Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

Éljen a munkásosztály győzelmes eszméje, a marxizmus-—leninizmus! Emberek és közügyek Van egy füzet a városi ta­nácson, melyet a közkutakkal kapcsolatos panaszoknak rend­szeresítettek. Nem nagy do­log, mégis figyelemre méltó. Ez évben április közepéig 65 városi lakos eszközölt be­jegyzést a füzetbe vagy je­lentette panaszát, s ugyan­ennyinek orvosolták is azt. Egy pillanatra álljunk csak .meg. Hisz az utóbbi meg­állapítás sántít. Igen, mert nem 65 embernek, hanem ez­reknek a kívánságát teljesí­tették. Hogy kicsoda? A ta­nács. Ki érdemel dicséretet érte? Nyilván a tanács dol­gozói is, de elsősorban a panasztevők, a nyitott szem­mel járók, akik szívükön vi­selik embertársaik ügyes-ba­jos dolgait, kívánságait. S közben talán nem is gondol­nak arra, hogy ezzel akarva nem akarva bekapcsolódnak a közügyek intézésébe. Ál­lamérdeket, népérdeket kép­viselnek. Ezeket az embere­ket társadalmi tanácstagi rang illeti meg. Nem egyedül álló példa. Nemrégiben egy ember azt kérte, hogy az Űjszőlő utcai óvoda környékét hozzák rend­be. Más új autóbusz megálló­ra tett javaslatot. A szocia­lista állam fejlődésével együtt jár, a szocialista demokrácia fejlődése is. Egyre több azok­nak a dolgozóknak a száma, akik tevőlegesen vállalnak részt az államügyek intézésé­ből, cselekednek a nép érde­kében. Kállai Gyula elvtárs mondotta az MSZMP Politi­kai Akadémián tartott elő­adásában: „A bírálat, a ja­vaslattétel a szocialista de­mokrácia komoly fokmérője és a fejlődés nagy hajtóere­je. A nép javaslatait fel kell karolni, azokat meg kell vizs­gálni, s a lehetőségekhez ké­pest meg kell valósítani,” Ezért fontos vonása a szo­cialista demokrácia fejleszté­sének a tömegek véleményé­nek, javaslatainak és bírála­tának állandó, rendszeres és alapos tanulmányozása és hasznosítása. Csak ezek fi­gyelembe vételével fejlődhet tovább államunk. válhat egyetemes népi állammá. Le­het-e más célunk mint az, hogy ezt a várost mindenki sajátjának érezze, aki Nyír­egyházán lakik? Nem. S ak­kor lesz igazán teljes értékű az a munka, melyet városi ta­nácsunk, tagjai s vezetői vé­geznek, ha a Nyírség főváro­sának minden lakója felelős­séget érez szűkebb hazája fejlődéséért, az itt észlelhető problémák megoldásáért, a bajok orvoslásában pedig ön­zetlenül segít. Az elmúlt hónapokban, de különösen a tanácsválasztá- sok idején számos tanújelét tapasztaltuk a közügy iránti nagy érdeklődésnek. Nyír­egyháza 127 tanácstagi vá­lasztó körzetéből a lakosság több száz közérdekű bejelen­tést tett, vagy élt a szocialis­ta demokrácia nyújtotta bí­rálat lehetőségeivel egyes, ál­taluk helytelennek ítélt in­tézkedésekkel kapcsolatban, s ugyanakkor javaslatokkal is segítették a hibák megszün­A jövő iskolája Penészleken Osztályközösség helyén iskolaközösség — Öt tanteremben hat tanulócsoport — Újságolvasó gyerekek A penészleki iskola tantes­tületében végbement változá­sok törvényszerű következmé­nyeként megváltozott az ok­tató-nevelő munka hatékony­sága. Az udvaron a tornaóra ke­retében az egyik osztály kézi­labdázók. A folyosó ablakán keresztül figyeljük őket. Fel­sősök. Abban a korban van­nak, amikor a gyerek indula­tai általában féktelenné vál­nak. És mosit mégis meglepe­téssel tapasztaljuk, hogy a gyerekes fürgeség és játékos­ság nem lép át az isimert, rossz végletekbe: nem ugrál­nak, nem ütik egymást kaján- kodva. amíg egyi ket-mósi kát nem látja a nevelő. Holló János elmondja, hogy a gyerekek viselkedése egy­két év óta ilyen. Bizonyos ki­egyenlítettség következett be a tanulók magatartásában. A folyosó még délben is tiszta. Reggel óta jó néhány szünet volt, s azóta, nem ta­karítottak. Sehol, semmi jele a tízperceknek: a papír és egyéb hulladékoknak. Mindezekre magyarázatot ad az iskolában kialakult ta­nítási mechanizmus, a ka- bimetrendszerű oktatás. Az igazgató így mondja: — Nem volt könnyű ezt be­vezetni és legalább olyan ne­héz volt meghonosítani, vég­legesíteni. Még ma is úgy érezzük, kezdeti állapotban van, de törjük az utat. A ka­binetrendszer lényeges tar­talmi, minőségi változásokat hozott. Ezek között első helyen kell említeni, hogy az osztálykö­zösségeket felváltotta az is­kolaközösség. A gyerekek nemcsak saját magukért érez­nek felelősséget, hanem egy­másért is. Mindez ott kezdődött, hogy az új rendszerű oktatás meg­szüntette a tantermek különb­ségét. Minden tanterem min­denkié. Szünetben váltják egy­mást az osztályok, a tanrend szerint. öt foglalkozó terem van: így fizika-kémia, biológia, történelem-földrajz, stb. Az öt kabinetben hat tanulócso­port tud foglalkozni, ugyanis egy csoport tornaóráját nyá­ron a szabadban, télen a zsi- bogóban oldják meg. Ha mást nem néznénk, csak azt, hogy ily módon megyeszerte hány tanterem szabadulna fel — már ezért is jó a kabinet- rendszerű oktatás. Gyakorlati­lag ez azt jelenti, hogy az is­koláinknak egy, kettő, három tantermet építünk. A szertári anyagok nyitva állnak. Még soha semmi sem tűnt el. — Jobban vigyáznak rájuk — mondja az igazgató, — mint tulajdon holmijukra. Ugyancsak megragadja a fi­gyelmünket a folyosón elhe­lyezett többféle újság. Ez is az új rendszerű oktatás óta van így. A gyerekek elolvas­sák a lapokat, de nem tépik össze őket. Már többször felmérték, van-e valami eredménye az újságok kirakásának. Mindig a közelmúlt napok cikkei alapján kérdezték ki a gye­rekeket. Az eredmény meg­lepő volt. Egy-egy osztály többsége helyes, értelmes vá­laszokat adott a különböző kérdésekre. A gyerekek tudják például, hogy Tanganyika köztársasági elnöke N vény ere, tudják, hogy mi az ENSZ, a Polaris-rakéta stb. A kis Usztics Sanyit ma is Brummelnek hívják, mert kapásból válaszolt még ré­gebben a kérdésre: Ki a vi­lág legjobb magasugrója? A gyerekek meglepően fesz­telenek, kiegyensúlyozottak. Az előcsarnokban — a szünet alatt — pingpongoznak. Sokan nézik a játékosokat. A tapasztalatok önmagu­kért beszélnek: ez a jövő is­kolája. Ebben a légkörben kívül-belül tiszta embereik ne­velődnek, akik már mentesek lesznek a múlt rossz hagya­tékaitól: az önzéstől és hazu- dozástól, a dicsekvéstől és szertelenségtől. A nyírbátori járásban ez az egyedüli új rendszerű iskola, Pócspetriben most kísérletez­nek vele. A penészleki példa alkal más arra, hogy megyeszerte lerövidítsük a kísérleti időt. Vincze György tetését. Kállai elvtárs hang­súlyozta: „Elengedhetetlen, hogy minden egyes javaslat­ra és észrevételre a megfe­lelő állami szervek — ame­lyekhez a javaslat szólt, s amelyeknek a dolog a hatás­körébe tartozik — a helyi ta­nácsoktól az országgyűlésig választ adjanak“. Kétségtes len, uagy munkát jelentett, s jelent ez a nyíregyházi vá­rosi tanácsnak is, de örvende­tes, hogy egyetlen észrevétel, bejelentés sem hangzott el hiába, nem maradt válaszo- latlanul, intézkedés nélkül. A Honvéd utcai lakosok kérték az eperfák kivágását, s helyükbe díszfák ültetését. A Luther házban lakók je­lezték, hogy akadnak, akik a csendrendeletet nem tartják be. Sűrűbb ellenőrzést köve­teltek. A Hunyadi utcaiak a közvilágítás korszerűsítésére hívták fel az illetékesek fi­gyelmét. Sorolhatnonk az észrevételeket, a közérdekű bejelentéseket, melyeket egy­szerű emberek, munkások, tisztviselők tettek. Hogy se­gítettek-e ezzel?“ Igen. ön­szántukból kapcsolódtak be a város szépítésébe, a hibák megszüntetésébe, s ezáltal a közügyek intézésébe. Nyil­vánvaló azonban, hogy eny- nyi észrevételt máról holnap­ra megoldani lehetetlen. De, hogy ne menjen feledésbe egyetlen panasz sem, o nép ellenőrzése szükséges. Nem szabad, hogy bárki is zaklatásnak vegye, ha egy- egy elintézetlen dolog miatt az emberek szót emelnek. Hiszen az ellenőrzés csak ak­kor hatékony, ha a népre tá­maszkodik. A nép, az embe­rek bevonása az ellenőrzés­be egyben a demokrácia fej­lesztésének is igen fontos esz­köze. Személyes kívánsággal kereste meg az illetékeseket Virányi Józsefné Tégla utcai lakos és Mohácsi Andrásné. Kívánságukat ugyan nem tel­jesíthették, de tanácsot ad­tak nekik, s ez is megnyug­tató, mert látszik, hogy lel­kiismeretesen foglalkoztak ügyükkel. Járal Györgyné ta­nácstag jelezte, hogy a Der- kovits utcai lakosok fűszer­bolt és fodrász üzlet megnyi­tását kívánják. A tanács vb. utasította az illetékes osztá­lyokat a javaslat megvizsgá­lására. S noha nem teljesít­hető egyelőre, mégis jól esett az embereknek a figyelmes­ség. Nem maradt válasz nél­kül Simori Gáborné Rákóczi utca 13. szám alatti lakos pa­nasza sem, ha észrevétele nem is volt indokolt. Nem közömbös senki sri­mára az ami körülöttünk t; ténik. Így függnek össze emberek és közügyek, s terebélyesedik a szocialista demokrácia. Farkas Kálmán. Csúszó zsaluzással jó ütemben épül a városi víztorony. Foto: Hammel József. Könnyeiműség - mentő - kórház HÚSVÉTI KÉSELÉS, ITTAS MOTOROZÁS. GÁZOLÁS... Ezen a napon nem* csupán a po­harak csengnek a Györgyök, Gyurik és Gyurkák egész­ségére, hiszen áp­rilis 24-e többet je­lent a megszokott, jókedvvel eltöltött névnapoknál. Sok­kal többet! Szent György nap volt egykor a pál- forduló, az emberi sorsok keserves történeteiben. Mert, hogy is mondja a hajdani cselédsor­sot idealizáló nóta: „Beszegődtem Tor­nácára bojtárnak”, s az is benne van, hogy „a gazdám­mal leszek majd egy kenyéren, Szent György napján jön­nek értem szeké­ren. Felteszik a tu­lipános ládámat, furulyámat, dudá­mat”. S hogy „fi­zetésem tíz forint húsz karajcár, meg­él abból egy boj­tár."­Beszegődtem Ta rnócára Hát bizony eb­ből a dalból csak annyi volt az igaz­ság, hogy Szent György napján kez­dődött s valamikor késő őszön — ami­kor az eke kifa­gyott a földből — akkor fejeződött be a cselédemberek idénymunkája. S mindez silány kom- mencióért. Persze a tulipános láda he­lyett többnyire ér­des, háziszövésü lenvászon jutott és abba került a kis motyó. Nagy nap volt ez a zsellércsaládok életében. Az asz- szony némi dicsek­véssel újságolta szomszédjának, hogy az urát e- gész nyárra felfo­gadták. S a búcsú­ebéd zsírtalan bab­levesébe a nap megkülönbözteté­séül, gyenge hagy­mát főzött, s örö­mében még a gye­rekekkel is kedve­sebb hangon be­szélt. Mert Szent György nap azt je­lentette, hogy ha szűkén is, de téli­re meglesz a ke­nyér. Sőt a szár­nyaló képzelet még egy vékony dongá­ja malacot is va­rázsolt az ólba. A tíz forint húsz ka­rajcárból pedig jut majd sóra, ecetre, gyufára, egy ba­boskendőre, no meg petróra, hogy a hosszú téli estéken gyér lámpafény pisloghasson a szo­bában, hogy a gye­rekek megtanulják a legfontosabb be­tűket. Ugye mindez mi­lyen távolinak tű­nik? A mai fiatal Györgyök, Gyurik és Gyurkák szá­mára annyira ide­gen* hogy talán meg sem értik, mit jelentett nagyapá­ink és apáink szá­mára Szent György napja. Nem is gondolják, hogy Szent György na­pon fogamzott meg évről évre a szol­gaság és 'megaláz­tatás. A kisbojtá- rok és felnőtt zsel­lérek feletti korlát­lan uralom a lá- tástól-vakulásig lartó robot, és a szalmából vetett ágy az istálló va­lamely szögletében. Ne vegyék rossz néven, hogy névna­pi megemlékezésül nem a szép tavasz­ról beszéltem. Ne­kem ez a Szent György napi emlék jutott eszembe. V. Gy. A nyíregyházi kórház 2. számú sebészetén kinyi­tották a kórtermek ablakait. A bekötött fejű, összeron­csolt lábú, karú, sérült ge­rincű betegek a nap felé for­dultak. Vajon mit foghattak fel a tavasz ragyogásából? Pedig tegnap, vagy tegnap­előtt, vagy — ki hinné, alig egy hete — csaknem mind­annyian egészségesen éltek, dolgozták, tanultak, játszót* tak, szerettek. Legtöbbjüket nem a pusztító kér, az orvul támadó betegség, hanem a könnyelműség döntött ágyba. Egy fiatalember hasra for­dulva fekszik. A levegőt ki-. csit kapkodva veszi, a szeme csukva. Késelés — mutat rá az orvos. A tüdő is megsé­rült. Húsvét... Még ott az ágy mellett megtudok néhány statisztikai adatot is. A 2-es számú se­bészet betegeinek 28—30 szá­zaléka szúrt sérüléssel fek­szik benn. Az esetek 90 szá­zaléka italozás következmé­nye. Csak húsvét hétfőjén tíz olyan mellkas szúrásos sérül­tet szállítottak be a mentők, amelyik mindegyike hajszál híján halállal végződött. Dehát micsoda őserők, gyötrő szenvedélyek markol­tainak kést az emberekkel? Az orvos keserűen mosolyog... Megszólítom hát a sérült fi­út. „Két forintot akart 'elven­ni az öcsémtől egy másik.;, én nem engedtem...” A másik (14 .éves fiú) kés­sel állt bosszút... Az orvos odébb húz, a mo­torosokhoz. Apró, vézna le- gónykónél állunk meg. VII. osztályos. Az este hozták... Még tán mosolyog is, de a zúzott fej, a bedagadt szem csak keserves fintorokat en­ged... 1 — A szomszéd bácsi elvitt motorozni... Motorosok... Majdnem mindegyik így kezdi: elvitt motorozni, kölcsön kértem egy motort, eresztettem ami belefért... A kisfiú ebben az évben már nemigen megy iskolába. Nagy leckét kapott. De fel­épül e a másik ágy idegsé­rült motorosa? Az orvosok persze bíznak és bizakodnak a hozzátartozók is. De hány eset van, ahol ke­vés, nagyon kevés a remény a teljes felépülésre. Dr. Varga Sándor orvos 58 óra szolgálatot teljesített egy­folytában a hét végért Egy hét munkaideje ez. 56 óra..; Tíz felvétel, egy hosszú ope­ráció, egy haláleset, gázolás... És a mentőautók keveset áll­nak. Az orvos, aki fáradtan, izzadtan kötöz, gipszel, ope­rál és akinek sokszor még a sérült részegek bántalmait is el kell szenvednie, ha van egy kis ideje leül az ágy szé­lére és arról beszél, hogy mi­lyen drága nálunk az ember­élet. hogy ne tegyenek kárt meggondolatlanságból, köny- nyelműségből saját magukban és egymásban, hogy a felelőt­lenség rengetek pénzébe ke­rül az államnak. De az orvos szava -már csak utolsó szal­maszál! Gyarmati Béla,,

Next

/
Thumbnails
Contents