Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

A háztáji gazdaság nemcsak a máé Javában vetik a kukoricát, az egyik legkésőbben földbe kerülő növény magvát. Virág­ba borultak a korai gyü­mölcsfák, rügyeznek a szőlők. Pár nap múlva véget ér a mezőgazdasági munkák első és igein fontos szakasza: a vetés. A termelőszövetkezeti tagok jóleső érzéssel nyug­tázzák: szorgalmuk helyrehoz­ta az időjárás okozta lema­radást Nyírbogát felbolygatott méhkashoz hasonlít ezekben a napokban: tombol a ház­táji területeik miatti vihar. Néhány hangadó —- javarészt egyes vezetőségi tagok irányí­tásával — mindenképpen Iá szeretné játszani a háztáji te­rületekre vonatkozó világos és érthető rendelkezést: sze­retnék továbbra is az eddigi, áttekinthetetlen, rendszerte­len, & néhány tagnak (tör­vénytelenül) kedvező mód­szert alkalmazni. Egy másik „eszmei" véglet a tsz-einök részéről: a háztáji gazdaság két-három évig lesz meg még csupán^. A háztáji földterületek ren­dezése, azok kijelölése és el­osztása legtöbb községben az egyik komoly összeütközésd pont: a családfenntartó asszo­nyok, két tsz-család egyház- tartásban való élése, a közös munkában való részvétel mértéke — és még sok ilyen más rendezése okoz zavart, nem is beszélve az eddig elő­fordult sok rendetlenségről, jogtalanul használt háztáji területekről. Mindezeket tör­vényes keretek között szük­séges megoldani. Ami a nyírbogáti elnök hangoztatott véleményét ille­ti: tarthatatlan és igen káros állásponi. A háztáji gazdaság kiegészítője a nagyüzeminek. Feladata: ellátni a családot egész éven át termelvények- kel, a háztáji gazdaságban előállított felesleg nem lebe­csülendő részét képezheti és képezi az áruértékesítésnek. Nem a háztáji gazdaság fel­számolására, hanem a család szükségleteinek mind bővebb kielégítése érdekében annak megerősítésére van szükség. Nélkülözhetetlen az, hogy a család a hús, tejtermék, zöld­ségféle stb. szükségleteinek jó részét a háztájiból bizto­sítsa. — Vitázni az elnöknek a valamikori, ötvenes évek elejéről szedett nézetével nem célszerű, mert általában tud­ják, hogy ez az álláspont ele­ve rossz. A háztáji gazdaság létjogosultsága belátható időn belül meglesz. Néhány járás több községé­ben — ahol vannak nagyüze­mi táblák kialakítására nem alkalmas, a falu közvetlen közelében lévő területek — a háztáji gazdaságot nem egy esztendőre, hanem 4—5 évre kijelölik a tagoknak. Ez — ha lehetőség van rá — egész­séges folyamat: fokozza a tagok háztáji gazdaságba ve­tett bizalmát, megdönti a nyírbogátihoz hasonló káros nézeteket. Kocsordon például mindig baj volt. a háztájiban előállított szerves trágya hasz­nosításával. Azáltal, hogy öt évre kijelölték a háztáji te­rületét minden tagnak, az utolsó mázsáig minden trágya a földekre került, s jutott be­lőle bőven a nagyüzemi táb­lákra is. Az ilyen megoldá­sok több évre leveszik a tsz- vezetőség válláról a háztáji­val kapcsolatos gondokat. Ahol pedig ténylegesen csak kisüzemi művelésre alkalmas egy-egy kisebb terület, ott a tagok biztonsággal telepíthet­nek gyorsan termő (szamóca, ribizke stb.), és hosszabb éle­tű, gyümölcsöt hozó növénye­ket. Kialakulhatnak az igazi saját szükségletet, és árut termelő háztáji kertek. De most minden távlati el­képzeléstől, a jelenleg ki­bontakozó rövidebb vagy hosszabb távú elosztási rend­szertől függetlenül a legfon­tosabb: ahol még nem tették meg, a törvényes rendelke­zések értelmében • azonnal osz- szák el, jelöljék ki a háztáji területeket, hogy a termelő­szövetkezeti tagok mielőbb el­végezhessék a vetési munká­kat. S. A. Társulás az öntözés bővítésére Kutak műanyagból — Százhúsz vízforrás az öntözéshez Nagyhódoson megkezdték a fúrást A csengeti járásnak jó adottsága van az öntözéses gazdálkodásra. Nemcsak a Szamos vizének felhasználásá­val, hanem a talaj adottságá­nál fogva csőkutak építésével is növelhetik az öntözéses te­rületeket. Az emberek számolgatni, tervezgetni kezdtek. És eb­ben a számolgatásban mind gyakrabban esett szó az ön­tözésről. Ezért határoztak úgy: társulatokat hoznak lét­re, melynek célja, feladata: a járás vízgazdálkodás adta lehetőségeinek kihasználása, így alakult meg a Felső Sza­mos—1Turközi Vízgazdálkodási Társulat. Percenként 1500 liter vís —1 Terv szerint már márci­usban meg kellett volna kez­deni a kutak fúrását — mondja Vigh János műszaki vezető — de sajnos sok ténye­ző hátráltatott bennünket. Legjobban a fúrócsövek hiá­nya. Ma már a csövek ren­delkezésünkre állnak. Megfe­lelő szakember irányításával elkészültek a fúrófejek is. — Milyenek lesznek ezek a csőkutak? — Általában 25—30 méter mélyek, s 15 centiméter vas­tagságú műanyagcsövekből fog a víz a felszínre jönni. Egy- egy kútból 800-tól 1500 liter percenkénti vízhozamot sze­retnénk elérni- A talajminták és a Vízügyi Kutató Intézet véleménye alapján ennyit vá­runk. —• A műanyagcső igen jó. Egyrészt élettartalmát tekint­ve, másrészt aránylag olcsón és korlátlan mennyiségben kapható. Ez pedig nagyon fontos az öntözéses gazdálko­dás kiszélesítéséhez. 2000 holddal több öntözött terület Egyszázhúsz kutat akarnak elkészíteni. Ennek megépíté­sével közel kétezer holddal fog növekedni a járás öntö­zött területe. De valószínű­nek tartjuk — ha kellő ta­pasztalatot szerzünk — ez a szám még emelkedni fog. — Számításunk szerint — mondja — körülbelül 10 ezer forintba kerül egy kút. De célunk az, hogy még ennél is olcsóbbá tegyük. Er­re lehetőségünk van. Egyrészt a kutak építési idejének, másrészt a felvonulási költ­ségeknek a csökkentésével. A termelőszövetkezetekkel már megbeszéltük, hogy az épí­téshez szükséges felvonulást saját erőből végezzék. A távolabbi tervek — Nagyon gazdaságosak lesznek ezek a csőkutak — mondja határozottan. A ku­tak egy évi használat után kifizetik a ráfordított építési költséget- Később csak a ku­tak tisztítása — három—négy évenként egyszer — kerül költségbe, ami csekély össze­get tesz ki. A kút élettartama pedig korlátlan. A járási párt és tanács szervek nagy figyelemmel ki­sérik munkájukat és ahol csak tudnak, segítenek. Igaz, néha anyagi gonddal küzde­nek. Több pénz kellene, hogy gyorsabbá tegyék a munkála­tokat. — Mikor kezdik meg az első fúrást? — Már kiszállítottuk a fúrótornyot és a szükséges felszerelést. — Nagyhódoson indult meg az első fúrás. Jó szakemberekkel dolgozunk és minden remény meg van ar­ra, hogy a szövetkezetek kí­vánságainak eleget tegyünk. A kutfúróbrigádnak távo­labbi tervei is vannak. Ha a járás területén befejezik, a szomszédos járásban, a fehér­gyarmatiban kezdik meg a munkálatokat. Később pedig ott, ahol szükséges. Bálint Lajos Kongresszusi zászlóátadás, élüzem ünnepségek Nyíregyházán (Munkatársunktól.) A Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat él- üzemavató ünnepségen meg­jelent Endrédi Endre elvtárs az MSZMP megyei bizottsá­gának titkára, Oláh László elvtárs a párt megyei vb. tag­ja, Murczkó Károly elvtárs az MSZMP nyíregyházi váro­si bizottságának titkára, Szűcs Lajos az SZMT vezető titkára, Szabó Imre az Épí­tésügyi Minisztérium Szak- igazgatási Főosztályának a képviselője, Nemes Imre a megyei tanács vb. elnökhe­lyettese, valamint más üze­mek és vállalatok küldöttei. Az üzem fejlődéséről, az eredményekről Kanda Pál elvtárs igazgató a megyei párt vb. tagja tartott rövid tájé­koztatót. ' A beszámoló után Oláh László elvtárs az MSZMP megyei bizottságának kong­resszusi versenyzászlóját ad­ta át, majd többen köszön­tötték az új élüzemet, ki­tüntetéseket osztottak ki a legjobb dolgozók között Másodszor nyerte el az él­üzem címet a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. Szombat este hat órai kezdettel a Sza­bolcs-étteremben rendezték meg az élüzemavató ünnepsé­get, amelyen a vállalat hat dolgozóját kiváló jelvénnyel, 16 dolgozót oklevéllel tüntet­tek ki. Sokan részesültek pénzjutalomban. A „Szocia­lista brigád” címet a Mohá­csi-, a Müller-, a Fucsovics- és a Lippai-brigád nyerte el. A nyíregyházi 1. sz. posta- hivatal nyolcadszor lett él- üzem. A postás művelődési házban szombaton megrende­zett ünnepségen két postás nyerte el a „Szakma kiváló dolgozója”, négyen pedig a „Posta kiváló dolgozója” cí­met. Egy postás vezérigazga­tói elismerésben részesült, hárman pedig oklevelet kap­tak. Tízezer forinton felüli pénzjutalmat osztottak ki a postahivatal dolgozói között. OLVASÓNK ÍRJA: 600 holddal több esillagfürt vetés A nyírbátori járás termelő- szövetkezetei több munkate­rületen előrehaladtak, egyes véleményeknél túl is teljesí­tették tavaszi vetéstervüket. Pl. csillagfürtből 600, lucerná­ból 200, korai burgonyából 50 holddal vetettek többet a tervezettnél. A kukorica vetését csupán 3—4 tsz-ben nem kezdték még meg. Nyírderzsen befejezték a burgonya, napraforgó veté­sét. A kukorica magját a ter­vezett területnek több mint egyharmadán tették földbe. Nyírvasváriban — ahol új vezetőséget választottak — iól halad a tavaszi munka. Eb­ben a termelőszövetkezetben is több növénynél már túltel­jesítették a tavaszi vetéster­vet. Lucernából 50, tavaszi takarmánykeverékből 15, csil­lagfürtből 140. korai burgo­nyából 18 holddal vetettek többet Raffai Zoltán 22 milliós verseny vállalás Az állami gazdaságok, gép­állomások, az erdőgazdaság és a gépjavító vállalaj dolgo­zói a tavaszi munkákra való felkészülés idején célul tűz­ték ki a jövedelmezőség, a termelékenység növelését az önköltség csökkentését. A si­ker érdekében az üzemek dolgozói versenyvállalást tet­tek. Eddig tizenegy állami gaz­daság, nyolc gépállomás, az erdőgazdaság és a gépja­vító vállalat dolgozói több mint huszonkétmillió forint értékű versenyvállalást tet­tek. A Kemecsei Állami Gaz­daság dolgozói mintegy öt­millió forinttal akarják eb­ben az évben növelni terve­zett termelési eredményüket Pályázati felhívás A TIT Szabolcs-Szatmár me­gyei szervezete, a Földművesszö- vetkezetek Szabolcs-Szatmár me­gyei Szövetsége és a Megyei Ta­nács VB Mezőgazdasági Osztálya pályázatot hirdet a szövetkezeti mozgalommal, elsősorban a ter­melőszövetkezeti mozgalommal foglalkozó helytörténeti tanulmá­nyok megírására. A pályázat célja a mezőgazda­ság szocialista átalakulása törté­netének egy átfogó vagy vala­mely részkérdésének önálló ku­tatáson alapuló feldolgozása. A pályázatok mutassák be egy termelőszövetkezet, vagy egy község, illetve megye te­rületén kialakult szövetkeze­tek történetét. fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR 72. Nem kevesebb fejtörést okozott a rejtjeles közlemé­nyek kiáfrirozása sem. Az Abwehr legjobb rejtjelszak- értői hosszú éjszakákat töp­rengtek az értelmetlen betű és számrengeteg felett, ame­lyet sikerült elkapniiok az adásból. De csak egyetlen egyszer tudtak valami egé- zen rövid szövegrészt kihá­mozni belőle. Aztán új rejt­jelkulcsra tért át a leadó, s nem akadt, aki valamennyire is érthető, főleg használható dolgot tudott volna kisütni a furcsa rendszerű számokból. Az Abwehr emberei megfi­gyelték: a titkos leadó tulaj­donosai speciális rejtje­lező gépet alkalmaznak, amelynek működési elvéről a német katonai fél- derítőknek mindössze hal­vány sejtelmeik voltak. Am az az egy megfejtett rádiógram-rész is elegendő volt, hogy az Abwehr tájé­kozódjon, kivel áll szemben. A közieméssyben ugyanis az archívumokat őrző titkos rej­tekhelyről volt szó, s ezt KarMusiteból, vagyis ponto­san onnan sugározta az adó, •hol a rejtekhely van!... Ez­1963. április 30. után vetette be Upitz a már ismert kombinációját: Otto Lies átdobását, s Herbert Lange szökésének sugalma- zását. Upitz mégegyszer átolvas­ta a most kapott rejtjeles szöveget. S az ott álló mon­datok alapján eloszlott még az a kevés kételye is, ami va­lahol egészen a tudat alatt élt benne. Most már biztos volt benne, hogy elérte, amit akart. Mert, ha egysaer Karlslusteból Ostburgba köl­tözött át az oroszok leadója, akkor természetes, hogy vele együtt jöttek a rádió gazdái is. Az orosz felderitőket tehát sikerült Ostburgba csalni, vakvágányra vezetni. A Gruppenführer megköny- nyebülten sóhajtott; fel. Aznap este még egy meg­lepetés várta Upitzot. Az adjutáns egy látogatót vezetett be hozzá. Az az em­ber volt az illető, akinek a felkutatása és kapcsolatainak megállapítása Upitz mostani legfontosabb feladata volt. — Maga? — Tátogott a Gruppenführer, s a csodálko­zástól nem tudott szóhoz jutni. — Amint látja, én vagyok —, mosQiyodott el a vendég'. — Ha megengedi, ledobhatom a kabátomat, ugye? Upitz —, aki még mindig nem ocsúdott fel a meglepe­téstől — csak ült a karos- székben, mint aki sóbálvány- nyá változott, s gépiesein bó­lintott a kérésre. A látogató hanyagul a szék karfájára dobta az átmeneti kabátját, majd rátette a kalapját is, s leült. — Nos —, mondta, bodor cigarettafüstöt eregetve — mi újság, hogy szolgál az egész­sége, kedves Upitz? TIZENNYOLCADIK FEJEZET A távok Ostburgból időről időre, rendszeresen megérkez­tek a rövid morsejelek. Az adást mindig szorongva vár­ták, s gyorsan áttették a je­leiket szövegre. A szinte mű­vészien rövid, tömör közlemé­nyekben Aszker beszámolt a munka menetéről. Moszkvá­ból állandóan igyekeztek segí­teni rajta, hogy könnyebben tájékozódjon, különböző spe­ciális információkat sugároz­tak neki, amelyeket ott Ost- burgban nem tudhatott volna mee. De az utóbbi hetekben meg­szakadt a kapcsolat. Hiába hívták szüntelenül Aszker ál­lomását az állambiztonsági szervek legjobb rádiósai. Ke­rimov őrnagy nem felelt. Ld- kov tábornok utasítást adott hogy éjjel-nappal figyeljék az étert. S a vevőberendezések keze­lőd most a készülék mellett váltották egymást. Egy pilla­natra sem kapcsolták ki a gépet. Ámbár minden hiába volt. Kerimov hallgatott. Likov jól tudta, milyen sok­féle technikai oka lehet a kapcsolat időlegés megszaka­dásának. Előfordulhat az is, hogy Kerimov olyan helyzet­be került, amely lehetetlenné tette az éterben valló megje­lenését. Egyszóval minden va­lószínűség szerint csak az el­lenség közötti konspirativ munka szokványos nehézsé­geiről lehet szó. És Likov mégis nyugtalankodott, aggó­dott a fejlemények miatt. S ez az aggodalma átragadt az állambiztonsági szerveknek a Kerimov akciójával kapcso­latban álló többi munkatársá­ra is. Likov a telefonkagylóért nyúlt, s a rádiósok számát tárcsázta. Ribint találta a vo­nal másik végén. Az ezredes napok óta szinte a rádiósszo­bában élt, még éjszakára sem jött ki onnan, mert ha össze­köttetést sikerül megterem­teni, neki azonnal beszélnie kell Aszkerral. Speciális rejt­jelmondatot kell továbbítania. — Hallgat —, mondta Ri­tán. — Hallgat — ismételte Li­kov elgondolkodva. — Ha valami változás lenne, akkor azonnal szóljon... — Természetesen, Szergej Szergejevics —, felelte gyön­géden Ribin, aki tökéletesen megértette a tábornok lelki­állapotát. Likov a helyére tette a kagylót, de látszott rajta: csak gépiesek a mozdulatai, a gondolata másutt jár. — Ejh... — tört fel belőle a sóhajtás. Nehéz napok voltak ezek. Már kétszer rátelefomáltak a felettesei: igyekezni kell az ostburgd akcióval, mert újabb és újabb hírek érkeznek ar­ról, hogy nem csupán a szov­jet felderítők érdeklődnek a fasiszta archívumok iránt. Likov megértette, hogy az idő vesztegetése igien súlyos áldozatokkal járhat. De 6 mit tehet másít? Egyes egyedül csak várhat. Várhat és Keri- movban reménykedhet. Ismét megszólalt a telefon. Ezúttal Csisztov ezredes ér­deklődött Kerimov felől. Aztán megint a várakozás hosszú, gyötrő órái következ­tek. A tábornok — fel-alá járva a szobájában — újra és újra átgondolta, mi min­den is történhetett Ostburg- ban. Majd akaratának meg­feszítésével nyugalmat paran­csolt magára, leült az asz­talhoz. s azokkal az akták­kal foglalkozott, amelyeket az adjutáns már jó régen behozott. Este hat órakor felállt az asztal mellől, páncélszekrény­be rakta az iratokat, s elha­tározta: átmegy a rádiósok­hoz. Jól tudta ő, hogy Keri­mov felkutatásáért nélküle is megtesznek ott mindent, amit csak lehet. De mégis... Léptek haltattszottak az előszobában. „Ez Ribin lesz” — gondolta a tábornok. Kinyílt az ajtó, s valóban Ribin lépett a szobába. Egy papírlapot lobogtatott nagy boldogan a kezében. Sugárzó arcai újságolta: Kerimov pon­tosan a korábban szokott időben jelentkezett az éter­ben. Amiatt szünetelt az adá­sa, mert elromlott a leadó egyik alkatrésze, s'igen nehe­zen tudta pótolni. Aszker be­számolt a közleményében az Abwehrtelle konspirativ la­kásán végrehajtott akcióról, s jelentette, mi volt az igazi szerepe Max Wiesibachrak az egész retjekhely ügyben. (Folytatjuk) A pályaművekben különös fi­gyelmet kell fordítani a mezőgaz­daság szocialista átalakulása felé vezető kezdeti lépések, a fö1«*- művesszövetkezetek, a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlődésé­nek — a közös gazdálkodás kia­lakulása történetének — feldol­gozására. az egységes paraszti osztá’y kialakulásához vezető út történelmi bemutatására, a szö­vetkezetek létrehozásáért folyta­tott politikai harc mellett a szo­cialista mezőeazriasági nagyüzem kialakulásának történetére, to­vábbá a földműves- és az egyéb szövetkezeti mozgalom fejlődésé­vel egyidejűleg a falusi lakosság életkörülményeiben, kulturális fejlődésében bekövetkezett válto­zásokra. a szocialista falu kiala­kulására. Pályázni lehet olyan témá­val is, amely a szövetkezetek politikai, szociális, kulturális tevékenységével foglalkoznak a felszabadulástól napjainkig, • egyben azt is vizsgálja, hogy a szövetkezetek tevékenysége mi­lyen hatással volt a parasztság életkörülményeinek alakulására. Pályázni lehet a szövetkezett mozgalomra vonatkozó visszaem­lékezésekkel. illetve visszaemlé­kezéseken alapulj tanulmányok­kal is. A pályázaton bárki részt ve­het. Pályadíjak összege: I. díj 3000 Ft n. díj 2000 Ft in. díj íooo Ft A legsikerültebb tanulmányo­kat és visszaemlékezéseket önál­lóan vagy gvűiteményes kötetben meg je1 ént etjük. A pályázatra benyújtott tanul­mányok. visszaemlékezések ter­jedelmét a szerzők szabadon ha­tározhatják meg. A pályázatok beküldésének ha­tárideje: 1964. április 4. Beküldendő a TIT Szabolcs- Szatmár megyei szervezetéhez. Nyíregyháza Zrínyi Ilona u. 13. szám. A TIT Szabolcs-Szamár megye! Szervezete Földmű vesszövetkezetok , Szabolcs- Szatmár Megyei Szó? íetsége Szabolcs-Szatmár Megy á Tanács Mezőgazdasági Osztálya

Next

/
Thumbnails
Contents