Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-07 / 81. szám
CSERES TIBOR CSUDA DOLGOK Télutó havában, a hófúvás sodort be Sipos István tanyájára, a Cifra-kertről elnevezett határrész mélyén. Hamarosan összebarátkóztunk s elfogadtam a takaros, tiszta kezű Siposné ebédjét. — Mert a második tehenet is beállítottam az istállóba, az is huszliteres! Gyengébbel nem is érdemes kezdeni! A két kocától harminc malacra számítok. Abból én tízet-ti- zenkettöt mázsás korában aka- ,rok eladni. A kiállításon ezemégyszázért vettem ezt a keltetőgépet, 200 tojás fér bele egyszerre. Ami ebből kikéi, az elejét pecsenvecsirké- nek szánjuk, az utoljából vagy ötszázat meghagyunk tojónak. Nem . favorizáltuk még eddig a baromfit, de most, hogy beszorultunk a háztájiba, rákényszerültünk. Valamikor én lovakat neveltem. Még versenylovat is vetlek én tőlem! Soha nem foglalkoztam méhekkel, úgy véltem, pepecs- munka! Most próbálkozók. Tavaly vettem négy családot,. s vagy tíz kaptárai, üresen. A tavalyi hordás rosszul ütött be, cukorral kell etetni a bogarakat, de nem adom fel a harcot velük. Mert hiszen jogom van a családom biztosítása érdekében, hogy a munkaegységen felül, amivel csak tudok, próbálkozzak! Én a szövetkezetben minden kötelességemet teljesítem! Megmondhatj a akárki! Bólintottam. Joga van, de mennyire, hogy joga! -Kötelessége, hogy biztosítsa minden lehetséges módon a családja jólétét. Takaros és tiszta kezű Si- posné asztalra tette a máso- dik üveg bort. Akkor Sipos közelebb húzta a székét, mintha a pusztaságban attól félne, valaki kihallgat. Arca ravaszra szűkült. — A méhekkel, hoigy jártam. Magunk közt szólva. Hát az egészen csuda eset. Alighogy megvettem a négy családot. még szinte féltem is közéjük nyúlni, nem ismertek eléggé — akácvirágra ideköltöztek a szomszéd kiserdőbe az1 állami méhek. Elébb még bosszankodtam is: eleszik az én bogaraim elől az akácmézet. Még nem is nyílt az akác, amikor már ott voltak. Egy vasárnap átal menteni a főméhészhez (volt egy segédje, azért címeztette így magát), által mentem egy kis tapasztalatcserére. Mit is mondok! Tanulni mentem én át, hogy ellessek valamit a tudományból. Néhány nappal ez után a vasárnapi, látogatás után, éppen ebédnél ültünk, mint most, csak hát tavasz volt, szalad be az ötéves kisfiam: Nagy, baj van, a cseresznye- fának megdagadt az egyik ágia. Kilépek, hát látom, méhraj szállta meg a virágos cseresznyefát. Kaptam a feleségem szakajtóját, és sikeresen befogtam a rajt. Még a kaptárba is sikeresen- betelepítettem őke abban a félórában. Alig múlik el ezt követő- leg három nap, ugyancsak kora délután az egyik almafán keletkezett daganat, 'hogy a kisfiam szája szerint mondjam. Még a következő héten egy harmadik rajt is fogtam, éppen a háztájim mezsgyéjén- De ez még nem volt elég! Már javában fehérlett az akácról lefelé a sok agacsi, egyik délben tartok hazafelé kocsin (azért vagyok én a szekerész brigádban, hogy a lovaim mellett megmaradhassak)! Poroszkálva hajtok, egyszer csak az egyik ló felüti a fejét, s horkolva fáról. Mindjárt a másik is. Zsongást hallok. Felnézek az útszé- li akácra s' mindjárt ott fölöttük, az akác derekán, egy kamyi ágon zubog a méhraj, mint gombóc a forró vízben Még kaoát se volt rajtam, csak úgy ingben hajtottunk már akkoriban, jó meleg idő .volt. Seituni egyéb nálam, csak bicska a nadrágzsebben. A lovakat egy kicsit odább megcsendesítettem. Felmásztam a fára- Fél kézzel tőből lenyestem a gallyat, a másikkal megfogtam, s kúsztam lefelé. Óvatosan fél a kocsira. Egyik kezemben a gyeplő, másikban a gally. A lovak riadoztak, de nagyobb baj nem lett A raj, a zsizsegő gombóc egyre lejjebb húzódott az ágon, a kezem fejéré, a kezem szárára. Mire az udvarra beálltunk fele méhecske már az ingem alatt nyüzsgött. Egy szúrást se kaptam! Élvtárs, ha hiszi, ha nem, az a legerősebb családom máig is! Tetszett a virtus, illően és őszintén ámultam. Csak jóval odább, búcsúzáskor ötlött eszembe: hiszen ez lopás! Ha egyszer nyilvánvaló, hogy honnan szálltak a méhrajok cseresznyére, almára, akácra- Sípos jót nevetett rajtam, azé a nyúl, aki megfogja! Meg a méhecske is! Ősi törvény ez. Valahányszor szóba kerül azóta Sipos neve, én illendően elhallgatok. Akárhogy is di- dicsérik (mert dicsérik egyre inkább), én hallgatok, mintha orgazda volnék. Hiszen olyant dicsérnek előttem, akiről nem mondhatok rosszat: meghallgattam őszinte gondolatait. Legutóbb azt kérdezték tőlem, mit szólok hozzá, alkalmas lesz-e az augusztusi lovascsapat vezetőjének. Elég jó kiállása lesz-e neki. Meg aztán szónokolnia is keil majd! A háromnapos kamarazene fesztivál ünnepi hangversenyét negyedikén este rendezték meg a József Attila Művelődési Házban. Telt ház előtt lépett dobogóra a Debreceni Zeneművészeti Szakiskola zenekara. A közönség okkal tapsolhatott a fiatal művészeknek. Az ünnepi hangverseny műsorán Johann Christian Bach: c-moll gordonkaversenye. Mozart: B-dúr kürtversenye, Debussy: Két tánca és Ránki: Két bors ökröcsfcéje szerepelt. Lehetetlen elfogódottság nélkül írni erről az estéről, mert a nagyszerű élmény maradandó Bach: c-moll gordonkaversenyét Bar! ha Zsolt adta elő, a szakiskola zenekarának kíséretében. Bartha Zsolt teljesítményét röviden így lehetne összegezni: Nem zeneiskolást, hanem kész művészt hallottunk. Noha az első tételnél a lámpaláz, a drukk, gyengítette magabiztonságát, a második tételtől kezdve kiteljesedett a fiatal művész tehetsége és szuggesztív erejű előadásával lebilincselte a hallgatóságot. Miután a második tételnél feloldódott, ezzel együtt szorosabbra fűződött közte és a kísérő zenekar között a kontaktus is. A zenekar összteljesítményéről külön kell szólnunk. Bartha Zsolt tehát olyan képességet csillogtatott meg ezen a hangversenyen, amelyre büszke lehet a Debreceni Zeneművészeti Szakiskola és túlzások nélkül mondhatjuk, hogy e fiatal művész máris olyan ígérete,, zenei életünknek, akit okvetlen számon kell tartani. Bartha Zsoltot a közönség vastapsa háromszor hívta vissza a színpadra, és ehhez tudni kell, hogy a közönség döntő többsége szakemberekből tevődött össze. Nem csupán muzsikasizerető emberek voltak jelen, hanem a zene tanárai, tehát kritikusok. Az ünnepi hangverseny második száma Mozart: B-dúr UJ KÖNYV: Dér Endre : A BÓDÉ írta: HARRY FREEMAN amerikai újságíró cember közepén azonban rábukkantam egy közleményre, amely arról szólt, hogy új tehetséget fedeztek fel az állatkertben. Arthur Watson úgy látszik elhatározta, hogy bebizonyítja annak a moszkvai kijelentésnek az igazát, amely szerint nehéz megállapítani, hogy absztrakt képeket emberi kézzjel, vagy szamárfarokkal csinálták. A bal tímáréi állatkertben él Jack, egy mexikói szamár. Az igazgató festéket és vásznat bocsátott Jack rendelkezésére, s a szamár munkához látott. Művét Watson elküldte Wilson Wynebrink festőtanárhoz. A tanár áttanulmányozta Jack munkáját és jónak nyilvánította. Amikor Watson közölte vele, hogy ki a művész, a kritikus azt mondta: „Ha művét megfelelő keretbe teszik és átadják a zsűrinek, kétségtelenül az lesz a vélemény, hogy ezt nagyon jó absztrakt festő csinálta.“ Elvégre, ha van Jackson Pollock, miért ne lehetne Jack is? A művészetben különböző ízlések, érvényesülnek — Id agadja ezt. De mi legyen azzal a „művészettel” amely véletlenül odavetett színfoltokból áll, s amelyet azért hoznak létre, hogy kielégítsék az unatkozó lady-k és gentlemanek változó hóbortjaikat? Hagyjuk ezt Jacknek. Ford: Csontos Iia 8 1963. április T A Magvető Kiadónál jelent meg Dér Endre harmadik kötete: A Bódé. (Első két könyve: Az első próba és a Májusi adósság.) Két kisregényt tartalmaz ú; könyve: A Bódét és Thék Károly útjá-t. Mindkét történet a mai élet problémáival foglalkozó írás. Nem az eddig megjelent két kötetét akarom elemezni ahhoz, hogy megállapítsuk, mit fejlődött írói kifejezőképessége, de úgy hiszem, nem árt összehasonlítani Az első próbát és A Bódét. Ha ezt az összehasonlítást megtesszük, láthatjuk, hogyan kristályosodott ki az írói szer- kesztőképesség minden pozitívuma és hogyan csúcsosodott ki ebben a könyvben, amely már mentesítve van a felesleges elemektől és amely ezáltal sodró erejű cselefcményű- vé változtatja a két kis történetet. Kétségtelen, kisregényekbe! nem lehet, sőt nincs is lehetőség arra, hogy széles skálájú jellemzést kaphassunk akár a két főhősről is. De — és itt van a könyt jelentősége — lehet aktualizálni pusztán a téma ügyes kiválasztásával is. A Bódéban (cukorkásüzlet- bői átalakított könyvesboltban) elárusítónő Klári, aki elvált asszony. Férjét sohasem szerette, csupán azért ment hozzá (majdnem nagyapja leheteti volna) mert nem volt még önálló és az anyja így akarta Elváltak és most itt él gyermekével, akit nagyon szere- és itt dolgozik a bódéban. A párhuzamos szerkesztési regény másik szálának főszereplője egy tüdőbeteg ember aki a világtól elzártan hé évet töltött szanatóriumban. Most jön ki a szanatóriumból és keresi az utat, keresi önmagát. A két szál mozgató rúgója egy: útkeresés. Útkeresés annak az asszonynak a részéről, aki rájön, elég fiatal még ahhoz, hogy valakivel újrakezdhesse az életét és azt a vala kit véli megtalálni a csavargókban (a Bugyisban, a rákosszájúban), a-kik kihasználva hiszékenységét, „kölcsönöket” kémek tőle. Filozófálga- tásaikkal. cselvetéseikkel art kürtversenye volt. Szabolcsi Miklós — szintén a Debreceni Zeneművészeti Szakiskola növendéke — ugyancsak jól oldotta meg feladatát. Ismerve a kürt nehézségeit, — sikerült a zenekarral egyetemben Mozart nem könnyű muzsikáját élvezetesen tolmácsolni. A műsor következő számát Debussy: Két táncát zongorán P. Nagy Ilona, a szakiskola tanárnője adta elő rutinos játékkal, kiforrott technikával. Az ünnepi hangverseny befejező műsorszáma: Ránki: Két bors ökröcskéje volt. Már a cím is felkeltette az érdeklődést, tehát a hallgatóság érthetően —, nagy várakozással figyelte ezt a modem Ránki-muzsikát. És nem csalódott. E szellemes, modem dinamikus mese, a zene nyelvén, várakozáson felüli élvezetet nyújtott. A Két bors ökröcske története régi; a szegény fiú és a gonosz várúr párharca, amelyből Gergő, a szolgafiú kerül ki győztesen. Ügyes és ötletes volt a mesélő (narrátor) közbeiktatása, aki a tételek között folyamatosan segítette a muzsika megértését, egyszerű, igényes verses meseszöveggel. A mesélő Szentessy Éva nem igyekezett kiválni az együttes egészéből, tehát nem ‘osztódott meg a hallgatóság figyelme, s ez biztosította a szöveg és a zene eggyéolvadását, szépségét. Mint említettük a zenekar munkája egészében véve ki- -űnő volt. Talán igazságtalan is külön említeni a zenekar bármely részét, hiszen a siker valamennyiőjüké. A vonós- részleg tónusa, stílusa jó képességeket és magás képzettséget bizonyít. Valamennyien — egyenként is —, nagyszerű képzettségről tanúskodnak. A fagott és az oboa színe volt az együttesnek. Az üstdob Ránki energikus mondanivalóját* erőltetés nélkül színesen adta vissza. A vezénylő karmesterek közül Simon Jenőt kell elsőnek említeni. Elegáns dirigálása az összteljesítmények fontos alkotó eleme volt. Pongrácz Zoltán Debussy Két táncát vezényelte ugyancsak kifogástalanul. Az ünnepi hangversenyt adó Debreceni Zeneművészeti Szakiskola együttesét szívesen látnánk máskor is Nyíregyháza és megyénk községeinek hangverseny dobogóin. Vincze György CJziataL míioészeh cl dob cm/ón. A VI. Ifjúsági Kamarazene Fesztivál ünnepi hangversenyéről Hallgattam’ A találkozást is kerülöm vele. Észrevette-e, hogy kerülöm, vagy sem, fülébe jutott-e hallgatásom? Nem tudom. Minap elvetődtem az egyik állami gazdaságba. Mlegnéz-' tem a méhest is. A méhész, amint megszólítottam, kiigazított: főméhész vagyok! Bocsa-- natot kértem, s csak illendőségből kérdeztem egyről másról, nagyon unalmas, száraz embernek látszott, a szakmáján kívül egyébről nem tudott beszélni. Egy pillanatra mégis felvidult az arca. — Hát kérem,- csuda időket élünk — azt mondja, — Csuda időket! Mióta méhészkedek, még nem értem ilyet! Mert hogy minden esztendőben nem tudtam elkerülni, hogy 8—10 raj méhem el ne szökött volna. A rajzással soha nem voltam szerencsés, valahogy nem volt érzékem hozzá- Ha elkezd bogárzani, tetszik tudni, hirtelen kell cselekedni, vagy futni utánuk. Ha észreveszi az ember. Mióta eszemet tudom, még egy ök- lömnyi rajom sem került meg! Bele szoktam, kalkulálni a költségvetésbe! S a napokban mi történt? Kocsi áll meg a méhes előtt. Gumikerekű. Rajta négy kaptár. Egy paraszt visszahozta négy rajomat. Azt állította, hogy tavaly fogta be őket. Csak a kaptárát kérte vissza- A négy. kaptárai! S a nevét se tudom, úgy elszelelt. Csuda dolog ez kérem. Ezt én is csuda dolognak tartom! S gondolatban hozzájárulok, hogy Sipos Pista legyen az ünnepi lovasünnepely éllovasa és alkalmi szónoka. Szövi et íiók — teiveikiől iratain dolgozik. írásában a szovjet irodalom nagy alakjait, Fagyejevet, Visnyevsz- kijt és a többieket hozza ember-közelségbe. Szergej Szmirnov: A Nagy Honvédő Háború ismeretlen hőseit kutatja fel. A római ellenállási mozgalom szovjet részvevőinek hőstetteit, dolgozza fel. Robert Rozsgyesztvenszkij, a népszerű fiatal költő, a szovjet ifjúságról fog új verseket írni. A Szovjet írószövetség ve- ?etőségének ülése után körkérdést intéztek több ismert íróhoz. Konsztantyin Fegvin, az írószövetség első titkára, az egyik legidősebb szovjet író elmondta, hogy a Tábortűz c. regényének második kötetét írja. Érdekes, hogy a Tábortűz tulajdonképpen Fegyin régebbi műveinek, az Első örö- mök-nek és A rendkívüli nyárnak a folytatása. Nyikolaj Tyihonov emlékJackson és Jack A Washingtontól 40 mér- föildnyire felevő Baltimore városnak gyönyörű kikötője van és a város, a Chesepeake- öbölben fogott zamatos osztrigáról és tarisznyarákról híres. De művészetéről az utóbbi időkig nem volt híre. 1959-ben azonban művészeti telexhíreik özönlöttek Bal- timoreból. Az amerikai gazdagok körében egyidejűleg igen divatossá vált az absztrakt művészetnek ez a fajtája, amelyet „absztrakt ex- presszkmizmusnak" neveznek. Az absztrakt expresszioniz- mus azt jelenti, hogy a művész szabadon fejezi ki magát, absztrakt formában. Milyen módon? Volt aki oly modor csinálta, hogy távolról festékkel fröcskölte be a vásznat. Mások a padlóra terítették a vásznakat, festéket öntöttek rajtuk végig, s azután lábbal kenték szét a festéket. Egyikük kerékpározott is a vásznakon. Ez valami újat jelentett. A milliomosok feleségei Párizsba rohantak, hogy megvásárolják a bior és a többi mo dellház legutolsó remekműveit. Férjeik pedig azalatl megvették az absz* raktok legfrissebb újdonságait. Jaeksor Pollocknak az új iskola megalapítójának művei darabonként 50 000 dollárért, sőt még többért, keltek eh A legújabb amerikai festészet történelmének e szédítő pillanatában Baltimore sókat ígérő művészeti központként tűnt fel. Tehetséges, absztrakt műfajt kultiváió művész bukkant fel a Chesapeake-öbö városában. Ez a művész Betsy névre hallgató majom volt Arthur Watson, a baltimorei állatikért igazgatója látta el Betsyt festékkel és vászonnal, s lehetőséget nyújtott neki arra, hogy szabadom kifejezze magát. Betsy viharos sikert aratott. Műveiből majdnem meggazdagodott s baltimorei állatkert. Betsy dicsősége túllépte az Egyesült Államok határait. Képe: megtalálhatók külföldi városokban, Sidneytől kezdve Vinnipegig. Ezek a képei nem sokban különböznek a: expresszionista absztrakt festők ismert amerikai múzeumokban kiállított vászo- naitól. De épp a siker okozd Betsy pusztulását, ami természetesen néha megtörténi! a festőkkel. Az alkotásaiból befolyó pénz egy részébő Watson igazgató férjet vásárolt neki. A férj közös ketrecükben lezuhant a magasból és összetörte az absztrak festőnő lábát. Betsy sofcko' kapott és meghalt. A fér. valószínűleg azért esett le mert elszédült Betsy képe láttán. De ebben senki sen bizonyos! Egészen a múlt év decemberéig semmit sem hallottal? a baltimonei iskoláról. De érik el, hogy a Klári nem bírja tovább. Elmegy a rendőrségre és feljelenti őket. De útkeresés annak a férfinak a részéről is, aki hétéves elzártság után belecsöppen az életbe és aki bár gyógyult, de nem teljesen egészséges. Rádöbben, nemcsak az a baj, hogy nem teljes értékű ember, de foglalkozását sem folytathatja betegsége miatt. Ennek a férfinak a sorsa még a Kláriétól is nehezebb, mert nemcsak a közösséget kellene megtalálnia (a szőke lány; Szemes Piroska; dundi Rozália), de új foglalkozást is kellett keresnie (keramikus lesz), sőt először önmagát kell megtalálnia ahhoz, hogy megvalósítsa terveit (elköltözni ba- rátjáéktól, Tóniéktól saját lakásába). Udvarolni szeretne Klári barátnőjének. így keveredik bele abba a bizonyos rendőrségi ügybe. így ismeri meg Klárit, s találnak egymásra és a közösségre is. A másik kisregény (Thék Károly útja) úgy problematikáját tekintve, mint helyzetteremtő készségénél fogva alatta marad a Bódénak. Bár ez is aktuális problémákat boncolgat (elvált emberek, Thék Károly, Husztiné, Bemáth megtalálhatják e újra a boldogságot?), de a mű már nem ragadja magával úgy az olvasót, nem olyan sodróerejű, mint a Bódé. Thék Károly és Husztiné szerencsétlen viszonya — amely azzal végződik, hogy Thék végül is elveszti Erzsikét — a mű témája. A nyughatatlan természetű fiatalember feleségét elhagyja és a szintén különélő (bár örvényesen még nem vált el) Husztinéval látszólag megértik egymást. Ám Thék Károly elmegy egy tizennyolc éves lánnyal, s mire visszajön, Husztiné nem fogadja vissza. A két kisregény szerencsés témaválasztása, a jellemek finom rajza és nem utolsó sorban a mű szerkezeti felépítése — amely olyan jellegzetesen sajátos vonása Dér Endrénél! — mindenképpen bizonyítják a József Attila-díjas író első könyve óta eltelt 12 év helyes irányba való fejlődését, Fekete Lajos
