Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-15 / 62. szám

Bontogatja szárnyát az ifjúság Kertészmérnök Szennyespusztán — Jelszó: tanulás! 22 ezer ládába raktak el burgonyát előcsiráztatáshoz a tiszamogyorósi termelőszövetke­zetben. (Hammel József.) , Megkezdődött a termelőszövetkezeti zárszámadások első komplett gépi feldolgozása A megbeszélés váget ért. A füst még keresi az utat a ki­nyitott ablakhoz, de a friss máciusi levegő csakhamar körbeszalad az irodában. Jól esik ez a tavaszi levegő. Egy fiatal férfi jókedvűen sétája szobában. A belépő elnöknek mondja: — Befejeztük a gyümölcsö­sök metszését. Jól vizsgáztak a fiatalok. Öröm volt velük dolgozni. Ha ez továbbra is így megy, akkor..., akkor minden másképp lesz mint eddig. Az elnök bólint. Azon tű­nődöm magamban, hogy még 6 ts fiatal, mégis úgy beszél a fiatalokról, mint ha az apiuk lenre. — Sándor György, az űi kertészmérnökünk — mutat­ja be a tsz-elnöke. — Egye­düli a megyében, aki tsz-be jön — teszi hozzá nem kis büszkeséggel. — Kertészmérnök Szennyes- pusztán? — Hogyan került er­re az eldugott helyre? — A Nyírlugosi Állami Gaz­daságban voltam gyakorlati munkán — mondja. — Akkor ismerkedtem meg dr. Miklóssi Ferenc tsz elnökkel. Arra kért, ha elvégzem a főiskolát, jöj­jek vissza ide, a tsz-be, mert szükség lenne egy kertészeti szakemberre. Én vállaltam. Hát így kerültem ide. Pedig Tokajban született és ott élnek a szülei is. De vala­hogy olyan természetesen sik­lott be az. új életkörülmény­be, mintha legnagyobb álma vált volna valóra. A szövetkezetnek 260 hold B gyümölcsöse. Talán a me­gyében egyetlen szövetkezet, ahol körüJ van kerítve az al­máskert. Szépek, gondozottak a fák. Igaz, egyrésze még nem terem, de nagy érték van ben­nük. — A kertészetben 26 tagú ifjúsági brigádot alakítottunk — mondja a fiatal mérnök. — Jelszónk: a tanulás! Mert csak akkor tudunk többet adni, ha szakszerűbben dolgozunk. A tél folyamán megszervez­ték az egyhónapos gyümölcs­termesztési tanfolyamot, amit a fiatalok kivétel nélkül el­végeztek. A metszésnél volt az első gyakorlati vizsgájuk. Sikerrel. Erre büszke fe is. Hisz sok estét áldozott a fia­talok tanítására. A tanulási kedv ennek ha­tására fokozódott. ' Akinek nincs meg a nyolc általános iskolája, ez évben elvégzi. Az­tán többen jelentkeztek szak­munkásképző tanfolyamra és a kertészeti technikumba. Mondják is az idősebbek: „Jo lesz igyekezni, mert a fiata­lok lepipálnak bennünket.” Nem féltékenység ez a fia­talok iránt, hanem a szár­nyát bontogató új, friss erő­nek a térengedése. Az idő­sebbek hasznos tanácsokkal látják el a fiatalokat. A tehetséges, alkotni vágyó fiatalok mindenütt megtalál­hatják számításukat. Így van ezzel ő is. Keresi, kutatjS az újat. A szövetkezetnek jó adottságai vannak a gyümöl- csösitésre. Aztán a meglévő be­telepített területeket is jobban ki lehet használni. Erre is van terve ' — Ügy gondoltuk — mond­ja —, hogy törpe gyümölcs­fákkal ültetjük be a széles távközöket. Meg az új telepí­tések is törpések lesznek már, mert ezé a jövő. Foglalkoztatja a konyhaker­tészet is. Kísérletképpen tizen­öt hold zöldséges megvalósí­tásán fáradozik Ha sikerül a homokos területen a zöldség­termesztés, akkor mennek to­vább. Persze az is segíti őket, hogy 9—10 méter mélyen bő vizet találtak. Ennek a víz­nek felhasználásával a gyü­mölcsöst is öntözni akarják. Sándor György, a fiatal ker­tészmérnök megtalálta helyét a szövetkezetben. Mindjobban eggyé forr az emberekkel, a fiatalokkal. Szórakozását, kul­turális igényeinek kielégítését is segítik. — Minden rendben volna — mondja — csak lakás len­ne. Olyan körülmények között élünk egy má­sik agronómussai, átad a munkánkat is hátráltatja. Bár Ígérték a lakásgond megszün­tetését, de hogyan lesz nem tudom, (bálint) Nem maradt el az előadás A Vaja melletti Itá.kóczá- tanyára indult a megyei könyvtár művelődési autója Kóhári Ferenc könyvtáros és Salarrtón Pál gépkocsivezető. Az-' csór idő-'szinte- teljesen járhatatlanná tette az utakat. Vajáig még csak eljutottak valahogy, de a tanyára veze­tő úton elakadtak. Tengelyig süllyedt a sárba a Moszk- vics-combi. A tanya még messze volt, az emberek már egy begyülve nehezen várták a filmeket, könyveket hozó művelődési autót. A helyzet már-már remény­telennek látszott, amikor meg­érkezel Bartha László trakto­ros gépével. Előkerült a von­ta tótánc, és a ..vendégmairasz- taló” sár hiába makacricodott, a traktor erősebb volt.. A művelődési autó utasai időben megérkeztek a Rá- kóczi-tanyára, megtartották az előadást. Bartha László meg­várta, amíg végeznek és az autót visszavont;: -ta az or­szágúira. A kellemesen szó­rakozó közönségből csak ke­vesen tudták, hogy ezt a jól sikerült estét a lelkiismeretes traktoros segítségének köszön­hették. A Földművelésügyi Minisz­térium statisztikai és számí­tástechnikai igazgatóságán megkezdték a termelőszövet­kezetek 1962. évi zárszáma­dási anyagának gépi feldol­gozását. A mezőgazdaság leg­nagyobb szektorának mint­egy nyolcmillió holdon foly­tatott közös gazdálkodására vonatkozó valamennyi fontos adatot most első ízben össze­sítik és csoportosítják teljes egészében gépi úton. Kioltott Kioltott fáklyák címmel ta­nulmánygyűjtemény készült harminckét nevelőről, akik 1919-ben becsülettel kiálltak a proletárdiktatúra mellett, 8 emiatt áldozatul este a fe­hér terror tiszti különítmé­nyeinek. Négyéves szorgos kutatómunkával — a peda­gógusok szakszervezetének segítségévéi — a munkásmoz­galom két ismert veteránja. Bihari Mór és Kelen Jolán Egy-egy termelőszövetkezet gazdasági helyzetét, egész évi termelési és pénzügyi tevé­kenységét 5500 adat jellemzi, így az ország 3700 szövetkeze­iében összesen több mint húszmillió adatot számítottak ki, ezek most 300 000 kártyá­ba lyukasztva kerülnek a hollerith-gépekbe. A szovjet és angoj gépek néhány hét alatt több mint 200 művele­tet végeznek el a teljes adat­sorral. fáklyák gyűjtötte össze az adatokat, s mint kortársak állítanak emléket a dicső elődök forra­dalmi helytállásának, A dí­szes kiállítású, számos fény­képpel és rajzzal illusztrált, pedagógiai és emberi tanul­ságokban bővelkedő mintegy 240 oldalas tanulmány gyűj­temény is bizonyítja, hogy a magyar pedagógus társada­lom legjobbjai a legnehezebb időkben is a haladás ügyét szolgálták. ALEKSZANDR 1USZIB0V: Fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 3S, Azt mondja Lothar bácsi: „Emma, késik ez a semmireke- lő. Engem meg csak három hétre engedtek eL Ügy, hogy elutazom. Te meg gyere át hozzám, ügyelj a házra. Ha Gantz megjönne, zavard visz- sza Hamburgba. Én ott várom őt.” — Akkor ügy is lesz, — mondta Aszker Lange felé fordulva. — Kár, hogy nem találtuk itt Mit tehetünk? Menjünk! — Mit mondjak Lothar bá­csinak? 1 Aszker elmosolyodott, s az ujjával pajkosan megfenye­gette a lányt — Mi lenne, ha meglepnénk az öreget? Gyerünk, menjünk egyenesen Hamburgba! — Ahogy gondolják. — A lány a jóvfcgású káplárra né­zett — Azért bejöhetnének, megpihenni egy kicsit— — Köszönjük. — Aszker barátságosan integetett a lány­nak. aki még sokáig állt a tornácon. Szemével kísérte a két férfit. 1963. március 15. Egy ideig hallgatagon men­tek egymás mellett Az imént elállt eső újból szemerkélni kezdett Egészen apró, ködsze- rű hideg cseppekben permete­zett Mintha nem is magasból hullott volna alá, hanem állt volna a levegőben, s gombos- tűfejnyi cseppekkel hintette volna be a két férfi kezét ar­cát ruháját. Megálltak, felvet­ték a. köpenyt Amikor Aszker ismét felvette a bőröndjét úgy érezte, mintha jóval nehezebb lenne... Aszker megszólalt: — Most telefonálunk a gyárba, Staleckernek. Nem szükséges vele beszélni, csak meggyőződünk, hogy ott van-e. Aztán majd eldöntjük, mi le­gyen tovább. — Értem. — Lange meglas­sította lépteit, s Aszkerra nézett. — Egy kicsit izgulok... Valahogy nem úgy történt— Mindjárt az elején— Az erdő­ben a katona, most meg az öreg Fisch. Ki gondolta, hogy ez jut az eszébe. Hiszen éve­kig ki sem mozdult a viskó­jából... — Megesik... No, menjünk. Hol van itt telefon? — Nem messze a villamos- megállótól van egy telefon­juké. — Menjünk, — ismételte meg Aszker. A fülkében a gyár telefon­központjának a számát tár­csázta Lange. — A hármas üzemet kérem, — mondta Lange, mikor je­lentkezett a telefonközpont kezelőnője. — Hármas műhely, szólalt meg néhány pillanat múlva egy férfi hang. — Otto Stalecker műsze­résszel szeretnék beszélni... — Stalecker két óra múlva lesz bent — válaszolta a hang. — Nem tudja, otthon vám? — A dólutános műszakban dolgozott, bizonyára otthon van. A vonal túlsó végén letették a kagylót. Aszker és Lange kilépett a telefonfülkébőL Hozzá — kérdezte Her­bert. — Igen. Csak először én egyedül megyek be. Sohasem lehet tudni, ki van ott éppen, hátha pont valami ismerőse magának. — Dven korán reggel? A szomszédok nem jöhetnek szá­mításba. Különálló házuk van, más nem lakik ott. — Mindegy. Ismét az utcákat rótták. Aszker az előbbi kimért nyu­galommal ment, állandóan kö­vetve Langet, aki vagy száz lépéssel előrébb haladt. Utca- kereszteződés. Itt be kell for­dulni, s két háztömb után az az épület következük, amelyet ők keresnék. Az utcakereszrteződésmél jár­őr 'állt A tiszt kezének in­tésével odahívta Langet. Her­bert készséget imitálva fu­tott oda, s máris nyúlt a zsebébe az igazólványoikórt. Mire Aszker odaért, Lángé­nak már visszaadták az ira­tokat. Aszker egyenesem a járőr­höz tartott. Tisztelgett előt­te. — Szintén keletről? — kér­dezte a tiszt. — Igen, hadnagy úr. — No és... mi újság ott? — kérdezte a tiszt elgondol­kozva. Aszker határozatiamul vál­lat vont. — Megteszünk mindent, amit tudunk... De még meg­mutatjuk nekik! — Jól van — mondta a tiszt, s "Aszkemak úgy tűnt, félelem volt hangjában. — Menjen. Aszker .katonásan megfor­dult. Még egy háztömb van hát­ra. Már nincs messze. Ott, néhány házzal odébb van egy kis park, utána pusztaság, s aztán az első ház’ az. Lange éppen most megy el előtte. Igen, átmegv a másik oldalra. Most el kell mennie az utca végéig. Ott vár majd egy ke­veset, aztán jön vissza. Eza­latt Aszker a házba ér. Ha nincs semmi veszély, akkor bemegy Lange is. De ml ez? Sta.lecken háza előtt autó áll! Neki nincs ko­csija. Honnan került ide az autó? Kié? Aszker közelebb ment Nagy nyitott tetejű személykocsi volt A volán mellett egy ka­tona ült. Ebbem a pillanatban kinyílt a ház ajtaja. Két ka­tonatiszt lépett ki rajta. A sofőr kiugrott a kocsiból, el­vette tőlük a bőröndöket, s a csomagtartóba tette. Valahon­nan, a házat körülvevő virá­gos kert mélyéről kutyauga­tás hallatszott... Mi történt itt? Csak nem bukott le Stalecker, s most a fasiszták bitorolják a házat? Könnyen lehet, hogy így van. De a lakás ajtajában most megjelenik egy asszony. Her­bert leírásából ítélve Stalec­ker felesége lehet az: Bertha, Mosolyog, integet a tiszteknek, azok meg vissza. Hogyan vi­selkedhet így egy antifasisz­ta felesége, azé az emberé, akit letartóztattak, s most va­lahol a Gestaponá-i ül. És még egy: miért felelték a telefon­ba, hogy Otto Stalecker két <ira múlva a gyárba lesz?.. Itt valami nincs rendben. Egy azonban világos: ide nem le­het bemenni. Egy szempillantás alatt gon­dolta mindezt végig Aszker, mialatt elment a ház előtt. Egész idő alatt követte a sze­mével Langet, aki most meg­lassította lépteit Már nem sok választja el őket egymás­tól. S ekkor Lange hirtelen befordult a mellékutcába. Igen, igen: hirtelen. Aszker ezt jól látta. Abban a pilla­natban megjelent az utcában két férfi. Mivé] ijesztették meg annyira Langet? ...Aszker és Lange néhány perc múlva a park padján ül. Mind a ketten rágyújtottak. Az az asszony, aki épp akkor gyerekkocsiban tolt egy kis­babát mellettük, nem látott rajtuk egyebet, mint azt, hogy két beszélgető katona ül ott. Pedig ha tudná, mi foglalkoz­tatja őket!... (Folytatjuk) áréi ti * 15. Forradalmi tűz, .elkcse- dós vonult végig Európán, Rettenetea béklyó szorítása* tói akartak szabadulni a né* pék Ausztriában, Olaszor­szágban, Németországban es Csehországban csakúgy, mint Magyarországon. Bő termést ígért a tavasz, már­ciusi szél simogatta a szabad­ság különböző színű, s mégis mindenütt tűztöl-vértöl pi- roslc zászlaját. I A mi márciusi if iaink örök és történelmi érdeme, hogy megtalálták a helyüket, sze­repüket ebben a nagy for­radalmi tengerben, s hatá­rozottan kormányozták a nemzet, vele együtt a világ- szabadság' hajóiát. ök vol­tak azok. akik látták — nyu­godtan mondhatjuk — min- denkinél jobban látták, hogy a rabságbadöntött nemzet, a bilincsbevert kezű nép kiút­ja nem lehet, más, mint a fegyveres szabadságharc, a márciusi követelések legra­dikálisabb megvalósítása. Az 1948 mácius 15. esemé­nyek a kezdetét jelentették ennek a harcnak. Petőfi, Vasvári és sok ezer névtelen hőse a polgári forradalom­nak még nem juthattak el tudományosan megalapozott, materialista alapokon állő igazságok, eszmék gyakorlat­tá való átültetéséhez. De mint népünk legjobb, bátor és lángoló hazaszeretetű fiai, már tudták, hogy a baj, a gazdasági nyomorúság leg■* főbb okozóit kell félreállí­tani, hogy rajtuk csak az se­gít, hfl elszakadnak az oszt­rák. császári háztól Ha meg­szüntetik az akkor legna­gyobb és nemzetfenntartó osztály, a parasztság, mérhe­tetlen nyomorát, gúzsbakö- tottségét, ha felszabadítják a földesura kényétől-kedvétől függő jobbágyságot, s embe­ri életet juttat nekik a for* radalom. Megtanultuk, hogy a tóéi ténelmet a gazdasági erők, a termelőerők és a termelési viszonyok alakítják. Nos, ak­kor, — ma száztizenöt esz­tendeje — qz »olt a döntő, hogy Magyarországon megre­kedt a múlt. Tehetetlen és az előjogokhoz görcsösen ra­gaszkodó nemesség, ellenző, a néptől Irtózó, nemzete sor­sáért egyáltalán nem aggó­dó elnyomó osztály állt szemben a haladó törekvé­sekkel, azok képviselőivel. Reformokat sem akartak, hiába követelték azokat a pozsonyi diéta világosagyú, s a társadalmi bajokat éles szemmel vizsgáló követet Kölcsey Ferenc, megyénk nagy szülötte már 1830 tá­ján vázolta drámai beszédei­ben a szatmári adózó nép állapotát, de senki sem hall­gatott rá az urak közül, c Végül is elnémulásra kény­szerítették. Ez volt a hely­zet akkoriban az egész ma­gyar élet területén, mígnem felcsaptak a lángok és ki­tört a dicsőséges emlékű sza­badságharc, amelyet oly ag­gódva figyelt a világ. Az elkezdett nagyszerű harc, s a bukás körülményei ismeretesek. Nemzedékek nőttek fel azután, s 1919 márciusában már , biztos iránytű — a marxizmus—£e- ninizmus — segítségével vív­ta új élet-halál harcát a ma­gyarság a szabadságért, a gyárak és földek proletár­jainak szebb életéért. Ez « harc is elbukott, de a vér mégsem hullt hiába. Megtermékenyült földün­kön új fája termett a sza­badságnak, amely tizennyolc esztendeje terbélyesedik, váltja valóra minden nem­zedék legmerészebb álmatt.

Next

/
Thumbnails
Contents