Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

„Ti hogy csináljátok?" Baráti találkozás a határ mentén Messziről és mégis közelről érkezeit vendégek keres téli tel B2 elmúlt napokban a vása- rosnamenyi járás néhány üze­mét. Ha azt mondjuk: Kár- Pát-Ukajna, az messze van, da Tiszaújlak a beregdaró- ciaknak a szomszédban. Há­ta nmén ti község mindkettő. Jó szemű ember ellát innen odáig. Jurij Hanak, a beregszászi járási pártbizottság titkára, Biró Andor tanár, a tiszaúj- laki Határőr kolhoz elnöke voltak látogatóban Beregda- rócon, hegy megismerkedje­nek a község életével, a Ha­ladás Tsz eredményeivel. A barábkozás, az ismerkedés nem akozott gondot sem a vendégeknek, sem a vendég­látóknak, mert gyorsan meg­találták a közös témát: „Ti hogy csináljátok?’1 „Nálatok miként mennek a dolgok?*’ Vérbeli szakemberek szere­tik látni azt, amiről beszél­nek, hallanak, s ha adni és kapád akarnak, csakis úgy az igazi, hogyha a gyakorlatban teszik. Ezért alakult úgy, hogy a vendégek idejük jó részét nem az irodában, ha­nem a gazdaságban töltötték, így szövődték a szavak, jöt­tek elő az ötletek, javasla­tok. Biró Andort, a kolhoz elnö­két különösen a sertéshizla­lás, baromfi nevelés eredmé­nyei érdekelték. — Megmon­dom őszintén — nyilatkozott az elnök, — hogy magam ba- romfiellenes voltam, de a be- regdaróci eredmények meg­győzlek; lehet jól, gazdaságo­san foglalkozni a csibékkel. S hogy maradandó legyen a meggyőződése, özvegy Izsók Józsefné és Kántor Bertalan­ná gondozók megajándékoz­ták két csomag baromfitáp­pal: kísérletezzen vele a ház­táji gazdaságában. MEGLEPŐDNEK A DARÓCIAK Szarka Sándor, a beregda- róci tsz elnöke a sertések be-, mutatásakor szóvá tette, hógy jó a hibrid kukorica, de ezen a vidéken későn érik, így a Még lehet péfszerződést leütni egyes növényféleség vetőmagvakra Fontos szerepe van a me­zőgazdasági tartnelés fejlődé­sében a Vetőmag termel tető és Ellátó Vállalatnak. —■ Két évvel ezelőtt csupán 14 nővényféletágét termeltet- tünk magfogásra, s a szerző­dött terület 37 ezer hold volt — tájékoztat Ferkó Sándor főkönyvelő. Az idén már 35 féle nö­vény — szántóföldi, konyha­kerti és virágmagvak — ter­meltetése tartozik a vállalat profiljába. A terület pedig, amit eddig szerződéssel bizto­sítottak minőségi vetömagter- melésre, meghaladja a 44 ezer holdat megyénkben, — A ml slágerünk körülbe­lül így hangzik: fajta- és ét­kezési borsó, csillagfürt, olaj­len, idrágmagvak, salátafé­lék... Ezekből növelő,zik idén a területünk. „Nehéz’* ter­mény viszont a kender, és némileg a rizs Is. A kender termelésének hagyománya van Szabolcs-Szatm árban, de a végleges ármegállapítás ké­sése (március 23-ám jelent meg), befolyásolta a szerz»5dé- sek kötését. Most már végle­ges, hogy az állam 1600 fo­rintot fizet a kendermag má­zsájáért, A termelésihez szükséges fémzárolt, első osztályú vető­magvakat a vállalat biztosít­ja. A főkönyvelő erről a. kér­désről így nyilatkozik: — A korai vetésnek mag­jait már január végén meg­kezdtük kiszállítani a hely­színre. A folyamat nem állt meg. Jelenleg a vetőmagszál- htás 96 százalékánál tart és az eddigi igénynek megfele­lően. pár nap múlva be is fe­jeződik. A minőségi vetőbur- gony'a termelésére szerződött tsz-eknék, tszcs-knek 160 va­gon vetőburgonyát szállítot­tunk részben az FM-akció ke­retében, részben a szerződé­ses termeltetéshez. Egyes nö­vényféleségekre (kendermag, olajlen stb.) még tudunk pót­szerződést kötni a termelők­kel, (a. b.) termés sokszor nem teljes ér­tékű. — Mi a kárpáti jófogú faj­tát termeljük igen eredmé­nyesen — említette meg a kolhoz elnöke. — Korán érik, jól terem. Hektáronként meg­adja a hatvan mázsát. — Ilyen adottság! Nem kis dolog ez Mindjárt törték is a fejüket: valahogy megold­ják. hogy a daróciak is vet­hessenek ebből a fajtából. — Különbet még kevesebb­re csökkenthetnénk a sertés­hizlalás idejét — folytatta az előbbi gondolatát Szarka Sán- dór. — Most, süidőztetés nél­kül, nyolc hónap alatt érünk el 110 kilós hízott sertés át- lagsúlyt. Simon András, és Bahur Jáno6 sertéshizlaló telepén, és a malacnevelésnél szintén érdeméé volt szétnézni. A ma­lacok a keecesekból szaba­don kijárhatnak a kifutóba, s a hízók olyanok, hogy ha. nem látná valaki, el sem hin­né, hogy milyen fiatalok. — Ezt is megcsináljuk Ott­hon — mondta Biró Andor a •járási pártitkárnak. A határb&n keresték az előkészített dohányföldet, s nem találták. Most ők adtak okot szavaikkal a meglepő­désre. — Mi már április kö­zepén kiültetjük a dohányt. Hosszabb így a tenyészidéje, hagyóbb a termés, korán, még az őszi fagyok előtt betaka­ríthatjuk. A daróci tsz az idén na­gyobb területen akar zöldség­félékkel foglalkozni. E téren Is kaptak a vendégektől egy jó tanácsot. ’ FONTOS A PREMIZÁLÁS Elmesélték a vásónosnamé- nyi Vörös Csillag Tsz-ben szerzett tapasztalataikat is. Elismerték a tsz eredményeit, de helytelenítették, hogy a Vörös Csillagban nem alkal­maznak megfejelő, vonzó pre­mizálást az állattartásban. — A sok szemlélődés után, jól­eső fáradtsággal ültek le a ven­dégek a község vezetőivel: elemezni a látottakat, s meg­beszélni, hogy a jövőben az ilyen találkozásokat még rendszeresebbé kel] tenni, mert mindkét fél számára hasznosak. Samu András Megfelelőbb csomagolást - Jutalom egymilliós könyvvásárért Zsákbamacska Azzal a szándékkal men­teni be a mátészalkai 67-es számú kötöttáru boltba, bogy egy pár férfi zoknit vásárol­jak. Elém tettek egy papír- tasakot, s mert nem látszott át a papír, felbontottam Akar­tam látni a zokni színét és nagyságát. Erre a három el- arusítónó igen sértő módon kioktatott, hogy csak vásárlás után van Jogom felbontani tt tasakot. Eddig úgy tudtam, hogy a pénzemért azt vásárolok, ami nekem tetszik és jogom van meggyőződni vásárlás előtt az áru minőségéről, színéről stb. De, ha vannak kivételes ese­tek — mint a szóban forgó originált csomagolású zokni — ezt udvariasabb hangon is tudomásomra hozhatták volna. Zom bor Lászlóné Mátészalka, Saljai Imre u. 13. Mégy Jegyzésünk : A legegyszerűbb megol­dás mégis az lenne, ha a kereskedelem kizárólag át­tetsző csomagolású árut venne át a gyáraktól. Befejezték a permetezést Kisarban még soha nem kezdtek olyan lendülettel a mezőgazdasági munkákhoz, mint az idén. A legnagyobb hidegben is végezték a talaj­erő-utánpótlásit: hetvenezer mázsa istálló trágyát szállítot­tak ki a földekre. Tavasznyí­láskor a munka még tovább fokozódott. Befejezték a gyü­mölcsös metszését, első per­metezését, élők énr.í tették r talajt az új telepítéshez. A szántóról dön 180 holdon készítették elő a talajt a ta­vaszi vetésű növények alá. Tizenegy traktoros dolgozik a szövetkezet földjein. A vi­szonylag hideg, nehéz tala­jon elvetették a borsót, kez­dik a burgonya, naprafogó, cukorrépa vetését. Kiss Pál tanácselnök. könyvterjesztő pedagógusok 1961 decemberében a Mű­velődésügyi Minisztérium, a SZÓ VOSZ és a Pedagógusok Szakszervezete felhívta a fa­lusi pedagógusoíkat, vegyenek rését, a könyvterjesztésben. A felhívás után megyénkben 230 pedagógus kapcsolódott be a könyvterjesztő munkába. 1962- ben több mint 1 millió forint értékű könyvet adták el a községekben. Munkájukat a megyei ta­nács vb. művelődési osztálya, Bevált a premizálás Teljes ütemben megindult a tavaszi mezőgazdasági mun­ka a nyírbogé ti Rákóczi Ter­melőszövetkezetben . A tag­ságra ösztönzőleg hatott az új premizálási rendszer. nagy kedvvel fogtak a tennivalók­hoz. Húsz erőgéppel és 60 lófó- gattal indultak, hogy a 6000 hold termőterületen megkezd­jék a tavaszi munkáltat. 1200 hold őszi kalászos fej trágyá­zását már befejezték, és 280 holdon a csiüiagfürt vetésével is végérték. Megkezdték a csí­ráztatott gülbaba burgonya ültetését. Több mint 4000 mé­ter dohánymelegágyban kelnek a magvak. 250 hold csáHagíü rtot zöld- takarmány céljára vetnek. Bevezetik a Vámosi-féle szá­razlevegős szén ászán tási mód­szert, mellyel a széna fehérje­tartalmát 30—40 százalékkal növelik. A gy ümökskertészetben 385 hold területen megkezdték a permetezési Fügedl Imre Nyírbogát. a pedagógusok megyei szak. szervezete és a MÉSZÖV igaz­gatósága értékelte, és a leg­jobb eredményt elért pedagó­gusoknak átadták a felhívás­ban kitűzött díjakat. Az első helyezést Szűcs Gyula nagyvarsányi pedagó­gus érte cl, eaért 1000 forint, a második Gyuris Jáno6 tu- zsér} pedagógus, aki 800 fo­rint, a harmadik legjbbfc ter­jesztőnek Újvárosi Béla nyír­tass! pedagógus bizonyult, ezért 400 forint pénzjutalmat és elismerő oklevelet kapott. A MÉSZÖV igazgatósága köszönetét fejezi ki mind­azoknak a pedagógusoiknak, akik az elmúlt évben segítet­ték megyénkben a községi könyvterjesztő munkát és ez­zel növelték az olvasók tá­borát Kiss Lajos Háztulajdonosok figyelmébe Saabolcs-Szatmár megye Ta­nácsa VB I. Pénzügyi Osztá­lya értesíti a lakosságot, hogy a • házadóról szóló rendelet alapján az 1983. évi házadó ALEKSZANDR MSZIBOV: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 57. — Nem fogja elhinni, igaz­gató úr, de azt kell letel­nem a kérdésre: éppen ma jubilálok. Méghozzá kétszere­sen. Huszonnyolc éves lettem és pontosan tíz esztendővel ezelőtt kaptam meg a gépko­csivezetői Igazolványomat. Aszker benyúlt a zsebébe, kivette az igazolványát, s odanyújtotta Khümetznek. Az igazgató afféle jó-ember­nek, demokratikus érzelmű­nek tartotta magát. S ezenkí­vül jól emlékezetébe véste á Führer szavait, amelyeket az egyik müncheni pártnapon mondott: erősíteni kell a ger­mán nemzet, a világot meg­hódító és uraló faj egységét. Éppen ezért, — miután bele­lapozott és minden tekintet­ben rendbenlévőnek találta az igazolványt, — így szólt sofőrjéhez: — Ezt a kettős jubileumot akkor meg kell ünnepelni. Ott, nem messze látom, van egy kis tisztás, néhány fával. Megpihenünk valamelyest. Különben :s éppen ideje már, hogy megreggelizzünk. Khümetz a sofőrre nézet, s elégedetten állapította meg: 1963. április 19. zavar és meghatottság latszik az arcán. — Németek vagyunk, Gu- be! Németek, és ezzel min­dent megmond: un-k. Khü- metz leereszkedően megvere­gette Aszker vállát. Jó félórát töltöttek a tisz­táson. Aszker szétterített a füvön egy újságot, s telerak­ta ennivalóval. Khümetz bő­ven hózott az útra. Az igaz­gató elővet a zsebéből egy lapos, bedugaszolt kulacsot. — Szesz — felelte Aszker kérdő pillantására. — Ez a szesz, Gube orvosság. Gyógy­ír minden bajra és bánatra. Khümetz töltött egy útipo­hárba az üvegből, felhajtot­ta, s utána odanyújtotta Asz- kernek is, dé az a féjét ráz­ta. — Nem lehet — mondta. — Amikor a volán mellett ülök. éníelőlem ez folyhat valamennyi patakban, akkor sem kell. Az igazgató helyeslőén bó­lintott. Csak ellenőrizni akar­ta az új sófőrt, nem iszá­kos-e, tudja-e a kötelességét. Khümetz Ismét ivott egy pohárral, aztán még kettővel. Sovány nyaka és petyhüdt arca egészen kipirult, s sze­me csillogni kezdett. Hosszú, vékony ujjaival időnkint el­-U egv-egy darabot a kira- kot hideg disznósültből, s nagy falatokban a szájába gyűrte. Hangosan csámcsog­va evett, miközben folyton hunyorgott apró szemeivel. Khümetz sokáig és mohón evett. Amikor végzett a reg­gelivel, visszacsavarta a ku­lacs kupakját, füléhez emel­te, megrázta, s elégedetlen­kedve csóválta a fejét. Aztán felállt, s lépett néhányat a füvön, hogy megmozgassa egy kicsit az üléstől elzsib­badt lábait Aszker összegyűj­tötte a reggeli maradékait, s a kocsiba tette. — Akkor folytassuk az utat — mondta Khümetz, mi­közben rágyújtott és beült az autóba. A szesz nemsokára hatni kezdett. Az igazgató a kocsi oldalának dőlt. időnkint mo­solygott magában, s valami dalt dúdolt. — Meg sem kérdezi, Gube, miféle nyavalya miatt kell ebbe az Auschwitzba men­nem? — szólalt meg hirte­len, ravaszul pislogva Aszker- ra. , Aszker vállat Vont. / — Gondoltam, nem ram tartozik, igazgató úr. — Jól gondolta. — Khü­metz ki akart egyenesedni, s megtántorodott. — De maga jó sofőr, és én beavatom a dolgomba Emberekért me­gyünk. Üj munkásokért a gyárnak. — De hiszen már így is elég sok fogoly dolgozik ná­lunk. — Most pedig... még több lesz! Khümetz mondatai szagga­tottak, összefüggéstelenek kezdtek tenni. Az egyik szó felénél váratlanul abbahagy­ta, aztán hirtelen egyszuszra elhadarta az egész mondatot. Hol kiabálva, hol meg egé­szen halkan, szinte suttogva beszélt, úgy hogy Aszker jó­formán semmit sem értett me? belőle. Azt azonban ki tudta hámozni az összefüg­géstelen szavakból Is, hogy miért igyekezett az igazgató annyira az utazással. Meg­tudta: Ostbuíg katonai pa­rancsnoksága értesítette Khü- metzt, hogy egy hét múlva a Gans-Behmer gyár német munkásainak újabb csoport­ját hívják be a Wehrmacht- ba. Azért szóltak neki, hogy legyen ideje foglyokkal he­lyettesíteni őket — És miért megyünk ilyen messzire? **■— Eli! — legyintett; az igaz­gató. — Javasolták nekem, hogy a szomszédos lágerek­ből hozzak embereket. „Vi­gye, Herr Khümetz, amelyik tetszik!" — Khümetz ismét legyintett, s haragosan ösz- szevonta a szemöldökét. — Vigye!.., Dehat mit találhat­nék én még ott, amikor mér régen kimustráltam az egész társaságot? És a többi gyár igazgatója sem alszik. — Természetesen, — erő­sítette meg Aszker. — És váratta,mil segítségül jött a gondviselés Gube. Egy régi barátom képében jelent .meg. Szolgálati ügyekben ke­rült Ostburgba, egészen vé­letlenül. Óh, az én barátom magas tisztséget visel! Azon­nal megtalálta a módját, hogyan segítsen rajtam. Két ötperces telefonbeszélgetés Berlinnel, és már meg is kap­tam az engedélyt, hogy szét­nézhetek Ausehwi tzfben. — Mégis, mehetett volna közelebbi helyre Is, igazga­tó úr. Hallottam, hogy van egy nagy tábor Weimar kör­nyékén is. Az jóval közelebb esik. — Buchenwald. Khümetz nyerítve felneve­tett. — Bravó, Gube! — kiál­totta. — Maga egyre jobban tetszik nékem. Csakhogy én már voltam abban a láger­ben. Voltam, érti? Még a tavasszal elmentem oda, fiacs­kám! Oh, nekem jó kapcso­lataim vannak, és Buchenwald miatt nem vettem volna igény­be protekciót. A láger-pa­rancsnok helyettese az unoka­öcsém. Érti: az unokaöcsém! És mégsem boldogulhatok Buchenwaldban. Az Krupp és Heinkel embereinek a va­dászterülete. Utánuk pedig vajmi kevés használható mun­kaerő marad... TIZENÖTÖDIK FEJEZET Heinz Upitz Gruppenfüh­rer elgondolkozva járt fel- atá ostburgi ideiglenes rezi­denciájának kabinetjében. Idő­közönként megállt, az asz­talon fekvő iratok fölé hajolt, aztán újra sétálni kezdett. Hosszú, nyugtalan lépésekkel rótta a szobát. A hír ugyanis, amelyet az imént kapott Ber­linből — motoros külcnfu- tár hozta — alaposan mellbe- vágte. Meglepetésszerűen ér­te, noha bizonyos értesülé­sekből tudott nemcsak a Hit­ler személye étien készülő merénylet terveiről, hanem arról a puccsról is, amelynek a Führer megsemmisítése után kellett volna bekövetkez­nie. (Folytatjuk) kivetéséhez 1963. április hó 30-ig, házadó bevallást tarto­zik adni minden természetes és jogi személy — az ál­lam, szövetkezetek és társa­dalmi szervezetek tulajdoná­ban álló épületek kivételével minden házadó alá eső épületről, tehát az állandó, vagy határozott időre szóló adómentességiben (adókedvez­ményben) részesülő épületeké ról is. Azok a személyek, akik bevallásukat a rendelet meg­jelenése előtt régi nyomtat­ványon tették meg, az új nyomtatványon megismételni tartoznak. Az adóbevallás céljaira szolgáló nyomtatványok vidé­ken a községi tanácsok adó­csoportjainál, városban a vá­rosi tanács pénzügyi osztályá­nál díjmentesen szerezhetők be, s ott felvilágosítást kap­hatnak a bevallások ld töltésére vonatkozóan. Figyelmezteti a megyed ta­nács vb. pénzügyi osztálya a lakosságot a fenti határidő pontos betartására, mert akik bevallási kötelezettségüknek határidőben nem tesznek ele­get, azok terhére a házadóval együtt 5, 26, 50 százalékos bírságot kell megállapítani. Aki a házadé fizetési köte­lezettségének megállapítása szempontjából jelente* tényt elhallgat, vagy valótlanul ad elő. az adócsalás bűntettét kö­veti el. Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya Ott Gépészmérnököt és vasiparban jártas technikást felvételre keres a NFIREGVHAZI VAS- ÉS FÉMIPARI KTSi Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Mvlregvháza, Vasvári Pál u. 6. um 2

Next

/
Thumbnails
Contents