezni. Az ülnökjelölő gyűléseket nagyon alapos és körültekintő előkészítő munkának kell megelőznie. Ugyanis elő kell segíteni azt, hogy olyan po­litikailag megbízható, termes lésben élenjáró, nagy életta­pasztalattal rendelkező sze­mélyek jelöltessenek, akik er­kölcsi és politikai feddhetet­lenségüknél fogva valóban al­kalmasak az ülnöki tiszt be­töltésére. Csak az ilyen, a dolgozók előtt megfelelő te­kintélynek örvendő személyek jelölése járhat azzal az ered­ménnyel, hogy őket az illeté­kes tanács ülnöknek meg la válasszá. A jelölő gyűlések lebonyolí­tása . után kerül sor az ül­nökök megválasztására- A já­rásbíróságokhoz a járási taná­csok, a megyei bírósághoz pedig a megyei tanács fogja az ülnököket megválasztani három évi időtartamra. Népi ülnöknek megválasztható minden olyan büntetlen elő­életű magyar állampolgár, akinek választójoga van és 23. életévét betöltötte. Az ülnöki tiszt betöltése bizalom kérdése. Ezért ha az ülnöknek megválasztott személy méltatlanná válik e tiszt betöltésére, ügy az őt megválasztó szerv vissza is hívhatja. Az ülnökök tevékenysége nemcsak abból áll, hogy a bíróságon részt vesznek az ítélkezésben, ezzel csak rész­ben tesznek eleget az ülnöki tisztükből eredő kötelességük­nek. További feladatuk az, hogy az üzemekbe, munkahe­lyeikre visszakerülve a vá­lasztóiknak, a munkatársaik­nak beszámoljanak a bíró­ságnál végzett munkájukról, tapasztalataikról, hogy ezáltal is elősegítsék a bűncselekmé­nyek megelőzését, a dolgozók­nak a szocialista társadalmi együttélésre való nevelését. JL962. május |* f Éljen a forradalmi munkás—paraszt kormány! Szabó Zsigmond küldetése Az intenzív búza és a fogadás Sályiban megnövelték a földet 3

Next

/
Thumbnails
Contents