Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

VÉGH ANTAL: Az ezentdlencszázötvemes években történt Még egyé­nileg juhászikodtonk. Utitársünk volt a hajnal. Ociaa rágódott mellénk, kö­vetett, apró, pici vízesep- pekkel csapkodta be az ar­cunkat. Mogorva szemeket roerasatett ránk, összegyűrt bennünket. Egész nap nem lehetett kisimulni utapa. Ha hajnal az utitárs, ne­hezen virrad. Mi is mikor elindultunk, de csak neon akar ránkviiTadni! Szitál a köd, behull az ember nya­kát». Nyomjuk, tekerjük, tapossuk a biciklit, de nem bírunk kiguruini vele a sö­tétből Igaz, korán kelj odaérni, de még ahhoz is túl koráin indultunk el. Dacain Mihály jókor hajtja ki a juhuit, ha nem érünk oda akkorára, kereshetjük délig is. Mehe­tünk egyik buokárój a má­sikra akacfasorból akácfa­sorba, mert Dacain Mihályt nem könnyű megkeresni. Az mindig arra jár a juhaival, ahol senki. Azért vannak olyan nagy kövér juhai — mondja Berti. Nekem ezelőtt ő még Ber­ti bácsi volt, de vagy két év óta, amióta egymás mel­lett jár a juhunk, csak Ber­ti. Apám gyakran el-el jár erre, arra, olykor ketten ju- hászkodunk. Én m^g Berti. Én őrzőm a miénket, Berti az övét. A nyár dereka... Lassan ősz lesz... talló lyukából fúj a szól Ilyenkor még lehet mozogni... Azt mondja apám az es­te: nem gondolod Berti, hogy lassan mozoghat­nánk?-.. — Lassan lehetne... — De nekem holnap be kel] menni a faluba... — Hát aztán: Mit számít az? 101 jón velem ez a legény — és rám mutatott. — Hadd menjen I Hadd tanúi jón —hagyta rá uP4m, aktán hogy az első ilyen utamra jól készítsen, olyan korán felköltött már ben­nünket, hogy alig láttunk az orrunkig. — Hova az istenbe men­jünk még ilyenkor — dör- mögött Berti — hova? — Hm — nyugtalankodott apám — aki délig fekszik gyík nő a hasába! Dacgin Mihály tudjátok, hogy haj­nalban már elereszti a bir­káját. Menjetek csak.,. Induljatok... induljatok... addig mondta, hogy mi el- iiittük; indulni kell. — Figyeld Berti — intett apám, — hogyan alkuszik a juhra. Berti tudja hogy kell: nyitva legyen a két szemed! Pacsinnak tizennyolc ju­ha van eladó. Üzent már mámnak, ha úgy gondolják, hogy mozog a iüh, megnéz­hetjük. A juh mozgás az olyan, hogy megindül itt, átterjed az erdőhátra, onnan tovább, fel a Nyírre, onnan egész Debrecenig. Apámék megveszagetik, itt, hol ötöt, hatot, néha. többét is Ősz elejéig tartogatják, dugják, tömik, hadd hízzon. Amikor meg megindul a juh mozgása, továbbadják. Ezért kell most nekünk menni Pacsin Mihályhoz. Hátha már a jövő héten megindul a mozgás... A Pacsin Mihály tizen­nyolc juha ha jó, Hozhat nyolcszáz forintot i§. Annak fele. a Bertlé... marad négyszáz... Art mond­ta apám az az enyém. Mind az enyém egy forintig. — Hallod: mondta útköz­ben Berti — te nem fázol? — Dehogyisnem! Pálinkát kellene inni, de­hát nézegethettük mi úton, útfélen, ki az a kecsmáros, aki ilyenkor kinyit. Egy falu.., egy hosszú, akácfás út... megint falu... Pe nem virrad... — Sokért nem adnám — morog Berti — ha tudnám, hogy az a huncut apád hány Órakor költhetett fel ben­nünket,' meg most hány óra lehet, mert mióta jö­vünk, de nem virrad. Nem akar megvirradni az isten­iek se. Csakugyan erősen mellénk szegődött ez a hajnal- de­reng, dereng, de nem vir­rad. Olyan puha a homok mert megnedvesedett, alig bír benne haladni az ember. Nagy fehér zacskókat lehe­lünk ki a hűvösbe. — Ahá! nyög Berti is — azt hiszed te, olyan könnyű négyszáz forintot keresni bi­cikliről. Majd megtudod. Ha megvesszük a juhot hajtani kell. A bandából kivett juh megy összevissza. Bicikli­vel mog utána... Majd meg­tudod... Árkon, bokron.., — De négyszáz forint — felelem rá —- Én meg már itt érzem a belső zsebbe, hogy melegít. Tekerjük csak! Négyszáz forint! Egy falu alá kanyarodunk. Itt kívül nagy kazlak, szal­ma összevissza. Nemrég csépelhettek err*;. innen már csak hat kilométer az öreg Pancsin tanyája. — Hava az istenbe érünk oda ilyenkor — még sötét less — káromkodik újra Berti. Megállunk. A szám szélé­ről lenyalom a cseppekbe csapódó hajnali párát. Le­dőljük a biciklit is. Ahá, most jut eszembe, hogy miért csak így nyár vég© fplé mozog a juh! Mert most kezd bigyeredni a gyapja, Ugye! Okosodik az ember ilyen úton akkor is, ha nem tanítják. Ezért van hát; hogy annyira nem sza- ret% a juhászok a meg­nyírt juhot. Apám azt mondja, csúnya az, olyan csúnya; mint a himlös gyer­mek, v$gy az ‘állapotos asz~ &z*yny... Máris tanultam, pedig Berti nem tanított. — Berti: mondom — és valami morgó szuszogás fe­lei vissza a kazal alól. Érzem, mintha nagy pu­ha gyapjúzsákba húzódnék és öreg me.legpárájú anya­juhok . leltemének--,rám lan­gyos ködöt. Aztán később itt áll előt­tem Berti, világos van kö­rös körül, a nap a fa tete­jén... — Hú, ezt megcsináltok, Kirázom magam a szal­mából, még fülembe is ju­tott. — Ezt megcsináltuk, — és Berti vakaródzik, tekeri a derekát, — te a szúzmá- riáját, hát nem árpaszalmá- bg feküdtünk bele* Na, megesz máma bennünket a toklász. Csak arra vigyáz*, meg ne izzadj, mert a cson­todig eszi magát ez a fene toklász... Vájjuk magunkat mint a rühes juh, tele a nyakunk, nem kell ehhez megizzadni csíp e* máris! Mire Pacsin Mihályt megleljük a Gyula domb alatt a Szálerdőnél, majdnem dél van. — Hm!? mozog a juh?>— sunyit ránk az öreg. — Dehogy mozog! Hon van az még. Addig még meigeszi a'fejünket is — fe­lei vissza Berti. Ahá — gondolom magam­ban, ez is egy fogás... Pa­csin kis ember. Kis görbe, púpos. Akkora hosszú a lá­ba a testéhez képest mint­ha nem is ember, hanem valami felöltözött gólya vol­na. Hegyes, fekete kalap van a fején, de olyan hegyes mint egy torony, A szájá­ban csereppipát nyáloz. Kezd a homok forrni, a levegő repked, Pacsin ju­harnak kint a nyelve. Meg lesz rajta a hasz­notok — saortyog a pipa mögül. — Meg az istent — ellen­kezik Berti. Megvesszük, aztán ha nem lesz mozgás ősszel, mit csinálunk vele, mi? Na, ezt mondja meg! A télen megszervezik a csoportot —- mi behajtjuk a juhot a közösbe... Artán az öreg kijelöli a tizennyolcat. Egy bottal mindnek a hátára vág, úgy számolja. Ahá! Csakhogy mennyiért adná Pacsin!? — Párját, vagy dara­bonként? — kérdezi. — ügy, egyre másra, ahogy mutatta előbb a bot­tal. Megnézem a gyapját vagy kettőnek. Felül egy szürkés- bama esik, aztán fehér ta­padó, zsíros. A bőre rózsa­szín sárga mindegyiknek. — Nincs szőrféreg —- mondja az öreg. Itt, nem találsz. Közbe vakarjuk a derekunkat, csípjük a bő­rünkről a toklászt az öreg meg jókorákat kacag, hogy na, ekkora két n$gy mar­hát belefeküszrtek a<c árpa” szalmába. Leülünk y fatövébe, pitt- lógunk az öregre, ő ránk, meg a jyhaira. A juh egy kupacba, egymás árnyékába tartják.a fejüket, a körmü­ket olyan tisztára súrolta a meleg homok, hogy csak úgy ff ínyük. Egyforma szí­nű, sűrű szőni juh ez mind.' Apámnak is megtetszene. Berti nem stol egy szót se. Nézi, hajtogatja egyszer, egyszer a juhot, megrázza a derekán a bőrt. Hm... üm- get.,. megint leül, — Mit lehet itt tanulni — gondolom — hát vesszük, vagy nem? Miéri nem szól ez a Berti? Daosín Mihály piszkálja maga előtt a homokot veres kökénybotjával. Háfát neki- dűti az akácfának. Aztán kimondja: száznyolcvunöt. Egyre másra száznyolcvan- öt,, nyel utána. — Száznyojcvánöt — száz- nyolcvanöt... húzza fel a szemöldökét Berti, — Száznyoievanot — pis­logok rá. Csend van. Mindenki szá­mol magában. Arrébb az. üril ahogy liheg a melegtől, úgy kolompol egy-egy picit, Száznyolcvanöt. De hisz itt még több is lesz nekünk mint négyszáz. Tavaly ilyen­kor átlagba apróbb juhokat adtunk el kétszázötvenért Ezeket szeptemberig egy párszor jmtartjuk a.« i&künl, gazdaság repcéjében:.. Reii-, get,eget tud ez a juh magára szedni. Nagyon:'vastag de-' reka van mindegyiknek. Deliát miért hallgat ez a Berti? . Se nem beszól, ee nem alkuszik. ­En tudom az öreg artrt mondott száznyolvanötöt, hogy ötöt estig lealkudha­tunk. Dehát Berti nem szól. . En újra érzem a belső zsebemben, hogy melegít ez a négyszáz forint. Az istenbe! — gondolok rá! — mondhatnánk mi otthon art is, hogy kétszáz volt darabonként Megfelez­nénk még azt a Ids pénzt Bertivel. Honnan tudná azt meg apám? No, csak jó, hogy eljöttem, lelkendezek magamban, hogy az öreg Dacsin # észre ne vehessen semmit. Tanul az ember minden úton, hogyha nyitva tartja a szemét... Mit bánom már, ha azúr a toklász! Berti lelógatja fejét a nyaka közé. Néha leül, né­ha guggol. Nagy gondba van. Vajon ha Bertivel jött volna, ki' alkudna? Biztos apám, tudom, hegy idősebb­nek kell alkudnia. Én nem szólhatok. . Be micsoda gondba van ez a Berti. Meg se mukkan. Egyszer aztán végre feláll. Mégegygzer megnéz) a juhot. Pacsin Mihály újra meg­piszkálja a botjával: jó kis tizennyolc darab juh ez •— mondja, aztán Berth nézi. Bert; hallgat. — Na; és megköszörüli r torkát. — hát mi megyünk .. — Megyünk? — kérdem — hö —- nyög aprókat Berti... meg jjel! máma gon­dolni, hogy mit esjnál az ember, Itt van rajtunk a téeszcsé... nagyon meg kel] gondolni máma mindent. — Nem is ígérsz? — kér­di Dacsin. — Mit ígérjek? Olvs- drágán mondja Mihály bá­csi, hogy ahhoz ígérni se lehet... Én csak hallgatok, nye-' lem a nyálam. hát nem lesz négyszáz? Hiába szúrt egész nap ez az átkozott toklász? Étedulmtk, Nem értem Bettit. Taszítjuk a' biciklit a nagy hámokba. Beleizzad az ember. A nap perzseli a homokot, a homok melegí ti az embert. A toklász szúr, marja a bőröm, viszket még a térdemnél is. A négyszáz .meg odú. Kertinek megint olyan gond van az arcán, nem ér rá vakarózni se, pedig egy­re szidja azt a to-klászt. Csak szólna már valamit. Kiérünk a kövesútra. — Rospz az öreg Pacsin juha. Csak ennyit mond. Aztán tapossuk a biciklit Elérünk a szárazkúti töl­gyes erdőig. Ott azt mondja nekem Berti: — Ide figyeli csak te: Én már ha erre járok, lemegyek a sógoromhoz, itt lakik vagy három kilométerre egy ta­nyán. Mond meg apádnak, hogy lementem. Estére meg nézzetek rá a bojtáromra,,. — Jól van Berti,,. — Hát akkor agyonialpn.., — Akkor hát agyanisien — fejelem rá. Mire hazaérek, még vére« is már a nyakamnál, úgy ki- c&ípíe az a toklász.,. Apám elhúzza a száját,, — De szerencsétlenek vagy­tok — mondja. Aztán kérdez. . . — Meny­nyiért adta volna? • — Mi: mondott rá Berti. — Mutead csak meg egy­szer mekkora volt a legki­sebbje? — Hm. . . hm. . . — Te miért nam ígérted meg, ha úgy láttad? — Tel — kiált rém apám, — Berti hol. maradt le? Elmondom azt is. — Indulj máris! Eridj rög­tön viasza az öreg Pacsin tanyájára. D© azonnal! — Hát csak nőm vagyok megörülve 7 — Erid.) gyorsan! Már'apám Hozza te a bi­ciklit újra féltesz. — Eridj! ■7- kiáltja utánam. De ne ar­ra, hanem ke resztül minde­nen: Vedd meg! Hajtsad! . Tudom el kell indulnom, ha akár a falu végén le is ülök, mert apám ha egyszer ennyire mondja, akkor ott maradás nincsen! Ha a száraz érben lesz víz — akkor én megfürdök — gondolom magamban- Meg én! Csak addig bírjam ki a toklász miatt! Ilyenkor már nem érzi az ember se a meleget, re azt, hogy fáradt. Dg a toklászt azt, nem leltet nem érezni! Csak, legalább egy kis levest eitem volna,., na, m in­tegetem ezt az első na- ­Igaza van Berlinek; nem könnyű bicikliről négyszáz forintot keresni. — Ni Berti! Mintha az akác fasorból búit volna ki. Valamit hajt. De nem az úton, hanem keresztbe min­denen, Árkon, bokron. — Hé! A Pacsin tizen­nyolc juha! Hát megvetted? — Mit csináljak? fanyalog Berti- — Utánam küldött az öreg Dacsin Mihály! Nem volt tőle maradásom. Mire meg odamentem, feljebb­csapta. .. —* Megvetted mégis? — kérdeni. — Hát: ha már vissza­mentem — ós Berti nagyon keserves arcot vág. Most értem csak, miért kellett nekem annyira gieíni, No, gondolom magamban, ha ezt apám megtudja, még a kutyát se engedi egy da­rabig a Borii nyája közelé­be.., annyi baja legyen a Berti juhainak.,. az ő zse­bét melegíti a másuk négy­száz te! De lehet, hogy több.,, Tudom, apám az ősszel egy lépést se tesz Bertivel. De tudom azt is, hogy jövő ősszel csak együtt mennek majd el, ha megindul a juh mozgása, ha,.. ha nem lesz addigra csoport itt a homo­kon is! Mos; már nem is bánom, hogy nem hallottam, Bérli hogy alkuszik juhra. Megle­het, így sokkal többet ta­nultam ma. SIMON LAJOS: új Imik Hogy mennyi vér folyt, mikor dúltak itt m kard,— kő csaták, már nem emlegetem. A rosszak-rosszát mért idézzem vissza, mely annyi bajjal támadt ellenem. Nefom most gyár kell, ahol gombnyomásra dolgozni kérd a gépsor-rengeteg, és sok tudás, hogy okos polgártársam egyenlő ember lehessek veled. Műhely, ahol öt-hat óra múltán ajtókat tár a gyársziréna-szó, S úgy térjek haza testben kisimultán tisztán, mint mpst egy gyárigazgató. 1 Élet, ahol már nem örömünnep mikor színházba indul a család, és könyv, amelyből megtanuljuk végre, hogy folyékonyan szóljunk legalább. Egy ének, amit énekelünk egyszer, de úgy, > hogy beh'dürdüljön az ég, és azt a dalt a gyermekeink írják — de most míg élünk! — ez a nemzedék. CARTOUCHE A Cartouche című francia film, legjobb kritikája az, hogy a Dózsa moziban egy héten ke­resztül 35 előadást lelt ház előtt vetítettek. A francia Rózsa Sándorról szól. ez a színes, kalandoz, fel- nőttéknek írott, de mégis me­seszerű film. Sjgy francia szegénylegényt ismerhetünk meg, legendás tolvajt, Cartouchet, aki csak a gazdagoktól lop, rabol és a megszerzett zsákmányt a - sze­gény ek között osztja szét. Csu­pán azt az egyszerű igényt tartják szem előtt a film ké­szítői, hogy ,a nézőknek szük­ségük van arra, hogy valakiért izguljanak, beleéljék magúidat a film cselekményébe. A régi jelmezek közül erő­sen átüt a ma. Hőseit könnyen beleképzelhetjük egy mai nyu­gati város .mindennapjaiba. A. címszereplő kelléktárában megtalálhatjuk a kiábrándult nyugati „dühöngő” fiatal min­den jellemzőjét: a cinizmust és a durva brutalitás mögötti ér­zelmi telítettséget. A fűmnek ezt a törekvését még jobbau kifejezi Jean Rocheford Va­kond figurája. A kiábrándult úri fiú, aki bármelyik sza­lonban otthonosan mozogna csupán unalomból áll be elébb katonának, majd a rablóban­dába. A film nyugaton készült, és témájánál fogva nem hiány­zik belőle a holywoodi filmek hatásvadászó eszköze. Vannak benne lóhálas üldözések, iz­galmas csatajelenetek, és az erős, (és kevésbé erőt) ideg­zetű nézők kerékbetörést it láthatnak. Az idegborzongató túl fantasztikus jelenetek ta­lán hibái a filmnek, de érté­kéből, sikeréből elvenni mit sem tudnak. Csodálatosan szépek, és maradandó élményt nyújt CaHouehe és Vénus szerelmi története, ami ügyes rendezői megoldással tökéletesen beépül a film rabló-pandúr történeté­be. Philipe Broca a film rende­zője kitűnő munkát végzett, A feltétlen sikerhez hozzájárult Chiristian Matras bravúros operatőri munkája. A jól vá­lasztott szereplőgárda legjobb­ja a címszerepet alakitó Jean Paul Belmondó volt. Sokol­dalú, nagyszerű alakításával ismét sok nézőt hódított meg. Partnere kedves színekkel áb­rázolja Vénuszt. Alakításával a világhírű C. C., vagyis Clau­dia Carditale biztos sikert aratott. Takáts Ferenc 93 szerző, 162 kép Országos fotókiállítás nyílt Nagykállóhan A megyei népművelési tg- küldött Fazekas Margit és náesadó és a gzabolcs-Bzatmár Murvay Árpád is, Hammel megyei fotokluh rendezésében Józsefnek, lapunk munkatársá- hazánk felszabadulásának la. nak „Arató 1962’’ című port- évfordulója alkalmából meg- rója oklevelet nyert. A zsűri nyílt a Nagy-kallói H. Orszá- 8 egyenlő díjat ítélt oda. A g03 Fotókiállítás. A zsűrinek díjak mindegyike Huszár Ist- nagyon nehéz dolga volt, 917 ván festőművész egy egy .ere­beérkezett pályaműből kéllelt deli alkotása volt. Ezenkívül a legjobbakat kiválasztani. A 13 oklevelet adtak ki. zsűri elnöke Réti Pál, nemzet- A kiállítás anyagát április közileg elismert fotóművész 14—21-ig Nyíregyházán, a Jó­volt. sä András Múzeumban is be* Kiállításra került 93 szer- mutatják II, Országos Fotóki­ző 103 képe. A kiállított kópék állítás eímen. közül a legszebb Horváth Ist­ván debreceni fotóművész „Parasztkezek" című képsoro­zata, amely nagy művészi erő­vel ábrázolja a munkában el­fáradt, de alkotó paraszti ke­zeket. Kiemelkedő képeket 1863. április 7. 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents