Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-12 / 59. szám

CKängv és virág Vecsernye után alig pár perc telt el, s már alig le­hetett mozdulni a nagy is­kolateremben, ahol a nőna­pi ünnepséget rendezték meg a nyírbéltekiek. Idő­sebb és fiatalabb asszonyok, lányok, itt-ott férfiak: kö­zel kétszázan. Az ünnepségen úttörök verseltek, szavaltak, a ma­mák könnyeztek. Mert olyan megható még nyilvánosan is hallani: édesanyám. Az ünnepség végén a köz­ség vezetői néhány ajándék- kot — virágot, könyvet — osztottak szét az asszonyok között, akik legjobbjai vol­tak a társadalmi munká­nak, melynek nyomán fel­épült a szép kult úrházuk, azoknak, akik a tisztasági, barom fi tartási, zöldségter­mesztési mozgalomban pél­dát mutattak. Ez az ajándékozási je­lenet is nagyon szép volt. A nők együttérzően tap­soltak, amikor közülük va­laki egy cserép virágot vagy egy könyvet kapott. S e kedves eseményt mégis megzavarta valami. Annyira csak, mint a szobá­ba került rovar tavaszi, első erőtlen zümmögése, ív» mégis disszonáns volt. Valahol a tudat legmélyén, önkéntelenül dugta elő fe­jét a sokszázados tradíció. Nem, nem akarta ezt sen­ki. A legjobb szándékkal csinálták. Észrevétlenül, magától jött, mert a köz­ségi vezetők szívből jö- vően harcosai a női emen- eipációnak. S mégis! A könyveket a pedagó­gusok kapták, a virágokat az. egyszerű parasztasszo­nyok: szívből, szeretettel, minden megfontolt célzatos­ság nélkül És éppen ez volt a zavaró bogárzümmögés. Kultúrát a falunak* műve­lődési lehetőséget minden eszközzel — ez a célunk. Könyvet a falusi házias­szony kezébe is, mert gaz­dagabb lesz általa, egy rés­mivel tovább szélesedik előtte az a világ, amely kö­rülveszi. Minden jő indulat ellené­re a tradíció huncut ördö­gié ebbe a kis résbe fészkel­te be magát a nyirbélteki nőnapon. Samu András nyugszunk, míg a járásban mindenkiről nem készítünk filmfelvételt Nem könnyű a tüdőszakor­vos dolga. A beteg nem érez fájdalmat, s bizony sokszor el sem akarja hinni, hogy ő tbc-s. — Nemink kell könyörög­ni, hadd gyógyítsuk meg. Mi tudjuk, hogy kellemetlen, mert vannak, akik szégyellik, mások pedig, hiába írjuk ré­szükre a drága gyógyszereiket, nem használják. S ezzel nem­csak maguknak, hanem kör­nyezetüknek, családjuknak, gyermekeiknek is rosszat tesz­nek. Több esetben keVei-t úgy eljárnunk, hogy a fer­tőző apától kénytelenek vol­tunk elvenni, s állami gondo­zásba adni a gyerekeket, hogy megmentsük. Eh. Romhányi Gyula 19~6 óta vezető főorvosa az inté­zetnek. Betegei a környező falvak lakói, akik vonaton, busszal járnak be, s hogy el ne késsenek, ő már koráb­ban fogadja őket, tanácsok­kal, orvossággal látja el be­tegeit, s felkeresi őket ottho­nukban is. Könnyebb munkakörben — Egyetlen dolog bánt na­gyon: sok a felelőtlen beteg. Nem akarják többen elfogad­ni az állam által oly sok pénz­be kerülő s nagy áldozatokat hozó szanatóriumi segítséget. Mert a tuberkulózis gyógyít­ható, ha időben felfedezzük. Ezt viszont nemcsak nekünk, hanem az embereknek is akamiok kell! Dr. Romhányi Gyula szi­vén viseli betegei, s a meg­gyógyultak sorsát. Tme egy példa G. Mária édesanyja tbc-s beteg. Az anya segítsé­get kért. hogy lánya elhelve­A várószoba zsúfolásig tel fiatalokkal, öregekkel. Az ar cbkról olvasható, hogy it egyetlen gondolat foglalkoz tatja az embereket: betegek-e tbc-sak-e? Az asszisztensn: szólítja a neveket, s mari: ott állnak a röntgengép er nyője mögött. Ősz hajú orvos dr. Romhínvi Gyula, a Nyír­egyházi Járási Tüdőgondozó Intézet főorvosa szólal meg: — lélegezzen mélyen, még eg^et, így, köszönöm — s meg­jelenik előtte az átvilágított mellkas, látja a tüdőt, vizsgál- 1« mozgását, s olvas belőle. Néhány szót mond latinul az osszisztensnőnek. Villany gyűl, az orvos arcán mosoly, s valaki megkönnyebbül. Egy a sok közül Egy esztendő alatt valyon mennyi kétséget oszlatott el Romhányi főorvos, s hány beteget mentett meg? — A múlt évben összesen 2? 178 embert vizsgáltam meg — nézi a statisztikát. — Közü­lük 864 a beteg,' akik rend­szeres kezelésben részesülnek. Kilenvenhat embernél 5 fedte fel a tbc-t. Az illetőit nem is tudtak arról, hogy betegek. Sokan hálálkodtak. Az asszisztensnő levelet mu­tat. Márton Sándor nagyha­lásza beteg írta a főorvosnak a debreceni szanatóriumból „Hálás köszönetét mondok önnek, hogy a betegségem ja­vulásához és a szanatóriumi kezeléshez hozzásegített. Ké­rem a főorvos urat, ha itt tet­szik járni, tessék szíves lenni felkeresni. Köszönöm amit ér­tem tett, s arra kérem ne feledkezzen meg továbbra sem családomról.” Egy a sok közül S hányán vannak még? — Tizenöt község lakossága, csaknem 56 000 ember tarto­zik hozzánk. — Régebben na­gyon elhanyagolt volt a nyír­egyházi járás.. Célunk az, hogy minden betegről tudo­mást szerezzünk. S ez bizony nem könnyű, mert mindig akadnak, akik kihúzzák ma­gukat a szűrővizsgálat alól, s rendszerint ezzel a 3—4 száza­lékkal van baj. De addig nem Színpad és munka Vasárnap Kisnamónyban izgatottan várták az estét,. Kisszekeres községből szín­játszók érkeztek, a Hínár című színdarab előadására. A terem zsúfolásig megtelt. A függöny felgördült, s a né­zők derűsen nézték végig az előadást. Gyakran felharsant a taps! Azoknak szólt ez, akik mindennapos munkájuk mellett mégtanulták ezt a darabot. Amikor az előadásnak vé­ge lett, innen-onnan is fel­hangzott: — Gyertek el máskor is, szívesen látunk A Siker teljes volt. A szereplők közül kiemel­kedett Halász Lajosné tsz- tag. Kedves, fiatal. barna asszonyka. Csak kétkedve hiszem, hogy tízéves fia van már. Fürge mozdulattal ren­det teremt az asztalon, aztán 6 is leül. Lakása szép, tisz­ta. Kisasztalon rádió, az ab­lak mellett szekrény, rajta könyvek. Köröttük: „A ba­romfitenyésztés. ” Férje a sezlonon pihen. A tsz fogatával ő vitte és hoz­ta a színjátszókat, az éjjel. — Hogyan határozta el, hogy színjátszó lesz? — Nem olyan elhatározás ▼olt ez, hanem... hanem, együttes gondolat — felel Ha­lászná. A szülői munkaközös­ségben arról beszélgettünk, hogy jó volna a gyerekeket a nyáron táborozásra vinni a Balatonra. De pénzünk nem volt. Hát így született meg a gondolat... A baromfitenyésztést is ta­nulja. Mert nemcsak jc ..szí­nésznő,” hanem híres csibe- nevelő is. Ami a munkáját illeti Berki Zoltán tsz-elnök azt mondja róla: — Olyan csirkét nevel, amelynek párját kell keres­ni a környéken. Még a szom­szédos szövetkezetekből is ide járták vásárolni az embe­rek. Pedig nekik is volt. Hasonló véleményt hajlot­tam Gyarmaton is. — Hogyan szerette meg a baromfitenyésztést? — Eleinte idegenkedem tő­le. Hamarosan megérkeztek a naposcsibék. Először három­ezer. majd a többi. Közel nyolcezer darab A hely szűk­nek, kicsinek bizonyult. No, meg nem is volt tapasztala­tunk. Nagyon sokszor kel­tünk korábban és feküdtünk le későbben, mint a többiek azért, hogy elvégezzük amit vállaltunk. Még így is nem egyszer el­hangzottak a megjegyzések: „Nem lesz abból semmi.” De a kisszekeresi asszonyokat nem olyan fából faragták. Mindenki csodálkozására fel­nevelték és eladták a nyolc­ezer darab csirkét, minimá­lis elhullással. Nem kis ré­szük van abban, hogy a szö­vetkezet harróincforintos munkaegységet tudott osztani. Halászná nem bánta meg a sok fáradságot, tanulást. Szé­pen kapott ó is. Csak prémi­umként 63 darab csirkét. Amikor elvégezte a barom­fitenyésztői tanfolyamot, er­re bizony ő sem gondolt. — Van is tekintélye az asszonyoknak a tsz-ben — mondja az elnök. — Sőt a baromfitenyésztői mun­kának is. Most minden asz- szony itt szeretne dolgozni. Vagy ötvenén jelentkeztek már. Ez az év még nehezebb lesz, mint a tavalyi. Tízezer da­rab csirke felnevelése, gond­ja nehezedik a- vállára. Idő­ben elosztva, hogy télen-nyá- ron egyformán legyep rán­tott csirke az asztalokon. (bálhit) Megnyílt a nyíregyházi államigazgatási iskola Tegnap délelőtt megnyílt a nyíregyházi államigazgatási iskola új, négyhónapos tan­folyama, amely nyolc megye — Bács, Békés, Borsod, Csongrád. Hajdú, Heves, Sza­bolcs és Szolnok — 82 funk­cionáriusa továbbképzését biz­tosítja. Dr. Fábián Lajos, a megyei tanács vb titkára, az iskola megnyitójában hangsú­lyozta; hogy ez a 4 hónapos képzés tovább növeli a taná­csi munka színvonalát, ör­vendetes — emelte ki —, hogy a tanuló nők aránya is javul, ami azt jelenti, hogy fokozódik a nők aránya a ve­zetésben. Fábián elvtárs el­mondta, hogy az Illetékes szervek már gondolkoznak egy magasabb képzettségi rendszer kidolgozásán, s a községi tanácsok vb elnökei, elnökhelyettesed és titkárai a jövőben már az új törvé­nyekhez még inkább igazodó oktatási formában vesznek részt. A megnyitó után dr. Ignácz Béla, az iskola igaz­gatóhelyettese ismertette a hallgatók előtt a 4 hónapos programot. Hatvanmillió forint értékű társadalmi munka A falvakban — különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta — a köz­egészségügyi felvilágosítás na­gyot fejlődött. Ma már kö­rülbelül 50 0Ó0 vöröskeresz­tes aktivista segíti az állami szervek munkáját; s a gép­állomásokon, a termelőszö­vetkezetekben és az állami gazdaságokban hatezer egész­ségügyi felelős őrködik azon, hogy az egészségügy köve­telményeit megtartsák. A termelőszövetkezetek közül mintegy ezer helyen hoztak létre egészségügyi állomást. A jól szervezett felvilágosító munka ered mén velőén t a múlt évben is igen sok közegész­ségügyi feladatot oldottak meg a falvakban: jó ivóvizű kutakat ástak, a régieket fel­újították, környéküket rend­behozták. Több helyen épült orvosi rendelő, tisztasági für­dő, másutt az utaksí porta­lan ították. A Magyar Vörös- kereszt értékelése szerint 1962-ben mintegy 60 millió forint értékű társadalmi munka a falutisztasági moz­galom eredménye. A nagycserkeszi földeken fa sok belvíz gyűlt össze. A levezetésnél rögtönzött gátakkal terelik a csatornák felé. (Hammel József felvéteted Sok a felelőtlen beteg » Ä tbc nem fái* nehéz a tiidőszakorvos dolga Egy év alatt 22 000 vizsgálat KÉPESÍTÉS NÉLKÜL és a tanítás fáradságos fel­adatát. Akiket csak a pillanatnyi iilástalanság, vagy a könnyű érvényesülés húzott a kated­rához, azok már hátat íördi- tottak az iskolának. De olya­nok is vannak, akik felelős pozícióból, magas fiZet st ott hagyva mentek el tani a ni. Már diplomát szereztek, vagy rövidesen megszerzik azt — életelemükké vált á pedagó­gusi munka. Akik szívük szerint tanító­nak érzik magukat: azoknak a pályán kell nvradnok. Ezeknek minden segítséget megadnak oktatási szerveink, hogy a diplomáig eljussanak. Eddig pl. rendkívül rossz köz­lekedési viszonyók között Egerbe kellett iámi konzultá­ciókra és vizsgák-a. Az utóbbi időben már a megyeszékhe­lyen tartják a konzu'tációkat és minden bizonnyal azt is sikerül megoldani. hogy a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskolán vizsgázzanak a hallga­tók. A művelődési osztály a helyi könyvtárral megvásárol­tatja a drágább tankönyveket, jegyzeteket, kifizeti a hallga­tók útiköltségét ha vizsgázni, vagy konzultá’ni utaznak. Az iskolában — bár ezt. sok he­lyen nagyon nehéz megoldani — hetenként egy szabadnapot kapnák, hogy tanulhassa­nak. A főiskola első két évé­nek elvégzése után, mint szak­tanítók már magasabb illet­ményre jogosultak. A számuk majdnem ötszáz Szabolcsban. Nagv szám, de nemcsak a néhány év előtti pedadógushiányról árulkodik. Lelkes, tenni akaró tanító, ta­nár ez az új ötszáz is, akik sok áldozat árán akkor is oda mentek tanítani, amikor és ahol legnagyobb szükség volt az oktató munkára. A régén egv-két tanerő« szabolcsi, szatmári, beregi fal­vak tudásszomjas gyermekéi és felnőttel szeretettel fogadták be ezeket a fiatalokat, akik nemcsak a tanteremben, ha­nem a könyvtárakban, műve­lődési otthonokban. KIS2- szervezetektien is megálltak a helyüket, részt . kértek és vállaltak a község egész mun­kájából, s akik közül még ta­nácsi vezetőt, is választottak néhány nappal ezelőtt. Az idő múlik, nőnek a gyer­mekeink, s egyre fogy a ké­pesítés nélküliek száma. A rpostaniak minden évben kö­zelebb kerülnek a diplomá­hoz, újakat pedig már nem kel] alkalmazni, öt-hat. év múlva Szabolcsban már csak emlék lesz a képesítés nélküli nevelő. De olyan emlék, amit meg kell őriznünk. Gyarmati Béla, A számuk majdnem ötszáz Szabolcsban. Első pillanatban talán elszomorító ez a szám, hiszen arról a pedagógus- hiányról árulkodik, mely az elmúlt pár esztendőben ural­kodott a megyében. Igen, több száz tanítót, ta­nárt kellett pótolni a szabolcsi településeknek, hogy általános iskoláinkban legalább minden tanulócsoportra egy pedagógus jusson. A ianerőhiány indokául legin­kább a szokatlanul magas gyermekszámot, az új iskolák Szervezését, az osztatlan és részben osztott iskolák foko­zatos felszámolását szokták említeni. És ezek — a többi között — igen helytálló érvek. A megyei tanács művelődési osztálya igen nagy körültekin­téssel járt el a tanár- és taní­tójelöltek kiválasztásánál. Volt Is erre mód, mert a jelent­kezők száma minden eszten­dőben túlhaladta az alkalmaz­ható keret szarhat. Am ez a nagy érdeklődés a nevelői pá­lya iránt korántsem párosult minden esetben megfelelő hi­vatásérzéssel és előképzettség­gel. A legnagvóbb körültekin­tés mellett is sokszor későn jöttek rá az illetékesek; hogv a jelöltek közül többen nem alkalmasak a pályára. Az ok­tatási szervek természetesen minden képesítés nélküli pe­dagógus részére lehetővé tet­ték és teszik, hogy az oktató­nevelő munka közben szerez­ze meg a diplomát. Ezt a lehetőséget azonban sokan nem voltak kenések kiaknáz­ni. Kezdetben 25—39 százalék volt a képesítés nélküliek le­morzsolódása a főiskoláról. Igaz, a feladat melyet vál­laltak, nem könnyű. Szakképzettség nélkül kell tanítaniuk, tehát az órákra való felkészülés sokkal na­gyobb munkát jelent számuk­ra, mint a szaktanároknak. Bizonyos kedvezménnyel ugyan, de mégis részt kell venniök a tantestület egrób munkáiban is. Végezniök kell a főiskolát. konzultációkra járni. pontosan vizsgázni. Azonkívül sokan közülük családanyák, vagy családfenn­tartók. A legutolsó vizsgaeiedmé- nyek statisztikája mégis azt mutatja, hogy általában helyt­állnak. Ma már nem több, min 8 százalékos a lemorzso­lódás a főiskoláról. A szak- felügyelők és iskolaigazgatók a dicséret, hangján szóinak ró­luk. Akik egy-fcét év után a pályán maradtak, azokban őszinte tudásszomj és hivatás­szeretet lobog. Csak ezzé! le­het magyarázni, hogy kevés fizetéssel vállalják a tanulás zése 800 forint óvadék mel­lett elintézhető, de nincs pén­zük. Az orvos a gondozó mel­lett működő társadalmi bi­zottsággal egyetemben segí­tett. — Mivel minden gyógyult tbc-s csökkent munkaképessé - gűnek számít — mondja — mi azon igyekszünk, hogy ókét könnyebb munkakörben, de elő­ző fizetésük megcsonkítása nélkül alkalmazzák. Ö járta ki a minisztérium­ban, hogy ilyen gyógyult em­berek helyet kapjanak a Ba­ka mazi Cipész KTSz-nél, ahol jelenleg 12 dolgozik, s bizto­sítottak szava nyomán mun­kalehetőséget , a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál, a De- mecseri Burgonyakeményítő Gyárban, s Nagyhalászban is. Megelőzés — Most a gyerekkori tu­berkulózis felszámolása fog­lalkoztat leginkább — mond­ja. — Ennek lényege, hogy időben és helyesen adott BCG oltással előzzük meg. A beteg apa gyermekeinek anélkül, hogy azok betegek lennének an ti tuberkuiotikumokat adunk, hogy az esetleges fer­tőzéskor már meglegyen a gyerek szervezetében a gyógy­szer a bad tus leküzdésére. Vagy ha már fertőzött, de még nem tudjuk megállapí­tani, hogy beteg-e, akkor a gyerekben lévő bacihisok élet­működését gyógyszerrel ne­hezítjük. Rég lejárt a hivatalos idő. Dr. Romhányi Gyula és mun­katársai azonban még dolgoz­nak. Egy iskolai csoport érke­zik. Vetkőznek a fiúk, s az ősz hajú orvos a tüdő vilá­gos és sötétebb foltjaiból úgy olvas, mint más a nyitott könyvből. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents