Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

Éljen és erősödjék dolgozó népünk szocialista nemzeti egysége! Az Építésügyi Minisztérium figyelmébe Változást a szabolcsi építőiparban! Nehéz milliókat áldoztak táridőket, ezzel hátrányos ■ felsőbb szervek Szabolcs helyzetbe hozta a megyét. Ipari, egészségügyi, kulturá- a mulasztások évek óta lis és kommunális lótesítmé- visszatérő jelenségek. A vál- nyeire, sőt meg túlfolyósítá- lalat száz és száz akadályt si lehetőséget is adtak, hogy jelent be menet közben, köz­minél gyorsabb legyen az tűk olyat is, amely nem lé- előrehaladás. tezik. Anyag és munkaerő A megyei illetékes szervek problémákra hivatkoznak, ho- igyekszenek élni a lehetősé- lőtt 1962-ben a szakemberek gekkel, ... . . . szerint sem volt tartós épí­A megyei tan ács vegrehaj- tőiparj hiánycikk. Többször tó bizottságának legutóbbi jelentettek be például sóder- ulese azonban megállapító!.- hiányt — s ugyancsak sóder- ta: a beruházások területén hegyek álltak a vállalat te- sulyos hiányosságok tapasz- Jephelyein. Elfogadhatatlana tarhatók, a nepgazdasagilag munkáshiánnyal való mente- igen szükséges, kiemelt léte- getőzés: hiszen ma is több sitmenyeket határidőre nem ezer szabolcsi építőmunkás adta at a kivitelező, a me- j£r el hetenként a borsodi gyei építőipari vallalat. így vállalatokhoz, sőt Győrbe, Ko- van ez a Nyíregyház Kon- máromba és Dunaújvárosba, zervgyar építkezésénél, ahol . „ .. , .... ,. . ... . . idén már 700 vagon készter- A rendkívüli idei tel bizo­méket kellett volna termelni, ny“ fokig akadályozta a mun- smi munkuerő-foglalkoztatott- kát Nem lehet azonban min- ság szempontjából sem kS- *"* ® ^aba varrni. zömbös. Sajnos azonban, a «ként akkor, ha tudjuk, hogy konzervgyár ez évben nem tud P131, í?6? nyaJ'án ,s fennállt megindulni. hasonló helyzet, Ugyanez a helyzet a tana- Napirendre kell tűzni ave- csi — főként az egészségügy! setést és a munkaszervezést. — beruházásoknál. A fehér- A vállalat — bár országosan gyarmati kórház és a nyír- ^ már^ természetes gyakor- egyházi tbc. gyógyintézet épít- hit még ma sem vezette be kezése máris hónapokat ké- a kettős műszakot, s rende- siíc és együttesen mintegy öt letek ellenére is ragaszkodik és fél millió forintos az át- ;í jelen és szükség által is húzódás. Lehetne még sorol- túlhaladott régi módszerekhez, ni a vállalat hibájából me- s még ma sem nevelt ki egy gyénk számára elveszett e-ős, megfelelő törzsgárdát, milliókat jelentő beruházó- Ezek a problémák súlyosan sokat. Olyan is előfordult, érintik a megyét, a népgazda- hogy a vállalat munkát kért Ságot, a lakosságot. Éppen a megyei tanács vb-töl, s ezért azonnali, minisztériu­mikor azt a felsőbb szervek mi beavatkozást követelnek! hozzájárulása után megkapta, nem teljesítette a vállalt ha- * 1 Kopka János A munka... az más!“ Bodnár Sándor útja a technikum kapujáig így csak kézi hajtású lett be­lőle. . — Higyje ed, annyira le­kötötte az időmet a szakmai búvárkodás, hogy udvarlásra sem volt módom. Bejárás mindennap, rendkívüli fel­adatok, otthon, Baktán én vezettem az MHS gépkocsi­vezetői tanfolyamot a sorkö­teleseknek __De nem vagyok még agglegény, jóvá] innen harmincon, hamarosan nősü­lök. Igazgatójától ezt tudtam meg: szerény, nagy akaratú ember. Most, hogy technikus lesz, mégtinkább ragaszkod­nak hozzá. Ha sikerül, már az idén átveszik gondozásba a nyíregyházi nagy vízmüvet: ilyen emberekre, a törzsgárda legjobbjaira lesz ott szükség. Aztán ma már falun is köz- művesítenek,' szaporodnak a törpe vízművek: a szamosta- tárfalvi után még az idén Gáván, Rakamazon és Köl­esén indul meg a munka. Ide is tucatjával kellenek az olyan emberek, mint Bodnár Sándor. A. S. • • Ötezer traktor Az idei népgazdasági terv eredetileg 5500 új traktor be­szerzését írta elő. A Minisz­tertanács határozata ezt az előirányzatot most csaknem megkétszerezte: a Szovjet­uniótól, Romániától, Csehszlo­vákiától és az NDK-tól to­vábbi 5000 traktort vásáro­lunk. Zömük nehéz umverzál- gép, de lesznek közöttük keny- nyű Ze torok és eszközhordozó kerti traktorok is. Az idei esz­tendő „rekordév” lesz mező- gazdaságunk gépparkjának feil esetésében: 1963-ban a ter­melőszövetkezetek, gépállo­mások és állami gazdaságok együttesen több traktort kap­nak, mint eddig bármelyik esztendőben. Az őszi betakarításnál a legfőbb problémát minden esztendőben a termények be­szállítása okozza. Az idei évre eredetileg előirányzott háromezer traktorvontatású pótkocsi helyett hat-hétezret kapnak a mezőgazdasági üze­mek. A pótkocsik nagy részét Lengyelország, kisebb részét Románia szállítja. Sokan meglepődnének Bod­nár Sándor válaszán, ha azt kérdeznék meg tőle, mi a leg­nagyobb szenvedélye. — Nem tudok elképzelni nagyobb gyönyörűséget annál, mint amikor a javítás után nagy erővel felbúg a gép, a motor. Ennek pedig története van. Ott kezdődik, valahol kinn a „prérin,” pontosabban Rakta- lÓrántháza vásárterén, meg a a magasra emelkedő búzakaz­lak tövében. Míg apja vasat izzított a szénszagú kovács­műhelyben, a mezítlábas fiú órákhosszat ácsorgott a csép­lőgépet hajtó, nagy hangú traktor mellett, irigykedve nézte az olajos kezű gépész minden mozdulatát. A mezítlábas ábrándozó — Gyermekmódra feltettem magamban: ha törik, ha sza­kad, egyszer én is parancsol­ni fogok a gépeknek. Élettörténetének még fél­tucatnyi állomása sincs: ta­nulóévek a helybeli ktsz-mél, felszabadult, a katonaságnál gc fikoe siszereléssel egészítet­te ki lakatos szakmáját, s 1959-ben állt be a Szabolcs- Szatmár megyei Vízmű és Kútépítő Vállalathoz, általá­nos szerelőnek. S hogy e pil­lanatnyinak tűnő idő alatt is milyen hosszú utat tett meg az egykori mezítlábas, áb­rándozó bafctai „srác,” ennek megannyi bizonyítéka van ma már. Mástól tudom meg: két évvel ezelőtt segélykérő hang jelentkezett a szálkái tejipari vállalattól, ahol a kútfúrók kompresszoroztak: „Leállt a háromhengeres MÁVAG kompresszor, tehe­tetlenek vagyunk.” Pedig sür­gős volt a kútépítők munká­ja: Szálkáról egyenesen a fő­városba küldték a tejet na­ponta. Kellett a víz mint a falat kenyér. Bevontatták a gépóriást Nyíregyházára, a gépjavító vállalat 16 ezer fo­rintért is csak két hónap aljitt tudta volna megjaví­tani. — Egy nap és két éjjé), le­esztergáltuk a főtengelyt, s indítottuk vissza a gépet a tejüzembe. Kedvtelés és szenvedély Bodnár Sándor tiltakozik, nemcsak az ő érdeme volt ez a siker. Fehér Andrással közösen álmatlankod tak... Kevesen tudják, hogy Bod­nár Sándor szerelő munkája milyen fontos. A vállalat va­lamennyi gépének, motorjá­nak ő az egyik gyógyítója. — Kár, hogy olyan szófu­kar ember — sajnálkozott elöljáróban a művezetője. Bodnár Sándor mégis „meg­hazudtolta” főnökét, amikor arról faggatta az újságíró, miért szereti ö a szakmáiét. — Valamikor jó futballis­tának tartottak. Még ma sem értik Ismerőseden, miért sza­kítottam a focival. Szerintem szenvedély és szenvedély kö­zött óriási különbség van: a labdarúgás csak szórakoztató kedvtelés, de a munka.. . az más. Elzárt mondott le a fociról a munka javára. Pedig meny­nyivel könnyebb lett volna hetenként kétszer edzésre járni, vasárnaponként tetsze­tős mezbe bújni. Ö azonban a technikumot választotta, szabad idejében műszaki raj­zokat készít, matematikává] birkózik a nyíregyházi mező- gazdasági gépészeti tagozatá­nak második osztályában. „Ilyen emberekre van szükség!“ Barátai szórakozott ember­nek tartják. Gyakran megtör­ténik, séiálás közben újra kérdezi, mát mondott az isme­rős, mert közben egy-egy új konstrukción töri a fejét Legutóbb az apjának akart elkészíteni egy motoros per­metezőt, hogy könnyebb le­gyen a munka a gyümölcsös­ben: nem volt rá elég pénz Szabó Géza részlegvezető már a Budapesti Nemzetközi Vásárra készülő cipőmodelleket szabja. Mellette Palicz Zsuzsa tanuló figyeli a mester minden mozdulatát. Hammel József felvétele. Négyen Acs József KISZ-brigádjából. Április 4-én nyerték el a „Szocialista brigád” címet. A Nyíregyházi Cipőgyár legjobbjai közé tartoznak. Sovány, szikár férfit' pil­lantott meg az ajtóban. Ez meglepte kissé. Másként élt emlékezetében. Már az is meglepetést okozott, amikör napokkal előbb egy délelőt- tön meghallotta a kiáltást: Óószerres... Öszeres? Csodál­kozott, ilyen is létezik még? Azon vette magát észre, hogy töpreng: Hol voltak évtize­dekig. S, hogy, hogy míg hangját nem hallotta, soha nem jutott eszébe? Hát per­sze, állapította meg, nem hiányzott. És, sok minden eltűnt a múlttal. A verklis, a koldus, az ud­vari énekes, a drótostót, ügy­nökök hada, és eltűnt az ósze­res is. Azaz... úgylátszik fel­támadt ez a foglalkozás, itt van képviselője. De hol akad üzletfele? Ki ad ma el ócska­ságokat? A divatjamúlt ci­pőket a kukába vetjük, vasat, rongvot, papírt a MÉH gyűjt. Munkáját abbahagyva, kí­váncsian fülelt, ajtónyitásra, kövér asszonyhangra, gye­rekhívásra; jöjjön fel bácsi! — Semmi... Talán nem hal­lották, tűnődött magában. S mintha csak gondolatára vá­laszolt volna az ismeretlen, újból felhangzott: Óószerres... A kiáltás kürtszóként járta át a délelőttöt. Nem, ezt nem lehetett nem hallani. De a négyemeletes bérház közönyös maradt. Csecsemősírás, mo­zsárcsörömpölés. rádiószó mel­lett élte tovább mindennapi r életét. Csak ketten figyeltek (feszülten, csendben; az udvar HÉTKÖZNAPOK és mint aki keres valamit, nyugtalanul körülnézett. — Hát ez volna — mondta ő kissé restelkedve. — Ez? — kérdezte vissza, mintha csak bizonyosságot akarna szerezni hallását ille­tően. — Igen, ez — ismételte ő is. — Más nincs?! — Nincs — felette az in­gerült hangtól kissé megza­varodva. — Csizma? Tisztiruha? Bunda? Bőrönd? — Nincs, nincs, nincs... — Hét ez?! Ez??? — hö­rögte a dühtől, méltatlanko­dástól kékülve. — Csak ez?! Ezért hívott fel?! Engem?... A negyedik emeletre?! Mi!... Hogy az a... ö csak állt, állt ijedten, megdermedve, elhűlve, nem tudva mit vétett, mivel vívta ki a sors haragját az ószeres személyében. Szólni akart: ha nem, hát, nem... de csak hápogásféle jött ki a száján. Csak egy hatalmas dörrenés, — az előszoba ajtaja csapódott — térítette magához. Felfog­va a helyzetet, halványan ugyan, de jó ízűén elmoso­lyodott... Mezei Erzsébet közepén álló ószeres, és ő a* együttérző, a kíváncsi egy függöny mögött. Valami ért­hetetlen okoknál fogva, látni szerette volna arcát, beszélni vele; miért éppen ezt a fog­lalkozást választotta, kifize­tődő-e, adnak-e el, és mit az emberek. Képzeletében megjelent az egykori „ócskás” élénken, olyan erővel, hogy nem csak gömbölyödő alakiát, nevető arcát látta, de éneklő hang­ját is hallotta: „Asszonyok, gyerekek, Megjött az ószeres, Rongyokért, vasakért tányért, bögrét, poharakat adok". Kordélyát elfáradt öreg ge­be húzta, a gazda a járdán, a ló egyedül, hajtó nélkül — ismerte az utat. S ők, ahogy sorolta: asszonyok, gyerekek körülfogták az ócska kocsit amelynek egyik felében a már összeszedett rongyok, a másik sarokban csorba fa- jensz bögrék, tányérok tor­nyosultak. Rossz zsákot, fel­mosórongyot, agyonhurcolr cipőket hordtak elő. Mert mii is adhatott volna el a szegény ember? öt-hat gyerek egy családban. Egyik a másik után örökölt, a vasat is el­szaggatták volna, mi marad­hatott hát épségben, használ­hatóén. Mégis... Mire volt jó, ^Kíagyarország ** Egy év eredményei a tbc elleni küzdelemben 151 ezer szűrővizsgálat — Csökkent a tbe-s megbetegedés — Tanfolyamok a gyógyultak részére Egyre szűkebb területre szorul megyénkben az egy­kori szabolcsi népbetegség, a tbc. Államunk nagy össze­geket áldoz, hogy a tuberkuló­zis elleni küzdelem minél eredményesebb legyen. Az el­múlt egy év alatt megnyílt az újíehértói gondozó. Kis­várdán befejezték a szűrőál­lomás építését, s az odatar­tozó 84 ezer lakos vizsgála­tát emyőkép felvétellel vég­zik. Tíszalökön átalakítják a rendelőépületet, különválaszt­ják az egészségesek és be­tegek várószobáit. Ez évben kerül sor a kemeesei és má­tészalkai gondozók hasonló átalakítására, öt gondozó ka­prait a múlt évben korszerű röntgenkészüléket, s idén ezeket rétegfelvételi készülék­kel látják el. Korszerűsítik a kocsordi szanatóriumot, befejezték a baktelórántházd szanatórium belső átrendezését. A legnagyobb jelentőséggel bírt, hogy az elmúlt évben megkezdte működését a nyír­egyházi szűrőállomás. A régi megyei és a járási gondozó ezután kizárólag a panasszal jelentkezők és a betegek el- látásá+ vpc|7 í A vizsgálatai filmmel történnek, s ísv csökken a sugárártalom 1962-ben 154 387 lakos je­lent meg a területi és helyi szűrővizsgálatokon, s 2 657 713 volt a gondozók, szűrőállo­mások összforgalma. Jelentő­sen csökkent a betegek, a tbc.-ben elhaltak száma. Egy esztendő alatt egyetlen gyermek sem halt meg me­gyénkben tuberkolótikus be­tegségben. A két emyőszűrő gép száz- tizenegy községben végzett la­kosságszűrést. Decemberben harmadik, ilyen gépet kapott a megye, s ez év első fél évére negyediket is jeleztek az illetékes szervek. A terü­leti szűrésen a lakosság fA százaléka jelent meg — csak néhány községben volt hiá­nyos a szűrés a helyi tanács vb. hibájából. Régi kívánság, hogy segít­senek a gyógyultak munká­ba állításán. A megye egész­ségügyi szervei ezért úgyne­vezett rehabilitációs tanfolya­mokat indítottak — amely könnyebb munkára képez szakembereket. A kocsordi méhészeti tanfolyamnak 15. az ápolónőképző tanfolyam­nak 26 hallgatója van. Az itt képzett ápolónők a nvíregy- hári srpnatóriumfcan dolgoz­nak majd. A megyében egy év alatt 2 millió 200 ezer forint ér­tékű gyógyszert és 750 ezer forint segélyt adtak ki a tbc-s betegek részére. A tervek szerint átalakítják ez évben a nyírbélteki gyógy­intézet profilját, s jövőre el­készül az intézet belső átala­kítása is. Kiváló munkát végzett az elmúlt esztendőben a nagy- kállói és a tiszalöki tüdőgon­dozó. A megyei tanács vb. ezért elismerését fejezte ki a gondozók dolgozóinaik. mire nem, az áruk gazdát cse­réltek. Most már csak azon volt a vita, kiíf legyen a ne- felejcses, meg a pöttyös bög­re. Mert annyi cserélni való azért sohasem akadt, hogy mindőj üknek jutott volna va­lami. Jártak akkoriban sokan ebben a szakmában, egy má­sik az „csak’1 pénzt adótt az áruért, ennek megfelelően mondókáját is rövidebbre szabta, valahogy így: Hasz­nált ruhát, tollat vasat, üve­geket veszek... Mire emléke­zetében így végig vándorolt, az újonnan felbukkant ósze­res már messze iárt. EH is felejtette volna, ha egy nap nem akad kezébe a szekrény aljából a brokáthuzatú vatta­paplan. Forgatni kezdte. Meg­nézte Jobbról, balról, egyik sorkén kis lyukat fedezett fel, na megtisztíttatni kellene, dünyögte. De minek, nincs rá szüksége senkinek. Kidobjam? — félretegyem még, morfon­dírozott, s ekkor jutott eszé­be az ószeres. Eladom neki, döntötte el, s ettől a perctől kezdve, leste várta. S img, most itt áll előtte. Magas szikár alakján bőrkabát, fe­jén nyúlszőrkalap, szúrós sze­mű, erőszakos állú, barátság- tahin. Nem, nem ilyennek képzelte. Az egy pillantásá­val felmérte a lakást, őt, az eladásra kikészített paplant,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents