Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-16 / 63. szám

Hajnali fél négytől Harminc kilométer minden második napra A mérce a becsület — »fan nem vagyok kikopás<s Pontosan emlékszik a dá­tumra: január 2S-ika volt. A eeéngerj járás' vezetői közül Láncai János tanácselnök vit­te a szót: — Nézd, Tóth elv­társ, a ti téeszeteknek 1680 hold összterülete van, a gar­bóiéi Békének 1200. A föld minősége csaknem azonos. Megtudsz vele birkózni. Se­gíts a garbóciaknak, vállald el másodállásnak az ottani el­nökséget. Tj'öth József, aki tizennégy éve elnöke a császlói Petőfi Tsz-nek, pillanatra sem gon­dolt arra, hogy nem bízik ön­magában. Inkább azon töp­rengett, mi lehet oka, hogy náluk az egy tagra eső átlag- jövedelem 15 ezer forint kö­rül van évek óta, míg Gar- bolcon hiányra hiány követ­kezett. — Rendben van. Meg­beszélem a feleségemmel is. fin a magam részéről döntöt­tem. Vállalom. Felesége ellene szólt azon Rz alapon, hogy a két község 15 kilométerre van egymástól. A munka láza, meg a külön­böző gyűlések, értekezletek eddig is gyakran későn en­gedjék haza férjét. Hát akkor ezután. — Van neked itt is mit csinálni. Azok meg, ott. Garbolcon, legyenek ahosv tudnak — érvelt az asszony. Az eset után két napnak délelőtt tíz óra tájban Váratla­nul hazaállltott Tóth József. Gyorsan borotválkozása az lá­tott. Mikor lomosakodott, tisz­ta inget kért. — Hová sietsz annyira? — , kérdezte felesége. * — Garbóiéra. — Mi van ott... Ilyen hir­telen? — Tapasztalatcsere. Kita­pasztalom. miért, állnak leg­rosszabbul á járásban — ma­gyarázta mosolyogva. Garbolcon arrnák reftdjé- módja szerint összegyűlt a tagság. S amikor am kerüt sör. akariák-é éldöküknek a ésászlói Tóth Józséfet, ellen­vetés nélkül megszavazták. Ö pedig — elég furcsán is hang­zott, — nem ígért semmit hanem kért: rendét, fegyel­met, szorgalmas munkát, őszin­teséget és bizalmat. — Az ide-visszá SÓ kilomé­teres utat szekéren, Zétóron vagy kétkerekű kocsin teszem meg. Mikor mivel sikerül.’ Le rendszerint sikerült, mert február eleje óta minden má­sodik nap itt vagyok, Garbol­con — emlékezik a cudar téli utakra is. Aztán tovább be­szél: — Várótársam a gaz­dálkodásban kitapasztalt jobb kezem, az ugyancsak császlói agronómus, Kovács Elemér. Velem együtt vállalta a segí­tést. Súlyos takarmány gondja van a garbóiéi tsz-nek. Jó gazdálkodással, amilyen ha­tára van, nem szabad lett volna ennék bekövetkezni. A segítő elnök maga vette ke­zébe az ügyet; szénavásáriás miatt gyakran járja a szom­szédos falvakat. S reméld, nem lesz nagyobb baj. Általában korán ébredő em­ber Tóth József. Ma hajnali fél négykor kelt. Táskájában kenyér, szalonna. Mielőtt elol­totta volna a villanyt, csókkal köszönt el feleségétől és a hétéves kisfiútól. A nagyob­bik gyermeket, aki a messzi Nyíregyházin gimnazista, gon­dolatban üdvözölte. . . Szapo­ra léptekkel ment a tanyaköz­pontba, ellenőrizni az állat­gondozók érkezését, etetési elő­készületeiket. A fogatolok már előző este megtudták feladatukat: ma be kell fe­jezni a melegágyakhoz való trágyahordást. A gyalog dol­gozók egyrésze továbbra is a vizet erésztgeti le a földök­ről. A császlóiak előtt már nemcsak tekintélye, de ta­pasztalt értéke is van a jól végzett munkának. Ennek tu- da Iában szólt Molnár Géza Zetörosnak, indítsa a gépét. Hét órakor Garbolcon voltak. És itt van-e már valami ered­mény? — Furcsa kimondani, dé még azzal is mindig sok baj van, hogy kinek mennyi ház­táji jár. Határozottan meg­mondtam : jogtalanul senki nem használhat többet egy lépéssel sem Se nem élvezhet ingtál an fuvart, fogat- vagy gépi munkát sem semmiféle eeveh előnv’- A mérce a be­csület és igaz járandóság. Ezt szigorúan betartatom. Egye­seknek ez nem tetszik. Vi­szont a nagytöbbség: ..Te csi­nálod jól!” „így kellett volna kezdettől fogva!” Nem szere­tem az ajnározást — csóválja a fejét, — de megvallom, jól­esik ez a kezdeti bizalom. Hisz még csak hat hét telt el, hogy megválasztottak. Eny- nyi idő alatt nem lehet várat építeni. Kezdetben napokat töltöttél azzal, hogy az embereket megismerje, elbeszélgessen ve­lük. Együk ilyen alkalommal Juhász Endre növénytermelé­si bridágvezetö megjegyezte: nyolc elnök kopott már ki Garbolcon. pedig azok is igye­keztek. Miié Tóth elvi-ár*: — Elég baj volt az. Ennek ellenére is remélem, én ném vagyok olyan kikopós. Á ve­zető Sokféléképpen i gvékezhét, s az a kérdés, ki találja el a legjobbat. Tegnapelőtt heves vita volt a vezetőségi ülésen. Valóság­gal élvezte a ..tisztító“ csatá­rozást. ami a'előtt i hiányzott Garbolcon. Az 6 kezdeti lépései ”c emlékeztette. Más­részt '-riRa. hogy ezek iga- zSK-m még csak niost tarta­nák itt. Őszinte vélé'c-hve, gondol a,tainak nyílt kim «a szólásra serkentette a hely­belieket is. Az elöbbrejutás hogyanjait mindjobban ma­sukénak vallották és tettes akaratukat ígérték hozzá. Ér­re az alaora sok tégla férhet. — Éjfél után vetődtem haza — mondja nevetve Tóth éhttárs. — Otthon pimp Patait á feleségem: „Ugye mondtam? Kell éz neked? Megéri?" Azt féléitöm: há eredmény lesz, amit férnélek, akkor meg. Ak­kor mindent megér. Asztalos Bálint A tsz-doleozőkat forla'koztat.ja a közös gazdálkodásban az ösztönzőbb bérezési rendszer bevezetése. A Magyar Mezőgazdaság legújabb, március 13-i számában a premizálás kérdései­ről ír: SZABÓ ISTVÁN, a nádudvart Vörös Csillag Tsz Kossuth-díjas elnöké. • OLVASSA A HETENTE MEGJELENŐ KÉPES, GAZDASÁGI SZAKLAPOT! A Magyar Mezőgazdaság előfizetési díja: Vi évre 24,— Ft. FIZESSE ELŐ A POSTAS KÉZBESÍTŐNÉL! (81Ó) Tsz-einöliíik továbbképzése a Sóstón A közelmúltban 51 .termeló- szövetkeaet elnöke, illetve el­nökhelyettese részére tovább­képző tanfolyam indult a Sóstón, A részt, vevők a dél- előttök folyamán előadásokat hallgatnak az üzemszervezés­ről, táblásításról, majorok ki­jelöléséről. aktuális politikai kérdésekről. A délutáni órákban megvi- ta ják a hallottakat és kicse­rélik tapasztalataikat­A továbbképzés előrelátha- lag április 3-án ér véget 4 Pere Mlklósné, a tiszavasvárl Lenin jószágaival. Tsz káésagondozója (H. J. felv.) Kifogás au ebéd ellen — Zölüség a konzervgyárnak Van tv P nyolán — Nem szitálták a cukrot 111—0 ? Kikelt a káposzta, paprika Két televízió is van közsé­günkben, mégsincs egy sem. Egyiket a pártszervezet kap- y. a pártházban szerelték fel, de nem szívesen engedik, hogy nézzük á műsort. Á má­sik tv-készülék a kultiírház- bán van, de antenna hiányá­ban nem működik: Három hó­napja áll ott haszhálatiaihul, a kúltúrotthan igazgatója azóta sem tett intézkedést a beszerelés érdekében. P. G. Faflyola. Telefonon beszéltünk Nagy Sándor elvtárssal, a panyolal községi tanács yb. titkárával, aki elmondta, bogy az írot­tak megfelelnek a valóságnak. Csupán annyi az eltérés az igazságtól, hogy a pártszerve­zet televíviós készülékét bár­mikor használhatták a község lakói mindaddig, míg meg nem hibásodott. Egy ideig ja­vítás alatt állt, ma azonban ismét nézhetik a műsort. Tör­tént intézkedés a kultúrház tv. készüléke felszerelése ügyében is; Egy bét múlva az is a köz­ség lakói rendelkezésére álL A kocsordi Uj Élet Tsz het­venről 102 holdra növelte a zöldségtermő területet. Ebből paprikát 15, uborkát 15* para­dicsomot 15 és zöldbabot 20 holdon szerződtek a nyíregy­házi konzervgyár részére. A melegágyak készítését még ném fejezték bé, de a korábban megépített ágyakban mór zöldéll a paprika, ká­poszta és kai-áláBé. A szövetkezet vezetői, tag­jai nagy reményekét fűznek a zöldségtermesztéshez, Csalt egy a gondjuk: nem sikerült esőztető berendezést szerez­niük, emiatt árasztásos öntö­zéssel lesznek kénytelenek a termelést megoldani* s félő, hogy így nem áll majd bőven rendelkezésükre az öntözővíz; Kosa Árpád Kocsord A vendéglátói pari vállalaté a szó: A Nyíregyházi Cipőipari Vállalat Igazgatójának beje­lentésére megkértük a Ven­déglátóipari Vállalat igazgató­ját vizsgálja felül a cipőgyár dolgozói részére készített ebé­dek minőségét. Kérésünkre a következő választ kaptuk: „Megállapítottam, hogy a be­jelentés jogos volt, mert a 34-eé számú üzeműnkből szál­lított ételek minősége valóban nem megfelelő. Ezért felelő­ség terheli Fekete Endre kóny- hafönököt és Király Magdolna szakácstanulót, akikét felelő­ségre vontam és figyelmeztet­tem, hogy a jövőben körülte­kintőbben végezzék munkáju­kat, az ételek elleni kifogás ne történhessen.“ Szendrei István igazgató ALEKSZANDR MSZIB0V: fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR 37. Két munkás volt az. Isme- fös fiúk a gyárból — suttogta Lenge. — Meghűlt bennem a vér, mikar megláttam őket. Minden eshetőségre számítva úgy döntöttem, hogy gyorsan befordulok... — De hiszem nem ismerték volna fel magát, — nyugtatta Aszker. — Mégis... Mit teszünk most? — Herbert hangja aggo­dalommal volt tele. — Elszívjuk a cigarettáin­kat, — mondta Aszker. — Gondolkozunk. — Egyetlen kiút van. Aszker nem felelt Tudta, mire gondol Lange. De az ve­szélyes, igen veszélyes. Ha még nem lenne ott Herbert lánya!... Az idő viszont rohan. Dön­teni kell. — Egyetlen kiút van, — ismételte meg Lange, miköz­ben újabb cigarettára gyúj­tott. 1963. március 16. — Na és a lánya? — Azt én elintézem! — Hogyan? — Nem mutatkozunk előtte. Hárman haladták el mel­lettük. Egy férfi és két bő. Az egyik nő érdeklődéssel nézte a pádon ülő katonákat, s valamit mondott a barátnő­jének, Mind a ketten nevet­ték. Aszker minden idegszálát megfeszítve gondolkodott Ment­jének el mégis arra a harma­dik címre, amely a legvégső esetre szól? De oda vonattal kell utazni. Ők pedig csak az imént jöttek az állomásról, látták ott őket a katonai őrök, akiket minden bizonnyal még nem váltottak le. S rá­adásul arra a harmadik eímre csak ő egyedül mehet Mi le­gyen Herberttel? Ismét járókelők jöttek. Egy férfi kivált közülük, s oda­ment a pádhoz. — Kaphatnék egy kis tüzet* Aszker szótlanul vette elő a gyújtóját. Lange kővémered- ten ült — Menjünk! — hatá­rozta el magát Aszker.. TIZEDIK FEJEZNI Aszker a veranda végében állt a azt látta, amint Herbert a síró feleségét nyugtatgatta. — Na, nyugodj 'meg, né sírj, — suttogta neki, miköz­ben a haját simogatta, s zseb­kendővel törölgette az asszony szemét és arcát — Hogyan... Hogyan történt ez? — suttogta a nö: —• Hi­szen te_ — Hibásan küldték. Meges­het, nem igaz? Az asszony bólintott. Kissé összeszedte már magát, csak néha még görcsösen rázkódva felzokogott — Rozié? — kérdezte halkan Herbert Oh... Te még nem is lát­tad! ‘ Lizel már indulni akart a szobába. De Herbert megfogta a kézét . — Ném szabad odamennem hozzá. — Miért Herbert? — Majd később megmagya­rázom. Most csak annyit: Rozienek nem szabad tudnia, hogy én hazajöttem. Sem Rozienek, sem a rokonoknak, sem a szomszédoknak. Senki­nek, érted? Az asszony ijedten bólintott — Senkinek égy hangot se. Sem rólam, se a barátomról. Titokban jöttünk, különleges megbízatással. Egész Német­ország számára rendkívül fon­tos megbízatással, érted? Lizel ismét bólintott. —- Rozié álszik? — Igen... Csak az imént aludt el szegénykém. Olyan szörnyű volt az éjszakánk!— — Hallgass rám figyelme­sen, Lizel. Mi bémegyühk a konyhába. Te felöltözteted Roziét, és átviszed anvádék- hoz. Remélem egészséges a mama? — Igén, Herbert — Nagyon jó. Vidd át a kislányt, és hagyd ott a nagy­anyjánál. Mondd azt, hogy el leszel foglalva, mozgósítottak, vaigy valami ilyesmit Egyszó­val Roziénak ott kell tennie két napig, érted? És mánál gyorsabban gyere vissza. — Jó, Herbert Cisak még egyszer figyel­meztetlek: rólunk senki élő léleknek egy szót. sem Hiszen én, nyomtalanul eltűntem, ugye-e? Ilyen értelmű levelet kaptái? — Igen- i — Akkor jó. Ha egyszer el­tűntem, akkor eltűntem. Most már Aszkér is köze­lebb lépett. — Engem Krausernak hív­nak. Kunt Krauser. Együtt jöttünk á férjénél. Hérbért barátja vagyok. Aranyira fel­iradította ez a találkozás, hogy elfelejtett bemútatni... — Lizel, —- mondta Lan­ge. — Kurt Krause az én leg­jobb barátom. Tudnod kell: neki köszönhetjük, hogy most itt vágyok. És egyáltalában.­— köszönöm mágiának! — Lizel gyorsan kezét nyújtott Aszksrtiak. . Egy kérésem lenné ma­gához, Frau Lizel, — mond­ta kézfogás után Asziker. — Ügy kell viselkednie, mintha semmi sem történt volna. Ki- vörösöd'ek á szemei. Nyugod­jon meg, szedje össze magát. És csak aztán indúljon. Aszker és Lange a kony­hába ment. Először a mosdó csapjából folyó víz' csobogá­sát hallották, aztán Liza! sie­tős lépteit. Majd az asszony hangja és a gyerek csacsogása hallatszott. Eltelt még néhány perc, s csapódott az élőszo­baajtó. Utána csend lett a la­kásban. Herbert és Aszker kiment áz üvegezett verandára. Az ablakhoz lápultak, s óvatosan elhúzták egy kissé rajta a függönyt Lázéi ment az úton, kézenfogva á gyereket. Asz­ker Längere nézett. Herbert idegesén rágta a szája szélét. Mintha remegett volna. Ászkor átölelte. — Néni akar egy cigaret­tát? — Lange bólintott. Rágyúj­tottak, s közben leültek ? kiszolgált díványra. Asziker fölnézett. 9 Herbert iyászke ret.bé foglalt fényképét pillan­totta meg a falon. (Folytatjuk.) Február 16-i számunkban szóvátéttük. hogy a Nyíregy­házi Vendéglátöipari Vállalat sütőüzemében készült krémes­ben nem éppen abba való idegen anyagok — egy spáf» gára fűzött alumíiiium plom­bát — talált az égyik Vásásló. A cikkre a vállalat igazga­tója válaszolt: „A vizsgálat során megálla­pítást nyert, hogy a cukrász termelőüzemünk mulasztást követett el, mert a krém ké­szítéséhez felhasznált cukrot az előírás ellenére nem szitál­ta át. Az üzem vezetőjét és a hibát elkövető dolgozót szi­gorú figyelmeztetésben része­sítettem, és ismételten elren- deltem a szita kötelező haszná­latát." \ A szeretet és a megbecsülés légkörében 0 A Hodászi Állami Gazdaság párt-, szakszervezeti és gazda­sági vezetősége találkozótren­dezett a nyugdíjas és az es évben nyugdíjba vonuló dol­gozók tiszteletére. Mint egy családi ünnepségen, virággal díszített terített asztalók vár­ták az ünnepeiteket és a meghí­vottakat Megható dőlt, ahogy üdvözölték egymást a volt dolgozók, a munkatársak, a ve­zetők. Illés Sándor párttitkár köszöntő szavai után Fülep Gyula szakszervezeti titkár mondott ünnepi beszédet. El­hangzott számos pohárköszön­tő is, mindnyájan a szeretet és a megbecsülés hangján szóltak az idős dolgozókról, akiknek nagy részük volt ab­ban, hogy a gazdaság évről évre eredményesebben dolgo­zik. Szót kértek a nyugdíjasok is. Terdik János kerékgyártó, Perduák Péter tehenész, Lő­rinc István állatgondozó, Kosz- tyu bácsi és társai vala meny­nyien köszönték az ajáh dá­kokat, a gondoskodást, azt, hogy most is családhoz tarto­zónak tartják őket és nem feledkeztek el róluk. Dévai Istváa Hadász

Next

/
Thumbnails
Contents