Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

BERTOLD BRECHT: Békeharc Felleghajtó szél hozza a mennydörgő vihart, de a háború fergetegét emberfia szabadítja a világra, nem az egek szele. Tavaszi verőfényben zsendül a föld, s virágot nyit a rét. A béke örökszép szirma más, nem rög termi, hanem emberi akarás. Vas és acél gőgös királyai nem gyártanak ekét, kalapáesot, mérlegük főtétele a háború. Két kezünkön számolhatjuk meg őket, harácsoló vágyuknak mégis szűk e sáros földgolyó! Elő ember, csengő arany csak számoszlop nekik, rubrikába való. Amíg akár egy él közülük, fenyeget a haláltáncos dáridó. Szülő! veszélyben a gyermek, / békebarecal védheted meg életét Rajtad is áll, hogy legyőzik-e millióink a háború dühét. Ha sorompóba lépve egyet akarunk, átkos emlék lesz a vérontás és békés a holnapunk. 0 • Népek! sorsotok ma a ti kezetekben van. Nem végzet többé a háború, s nem ajándék családqk léte. Fékezzük meg az uszitókat, tanítsuk emberségre. A gyűlölet arcába sújtva szertefoszlik az öldöklés réme! BOLDOG BALÁZS fordítása. J«a*i Villáin közgazdász­ként, illetve kereskedőként jutott be a Kalahari eivata- gpn túli, minden „illetéktelen” elől szigorúan elzárt világiba, ahol a külföldi újságíró igen­csak nemkívánatos eiem. Ez érthető is. Mindaz, amit Jean Villáin látott, tapasztalt és titkos dokumentumok anyagá­val, valamint hivatalos ada­tokkal alátámasztva, megrázó hitelességgel megírt, nem csu­pán izgalmas, megrendítő ol­vasmány, hanem izzó vádirat is. A Dél-Afrikai Unióról jőbbá- ra annyi köztudomású, hogy erősen jobboldali, fajvédő, nacionalista kormánya van, hogy majd két évvel ezelőtt kivált a Brit Nemzetközösség­ből és hogy hozzákapcsolódik az apartheid fogain». Ennél többet azonban kevesen is­mernek aiblbal az országból, ahol a világon a legtöbb gyé­mánt és az arany és talán a legembentedenefob a faji el­nyomás. A fehérek és a fél vérek at­tól rettegnek, hogy valaki, bárki, feljelenti őket és egy tizedlzágfleni ős miatt kihull­nak eddigi életükből: a fe­liének fél vénekké, a félvérek négerekké degradálódnak. Az ország nagy többségét alkotó néger népesség pedig drótke­rítések mögött, gettókban, ce- mentpiruccseken. rezervátu­mokban, népbetegségeik és éh­ség között tengődik. Aat lehetne hinni, hogy ilyen körülmények között le­hetetlen harci rendibe tömö­rülni. De a Cape Town-i lá­zadás bebizonyította, hogy ez csak a rabszoigiaftartók álma. Az ébredő Afrika növekvő ereje eSér a Kalahari savata­Hírek Opera Dickens Karácsonyi énekéből Ján Cikker szlovák zene­szerző operát írt Dickens Ka­rácsony énekéből „Sorooge úr" címmel. Az operát Po­zsonyban mutatják be jövő ősszel. A kétmilliomodik kötet A prágai egyetemi könyv­tárba a napokban megérke­zett a kétmilliomodik kötet, egy 1903-ban Suttgartban megjelent tudományos mű a makromolekuláiig anyagokról. A „Bűn és bűnhődés" párizsi színpadon Gábriel Arout vállalta a világirodalom egyik legjele­sebb regényének, Dosztojev­szkij Bűn és bűnhődés című művének színpadra alkalma­zását. A bemutató nemrégen zajlott le a párizsi Comédie' Francaidé ben, Arout és Vitold rendezésében. A párizsi sajtó dicséröleg emlékezett meg a rendezésről. Raszkolnyikov szerepében Robert Hirsch ara­tott nagy sikert. „jelenkori“ zenei fesztivál Velencében Velencében ß XXVI. Jelen­kori Zenei Fesztiválon megle­hetősen tágan értelmezik a „mai zene" fogalmát. A fesz­tivál megnyitásán, április 10-én André Cluytens vezény­letével Wagner Faraival cí­mű operáját adták elő, egy estét szentelnek Skrajbin zongoramű veinek, egy másik estén pedig Schömberg három daljátékát mutatják be, ame­lyek 1908-ban, 1909-ben, Il­letve 1926-ban készültek. Varga Jenő neves közgazdász, 1963. éri Lénia-díjas. JCedaa &temk Egy faluban szülének, egg­ben laklak bnégis túl voltak mar életük delén. amikor szomszédságba kerültek. Földszomszédságba, a hatá­rok délkeletre eső részén, ahol a kövesúttal párhuzamos homokbucka sorokat reggelen­ként a grófi erdő öregedő tölgyfái tartották hűvösben. Ezt a dűlőkre szabdalt ho­moksivatagot az első háború után kapta a szomszédos falu földéhes szegénysége. Ami­ben persze ugyanúgy nem volt köszönet, mint az egy­szerű szegényember esőkéré­sében. (Az is kapott, de jég­gel.) Itt még a jégnek sem volt mit verni. A gabonán és a dinnyén kívül alig termett meg egyéb. Azok sem adtak valami sokat. A gabonának megkékült a szára a sovány­ságtól. A . dinnye farda lett, legfeljebb a pernyefű és a talpas muhar érezte magit kitűnően. De ők ketten az első hírre, hogy be lehet telepíteni, pa­radicsomot álmodtak rá. Sző­lőből, gyümölcsből, melyik ré­szen mi díszlett volna job­ban, melyet körülvesz idővel a gledicsia garád és hűen őriz a kerülő. Számításuk mindenfélekép­pen helyes volt. Az egyoldalú törpe gazdaságukhoz kellett ez a kiegészítés. Kellett a fillér, a tápláléknak használt gyümölcs, s a gondosan tit­kolt későbbiek. Ha nem is olyan könnyen, mint ahogy el lehet monda­ni, de mindén álmuk valóra vált. A magasabb termetű, ke­mény vonású, de nyilt tekin­tetű szomszéd már a szőlő ültetésénél a különlegessé­gekre törekedett. Elsősorban megforgatta a talajt. Az ár­kok fenekére trágyát szórt és soha nem hallott nevű fajtákat hozatott. Az ültetést is ésszerűen végezte. A ké­sőn érőt a napos oldalra tel­te, az élelmesebb fajtát a homokverte részre, a kénye­sebbiket pedig a védettebb helyre. Szóval szerette az újat szerette a szépet és mun­kájának eredménye volt min­den boldogsága. Az alacsonyabb és hango­sabb természetű más volt. Ó a régire esküdött. — Minden szőlő jó, csak kezelni kell a borát. Máskü­lönben pedig húsra nincs rossz bor — mondogatta szo­kásához híven nagy hangon, amitől a csúf nevet kapta. Ha a világ összes dolgaiban meg is egyeztek, de ebben az egyben nem fért össze fel­fogásuk. És ezt nem is titkol­ták senki előtt. Vitatkozó hangjuktól, szokatlan zsört'ó- lődéseiktöl de sokat zengett az erdő! Ha nem volt más alkalom, gyermekeik előtt ócsárolgat- lák egymás munkáját. Harag nélkül, szinte megszokás bóu — Ne figyelj arra a bo­lond apádra, te — kezdte ti minden bevezető nélkül az alacsonyabbik, ha a tavaszt metszés közben a szomszéd­ja valamelyik fiához oda set­tenkedhetett. — Hisz nem ért az hozzá — folytatta. — Nézd meg, hogy tönkre tette már. Hogy megkopaszította azokat a drá­ga tőkéket. Te, ha arra len­ne bízva az ország szőlője, csak vakulástól innának bort az emberek. Hagyd rajta még azt a csapot. Ne sajnáld. Trá­gyát neki, oszt lesz borod — biztatta kézzel, lábbal a fiút. Az apa pedig, ameddig ott volt a szomszéd, a világért nem ment volna oda. Csak messziről nézte, a szellemi ri­vális győzelmét, mivel a fia bólintott mindenre. Mégis úgy tett, mintha esak véletlenül menne arra. Más­sal kezdte, de egy-két vizs­gálódó pillantás után sziszeg­ve acsarkodott rá fiára. — Megmondtam már ne­ked, hogy ne figyelj arra a hülyére, ugye. Itt van! Hogy tönkre tette azt a drága tö­két. Hisz nem ért az hozzá. i ue /tonnán is értene — le- : gytnlett lemondóan. — A faj­■ táj a fajtájának sem volt s zo­■ lője. Mosolyogva és minden meg­■ jegyzés nélkül hallgatta ve- i gtg az ilyeneket akámelyik­nek a családtagja. Tudták, : hogy addig tart és mi követ­■ kezik utána. Hogy mire el- i jón az evés ideje, nyoma ■ sem lesz a haragnak. , Mintha soha de soha nem törtek volna egymás orra ala : borsot, úgy kiabáltak át egy- ; másnak. — Gyere már hé! Ég a tűz. Hozzál egy fej hagymát, i mert az enyém elfogyott. — ■ És nemcsak a szalonnát sü­tötték meg együtt. Osztoz­kodtak az üveg boron, a nye­let szilvapálinkán igazságo­sabban, mint az igazi test­vérek. Az idővel azonban minden haladt. Az erdő is vágás alá került. Az úton a szekerek helyett autóbusz robog és a mezsgyék csak a szőlőben ma­radtak épek. Az ember is változott. A két szomszédban is a régi nagyotakarás csak nyomokban maradt meg. _ El­koptak, elfáradtak és hol az egyiket, hol a másikat kerül­gette a betegség. De a távoli kórházban sem szabadultak meg egymás kí­sértésétől. A hangosabb ter­mészetű utána ment a be­tegnek, csak hogy a piacon eljárkálta az időt és a por­tás nem akarta beengedni. Úgy állott az ajtóban, mint a mesebeli Cerberossz az al­világ kapujában. — Hogyhogy nem lehet be­menni? — csattant fel az em­ber. — Mit gondol kihez me­gyek én? A szőlőszomszédo­mat akarom én meglátogatni. Hallottunk még olyat! A csengő szavak szinte fel­verték a kórházat. Arcok és fejek jelentek meg egy kel­tőre az ablakokban és a leg- elkínzoWabban is mosoly. Nem .sokáig tartott, mert as emeletről leszólt valaki. — Te vagy az hé? — Én hát — kapta fel 9 fejét a lent álló, csak látod, hogy nem akarnak beenged­ni. Ez az isten átka elibem állott és beszédje közben fitymáló mozdulattal muta­tott a pulykamérges portás­ra. —• Jól tetted testvér, hogy eljöttél, jól tetted — bálonga­tott jólesően a beteg s lopva a távolba nézett. A dombok felé, ahonnan különös illatot hozott a páhogá szél, — De te még jobban ten­néd, ha haza jönnél — felel­te az vissza. — Mit tnarhás- kodol? Látom én, hagy nem fogsz te még meghalni. Gye­re haza, a szőlőt már met­szeni kell! A termésemre vágynál ugye?! — csattant fel tettetett komolysággal a beteg, mint­ha csak a szőlőben volná­nak. Megállj, azért sem én megyek el előbb. Kibőjtöllek, ha addig élek is. A fél kórház mosolygott kedves feleselésükön. Még sem lehetett igaza! A kegyetlen betegség, a rák nem hagyta magát. Nem használt az áldozat, az ítélet ki lett mondva és ahhoz pár hétre ágyban számlálta napjait. Ekkor megint meglátogatta a szomszéd. Betegen 6 Is. Mert mint ahogy mondta, há­romszor pihent meg, míg odáig ért, A lába még bírná, esak a motor nem. Az nyűit el és kezével a szive felé mu­togatott, Ahogy meglátták egymást, nem tudtak szóhas jutni. Szemükre fátyol húzó­dott. torkukba pedig beleka­paszkodott valami. — Testvér! — Testvér! Csak ennyit suttogtak nagy­sokára és a házfalak sem akadályozták meg őket, hagy egy pillanatra vissza ne néz­zenek útjukon. — Be sok jő bort megit­tunk együtt! — Be sok szép napot át- veszekedtünk együtt! —, mon­dogatták egymás szavába vágva s a legrútabb életmoz­zanat is megszépült a lemenő nap sugaraiban. A koporsónál is ott átlőtt a szomszéd. A fejénél, mini a legközelebbija. Szállási László Művészettörténeti könvvek A Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata a második ne­gyedévben több, mint tíz ül művészettörténeti kötetet, élet­rajzot és tanulmányt jelen­tet meg. Az új kiadványok közül különösen érdekesnek ígérkezik az ünnepi könyvhét­re megjelenő nagyalakú, szép kivitelű Mednyánszky album. A képzőművészeti kiadványok Kedvelői bizonyára örömmel fogadják majd Boskovits Mik­lós: Botticelli című albumát, amely ugyancsak az ünnepi könyvhéten jelenik meg. Egyre népszerűbbek a Mű­részét kiskönyvtára című so­rozat kiadványai h. A kép­zőművészet kimagasló alak­jainak alkotásait bemutató sorosat a következő hónapok­ban újabb két kötettel: Far­kas Zoltán Watteau-ról és Cseh Miklós Ferenczy Noémi­ről írt tanulmányával bővül. A kiadóvállalat tovább folytatja a Népművészet cí­mű sorozatot, amely a má­sodik negyedévben Molnár: Fazekasság című munkájával bővül. Az érdeklődők hamarosan megvásárolhatják a Citadella történetét leíró kisalakü könyvecskét, illetve az Eger szépségeit és tájait bemutató fotóalbumot. Ebben a ne­gyedévben adják ki a művé­szettörténeti sorozat utolsó kötetét, Markova — Kovanec: A szocialista képzőművészet kibontakozása című könyvet. 1963 LENIN-DÍJASAI A gyémántmezők rabszolgái gon túlra is. Az elnyomori­tott tömegeikben óriási erők rejlenek és a szépség, a tu­dás, az emberi éleit legyőz­hetetlen vágya. Énről számol be a dótok- tívregénv izgalmasságával és a dokumentum hitelességével Jean Villáin könyve. El kell olvasni. Az odaítélt irodalmi és mű­vészeti Lenin-díjak kitünte­tettjei közül az első helyen Szamuil Marsak-ot, a 76 éves köztiszteletben álló költőt és műfordítót kell megemlíteni. A szovjet gyermekek legked­vesebb mesemondója tökéle­tesen csiszolt műfordításaival is híressé vált: már 1949- bem állami díjat kapott Sha­kespeare szonettjeinek tolmá­csolásáért, s kevesen tudják, hogy Petőfi sok verse közül „A márciusi ifjak" és az „Arany Lacinak” című költe­ményeket is ő ültette át oroszra. Most kitüntetett mű­veit formai csiszoltig, aío- nsztikus tömörség, mély em­berség és derűs bölcsesség jellemzi. A mindössze 33 esztendős Csingiz Ajtmatav kirgiz írót, aki a múlt évben hazánkban is járt, a szovjet kritikusok a fiatal nemzeti _ irodalom egyik legjelentősebb ígéreté­nek tartják. A magyarul is megjelent „Dzsamila szerel­me" című kisregénye több tu­cat nyelven, így franciául is nagy sikert aratott A harmadik irodalmi Le- nin-díjas egy dagesztáoi köl­tő, avar nemzetiségű, a 4U éves Raszul Gamzatov. „Ma­gas csillagok" című verses­kötete a mesés, képekben rendkívül dús keleti poézis formavilágának és a korszerű ember, gondolat- és érzés­világának tökéletes ötvözete. A képzőművészeti Lenin- díjat a 71 éves ősz festőmű­vész, Pavel Korin és egy fia­tal litván szobrászművész Gediminas Jokubonis kapta. Korín az orosz lakkfestő nép­művészek világhírű falvá- ban Palehben született, egy ikonfestő parasztember csa­ládjából és kora ifjúságától kezdve a népi alkotóművé­szek légkörében élt. A Szov­jetunió egyik legeredetibb, legmarkánsabb portréfestőjé­nek tartják számon: most is négy arcképért kapta a Le­ni n-díjaf. A tudományos Lenin-dija- sok között van' hazánk fia. Varga Jenő. A 83 esztendős világhírű tudós, a Magyar Tanácsköztársaság egykori népbiztosa egész életét a marxista közgazdaságtan ki- in umikáüásának, gazdagításá­nak szentelte. Varga egy műve „A prole­tárdiktatúra gazdasági és po­litikai problémái1' Lenin ma­gánkönyvtárában áll ma is és Lenin annak idején a mű min­den oldalát tüzetes«! átta- nulmányoztn, széljegyzeteivel tarkította. Varga Jenő értékes hozzá­járulással gazdagította a vál­ságok és ciklusok marxi-! 0* nini elméletét, mélyrehatóön kimutatta azt a hatást, ame­lyet az imperializmus és kü­lönösen a kapitalizmus ál­talános válsága gyakorol e folyamatok konkrét fejlődé­sére. Tüzetesen és meggyő­zően elemezte, hogyan hatnak a háborúk és különösen a vi­lágháborúk a ciklusok és a válságok alakulására. Varga kutatása rendkívül széles skálájú, elemzésének tárgyává válik a jelenkori kapitaliz­mus társadalmi ég gazdasá­gi életének minden fontos oldala- A szerző egyike a ma­gyar tudomány nagy öregei­nek, akik emigráns éveikben és azután is dicsőséget sze­reztek hazájuknak a világ különböző részein. Mihail Mologyenszkij pro­fesszor a földmágnesség prob­lémáit földünk alakjának kérdéseit dolgozta ki és út­törő munkát végzett a geo­fizika sok olyan problémájá­ban, amely a szputnyikok röppályájámak pontos kidol­gozásához is nélkülözhetet­len. Bruno Pontecorvo atomfi­zikus is a Lenin-díjasok kö­zött van. Ez a tudós 50 év­vel ezelőtt született Olaszor­szágban, tudományos munká­ját hazájában kezdte, majd Franciaországban, az Egye­sült Államokban, Angliában folytatta. A kapitalizmus lég­körében azonban nem volt hajlandó folytatni az atom- ée neutron fizika problémák kutatását, 1950-ban a Szov­jetunióba költözött, 1955-ben pedig belépett a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjainak sorába. A tudományos Lenin-dij többi kitüntetettje között van Nyikolaj Petrov, 3 világ egyik legismertebb rák-kuta­tója, aki a kísérleti és kli­nikai onkológia problémáit háromkötetes nagy müvében és több más könyvben fog­lalta össze.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents