Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-27 / 72. szám
Lehet igazságot tenni *A tagaknak a lekaszált és betakarított szálas takarmány után harminc százalék jár... A terület egy-egy tag által teljesített munkaegység figyelembe vétele mellett osztandó ki...” Ez olvasható a paszabi Petőfi Tsz premizálási javaslatában. — Helyes-e ez az elgondolás? — kérdem a pártszervezet titkárát. — Ügy tudom, hogy az elmúlt évben is probléma volt emiatt. — Sajnos, a szálas takarmány terület kiosztásával mindig baj van. Nehéz igazságot tenni... — Tavaly is ott ment tönkre a sok takarmány — mondja Horváth Andrásné tsz-tag, — mert először kiadták, aztán visszavonták a területet. Másodszori kiosztásnál húsz ölet kaptam. — Pedig kétszer is meg lehetett volna kaszálni — szól közbe Vincze András, — ha igazságosan osztják ki. így az első kaszálásból nem sok lett. A minőségről nem is beszélve. — Talán a legnagyobb probléma az — mondja a pártszervezet titkára, — hogy egyes tagok nem szívesen veszik ki részüket a közös munkából. de a szálas takarmány terület mindenkinek kellene. Vincze András: — Mégis azok kapták a legtöbb területet, akik kevésbé érdemelték volna meg! Sőt még olyanok is kaptak, akik mással ka- száltatták le. Hol itt az igazság? —. Azzal, hegy a kaszáló területet a munkaegység arányában osztják ki, a növény- termelőket sújtják legjobban — vélekedik Vattai Sándorné. — Márpedig ez évben is így osztjuk ld — szögezi le határozottan Lukács István brigádvezető. Másik brigádvezető társa is megerősíti ezt. Vita alakul ki. Többen nem helyeselik ezt az álláspontot. A pártszervezet titkára ezt javasolja: — A legigazságosabb az lenne, ha figyelembe vennék a háztáji teheneket és azt, ki hogyan veszi ki részét a közös munkából. Ennek arányában osztanák ki a kaszáló területeket. Természetesen 30 százalékra. A két brigádvezető álláspontjával, nézetével nem lehet egyetérteni. Igaza van Vattai Sándoménak és még több tsz-tagnak, amikor azt mondják: a munkaegység alapján való kiosztása a kaszáló területnek a növénytermesztőket sújtja a legjobban. Miért? A növénytermesztésben dolgozók — beleértve a dohányosokat is — a szálas takarmány első kaszálásáig alig tudnak teljesíteni 40—50 munkaegységet. Míg a más munkaterületen dolgozók — vezetőik, állattenyésztők stb. — akik állandóan foglalkoztatva vannak, elérik a 150— 180 munkaegységet is. Nos, a teljesített munkaegység alapján ezek a dolgozók a kaszálni való terület háromszorosát kapják meg. Akár van idejük becsületes munkával elvégezni a szálas takarmány betakarítását, akár sem. Lehet megoldást találni. Természetesen a tagokkal megvitatva. Mi volt a célja a megyei párt- és tanács javaslatának amikor a harminc százalékot javasolta a szálas takarmány betakarításáért? Elsősorban abból indult ki, hogy csak ez biztosítja legjobban a betakarítási és be- kazlazási munka minőségét. Mert a munkafolyamat egész embert követel, sőt a családtagok bevonását is megkívánja. ' Az a javaslatunk, hogy a tsz vezetői üljenek össze, vitassák meg és vigyék a közgyűlés elé a szálas takarmány betakarításának területi elosztási tervét. Véleményünk szerint az volna a helyes, ha mindenki annyi területet vállalna, amennyit családjával becsülettel és minőségileg el tud végezni. A vezetőség elsősorban a közösség érdekeit és ne egykét. hangoskodó ember véleményét képviselje. B. L. Kísérleti géptároló A károk megelőzése és csökkentése az ipari üzemekhez hasonlóan most a mezőgazdaságban is napirendre kerül. kísérlet végrehajtására az Andráshidai Állami Gazdaságot jelölték ki, ahol olyan géptároló teret alakítanak ki. amely alkalmas a korrózió védelem megszervezésére. Az állami gazdaság gépesítési szakemberei kipró; hálják a különböző korróziógátló olajakat és zsírokat és rögzítik a kísérlettel kapcsolatos megfigyeléseket. Kossuth Lajos herbáriuma, Kitaibel Pál útinaplója Európában szinte egyedül álló a Természettudományi Múzeum növénytárának tudományos anyagé. A növénytár, amelynek alapjait Kitaibel Pál, a „magyar Linné" ma már klasszikussá vált gyűjteményével rakták le, a háború idején majdnem teljesen elpusztult. Különleges érték Kossuth Lajos herbáriuma, amely mintegy 40 csomagból áll, s ezeket Ívé: eredeti szekrényben őrzik. A csaknem 100 000 kötetes szakkönyvtár féltve őrzött kincsei között megtalálható Kitaibel Pál úbinaplójának teljes kéziratos anyaga és a nagy magyar botanikus 1802- ben írott, 3 kötetes, kézzel festett színes képekkel illusztrált munkája: Magyarország ritka növényeiről. Kiíliárusííás baráti alapon A kocsordi tbc. kórház ápoltja vagyok. A napokban kimentem cigarettázni az udvarra, éppen akkor érkezett meg a Mátészalkai Sütőipari Vállalat kenyeres kocsija, kenyeret hozott a kórház részére, de láttam, hogy egy kosárban péksütemény is van. Megkívántam a szép ropogós kifliket és gondoltam, hogy veszek egy párat. A kény ér szállítók egyikét kértem meg, adjon el nekem öt kiflit. Nem valami barátságos hangon utasított el, mondván, hogy „van ötven, de kell a kocsmának.’' Szó nélkül arrébb mentem, _ , de egy kis idő múlva arra Egy gyermek TOSSZ lettem figyelmes, hogy az_ egyik nőalkalmazott köté- úton __Kivételezés nyébe 10 darab kiflit szá- -------------------------------moltak. Vissza mentem és „ „ . ól tan 4 szóvátettem a történteket, de holy 1,81811 dltaa.ddúrván leintettek, hogy „ne oktassam" őket. A kórház üOSÍtáS __ Amíg 3 területén nincs büfé. -----------------------1 lévő vakolat hullik levő kocsmába nem mehetek , kiflit vásárolni! Nagy Mihály Kocsord tbc kórház Életveszélyes vita Nyíregyházán legyen Szamuely szobra! Fel (öltötték a vajai víztárolót. A jő természeti elhelyezkedést kihasználva, alig 120 ezer forintos költséggel épített zsilip alkalmazásával több, mint egymillió köbméter vizet tudnak itt tárolni, (Hammel József felv.) A március 20-i számunkban megjelent „Életveszély!” című cikkünkben felhívtuk az illetékesek figyelmét, hogy a Széchenyi utca és a Bessenyei tér sarkán álló földszintes ház falán elhelyezett .4 Vigyázat életveszély! A vakolat hullik" feliratú szerény Ms táblácska nem óvja meg a járókelők testi épségét az állandóan potyogó kilós tégla és malterdaraboktól. A Városi Tanács VB. Építési és • Közlekedési Osztálya az alábbi választ adta: „Jelenleg tulajdon jogi vita folyik a Városi T anács ék az épületet bérlő Egyházügyi Hivatal között. A vita eldőlésével sor kerül a ház tatarozására. Addig is a Széchenyi u. 5. számú ház előtti járdaszakaszt korláttal zárják le.” Mint szorgalmas napilap olvasó, vasárnap is kezembe vettem a Népszabadságot és a helyi. lapot. A Kelet-Ma- gyarország 4. oldalán Farkas Pál cikkét is elolvastam, „Drámai küldetés" címmel Szamuely Tibor életregényéről. Egy sokat szenvedett elvtárs, aki a Tanácsköztársaság, idejében rendíthetetlenül letartott és hű maradt elveihez, mártírhalált halt és aki .gyermekéveit városunkban töltötte, sőt iskolai tanulmányainak egy részét is Nyíregyházán végezte — vajon miért nem itt állították fel emlékene a szobrát? Miért kellett azt a győrná- dorvárosi új lakótelepen felállítani? Mivel itt is született, kétszeresen bennünket illetett volna az a megtiszteltetés, hogy a szobrot itt helyezzék el. Kérdésemre a Keiet-Ma- gyarországtoan szeretnék választ karú. Egy olvasó. Rudi helyzete nem változott A Kelet-Magyarország múlt évi október 20-i számában „Tárgyalás Rudi ügyében", címmel írtam K. Rudolf 12 éves őri kisfiúról, akinek életútját rossz vágányra terelték családi körülményei. A járási tanács vb. gyámügyi főelőadója, az általános iskola igazgatója, a községi ianács vb. titkára, a tsz. elnöke az édesanyja jeALükSZANDR NASZIB0V: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 47. — De nem fejeztem be... Szóval követtem, Jól tudtam, hogy nem messze egy átjáró- ház van. Felkészültem. Kiderült, hogy ő is tudott erről az épületről. Nem tudom, ön mit tett volna, ha az én helyzetemben van. A kapuig már csak néhány lépés, s ő besiet rajta. Ha besurrant, átszalad az udvaron és máris a főutcán van. Ott aztán keresheti az ember. Ön mit tett volna? Úgy éljek én; hogy ment volna utána. Ezt tettem én is. S ő éppen erre pályázott. Arra, hogy utána eredek, s beszaladok a kapu alá. És otj megvárt... — Adolf Torp elhallgatott. Szomorúan leszegte a fejét. — Tudja-e azt, Torp, hogy Langet, alánéi idegen névre szóló iratok voltait, és azt a másikat az oroszok küldték? —Igen, — suttogta- Torp. — Ók szálltak le az ejtőernyővel. — Végre, hogy gondolkozik, Torp! A Sturmführer felszisszent. — Mi az? Fáj nagyon? — 1963. március 27. kérdezte Backer. — Pedig éppen ideje, hogy elmenjünk ahhoz a hisztérikához. — Az imént idiótának nevezett; most meg együtt érez velem. Pedig sokkal nagyobb barom vagyok és reménytelenebb, mintsem megérdemeljem az együttérzést. Becker, leült és rágyújtott. — Igaz, ami igaz, Torp, — mondta Becker — saját kezével dobta el magától a „Vas- kereszt”-et, az obersturmfüh- reri rangot, és könnyen lehetséges, hogy még más egyéb ráadást is. Torp bánatosan lehajtotta a fejét. — El kell fogni azt az ejtőernyőst, — csapott az asztalra Beeker. — Bármibe kerül is ez nekünk. Torp felemelte a kezét, mintha esküt fogadna. . — Esküszöm, nem szabadul meg a kezem közül! — Azt hiszem, — szólt hűvösen Beeker — hogy a „Zöldre” kell tennünk a legfőbb tétet. A főnök emellett van, és gondolom, nem téved. Szóval: minden figyelmet a „Zöldre” kell fordítani. Ejtőernyősünk minden körülmények között kénytelen kapcsolatot keresni vele. TIZENKETTEDIK FEJEZET Staleckerék este nyolc óra körül értek haza. Aszker az ablakból látta, amint lassan közeledtek az utcán. Otto jobbjával gyöngéden karon- fogta az asszonyt, a balkezében pedig Bertha táskáját hozta. Aszker nem várta meg, míg csengetnek. Előre ajtót nyitott Stalecker amint beért, alig észrevehetően biccentett a fejével Aszkerra. Az ebédnél — amelyből mór vacsora lett — nem beszélgettek. Frau Bertha később kiment a szobából, s a férfiak egyedül maradtak. Stalecker felállt, kinyitotta a díványon lévő táskát, s elővette belőle a rádióadót. — Köszönöm! — Aszker megszorította Otto kezét. Stalecker kivitte a rádióadót a szobából. — Mindén eshetőségre számítva, ne felejtse el: a szeneskamránál dugtam el a leadót, — mondta Aszkernak, amikor néhány perc múlva visszajött. — Ott, a szeneskamra mellett áll a kutyaól. Abba tettem be, a szalma alá. — És van ott kutya? — Igen. Méghozzá félelmetesen hamis. — No csak — Aszker elmosolyodott. — Ezt ügyesen kigondolta. — De mit kell tennünk a továbbiakban? — kérdezte ' Otto. — Mik a tervei? Aszker nem válaszolt. Kissé halkabbra fogva a hangját, elmondta, mi történt vele az utcán. Stalecker elgondolkozott. — Nagyon nehéz a helyzete. — Ilyen körülmények közt általában nem könnyű... — Mindenesetre — mondta határozottan Stalecker — valahol, biztos helyen ki kellene várnia most egy kis időt. Mondiuk egy hetet. — Ez valóban jó lenne. De hol? — Maga, ahogy sejtem, teljesen egyedül van, ugye? Aszker nem felelt — Egyedül, — ismételte magát Stalecker. — Ilyen körülmények között egyetlen megoldás látszik lehetségesnek. Itt kell maradnia. — Vállalkozik egy ilyen kockázatra? — kérdezte halkan Aszker. — De hiszen nincs más kiút a maga számára! Aszker ismét hallgatott. Gondolkozott. — Maradjon itt, — folytatta Otto, — aztán pedig majd meglátjuk, hogyan legyünk tovább. — Nem lehet, Stalecker elvtárs. Túlságosan veszélyes, különösen magára és feleségé- gére. Természetesen már most talpon van az egész kémelhárító szolgálat, hogy felkutassanak engem és elfogjanak. Nézzük csak meg az egészet a Gestapo és az Abwehr szemével. Mindenekelőtt azt mondják: az a másik illető Herbert Langeval jött együtt, nála pakolt le. Miért? Bizonyosain azért, mert Ost- burgban nincs lakása. — Ez igaz, — bólintott Stalecker. — Menjünk csak tovább. Herbert Lange, aki idegen igazolványokkal jött: halott. A vendég elment a házból. Nyomon követték egy darabon, de nem sikerűit egéréi tat nyernie. Tehát itt .van a városban. Számításba kell venni, hogy most minden Ostburgból kivezető utat gondosan lezártak. Tudja, hogy keresik őt. Természetesen igyekszik elrejtőzni. De hol? Mindenekelőtt a barátainál, vagy Lange barátainál. — Tehát esetleg házkutatást is tarthatnak? — Minden lehetséges Stalecker elvtárs. És akkor maguknak. frau Berthával alaposan meggyűlne a bajuk. S ráadásul a fasiszták: szemszögéből nem tiszta felesége múltja. — Magáról nem is beszél, — mondta csendesen Otto. . Aszker hallgatott. Stalecker mélyen a gondolataiba merült. Az asztal mellet ü'lt, fejét a mellére hajtotta,' s ujjait a*/■ asztalon táncoltatta. — Jó, — mondta végül, miközben, kiegyenesedett, s megigazította a nyakkendőjét. — Tegyük a következőt: maga véglegesen civillé változik. Ezt pedig — Aszker egyenruhájára mutatott — az egészet gyorsan elégeti a kályhában frau Bertha. (Folytatjuk) leni étében beszélgettek Rudi jövőjéről. Szó volt a gyerek intézeti elhelyezéséről is, a körülmények e mellett szóltak. De a jelenlévők hosszas megfontolás után úgy határoztak, hogy társadalmi ösz- szefogással segítik rendezni Rudi életét. ígéretet tettek, hogy megállítják a lejtőn, becsületes, embertársait tisztelő jó munkásembert nevelnek belőle. Sajnos — amint erről a napokban a helyszínein tájékozódtam — a társadalmi összefogás nem járt eredménnyel. Ebben áz iskolai évben is Rudi csak 15—20 napot volt iskolában. Bár két kisebb testvérét állami gondozásba vették, édesanyja így sem képes Rudit féken tartani, továbbra is csavarog. folytatja eddigi életmódját. Sőt, egy-két esetben már édesanyjára is támadt, téglával' ütötte meg! Helyes lenne Rudi jövője érdekében — de ezt kívánja a társadalom élete is — állami gondozásba venni. Erős kézbe fogni, nevelni, irányítani, hogy hasznos tagjává váljék társadalmunknak. Kricsfalussv Béla Báktalórántháza. Az Illeíéltes válaszol Az elmúlt hetekben a Kelet-Magyarország foglalkozott a magyj dolgozók panaszával, hogy. már egy hét® nem működik a veze-, iékea rádió, A bírálat alapián vizsgálatot folytattunk és megállapítottuk, hogy csupán egy helyen, a pa- naszttevőnél. ifj. Baróczy Pál ' magyi lakosnál nem szólt a hangszóró. Panaszára az ado‘t okot. hogy a szóban lévő zavart nem jelentette be a magyi főposta vezetőjének, hogy a hiba elhárítása érdekében intézkedhetett Volna. A cikk megjelenésének napján Mjavították a meghibásodott hangszórót és azóta nem hangzott el panasz a vezetékes rádió előfizetők részéről. Postaigazgatóság Debrecen.
