Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

Korán van még, agy lelket, gern látni. Nyá­ron ilyenkor az utca már pezsgett volna az élettől, de most ősz van, csúnya, esős ősz. Az eső egyhangúan kopog a fák <^upas? ágain, csak egy erősebb szél roham változta: ezen az egyhangúságon, Olyan erűvel vágja a vízcseppaket az ablaktáblákhoz, a házak falához, mintha bosszút akarna álini. mer' ellenállnak neki. Egy kapualjban kutya ül Fankát lába közé húzza. Lassan, csikorgó kerekekkel egy tejeskocsi zörög el a kapu előtt. A máskor virgonc kutya most észre sem veszi Mám- rég talán vicsorgó fogakkal rohant volna a keréknek, de most vizes bundája össze borzolt an remeg. Fázik. Két munkásforma ember küzd az eső ellen. Hónuk alatt újságpapírba csomagolt valami, alighanem az aznapi ebed. A szemben lévő mellékutcából eky uú kanyarodik be, Szőke haja nedvesen lóg szemébe. Vékony ruhája csuromvíz. Lábán egy hatalmas bakancs. Kezében tejeskanna. Siet. Fázhat nagyon. Mélyen előrehajoi, hogy úgy, ahogy — védekezzen az arcába csapódó eső ellen. Még megy egy kicsit, majd átvág a túlsó oldalra. Megáll egy poros, üres ki­rakat előtt. Az ajtó felett csizma lóg. Cégér, Belép. Megszólal az ajtóra szerelt re­pedt kolomp. A mester ül a háromlábú szé­ken és dolgozik. Szúrós szemmel néz a be lépő fiúra. • — Megjöttél? — Meg, majszter uram. — Vidd a tejet a konyhába! Az, asszony belenéz a kannába, majd gyanakvó szemeit a fiúra szegezi. — Már megint ittál a tejből? — Én. .. én nem ittam. Én nem szok­tam lopni, meg aztán siettem is. Hideg van kinn. Fáztam nagyon — efcsukljk a hangja. — Jól van, ne beszélj annyit! Ringasd el MaHkát, addig megcsinálom a reggelit. Mi a fenének kell ennek az embernek eny- nyi gyerek?! Telebömbólik a fejem. Mire vársz? — szólt újra hozzá. Leült a bölcső mellé és ringatni kezdte. A kislány lassan elcsendesedett. Lehunyta könnyes szemeit. Elaludt. A fiú nagyol só­hajtott. Nézte a csendesen szunnyadó kis­lányt. Valamikor őt is így ringatták —- az anyja. —- Az anyám! Édesanyám! Ho; vagy te már!? Csak nehezen tudja n-aga elé képzelni az anyja arcát. Rég meghalt, alig volt a gyerek ötéves. Azóta az apjával élt. Volt nyole hold földjük, ha nehezen js, de meg­éltek valahogy. Később aztán eladósodtak. Tizenkét éves volt ö ekkor. A földet kihúz­ták alóluk, ott álltak olyan szegényen, mint a templom egere. Aztán az apja idehozln. A mestetnek éppen inasra volt szüksége, hát hamar megegyeztek. — Kap a gyéréi: évente egv rend ru­hát, egy pár cipőt, kosztót, pénze is lesz, mert innen is, onnan is cseppen valami, ha házhoz viszi a cipőket. Négy év múlva az­tán felszabadul. Azóta nem látta az apját. Egy hatalmas csattanás felriasztotta. Ijedten nézett kórul. Az egyik kislány fájós arcához szorította a kezét és bömbölt, ahogy a torkán kifért. Az anyja verte pofon. Fo­gócskává« közben a kislány véletlenül fel­borította a lábost, amibe a mestarná krump­lit hámozott. A pofon meg hamar jár, kü­lönösen annak, aki nem adhatja vissza. — Péter! Az istenit a pofádnak, hol vagy ilyen soká?! Felugrott. Az asszony tovább hámozta a krumplit, a gyerek*-'* meg férésen húzód­tak össze a sarokban Kisietett a műhelybe, — Hallod-e, te kölyök! Hol a fenébe voltál ilyen sokáig? SiLizteriifnA —■ A baba sírt és a majsz emé asszony azt mondta, hogy ringas­sam el­— Hát idefigyelj! 3t■ a legfelső polcon töld üvegben spiritusz var Azt vedd le és add ide! Aztán söpörd ki a műhelyt! Ha kész vagy. Korondy, nagyságos úre1- ho* el­iszel egy pár cipő'. Na, ipa’-kod i' Péter fogott egy náromiábú széket és odatette a polc elé. Fel ál'" é; felnyúlt az üvegért Kicsit magasan volt. Erős-r nyúj­tózkodott, de épp hogy o'érte Végre, mégis­csak sikerült. Már éppen « akar* épni, mikor a szék egy nagyol billent, az üveg a betonpadlóra esve össze'ört. Péter meg egyenesen a mester mellett tornyosuló cipő­halmazra zuhant. A mester ijed'ében egy nagyot kiál­tott és mintha a tűz égette volna meg, fel­ugrott. — Hogy a fene a no*ód. te kölyök' Mit csináltál?! Péter rémülten nézett a mester vérben forgó szemébe. — Majszter uram. .. a szék! A szék meg­billent, Véletlen volt az egész, ne hara­gudjék! — Méghogy ne haragudjak!? Azt az ol­tári hétszc-ntségét! Hát lopom én a pénzt?! Felragadta a lábszíjat és ütni kezdte a fiút. — Na várj csak! — lihegte a mester. — Majd én megtanítalak móresra! Majd én megmutatom neked! A mester úgy látszik kifáradt. Péter egy ronggyal letörölte magáról a vért és remegő kezébe fogta a vesszoseprőt. Kisöpörte a műhelyt, az apró nulladékbőrt a kályha mellett álló szenesládába szórt*. Mikor elkészült, odaállt a mester elé. — Kész vagyok, majszter uram. A mester felállt, kivett a szekrényből egy gyönyörű báli cipőt. Becsavarta egy vászondarabba és odaadta a fiúnak. — Itt van. Tudod, hol laknak Korondy nagyságos úrék? — Igen. — Na, akkor menj! Péter kinyitotta az ajtót. A hideg, met­sző szél befújt vékonyka ruhájába. Az eső nagy erővel vágódott az arcába. Péter gondolataiba merülve haladt. Hi­deg volt, de nem érezte. Minduntalan be­lépett egy-egy nagy pocsolyába, de észre sem vette. Ment, mint egy holdkóros. Az sem tűnt fel neki, hogy nem a járdán, ha­nem a járda mellett az úttesten megy Hóna alatt ott szorongatta a jól becsomagolt cipőt. Egy kiáltás rázta fel. — Vigyázz!!' Ösz- tönszerűen félreugrott, de a cipő kicsúszott hóna alól. Arra haladó hintó alig fél mé­terrel száguldott el mellette, sáros kerekei keresztülgázoltak a vászonba csomagolt ci­pőn. Egy idős, ősz hajú úr csendesen saált hozzá: — Ejnye, fiam! Miért nem vigyázol? Péter meg se hallotta. Rémülten nézte a szétnyomott, sáros bálicipöt. — Milyen szerencsétlen is vagyok! En­gem agyonüt a mesterem! Mit csináljak? Hová menjek? Nagy tömeg álta körül. Egy pékinas, aki a zsemlyékkel teli ko­sara mellett állt, kárörvendően csúiolódott: — Hű, az anyját, milyen verést kapsz te ma! Lassan elindult visszafelé. A tömeg utat nyitott neki. Könnyei egyesültek a szájából szivárgó esőiével. A folyó hídján megállt és nézte a széllel dacoló varjakat —• Milyen jó nekik! Odamennek, ahová akarnak. Óh, drága édesapám! Jót akartál, de nagyon rosszat cselekedtél velem. Most mit csináljak? Rákönyökölt a karfára és nézte a höm­pölygő, örvényekkel teli vjzet... Varga László A pedagógus házaspár gépkocsija A szovjet művészek 11. össz-szövetségi ülését Moszk­vában, az elmúlt napokban tartották meg, A képen (bal­ról jobbra) Z. Azgur szobrász P. 1-ebegyev, a Tretyakov képtár igazgatója, E. Vucsevics szobrász és V. Szeröv, a Szovjetunó Művészeti Akadémiájának elnöke. MTI Külföldi Képszolgálat Futal pedagógus, Írónő. Főiskolai tanulmányait Le- ningrádban végezte. Tanul­mányai befejezése után Szeveromurszkba kerüli. El­ső két könyve .Yrbangeíszk- ben jelent meg isr-b n, maid ezt követte ismét három könyvének megjelenése Moszkvában. A fiatal író­nőnek most van nyomta­tás alatt Murmanszkban egy újabb elbeszélés-kötete, melynek címe: „Felnőttek- ' nek’t Boldogan élt a kis Valér. Számára oly csodás volt min­den: a hátát simogató szél. a vjdám napsugár, a magas fű. az eső, melytől oly magasra nőtt. Boszorkányok és farkasok esak a mesékben éltek, még a kutyák haragjától sem kel­lett tartania. Az emberek nagyok és jók voltak, kis paj­tásai is barátságosak. .De aki mindenkinél jobb volt a világon, az mégis csak apuka és anyuka volt. . . Minden este igyekezett ha­mar elaludni, hogy annál gyorsabban jöjjön a holnap. Tudta, hogy másnap ismét elölről kezdődik minden. Me. gint reggel lesz. majd hosszú- hosszú nap. s este — anyuka meséje. Valérka apukája nem min­dennapi ember volt. Mindent meg tudott csinálni: tudott áramot fejleszteni, mely szin­te agyonvág, tudott hamar kis sámlit összeütni, s Valér- kát akár száz kilométert is bírt* cipelni a vállán. Történt egyszer, hogy anyu­ka megharagudott. Ö Eswlká- val, a kis fekete cicával ját­szadozott. Zsulka játszott, ját­szott, majd láthatóan megun­ta a játékot, s felszökött a padlásra. Valérka utána. A padláson sötét volt, csak a nyíláson látszott egy kis kék- iá felhődarab. Valérkának kedv« támadt, hogy közelebb­ről is megnézze azt, s kimá­szott a tetőre. A tető bádogból volt, s ugyancsak zörgött a lába alatt. „Hadd halija meg anyu­ka — vajon megijed?” — gondolta Valérka, « ei kezdett hangosan dobogni. De hirtelen lecsúszott a szandálja. Ő utá­nacsoszogott a forró pléhte- tön, egészen az ereszig. Lá­baival megtámaszkodott a csa­tornában s ott megállt. Majd kihajolt, lenézett, « meglátta anyukát. A mama csak állt, nézett rá, még a szája is tát- V» maradt. Szóhoz sem tudott jutni. — Anyu! — kiáltott Valér­ka, Anyuka magához tért, majd szelíden, nyugodtan mondta: Ülj csak le, ülj le és ne mozogj. — Nem, én leugrom hoz­zád. Fel&zökkent, g mintha fönn­akadt volna a levegőben. Ha kezével tüstént csapkodni kezd, mint a madár, talán még el is repül. S akkár megragadta egy ha­talmas, meleg kéz. Ez az apu­ka keze, mindjárt megismer­te. Lent anyuka odarohant hozzá, forrón átölelte, majd váratlanul megfordult, s las­san elment mellőle. Egész nap még csak beszélgetni . sem akart vele. csupán este mrnl oda hozzá, amiken- ő már le­feküdt: — Ígérd meg. hogy soha többé nem mászol ki a te­tőre. .. Ezután valami furcsa, ért­hetetlen dolog kezdődött éle­tében. Minden megváltozót' körülötte. Apuka ha hazajött u munkából, leült az ablak­hoz, és -csak cigarettázott. Már nem játszott Valérkával, csak nézte egykedvűen, s csak eregette, eregette a füs­töt. .. Valérka csöndesen igyeke­zett játszani. Anyuka szintén halkan, zajtalanul járkált, s nem ment oda apukához. Csöndesség lett a házban, hely is lett bőven. Akár a szoba közepére is leülhetett játsza­ni a kockáival, senki nem vette észre, s nem mondta: „Mi ez — ház? Hát van ilyen ház? Nézd csak, így kell.. .” Ugrálhatott mos! akár a dí­ványról is, senki nem hara­gudott meg érte. de karjaiba sem vette senki... Reggelenként mindig csak akkor ébredt fel, amikor a nap sugarai végigsimogatták arcocskáját. De ezegvszer még éjjel fölrindt. A padláson zör. gött a pléh tető. susogtak, re­csegtek a fák, s a fal mögül is valami furcsa mormolás hallatszott. Kis szünet, majd isimét mormolás. „Mi lehet ez? — gondolta szorongva Va­lérka. Ez a nagy zaj?” össze­húzta hideg lábacskáit, és be akarta hívni anyukát. De ab­ban a pillanatban kiáltást hallott kintről. —• Anyuka! — rémült meg Valérka. Mezítelen lábak csoszogtak végig a padlón, anyuka sietett hozzá. — Itt vagyok, fiacskám itt vagyak, mit akarsz? — sut­togta, s forró keblére vonta fejecskéjét. — Félek — mondta Valérka megnyugodva. — Nincs mitől félned. Csu­pán a szél az udvaron. Ha akarod, leülök ide melléd. — Feküdj le — hívta Va­lérka, s arrább ment a fal­hoz. Átkarolta anyuka nya­kát, s érezte, hogy az nedves. Akkor kis kezével az arcát is megsimogatta. Az is nedves volt. — Te sírsz? — kérdezte. Anyuka nem válaszolt. — Te sírtál? — Olyan rosszat álmod­tam — mondta anyuka —, olyan félelmetesei. Majd el­hallgatott. — Ne félj — és Valérka simogatni kezdte anyuka re­megő vállait — Aludj velem... Valérka reggel későn éb­redt. Apuka már nem volt otthon. A szobában valamiért még világ volt, s az asztalon a csészék helyett fehérnemű volt kirakva. — Tudod — mondta anyu­ka —, apuk« elutazott. Mes­sze utazott. — Nem nézett Valérkára, s a szeme is ki volt sírva. Valérka meg akarta kér­dezni, mikor jön meg apuka, de ahogy ránézett anyukára, nem kérdezősködött. Azután eljött a tél iS, Valérka élete egészen meg változott. Anyuka dul.íozr járt, ő pedig óvodába. Q1 nagyon jó volt, s nem is aka ródzoLi hazamenni. .Nem sze rette, amikor már eljött az es te, s anyuka megjelent, Má gyerekekért néha az apuká jöttek, de érte mindig esa anyuka Az apukák nagyok é vidámak voltak, s Vaiérkána] akikor valahogyan úgy tűr )1 hogy ő még picinyke, s szin­te ölbe vágyott. Egyszer véletlenül azt ta lálta kérdezni anyukától: — Lehet, hogy apuka meg halt? Anyuka ránézett és elqso- dálkozott: — Óh, milyen maszato vagy. Mit csináltál — talán i földet túrtad az orroddal? — Nem, hanem szánkó? lám —- mondta. És anyuki verseket kezdett neki olvas gatni, hogy egy kisfiú szán között és beleesett a hóbucká ba. Valérkának megtetszettel a versek. Kérte anyukát, ol vassa el újra, s elfelejtette hogy előbb miről kérdezőskö dött. Éppen teát ivott anyukával amikor csöndesen megnyílt a: ajtó, s bejött ő. Valérka egy szerre megismerte, de apuk; csak állt, nem mozdult, s egész lénye olyan idegen olyan büntudatos volt. — Szervusztok — mondtE ugyanolyan idegen és büntu­datos hangon, s ránézett Va­lérkára. Ni«ni, hát ez apuka! Az c drága, élő, valódi apukája Valérka hozzáfutott. — Valérka! szólt rá anyuka. Valérka megfordult, s meg­látta anyuka sötét tekintetét. A mama arca teljesen elbo­rult. — Menj innen! — mondta apukának. — Máért?! — csodálkozott Valérka. — Hiszen ez apuka! Csakhogy itt van megint. És hogy néz rám, és hív is: — Valérka! — Kisfiam! Valérkának szinte a feje is belefájdult. — Fiacskám! Mint egy körhinta, úgy ke­ringett előtte: anyuka, apuka, ä megint — anyuka, apuka... — Valérkám! —- „Valérka, kisfiam. Va­lérka, fiacskám...” — zakatol­tak fejecskéjében a szavak remegtek a csészék, a meny- nyezet, a falak. Szinte a fe­jébe nyílalt, hegy majd szét­szakadt. .. „Valérka, fiacs­kám, Valérka..^ Fordította: Danes Sándor Véleményem szerint abban semmi különös, hogy Kopasz Károly túristvándi pedagógus autót vásárolt. Véleményem­mel azonban nem ért min­denki egyet. Akadnak, akik azt mondják, hogy az új kis Moszkviccsal Kopaszék „fel­törlek”. Hogy most már túlsá­gosan „nagy a flanc” a peda­gógus házaspár portáján. Mentésükre legyen mondva, a kis községben valóban ez az első személyautó, a fiatal pedagógus az első gépkocsi- tulajdonos. Persze előbb utóbb minden hozzá hasonló tág érdeklődé­sű embernek lesz valami jár­műve. s mivel a technika ko­rát éljük, aligha lovas hintó, hanem valami gépjármű-féle. Elsőknek pedig mindenütt kell lenni. Elmesélte, hogy használt autót vett, Moszkvicsot 53 000 forintért. Igen jó állapotban van, alig futott harmincezer kilóméiért, pár évig alig ke­rül valamibe a karbantartása. — Mennyi a fizetésed, Ká­roly? — Ezerháromszázötven fo­rint, Ugyanennyi a felesé­gemé is. De három évig ta­karékoskodtunk és ezalatt sokat túlóráztunk, esti isko­lákon tanítottunk mindketten, én még átjártam a szomszéd Kömöföbe is motoron este tanítani. A megtakarított pénz jórészt a túloradíjakból gyűlt össze, ahhoz nem nyúl­tunk. És kilencezerért elad­tam a motoromat is a vásár­lás előtt. — Másra nem kellett volna a pénz? —. Lakásunk van, bútoraink vannak, felöltöztünk. Lehetne persze mindenből több, jobb, de most a kocsi volt soron. — Miért? — Harminchat éves vagyok, tizenkét éve pedagógus, hat éve jelenlegi helyemen. Mire várjak? En most szeretnék élni, járni-kel ni, mozogni, vi­lágot látni, nem nyugdíjas koromban. — Mit értesz az alatt, hogy Élni? —- Évente legalább egyszer le'ekinteni Tihanybó! a Ba­latonra, Visegrádról a Duná­ra, az öngyilkos szikláról a Hámori tóra. Elmenni a tár­latokra, találkozni festő ba­rátaimmal, új nagy létesít­ményeinket megtekinteni, Du­naújvárost, Barczikát, a zalai olajmezőket, épülő gyárakat és városokat. — Ha ilyen igényeid van- van, nem lenne célszerűbb városra menni? Vagy Pestre? — Megtagadnám önmaga­mat. Hiszen azért akarok jár­ni kelni, hogy ezeket a fa­lusi gyerekeket jobban tanít­hassam, személyes élményből tudjak nekik beszélni minden­ről. Idegesítő is a város lár­mája, hiányoznék a csend, fi pesti gyerekeket van aki személyes élményből tanítsa nélkülem is. — Feszegetek, de ismerem saját képességeim határát. Sn azért festek, hogy mindent jobban megértsek, érdekel a művészettörténet is. A mai falusi gyerék már nem csak rádiót hall, televíziót is lát, moziba jár, nevelőjének lé­pést kell tartani gyors fejlő­désével. Az a tapasztalatom, hogy képi eszközökkel lehet a leg­eredményesebben oktatni is. — Miért nem tanulsz to­vább? — Főiskolán? Mert egyéb­ként egész életem tanulás. S talán el kellene búcsúznom a kisiskolásoktól, pedig kitű­zött célom szerint velük vol­na a legtöbb dolgom. — S ez mi? *— Égy életre felkelteni bennük az érdeklődést, a kí­váncsiságot, a tudni vágyást­Szeretettel fegyelmezni. Aki sokat mesél, annak ez nem is nehéz. Ezt akkor tűztem ki magam elé, amikor az én fa­lusi gyermekkorom majdnem kettévágta utamat a tovább­tanuláshoz. öt évet késve, kimaradtam. — Mindehhez hogyan segít a kocsi? — Függetlenné váltam. Szombat este bemehetek szín­házba akár Debrecenbe is, éjfélre itthon vagyunk. Akár milyen kulturális esemény van a szomszédban, vagy Nyíregyházán, könnyen elme­hetek. S jön a család is, nem maradnak el tőlem ta­pasztalatokban. Ha pedig két napnál több a pihenő, beba­rangolhatunk mindent. Még nem láttam az Országházat belülről és sok olyan dolgot, amiről pedig tanítanom kell. A Nemzeti Múzeumban egy napot sem töltöttem. Tele a füzetem olyan előadások cí­mével, amit meg szerettem volna hallgatni. — Értem, Károly. Jó ko­csid van. Bele se ültünk, mégis messzire elvitt ben­nünket. Gesztelyi Nagy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents