Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

Tegyük „terített asztallá“ a réteket, legelőket vös szél pásztázza végig a mezőt, közeledik a kora haj­nal. Tizenkét órája már,v hogy ül a kormány mellett. Két- két és fél holdftyira saccot- ja az éjjeli szántást. A ka­kasok reggeli dalárdája va­lósággal megrészegíti, még nótába is kezd, előbb csak dúdolva, később teljes hang­erővel. Nemsokára érkezik a váltótársa, Horvát Lajos. Ne­ki pedig letelik az éjjeli mű­szak. _ v Amíg egy dobsz Kossuth el­fogy, megvirrad... Mire beér a faluba, Nyír­bátorba, nyílnak az ajtók, éb­rednek az emberek. Vetett ágy, meleg reggeli fogadja. Felesége má- talpon, tizen­hat éves kislánya, Jolika még az igazak álmát alussza. S mire benépesül a nyírbátori határ, a Kotyori dűlő, —ahol a Vörös Csillag Tsz tagjai paprika, paradicsom palán­tákat üldetnek a harmatos földbe, — Z. Nagy János már nem kell birokra az álmos­sággal. Engedi, hogy mély kábultság járja át tagjait és a felesége betakarja izmos karját.­Páll Géza. Új tagozatokkal bővül három nehézipari felső­fokú technikum A nehézipar három felső­fokú technikumát új szakok­kal és tagozatokkal bővítik az 1963—1964 tanévben. A Ka­zincbarcikai Felsőfokú Ve­gyipari Gépészeti Technikum­ban mérés- és szabályozás- technikai, valamint üzemszer­vezési szakot nyitnak levele­ző tagozattal. Az Esztergom- kenyérmezei Felsőfokú Vegy­ipari Gépészeti Technikum bányagépészeti és bányavilla­mossági szakkal bővül, nap­pali és levelező tagozaton. A Budapesti Felsőfokú Villa­mos Energiaipari Technikum vidéki fiataloknak levelező tagozatot indít. Gépesítették az etetést és parabolatükrös melegítővel látták el a Bábolnai Állami Gazdaság csibenevelő házait. A korszerű módszerrel nevelt naposcsibék 10 hét alatt másfél kilogramm súlygyarapodást érnek el. Sarabolják a borsót, cukorrépát A korai növények megvál­nak idejében való vetése iga­zolta a csegöldieket: a Bajcsy- Zsilinszky Termelőszövetke­zetben majdnem arasznyi a borsó, levélbe szökken a cu­korrépa. A termelőszövetkezet tag­jai — az if júsági brigád és az idősebbek — ked­den megkezdték, a jövő hét elejére befejezik ki­lencven holdon a cukorré­pa, negyven holdon a bor­só első, saraboló kapálá­sát. A szövetkezet földjein ta­vaszikezdet óta — az ünnepe­ket is beleértve — állandóan dolgoznak a traktorosok, fo- gatosok éts evaloffmunkások. E lendületes munkához nem kismértékben járult hozzá az idejében megvitatott, jó­váhagyott premizálás, a ház­táji területek elosztása. A prémiumjavaslatból valamennyi tagnak adtak egy-egy stencilezett pél­dányt. A területet tagok­ra, családokra osztották szét. Kukoricából és napraforgó­ból a talaj minőségének a különbözősége miatt két-két helyen jelölik ki a megműve­lendő területet, hogy egyetlen növényápoló se maradjon hát­rányban. A szövetkezetben a kukori­ca kivételével — azt is vég­zik — mindent elvetettek. szeletet fog — vakszántást csinál. Aztán pirulhat az arca, és a gyenge szántást a pénztár­cája is megérezheti... Egymást követik a gondo­latok. Kis darazsak, melyek ébren tartják az embert. Teljes erővel uralja a gé­pet. Mögötte, mintha zsinó­ron húzták volna, maradoznak el a barázdák. Hatodik nap­ja éjjeles, kitapasztalta már, hogyan foghat ki az álmos­ságon. Jól tudja, most friss, nem ugrálnak fekete pontok előtte, most kell ráhúzni, tar­tani ezt az állapotot. Minél hosszabbra nyújtani, mert kö­vetkezik az álmossági hul­lám... És érdekes, mindig a lábán érzi először. mintha mázsás súlyokat akasztottak volna rá, nem leli a kapcso­lókat. Mint ha iónok a zátony Megkezdődik újra az egyen­lőtlen küzdelem. Elég egy pillanat, egy másodperc ké­sedelem és a traktor elül. — Hűj, a kotyogó! — rémül fel csaknem félálmából Z, Nagy. Óvatosan leveszi a gázt, üresbe állítja a motort és leugrik a nedves kotyo- góba. Nem hiába nevezik a határnak ezt a részét Kotyori dűlőnek, a mélyebb helyeken a szokottnál nedvesebb a ta­laj. Olyan ez a kotyogó a traktornak, mint hajónak a zátony. Jó óra telik el, míg nagy- nehezen „rákap“ a traktor körme a hídnak odahelyezett fahasábra. Z. Nagy fáradtan nyúl a cigaretta után. Remeg a kezében az égő gyufaszál. Kesernyés fanyar ízűnek ér­zi a szippantást, nem esik jó most... Bosszúsan mustrál­ja a traktor két üvegszemét, amely egyre halványul, vé­gül csak hunyorog, és vég­képp kialszik. Lendül a vödör, megtelik a hűtő. A Hold, a messzi lámpa gazdagon szórja a fényt. Mehet tovább a trak­tor, hasíthatja a barázdákat. „Reggel első dolgom lesz rendbehozni a világítást és helyrepofozni a hűtőt” — fo- gadkozik magában Z. Nagy János. És aprólékosan elgon­dolja, hogy fog majd hozzá, mit néz meg tüzetesen; Hű­Új, korszerű telephelyet kap az AGROKER ALEKSZANDR NÄSZ1B0V: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 68. —1 Nekem nem volt sem­miféle gyanúm. Csak tanul­mányoztam..: De végérvénye­sen és pontosan meg kell bi­zonyosodnunk. A szombat es­téket Wiesbach ugyanabban a mulatóban szokta tölteni, ahol én olyan jól elbeszél­gettem a raktárossal. — Asz- ker ennél a mondatnál el­nevette magát. — Ma pedig éppen szombat van. Valószí­nűleg ő már ott is ül. — Kerimov Staleckerre nézett. — Segítene nekem? — Természetesen. — A következőt kérném. En most elmegyek a mulató­ba. Néhány perc múlva jöj­jön be maga is. Miután meg­győződött. hogy Wiesbach ott van és én vele beszélgetek, észrevétlenül menjen ki a helyiségből. Vagy harminc perc múlva telefonáljon oda... Otto, maga emlékszik. Georg Homann lakatosra? — kér­dezte váratlanul Aszker. 1963 április 25. —■ Homannra? — kérdezte vissza csodálkozva Stalecker. — Természetesen, hogy em­lékszem.., De hiszen ő.;. Aszker megfogta Otto ke­zét. — Később majd mindent megmagyarázok. Most nincs időnk. Homann szerepét kell eljátszania. Ne féljen, nem lesz nehéz dolga. Mindössze egyperces telefonbeszélgetést kell lebonyolítania. Ráadásul hasonlít is egymásra a ma­guk hangja, csak a Homan- né, úgy emlékszem, alig ész­revehető árnyalattal mélyebb. Stalecker bólintott. — Akkor tehát a követke­zőről van szó — folytatta Aszker. — Maga most érke­zett Ostburgba, s látni akar­ja Wiesbachot, mert valami igen fontos mondanivalója van. Telefonált a gyárba, de ott nem volt. Utána felhív­ta a mulatót, ahová járni szokott Beszéljenek meg egy találkozót. Holnap reggelre kérje. Ügyeljen rá, Stalecker elvtárs; kapkodva, izgatottan kell beszélnie, mintha félne valamitől. Wiesbachot a ke­resztnevén, rövidítve szólítsa, így: Mik. Azt kell mondania neki: „találkozunk a három szilfánál”. Vigyázzon, ez na­gyon fontos. Így beszélték meg annak idején.... A beszél­getés folyamán különböző kérdéseket tehet fel magának Wiesbach. Ne válaszoljon rá­juk. Csak annyit mondjon, hogy nem egyedül jött. És adja értésére, hogy nem be­szélhet valaki áll maga mel­lett és hallgatja a szavait... Azt hiszem, ez az egész. — Értem. — Kérem, ismételje el. Aszker, miközben Stalec­kert hallgatta, megelégedetten bólogatott. — Amint befejezte a be­szélgetést, jöjjön vissza a mu­latóhoz, s legyen ott a közel­ben valahol. Megeshet, hogy még ma foglalkoznunk kell Wiesba.-hhal. Attól fü as. be­igazolódik-e a gyanúnk. Ki most a ruhatáros a mulató­ban? A mi emberünk? Stalecker bólintott. — Nagyon jó. ö segíti majd. Én még csak egyszer voltam abban a mulatóban. Ügy emlékszem, nem fülké­ben van a telefon, ugye? — A ruhatár melletti szé­les korlátra van szerelve, — mondta Stalecker; Aszker felállt. — Én Staleckerrel leszek — szólt váratlanul Schubert. Aszker kérdően, csodálkoz­va nézett rá. — A mulatóba nem me­gyek be, — magyarázta meg Schubert. — Lehetséges, hogy szükség lesz rám. Aszker elgondolkozott — Rendben van —, mond­ja pár pillanat múlva. — A helyzet túlságosan veszélyes és komoly ahhoz, hogy el­utasítsam. Csakhogy ez meg­lehetősen kockázatos a saját személye szempontjából. — Koromsötét van az ut­cán, az orráig is alig lát az ember. — Valóban nagyon sötét van, — erősítette meg Sta­lecker is. — A holdvilág sem fenyeget, csak •, jóval később jön fel. Mindannyian felálltak. — Egyenként menjünk ki, — mondta Aszker. — Előbb én, vagy három perc múlva Otto, utána pedig maga, Schu­bert elvtárs... Igaz is, van-e fegyverük? Schubert bólintott, Stalec­ker pedig széttárta a karját — Nem hordok, — mondta. — Túlságosan nagy kockázat lenne állandóan magamnál tartani. — Nálam csak egy pisz­toly van, — felelte határo­zatlanul Aszker. — El kellene menni a pisz­tolyért magának is Otto; Tudja hová? — Tudom, — válaszolta Stalecker. — Csak az elég messze van ide. Mi lenne, ha én mennék ki elsőnek in­nen? — Jól van. — Aszker a vállára tette a kezét. — In­duljon, Stalecker elvtárs. Otto kiment. Amikor a világos szobából a koromfekete utcára lépett egy pillanatra úgy érezte, mintha sötét mély verembe zárták volna. Nem merte fel­emelni a lábát, csak a földön csúsztatta óvatosan, amíg a tornác lépcsőjéről a járdára nem ért, s még ott is a fal mellett tapogatva haladt elő­re. Lépések hallatszottak. Egy ember ment utána. Stalecker szeme még mindig nem szok­ta meg a sötétet. Az illető pedig, aki követte, jól lá­tott. Max Wiesbach volt az. Gondokba merülve ment, alig vetett ügyet a házból kijö­vő emberre. De néhány lé­pés után úgy tűnt neki, hogy valahonnan ismeri az előtte haladó férfit. S csakhamar rá is iött: az illető nem más, mint Stalecker, a műszerész. Wiesbach tudta, hogy az Abwehr erősen gyanakszik Herbert Lange barátjára. Mit csinálhatott Stalecker késő éjjel, ilyen távol a saját la­kásától? Nem messze, az utca má­sik oldalán egy lerombolt ház alig kivehető sziluettje lát­szott. Wiesbach meggyorsí­totta a lépéseit, átment a túloldalra, s elrejtőzött egy romkupac mögött. Kisvártat­va Stalecker haladt át mel­lette. Hová mehet? S miféle ház lehet az, amelyből ki­jött? (Folytatjuk) sí tő Szövetkezeti Vállalat, rö­viden AGROKER. Itt tárolják és innen továbbítják a ter­melőszövetkezetek részére ér­kező mezőgazdasági gépeket, berendezéseket és felszerelése­ket. A forgalom — a mezőgaz­daság gépesítése és építke­zései révén — évről évre, rohamosan nőtt. A régi, elavult felvonulási épületek nem felelnek már meg a követelményeknek. A gépek kiszorultak a szabad­ba, a munkakörülmények is rosszak. A gyors iramú fejlődés szükségszerűen megköve­telte, hogy sürgősen meg­oldják a tárolási problé­mákat. A dohánygyár és a gumi­gyár között elterülő lapályos területen még az elmúlt év őszén hatalmas arányú föld­munkák kezdődtek. Az ÉM- Szaboles-Szatmár megyei Ál­lami Építőipari Vállalat föld- munkagépei mintegy 60 ezer négyzetméternyi területen emelték meg egy méterrel a színetet, hogy előkészítsék a ta­lajt egy 13 millió forintos nagyarányú építkezéshez. Ezen a területen épül fel az AGROKER Vállalat új kor­szerű telephelye. Az építkezés során készül egy gépalkat­rész raktár, géprakfár, mű­trágyaraktár, két fedett szín és egy nagy nyílt rakodó. A telepen iparvágány is épül, ki­térővel, ami meggyorsít! "■ majd a ki-berakásokat. Az iparvágány üzembe h lyezése révén tehermentes! a nyíregyházi állomás ami', is megnövekedett forgalmát. A teljes objektum átadására 1964-ben kerül sor. A gyakorlat sokszor bebi­zonyította már, hogy me­gyénk mezőgazdaságának szinte évről évre problémát okoz a szükséges szálas takar­mány biztosítása. Ez arra fi­gyelmeztet, hogy már most, tavasztól kezdve használjunk ki minden kínálkozó lehető­séget a várható takarmány­termés növelésére, megbecsü­lésére. Köztudomású, hogy az ál­lattartás egyik nélkülözhetet­len alapfeltétele — a pillan­gósok mellett — a rétek és legelők megfelelő hasznosítá­sa. Szabolcs-Szatmárban je­lenleg 88 241 hold legelő és 41412 hold rét terület van. Amit együttesen ez az óriá­si terület adhatna, koránt sincs kellően kihasználva. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után, a legelők és rétek nagy többsége tsz-eik kezelésébe ment át. Követke­zésképp ez azt jelenti, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság­ban okszerű nagyüzemi rét­es legelőgazdálkodásra van szükség. Ezzel szemben erre sok helyen a legkevesebb, vagy egyáltalán semmi gon­dot nem fordítanak. Ezért van az, hogy megyénk lege­lőinek nagy részén csak má­jus elejétől június derekáig ehetnek a jószágok, utána csupán „sétatér” és jártatö szerepük van. De nincsenek jobb hely­zetben a rétek sem, mert fő­leg az időjárás „gondozásá­ra” vannak bízva. Igaz, a rétek holdjáról át­lag 10—12 mázsa szénát ka­szálnak, illetve gyűjtenek be egy évben. A legelőkön hol­danként 4—5 mázsa takar­mányt fogyasztanak a jószá­gok. A hozamokat a terüle­tekkel beszorozva, meglehe­tősen szép szám jön ki, még­sem lehetünk vele megeléged­ve. Annál inkább nem, mivel ez a szám évek óta válto­zatlan! Márpedig jószágtartás tekintetében mind nagyobb a követelmény, ahhoz pedig több takarmányra van szük­ség. Megyénk rétjeinek, legelői­nek 80 százalékán — kivéve a túl gyenge, homokos terü­leteket, — több törődéssel, okszerűbb kezeléssel a hoza­mokat meg lehet kétszerezni, sőt háromszorozni! Arra van szükség, hogy a tsz-ek, a le­geltetési bizottságok a rétek, legelők talajerővisszapótlásá­ról, gyomtalanításáról, az idő­beni kaszálásról, a vakondtú­rások elegyengetéséről és minden egyéb szükséges ten­nivalókról gondoskodjanak. Ha egyelőre kevés is, de vannak már jó példák. Ra- kamazon már több mint tíz éve öntözik a legelőt; a na- gyarit tavaly kezdték Így hasznosítani. Ebben az évben megvalósul a tiszalöki 550 holdas nagylegelő öntözése. Jól gondozzák és egész nyá­ron át terített asztal a lege­lésző állatoknak a balsai, kis- várdai, vásárosnaményi lege­lő. A megyei tanács mező- gazdasági osztálya szerint eb­ben az évben járásonként leg­alább két helyen mántalege- lőt alakítanak ki; ahol ta­pasztalatcsere látogatásokat tartanak a legelők okszerű, nagyüzemi kezeléséről, hasz­nosításáról. A fejőstehenek egy kiló ré­ti széna elfogyasztásától meg­közelítőleg egy liter tejet ter­melnek. Más jószágok is meg­hálálják a több és jobb szé- nát, a dúsabb, tartósabb le­gelőt. Mindemellett lehetőség nyílik arra, hogy szövetkezeti gazdaságaink jobban biztosít- sák téli takarmányalapjukat, egyben gondtalanabbá tegyék a háztáji jószágok tartását. Asztalos Bálint. Éjjel a HSC kormányánál Amíg egy doboz Kossuth elfogy — A hűtőnél baj van Jó lámpa a Hold Benn az utcasori házak aludni készülnek. Este tízet jelez az öreg torony órája. Kinn a határban, a Kotyori dűlő környékén traktor pö­fög. Gazdája, Z. Nagy Já­nos álmosan kászálódik le az ülésről: megint tölteni mu­száj. Tegnap óta csepeg a hűtő, minden órában fel kell tölteni vízzel. Szerencsére a dűlő közepén összefutott a víz egy régi kútgödörben. Öreg masina ez a HSC, „megette” kenyere javát. A kormánynál ülő férfi se fia­tal, negyvenöt éves, de még csak néhány hónapja dobog­tatja a traktor motorját. Ta­lán ezért is kapta a sok ba­rázdát megjárt jószágot. Küzdelem az álom ellen Rettentően álmos. Esővíz csurran a kútgödörből az ola­jos arcra, a szem tájékára. Ez jól esik. Meg néhány slukk a Kossuthból. — Na, törlesszük tovább! — mormolja a férfi és már fel sem tűnik neki, hogy han­gosan gondolkozik. Megvere­geti a hűtő falát, tele van-e. ösztönös mozdulattal eltapos­sa a csikket a barázdaíené- ken. Belefekszik a traktor a friss szántásba, a kormányos kapcsol. Szeme, mint a pon­tos műszer, a barázdaszele­tet méregeti. Nem lehet elna­gyolni most sem. Ha széles A nyíregyházi MÁV állomá­son túl, a Guszev lakótelep mellett alakította ki központ­ját pár évvel ezelőtt a Mező- gazdasági Eszközöket Értéke-

Next

/
Thumbnails
Contents